Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-14 / 344. szám, csütörtök

Három portré A fémszürke esőfelhők olyan alacsonyan szállnak, hogy a repülőtérről raftolő gépeket kézmozdításnyi idő alatt bebugyolálják. A Keletszlovákiai Vasmű óriás méretű csarnokában viszont nyoma sincs a télnek, július heve parázslik egy halom egymásra rakott, még piros vaslemezből. Akaratlanul is az arcom elé teszem védőfalként a tenyerem. Ennyi hőség akkor is túl sok, ha odakinn egy perccel ezelőtt vacogtam még. Vörösre mázolt figyelmeztető tábla oktat ki: életveszélyes munkahely területére léptem, ló lész vigyázni, azaz jobbra ts, balra is, le is, föl is nézni, mert egy többmázsa súlyú izzó vastömb alatt lépegetni kacérkodás a halállal. Fehér műanyagból készült, jóvonalú védősapka alól méregeti a darut egy nyúlánk munkás. Később derül ki, hogy Kecsőröl való, gömöri ember. Lőrincz János a neve. A bajúsza is megperzselődött a múltkoriban a szemöldökével együtt, amikor a gázpisztoly lángja végignyalt az arcán egy véletlen folytán, amelynél egy kicsit ő is hibázott. Ennek ellenére nem bánta meg, hogy két évvel ezelőtt engedve a csábításnak, munkahelyet változtatott. A üoprastav alkalmazottjaként a Sajószabályozásánál dolgozott, s nem keresett többet, mint itt. Viszont alig látta a családját, mindig úton volt, s télidőben, amikor vékony jég feszült a folyón, vigyáznia kellett, bele ne pottyanjon a jeges vízbe. Itt mindig födél van a feje fölött. Igaz, veszélyes a munkahely, de óvatosnak, körültekintőnek kell lenni, s akkor nemigen történik baj. A Vasmű, mint minden nagy üzem, szedte az áldozatokat is. Lőrincz János pontosan megmutatja két munkatársa halálának színhelyét. Egy idősebb és egy legényember került a daruról lecsúszó több mázsa súlyú vastömb alá. A kemencéből kikerülő vaslemezeket, vastömböket, vasdorongokat tartja nyilván, két raktár van a gondjaira bízva. Négy műszakban dolgozik, ünnepnapokon is, ha éppen úgy hozza a sors, de nem bánja, mert keresni lehet, megfizetik. A karácsonyi ünnepek alatt haza készülnek, családostul. Örül, hogy jól főtt ki a lépés, csak huszonhatodikán lép munkába. A szilvesztert azonban a csarnokban, a munkahelyén tölti. Itt talál rá az új, ezerkilencszázhatvannyolcas esztendő. Szabad idejében rádiót hallgat, tévét néz vagy olvas. A fia, aki huszonegy éves és autómechanikus, a szomszédos épületben dolgozik. Amikor ideje van, átugrik hozzá. A Sajó-szabályozás nehéz munka lehetett, különösen télen, de egy előnye volt: a csend. Megszokta-e már az örökös zajt, kérdem. Meg, hogyne — feleli. Aztán végigvezet a csarnokon, s megmutatja, honnan érkeznek, s hová kerülnek az izzó vasak. Gazdag István Lőrincz Jánossal együtt dolgozik. Kistoronyai származású, tehát a tokaji hegynyúlvány közeléből való, onnan, ahol majdnem olyan jó bor terem, mint a szomszédos Magyarországon. A kiejtésén érezni a tájat, pedig ki hinné, hogy évek óta, tizenkilenc esztendős kora óta nincs falujában. Ostraván dolgozott öt teljes éven át, onnan került a Vasműbe. Most itt kíván megtelepedni, itt nősül majd meg, itt nyújtja be lakásigénylését, annál is inkább, mert a bátyja is Itt lakik. Az ő foglalatossága? A már kihűlt vastömbök, lemezek, öntecsek égetése. Égetés alatt értsen mindenki egy nyugatnémet gázpisztollyal végzett felülettisztítást, az egyenlőtlen, hulló, repedező vasfelszín egyengetését. Gazdag István évek óta végzi ezt a veszélyes munkát, de sohasem érte baleset. Talán gyakorlottsága, ügyessége, talán a szerencséje eredményezte. Valószínű, mindhárom együtt. Megtudom, a múltkor meggyulladt az egyik kolléga nadrágja — úgy fröccsen a szikraeső a pisztolyából, mint fecskendőből a víz — s a póruljárt ember súlyos égéseket szenvedett. A csarnok munkásainak annyira megszokottá válhatott már a kékeslila, kékessárga lángcsóva, az izzópiros vas, mint erdésznek a madárfütty. Aki azonban ritkán jár ilyen helyen, elgyönyörködik a színek sokféleségében, s egy időre megfeledkezik a feje fölött elhaladó daruról ls, melynek vasmarka tonnás súlyokat szorít. Klochan Károly technikus, a partizánskéi ipariskola végzettfe. Az energetikai részlegen dolgozik, innen nem látni a súlyos vasakat, s az ablakon kitekintve érezhetőbb a tél. A fiatal technikus nemrég tért vissza ausztriai tanulmányútjáról, rengeteg újságot, prospektust és tapasztalatot hozva tarsolyában. Senki sem hinné, mennyi kitartás, mennyi energia rejtőzik ebben a fiatalemberben. Beiratkozott. a gépészeti főiskolára, most végzi a harmadik évfolyamot levelező hallgató ként. Aki nem tudná, mit jelent munka után a könyv fölött görnyedni, s lépést tartani az egyre nehezebb követelményekkel, az próbálja meg, csakis akkor lesz reális elképzelése. Klochan Károlyt ezen felül még a zene és szinte minden más dolog — így a nyelvtanulás is érdekli. Percre beosztott napjai vannak, s erejének, energiájának minden tartaléka ki van merítve. Ausztriai élményei bizonyára sokáig élnek még benne, s igyekszik néhány apróbb ötletet megvalósítani az ott látottakból. Szeretné, ha több lenne a gyep és a virág a gyár területén, ha nagyobb lenne a tisztaság ... BATTA GYÖRGY Kifizetődik az öntözés Beszélgetés Imrich Farsky mérnökkel, a Felsőcsallóközi Szakosított Talajjavító Szövetkezet elnökével Nagymagyaron megalakult a Felsőcsallóközi Szakosított Talajjavító Szövetkezet, amely a három község összevonása után az Aranykalász nevet viseli. Mint az a névből is kitűnik, küldetése speciális: öntözéssel foglalkozik. Megkértük a szövetkezet elnökét Imrich Farsky mérnököt, ismertesse üzemük munkáját és elért eredményeit. • Öntözőrendszerük teljes kiépítése után mekkora terület válik öntözhetővé? — érdeklődtünk. — A felsőcsallőközi öntözőrendszer hálózatába közel 32 ezer hektárnyi terület kerül. Építése négy szakaszra tagolódik. Az első szakasz építése 6980 hektáros területen az idén befejeződött. A második szakasz építésének befejezése után 1970-ben már 16 200 hektár válik öntözhetővé. • Mi e létesítmény legfőbb felentősége? — Felsőcsallóköz hazánk legszárazabb vidékeinek egyike. Ráadásul a talaj többnyire homokos, kavicsos, igen sekély a termőréteg. Ma már jól ismerjük e talajok agrotechnikai szükségleteit, gondoskodni tudunk a talajerő fenntartásáról, s mivel a napfény és a hőmérséklet évi átlaga ezen a vidéken a legmagasabb a nagy terméshozamok eléréséhez a vízhiány pótlása elengedhetetlenül szükséges. Az elmúlt év kivételesen csapadékdús volt. Megmutatkozott, hogy az itteni talajban, meglepő terméseredmények érhetők el, ha van elegendő viz. Száraz időjárás esetén a csapadékot tehát öntözéssel kell majd pótolnunk. Így állandóan nagy terméshozamokat érhetünk el. Ez tehát a mi öntözőrendszerünk legfőbb jelentősége. Tekintettel arra, hogy vidékünk Bratislava előterében fekszik, a város éléskamrája lehetne. Itt mindenekelőtt a zöldségtermesztésre, gyümölcskertészetre, valamint tej- és tejtermékekre gondolunk. • Milyenek voltak az tdel terméseredmények az öntözött területeken? — Az eredmények összesítése még nem történt meg, de a hozamok jelzik, hogy az eddigi eredményeket a jövőben számottevően túlszárnyalhatjuk. Példaként szolgál az elmúlt csapadékos esztendő és az idei szárazabb év eredményeinek az összehasonlítása. Jó eredmények érhetők el az öntözött búzából is. A múlt évi száraz őszön vetés után öntöztük az őszi búzát (bizonyos mértékig szövetkezeteseink akarata ellenére), s például Jányokon a Mironov-fajta hektáronként 47,49 mázsát adott, míg ugyanez a fajta a tavalyi csapadékdús esztendőben 42—43 mázsát fizetett. Mezőgazdasági dolgozóink nézete a szemléltető példák kövekeztében teljesen megváltozott. A répát ugyancsak öntöztük, s a csákányi EFSZ 435 mázsás hektárhozamot ért el, ami ezeken a kavicsos altalajokon páratlan eredméhy. Ugyanez a szövetkezet takarmányrépából 1100 mázsát takarított be hektáronként. A vőkl EFSZ kimondottan homokos talajon 550 mázsa cukorrépatermést ért el hektáronként, öszt takarmánykeverék után következő másodvetésből hektáronként 600 mázsa silóanyagot, bú za után pedig 400 mázsát sikerült az öntözött területekről betakarítani. • Foglalkoznak műszaki újdonságok alkalmazásával? — Eléggé jól bevált az RS— 09 traktoron hordozható ZRP—2 jelzésű csőszállító állvány. Együttműködünk a Prágai Mezőgazdasági Főiskolával, nevezetesen Masek mérnökkel, aki új csőáthelyező felszerelést dolgozott ki ugyanerre a traktorra. A prototípust jövőre próbáljuk ki. MaSek mérnök a magas növényekhez két egymással ellentétes irányban permetező vízszűrő fejek működtetését ajánlja egy állványon, amely így nem dől el az átnedvesedett talajon. Ennek gyártását szeretnénk kieszközölni a Sigma-cégnél, ahol egyébként megkezdik a PUK—3 jelzésű szórófejek gyártását. Ezek hatósugara 10—12 méterrel nagyobb a PUK—2-nél. A következő évben valószínűleg kapunk egy amerikai gépet is kipróbálásra. • Milyen költséggel jár az öntözés a mezőgazdasági üzemek számára? — A vízért nem kell fizetniük, csupán az üzemfelszereléshez szükséges villanyáram 55 százalékát térítik meg. Az öntözőrendszer üzemfenntartási költségeit az állam fedezi. Például az idén hektáronként az 53 mm-es vízadag költsége a szövetkezeteknek 89 koronába került, ami rendkívül olcsó. A mezőgazdasági termelés szakosításának és összpontosításának megvalósítása után a teljes termelés értéke öntözött területeinken előreláthatólag eléri a hektáronkénti 17—19 ezer koronás átlagot, a piaci termelés pedig a 12—13 ezer koronát. Ez az alapvető tényezője annak, hogy a mezőgazdasági dolgozók keresete növekedjék, s életszínvonaluk tovább emelkedjék. KUCSERA SZILÁRD SZ U LÖK, NEVELŐK ,FÓ RUM A És milyen otthon ? OKTATÖ-NEVELÖ MUNKÁNK egyik fontos tényezője a családlátogatás. A tanító munkájából nem zárhatjuk kl a tanuló személyiségének pontos, aprólékos megismerését és az egyéni bánásmód alkalmazását. Az Ilyen megismerés alapul szolgál a pedagógiai-pszichológiai munkához, módszereink megválasztásához az Iskolában. A tanuló személyiségének fejlesztése a családra és az iskolára hárul. Ezért a családlátogatás nem lehet konvencionális vizit, hanem komoly célt kell szolgálnia. Az életszínvonal emelkedése, az erkölcsi jólét a szocialista társadalomban még nem jelenti az emberek teljes átformálását, gondolkodásmódjának azonnali megváltozását, nézeteinek helyességét és rossz szokásainak elhagyását. Ezért a családlátogatás sok esetben nemcsak a gyermek, de a szülők nevelését is jelenti. A szülök nevelése alatt nem a pedagógus fölényes kioktató, vagy számonkérő úgynevezett „módszerét" értjük, hanem a szülőkkel való négyszemközti beszélgetést. Az olyan családlátogatás, ahol mindenről szó esik, csak a gyermek személyiségét érintő problémákról nem — egyenlő a semmivel. A látogatás csak akkor lehet sikeres, ha szülő* és pedagógus között jó a viszony, bizalommal vannak egymás iránt, és ha a szülő megérti, hogy minden gyermeke érdekében történik. A pedagógus fogadja el a szülő megnyilatkozásait és türelemmel magyarázza el az új nevelési terv követelményeit a kölcsönös segítőmunka érdekében. A nevelési hibák kiküszöbölése csak a teljes őszinteség jegyében történhet. Helytelen mind a szülő, mind a pedagógus részéről a kendőzgetés. A pedagógus őszintesége nem rosszakarat, hanem a teljes jóindulat a tanítvány iránt. MINDEN TANULÓ otthonának egy darabját magával viszi az iskolába. Sok esetben azonban nem elegendő ennek az egy darabnak a megismerése, de szükség van az egész ismeretére. A tanító napról napra, sőt évről évre maga előtt látja a gyermek testi, lelki fejlődését, személyiségének alakulását, iskolai tevékenységét. Ám ez nem elég minden esetben a jó oktatáshoz, neveléshez. Szükséges megismerni a tanuló tevékenységét, személyiségét, viselkedését a legkisebb közösségben, a családban. Ismerni kell a tanuló otthoni körülményeit, a család összetételét, a tanuló és a szülő viszonyát, egyszóval a családi légkört. A szülők intelligenciája, embersége, józansága befolyásoló tényezője a gyermek érdeklődési körének, viselkedésének, személyisége alakulásának. Ám a szülők foglalkozása, beosztása nem minden esetben kezesség a jó nevelésre. Az értelmiségi családokban is találkozhatunk elhanyagolt gyermekkel (Itt nem a külső, de a belső elhanyagolásra utalok), pedig a szülők anyagilag mindent, sőt a kelleténél többet is megadnak gyermeküknek, csak éppen nem törődnek vele, a szülői szeretetet helytelenül értelmezik. Nem leérik számon a házifeladatat, sem az iskolából való pontos hazatérést. A gyermek csavarog az utcán — és azt csinál, amit akar, mert a szülőknek nincs idejük gyermekük előmeneteléről, magatartásáról érdeklődni, nincs idejük gyermeküket meghallgatni, irányítani, érdeklődését felkelteni. Ilyen esetben nagyon ls helyén való a családlátogatás és a pedagógus nyílt őszintesége. Gyakran találkozik a pedagógus a családlátogatások alkalmával a kétarcú gyermekkel, aki otthon egészen más, mint az iskolában. Otthon leveti az udvariasság álarcát, nem engedelmes, nem figyelmes. Otthon mindez nem szükséges, mert a szülök ezt nem kérik elkényeztetett gyermeküktől. Kitűnik, hogy az osztályelső egoista, senkinek sem segítő, csak önmagát szerető gyermek, aki jeleseinek tudatában kiskirályként uralkodik a család felett. Az ilyen gyermekből lesz az individualista felnőtt, akinek minden tettét csak az önzés jellemzi. Nem ritka az olyan jelenség sem, amikor az iskolában izgőmozgó, fecsegő, „minden lében kanál" — gyermekből otthon riadt bárányka válik, mert a túlzott szülői szigor, az örökös fegyelmezés, büntetés, gúzsba köti a gyermekes kedvet, derűt, lelopja a gyermeki ajkakról a mosolyt. Hol tombolja ki magát az ilyen gyermek? Természetesen az iskolában. SOK SZÜLŐ minden öntevékenységtől megfosztja gyermekét, állandóan felette áll, mankót rak a hóna alá. Megvonia a gondolkodási művelet lehetőségét, „agyonmagyarázza" a gyermekét. Családlátogatás alkalmával, amikor a pedagógus feltárja tapasztalatait és elmondja, hogy a tanuló lassú, nem tud beilleszkedni az osztály következetes munkájába, hogy önálló munkára képtelen — akkor döbben rá a szülő, hogy valahol átlépte a Iőzanság határát. A családlátogatás alkalmával a pedagógus meggyőződhet arról is, tájékozottak-e a szülők nevelési kérdésekben. Sok szülő, bár a szülői értekezleten meghallgatja az Iskola követelményeit az oktatómunka terén, mégis, vagy túl sok vagy túl kevés követelményt támaszt gyermekével szemben. Minden Ilyen túlméretezés káros következményekkel jár. A túl sok követelmény különösen a közepes tanulóknál gátlásokat támaszt a gyermekben, elveszi az önbizalmát, aminek kiküszöbölése később elég nehéz feladat. A túl kevés követelmény lustává, hanyaggá teszi a tanulót és gátolja szellemi képességeinek kibontakozását. Előfordulnak olyan esetek ls, amikor a szülők túlságosan sokra tartják, illetve lebecsülik gyermekeik tudását. Mindkettő igen rossz eredményt szül. A lebecsült tanuló törvényszerűen visszafejlődik, a sokra tartott tanuló pedig önhitté, nagyképűvé válik, s nem ismer magánál okosabbat, úgy gondolja, véleménye egyedül csak neki lehet. A családlátogatás alkalmával a pedagógus bővebb Ismeretekhez jut a tanuló egészségi állapotát illetően is. A szülőknek nem szabad eltitkplniuk gyermekük eddigi betegségeit, mert sok esetben a betegségtől viszszamaradt tényezők gátolják a gyermeket a tanulásban. Ha erről a pedagógus nem szerez tudomást, észrevételeit nyugodtan írhatja a hanyagság vagy a lustaság rovására. Vég nélkül sorolhatnám az iskolai nevelés problémáit és a családlátogatások fontos Ismereteit. Hogy még néhányat említsek: Meggyőződés a tanulási lehetőségekről, a tanuló rendszeretetéről (gondolok itt a tanuló- és játszósarokra) — a pihenésről, a szülőkhöz való viszonyáról, a televízió nézéséről. (Sajnos sok 6— 10 éves gyermek végignézi a felnőttek műsorát is stb.) ÉRTÉKES DOLOG a családlátogatás, amely a tanítótól áldozatot, fáradságot követel, de a tanulásban meghozza a gyümölcsét és ugyanakkor a szülőknek ls nagy segítséget nyújthat a nevelésben. A kölcsönös bizalom építésével szorosabbra fűzi a család és az iskola kapcsolatát. BÖSZÖRMÉNYI ILONA