Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-07 / 307. szám, kedd

Október és a nemzetiségi kérdés írta: Lőrincz Gyula, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja A

z idén nyáron egyes helyeken már megünnepelték az Októberi Forradalom 50. évfordulóját. Magam ls részt vettem egy ilyen nyári ünnepségen az egyik csallóközi faluban, ahol az Októberi Forradalomról kellett megemlékeznem. Bevezetőmben megemlítettem egyik funkcionáriusunk beszámolóját, melyet Latin-Amerikából visszatérve tartott vagy öt évvel ezelőtt Prágában. Itt újra írásban ls megismétlem azt, ami abból az egyébként érdekes beszámolóból, mint bizarr ötlet, meglepett. Ez az elvtársunk egy latin-amerikai államról beszámolva megemlítette, hogy a következő év július 17-én ott forradalom lesz. A választások után egy nappal a kommunisták, a munkásosztály kezébe ragadja a hatalmat és megkezdődik a szocializmus építése. Mikor először hallottam, azt hittem, hogy ez nem más, mint a részemről már megszokott és nagyon élvezhető száraz, cseh humor. Csak a további kérdéseknél láttam, hogy ezt még a cseh elvtársunk is egészen komolyan veszi, mert ahogy mondta, egy ottani kommunista egyetemi tanár informálta őt így, egy ember, akinek abban az államban nagyon nagy tekintélye van. Mikor mindnyájan felnevettünk, barátunk is észbekapott és nevetett az állítás tarthatatlanságán, azon, hogyan is vehette azt komolyan, hogy a forradalom napját Ilyen pontos dátumra beütemezték. Azóta öt év telt el, és azt hiszem, barátunknak gyakran eszébe |ut az ötször elmúlt július 17, meg az elmaradt forradalom. Minek ez a bevezető, kérdezhetné valaki, én viszont úgy gondolom, jó volna leszoknunk arról, hogy mindent olyan könnyen vegyünk, hogy ennek meg kellett lenni, így egészen természetesen az Októberi Forradalomnak is — és ezzel kész, a többi számunkra nem érdekes. Pedig hát úgy gondolom, hogy ellenkezőleg, egy ilyen ritka nagy évfordulónál, az ötvenediknél nem lehet csak tudomásul venni, hogy volt, hanem egy kicsit vissza is kell tekintenünk a gyökerekhez, amelyek nélkül forradalom nem lehet. Az Októbert Forradalom sem volt betervezve, de beérett a helyzet Oroszországban — ahogy mondani szokták —, a nemzetek börtönében, Oroszország nemzeteinél, Oroszország népénél, az elnyomottak legelnyomottabbjainál, ott, ahol a Romanovok 1913-ban nagy pompával ünnepelték meg uralkodásuk 300. évfordulóját. Legendáshírű uralkodó család volt ez, regényes családi gyilkosságok sorozata kíséri trónváltásaikat, de voltak gesztusaik ls, kacérkodtak a szabadság gondolatával. 1861-ben például megszüntették a jobbágyrendszert, de a szabadságnak ára volt. Meg kellett váltani és ebből a váltságdíjbői — azt mondják — a Romanovok 51 milliót kerestek. Egymilliárd 600 millió rubelt meg az úgynevezett állami parasztoktól földmegváltási díj címén zsebeltek be. Csak úgy közbevetően említem meg, hogy Tarasz Sevcsenkót, az ukrán költőt és festőt, Brüllov, az orosz cári udvari festő úgy emlékszem, 600 rubelért, egy portré áráért váltotta ki a jobbágyi sorból. O

roszországban ebben az Időben 150 millió ember élt, ebből mintegy 100 millió kisparaszt és földműves volt, szemben a 30 ezer nagybirtokossal. Az utolsó cárnak, II. Miklósnak állítólag 700 millió aranyrubel készpénze volt, de míg ez a cár, Nyikolaj az utolsó cár nevet kapta, míg kasszájában meg lehetett számolni azt a 700 millió arany rubelt, addig nagyon sok víz lefolyt a Volgán, ezrek és ezrek pusztultak el a cári börtönökben, Szibériában, a Pecsorán. Sokakat végigvezettek a száműzetésbe vezető úton a Vlagyimirkán. Oroszország története — mondja Lenin — az új korban az évtizedek egész során át a forradalmárok márS

, tírsorsának hosszú története. Sok j ezren pusztultak el a cárlzmussal folytatott harcban. Pusztulásuk új 1967. harcosokat szült, mind nagyobb és nagyobb tömegeket vitt harcba. A szervezettebb harc, mint az Ok7

tóber előhangja, 1905-ben kezdett jelentkezni, júniusban a Patyomkln cirkáló legénységének lázadása volt XI. 7. az első matrózfelkelés a cári tengerészetben. Ezt megelőzte a pétervári Putyilov Művek januári sztrájkja. Híres megmozdulás volt az úgynevezett „véres vasárnap", 1905. január 9-én, amikor mintegy 140 ezer munkás vonult fel könyörgő menetben szentképekkel, ikonokkal, egyházi zászlókkal, a cár képeivel, de a cár, az „isten első földi helytartója", kinek képe a szentek és ikonok között libegett a menetelő tömeg feje fölött, nem hatódott meg és a könyörgök közé lövetett. 1905 decemberében volt Moszkvában a fémmunkások sztrájkja, amely fegyveres felkelésbe ment át. A parasztmegmozdulások ls egyre szaporodtak. Elfojtásukra büntetőexpedíciókat szerveztek, amelyek egész falvakat borítottak lángba. A Szibériába vezető utak mentén büntetőtáborok és átmeneti fegyházak egész láncolata állt a száműzöttek átmeneti elhelyezésére. 1912 tavaszán a „Léna-Goldfield" részvénytársaság aranymosó munkásai sztrájkoltak. Április 4-én reggel több ezren tüntettek és a téli tajgában a tüntetők közül 250 munkást agyonlőttek, 270-et megsebesítettek. A lista Itt nem fejeződik be, sorolhatnám a végtelenségig. Ez volt Oroszország, ez volt a cári Oroszország népének sorsa. Erről a népről mondta Lenin: „Az emberek ezreit és tízezreit, kik egész életükön át mások meggazdagodására kell, hogy dolgozzanak, az éhség pusztítja; állandó nyomorban élnek, betegségben, idő előtt pusztulnak, embertelen munka áldozataiként, nyomorviskókban meghúzódva, pihenésre módot nem találva sínylődnek." E

bből a sínylődésből a cári uralkodó osztály nem tudott és nem keresett kivezető utat, csak úgy vélte, hogy talált — a háborút, jött 1914—1918, a világháború, és a cár elküldte nemzeteit a nagy vágóhídra. Több millió katonája pusztult el az első világháborúban. ötven guberniumból kormányzóságból a földművesek, a munkaképesek 50 százaléka a hadseregben volt. 1917 közeledtével a tartalékok már annyira kimerültek, hogy a vezérkar a 17—18 évesek behívásával számolt. 1917-ben 12 millió újoncot terveztek behívni, behívtak 640 ezret. Még 1917 szeptemberében is mozgósítottak 17 798 embert. 1916-ban az élelmiszertermelés 1913-hoz viszonyítva visszaesett 89,6 százalékra, 1917-ben 48.8 százalékra. A nagy behívások következtében erősen csökkent a mezőgazdasági termelés. A lovakat elrekvirálták, ennek következtében szállítási nehézségek támadtak, kátyúba jutott a közellátás, a falvakon természetbeni áru-csereforgalom Indult meg, a városokat viszont az éhség fenyegette. Az ipar nem bírta cipővel, ruhával, de még fegyverrel sem ellátni a frontot. Az üzemi munkások száma az 1913. évi 2 319 000-ről 1915re 1 922 000-re csökkent. Asszonyokkal, gyerekekkel próbálták helyettesíteni a szakmunkásokat. Jelentékenyen csökkent a munkatermelékenység, nemcsak a közszükségleti cikkek, hanem a háború viselésére döntő jelentőségű nyersvas, vas, acél és kőszén termelése ls. Egyébként Itt a gyökere a fiatal szovjet állam 1918—22-es évi gazdasági nehézségeinek. az éhségnek, a nélkülözéseknek. A forradalmi szellem nemcsak az üzemekben, gyárakban emelkedett. Forradalmi megmozdulásokra, akciókra került sor a hadseregben, a falvakon ls. Megmozdultak a nemzetek és nemzetiségek. Lánzongások, felkelések voltak a peremvidéken, főleg Közép-Ázsiában, már 1916-ban. A cári rendőrség főnöke Jelenti: az ellenzéki hangulat most sosem látott méreteket ölt, olyat, amilyet meszsziről nem ért el a széles tömegekben az 1905—1907-es elégedetlen években sem. Így nehéz, lehetetlen tovább háborút viselni. Az uralkodóosztály fejét veszti, összeesküvéseket sző, a sok összeesküvő csoport közül kettő a Jelentékenyebb. Az egyik csoport különbékét akar kötni Németországgal. Hátterében a befolyásolt arisztokraták között Raszputin barát sötét figurája áll, mint a cári „szamoderzsávia" önkényuralom hanyatlásának, szétesésének szimbóluma. A másik, a burzsoá palotaforradalom előkészítése a cári udvar ellen, de lehetőleg a monarchisztikus konstitúció megőrzésével. A háttérben angol—francia szövetségesek. Itt a cél Oroszországot, mint katonai szövetségest megmenteni, az igény: további embermilliókat a vágóhídra az orosz „rezerváből". Ez persze egyik sem kivezető út, eszükbe sem jut a nép szociális helyzete, békevágya, földéhsége. Tudomásul sem veszik az elnyomott nemzetek és nemzetiségek függetlenségi, nemzetiségi szabadságharcát, mozgalmát. M

ind a két összeesküvő csoport fellegekben él, helyettük az orosz nép kér szót. Burzsoá összeesküvések helyett forradalom. Nem dátumra tervezett, de az említett adott feltételekből aratásra, megvalósításra beérett forradalom. A híres tíz nap, amely megrengette az egész világot. 1917. A Nagy Október. Az évszázados monarchia nein is tlz, de tulajdonképpen nyolc nap alatt összeomlott. Megtörtént az orosz „csoda". Hogy történhetett ilyen „csoda"? „Csodák nem történnek, sem a természetben, sem a társadalomban — válaszolja Lenin —, de a kispolgári észnek úgy tűnnek a történelem gyors fordulatai, mint a csodák." A munkás- és katonaküldöttek petrográdi szovjetjének ülésén 1917. november 7-én Lenin szájából hangzik az előadói beszéd a szovjet hatalom feladatairól. Megalakul a munkás- és parasztkormány, dekrétumot fogadnak el a békéről, majd a földről, mely első pontjában leszögezi, hogy a földesúri földtulajdon azonnal és minden megváltás nélkül megszűnik. A megalakult munkás- és parasztkormány előtt nem ismeretlenek az elnyomott nemzetek és nemzetiségek problémái. Ezért a munkás- és parasztkormány nyilatkozatot fogad el és ad ki Oroszország népeinek Jogairól. Ezt a nyilatkozatot az Oroszországi Köztársaság nevében loszif Dzsugaszvill-Sztálln, a nemzetiségi ügyek népbiztosa, V. Uljanov (Lenin) a Népbiztosok Tanácsának elnöke írta alá. Ebből a nyilatkozatból olvashatjuk, hogy: a cárlzmus idején Oroszország népett rendszeresen egymás ellen uszították. Az Ilyen politika eredményeit mindenki ismeri: egyfelől mészárlás és pogromok, másfelől a népek rabsága. Az uszításnak ez a gyalázatos politikája nincs többé és sohasem térhet vissza. Mostantól kezdve ezt a politikát Oroszország népeinek őszinte és becsületes szövetsége kell, hogy felváltsa ... ... a Népbiztosok tanácsa ügy határozott, hogy Oroszország nemzetiségeit érintő tevékenysége alapjául a következő alapelveket fogadja el: 1. Oroszország népeinek egyenlő sége és szuverenitása. 2. Oroszország népeinek szabad önrendelkezési Joga, a különválást és önálló állam alakítását ls beleértve. 3. Minden és mindenféle nemze'l és nemzeti-vallási előjog és korlátozás megszüntetése. 4. Az Oroszország területén lakó nemzetiségi kisebbségek és etnográfiai csoportok szabad fejlődése. íme ez volt az Októberi Forradalom nemzetiségi politikájának krédója, melyet a Szovjetunió Igyekezett is igyekszik megvalósítani. A

forradalom után az Intervenciós háborúkban, majd az azóta lezajlott második világháborúban a Szovjetunió ellenségeinek legnagyobb reménysége az volt, hogy a sok nemzetiségű Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei fellázadnak és mint ötödik hadoszlop a támadó szövetségesei lesznek. Az Októberi Szocialista Forradalom szellemében végrehajtott nemzetiségi politika azonban jól vizsgázott ezen a legnagyobb próbán, és az októberi nemzetiségi krédó helyességét mi sem bizonyíthatja jobban, mint e kritikus időkben megnyilvánult szocialista internacionalizmus, szocialista hazafiság. LENIN (HALASZ JÁNOS GRAFIKAJA) VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: Induló balra Riadó! Sorakozz menetkészeni Ne beszélj a veszélyben, se te, sem más. Csitt, szónokok isi Beszéljen most maga Mauser elvtárs. Az Ádám—Éva féle törvényt tegyük ravatalra. Idő-gebénknek nincs ma féke. Balra! Balra! Balra! Hej, kékzubbonyosokl Rajta, sorral Tengerre feli Vagy tán eltompult az öbölben a páncélosok orra s minden hajó csak ül a tatján? Hadd, hogy koronáját iderázza a brit oroszlán, üvöltve diadalra A kommünt senki le nem igázza! Balra I Balral Balra! Ott, a kínok hegyein túl maj'd végtelen és napos lesz a táj. Irány az éhség, millió láb, indulj, s a pusztuláson tűiig meg se állj. Csak öntsön körötted acélból lávát a gyülevész, a bérelt harci horda, az oroszt nem gyűri le az Ántánt. Balral Balral Balra! Homályba vonhat sasszemet a pára? Úrrá lehet a régi újra itt? Szorítsd a világ torkára a proletárok ujjait! Ki a mellet! Rajta, a dobball Zászlókat a mennyei falral Ki lépett ott ki jobbal? Balra! Balra! Balra! Hegedűs Géza fordítása A CÁRI SAS KIMÜLASA (Weiner-Král Imre rajza)