Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

A SZOCIALIZMUS NAGY GYŐZELMÉNEK 50 ÉVE (Folytatás a 4. oldalról) más tanintézetekben a tanulók együt­tes létszáma ma már 60 millió felé közeledik! Ez a szocialista rendszer egyik fö vívmánya. A történelem: mindenekelőtt a törté­nelmet formáló emberek. A munkások és parasztok tízmilliói építették a szo­cializmust, tízmilliók formálták korunk történelmét. A forradalmárok, a szocia­lizmus építőinek tevékenysége, a forra­dalom által kinevelt politikai vezetők, hadvezérek, tudósok, a termelés pa­rancsnokai, kiváló dolgozók és újítók­nak a tevékenysége egyszer s minden­korra bevonult országunk történelmébe, a világszocializmus történelmébe. Most, amikor a Nagy Október 50 éves jubileumát ünnepeljük, nagy meghatott­sággal gondolunk azokra is, akik nem lehetnek köztünk, azokra, akik az osz­tályellenség kezétől, a forradalmat vé­delmezve, a szocializmus ügyét védel­mezve vesztették életüket. Felidézzük azok emlékét is, akik úgy távoztak kö­rünkből, hogy valósággal elégtek a munkában, minden erejüket a nép szol­gálatába állítva. A szovjet emberek folytatják és folytatni fogják az ő ügyü­ket, a kommunizmus ügyéti 3. A kommunizmusért folyó harc új sike­rei felé Elvtársak! A szovjet emberek számá­ra az elért eredmények nemcsak a vég­zett munkát mérik. Ugyanakkor olyan határvonalat is jelentenek, amelynek magaslatáról a jövőbe tekintünk, meg­határozzuk feladatainkat és perspektí vauikat. Ma nemcsak méreteik, hanem jelle­gük tekintetében is új feladatok állnak előttünk. Arról van szó, hogy a lehető legteljesebb mértékben ki kell használ­nunk a fejlett szocialista társadalom ál­tal nyújtott lehetőségeket. Meg kell tanulnunk, hogy a legna­gyobb hatékonysággal használjuk fel társadalmi vívmányainkat és országunk óriási termelőerőit a tudomány és a technika vívmányait, a szovjet nép kul­turális és művelődési színvonalának növekedését. Csak ezen az alapon épít­hetjük sikeresen a kommunizmust, ha­ladhatunk előre a párt programjában kitűzött úlon. A szovjet nép részéről a kommuniz­mus győzelméért vívott küzdelem fö színtere a gazdasági élet, a kommuniz­mus anyagi és műszaki bázisának a megteremtése, fi szovjet társadalom előrehaladásának üteme a két világ­rendszer versenyének menete és a vi­lág forradalmi folyamatának a fejlődé­séhez való hozzájárulásunk egyaránt döntő mértékben attól függ, hogyan fejlesztjük népgazdaságunkat. A Szovjetunió népgazdasága olyan szakaszba lépett, amikor a gazdasági növekedés fő forrása mindinkább a tár­sadalmi termelés hatékonyságának fo­kozása, a termelési ágak minőségi mu­tatóinak javítása, a tudomány és a tech­nika legújabb vívmányai alapján. Ez azt jelenti, hogy a termelésnek nemcsak újabb kapacitások üzembe he­lyezése és új földterületek megművelése lévén, hanem egyre inkább minden vál­lalat, minden gép, minden hektár föld jobb kihasználása révén is kell növe­kednie. Sikeres előrehaladásunk fontos felté­tele: a társadalmi termelés kiegyensú­lyozottsága olyan arányok és ütem be­vezetése révén, amelyek a leginkább megfelelnek mind a termelés, mind a fogyasztás szükségleteinek. Mi ezután is a nehézipar fejlesztésére fordítjuk elsősorban figyelmünket. Ugyanakkor gyorsított ütemben fog fej­lődni a mezőgazdaság, valamint a köz­szükségleti cikkeket előállító iparágak a szolgáltatások kibontakozása is. Az ország gazdasági erejének további gya­rapításához, a tudományos és műszaki haladáshoz, a népjólét további emelke­déséhez ez elegedhetetlenül szükséges. Az élet fontos feladatokat vetett fel a gazdasági módszerek, a gazdasági Irá­nyítás tökéletesítésének a termelési rendszer és a gazdasági ösztönzés javí­tásának területén. E feladatok megoldá­sa céljából a párt és a kormány meg­kezdte egy széles körű gazdasági reform megvalósítását. Ennek fő célja az, hogy fokozzuk a társadalmi termelés ered­ményességét, biztosítsuk a munka ter­melékenységének további növekedését. Mire van szükség ehhez a jelenlegi vi­szonyok között? Elsősorban jobban ki kell használni a gazdasági ösztönzőket, ügyesen meg kell teremteni a harmó­niát a terv, a központi irányítás és az ipari vállalatok, a szovhozok, a kolho­zok dolgozóínak kezdeményezései kö­zött. Országunk gazdasági fejlődése je­lenlegi szakaszának megfelelő gazda­ságpolitika fő irányvonalalt az SZKP XXIII. kongresszusán, valamint a Köz­ponti Bizottság 1966—1967 közötti plé­numain hozott határozatok tartalmaz­zák. E határozatok megvalósításának megkezdése óta rövid idő telt el, de az első eredmények máris azt mutatják, hogy helyes úton járunk. Az elmúlt há­rom év alatt az ipari és mezőgazdasági ri termelés növekedésének üteme észre­vehetően meggyorsult. A vezető népgaz­dasági ágak munkája kifizetődőbbé vált. J6 7- Mindez lehetővé tette ú| intézkedések 4 megvalósítását a nép jólétének emelé­sére. 5 Pártunk ezután is lankadatlan figyel­met fordít az olyan tudományosan meg­alapozott gazdasági határozatok kidol­gozására, amelyek a termelőerők továb­bi fellendítését célozzák. Megvan mindenünk, ami szükséges ahhoz, hogy világviszonylatban a leg­hatalmasabb iparunk legyen. Forradalmi rendszerünk lehetővé teszi a tervgazdál­kodás minden előnyének kihasználását. Korszerű, jól felszerelt termelő és tech­nikai bázissal rendelkezünk. Miénk a világ kőolaj-készleteinek egyharmada, földgázkészleteinek több mint egyne­gyede, óriási vízienergia forrásokkal és kőszénlelőhelyekkel, igen gazdag érc és fakészletekkel rendelkezünk. Orszá­gunkban nagyszerű szakemberek gár dája fejlődött ki, amely bármely feladat megoldására képes. A szovjet ipar újabb fellendülése le­hetővé teszi nagy országunk védelmi képességének további növelését, a szo­cializmus állásainak erősítését a világ küzdőterén. A szovjet nép érdekel, a kommuniz­mus építésének érdekei megkövetelik, hogy ne csak hatalmas iparunk, hanem magasan fejlett mezőgazdasági terme­lésünk is legyen, amely teljes mérték­ben fedezni tudja a lakosság élelmiszer­és iparnyersanyag szükségletét. Elsőrendű jelentőséget tulajdonítunk a hosszú Bejáratú talajjavítási program teljesítésének a földterületek megjaví­tásának, a kémiai módszerek alkalma­zásának, a földművelési kultúra fellen­dítésének. Országunk most nagyobb anyagi eszközöket tud a mezőgazdaság fejlesztésére fordítani. Azt akarjuk, hogy a munka termelékenysége, a gépi felszereltség, a tudományos vívmányok felhasználása szempontjából a mező­gazdaság egy vonalba kerüljön a szo­cialista iparral. A tudomány és techni­ka jelenlegi haladása mellett ez a cél­kitűzés teljesen reális. Az emberiség a tudományos és műsza­ki forradalom korába lépett. A szovjet haza büszke tudósainak nagyszerű vív­mányaira. A fizika és a kémia nagy si­kerei újabb energiaforrásokat tárnak fel, új anyagok létrehozását teszik le­hetővé, fokozott távlatokat nyitnak meg az egyes termelési ágak előtt. A bioló giai felfedezések a mezőgazdaság és az orvostudomány számára teremtenek új lehetőségeket. A kibernetika fejlődése a szellemi munka termelékenységét nö veil, utat tör a gazdasági tevékenység és az igazgatás különböző válfajainak automatizálásához. A tudomány a szó va­lódi értelmében közvetlen termelőerővé válik. Ez a szerepe a jövőben még to­vább növekszik. A szovjet nép elismeréssel adózik a tu dósoknak és újabb még jelentősebb si­kereket vár tőlük. A szocializmus az em­bert lángelme legélenjáróbb, leghala­dóbb vívmányaira támaszkodva fejlődik. Jövőnket a tudománnyal kötjük össze. Meggyőződésünk, hogy tudósaink, a szovjet tudomány, a haladás legelső vo­nalaiban lesz! A tudomány és a technika gyors nö­vekedése különösen időszerűvé teszi az örök problémát: hogyan viszonyuljon az ember a természethez. A természeti kin­csek megóvása és gyarapítása igen fon­tos. Minél ésszerűbben használjuk fel a természet kincseit, minél nagyobb sike­reket ér el az Ipar, a mezőgazdaság, a tudomány, minél magasabb lesz a mun­ka termelékenysége, annál gazdagabb, szebb és kulturőltabb lesz a szovjet em­berek élete. Joggal beszélünk sikereinkről, de lát­juk, hogy vannak megoldatlan kérdé­seink is. Tudjuk, hogy nem minden szovjet ember, nem minden család él úgy, ahogyan szeretnénk. Ezért a párt egész tevékenységében, minden tervé­ben különös figyelmet fordít a nép jó­létének emelésére. A nemzeti jövedelem növekedésének arányában emelkedik majd tovább a dolgozók munkabére, növekszik a fo­gyasztősi cikkek termelése. Továbbra is nagy méretekben folytatjuk a lakások és kulturális intézmények építését, hogy biztosítsuk minden szovjet család szá­mára a jobb életkörülményeket. Elvtársaki A marxisták mindig abból Indultak kl, hogy a társadalmi haladős alapja a társadalmi termelés fejlesztése. Ez azonban egyáltalán nem Jelenti azt, r • —c íjf- , |ÍÍI|if «iililü fc- ' M lÜ tisess ^ HSil M-a,­jgjjH # íDp IJkB < ; % I ß - Jn^^LH h^^ldä^s V ySv 'ém rjß? Hrtjjffr JLx A Kreml udvarában csütörtökön lelep­lezett Lenin-szobor. hogy háttérbe lehet szorítani más fontos társadalmi és politikai problémák meg­oldását. A kommunista építés minden oldala szorosan összefügg egymással. Ismeretes, hogy a társadalmi és politi­kai feladatok megoldása a gazdasági eredményektől függ. Másfelől a gazda­sági fejlődést sokban meghatározza, milyen sikeresen oldjuk meg a társa­dalmi és politikai feladatokat. A társa­dalmi viszonyok tökéletesítése a szocia­lista demokrácia és államiság fejleszté­se, az ideológiai nevelőmunka elsőren­dű fontosságú. A jelenlegi szakaszban folyamatban van a munkásosztály, a kolhozparaszt­ság és az értelmiség közötti lényeges különbségek megszüntetése. Ma világo­sabban és határozottabban látjuk, mi­lyen úton oldhatók meg ezek a prob­lémák, jobban tudjuk, mit kell tennünk ennek érdekében. Mindjobban megváltozik a mezőgaz dasági munka jellege. A parasztok ma kapcsolatba kerülnek bonyolult gépek­kel, az elektromossággal, a kémiával, az agrotechnikával és az állattenyésztés tu­dományával. Az utóbbi években sokat tettünk an­nak érdekében, hogy a jólét és a kul­túra területén ts meggyorsítsuk a város és a falu közeledését. Lakások és kulturális intézmények széles körű építéséről, a falu villamosí­tásának a befejezéséről, útépítésről van itt szó. Öriásl feladatok ezek, megoldá­suk sok időt igényel egy olyan nagy or­szágban, mint a miénk. Mégis ennek az ügynek általános állami jelentőséget tulajdonítunk. A termelés korszerű színvonala, a tu­dományos és technikai haladás, a mun­kás és a paraszt munkáját egyre ha­sonlóbbá teszi a mérnök, a technikus, az agronómus munkájához. E téren fon­tos szerepet játszik a lakosság kultu­rális színvonalának gyors növekedése. A párt arra törekszik, hogy minden munkás minden paraszt értelmiségivé váljék a szó legátfogóbb értelmében, teljes mértékben használja fel alkotó­képességét, tevékenyen vegyen részt a társadalom szellemi életében. Ez természetesen nein megy magától. A párt és az állam céltudatos tevé­kenységére van Itt szükség. Terveink előirányozzák a kulturális élet minden területének további fejlesztését, as egész közoktatási rendszer tökéletesí­tését. A jövőre vonatkozó terveinket tuda­tosan olyan elemekkel gazdagítjuk, amelyek elvezetnek a termelési folya­matok automatizálásához és gépesítésé­hez, a szakképzetlen munka szférájá­nak csökkenéséhez. Ez utóbbi nemcsak a gazdasági hatékonyság szempontjából fontos, hanem abból a szempontból ls, hogy megkönnyítsük a munkát, megvál­toztassuk a szovjet emberek milliói munkájának egész jellegét. A párt nagy jelentőséget tulajdonít az egyéniség sokoldalú fejlődését leg­inkább biztosító feltételek kialakításá­nak. E területen nagy jelentőségűnek mutatkozik a dologozók szabad idejé­nek növelése. A szabad idő nemcsak pi­henést jelent, hanem — mint már hang­súlyoztam — széles teret is biztosít az egyéniség fejlődése számára. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy e „tér" növekedésével fokozódja­nak annak a lehetőségei is, hogy a tár­sadalom minden új tagja igénybevehett a kultúra áldásait, tanulhat, kedvenc foglalkozását űzheti a tudományos-mű­szaki és művészeti alkotó tevékenység különböző területein. Minél tovább haladunk előre, annál tovább növekszik az irodalom és a mű­vészetek szerepe. Ma már a dolgozók legszélesebb tömegei járulhatnak a vi­lágkultúra kincsestárához. Ez azt jelen­ti, hogy egyre inkább fokozódik a mű­vészetek és ezzel együtt az írók, zene­szerzők, színházi és filmszakemberek, a képzőművészet társadalmi szerepe. A párt és a nép nagyra értékeli mun­kájukat. Az írók és művészek hivatása olyan művészeti alkotásokat létrehozni, amelyek eszmei vonatkozásban gazda­gítják az új társadalom építőit, kommu­nista erkölcsre tanítják a tömegeket, kielégítik népünk növekvő eszétlkat igényeit. A szocialista társadalmi viszonyok tö­kéletesítése magában foglalja a társa­dalom további erősítését a gazdaság és a kultúra területén, szervező szerepének fokozását. A szocialista demokrácia fejlesztéséről, arról van sző, hogy az ál­lami apparátus minden láncszeme pon­tos, olajozott és kulturált munkát vé­gezzen, erősödjék a jogrend és az állami fegyelem, leküzdjük a bürokrácia és a formalizmus elemeit, amikkel még ta­lálkozhatunk. Mindez elsőrendű fontos­ságú a kommunista építés szempontjá­ból. A szovjetek és a társadalmi szerveze­tek szerepének szüntelen fokozása elő fogja segíteni, hogy a néptömegek még aktívabban részt vegyenek az állam és a társadalom ügyeinek az irányításában, előmozdítja a nép kezdeményezőkész­ségének és a szovjet emberek teremtő aktivitásának a fejlesztését. Pártunk nem mindennapos munkát végez ilyen irányban. Elvtársak! A szovjet nép nagy tette­ket és hősi cselekedeteket vitt véghez 50 év alatt. A fél évszázad határán még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Meggyőződésünk, hogy országunknak következő második 50 éves időszakát is világtörténelmi jelentőségű, új vívmá­nyok teszik emlékezetessé. Az a forra­dalmi láng, amelyet Október gyújtott az embert szívekben, bevilágítja a Jö­vőbe, a kommunizmus felé vezető utun­kat! 4. A Nagy Október és a világforradalmi mozgalom Elvtársak! Október vihara hatalmas lánggá változtatta a forradalom szikrá­ját. Az Októberi Forradalom óta eltelt fél évszázad meggyőzően szemléltette e forradalom óriási nemzetközi jelentő­ségét. Az elmúlt évek alatt megváltozott a világ egész arculata s ez a változás rendkívül nagy mértékben Október és eszméinek hatására, a szocializmus győ­zelmének a hatására következett be. A szovjet állam megszületésével a munkásosztály az imperialista burzsoá­zia egymás ellen vívott harca új jelleget öltött fő területe a két szemben álló társadalmi gazdasági rendszer közötti harc lett. A fél évszázados harc folyamán alap­vetően megváltoztak a világ erőviszo­nyai. Már az emberiség egyharmada a szocializmus útjára lépett. Befejezésé­hez közeledik a gyarmati rabság rend­szerének összeomlása: a hajdani gyar­matbirodalmak romjain több mint 70 új állam keletkezett. A tőke országaiban óriási erővé vált a szervezett munkás­mozgalom s befolyása ezeknek az or­szágoknak egész politikai életében fon­tos tényező. Nagy lendületet vettek a demokratikus mozgalmak, amelyekben a lakosság széles rétegei részt vesznek. Ezeknek a változásoknak az eredménye­ként már nem az Imperializmus, hanem a szoctalizmus, az Imperialista ellenes erők határozzák meg a társadalmi fe\­lődés fő tartalmát és úf irányát. A szocializmus síkerei mint háttár még világosabbá teszik, hogy a kapita­lizmus nem tudja megoldani az embe­riség előtt álló alapvető problémákat. A kapitalizmus számtalan bajt és szen­vedést okoz a néptömegeknek. Az im­perializmus agresszív háborúkat szül. Napjainkban belőle ered a világmére­tű termonukleáris konfliktus veszélye. Az imperializmus a hibás azért, hogy a két világháborúban az emberek tízmil­liói vesztették életüket. Az imperializ­mus az oka annak, hogy hatalmas ösz­szegeket fordítanak fegyverkezési haj­szára, a tömegpusztító fegyverek létre­hozására. Az Imperializmus akadályoz­(Folytatás a S. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents