Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

A SZOCIALIZMUS NAGY GYŐZELMÉNEK SO ÉVE (Folytatás az 5. oldalról) za, hogy már most felhasználjuk a tudo­mány és a technika által feltárt óriási lehetőségeket és segítségükkel likvidál­juk az éhséget, a nyomort és a beteg­ségeket. Az imperializmus felelős azért, hogy a gyarmati rabságban sínylődő or­szágok sok évtizeddel elmaradtak fej­lődésükben. Az imperializmus a dolgo­zók kegyetlen elnyomásának, a demok­rácia elfojtásának a rendszere, olyan rendszer, amely a fasizmust, a reakció, a szellemi sötétség és a terror legszél­sőségesebb megtestesítőjét szülte. Az a fél évszázad, amely Októbertől bennünket elválaszt, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságána'k, a népek szemében az imperializmus le­lepleződésének, befolyása aláaknázásá­nak fél évszázada. Az imperializmus azonban nem teszi le a jegyvert, erős és ravasz ellenfél. Sok mindent meg­tanult vereségeiből s igyekszik levonni a megfelelő következtetéseket, alkal­mazkodni az új helyzethez. Az osztályharc nyomására az impe­rializmus manőverezik, részleges en­gedményeket tesz, széles körben al­kalmazza a szociális demagógiát. A belső ellentétek kiéleződése, a szocia­lizmus sikerei a kapitalizmussal foly­talott versenyben arra kényszerítik a burzsoáziát, hogy a válságjelenségek enyhítésére, a termelés növekedési üte­mének a fenntartására egyre szélesebb körben alkalmazza az állammonopolis­ta gazdaságszabályozást. Az imperia­limus, miután elvesztette gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszere­ket kezd alkalmazni, más népek ki­zsákmányolására. Az imperializmus nem sajnálja az erőt és a fáradságot az emberek gondolko­dásmódjának meghatározásáért folyó harcban. A szocializmus befolyásának növekedése arra kényszeríti az impe­rialistákat, hogy szüntelenül hozzáido­mítsák Ideológiai fegyvereiket, propa­gandáikat a megváltozott körülmények­hez. A forradalmi mozgalom öntudatos résztvevői számolnak az ellenfél tábo­rában mutatkozó ilyen jelenségekkel, figyelembe veszik, milyen bonyolult kö­rülmények között folyik napjainkban az osztályharc és a felszabadító harc, a leghatékonyabb utakat jelölik meg e harc számára, igyekeznek egységes Imperialistaellenes frontban tömöríte­ni erőiket. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat valóban világméreteket öl­tött. Nincs olyan térsége Földünknek, ahol Ilyen vagy olyan formában ne bontako­zott volna ki a harc a társadalmi és nemzeti felszabadulás ügyéért. Az im­perializmust a legkülönbözőbb oldalak­ról ostromolják. Még olyan pozíciói ls meginogtak, amelyek egészen a közel­múltig sérthetetleneknek látszottak. Megvalósulóban van Lenin jóslata ar­ról, hogy a kapitalizmus elleni harc­ban egységes folyamban egyesülnek a legkülönbözőbb erők és mozgalmak. Mi, kommunisták jól látjuk azoknak a feladatoknak a méreteit és bonyo­lultságát, amelyek a forradalmi erők előtt állnak. A szocialista és a haladó eszmék világméretű diadalához még sok kemény harcra és türelmes munká­ra van szükség. De jogos a meggyőző­dés, hogy a jelenlegi szakasz hatalmas lépést jelent előre ezen az úton s méltó helyet foglal él az emberiségnek a haladásért, a szabadságért és a szo­cializmusért vívott harcában. E szakasz legjellemzőbb és legfonto­sabb vonása a szocialista világrendszer sikeres fejlődése. A nemzetközi mun­kásosztály és az összes forradalmi erők Joggal látják benne saját nagyszerű vív­mányukat, kimagasló eredményüket. A szocializmus túljutása egy ország ha­tárain a szocialista országok egész rendszerének a kialakulása — új gyö­keres fordulatot jelent a világesemé­nyek fejlődésében. Ez a győzelem még jobban meggyengítette az imperializ­mus erőit. A szocialista országok többségében húsz év alatt igen nagy eredményeket mutatott fel a gazdasági és kulturális építőmunka, nagyot fejlődtek a társa­dalmi viszonyok ás a szocialista demok­rácia. A szocialista világrendszer elvi sikere — amit különösen alá kell húz­ni — az új típusú viszony kialakulása azon államok között, amelyekben győ­zött a szocialista rend. A szocialista országok testvéri kap­csolatai a népek növekvő kölcsönös bi­zalmára és tiszteletére támaszkodnak, s alapjuk a szocialista Internacionaliz­mus. Az élet azt mutatja, hogy a szo­cialista közösség keretein belül mind­egyik ország a legkedvezőbb lehetősé­geket nyeri saját szuverenitása és füg­getlensége megerősítéséhez, s ugyan­akkor élvezi mindazokat az előnyöket, amelyeket a kölcsönös segélynyújtás, az elvtársi támogatás nyújt. A szocialista világrendszer fejlődé­sének egész tapasztalata — beleértve nagy vívmányait és nehézségeit is — arról beszél, hogy a szocialista forra­dalom egy sor országban kivívott győ­zelmével az új típusú kapcsolatok ön­maguktól nem alakulnak ki. A szocia­lista országok új, bonyolult problémák­kal kerülnek szembe, le kell küzdeniük a kapitalista múlt súlyos maradványait, helyt kell őllrtiuk a soraik megbontá­sára irányuló imperialista mesterkedé­sekkel szemben. A testvérpártok együttes erőfeszítése jelentős eredményeket ért el a szocia­lista közösség megerősítésében. Mind­egyik nemzet visz valami sajátosságot az új élet építésének közös ügyébe. Mi nagyra értékeljük minden nép hozzájá­rulását, minden marxista-leninista párt hozzájárulását a szocializmus nemzet­közi kincsestárához. Az élet sokrétűsé­gét kifejezésre juttató alkotó erőfeszí­tések összességéből születik meg a vi­lögszocializmusnak az a nagy tapaszta­lata, amely az egész emberiség vív­mánya. A szocialista közösségről és az annak fejlődésével kapcsolatos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt, ami valamennyiünket mélyen aggaszt. A Kínai Népköztársaságban kialakult helyzetről van szó. A forradalom győ­zelme Kínában rendkívül nagy jelen­tőségű volt. Mély befolyást gyakorolt Ázsia és Afrika valamennyi országában a nemzeti felszabadító, valamint a for­radalmi mozgalom fejlődésére. Sajnos, Mao Ce-tung csoportjának az utóbbi években folytatott soviniszta, nagyhatalmi irányvonala jelentős káro­kat okoz a szocializmus ügyének Kíná­ban. Ez az irányvonal, amely a szocia­lista világredszer és a nemzetközi kom­munista mozgalom egységének az alá­aknázására irányul, ellentétes a népek forradalmi harcának az érdekeivel. A kínai események végleg feltárták •a KKP egyes vezetőinek eszmei politi­kai csődjét. Ugyanakkor ezek az esemé­nyek azt is megmutatták, hogy a szo­cializmus igen rövid idő alatt és a leg­bonyolultabb körülmények között gyö­kereket tudott eresz(€ni ebben az or­szágban, meg tudta nyerni a széles tömegeket. Pontosan ez a magyarázata annak az állhatatos harcnak, amelyet a Kínai Kommunista Párt legjobbjai, a kínai nép élenjáró erői folytatnak a szocializmus vívmányainak megőrzésé­ért. A kínai kommunistáknak, a kínai népnek van mit megvédenie, van miért harcolnia. A kímai kommunisták fő irányvonala, amelyet a KKP 1956-ban tartott VIII. kongresszusa dolgozott ki, a szocializmus felépítésének irányvo­nala. A tervszerű gazdasági fejlesztés­nek és a „nép anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének" irányvonala ez. Mint a kongresszus ha­tározatai hangsúlyozták — irányvonal „a demokratikus élet fejlesztésére", a „nagy Szovjetunióval és az összes né­pi demokratikus országgal való örök és megbonthatatlan testvéri barátságra". Hisszük, hogy a jelenlegi kínai ese­mények történelmileg átmeneti sza­kaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisszük, hogy a nehézségek ellenére a szocializmus ügye győzedelmeskedik a Kínai Népköztársaságban. Elvtársak! Az az út, amelyen a szo­cialista országok haladnak, a megfeszí­tett munka és a tevékeny harc útja. Tudjuk, hogy sok a tennivaló, nagyok a feladatok, amelyeknek megoldása megköveteli a testvérpártok és népek közös erőfeszítéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímélve tevékenykedik a szocialista világrendszer megerősíté­sén e világrendszer új győzelmei érde­kében. Engedjék meg, hogy az egész szovjet nép nevében forrón üdvözöljem az új életet építő testvérnépeket. Első üdvözlő szavaink a Vietnami Demokratikus Köztársaság hős né­pét illetik, amely fegyverrel védelmezi szabadságát és függetlenségét, szocia­lista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgária, Csehszlo­vákia, Jugoszlávia, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyel­ország, Magyarország, Mongólia, a Né­met Demokratikus Köztársaság, és Ro­mánia népeit, amelyek bizton halad­nak előre a szocializmus zászlaja alatt. Üdvözöljük a kínai és az albán né­pet, amely azért harcol, hogy orszá­gában megmaradjanak a szocialista vívmányok. Valamennyi szocialista állam népének a legnagyobb sikereket kívánjuk nemes munkájukban! Elvtársak! Az imperializmus ellen küzdő erők között fontos helyet foglal el a fejlett kapitalista államok mun­kásosztálya, amely a világimperializ­mus erődeiben vívja küzdelmét. Tudjuk, milyen nehéz ez a küzdelem. Nemcsak nagy erőfeszítést és hősiességet köve­tel, hanem azt a képességet is, hogy magas fokú szervezettséget és nagy po­litikai tudást állítson szembe az impe­rialista burzsoáziával, annak mesterke­déseivel és cselszövéseível. A fejlett kapitalista országokban mű­ködő munkásmozgalom minden nehéz­ség ellenére fáradhatatlanul ,gyűjtl ere­jét, új tapasztalatokat szerez. A sztráj­kok gyakran egész országokat fognak át. A munkásosztály egyre gyakrabban éri el követeléseinek kielégítését. Ezek a követelések pedig egyre távolabb mu­tatnak, egyre radikálisabbá lesznek, s a monopóliumok gazdasági és politikai teljhatalma ellen vívott harc program­jává növik ki magukat. A munkásosztály győzelméhez vezető úton a fö akadály sorainak megosz­tottsága volt és ma is az. Ámde a mun­kásmozgalom minden tapasztalata azt bizonyítja; hogy az egység létfontos­ságú szükségesség. Ez a tapasztalat meggyőz arról, hogy a szocialisták és kommunisták közötti nézeteltéréseknek nem szabad gátolniuk a munkásosztály sorainak összefogását a monopóliumok, a háborús veszély ellen, a szocializ­musért folytatott küzdelemben. A kom­munistaellenes állásponton megrögző­dött jobboldali szociáldemokrata veze­tők politikája ellenére fokozódik az egységre való törekvés, és sok ország­ban már bizonyos sikerek mutalkoznak ezen a téren. Az Októberi Forradalom óta eltelt 50 év egyik fő sajátossága a nemzeti fel­szabadító mozgalom egyesülése a mun­kásosztály harcával egy egységes forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd la­kosa függetlenné vált és a politikai élet színterére lépett. Ez kibővítette a vilá­got átfogó forradalmi mozgalom kere­teit. A politikai függetlenség kivívása azonban nem oldotta meg Ázsia, Afrika és Latin Amerika népeinek minden fon­tos problémáját. Nagy erőfeszítések szükségesek e függetlenség megvédésé­re és megszilárdítására, a gazdasági önállóság megteremtésére, az elmara­dottság leküzdésére. Ezeknek az orszá­goknak a haladó erői síkra szállnak egy antiimperialista politikáért. E po­litika sikerének záloga a gyarmati el­nyomás alól felszabadult államok nem­zeti felszabadító mozgalmának a szö­vetsége a szocialista világrendszerrel együttműködésének fokozása a szocia­lista országokkal. A szocialista világrendszer sikereinek hatására Ázsia és Afrika népei mind­jobban a társadalmi rendszer élenjáró formái felé fordulnak. Nagy jelentő­ségű esemény, hogy egész sor fiatal ál­lam a nem kapitalista fejlődés útjára lépett. Az elmúlt fél évszázad tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a forra­dalmi mozgalom erőfeszítéseinek ered­ményessége nagymértékben függ ösz­sze erőinek összefogásától és együtt­működésétől. A forradalmi erők egységének meg­bízható alapja van. Ezen erők mind­egyike saját feladatait okija meg, de közös az ellenfelük: az imperializmus — közösek a céljaik: harc a dolgozó nép érdekeiért, a békéért, a demokrá­ciáért és a szabadságért. Mindez szük­ségessé teszi, hogy a szocialista világ­rendszer, a munkásmozgalom és a nem­zeti felszabadító mozgalom az imperia­lizmus elleni közös offenzívában egye­sítse erőfeszítéseit. A forradalmi erők élcsapata a for­radalmi folyamat egységi gondolatának zászlóvivője: a nemzetközi kommunis­ta mozgalom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási utat tett meg. Amíg 1917-ben mindössze néhány százezer kommunista volt a világon, napjainkban 88 kommu­nista és munkáspárt soraiban 50 millió harcos tömörül. E pártok között van­nak olyanok, amelyek a szocialista ál­lamokban az új társadalom építését irá­nyítják. Vannak közöttük marxista-le­ninista pártok, amelyek a fejlett kapi­talista országokban vezetik a proletá­rok harcát. Örlási jelentőségű tény, hogy Nyugat-Európában, ahol több mint 100 millió munkás és alkalmazott él, olyan kommunista pártok fejlődtek ki, amelyek országos politikai erővé vál­tak. Kemény harcot vívnak a népek ádáz ellensége, az amerikai imperia­lizmus és a reakciós rendszerek ellen a latin-amerikai országok kommunista pártjai. Egyre szorosabban tömörítik maguk körül a demokratikus rétegeket és egyre nagyobb tömegek bizalmát nyerik meg az ázsiai és afrikai orszá­gok kommunista pártjai. Az Októberi Forradalom jubileumának napján e szavakkal fordulunk azokhoz a kommunistákhoz, forradalmárokhoz, akik börtönben sínylődnek, megtorlá­soktól szenvednek: szívünk veletek van, kedves testvéreink és barátainki Meg­győződésünk, hogy semmiféle megpró­báltatás nem törheti meg a kommu­nistákat, semmiféle akadály nem állít­hatja meg a kommunista mozgalom fej­lődését. A kommunizmus hatalmas erővé vált, eszméi győzelmesen hatnak világszerte. A kommunisták tetteikkel vívták kl, hogy a társadalmi haladás élcsapatá­nak szerepét töltik be, hogy a mun­kásosztály minden dolgozó je érdeikeinek legkövetkezetesebb harcosai. A kom­munisták bebizonyították, hogy vezetni tudják a harcot a kapitalizmus meg­döntéséért és a szocializmus felépíté­séért, bebizonyították, hogy minden nép számára védelmezik a békét, a szabadságot, a demokráciát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan erős és agyafúrt ellenfelet, mint az imperializmust, csak úgy lehet le­győzni, ha határozottság és a fenntar­tás nélküli harckészség mellett a józan politikai számítást a hidegvérűséget és az őllhatatosságot állítjuk vele szem­ben. A kommunisták olyan stratégiát ál­lítanak szemben ezzel az ellenféllel, amely az országon belüli és nemzetkö­zi erőviszonyok tudományos elemzésére támaszkodik. Olyan taktikát, olyan har­ci formákat és módszereket, amelyek a legteljesebben számolnak az adott körülményekkel. Érthelő, hogy nem mindig könnyű egycsapásra megtalálni a problémák helyes megoldását. Vál­tozik a világ, bővülnek az imperializ­mus ellen harcolók sorai. Mindez ál­landó tanulmányozást és mélyreható elemzést, a marxista-leninista elmélet alkotó továbbfejlesztését, befolyásá­nak a forradalmi mozgalom sorai­ban való fokozását követeli meg. A jelen körülmények között különö­sen nagy jelentőségű az imperializmus politikája és ideológiája elleni harc ki­bontakoztatása minden vonalon. Az im­perializmus akadályokat igyekszik gör­díteni a felszabadító mozgalmak útjá­ba, egyre újabb kalandokba és provo­kációkba bocsátkozik. Ahhoz, hogy si­keresen szembeszál Ijíinak az Imperia­lizmussal, ne csak visszaverjék táma­dásait, hanem újabb vereségeket is mérjenek rá. A kommunistáknak, a for­radalmároknak óriási energiára van szükségük, mozgósítaniuk kell az erő­ket a harc minden fő vonalán. A kommunista pártok fokozzák a tá­madást a burzsoázia ideológiai állásai ellen, leleplezik a kommunista ellenes­ség politikáját és ideológiáját. A szo­cializmus sikereinek széles körű ismer­tetésével megcáfolják az imperialista propaganda rágalmait ás koholmányait, kitalálásait. A kommunista pártok leleplezik, mennyire tarthatatlanok a kapitalizmus tisztára mosása céljából újabban felröp­pentett különböző agyafúrt „elméle­tek". A pártok az ideológiai munkában látják annak elengedhetetlen feltételét, hogy sikeresen küzdenek a tömegek megnyeréséért az antilmperialista front erősítéséért. Pártunk a maga részéről továbbra is fokozza erőfeszítéseit an­nak érdekében, hogy visszaverje az antikom/munizmust, lelepleződjék az imperializmus egész politikája és ideo­lógiája. Az osztályharc eddigi tapasztalatai­ból minden ország kommunistái azt a következtetést vonják le, hogy az előt­tünk álló nehéz feladatok megoldásá­nak igen fontos előfeltétele a világ ösz­szes testvérpártjai harcos együttműkö­désének, összefogásának és kölcsönös akcióinak a fokozása. A világkommu­nizmus csak akkor érheti el nagy cél­jait, ha egységes nemzetközi mozga­lomként lép fel. Ma valamennyiünk számára fontos akcióink állandó össze­hangolása nemzetközi méretekben. A szocializmus és a kommunizmus építése a szocialista közösség országai­ban az imperializmus agresszív akciói­nak visszaverése, az egyetemes béke és biztonság megvédése. Á néptömegek tömörítése a demokrácia, a nemzeti fel­szabadítás és a szocializmus zászlaja alatt a stratégia és a taktika további tökéletesítése, a kapitalizmus elleni for­radalmi harchoz: ezek azok a fő prob­lémák, amelyeknek megoldására a kommunista világmozgalom tömöríti sorait. A „Világ proletárjai egyesülje­tekI" jelszó — amely a munkásosztály forradalmi harcának hajnalán hang­zott fel —, ma valamennyi anliimperia­lista erő összefogására szólít. Meggyőződésünk, hogy mozgalmunk további összefogása minden testvérpárt létfontosságú érdeke. Magától értető­dik, hogy minden pártnak megvannak a maga feladatai, minden párt az adott helyzetnek megfelelő harci for­mákat és módszereket alkalmaz. Min­den párt a teljes függetlenség és önál­lóság alapián teszt ezt. Mégis vala­mely párt harcának ereje, eredményes­sége nemcsak attól függ, milyen sike­reket ér el saját országában, hanem a többi testvérpárt sikereitől, a kommu­nista mozgalom valamennyi csapata együttműködésének mérvétől és mély­ségétől is. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az internacionalizmus elvé­tői való eltérés az olyan kísérletek, hogy mozgalmunk egész csapatainak érdekeit szembe állítják a forradalmi igg7. harc közös feladataival és a nemzeti elzárkózás jelenségei elkerülhetetle- xi. 4 nül a kommunisták állásait gyengítik az osztályellenséggel szemben. jr (Folytatás • 7. oldalon) ^^

Next

/
Thumbnails
Contents