Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-07 / 307. szám, kedd

Fegyvert és vitézt megénekelni már Vergilius óta könnyű dolog volt és hálás. De milyen jelzővel ékesítse az újságíró azt az embert, aki a férfikor legszebb éveit a diplomácia sakktábláinak harcmezején élte le, ádáz és dühös bajvívások, gyakran pedig orvtámadások közepette. Egyenruhája a frakk volt és a cilinder. Elnézem a hetvenhat esztendős, fürge mozgású, gyors észjárású Z den ék Fierlingert, aki kabát nélkül ül az őszi napfényben úszó dolgozószobájában, a csehszlovák—szovjet barátság Moldva-parti palotájában és kedves mosollyal, szapora, halk szóval beszél készségesen, mindenről, hogy önmagáról ne kelljen szólania. Élete sora regénybeillő. Közvetlenül az érettségi után (1911-ben) Moszkvában, egy amerikai exportcégnél vállal állást, és képességei a vállalat ranglétráján gyors előremenetelt biztosítanak számára. A történelem azonban közbeszól. 1914 nyarán kirobban az első világháború. Itt az alkalom, hogy fegyverrel a kezében harcoljon a népét és a hazáját elnyomó Habsburg monarchia ellen. Tizennégy augusztusában, mint az orosz hadsereg katonája Rosztovban az első cseh harci csoport megalakításán fáradozik. Innen a frontra kerül és egy éven belül zászlóssá léptetik elő. Vakmerősége ós tréfacsináló vidámsága közismert. Nem egy esetben, amikor az orosz csapatok éheztek, a mókás zászlós osztrák uniformisba bújt, átlopódzott az osztrák lövészárkokba, ahol cseh knédlivel és káposztával, de még gyakrabban és szívesebben jóízű magyar gulyással lakott jól, majd egységéhez viszszatérve, nemcsak híreket, hanem sokszor önkéntes foglyot is hozott. Tizenhét nyarán már az oroszországi légiók ezredese, négy háborús Szent György-kereszt tulajdonosa, aki azonban egy pillanatra sem lesz hűtlen elveihez. Lelke mélyén ezért nem helyesli Masaryk politikáját, amely az ideiglenes kormánynak szolgáitatja ki a légiókat. — Mi, akik az orosz forradalmi demokraták hazáját láttuk Oroszországban és nem a pánszlávizmus maradi cári bástyáját, megértettük Lenin elképzeléseit fes egyetértettünk vele abban, hogy sz orosz nép, amelyet az embertelen rendszer testi és szellemi nyomorban tart, csak radikális eszközökkel vívhatja ki szabadságát, ft cári Oroszország politikai, társadalmi és gazdasági viszonyai túl bonyolultak voltak és tisztában voltunk azzal, hogy itt semmiféle parlamentáris demokrácia nem lehetséges. Oroszország visszaesne oda, ahol volt, a tehetségtelen generálisok, földesurak és nagyhercegek meg a pópák uralmába és egy szép napon az Ukrajnát és a Kaukázust naguknak igénylő német imperialisták igájába kerülne. Ezért heyeseltük mi fiatalok Lenin elképteléseit, módszereit és rokonszenveztünk a bolsevikokkal — mondja i múltra visszaemlékezve Zdenék Fierlinger ... És ezért utazik örömnél 1917 szeptemberében az USÄ>a, hogy az ottan! cseh és szlovák akosok között katonákat toboroz;on a franciaországi légió számá•a. Az Egyesült Államokból Franciajrszágba kerül, ahol dr. Eduard JeneSnek lesz a munkatársa. Vele gyütt tér vissza a felszabadult halába és ezredesi egyenruháját végSrvényesen a diplomata frakkjával :seréli fel. A csendes, de követkeietes, jómodorú és éles logikájú némi ezredes először a prágai küligyminisztériumban tölt be fontos illást, majd 1921-ben Csehszlovácla hágai követe lesz. Innen Bukarestbe kerül, majd 1925-ben Wahingtonba. Négy év múlva pedig lerni követségünk élén láthatjuk "iszont. De minden karrierje ellenére nágnesként orizzcs őt Moszkva, roszország és az Októberi Forradom után létrejött szovjet render. Ezért harmincegyben a Szovtuniőba utazik. A látottakról peg a „A Szovjetunió új útjai" elmű könyvében számol be. A Szovjetunióból való visszatérte után Fierlingert nemsokára (1932-ben) Bécsbe nevezik kl követnek. Itt, az egykori császárvárosban éli át Dollfuss 1934-es államcsínyét. Látja a bécsi proletariátus hősi harcát, látja romba dőlni a Marx hof és a Goethe-hof háztömbjelt a félfasiszta Heimwehr tüzérségének gránátjaitól, és elborzadva nézi a tömeges kivégzéseket. De nem tétlenkedik. Bátor magatartásával számos osztrák szocialista és kommunista funkcionáriust ment meg az akasztófától. Csehszlovák útlevéllel látja el őket és a csehszlovák kommunisták ós szociáldemokraták segítségével átmenti őket a határon. Bécsből ismét Prágába kerül, a külügyminisztérium politikai osztályának az élére és onnan 1937ben szeretett Moszkvájába megy, mégpedig követi minőségben. Ogy vélem, alig kerülhetett volna alkalmasabb ember a moszkvai csehszlovák követség élére, mint Zdének Fierlinger, aki kezdettől fogva arra törekedett, hogy a fiatal demokratiktís Csehszlovákia igaz barátságban éljen a fiatal, szocialista Szovjetunióval. — Igaz, ez nagyon, de nagyon nehéz volt/ mivel az új csehszlovák burzsoázia kizárólag saját osztályérdekeit tartva szem előtt, elkötelezte magát a nyugati tőkéseknek — Angliának és Franciaországnak — emlékezik Fierlinger a régi kulisszák mögötti intrikákra, összecsapásokra, vereségekre és győzelmekre, de kompromisszumokra is. München után, majd a Csehszlovákia megszállását és feldarabolását követő hetekben a moszkvai követ egy megrázó dráma aktív szereplője lett. Harminckilenc március tizenötödikén hazánk leronhanása után egy nappal később memorandumban jelenti be Litvínov szovjet külügyi népbiztosnak, hogy Hácha, volt csehszlovák elnök és Chvalkovsky exkülügyminiszter cselekedetét, azt, hogy „a nép sorsát a német birodalmi kancellár kezébe tették le", alkotmányellenesnek minősíti. És tíz nappal később táviratilag tagadja meg a prágai külügyminisztérium utasításainak megvalósítását, hogy a moszkvai csehszlovák követség épületét és berendezését adja át a német külügyi képviselet megblzottatnak. „Hácha Ős Chvalkovskf eljárása hazaárulást Éljen a független, szabad Csehszlovákiai" — fejezi be Prágához intézett táviratát. Ezután igen nehéz napokat, hónapokat élt át. A londoni emigránsok szovjetellenes cselszövései igen nyugtalanítják Fierlingert, aki a szovjet külügyi népbiztosság teljes bizalmát élvezi és aki megérti a szovjet—német barátsági szerződés miértjét is. És bizony 1939 decemberében Fierlinger fájó szívvel búcsúzik Moszkvától. A megszűnt követség személyzetével Isztambulon át Párizsba, majd Franciaország eleste után Londonba utazik. Itt, a ködös Albion fővárosában, a naftalinszagú, feketéző generálisok és intrikáló politikusok között idegennek érzi magát. Megváltást jelent számára, amikor 1941 augusztusában ismét visszatérhet a Szovjetunióba, ahol a követi teendők mellett a moszkvai rádióban rendszeresen hallatja biztató hangját. Ezekben a válságos időkben Fierlinger követ' apai, sőt elvtársi szeretettel gondoskodik a szovjet földön élő csehszlovák emigránsokról, kommunistákról és nem kommunistákról egyaránt. Zdenék Nejediy Igen meleg hangon emlékezik meg a követ mély humanizmusáról, meg nem alkuvó baloldali magatartásáról, amely már ekkor tüske volt a londoni emigráns csehszlovák kormány szemében. Ez a tüske a későbblek során mindegyre nagyobb lett, főleg akkor, amikor a Kujbisevbe evakuált követség élén álló Fierlinger a saját lakását osztja meg a „veszedelmes" kommunista Nejediy professzorral, sőt ennek a felszabadítandó haza jövőjével kapcsolatos politikai elképzeléseivel ls egyetért. Amikor pedig Buzulukban a szovjet kormány beleegyezésével Svoboda alezredes vezetése alatt megalakulnak az első csehszlovák egységek és a követ nyíltan támogatja a kommunista követeléseket, a tüske nyomban gerendává változik. Heliodor Pika, vezérkari ezredes, a csehszlovák katonai misszió vezetője ós csakúgy mellesleg a brit titkos szolgálat, az IS ügynöke, felháborodik és rejtjeles táviratban Fierlingert „katonai ügyekbe való önkényes beavatkozással vádolja". A követ ugyanis felrótta Pikának, hogy az önkéntesek sorozása a politikai diszkrimináció jegyében folyik, s követelte, hogy a kommunista jelentkezőket is sorozzák be, sőt adják meg nekik az őket megillető rangfokozatot is. A második nyílt összetűzésre a Vörös Hadsereghez átállt és az új csehszlovák hadseregbe jelentkező szlovák katonák, altisztek és tisztek lefokozása, illetve rangfokozatának meghagyása adott okot. Gottwald és Fierlinger ugyan végül mégis kiverekedték, hogy a hazafias szlovák katonákat nem fosztották meg a szlovák hadseregben elért rangjuktól, ahogyan azt a londoni csehszlovák hadügyminisztérium egyes fejesei követelték, de Ingr és Moravec Fierlingert kommunista ügynöknek minősíti. A Szlovák Nemzeti Felkelés Idején ezek az ellentétek még jobban kiéleződtek. Főleg Fierlingernek egy, 1944. október 6-án keltezett, Londonba küldött távirata után, amelyben többek között azt javasolja Ingr hadügyminiszternek, hogy a csehszlovák kormány kérje meg Moszvát, „tekintettel a fel kel &s súlyos helyzetére, küldjön egy tapasztalt szovjet tábornokot Szlovákiába, aki nemcsak a Vörös Hadsereg főparancsnokságát képviselné, hanem ugyanakkor a csehszlovák hadsereg és a partizánok akcióit is össze tudná hangolni". Ingr hadügyminiszter egészen magán kívül volt felháborodásában. — Mit képzel ez a Fierlinger? Szovjet tábornoknak akarja alárendelni a felkelés csehszlovák katonáit? És máris utasítja törzskarát: azonnal terjesszék dr. Beneá köztársasági elnök és Jan Masaryk külügyminiszter elé a javaslatot, hogy Zdenék Fierlinger moszkvai nagykövetet haladéktalanul váltsák le és rendeljék vissza Londonba. Ezúttal azonban a londoni és a moszkvai kommunista emigráció egységesen védelmébe veszi Fierlingert, aki az 1943-as csehszlovák -szovjet barátsági szerződés nyélsütése körül is nagy érdemeket szerzett. Fierlinger tehát maradt, további rossz pontokkal káderlapján, mert a kommunisták fellépését Is az ő rovására Írják. Az Idő kerekét azonban nem lehet visszafordítani. Negyvenöt tavaszán Zdenék Fierlinger, mint az új csehszlovák kormány első miniszterelnöke érkezik meg KoSicére, ahol kormánya elfogadja a CSKP javaslata alapján kidolgozott kormányprogramot. Azután a Nemzeti Front további kormányában miniszterelnök-helyettesi funkciót tölt be. A reakciós pártok által 1948 februárjában előidézett kormányválság Idején pedig mint a Szociáldemokrata Párt elnöke tölt be igen Jelentős szerepet. Következetessége, marxista világ, nézete és előrelátása, de nem utolsósorban hazájának, népének szeretete volt cselekedetei mozgató ereje, amikor megakadályozta, hogy pártjának jobboldali beállítottságú miniszterei, Majer és Vilim, valamint a karrierista és demagóg népszónok Lausman, nem paktálhatnak ls végérvényesen a cseh nemzeti szocialisták, a cseh néppártiak és a szlovák demokraták olyan kalandor és népellenes vezetőivel, mint Zenkl, Srámek, Hála és Koővara s nem nyújtották be lemondásukat. Igy aztán a nagy válság hazai és külföldi rendezői hoppon maradtak. Klement Gottwald kormányának 26 minisztere közül csak 12-ea léptek vissza, és dr. Eduard BeneS, köztársasági elnök, bármennyire is szerette volna, nem foszthatta meg miniszterelnöki tisztjétől a kommunista Gottwal dot, s nem nevezhette kl az ún. hivatalnok kormányt se, amely — ezt remélte a reakció s jómaga dr. Beneä Is — jmajd megtanította volna kesztyűbe dudálni a kommunistákat, mint annak idején, 1920-ban. És hiába nyilatkozott szemérmetlenül Csehszlovákia visszatéréséről a kapitalista világ ölelő karjaiba Steinhardt úr, az USA prágai nagykövete, hazánk keleti, szovjet orientációját a munkásosztály februári győzelme —* amelyben nem kis része volt Fierlingernek — még jobban megerősítette, megszilárdította. Fegyvert és vitézt énekelni válóban könnyű dolog. Ám én ennél többet akarok, köszönetet mondani ennek a 76 esztendős, a munkásosztály egységét hirdető s ezen egység gyakorlati megvalósítását is elősegítő fiatalos mozgású férfinak, a nagy barátság követének, aki jelenleg is az általa, egy egész életen át istápolt nagy barátság fontos posztján mini a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség elnöke őrködik* Fegyvert s vitézt énekelni valóban könnyebb lett volna.,. BARSI IMRE FRAKKBAN IS A NÉP KATONÁJA VOLT A NAGYKÖVET - A HABORU UTOISO EVEBEN - MOSZKVABOL TEHERANBA UTAZIK.