Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-25 / 325. szám, szombat

ményt mondjanak a nemzeti bizottságokról és a képviselőkről. Sajnos, a kiküldött 466 kérdőív közül csak 74 érkezett vissza, ami nagyon gyenge, 15,8 százalékos arány. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy ennek folytán az ankét e részének eredményeit az előzőnél sokkal nagyobb fenntartással kell kezelnünk, óvakodva az indokolatlan általánosítástól. Mégis érdekesnek tartunk egyes adatokat és véleményünk szerint hasznos ezekkel is nagy vonalakban foglalkoznunk. Elöljáróban említsük meg, hogy a választ beküldőknek 44,6 százaléka volt párttag. Bár ez az arányszám jelentősen kisebb, mint az ankét . első részében, meghaladja az országos szervezettség arányszámát. Ez ugyan arról tanúskodik, hogy a kommunisták ez esetben feltehetően aktívabbaknak bizonyultak, viszont az összkép ezáltal veszít pontosságából. További torzító körülmény, hogy legszorgosabban a 60 éven felüliek válaszoltak (27,2%), az ankét résztvevői között kevés a nő (6,8 %), és a mezőgazdasági dolgozó (10,7 %). A legérdekesebb kérdések egyike az volt, hogy vajon az 1964-ben megválasztott képviselők mennyiben vívták ki választóik bizalmát, A válasz nem mondható a legmegnyugtatóbbnak. A helyi és a városi nemzeti bizottságok képviselőivel kapcsolatban az ankét résztvevőinek teljes 43,2 százaléka olyan véleményt formált, hogy a képviselők munkájukkal nem érdemelték ki a választők bizalmát. Jóval Jobb a helyzet a JNB képviselői esetében, akik a közvéleménykutatás „szavazatainak" 7,1 százaléka szerint bizalmat élveznek és szem előtt tartják a társadalmi érdekeket. és ICplíJj^ B ankétja tükrében Az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságok munkáját illetően 42-en úgy nyilatkoztak, hogy a lakosság problémáinak megoldására törekednek és helyzetüknek, illetve küldetésüknek megfelelően járnak el (36-an). Ugyanakkor 19 vélemény szerint el vannak szakadva választóiktól, sőt öt véleményező szerint diktátori módszereket is alkalmaznak. A járási nemzeti bizottság esetében az ankétnak van még egy figyelmeztető adata is. A résztvevőknek csak 21,6 százaléka vallja azt a nézetet, hogy a JNB igyekszik kiváltani az emberek megelégedettségét és helyesen oldja meg a járás egyes területi fejlesztésének kérdéseit — 29,7 %, ugyanakkor azonban 40,5 százalékuk arra az álláspontra helyezkedik, hogy a JNB szervei kevés időt szentelnek a dolgozók jogos követelményeinek és el vannak szakadva a választóktól (25,6 százalékuk). Az ankétban választ adók közül lényegesen többen (28,3 %) fejtették ki azt a nézetüket, hogy az adott HNB, vagy VNB képviselő egyáltalában nem vált be, mint ahányan ezt a JNB képviselőjével kapcsolatban kifejezték. {16,2%). A további adatokból nyilvánvaló, hogy a képviselők ritkán tartanak fogadónapokat, beszélgetéseket a választókkal, aránylag keveset foglalkoznak választópolgáraik ügyes-bajos dolgaival. S bár valószínűleg n ritkán fordul :özül akadályozok. Pontosan az It a véleményük, i tekint a képgen tárgyilagos felfeladat. Viszont jellegű ankétnál í sújthat vissza, rkezett válaszoma tűnik túlsáakik elismerik, ak. Az ankétban zottság egyetlen atta magára ezt : 71,8 százaléka letett volna, míg lik: „sokat tetsn kevesebbnek arra vonatkozó ottságok képvilűködése válasz1,9 százalékuk) nyilvános gyűIkik megválaszránylag jelentős összeírása és a lása is. Ezzel érint — a képart negyedévenszázaléka szer:a beszélgetést. azzal, hogy enelmélyítése fő vánvaló mulaszcsak 49,4 szá>iselő maradni, ljesen mindegy i következő váivánja betölteni »polgár szavát ik ágában még ikét. A JNB szerilített két város lládjába elküldnem pontos az adat, meghökkentő, hogy a megkérdezetteknek csak 24,3 százaléka véli, hogy képviselőjének jó az erkölcsi, politikai arcéle és jelleme. Ezt az adatot elsősorban azért említjük meg, hogy tanúsítsa: a választópolgárok figyelemmel követik az általuk ismert képviselők magánéletét is. Az ankét szóbeli részében például többen kifogásolták, hogy képviselőjük, vagy a HNB elnöke és titkára kocsmázik, sőt „emelkedett hangulatban" vezeti le a gyűléseket is. Nehéz azonban beszélnünk valamilyen rendszeresebb és következetesebb ellenőrzésről, ha tekintetbe vesszük azt a nagy vonalakban sajnos általánosítható szomorú tényt, hogy a választópolgároknak jelentős része nem ismeri képviselőjét. Minél magasabb fokú testületről van szó, annál kevésbé. Az ankét tanúbizonysága szerint a JNB képviselőjét a válaszadók 31,1 százaléka, a KNB képviselőjét 68,9 százaléka, az SZNT képviselőjét 78,4 százaléka és a Nemzetgyűlés képviselőjét 81,1 százaléka nem Ismeri. Bár ez nem Irható csak a képviselők rovására, mert Itt szerepet visz a tisztség gyakorlását gátló és körülhatároló számos körülmény, továbbá a választópolgárok számottevő részének passzivitása is, mégis — az adatok intézményes lépéseket sürgetnekI Néhány találó észrevétel Az ankétnak volt néhány olyan kérdése, amalyet a résztvevőknek saját szavaikkal kellett megválaszolniuk. Az érdekes válaszok gazdag tárházából igyekszünk az alábbiakban csoportosítani a leggyakrabban érintett, a legégetőbbnek tűnő problémákat. • Többen panaszkodtak arra, hogy mint képviselők nagyon kellemetlenül érzik magukat a választópolgárok előtt, ha a számtalanszor elhangzó jogos kritika ellenére a nemzeti bizottságok nem rendeznek egyes kifogásolt dolgokat. Olyan esetekről van szó, amikor a képviselők véleménye szerint telik erre a nemzeti bizottság erejéből. • Nagyon helyesnek tartjuk azt a követelményt, hogy a nemzeti bizottságok különösen a választások előtt ne ígérjenek hetet-havat, vagyis olyasmit, amit évek múltán sem tudnak valóra váltani. „Választókerületünkben nehéz a munkánk, ha valamiről tájékoztatunk, valamit megígérünk, s ezen aztán három ízben ls változtatnak, elhalasztják a megvalósítást. A választók előtt mentegetjük magunkat, újra ígéreteket teszünk, s ebből ismét semmi sem lesz. Ezzel a tekintélyfmknek is fuccs" — találóan Irta az egyik képviselő. • A választott képviselőnek nincs minden esetben tekintélye a nemzeti bizottság apparátusa szemében. Ez sok helyütt fájó pont. „Safnos a JNB képviselője a VNB-n nehezebben intéz el egy ügyet, mint ahogy azt egyesek elképzelik. Az előadók nem ismerik és nem nagyon respektálják. Amit eddig elintéztem, azt csak a „szocialista ismerettségnek" köszönhetem és nem annak, hogy képviselő vagyok" — így az egyik. „Gyakran problémát okoz a polgárok észrevételeinek elintézése. A hivatalok sok esetben félvállról kezelik az ügyet, sokat ígérnek az embereknek és keveset tartanak be. Ez aztán elégedetlenséget vált ki, és a hivatalok „érdeméből" csorbát szenved a képviselő iránti bizalom" — írja egy másik. „A képviselőknek nincs megfelelő jogkörük, sem tekintélyük. A HNB-n csak az ellenőrző és szervező osztályt dicsérhetem. A többi osztályon szüntelenül úgy érzem, az osztályvezetők és az előadók magukban azt gondolják — mit avatkozol ebbe, úgysem értesz hozzá" — így a harmadik. • Igazuk van azoknak a képviselőknek is, akik kifogásolják a választópolgárok elégtelen aktivitását. Példákkal szemléltetik, hogy néha nehéz biztosítani a részvételt egy gyűlésen, vagy meggyőzni egyes választókat, hogy ennek, vagy annak a feladatnak a teljesítését a társadalom érdeke diktálja. Persze, kutatni kellene az okokat is. • Még többen kifogásolják a gyűlések túl nagy számát. „A gyakori gyűlésezést minden szinten célszerűtlennek tartom, mert formalizmusra vezet". — „A JNB plenáris ülése legyen rövidebb és tárgyszerű"! — „A bizottsági gyűlések legfeljebb 2—3 órát tartsanakI" És végül: „Az olyan képviselőket, akik résztvesznek a bizottságok gyűlésein, esetleg a plenáris üléseken, de nem ismerik választópolgáraikat, tisztségükből le kell váltanti A képviselők munkájának lényege, kapcsolatuk a választókkal és nem az üléseken való részvétel!" — Nos ebben is van valami, és nem is olyan kevés. ® A válaszok további nagy csoportjából kiolvasható a képviselőkkel szemben támasztott növekvő igényesség. Többen javasolják, hogy a következő választások előkészítésénél a jelölés során gondosabban vizsgálják a szakmai képzettséget, az erkölcsi és más jellembeli tulajdonságokat. ' Egyesek szerint túl kevés a 23—30 éves képviselő, pedig ejjben az életkorkategóriában ls bőven akadnak emberek, akik a tisztséget jól ellátnák. Vannak, akik azt javasolják, hogy a HNB elnöke és titkára jogi, vagy közgazdasági főiskolai végzettséggel rendelkezzen. Továbbá tanácsosnak tartják azt is, hogy a képviselőket az egyes bizottságokba szakmai képzettségüknek megfelelően osszák be. A kiválasztásnál ügyelni kell arra, hogy a jelöltnek kedve legyen ehhez a tisztséghez. • Valószínűleg serkentené a munkakedvet, ha a nemzeti bizottságok képviselői jobban éreznék, hogy munkájukat megbecsülik. Ezzel kapcsolatban több javaslat szorgalmazza a képviselők díjazásának előnyösebb módosítását, az útiköltségek, a napidíj rendezését. Többen rámutatnak arra is, hogy másképp ls „honorálni" lehet a képviselő fáradozását. Például azzal, hogy neki, esetleg a feleségével együtt jegyet biztosítsanak színházba vagy moziba, valamilyen kulturális vagy sportrendezvényre. Jó lenne, ha nem lepné be a por azt az indítványt sem, hogy a képviselőnek szóban, vagy akár levélben köszönjék meg jól elvégzett munkáját. „Z á r s z ó" helyett A Koälcei Járási Nemzeti Bizottság érdekes kezdeményezést ismertetve, már menetközben igyekeztünk levonni néhány szélesebb körben is hasznosítható következtetést. Befejezésül hangsúlyozottan fel szeretnénk hívni a figyelmet arra a három alapvető követelményre, amelyet közvetlenül és közvetve ez az ankét ls napirendre állít. 1

A megfelelő képviselőjelöltek kiválasztása — ez lesz a választást megelőző kam• pány sarkalatos, fontosságú, a jövőben is számottevően kisugárzó feladata. 2

A képviselők munkája kedvezőbb feltételeinek kialakítása — ez az a további • körülmény, amelyen áll vagy bukik a népképviseleti testületek tevékenységének elmélyülése. 3

A képviselők és általában az államhatalom és igazgatás népi szerveinek kap• csolatát a választópolgárokkal szüntelenül és következetesen szilárdítani kell. Az utóbbi a legfontosabb, mivel egyike azoknak a tényezőknek, amelyek meghatározzák szocialista államunk és rendszerünk fellegét. Márpedig a fenti ankét részleges eredményei épp úgy, mint számos további jelenség arra mutat, hogy távolról sem aknázzuk ki a szocialista demokrácia széles körű lehetőségeit. Ezen változtatni olyan követelmény, amely társadalmi és gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a további előrehaladás iramát és sikerét is meghatározza. IVAN SÁNDOR a Kosicei Járási Nemzeti Bizottság szervező osztályának vezetője. GALY IVAN az Új Szó szerkesztője.