Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

A SZOCIALIZMUS NAGY GYŐZELMÉNEK SO ÉVE (Folytatás az 5. oldalról) za, hogy már most felhasználjuk a tudomány és a technika által feltárt óriási lehetőségeket és segítségükkel likvidáljuk az éhséget, a nyomort és a betegségeket. Az imperializmus felelős azért, hogy a gyarmati rabságban sínylődő országok sok évtizeddel elmaradtak fejlődésükben. Az imperializmus a dolgozók kegyetlen elnyomásának, a demokrácia elfojtásának a rendszere, olyan rendszer, amely a fasizmust, a reakció, a szellemi sötétség és a terror legszélsőségesebb megtestesítőjét szülte. Az a fél évszázad, amely Októbertől bennünket elválaszt, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságána'k, a népek szemében az imperializmus lelepleződésének, befolyása aláaknázásának fél évszázada. Az imperializmus azonban nem teszi le a jegyvert, erős és ravasz ellenfél. Sok mindent megtanult vereségeiből s igyekszik levonni a megfelelő következtetéseket, alkalmazkodni az új helyzethez. Az osztályharc nyomására az imperializmus manőverezik, részleges engedményeket tesz, széles körben alkalmazza a szociális demagógiát. A belső ellentétek kiéleződése, a szocializmus sikerei a kapitalizmussal folytalott versenyben arra kényszerítik a burzsoáziát, hogy a válságjelenségek enyhítésére, a termelés növekedési ütemének a fenntartására egyre szélesebb körben alkalmazza az állammonopolista gazdaságszabályozást. Az imperialimus, miután elvesztette gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszereket kezd alkalmazni, más népek kizsákmányolására. Az imperializmus nem sajnálja az erőt és a fáradságot az emberek gondolkodásmódjának meghatározásáért folyó harcban. A szocializmus befolyásának növekedése arra kényszeríti az imperialistákat, hogy szüntelenül hozzáidomítsák Ideológiai fegyvereiket, propagandáikat a megváltozott körülményekhez. A forradalmi mozgalom öntudatos résztvevői számolnak az ellenfél táborában mutatkozó ilyen jelenségekkel, figyelembe veszik, milyen bonyolult körülmények között folyik napjainkban az osztályharc és a felszabadító harc, a leghatékonyabb utakat jelölik meg e harc számára, igyekeznek egységes Imperialistaellenes frontban tömöríteni erőiket. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat valóban világméreteket öltött. Nincs olyan térsége Földünknek, ahol Ilyen vagy olyan formában ne bontakozott volna ki a harc a társadalmi és nemzeti felszabadulás ügyéért. Az imperializmust a legkülönbözőbb oldalakról ostromolják. Még olyan pozíciói ls meginogtak, amelyek egészen a közelmúltig sérthetetleneknek látszottak. Megvalósulóban van Lenin jóslata arról, hogy a kapitalizmus elleni harcban egységes folyamban egyesülnek a legkülönbözőbb erők és mozgalmak. Mi, kommunisták jól látjuk azoknak a feladatoknak a méreteit és bonyolultságát, amelyek a forradalmi erők előtt állnak. A szocialista és a haladó eszmék világméretű diadalához még sok kemény harcra és türelmes munkára van szükség. De jogos a meggyőződés, hogy a jelenlegi szakasz hatalmas lépést jelent előre ezen az úton s méltó helyet foglal él az emberiségnek a haladásért, a szabadságért és a szocializmusért vívott harcában. E szakasz legjellemzőbb és legfontosabb vonása a szocialista világrendszer sikeres fejlődése. A nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erők Joggal látják benne saját nagyszerű vívmányukat, kimagasló eredményüket. A szocializmus túljutása egy ország határain a szocialista országok egész rendszerének a kialakulása — új gyökeres fordulatot jelent a világesemények fejlődésében. Ez a győzelem még jobban meggyengítette az imperializmus erőit. A szocialista országok többségében húsz év alatt igen nagy eredményeket mutatott fel a gazdasági és kulturális építőmunka, nagyot fejlődtek a társadalmi viszonyok ás a szocialista demokrácia. A szocialista világrendszer elvi sikere — amit különösen alá kell húzni — az új típusú viszony kialakulása azon államok között, amelyekben győzött a szocialista rend. A szocialista országok testvéri kapcsolatai a népek növekvő kölcsönös bizalmára és tiszteletére támaszkodnak, s alapjuk a szocialista Internacionalizmus. Az élet azt mutatja, hogy a szocialista közösség keretein belül mindegyik ország a legkedvezőbb lehetőségeket nyeri saját szuverenitása és függetlensége megerősítéséhez, s ugyanakkor élvezi mindazokat az előnyöket, amelyeket a kölcsönös segélynyújtás, az elvtársi támogatás nyújt. A szocialista világrendszer fejlődésének egész tapasztalata — beleértve nagy vívmányait és nehézségeit is — arról beszél, hogy a szocialista forradalom egy sor országban kivívott győzelmével az új típusú kapcsolatok önmaguktól nem alakulnak ki. A szocialista országok új, bonyolult problémákkal kerülnek szembe, le kell küzdeniük a kapitalista múlt súlyos maradványait, helyt kell őllrtiuk a soraik megbontására irányuló imperialista mesterkedésekkel szemben. A testvérpártok együttes erőfeszítése jelentős eredményeket ért el a szocialista közösség megerősítésében. Mindegyik nemzet visz valami sajátosságot az új élet építésének közös ügyébe. Mi nagyra értékeljük minden nép hozzájárulását, minden marxista-leninista párt hozzájárulását a szocializmus nemzetközi kincsestárához. Az élet sokrétűségét kifejezésre juttató alkotó erőfeszítések összességéből születik meg a vilögszocializmusnak az a nagy tapasztalata, amely az egész emberiség vívmánya. A szocialista közösségről és az annak fejlődésével kapcsolatos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt, ami valamennyiünket mélyen aggaszt. A Kínai Népköztársaságban kialakult helyzetről van szó. A forradalom győzelme Kínában rendkívül nagy jelentőségű volt. Mély befolyást gyakorolt Ázsia és Afrika valamennyi országában a nemzeti felszabadító, valamint a forradalmi mozgalom fejlődésére. Sajnos, Mao Ce-tung csoportjának az utóbbi években folytatott soviniszta, nagyhatalmi irányvonala jelentős károkat okoz a szocializmus ügyének Kínában. Ez az irányvonal, amely a szocialista világredszer és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének az aláaknázására irányul, ellentétes a népek forradalmi harcának az érdekeivel. A kínai események végleg feltárták •a KKP egyes vezetőinek eszmei politikai csődjét. Ugyanakkor ezek az események azt is megmutatták, hogy a szocializmus igen rövid idő alatt és a legbonyolultabb körülmények között gyökereket tudott eresz(€ni ebben az országban, meg tudta nyerni a széles tömegeket. Pontosan ez a magyarázata annak az állhatatos harcnak, amelyet a Kínai Kommunista Párt legjobbjai, a kínai nép élenjáró erői folytatnak a szocializmus vívmányainak megőrzéséért. A kínai kommunistáknak, a kínai népnek van mit megvédenie, van miért harcolnia. A kímai kommunisták fő irányvonala, amelyet a KKP 1956-ban tartott VIII. kongresszusa dolgozott ki, a szocializmus felépítésének irányvonala. A tervszerű gazdasági fejlesztésnek és a „nép anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének" irányvonala ez. Mint a kongresszus határozatai hangsúlyozták — irányvonal „a demokratikus élet fejlesztésére", a „nagy Szovjetunióval és az összes népi demokratikus országgal való örök és megbonthatatlan testvéri barátságra". Hisszük, hogy a jelenlegi kínai események történelmileg átmeneti szakaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisszük, hogy a nehézségek ellenére a szocializmus ügye győzedelmeskedik a Kínai Népköztársaságban. Elvtársak! Az az út, amelyen a szocialista országok haladnak, a megfeszített munka és a tevékeny harc útja. Tudjuk, hogy sok a tennivaló, nagyok a feladatok, amelyeknek megoldása megköveteli a testvérpártok és népek közös erőfeszítéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímélve tevékenykedik a szocialista világrendszer megerősítésén e világrendszer új győzelmei érdekében. Engedjék meg, hogy az egész szovjet nép nevében forrón üdvözöljem az új életet építő testvérnépeket. Első üdvözlő szavaink a Vietnami Demokratikus Köztársaság hős népét illetik, amely fegyverrel védelmezi szabadságát és függetlenségét, szocialista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, és Románia népeit, amelyek bizton haladnak előre a szocializmus zászlaja alatt. Üdvözöljük a kínai és az albán népet, amely azért harcol, hogy országában megmaradjanak a szocialista vívmányok. Valamennyi szocialista állam népének a legnagyobb sikereket kívánjuk nemes munkájukban! Elvtársak! Az imperializmus ellen küzdő erők között fontos helyet foglal el a fejlett kapitalista államok munkásosztálya, amely a világimperializmus erődeiben vívja küzdelmét. Tudjuk, milyen nehéz ez a küzdelem. Nemcsak nagy erőfeszítést és hősiességet követel, hanem azt a képességet is, hogy magas fokú szervezettséget és nagy politikai tudást állítson szembe az imperialista burzsoáziával, annak mesterkedéseivel és cselszövéseível. A fejlett kapitalista országokban működő munkásmozgalom minden nehézség ellenére fáradhatatlanul ,gyűjtl erejét, új tapasztalatokat szerez. A sztrájkok gyakran egész országokat fognak át. A munkásosztály egyre gyakrabban éri el követeléseinek kielégítését. Ezek a követelések pedig egyre távolabb mutatnak, egyre radikálisabbá lesznek, s a monopóliumok gazdasági és politikai teljhatalma ellen vívott harc programjává növik ki magukat. A munkásosztály győzelméhez vezető úton a fö akadály sorainak megosztottsága volt és ma is az. Ámde a munkásmozgalom minden tapasztalata azt bizonyítja; hogy az egység létfontosságú szükségesség. Ez a tapasztalat meggyőz arról, hogy a szocialisták és kommunisták közötti nézeteltéréseknek nem szabad gátolniuk a munkásosztály sorainak összefogását a monopóliumok, a háborús veszély ellen, a szocializmusért folytatott küzdelemben. A kommunistaellenes állásponton megrögződött jobboldali szociáldemokrata vezetők politikája ellenére fokozódik az egységre való törekvés, és sok országban már bizonyos sikerek mutalkoznak ezen a téren. Az Októberi Forradalom óta eltelt 50 év egyik fő sajátossága a nemzeti felszabadító mozgalom egyesülése a munkásosztály harcával egy egységes forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd lakosa függetlenné vált és a politikai élet színterére lépett. Ez kibővítette a világot átfogó forradalmi mozgalom kereteit. A politikai függetlenség kivívása azonban nem oldotta meg Ázsia, Afrika és Latin Amerika népeinek minden fontos problémáját. Nagy erőfeszítések szükségesek e függetlenség megvédésére és megszilárdítására, a gazdasági önállóság megteremtésére, az elmaradottság leküzdésére. Ezeknek az országoknak a haladó erői síkra szállnak egy antiimperialista politikáért. E politika sikerének záloga a gyarmati elnyomás alól felszabadult államok nemzeti felszabadító mozgalmának a szövetsége a szocialista világrendszerrel együttműködésének fokozása a szocialista országokkal. A szocialista világrendszer sikereinek hatására Ázsia és Afrika népei mindjobban a társadalmi rendszer élenjáró formái felé fordulnak. Nagy jelentőségű esemény, hogy egész sor fiatal állam a nem kapitalista fejlődés útjára lépett. Az elmúlt fél évszázad tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a forradalmi mozgalom erőfeszítéseinek eredményessége nagymértékben függ öszsze erőinek összefogásától és együttműködésétől. A forradalmi erők egységének megbízható alapja van. Ezen erők mindegyike saját feladatait okija meg, de közös az ellenfelük: az imperializmus — közösek a céljaik: harc a dolgozó nép érdekeiért, a békéért, a demokráciáért és a szabadságért. Mindez szükségessé teszi, hogy a szocialista világrendszer, a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom az imperializmus elleni közös offenzívában egyesítse erőfeszítéseit. A forradalmi erők élcsapata a forradalmi folyamat egységi gondolatának zászlóvivője: a nemzetközi kommunista mozgalom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási utat tett meg. Amíg 1917-ben mindössze néhány százezer kommunista volt a világon, napjainkban 88 kommunista és munkáspárt soraiban 50 millió harcos tömörül. E pártok között vannak olyanok, amelyek a szocialista államokban az új társadalom építését irányítják. Vannak közöttük marxista-leninista pártok, amelyek a fejlett kapitalista országokban vezetik a proletárok harcát. Örlási jelentőségű tény, hogy Nyugat-Európában, ahol több mint 100 millió munkás és alkalmazott él, olyan kommunista pártok fejlődtek ki, amelyek országos politikai erővé váltak. Kemény harcot vívnak a népek ádáz ellensége, az amerikai imperializmus és a reakciós rendszerek ellen a latin-amerikai országok kommunista pártjai. Egyre szorosabban tömörítik maguk körül a demokratikus rétegeket és egyre nagyobb tömegek bizalmát nyerik meg az ázsiai és afrikai országok kommunista pártjai. Az Októberi Forradalom jubileumának napján e szavakkal fordulunk azokhoz a kommunistákhoz, forradalmárokhoz, akik börtönben sínylődnek, megtorlásoktól szenvednek: szívünk veletek van, kedves testvéreink és barátainki Meggyőződésünk, hogy semmiféle megpróbáltatás nem törheti meg a kommunistákat, semmiféle akadály nem állíthatja meg a kommunista mozgalom fejlődését. A kommunizmus hatalmas erővé vált, eszméi győzelmesen hatnak világszerte. A kommunisták tetteikkel vívták kl, hogy a társadalmi haladás élcsapatának szerepét töltik be, hogy a munkásosztály minden dolgozó je érdeikeinek legkövetkezetesebb harcosai. A kommunisták bebizonyították, hogy vezetni tudják a harcot a kapitalizmus megdöntéséért és a szocializmus felépítéséért, bebizonyították, hogy minden nép számára védelmezik a békét, a szabadságot, a demokráciát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan erős és agyafúrt ellenfelet, mint az imperializmust, csak úgy lehet legyőzni, ha határozottság és a fenntartás nélküli harckészség mellett a józan politikai számítást a hidegvérűséget és az őllhatatosságot állítjuk vele szemben. A kommunisták olyan stratégiát állítanak szemben ezzel az ellenféllel, amely az országon belüli és nemzetközi erőviszonyok tudományos elemzésére támaszkodik. Olyan taktikát, olyan harci formákat és módszereket, amelyek a legteljesebben számolnak az adott körülményekkel. Érthelő, hogy nem mindig könnyű egycsapásra megtalálni a problémák helyes megoldását. Változik a világ, bővülnek az imperializmus ellen harcolók sorai. Mindez állandó tanulmányozást és mélyreható elemzést, a marxista-leninista elmélet alkotó továbbfejlesztését, befolyásának a forradalmi mozgalom soraiban való fokozását követeli meg. A jelen körülmények között különösen nagy jelentőségű az imperializmus politikája és ideológiája elleni harc kibontakoztatása minden vonalon. Az imperializmus akadályokat igyekszik gördíteni a felszabadító mozgalmak útjába, egyre újabb kalandokba és provokációkba bocsátkozik. Ahhoz, hogy sikeresen szembeszál Ijíinak az Imperializmussal, ne csak visszaverjék támadásait, hanem újabb vereségeket is mérjenek rá. A kommunistáknak, a forradalmároknak óriási energiára van szükségük, mozgósítaniuk kell az erőket a harc minden fő vonalán. A kommunista pártok fokozzák a támadást a burzsoázia ideológiai állásai ellen, leleplezik a kommunista ellenesség politikáját és ideológiáját. A szocializmus sikereinek széles körű ismertetésével megcáfolják az imperialista propaganda rágalmait ás koholmányait, kitalálásait. A kommunista pártok leleplezik, mennyire tarthatatlanok a kapitalizmus tisztára mosása céljából újabban felröppentett különböző agyafúrt „elméletek". A pártok az ideológiai munkában látják annak elengedhetetlen feltételét, hogy sikeresen küzdenek a tömegek megnyeréséért az antilmperialista front erősítéséért. Pártunk a maga részéről továbbra is fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy visszaverje az antikom/munizmust, lelepleződjék az imperializmus egész politikája és ideológiája. Az osztályharc eddigi tapasztalataiból minden ország kommunistái azt a következtetést vonják le, hogy az előttünk álló nehéz feladatok megoldásának igen fontos előfeltétele a világ öszszes testvérpártjai harcos együttműködésének, összefogásának és kölcsönös akcióinak a fokozása. A világkommunizmus csak akkor érheti el nagy céljait, ha egységes nemzetközi mozgalomként lép fel. Ma valamennyiünk számára fontos akcióink állandó összehangolása nemzetközi méretekben. A szocializmus és a kommunizmus építése a szocialista közösség országaiban az imperializmus agresszív akcióinak visszaverése, az egyetemes béke és biztonság megvédése. Á néptömegek tömörítése a demokrácia, a nemzeti felszabadítás és a szocializmus zászlaja alatt a stratégia és a taktika további tökéletesítése, a kapitalizmus elleni forradalmi harchoz: ezek azok a fő problémák, amelyeknek megoldására a kommunista világmozgalom tömöríti sorait. A „Világ proletárjai egyesüljetekI" jelszó — amely a munkásosztály forradalmi harcának hajnalán hangzott fel —, ma valamennyi anliimperialista erő összefogására szólít. Meggyőződésünk, hogy mozgalmunk további összefogása minden testvérpárt létfontosságú érdeke. Magától értetődik, hogy minden pártnak megvannak a maga feladatai, minden párt az adott helyzetnek megfelelő harci formákat és módszereket alkalmaz. Minden párt a teljes függetlenség és önállóság alapián teszt ezt. Mégis valamely párt harcának ereje, eredményessége nemcsak attól függ, milyen sikereket ér el saját országában, hanem a többi testvérpárt sikereitől, a kommunista mozgalom valamennyi csapata együttműködésének mérvétől és mélységétől is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az internacionalizmus elvétői való eltérés az olyan kísérletek, hogy mozgalmunk egész csapatainak érdekeit szembe állítják a forradalmi igg7. harc közös feladataival és a nemzeti elzárkózás jelenségei elkerülhetetle- xi. 4 nül a kommunisták állásait gyengítik az osztályellenséggel szemben. jr (Folytatás • 7. oldalon) ^^