Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-14 / 344. szám, csütörtök

Négyszázhuszonhárom akadályon ál Érdekességek egy világűrből is látható földi építkezésről Kétezerhétszáz kilomé­teres vonalat gyenge lát­csővel akár a Holdról is észre lehet venni. Ez az irdatlanul hosszú vonal egy távgázvezeték, amely nemrég épült fel az üz­begisztáni Gazll és Moszk­va között. Amikor négy évvel ezelőtt a Kizil-Kum sivatagból telefonáltam a tudósítást a Buhara— Cseljabinszk gázvezeték üzembe helyezéséről, nem gondoltam, hogy idén nem kell oly mesz­szlre mennem hasonló tudósításért: a gázveze­ték eljött elém — egé­szen Moszkvába. EGY KIS TÖRTÉNELEM A gázvezeték építése a Szov­jetunióban hatalmas iparággá fejlődött, és meglepően rövid idő alatt. Ma ls élnek és dol­goznak azok, akik annak Ide­jén beverték az első cölöpöt a Kizll-Kum homokjába és ráír­ták — „Itt lesz a gazll kutatók szállása." Mihail Sevcsenko, Leonyid Zsukovszkij, jevgenylj Kudrjasov voltak ezek az úttö­rő geológusok az üzbég siva­tagban... De ők sem voltak már az elsők. Az első szovjet gázvezeték a sztálingrádi csata idején épült — mai szemmel ls fantasztikus idő — 20 nap alatt. Persze, rövid vezeték volt ez, Jolsankából Szaratovba vezetett, de egy éven belül Moszkváig hosszabbították meg, s ez már 800 km. Akkoriban az ország összesen hárommilliárd köb­méter földgázt termelt. Húsz év múltán a gázvezetékek hossza 50 000 kilométerre nőtt, s húsz év alatt százmilliárd köbméter gáz folyt át e csőrengetegen. GAZLI-CENTRUM Gazll Buharától száz kilomé­terre a sivatagban fekvő, mo­dern kis város. Itt élnek és dolgoznak azok, akiket a Szov­jetunióban gyakran a „husza­dik század Prométheuszainak" hívnak, ök, akik „a tüzet ellop­ták", becenevükhzöz híven, min­den új állomásnál, ahová meg­érkezik a sivatagi gáz, hatal­mas fáklyát gyújtanak. Így ün­neplik meg munkájuk sikerét. Az óriási lelőhelyen négy fej­tőrészleget teljesen automati­záltak. Innen vezették a vége­láthatatlan csővezetéket Moszk­va felé. Átkeltek az Amu-Dar­ján, átizzadták a hatalmas si­vatagot egészen Hiválg, ahol bekötővezetéket építettek egy további lelőhely, Acsak felől. Az Aral-tói és a Káspi-tenger közti sávban halad tovább a ve­zeték Szaratovlg, majd Rjazanl és Moszkva felé. Voszkre­szenszknél gyűrűbe görbül a ve­zeték, körülöleli a fővárost, hogy minden pontjára bekötő­vonalakon eljuttathassa a nagy hőerejű sivatagi gázt. AZ AKADALYOK „Gazliba azok jönnek — mondják a gáz szakemeberel —, akik próbára akarják tenni ön­magukat, elméleteiket, számí­tásaikat, feltevéseiket." A tu­dósok ármádiája gyülekezett a gázvezeték építésén és a fejté­tésnél. Minden felfedezés, új elmélet kidolgozása előbbre'vit­te a vezetéket. Erre szükség is volt, mert a tudomány segítsége nélkül lehetetlen lett volna a hatalmas akadályok legyűrése. Ä gépek működése a sivatag­ban — ez önmagában is bo­nyolult műszaki-tudományos kérdés. Megoldották. Emberek életmódja, táplálkozása a fe­lette nehéz viszonyok között — újabb feladat, újabb siker. Át­kelés a folyamokon. A sűrítő­állomások üzemmenete és ter­vel a sivatagban és a fagyos vidékeken — nehéz feladat. 423 nehéz akadályt gyűrtek le a 2700 kilométeres vezeték épí­tése során az emberek. Ez csak úgy sikerülhetett, hogy bonyo­lult elméleti és műszaki tudo­mányos problémákat oldottak meg. FANTASZTIKUS SZAMOK » Viktor Dudrjev, a hatalmas építkezés főnöke — a cselja­binszk! vonal építésekor még főmérnök volt — elmondja, hogy a Gazli-Centrum vezeték építésénél felhasználtak min­den eddigi tapasztalatot, s en­nek köszönhető a munka gyors befejezése. A lelőhely feltárá­sakor feltételezett Időterv sze­rint az építkezésnek 5—7 évig kellett volna tartania és 1972­ben kellett volna elérnie Moszk­vát. A célba azonban már idén, október ötödikén eljutottak, s meggyújtották Voszkreszenszk­ben a hagyományos fáklyát. Minden egyes kilométeren 280 tonna acélt fektettek le, 88 érintkezést hegesztettek össze, a varratok hossza minden kilo­méteren 880 méter volt. Szergcj Oszipov, a sűrítőál­lomás építésének vezetője el­mondja, hogy a vezetéken éven­te 10 milliárd köbméter gázt továbbítanak, ami energetikai egységekre átszámítva 20 szá­zalékkal nagyobb energetikai forrást jelent Moszkvának, mintha a fővárosnál állna a bratszki erőmű. A sűrítőállomás szükség esetén naponta 19 mil­lió köbmétert képes továbbíta­ni 55 atmoszférás nyomással. A vonalon 20 ilyen sűrítőállo­más működik. EGYSÉGES RENDSZER Akár a villanyhálózat, a gáz­vezeték-hálózat is egységes rendszerbe kapcsolódik a Szov­jetunióban. Moszkva például a közép-ázsiai gázon kívül Észak­Kaukázusból s Kelet-Ukrajná­ból Is kap gázt. A sűrítőállo­mások és elágazások rendszere lehetővé teszi, hogy a szükség­letek szerint táplálják azt a vi­déket, ahol csúcsfogyasztás van. Csak ez az egy vezeték több fucat várost, egész terü­leteket lát el gázzal, de kap belőle a szaratovi szűzföld is. Például novouzenszkban 13 500 lakóház közül 11267 kap gázt a vezetékből. A fűtési költsé­geket 2—3-szorosan csökkenti a sivatagi gáz. A FORRÁSNÁL Amikor Voszkresienszkben ünnepélyesen kigyúlt a gáz­fáklya kék lángja, azok akik a gázt Gazliből útnak indítot­ták rég pihentek már. Munka­sikereik jutalmául a legkivá­lóbb dolgozók indíthatták az első gázmennyiséget Moszkva felé: Akram Ikramov üzbég, Kosztyikov belorusz, Alimov türkmén gépészek és kompresz­szorkezelők, s Galipuli Üzbe­gov mester műszakjának tag­jai. Október eleje volt akkor. Az év végéig egymilliárd és százmillió köbméter gázt szál­lítanak 423 akadályon át 2700 kilométer távolságra a világ leghosszabb gázvezetékén a szovjet fővárosba. VILCSEK GÉZA Használt gépkocsik eladása Szlovákiában a használt gépko­csik bizományi eladását a Klenoty körzeti üzeme végzi, melynek Bratislaván kívül KoSicén és 2ili­nán is van üzlete. A Klenoty ez ideig csupán magánautók bizo­mányi eladását vállalta, de újab­ban a szocialista szervezetek és a szövetkezetek tulajdonában levő személyi- és tehergépkocsikat is. A tehergépkocsik bizományi el­adását azonban csupán szocialis­ta szervezeteknek és szövetkeze­teknek végzi. 9 Ki szabja meg a használt gép­kocsi árát? — kérdeztük J. Zip sertől, a Klenoty körzeti Uzeine reklámosztályának főnökétől. — A gépkocsi árát az eladó és az üzlet vezetője közös megegye­zés alapján szabja meg. Az el­adó csupán az ár 5 százalékát nem kapja meg (ee üzleti levo­nás), továbbá fedezi ^a gépkocsi átírásának költségeit. • Mit köteles az eladó átadni a gépkocsival? — A műszaki igazolványt, a mű­szaki Igazolványhoz tartozó jo­gosítványt, valamint a gépkocsi adójának és biztosításának a be­fizetéséről szóló nyugtát. K vevő a gépkocsit csakis készpénzben fizetheti kl. A gépkocsi átírását az üzlet vezetője lntézt — az el­adó számára ez jelenti a legna­gyobb előnyt. A gépkocsit a ve­vőnek csak az átírás után adják át. Az eladó a pénzt az általa kiválasztott Állami Takarékpénz­táron keresztül kapja meg. 0 Bármely személy- illetve te­hergépkocsi bizományi eladá­sát vállalják? — Csupán az olyan állapotban levő gépkocsik eladását vállaljuk, melyek azonnal használhatók. A forgalomból Ideiglenesen kivont gépkocsikat, amelyekre a Moto­techna elővételi joga vonatkozik — nem árusltjuk. • Teher- és személygépkocsikon klviil még milyen bizományi el­adással foglalkoznak? — Árusítunk motorkerékpáro­kat és kerékpárokat, valamint pótalkatrészeket ls. Az utóbblak­nál azonban az üzleti levonás nem 5, hanem 20 százalék. (fülöp) 16. Hivatásos áruló Koka Ogyesszában a Primorszkij su­gárúton egy német nevű, de inkább tö­rök eredetű polgár házában bútorozott szobákat vett ki. Másnap vagy harmad­nap eszébe jutottak a szerpap lányá­hoz fűződő emlékek, s tanácsot kért házigazdájától, aki összehozta őt egy francia nevű, de tiszta vologdai tájszó­lással beszélő nőszeméllyel. A hölgyike magához édesgette Kokát áporodott szagú város széli faházába. Az első órá­ban három románcot énekelt afrikai szenvedélyekről. Aztán teával színezett házi főzetű kisüstivel kínálták, amely­ről Koka elhitte, hogy konyak. Koka gyanút sem foghatott, máris elbódult. Arra ébredt az éj közepén, hogy rán­cigálják. Nem finom női kéz rázta, s a hang sem volt női. Visszaadták a nadrágját és a mellényét, amely feltű­nően könnyebb lett, aztán kirúgták az utcára. Koka hajnalban felverte a tö­rököt, és magyarázatot kért. A török megdühödött, okmányokat követelt Ko­kétól, s mivel Kokának okmányai nem voltak, kilökte őt az utcára. Koka keserű könnyeket hullatott, mert a saját bőrén tapasztalta, mi a csalás és árulás. Egyet megtanult: első legyen mindig az árulásban. Koka megátkozta Ogyesszát, s elha­tározta, hogy északra vándorol, Moszk­vába. Am csak egy év múlva jutott el oda. Ogyesszától Kijevig és Harkovlg nem volt olyan falu és város, ahol Ko­ka ne próbált volna üzérkedni. S talán Itt ötlött fel benne az a gondolat, hogy ez lesz élethivatása. 1920-től 1930-ig sokféle foglalkozást űzött. Volt könyvkiadói kifutó, segéd­mozigépész, verseket írt és két ízben ki ls adta őket, egyszer a költők ká­véházában dedikált könyvet kért Maja­kovszkijtól, s még öregkorában is, di­csekedett vele. A NEP idején valami­lyen esztelen társaság titkára volt, az­tán zeneórákat adott NEP-es újgazda­goknak, bár emlékezetből csak az Amu­ri hullámokat tudta játszani, zenei hal­lása nem volt s a hangjegyeket sem ismerte. Esztrádműsorokon konferált, aztán biztosítási ügynök volt, árube­csűs volt egy bizományi áruházban, majd színházi pénztáros. Foglalkozását folyton változtatta, de tevékenységének háttere — a fekete­piaci üzérkedés változatlanul megma­radt. A harmincas évek elején Koka rájött, hogy biztos álláshoz kell jutnia. Hamis okmánnyal bejutott egy építőipari tröszthöz jogtanácsosnak. Nagy hiány volt szakemberekben, senki sem ellen­őrizte Koka papírjainak valódiságát. Azt pedig nem lehetett tőle elvitatni, hogy kiismerte magát a törvényekben. Abban az időben telepedett le Bolsaja Poljankán. 1938-ig zavartalanul élt. S akkor egy szép napon megjelent a népbiztossá­gon, ahol Koka jogtanácsosként műkö­dött, German, az anarchista és mahno­ista. Ki gondolta volna?! German nagy utat tett meg azóta, amióta az azovi sztyeppéken az áruló Koka széttépte harcos fegyvertársi kö­telékeiket. Felhagyott gyerekes áb­rándjaival. Életútján találkozott okos emberekkel, akik megmutatták neki, a kiábrándult anarchistának a bolsevi­kokhoz vezető utat. German híven kö­vette őket. Bugyonnij vörös lovasságá­ban század-, majd ezredparancsnok lett. Sokszor megsebesült. 1920-ban felvet­ték a pártba. Természetesen a kérdő­íveken sehol sem titkolta el anarchista múltját. German először nem Ismerte meg Kokát, aztán kezdett rá emlékezni, és összeölelkeztek. Koka egy hét múlva a pártbizottságnál feljelentette Ger­mánt, kiteregette mahnoista múltját. Germánt letartóztatták, Koka pedig ki­érdemelte az éber dolgozó címet. El­járását egyáltalán nem tartotta becs­telennek, úgy vélte, csupán „előzött", mert German biztos feljelentette volna őt. Mindenki maga után Ítél. Nem egy árulás terhelte lelkiismeretét, de leg­nagyobb árulása még csak ezután kö­vetkezett. 1938 és 1959 között Koka ikonokkal, cári aranyérmekkel, briliánsokkal, s végül valutával üzérkedve alaposan megszedte magát. 1959 nyarán drága­kövek iránti közös érdeklődésük kap­csán megismerkedett egy nyugat-euró­pai állam nagykövetségének tekinté­lyes külsejű kulturális attaséjával. Az­zal, akit a szovjet elhárítás Antikvárius néven figyel. Antikváriusnak nem kel­lett sokáig szimatolgatnia; minden háj­jal megkent tapasztalt rókák voltak mindketten. Antikvárius kész volt fi­zetni, és nem sokat követeltek Koká­tól. Kokánál ebben az esetben nem a pénz játszott szerepet. Elég pénze volt. Inkább meggyőződésből, eszmei síkon hagyta magát megvásárolni, meg talán azért is, mert unalmassá vált élete, már régen nem árult valakit. Lehet, hogy még egy pofon is köz­rejátszott. Amikor German öt évvel azelőtt rehabilitálva kijött a börtönből, megkereste Kokát és meg akarta ölni. Ám idősebb volt nála és eléggé le­gyengült, így beérte egy nagy pofon­nal. Búcsúzáskor még odavetette Ko­kának: ha azt hitte, hogy feljelentésé­vel kiölte belőle az emberbe, a népbe, a pártba vetett hitet, hát nagyot téve­dett. Tény az, hogy Koka Júdás-karrierjé­nek vége felé közeledett. Antikvárius­nak eleinte látszólag csekély szolgál­latokat tett. Antikvárius egyszer meg­kérte Kokát, menjen ki Moszkva egyik külvárosába, ahol bizonyos titkos üzem működik, s halgassa ki munkásainak beszélgetését. Erre a legalkalmasabb hely az üzem információs irodája, egy közeli falatozó meg a porta volt. Koka megtudta, milyen foglalkozásokra ke­resnek szakembereket, a falatozóban pedig ellesett olyan szófoszlányokat, amelyekről tudta, hogy tapasztalt szak­értők és analitikusok sok mindent megtudhatnak belőlük. Amíg kapcsolataik tisztán üzleti jel-' legűek voltak, Antikvárius nyíltan ta­lálkozott Kokával. Koka beszervezése óta azonban óvatosabb lett. Utasította Kokát, keressen alkalmas egyént össze­kötői szerepre. így kapott szerepet Kondrat Akulov, a fürdőmester. Antikvárius legutóbb azzal bízta meg Kokát, hogy keressen meg Moszk­vában egy Vlagyimir Szergejevics Bor­kov nevű egyént, és szerezze be róla a lehető legpontosabb információkat. Címét nem adta meg, bár ismerte, de az ellenőrzés így kívánta. Amikor Koka a telefonban azt mond­ta Juljának, hogy elfelejtette Rimma ismerősének nevét, kivételesen nem hazudott. Antikvárius utasítását elol­vasva nagyon ismerősnek tűnt a név, de nem jutott eszébe, hol találkozott vele. Nagyon megörült, amikor meg­tudta, hogy Rimma barátját Vlagyimir Borkovnak hívják. Törte a fejét, hon­nan Ismerheti főnöke azt az embert, akinek másfél hónappal előtte kétszáz doljárt adott el. Koka józanul nézett a dolgokra, s meg volt győződve, hogy a világon mindennek megvan a maga oka. Ezenkívül azt tartotta, hogy ha az ember tízig tud számolni, elég, ha kilencnél megáll. Ezért csak annyit je­lentett főnökének, hogy megtalálta Bor­kovot, s majd fokozatosan, lassan be­szerzi róla a kért adatokat. Antikvárius Akulov útján eljuttatott legutóbbi levelében értesítette Kokát, a közeljövőben megfelelő körülmények között személyesen találkozniuk kell, hogy megvitassanak egy halasztást nem tűrő komoly kérdést. Koka megértette, hogy valóban komoly ügyről van szó, máskülönben a főnök nem szegné meg a konspirációs szabályokat. Következik: 17, EGY FOGOLYTÁBOR ÚJJÁÉLED 1967. XII. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents