Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

Füvek és virágo < szere mese — Ebből a gyermekből bizto­san kertész lesz! Szinte szállóige lett ez a fel­nőttek körében, akik a kis Ivan Tomaäkot édesapja szepesvár­aljal kertjében láttál^ szaladgál­ni. Ha barátai nem találták ott­hon, a kertben keresték. Talán azért rajongott a kertért ennyi­re, mert a városban nevelkedett, ahol nem élvezhette úgy a nyá­ri nap fényeit. Ezért lett az el­bűvölő természet szerelmese. Ez volt az első elígérkezés korszaka. Múlt az idő, és Iván már nem téblábolt édesapja mellett, ki­nőtte a gyermekcipőt. Mint kö­zépiskolás már más szemmel nézte a virágokat. Szeretett vol­na zöldet látni maga körül. Csodálatos kertekről álmodo­zott, álomszép kertekről min­den városban ... „Ha lenne egy varázsvesz­szőm! Csak megérinteném a kő­be szilárdult tereket, utcákat, a városok külső területeit! Meny­nyi szépséget varázsolnék elő ..." — szőtte, formálta ak­kor még megvalósíthatatlan terveit. Azután elérkezett a nap, ami­kor zsebében az érettségi bizo­nyítvánnyal elbúcsúzott a kö­zépiskolától. De elbúcsúzott a családi fészektől, a barátoktól, a kerttől, a virágoktól, első sze­relmétől — a természettől is. Új útra indult, amely a Mező­gazdasági Főiskola lednicei mű­kertészeti tanszéke felé veze­tett. Az első évet nagyon sike­resen végezte el, és a sors hul­láma tovább sodorta. Moszkvában az új hallgatókat érdeklődésük szerint osztották be az egyes fakultásokra. Iván hű maradt a gyermekkorban hallott jóslathoz: — Ebből a gyermekből bizto­san kertész lesz! Felvették a Leningrádi Er­désztechnikai Akadémia műker­tészetl tanszékének első éves hallgatói közé. Szlovákiában aligha van szebb és csendesebb munka­hely, mint a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia mlyfíanyi arbo­rétuma. Ivan Tomasko mérnök dolgo­zószobájában ülök és nézem a férfit, keresem benne az egyko­ri kisfiút, aki díszkertekről ál­modozott, hogy megszépüljenek a városok. — Milyen volt a tanulás? Na­gyon érdekesl Külünösen érde­kessé tette, hogy bő lehetőséget kaptunk a gyakorlati munkára, hiszen köztudomású, hogy Wa­shington után Leningrádban ta­lálhatók a világ legszebb köz­kertjei. Feledhetetlenek a vá­ros körül, a cárok egykori nyá­ri lakóhelyén tett sétáim. Eze­ken a több száz hektár kiterje­désű területeken a gyakorlat­ban részletesen tanulmányoz­hattuk az eredeti megoldásokat. S a leningrádi arborétum igen gazdag dísznövényekben. — Szinte felmérhetetlen elű­nyöket jelentett a Szovjetunió­ban az ország földrajzi tagolt­sága. Láttam a dísznövényeket Szocsiban, Szuhumiban és Ad­lerban ls, ahol dísznövények termesztésére létesített faisko­la működik. Ott dolgoztam ki első diplomamunkámat is „A Fekete-tenger-parti üdülőköz­pont szanatóriumának terve" címmel. — Feledhetetlenek az uráli, al­táji és a Kaukázuson túli tanul­mányutak. Különböző éghajlatú területeken jártunk, ahol elté­rőek a növényzet életfeltételei. Itt láthattam először három földrajzi övezetben a városi zöldövezetek létesítésének kü­lönböző módszereit. — Mindig nagy örömöt jelen­tett a kirándulás. Jó cipővel, jegyzetfüzettel, ceruzával és fényképezőgéppel indultunk el új világot látni és három hét alatt több mint 300 kilométert gyalogoltunk. Az Altájban meg­csodáltuk a gazdag flórát, leír­hatatlanok a cédruserdőben tett túrák, vagy a szibériai virág­szőnyegek, olyan virágokkal, amelyekről azelőtt még csak nem is álmodhattunk. Ezt a körzetet használták fel a dísz­növényzet nemesítésére. — Voltunk az Uraiban, ahol Igen nehéz körülmények között foglalkoznak az erdőneveléssel az északi tajgák határán. Kau­kázusban, a híres kabardini szovhozban csodálatos rózsák­ban gyönyörködtünk. Már ak­kor — 1957-ben — kísérletez­tek a fekete rózsa termesztésé­vel, amit P. Robeson néger éne­kesről akartak elnevezni. — Érdekes volt gyakorlatom szempontjából a Fekete-tenger partvidéke, ahol Krímtől Batu­mig háromezer különféle dísz­növény található... Élete célját elérte. A leningrádi műkertészetl fa­kultás hallgatója, Ivan Tomaä­ko mérnök kitüntetéssel tért vissza hazájába. Először a bratislavai Kerté­szeti és Üdülő Szolgálatnál dol­gozott, de többre vágyott, tudo­mányos munkát akart végezni, így került Mlyfíanyba. Most már valóra válthatja ál­mait, zöld ruhába öltöztetheti városainkat. Aspirantűrájára is a bratislavai zöldövezeti rend­szerről írt tanulmányával ké­szült. Jelenleg a lakótelepek mlkro­klimatikus feltételei között ki­alakítható zöldövezetek tervein dolgozik. A kérdés nagyon ls időszerű, mivel a környezet ren­dezése nem tud lépést tartani a lakótelepek építésének gyors üteméveL Ha Ivan Tomaäko mérnök nincs a dolgozószobájában, bi­zonyosan az arborétum új, ke­let-ázsiai részlegében tartózko­dik, amelynek tervezésében ő ls részt vetL Tizennégy hektáron nevelik itt a kelet-ázsiai dísznö­vényeket. És éppen itt érvénye­sítheti gyakorlatban a Szovjet­unió déli és keleti körzeteiben szerzett ismereteit. Három-négy évvel ezelőtt ezen a részen még csak fű nőtt. Azután következtek a terepala­kítás munkálatai, hogy minden megfeleljen a Japánból érkezett tervnek. A körülbelül három­ezer dísznövény, díszcserje és virág még nem adja meg a te­rület keleti jellegét, de itt-ott már látni olyan növénycsopor­tot, amely nálunk eddig isme­retlen volt. Ivan Tomaäko mérnök tanul­mányai befejezése után is járt már a Szovjetunióban. Közép­Ázsiában tanulmányozta a ná­lunk is meghonosítható dísz­cserjéket. Éppen erről az útjá­ról hozott munkatársaival na­gyobb mennyiségű facsemetét és magot, amelyeket kiültettek az arborétum új részébe és fi­gyelik hogyan bírja a szárazsá­got. Az életben már megszokott, hogy az iskolatársak, ha egy­szer elhagyták az Alma Matert, ritkán találkoznak. De ha az is­kolában született barátságot az iskolakapun túl ls megőrzik, akkor az nagyon erős kapcso­lat. Borisz Szoljenko mérnök, Ivan Tomaäko iskolatársa, ma is szívesen találkozik szlovákiai barátjával. Az ungvári városi kertészeti vállalat vezetőjeként dolgozik. Éppen ebben a hónap­ban érkezik Miyfíanyba, hogy néhány napot együtt tölthessen barátjával. Bizonyosan lesz mi­ről eszmecserét folytatni, hi­szen azonos munkát végeznek. Mindketten azt akarják, hogy a városokat zöldövezetek gazda­gítsák. Természetesen az ilyen találkozás alkalmat nyújt arra is, hogy felelevenítsék a főisko­lai élményeket és visszaemlé­kezzenek az akkor látott csodá­latos virágokra és dísznövé­nyekre. A tapasztalatcsere — írásban és személyesen — megkönnyíti a munkájukat. A Szovjetunióból értékes dísznövények magjai érkeztek Mlyfíanyba, ahonnan hazai különlegességeket külde­nek a Szovjetunióba. Például a Moszkvában növekedő mlyfia­ny-i tujafák fagyálló képessége meglepte az ottani tudósokat, de mlyfianyi származású dísz­fák lombosodnak többek kö­zött Taskentben és Batumban ls. Az élet kanyargó ösvényein jutott el Ivan Tomasko Szepes­váraljáról a Zsitva festői völ­gyébe, az örökzöld kertbe, ahol télen és nyáron egyaránt cso­dálatos virágok, dísznövények színpompájában gyönyörködhet, s ahol sem a hó, sem a tél hi­dege nem kényszerítheti der­medt álomra a természetet. Ivan Tomaäko, az egykori le­ningrádi egyetemi hallgató, ma már tudományos kandidátus szeretne a szürke falak közé zárt városok minden terére üde zöld növénypalástot borítani. M. VANKOVÄ A statisztika tanúvallomása • A CEMENTGYÁRTÁS ÉLÉN A világ legnagyobb cementgyártó országa a Szovjetunió, ahol a múlt esztendőben 6,9 millió tonnával növelték a termelést, és 500 000 tonna híjján 80 millió tonna cementet állítottak elő. A roppant nagy szovjet szükségleteket elsősorban az Ipari épít­kezések és a nagy lakásépítkezések indokolják. Ez az oka annak, hogy nagy erőfeszítéseket tettek a cementipari kapacitás növe­lése érdekében. A fejlődés dinamikáját mutatja, hogy az első világháborút követő években a szovjet termelés csak néhány százezer tonna volt, az egymillió tonnás szintet csak 1926-ban, az ötmilliósat pedig csak 1936-ban lépték túl. A gyors fejlődés az ötvenes években kezdődött, s különösen a hétéves tervben értek el sikereket. Mindenesetre a hétéves terv első esztendejében a termelés alig haladta túl a 33 millió tonnát. Azóta az emelkedés ugrásszerű, és e gyors fejlődés következté­ben 1964-ben a cementtermelésben a Szovjetuniónak sikerült néhány százezer tonnával megelőzni az Egyesült Államokat. Azóta a különbség csak növekedett, mert 1964 és 1965 között a szovjet termelés közel 15 millió tonnával nőtt, az amerikai ter­melés viszont a múlt esztendőben nem érte el az 1964-es csúcs­szintet. B TIZENNÉGY MILLIÓ ÚJ LAKÁS A Szovjetunióban a folyamatosan megvalósuló lakásépítkezés mind építési volumenben, mind pedig az építkezések éves üteme­zésében ls világviszonylatban első helyen áll. Ez vonatkozik az 1000 lakosra jutó lakásszámra is. Hét év alatt 556,5 millió négy­zetméter lakóterülettel bővült az állami lakásállomány. Ez — átlagosan 40 négyzetméter alapterületű lakásokkal számolva — kb. 14 millió új lakást jelent. Az említett tervidőszak alatt 90 százalékkal több lakást építettek, mint a hétéves tervet megelőző években. A távlati tervekben még nagyobb célok szerepelnek. A Szov­jetunió új ötéves tervében több mint 10 millió új lakást fognak építeni, mintegy 400 millió négyzetméter lakóterülettel. Ezenkívül a lakosság saját eszközeinek felhasználásával több mint 80 millió négyzetméter lakóterületnek megfelelő — személyi tulajdont képviselő — kb. 2 millió lakás fog épülni. A falusi lakosság saját erejéből előreláthatólag még 2—2,5 millió lakást épít. A ÉPÜLETGYÁRAK GOMBAMÓDRA A Szovjetunióban megépült lakások túlnyomó többsége korsze­rű, előre gyártott szerkezetből, szobanagyságú falpanelekből, vagy blokkfaltestből készül. A szovjet állam területén több mint 2500 vasbetonelemgyár működik, jelenleg több mint 300 házgyár foglalkozik nagypaneles lakóházak előállításával, illetve kivite­lezésével. A szovjet nagypaneles lakásépítés volumene már 1962-ben tíz­szer annyi volt, mint Franciaországban, és csaknem kétszer any­nyi, mint az összes európai országokban! E nagyfokú előregyártás következtében a lakóházak rövid idő alatt elkészülnek. Így pél­dául egy 30 lakásos, ötszintes paneles lakóház építési ideje 55—60 nap. Az 1 lakásra eső munkaráfordítás kb. 1,8 munkanap, az 1 négyzetméterre jutó költségek pedig 3—5 százalékkal alacso­nyabbak, mint a nein házgyári termékből épülő lakásoknál. A szovjet házgyárak termékeiből korszerű és jól felszerelt lakóházak készülnek, nemcsak a Szovjetunióban, hanem a baráti szocialista országokban is (például a budapesti kelenföldi lakó­telep 180 lakásos, 10 szintes épületei is szovjet házgyár termS­keij. Ismeretes, hogy a szovjet kormány ajándékként a földrengés sújtotta Skopljében 9 hónap alatt épített egy nagy kapacitású házgyárat, amely már 1964 óta termel. Kapacitása évente 1200 lakás. A Szovjetunióban épülő lakásoknak kb. 25—30 százaléka pane­les, 55—60 százaléka blokkos, a többi hagyományos vagy egyéb szerkezettel épül. • A SZERSZÁMGÉPGYÁRTÁS - KULCSIPAR Mivel a szerszámgép a legfontosabb beruházási cikk, a szer­számgépipar fejlődése bizonyos mértékig barométernek tekint­hető, amelyből a konjunktúra változásaira következtethetünk. A Szovjetunió ezen a téren is a világ élenjáró országai között foglal helyet. A világstatisztika szerint öt ország adja a világ­termelés 75 százalékát. A Szovjetunió az USA és az NSZK után a harmadik, utána következik Nagy-Britannia és Japán. A szovjet szerszámgépipar fejlettségét bizonyítja egyébként az alábbi néhány adat is: a múlt esztendőben 191 000 darab fém­megmunkáló gép és 28 200 kovácsoló-sajtoló gép készült, s ez 3, illetve 10 százalékos növekedésnek felel meg. Az Ekonomicseszkaja Gazeta minapi száma Kosztouszov szer­számgfipipari cikkét közölte, eszerint az egész szerszámgépipar 10,3 százalékkal növelte termelését és a múlt esztendőben 400 új típust bocsátott kl. A miniszter hangsúlyozta a minőség javí­tásának szükségességét, s hogy e cél elérése érdekében több gyárban 30—40 százalékkal is szigorították a minőségi átvételi normákat. Erősen ösztönzik a műszaki fejlesztést, s a múlt esz­tendőben 450 új gép műszaki dokumentációja készült el, 468 nullszériát, és 416 prototípust dolgoztak ki. B ÉRDEKES ÖSSZEHASONLÍTÁSOK • A villamosenergia termelésének élén az USA és a Szovjet­unió helyezkedik el. Igaz, az első helyet 1248 milliárd kWó-val az USA foglalja el, viszont a Szovjetunióban a múlt esztendőben 8 százalékkal növekedett a termelés és 545 milliárd kWő-t tett ki. A szovjet villamosenergia-fejlesztés rendkívül gyors üteme eléggé közismert, mégis említést érdemel, hogy a múlt évben a Szovjetunióban több mint hatszor annyi villamosenergiát állí­tottak elő, mint 15 évvel korábban, vagyis a növekedés üteme kétszer olyan gyors, mint az Egyesült Államokban. • A világ bányászati termelése rendkívül kevés országra kor­látozódik s a vezető öt ország adja a termelésnek mintegy 55 százalékát. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió bányászati ter­melése magasan kiemelkedik a többi közül, hiszen az előbbi adja a világtermelés 23,1, az utóbbi pedig 17,7 százalékát. E két or­szágra vonatkozóan azonban igen érdekes a tendenciákat megfi­gyelni. Az Egyesült Államok részesedése ugyanis 15 esztendő alatt 32,8 százalékról 23,1 százalékra csökkent, ugyanakkor a Szovjetunió részaránya 10,2 százalékról 17,7 százalékra emel­kedett. ,0 A világ három legnagyobb olajtermelő országa az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Venezuela, de bár a sorrend az utóbbi időben nem változott, bizonyos eltolódások mégis bekövetkeztek. Egyrészt a Szovjetunió még jobban megközelítette az Egyesült Államokat, másrészt Venezuela, amely még nemrégiben a világ második legnagyobb olajtermelő országa volt, még Inkább le­szakadt a Szovjetuniótól, mivel — Nyugat-Európán kívül — a Karib-térség az egyetlen, ahol a termelés némileg visszaesett. (Külföldi adatok alapján — d|J

Next

/
Thumbnails
Contents