Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-29 / 329. szám, szerda

El voltam ragadtatva... PRESOVSKÁ 55. Van-e ki e címet nem ismeri? Ott hivalkodik mindenütt, ahol szennyes ruhaneműt tisztításra elfogadnak. Reklamációkat elintézünk, hétfőn: 8—16, kedd— péntek: 12—17 óra között. Péntek délután volt, tizenhat óra öt perc. Nagyon dühös voltam. A harag éppúgy, mint a szerelem, frissen a leghevesebb ... Felkapaszkodtam egy autóbuszra, mely a toronyházaktól sűrűsödő peremterületre indult, és szimatomat követve tizenhat óra ötvennyolc peckor, vagyis zárási idő előtt két perccel érkeztem a reklamációkkal foglalkozó iroda elé. A buszban közben gondosan áttanulmányoztam a keskeny papírszalagot, melynek egyik oldalán tisztogatásra beadott kabátom átvételét igazolták, a másikon a tisztító vállalattal szemben való kötelezettségeimről oktattak ki: „Amennyiben a tisztításra beadott ruhaneműt a megadott határidőn belül ki nem váltják, büntetés fizetendő. Háromhónapi ki nem váltás esetén a holmi árverésre kerül." E szigorú szöveg haragomat csak szította. — No, majd én megmutatom! — srófoltam önmagam, és saját „alapszabályaim" fogalmazásába kezdtem: „Ki fizeti a büntetést az esetben, ha a tisztításra beadott ruhaneműt a megígért tíz nap helyett hat hét múlva sem kapom vissza? Mi történik abban az esetben, ha egyáltalán nem kerül elő?" A szobában, ahova beléptem, hárman tartózkodtak. Az íróasztal mögött egy hivatalnoknő, előtte ifjú házaspár. A hivatali személy anélkül, hogy felnézett volna munkájából, azt mondta: — Foglaljon helyet, asszonyom, azonnal végzek, és rendelkezésére állok. — Ejha! — mondtam magamban — hát ilyesmi is előfordul? Hogy hellyel kinálják az egyszerű halandót, méghozzá hivatalos óra után? Akkor pedig körülményes lesz a sarkamra állnom! Udvarias emberrel szemben végeredményben nem lehetek goromba! Leültem, de lopva órámra néztem. Tizenöt perccel múlt el közben a hivatalos idő. Dühöm egyre vesztett erejéből. Mire a fiatalok eltávoztak és a hivatalnoknő, Rozkoänä Mária felém fordult, alig volt már nyoma. Rozkoänä Mária meghallgatott, de nem mondott olyat, amitől feljebb szaladhatott volna a vérnyomásom. Azt mondta: — Kár, hogy ilyen későn tetszett jönni, mert az elvtársnő, aki a raktárt, illetve az expedíciót kezeli, csak háromig dolgozik. De azért utána nézek, és amennyiben találok még ott valakit, akkor feltétlenül elintézem a reklamációt. Végre is nem kívánhatjuk, hogy még egyszer ide fáradjon olyan messziről. — A hivatalos idő elmúlásáról szó sem esett. — No... — gondoltam magamban — úgy látszik mégsem halt ki nemzedékünkből teljesen az udvariasság. Miközben ezt megállapítottam, telefonhívásra már meg iá jelent egy barna nő, Tesslárová Margita, szintén nagyon udvariasan adta tudtomra, hogy csak véletlenül tartózkodik még az üzemben, mert sok a felgyülemlett munka, de hát ha már olt vagyok ... és hogy ne fáradjak még egyszer ... Haragomnak ekkor már árnyéka sem volt. Ekkor már kibírtam volna, ha azt is közlik velem, miszerint mű szőrmével bélelt téli kabátomnak se híre, se nyoma. Tesslárová Margita eltávozott, míg Rozkosná Mária beavatott magánéletébe. Elmesélte, hogy szintén két műszakot teljesít, egyet az üzemben, másikat az otthonában, tizenhét éve ül ugyanegy Íróasztalnál, ugyanabban a beosztásban, és csak most fogyasztja el az ebédjét, mert előbb nem jutott hozzá... — Annyi a reklamáció? — kérdeztem, és azt hittem, hogy csapdát állítok. Tévedtem. Reklamáció csupán összteljesítményük 0,008 százaléka, vagyis minden ezer ruhadarabból nyolc De van azonkívül ls munka, például... — Maradjunk inkább a reklamációknál. Hogyan fordulhat elő, hogy a meghatározott tíz nap helyett negyven nap után sem kaptam meg a kabátomat? — Ennek részben magam vagyok az oka — szól a felelet. Vállalatuk, falragaszokon, újságokban, röpcédulákon és minden elképzelhető módon, idejében felkéri a nagyközönséget, hogy a ruhatisztítást ne hagyják az utolsó percre. Ám a közönség nyilván azt képzeli, hogy ez részünkről csupán olcsó reklámfogás, propaganda, feltételezi, hogy csak azért hirdetnek, mert nem képesek teljesíteni a tervet, és — csakazértis — az utolsó percre hagyják a teendőt. — Különben tessék velem jönni — mondja szívélyesen Rozkosná Mária, és kinyit előttem egy ajtót — Győződjek meg róla, hogy milyen rend van náluk, és milyen rendszer szerint dolgoznak. És megyünk ... Pillanatokon belül elébem tárul városunk szennyes ruházata. Eszembe jut — Zola híres könyve: „Párizs gyomra" ... Amit látok, meglehet, nem olyan idillikus, mint a francia főváros zöldség- és gyümölcspiaca, de távolról sem annyira elriasztó, mint ahogy feltételezné az ember. A kor- és célszerű hatalmas, világos, vegyszerek illatával telített helyiségek óriási laboratóriumra emlékeztetnek. A vasaló műhelyen át jutottam az expedícióba, ahol megtudtam, hogy kabátomat éppen ezen a délutánon szállították el az üzletbe, ahova leadtam. Örömöm hatványozott volt, amiért nem kellett egyedül cipekednem. Sokkal jobb hangulatban autóbuszoztam hazafelé, mint ahogy idejöttem, és levontam a tanulságokat: 1. A mai haragot mindig tegyük el holnapra. 2. Udvariassággal sokkal messzebbre lehet eljutni, mint gorombasággal. 3. Ha a „kommunái" arra figyelmeztet minket, hogy ne várjunk tisztítani való ruházatunkkal az utolsó percig, hát ne várjunk — fogadjunk szót! Végre is a tisztító intézetek dolgozói is csak emberek, a gép pedig — csak gép ... írásom csattanójához tartozik, hogy mikor az üzletben a kabátomat átvettem, és fizetésre került sor, 20 korona helyett csak 16-ot vettek el tőlem. Ügy mondták: 20 százalék engedmény — amiért nem voltak pontosak. EL VOLTAM RAGADTATVA... DÁVID TEKÉZ A

z SZ. M. Kirov Művek neve nem sokai mond a be nem avatottaknak. Az utóbbi időben pedig többször is találkozhattunk vele a napihírekben. Két sikeresen befejezett munkájukkal érdemelték ki ezt a figyelmet a tolmácsi kazánépítők, akiknek üzeme a nagy szovjet forradalmár nevét viseli. Határidőben begyújtották a párkányi cellulóz- és papírgyár kazánját, és Koáicén is átadták az új városi fűtőerőmű első kazánegységét. Egy-egy ilyen berendezés hibátlan üzembe helyezése büszkeséggel tölti el a szállítóvállalatot. Mert ami kor a tolmácsi gyárból kikerülő kazánokról beszélünk, ne amolyan alacsony nyomású, kis kazánokra gondoljunk, amilyeneket a lakóházait fűtésére vagy kisebb üzemekben használnak, hanem bonyolult tüzelőtérrel, füstcsatornákkal, hamu. szekrényekkel, kéménnyel, kazándobbal, számos kezelési műszerrel — és ki tudja még mi mindennel — felszerelt mammutberendezésre, amely több emeletnyi magasságú, s amely naponta nemegyszer sok száz vagon szenet emészt meg. Egy ilyen kazánnak a tervezése, megszerkesztése, alkatrészeinek előállítása, majd összeszerelése sokszor három évig is eltart. Ezen nem is csodálkozhatunk; a túlhevített gőz nyomása eléri benne a 140 atmoszférát, hőmérséklete pedig az 540 Celsius fokot! Elképzelni is szörnyű, mi történne, ha egy ilyen komplexum — a helytelen tervezés és hibás kivitelezés miatt — lerobbanna! A tolmácsi kazángyárból csak óránként 75 tonnánál több gőzt fejlesztő berendezéseket szállítanak. Ez ideig legnagyobb ilyen gyártmányuk Jugoszlávia számára készül. Magassága eléri a 65 métert, napi fogyasztása 800 vagon szén lesz, és óránként 650 tonna gőzt fog szolgáltatni. Végigjártam a gyár két nagy termelőcsarnokát. Kalapács- és pörölyütések, óriási zaj, a hegesztők pisztolyai alól szerteröppenő szikraeső, a csarnokokat kitöltő kékesszürke füstfátyol fogadott. 1951 áprilisában kezdték meg bennük a munkát. Az üzem vezetőségének akkoriban még meglehetősen nagy problémái voltak a szakképzett dolgozók toborzásával. A környéken elég szabad munkaerő volt — és van ma ls —, ámde nem rendelkeztek szakképzettséggel. Rövidesen megbirkóztak a Tolmácsi • • • mozaik kezdeti nehézségekkel: tanfolyamokat, iskolázást szerveztek a dolgozók számára, úgyhogy ma nincs hiba a szakképzettség körül: a hegesztők például mind állami vizsgát tettek. Az üzemben rendszeresen folynak a szaktanfolyamok, itt képezik ki más nagyüzemek számára is a hegesztőket, valamint az ifjúmunkásokat. — Az üzemnek ma mintegy háromezer dolgozója van — tájékoztat Jozef Sielka, a propagandaosztály vezetője. — Túlnyomó részük környékbeli. jól beilleszkedtek az új munkakörnyezetbe, pedig sokan közülük régebben egészen más munkát végeztek. Az üzem új lakótelepén modern lakásokat építettünk számukra. Bizonyos nehézséget okoz még, hogy feleségeiknek nem tudunk munkalehetőséget biztosíA Jugoszlávia számára készülő 650 t/ó gőzt termelő kazán 1:30 méretű modellje. tani, s a környéken is nehezen találnak. A jabloneci Precisia kezdeményezően vállalkozott a helyzet némi javítására: bizsugyártó üzemet telepített ide, amelyben több tucatnyi nő kap munkát. Az ipari létesítményt rövidesen üzembe helyezik. Marek MáCaj, a szerelési osztály vezetőhelyettese az üzem termelésébe engedett bepillantani. Elmondotta, hogy üzemüket elsősorban gőzkazánok tervezésére, szerkesztésére, gyártására és szerelésére szakosították. Olyan kapacitásokkal rendelkezik, hogy akár három országot is el tudna látni kazánokkal. Gyártmányainak több mint 50 százaléka valóban exportra készüL Sokat szállítanak a Szovjetunióba (Moszkvában például úgyszólván va. lamennyi nagy kazán tolmácsi eredetű), Jugoszláviába, Romániába, a közel-keleti országokba, Afganisztánba, gyártmányaik eljutottak Argentínába, Brazíliába, Kubába is. — Üzemünk egyelőre nem komplett — egészíti ki magyarázatát a mérnök. — Nincs például csőgyárunk, ami hátráltatja a munkát. Már épül azonban az erre szolgáló üzemi csarnok, úgyhogy a közeljövőben ezen a téren is javul a helyzet. További hátrányunk, hogy termelésünk nem folyamatos, pedig az meggyorsítaná munkánkat. — Számolnak a kazángyártás kibővítésével? — Üzemünk kapacitása meglehetősen nagy, pillanatnyilag i>edig némi nehézségek merültek fel a kazánok értékesítésében. A közeljövőben ezért új programmal bővítjük termelésünket: panelgyárak számára fogunk gépi berendezéseket gyártani. A kazángyártás keménykötésű férfiakat kíván. Mert nemegyszer a hegesztés közben keletkező gázok áradatában, szerelés közben a szabad ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitéve kell dolgozniuk. Sokszor sok tonnás munkadarabokkal kell megbirkózniuk, és — minden körülmények között — helyt kell állniuk. Érdeklődtem: milyen a keresetük? A válasz: — Jól keresnek, viszonylag sokkal többet, mint a vezető műszakiak. Illusztrációként elég ez a két epizód: A minap a szerelési osztály vezetője az egyik építkezésen járt és a munkaidő után a szerelők csoportjával a közeli vendéglőben társalgott. Fizetésre került a sor. A mérnök ki akarta egyenlíteni a közös cechet, mire az egyik szerelő közbeszólt: — Ugyan, hagyja, mérnök úr, jól tudjuk mi, hogy többet keresünk, mint ön ... A műszaki káderek viszonylag gyenge jutalmazása arra késztetett több fiatal mérnököt, hogy kérték: sorolják át őket a munkások kategóriájába. Azt remélték: ily módon — törvényes úton — magasabb jutalomhoz jutnak. Nagy volt azonban a meglepetésük, amikor megtudták, hogy legfeljebb az ötödik bérkategóriába juthatnak, mert a gépészmérnöki oklevél csak erre jogosítja őket(!?j. A hegesztők és a szerelők közül sokakat ugyanakkor a nyolcadik bérosztály szerint jutalmaznak. A szabály, az s^Vlv ... Akik vonaton érkeznek Tolmácsra, vigyázzanak, úgy ne járjanak, mint annak idején a Brnóból a kazángyárba utazó szakmunkások. Kiszálltak az állomáson, de hiába keresték a vasúti épületet. Már-már vissza akartak ugrani a vonatba, azt gondolva: rossz helyen szálltak ki. A kalauz azonban felvilágosította őket: — Csak maradjanak! Ott, az a bevakolt fabódé az itteni állomásépület ... Ilyen volt a helyzet az üzem megnyitásakor — és ilyen ma, 16 év elmúltával is. Pedig gyakran külföldi szakemberek is érkeznek a ma már, mondhatjuk, világhírű gyárba. Nem jelez ez semmit a vasútigazgatóságnak? DÓSA JÓZSEF Miért ideges a gyermek? (CTK) — Csehszlovákiában egyre ritkábban tordulnak elő egyes gyermekbetegségek, ugyanakkor, egyre több az ideges — különösen Iskolaköteles — gyermek — mondotta a CTK tudósítójának dr. Irena Jakubcová professzor, a bratislavai I. Gyermekklinika fiőorvosa. A problémával kapcsolatos, két bratislavai alapfokú iskolában rendezett ankét eredményei arra utalnak, hogy bár aránylag sok neurotikus gyermek jár gyógykezelésre, ennek a jelenségnek — részben a szülők, de főleg a tanítók s az iskolai orvosok — alig szentelnek érdemleges figyelmet. Bebizonyosodott, hogy a neurotikus gyermekek általában Dem rossz tanulók. E gyermekek közül sokan az igényes szülők akaratának eleget téve törekszenek a jó eredményekre, ami többnyire nagy erőfeszítést követel. Az ilyen gyermekek gyakran tanulnak a késő esti órákban, sőt éjszaka is. Elfáradnak, úgyhogy Idővel nem képesek a lőlük kívánt teljesítményre. Ennek következtében lehangoltak, félnek, fejfájásra panaszkodnak, nem tudnak figyelni az iskolában. A tanítók ezt a magatartást fegyelmezetlenségnek minősítik, jóllehet a neurózis első tüneteiről van sző. Statisztikai adatok szerint Ilyen tünetek észlelhetők a rossz családi viszonyok kűzt élő gyermekek 60 százalékánál« Nyilvánvaló, bogy egyetlen Ideges neurotikus gyermeket sem lehet betegségéből kigyógyítani, ha a nenrotlku* szülők nem részesülnek megfeleld gyógykezelésben. A pedagógusoknak pedig lelkiismeretesen kell megkülönböztetniük a fáradt gyermek viselkedését attól, ami fegyelmezetlenségnek miniőslthetti. Sajnos, mindeddig néni vezettünk nyilvántartást a neurotikus gyermekekről, tehát nem is tudjuk, há= nyan vannak. Ezért már a közeljövőben — éspedig eleinte Bratislavában — szándékszunk pótolni ezt a hiányt, hogy azután az orvosok, ' a pszichológusok és ápolók segítségével megtehessük az intézkedéseket • probléma megoldásira.