Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-16 / 346. szám, szombat

A bűvös átlag M

eseország bölcs fehér szakállú királya az esztendő utolsó napfán minden alattvalójának egyaránt öt rőf vásznat méretett ki a kincstárból. Senki nem kapott többet, sem kevesebbet, így országában nem volt torzsalkodás, trigység. Az ősz uralkodó igazságos volt s Meseország népe boldog egyenlőségben élt... Soha nem gondoltam, hogy gyermekkorom egyik meséjének a „modern" változatát meghallom. Pedig ez történt. A közelmúltban az egyik nagyüzem termelési értekezletén az alábbi megállapítást hallottam: „Részlegünk túlteljesítette a harmadik negyedévi tervét s kollektívánk a jó eredményért tizenötezer koronás jutalmat kapott. A pénzt igazságosan elosztjuk." Érdeklődéssel vártam, vajon milyen mércét használnak a jutalom elosztásánál. Kettőzött figyelemmel lestem a szónok szavait, de az elosztás mikéntjéről egy szót sem ejtett. A vitában a munkaszervezéstől az anyagellátásig számtalan problémáról beszéltek, de a jutalom elosztásáról egy árva szót sem szóltak. Most már Igazán nem tudtam, hogy titkolódzásnak vagy közömbösségnek minősítsem-e a viselkedésüket. Csak később, két régebbi Ismerősömmel beszélgetve értesültem arról, hogy a teremben ülők az „elosztjuk" szót — gyakorlati tapasztalataik alapján — nemcsak megértették, hanem személyem kivételével mind azonosan értelmezték. Az elosztás számukra közönséges osztást jelent: a jutalom összege osztva a dolgozók létszámával. íme gyermekkorom meséjének modern változata. Mintha csak meseországban élnénk! A változást csupán a müvelet módosulása jelzi: előbb a részlegvezető kap kétezer koronát, aztán a hat mester fejenként ötszázat s csak a többit osztják el „igazságosan". Gazdasági életünkben az említett „osztási" forma — bármennyire is visszahúzó erő — eléggé tipikus jelenség. Meglepő az Is, egyes munkahelyeken a „mindenki egyaránt kapjon" elv mellett foglalnak állást maguk a dolgozók ls. Ez a követelmény nemcsak munkás, mester, mérnök vonatkozásban, hanem egy munkacsoportban, vagy bérkategórián belül ls helytelen. E téren vajmi kevés remény az, hogy az üzemek többsége ugyan elismert a differenciált bérezés szükségességét, viszont az elmélet és a gyakorlati megvalósítása között nagy űr tátong. A

z új gazdasági Irányítási rendszer egy éve gyengítette ennek a mesébe Illő „osztási" mődszernek a gyökereit, de kitépni nem tudta. Márpedig a nyesegetés csak fél megoldás. A gyakorlat alig módosult, s az anyagi kártól is súlyosabb erkölcsi kárt okoz. Ez utóbbit nem tudjuk koronákkal kifejezni. Egykori katona barátom — Jől kereső lakatos — panaszolta, hogy az ő mesterük szótárából végleg kiveszett a „jó és rossz munkás" kifejezés. A mester csak ,jdőlgozót" ismer, azt mondja, hogy „a műhely kollektíva, ezért igyekezzenek, mert az összteljesítmény után Jár a jutalom." Persze e figyelmeztetést valóban mindenki sajátos módon értelmezi, így a 25 ember teljesítménye közelről sem azonos. Nem ls szólva a minőségről. Tízen tartoznak azonos bérkategóriába, de a legpontosabb munkát Igénylő darabokat három munkás kapja. Mindig ugyanaz a három ember, a megszokott kisérő szöveggel: ezt csak ti tudjátok elkészíteni. Viszont az „osztásnál" már nem jut kifejezésre az elismerés, mivel „meg kell őrizni a kollektíva egységét", vagyis a békéjét. Mert mindig jobb az, ha a három ember dünnyög egy műhelyben, mintha huszonkettő elégedetlenkedne. S azok hárman már a dünnyögést ls megúnták, végtelen közömbösséggel szemlélik a körülöttük történteket. Minden véleményre csak legyintenek, azt hihetné a szemlélő, hogy őket a világon semmi sem érdekli. Ez csupán látszat. Kezük alól nem kerül ki selejt vagy silány munka. Nagy szaktudással párosuló szakmaszeretetük szinte automatikusan tekintélyt teremtett számukra a kollektívában. Ezt a tekintélyt azonban egyáltalán nem tükrözi a keresetük. Mit lehetne tenni? Ima a válasz: „Ha egy napon azt mondaná a mester, hogy ennek a három „tűzoltónak" — így nevezik őket az üzemben, mivel minden gyors munkát velük végeztetnek — száz koronával több alapfizetést adunk, mindenki helyeselné. Csakhogy ez fél megoldás. A mesternek ezután fel kellene olvasni legalább Ot nevet, és azt mondani, hogy ezeknek a fizetését — bár ugyanabba a bérkategóriába tartoznak, mint a „tűzoltók" — száz koronával csökkentem. E kijelentésre viszont felzúgna a műhely, mint a megbolygatott méhkaptár. S néhány csípést a mester is kapna, méghozzá nem ls jogtalanul. Ahhoz, hogy megkülönböztessük az embereket, megfelelő közhangulatot kellene teremteni. Erre mi kevesek vagyunk ..." Próbáltam megmagyarázni, hogy tőlük kellene kiindulni a kezdeményezésnek. Egyetlen kézlegyintéssel a tudtomra adták, hogy ők már megúnták a faltörést. Mondhatná valaki, hogy az említett eset nem tipikus példa. Lehet, hogy nem az, de több mint szórványos jelenség. A központi szervek ellenőrzései Is igazolják, hogy sok üzemben Igen globálisan értelmezik az anyagi érdekeltség érvényesítését. Csupán a felszínen mozognak, megrekedtek a kollektívák ösztönzésénél s nem jutnak tovább az egyénig. Pedig a tipikus üzemi betegségek — a laza munkafegyelem, az anyagpazarlás, a silány minőség stb. — megszüntetése az egyénektől függ. Az ő cselekedeteiknek egyik fontos motorja — a ml kihasználatlan tartalékunk — a helyes bérezés. A differenciált bérezés. Ezt a munkát viszont a gazdasági vezetőknek kell elvégezni. Néhány élenjáró vállalat kivételével a bérkategóriákon belüli differenciálódást csak emlegetik, de nem valósítják meg. Ennek több oka van. Ö

rvendetes, hogy már mind kevesebben tudnak hivatkozni az objektív akadályokra, mivel a bérpolitikát maguk az üzemek alakítják. A differenciált bérezés elodázásának igazi oka az, hogy a gazdasági vezetők „kényes" kérdésnek tarifák. Igen sokan vonakodnak az embereket érintő problémákhoz nyúlni. Számukra sokkal egyszerűbb és könnyebb a nyersanyaggal manipulálni, tervet módosítani, mint odaállni egy munkacsoport elé és felsorolni a legjobb és legrosszabb munkások neveit. Az egyik Ismert építőipari vállalat Igazgatója helyesen tapintott rá erre az érzékeny pontra: odáig már eljutottunk, hogy megdicsérjük, sőt jutalmazzuk a legjobb dolgozókat. A többiekről persze hallgatunk, s még a legroszabbak ls kapnak némi jutalmat. Mikor arra kényszerítettem a mestereket, hogy osszák fel a kollektívát átlagon aluli, átlagos és átlagon felült csoportokra, öten azonnal lemondtak a mesteri beosztásról. Nem véletlen, hogy a mestereink egyharmada erősen tiltakozott a felosztás ellen. Szerintük: megbontjuk a kollektívát, a jő légkört. Figyelemre méltó az is, hogy ezt azok az emberek mondták, akikre a feladat elvégzése várt, s nem a munkások, akiket a kérdés érint. Az ilyen állásfoglalás sem egyedi Jelenség. A gazdasági szabályozók működése kényszeríti a gazdasági vezetőket a differenciált díjazás bevezetésére. Csakhogy a gazdasági szabályozók nem hatnak önmaguktól, az emberek hozzák működésbe őket. Nem történhet ez másként a munkadíjazás terén sem. Nem lehet elkerülni azt a megállapítást, hogy a szocialtsta egyenlőség elve — sokak szemében — egyenlősdlvé torzult. Egyes üzemekben az emberek mintha csak megfeledkeztek volna a műveltség megszerzésének, a tehetségek kibontakoztatásának egyenlőségéről. Sokan csupán az anyagi Javak elosztásánál szeretnék érvényesíteni az egyenlőség elvét. Ezek a téves értelmezések alakították kl a gyakorlatban az „átlag" körült nimbuszt. A

differenciált díjazást nem lehet minden munhelyen egyik napról a másikra bevezetni. Megfelelő közhangulat, politikai légkör szükséges ahhoz, hogy a gazdasági vezetők e munkát eredményesen elvégezhessék. Olyan közvéleményt kell kialakítani, hogy az emberek ne csak, hogy ne irigyeljék a magasabb fizetést attól, akt többet és jobban dolgozik, hanem az egyenlősdit, a bűvös átlagot tartsák igazságtalannak, amely sértt a jó munkások érdekeit. Az Ilyen közszellem kialakításához kiváló alkalom a pártszervezeteknek az évzáró taggyűlésekre való előkészülete. Itt napirendre kerülnek a „kényes" -kérdések, s így szükséges azt ls megmagyarázni, hogy a termelés gazdaságosságának s a termékek minőségének javítása csak akkor érhető el, ha a ténylegesen elért munkaeredményeket díjazzuk. Vagyis elengedhetetlenül fontos, hogy végre megszűnjön a „bűvös átlag", és az átlagon felüli munkás bére különbözzék az átlagos s az átlagon aluli munkás bérétől. CSETŐ JÁNOS Szerkessze velünk az Új SZÚT Szerkesztőségünkben már folynak az eseményekben rendkívül gazdagnak ígérkező 1968-as év előkészületei. A héten a költségvetési terv kidolgozásának „maratonfutása" megközelítette a célt. A végleges számok bekerültek a megfelelő rubrikába, és most már csak a végleges jóváhagyás van hátra. Mert minden elképzelést, tervet, ötletet először anyagilag kell alátámasztani. A Jövő évben emlékezünk meg a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. évfordulójáról, a Győzelmes Február 20. évfordulójáról. Az ÚJ Szó ls huszadik születésnapját ünnepli. Immár kőt évtizede, hogy a háború utáni néhány évi hallgatás után az első magyar lappal bekopogtattunk a magyar családok ajtaján. NAGYOBB TERJEDELEM - FRISS HÍRSZOLGÁLAT A jubileumi évet méltóképpen szeretnénk megünnepelni. Elsősorban azzal, hogy színesebb, tartalmasabb, gazdagabb és nagyobb terjedelmű lapot adjunk olvasóinknak. + Heti négy oldallal bővül terjedelmünk így Január elsejétől lehetővé válik a Jelenlegi 16 oldalas szám mellett még egy 12-oldalas szám kiadása is. Ezt a számot vasárnapra tervezzük (ára 50 fillér). Lapunk zárási idejét egy órával kitoljak. Lapunkat ezután 21.30-kor zárjuk. A későbbi lapzárta lényegesen frissebbé teszi a hírszolgáltatást. A Javuláshoz hozzájárul az is, hogy a Csehszlovák Távirati Iroda hírein kfvül november közepe óta közvetlen adásban rádiótelexen vesszük a Magyar Távirati Iroda híranyagát. + Oj rovatok bevezetése Ezt a bővülő terjedelem teszi lehetővé. Gondolunk Itt elsősorban a világgazdasági, az Ifjúsági rovat, a kertészkedők, motorosok, horgászok és vadászok stb. rovatának bevezetésére. + Rejtvényversenyek a köztársaság megalakulásának 50. évfordulója, valamint a mexikói olimpia alkalmából a nyertesek számára értékes dijakat készítettünk. VÁLTOZÁSOK A LAP MEGJELENÉSÉBEN A legnagyobb terjedelmű, színes, lB-oIdalas számunk január elsejétől nem szombaton, hanem pénteken jelenik meg. Ezt a változást szükségesnek tartottuk. A szombati számot hétvégi, vasárnapi olvasmánynak tekintettük. Azért adtuk kl szombaton, hogy eljusson oda is, ahol vasárnap nincs lapkézbesítés. Az Idei év folyamán olvasóink munkaideje és szabad ideje megváltozott. A szabad szombatokon számtalan munkahely elnéptelenedik ós a családok hétvégi kirándulásokra Indulnak. Célunk az, hogy a hétvégi, olvasmányos számunkat olvasóink már pénteken kézhez kapják. Tizenhat oldalas számunkon kívül a jövő évben hetente egy 12-oldalas szám ls lesz. Sok vita folyt a körül, melyik nap, lenne a legalkalmasabb a 12-oldalas szám megjelentetésére. A hazai magyar sajtő hagyománylból kiindulva döntöttünk a vasárnap mellett annak ellenére, hogy az előállítás költségesebb, mint más napokon. (Szabad szombaton a nyomda különdíjat számit és a vasárnapi kézbesítés ls többletkiadást Jelent. J Lehetségesnek tartjuk, hogy a szabad szombatok, a fokozódó turizmus következtében olvasóink Javaslatára döntésünket módosítsuk, és igényeiknek megfelelően más napon jelentessük meg a 12-oldalas számot. Ezzel kapcsolatban kér' jük olvasóink véleményét. VÉLEMÉNYKUTATÁS ÉS ÉVKÖNYV 1968 folyamán szerkesztőségünk az Újságírói Tanulmányi Intézet dolgozóival karöltve negyméretű véleménykutatást szervez. Szeretnénk megállapítani: — mit olvasnak, vagy mit nem olvasnak olvasóink, milyen műfajt kedvelnek, mi tetszik lapunkban és mit kifogásolnak; — kik olvassák lapunkat (kor, foglalkozás, nem, Iskolai végzettség); — mikor olvassák a lapot (a jövőre vonatkozóan így tudjuk lapunk tartalmi szerkezetét módosítani). Olvasóink válaszai alapján széles körű felmérést készítünk, melyet további terveink kidolgozásánál alapul veszünk. Az ÚJ Szó fennállásának 20. évfordulójára színes, gazdag, érdekes tartalmú évkSnyvet adunk kl. Reméljük, megnyeri majd olvasóink tetszését. Végül néhány kérdést Intézünk olvasóinkhoz azért, hogy részben ellenőrizzük terveink helyességét, részben pedig azért, hogy új ötleteik, észrevételeik, Javaslataik felhasználásával lapunkat még közelebb vigyük olvasóinkhoz. 1

Melyik napon jelentetné meg a 16 oldalas szá• munkát (pénteken, szombaton, vasárnap)? 2

Melyik napon jelentetné meg a 12 oldalas bőví• tett számunkat (kedd, szerda, csütörtök, vasárnap)? 3

Miről szeretne olvasni, és milyen új rovatot ve» zetne be lapunkban? 4

Melyik rovatunkat tartja feleslegesnek, és milyen « témájú cikkeket nem közölné? További javaslatai, észrevételei. Kérdéseinket karácsonyi számunkban megismételjük. A legjobb válaszokat pénzjutalomban részesítjük. A nyertesek névsorát és a legjobb javaslatokat lapunk egyik januári, 16-oldalas számában közöljük. kgy-egy olvasónk több Javaslattal ls részt vehet pályázatunkban.