Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-09 / 309. szám, csütörtök

Zikmund + Kanzel ka A kőistennek nem kell feleség l/hadzsuráh mintha nem is volna falu. Vagy talán a turisták egyszerűen nem vesznek róla tudomást — más vezette őket ide. Legfeljebb a resthaus és a jól behűtött italok érdeklik őket. Azzal már igyekeznek is a templomokhoz. Khadzsuráh legnagyobb virágzásának idején nyolcvanöt templom volt itt. Húsz maradt belőlük. Am mégis annyi érdekes van rajtuk és bennük, hogy az ember azt se tudja, merre forduljon előbb. Már csak azért sem, mert három — egymástól néhány kilométernyire eső csoportban állnak. A templomok harmonikus görbékben emelkednek az ég felé, a távolból napfény és eső barázdálta gömbölyded szikláknak látszanak. Míg a buddhista „sztúpa" harangra emlékeztető alakjával az égbolt ívét Idézi, a hindu szentély olyan hegy, amely alátámasztja az égboltozatot. Ezzel egyidejűleg olyan embert ábrázol, aki lábával a földön áll, s felfelé fordított arccal az ég misztikus titkairól elmélkedik. India jelképes építészete talán sehol sem olyan szembetűnő és erőteljes, mint itt, Khadzsuráh pőre síkságán. Ha a látogató erős távcsővel tekintene váratlanul a fentebb említett barázdált sziklákra, meglepetésében alighanem felkiáltana. A sziklák felülete — az egyik dombormű a másikon, az egyik szobor a másik tövében, oszlopocskák, fülkék, párkányok, vésetek oly gazdagsága, hogy láttukra elakad az ember lélegzete. Elmésen elrendezett csoportokba tagolva emelkednek egyre feljebb és feljebb, egészen a kupola bordás harangjáig, amelyen díszes koronaként nyugszik egy lánykebelre emlékeztető rozetta. Valaki megszámolta, hogy egyetlen templomon, Kúndarja templomán 872 nagy szobor és több ezer figurális és ornamentális dísz van. A középkori Khadzsuráh szobrainak számát az archeológusok több százezerre becsülik. S már itt az egyik kérdés a másik után merül fel. Kik voltak ezek az alkotók, ezek a csodálatos szobrászok és kőfaragók, akik körül senki olyan nem élt, hogy műveiről másolhattak volna? Tudjuk, természetesen, hogy csandéloknak nevezték őket, hogy hinduista rádzspűtok voltak, akik azt állították magukról, hogy a Hold dinasztijájából erednek, s az volt a hírük, hogy elmés víztárolókat tudnak építeni. De miképpen tudtak ekkora művészhadsereget nevelni? Ki ihlette őket? Ki pénzelte? Miért dominálnak műveikben olyannyira az erotikus elemek, mint a világ egyetlen más építészeti emlékében sem? Miért ábrázolták két emberi lény testi összeforrását oly számtalan változatban, oly makacs igyekezettel, hogy megmutassák a legapróbb részletet is, olyan életteljes dinamikával és mozgásbeli harmóniával, oly nagy érzékkel a kísérletezéshez? Miért adtak oly leplezetlenül kifejezést a konvenciók, az uniformitás, a maradiság és a képmutatás iránti megvetésüknek? Tán épp ez a spontánság tette lehetővé, hogy oly maradéktalan tökéletességgel sikerült kifejezésre juttatniuk fő céljukat — az ember szellemi kiegyensúlyozottságának, boldogságának elérését? Ott tükröződik ez minden arcon, nyoma sincs rajtuk holmi eksztatikus grimasznak vagy görcsnek. Nincs rajtuk más, mint fennkölt nyugalom, nirvánába merülés, teljes megbékélés, áz isteni természetfölöttiség kifejezése. Mi oka lehetett annak, hogy nem voltak gátlásaik olyannyira realisztikusan ábrázolni a szeretőket legintimebb pillanataikban? És nem csupán szerelmes párokat, hanem négyeseket is, a tömeges szeretkezés, a párosodó állato'k utánzásának jeleneteit? Minő érzésekkel szemlélik ezt az erotikus panteont a mai indiaiak, akiknek a filmcenzúra azt is lehetetlenné teszi, hogy a moziban egy félmeztelen nőt pillantsanak meg? A moziban puritán filmeket látnak, ám Jasódharától, Vátszjaján híres kommentátorától megtudják, hogy a közösülés során 729 lehetséges helyzet van. Most pedig Khadzsuráhba érkeztek s mindezt kőbe faragva pillantják meg valamennyi részletével együtt. EROTIKUS VAGY VALLÁSOS ELTÉVELYEDÉS? Valahányszor sokk éri az embert, gondolatmenete elszűkül és két szélsőség közt kezd hányódni-. Igy járnak a Khadzsuráh látogatói is, mert a Khadzsuráh valóban sokk. A legkülönfélébb elméleteket vetik fel: Az erotikus szobrászmüvek a villámcsapástól óvták a templomokat. Olyan erőteljesen terelték el a látogató figyelmét, hogy nem maradt ideje az istenség megbabonázására. A templomok alkotói tapasztalt demográfusok voltak. Szem előtt tartották azt a sok elemi csapást, amely rendszeresen sújtotta a lakosságot — a kolerát, pestist, himlőt, szárazságot és éhínséget; s attól való aggodalmukban, hogy nem marad elég olyan ember, aki megművelje a földeket, buzdítani kívánták a templomok látogatóit: íme, erről vegyetek példát, szaporodjatok... GYÖNYÖRŰ SZÉPSÉGŰ TEMPLOM (A szerzők felvétele) Mások úgy vélik, hogy a szobrokat szándékosan állították ide, hogy elősegítsék a szellemi értékek diadalát a testiek fölött; a templomok valamennyi látogatójának át kellett esnie a tűzpróbán. Ha a templom külső díszeinek megtekintése után bement a szentélybe s képes volt figyelmét a lelki dolgokra összpontosítani, üdvözült ... A csandéloknak volt érzékük a szórakozáshoz. Ugyanakkor azonban kiváló sportemberek is voltak, akik a testi örömöket egybekapcsolták a sport — erőpróbával. A szobrászművek a tömeges rituális promiszkuitást jelképezik a termékenység kultuszának szertartásain. Értékes bizonyítékai a történelem törvényszerű körforgásának: India akkor esett át a szabadság és a féktelenség időszakán, amikor Európát a gótikus aszkétizmus, a vallásos bigottság bilincselte le. Ma viszont fordítva áll a dolog; a különbség csak abban áll, hogy az akkori arisztokráciát a plutokrácia váltotta fel. ISTEN SZOLGÁLÓNŐI Van itt azonban két rendkívül fontos dolog, amelyről a hasonló természetű fontolgatások során aligha tanácsos megfeledkeznünk: milyen volt a középkori indiai társadalomban az ember viszonya az istenekhez és milyen volt a nő helyzete. A hinduista istenekről tudvalevő, hogy nem játsszák az emberfeletti szerepét. Jóllehet magukra öltik a természetfeletti lények, vagy állatok alakját, sosem viselkednek másként, mint az ember, az emberéivel azonosak hibáik és szenvedélyeik is, lényegében ugyanúgy viselkednek, mint a földlakók. Ugyanígy viselkednek a templomi ábrázolásokon is. A legnagyobb veszélyt a vallásos aszkéták Jelentik számukra, akik önkínzásukkal olykor nagy hatalomra tesznek szert az emberek között s magát az istenek létét kezdik veszélyeztetni. Az istenek azonban tudják, miképpen fogjanak ki rajtuk: leküldik a földre az isteni szépségek egyikét, aki bájával, kecsességével és a szerelemben való ügyességével az aszkétát is karjai közé csábítja — s ezzel vége is minden lelki értéknek, amelyre sok éves önmegtagadással tett szert. A középkori indiai társadalomban nagy szerepük volt a kurtizánoknak, akik némiképpen hasonlítottak a görög hetérákhoz. Általános csodálat és tisztelet tárgyát képezték, a város és a királyi palota díszei voltak, díszhelyen jelentek meg minden nyilvános rhinepségen, vallási felvonuláson, versenyen, kakas- és kosviadalon, gyönyört nyújtottak mind az isteneknek (a templomok alkalmazottainak), mind a közönséges zarándokoknak, akik aztán inkább szerelmi, mint vallásos rajongásukban gazdag ajándékokkal jutalmazták szeretőjüket és a templomot is. Egy buddhista dzsátakából tudjuk, hogy egy éjszakáért ezer aranyat is kaptak, sőt egyikük egyetlen óra gyönyöre díjául ötszáz elefántot követelt s oly gazdag volt, hogy egész hadsereget vásárolt legyőzött király-kedvese megsegítésére. Ilyen déuadászijat — isten szolgálónői — minden templomnak voltak. Igy a szómnáthi híres templomban ötszáz dévadászi szolgálta az isteneket és a — zarándokokat. Dubois abbé beszéli el, hogy miképpen nyer ték meg a tirupatii templom papjai a dévadászikat az „istenek szolgálatára". Míg Vénkatésvara (Visnu egyik megtestülése) szobrát díszes körmenetben hordozták körül, a szertartást vezető bráhmánok út közben kiválogatták a legszebb nőket, s azt kérték szüleiktől vagy férjüktől, hogy áldozzák őket istennek. Azok a férfiak, akiknek helyén volt az eszük, kereken visszautasították a kérést, mások azonban kegyelemnek tekintették, amelyben az istenség részesíti őket, s felajánlják neki feleségüket, sőt lányukat is. Mikor aztán az istenség látja, hogy egyik-másik kedvese kezd megöregedni, a pap útján közli vele határozatát. A nő combjára vagy keblére tüzes vassal apró bélyeget sütnek, s bizonyítványt kapnak arról, hogy hány esztendeig álltak az Isten szolgálatában. Az ilyen nőt mindenki tisztelettel vette körül... A templomok környéke ma nem túlságosan mozgalmas. Sokkai kevesebb látogató érkezik megtekintésükre, mint azt alkotóik megérdemelnék. Babos László forditása A LAKÁSÉPÍTÉS A MUNKAERÖ-GAZDALKODAS HATHATÓS ESZKÖZE 1970-ig 70 000 lakás a mezőgazdaságban dolgozóknak A kormány 1967 áprilisban kiadott 129. számú határozatával jóváhagyta a mező- és erdőgazdasági dolgozók számára szükséges lakások építésének új alapelveit és feltételeit. Az új elvek értelmében ismét kedvező alkalom adódik a vállalati lakásépítésre. A mezőgazdasági üzemek így a szövetkezeti és az egyéni lakásépítés adta lehetőségekkel élve sikeresen oldhatják meg a munkaerő-gazdálkodással, de elsősorban a munkaerők biztosításával kapcsolatban felmerült problémákat. Az új lehetőségek különösen azért nagyon előnyösek, mert a mezőgazdasági üzemek most már konkrét adottságaiknak és a pénzügyi lehetőségeiknek megfelelően dönthetnek a lakásépítés legcélszerűbb és minden tekintetben legkedvezőbb formái mellett. Fontos és szerfölött szükséges tehát az is, hogy nemcsak a mezőgazdasági üzemek vezetősége, hanem minden mező- és erdőgazdasági dolgozó kellőképpen ismerje az építkezési lehetőségeket, az ezzel kapcsolatos tervezési és pénzügyi feltételeket, valamint a lakásépítésre vonatkozó legújabb előírásokat. AZ ÉPÍTKEZÉS EGYES FORMÁI ÉS A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK MUNKAERŐGAZDÁLKODÁSA A mezőgazdasági dolgozók megnyerése ős megtartása a mezőgazdasági üzemek vezetőségének egyik sarkalatos feladata, melynek megvalósításához éppúgy, mint eddig, ezentúl is elsősorban a szövetkezeti lakások építésével járulhatnak hozzá. Magától értetődő, hogy ezentúl is az egyéni lakásépítés, illetve a családi házak építése a legmegfelelőbb és a legelőnyösebb a mezőgazdasági dolgozók megnyerése szempontjából. A tetszetős, de emellett korszerű és praktikus családi házak ugyanis Jól beleilleszkednek a falusi környezetbe, és melléképületeikkel, udvaraikkal, kiskertjükkel stb. a mezőgazdasági dolgozók sajátos igényeit szolgálják. Ezért a mezőgazdaságban főképp az ilyen jellegű építkezés részesül előnyben. Népgazdaságunk tökéletesített irányításának rendszere a lakásépítésre ls kiterjed. Magától értetődő tehát, hogy a legelőnyösebb feltételekhez igazodva teszi lehetővé az építkezés korszerű formáinak érvényesülését. A vállalati lakások építése az egyik ilyen forma, amely elsősorban az ipari központokban honosodik meg, de nyilván csakhamar elterjed a mezőgazdasági jellegű községekben is, különösen ott, ahol nincs lehetőség a szövetkezeti lakások építésére. Az építkezés utóbb említett formája főképpen ott előnyös, ahol a mezőgazdasági dolgozók nem szándékoznak sok háziállatot tartani, s ezért hajlandók a többlakásos házakba költözni. Előnyös az ilyen építkezés az olyan üzemek számára is, amelyek — mivel nincs fölösleges pénzük — nem építhetnek vállalati lakásokat. Az egyéni lakásépítés különösen ott megfelelő, ahol a dolgozók munkahelyük közelében vagy legalábbis a közeli környezetben kívánnak családi házat építeni, és e célra elegendő pénzzel is rendelkeznek. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAKÁSÉPÍTÉSÉNEK PÉNZÜGYI MEGALAPOZÁSA Az állam a kormány 129. számú határozata értelmében bizonyos összegekkel járul hozzá a mezőgazdasági dolgozók számára szükséges lakások építéséhez. Ez az elv egyaránt vonatkozik az előbb említett lakásépítési formák mindegyikére. Az e célra szükséges pénz egy részét az érdekelt mezőgazdasági üzem felettes szerve — a helyi körülményeknek megfelelően — bocsátja rendelkezésre. Magától értetődő azonban, hogy a mezőgazdasági üzemek is kötelesek a tervezett lakásépítés céljaira elegendő összeget tartalékolni, illetve szükség esetén az adott alapból kölcsönt folyósítani a szövetkezeti és ax egyéni lakásépítésre. A szövetkezeti lakásépítés költségeinek fedezését szolgálja: , <— az állami hozzájárulás, amelynek összege egy-egy lakás építésére átlag 30 000 korona; — az árkiegyenlítés címén juttatott hozzájárulás az 1967ben megkezdett építkezésekhez. E hozzájárulás összege azonos az 1966. december 31-ig és az 1967. január 1-től érvényes árak szerint kiszámított költségek közötti különbözettel; — a tagsági hozzájárulás, amelynek összege az 1966-ban érvényes árak alapján számított költségvetési ár 25 százaléka. Az üzem alkalmazottjai a tagsági hozzájárulás céljára kamatmentes kölcsönt kaphatnak abban az esetben, ha kötelezik magukat, hogy bizonyos (hoszszabb) ideig az üzem kötelékében maradnak. A szövetkezeti lakásépítés egyéb költségeinek fedezésére — beszámítva a tervrajzok kidolgozására és a műszaki felügyeletre fordított kiadásokat — a Csehszlovák Állami Bank folyósít hosszú lejáratú, de legfeljebb 30 évre szóló beruházási hitelt, amely után 1 százalék kamatot számít. A vállalatok, Illetve üzemek felettes szerve átlag 20 000 koronától 35 000 koronáig terjedő kölcsönnel támogathatja az egyéni lakásépítést, illetve a családi házak építését. Természetesen, szem előtt kell tartania, hogy az adott mezőgazdasági üzem szempontjából gazdaságilag miért és mennyire fontos az ilyen építkezés. Kölcsönt nyújthatnak a nemzeti bizottságok is, különösen abban az esetben, ha az illetékes nemzeti bizottság határozza meg az építkezés helyét. A nemzeti bizottság 5000 koronáig terjedő kölcsönt folyósíthat. Megtérítését nem kell követelni az esetben, ha az építtető a családi ház átvétele óta eltelt 5 éven belül azt nem adja el, vágy nem íratja át más személyre. Családi házak építtetőinek as Állami Takarékpénztár is nyújthat hosszú lejáratú, szűkség esetén 30 évre szóló beruházási kölcsönt, amely után 3,7 százalék kamatot számíthat. E kölcsön összege azonban nem haladhatja meg az építőanyag beszerzésére fordított összeget. Magától értetődő, hogy a vállalati lakásépítés költségeit elsősorban az érdekelt vállalat köteles a saját pénzforrásaiból fedezni. A mezőgazdasági üzemek vállalati pénzügyi hozzájárulás címén az államtól kaphatnak 30 000 koronától 50 000 koronáig terjedő összeget. Vállalati lakásépítés esetén más árkiegyenlítési hozzájárulásra nincs lehetőség, de a felettes szerv lakásonként 25 000 koronáig terjedő segélyt nyújthat, ha a lakásépítés szükségességét az érdekelt üzem konszolidációs terve is megindokolja. A Csehszlovák Állami Bank a mezőgazdasági dolgozók biztosítása illetve toborzása érdekében szükséges vállalati lakások építésére 1 százalékos kamattal beruházási hitelt folyósíthat, amelyet 30 éven belül kell viszszafizetni. Az eddig elmondottak is meggyőzően bizonyítják, hogy a mezőgazdasági dolgozók számára szükséges lakások építéséhez rendkívül kedvező feltételeket nyújtó új irányelvek szilárdan alapozzák meg annak lehetőségét, hogy 1970-ig a tervezett 70 ezer lakás építését megvalósíthassák. Ez a feladat nem könynyű, de teljesíthető, ha az Illetékesek és az építtetők az adott lehetőségekkel élve, megfelelően alkalmazzák a szóban forgó építkezési formákat. JOZEF PÁND 1967. XI. 9.