Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)
1967-11-25 / 325. szám, szombat
S zocialista rendünkben sajnálatos módon hosszú ideig burzsoá áltudománynak és ennek folytán háttérbe szorított, lekezelt Hamupipőkének számított a szociológia. Az Utóbbi évek eaen a téren ls gyökeres fordulatot hoztak. Rádöbbentünk, hogy a tudományos megalapozottságú, marxista szemléletű szociológia választ kereshet és adhat társadalmi életünk nem egy nyílt, tisztázatlan kérdésére. Azóta az erre a célra létesített hivatott tudományos intézmények munkája meghozta az első gyümölcsöket. Nem vagyunk messze az Igazságtól, amikor azt állítjuk, hogy ez a tudományág ma már nélkülözhetetlen mind a gazdasági bázis, mind a szellemi felépítmény továbbfejlesztése útjainak feltárásában és kicövekielésében. A megváltozott helyzetről, az egészségesen elmélyülő elemző készségről, a jelenségek okainak behatóbb vizsgálatára irányuló törekvésekről tanúskodik a közvéleménykutatás különbözö formáinak mindjobban elszaporodó gyakorlati alkalmazása is. A szigorúan tudományos kutatástól eltekintve, manapság alig akad olyan szerv, Intézmény, vállalat vagy hivatal, amely ilyen, vagy olyan formában ne tenne kísérletet egyes kérdések felderítésére. Divatról is beszélhetnénk, ha nem tudnánk, hogy az esetek zömében tiszteletre méltó a szándék, a kitűzött cél megérdemli a fáradozást és az elért eredmények — amennyiben nem kezelik Cket dogmaszerűen és a következtetéseket csak kimondottan indokolt esetben általánosítják — segítik a gyakorlatot. Joggal Ily jellegűnek tarthatjuk azt az ankétot ls, amelyet ez év derekán zárt le a KoSicel Járást Nemzeti Bizottság szervező osztálya. Ennek a közvéleménykutatásnak két egymással szorosan összefonódó, egymást kiegészítő célkitűzése volt. Az első: képet nyerni árról, hogy miként vélekednek a Járási, a városi és a helyi nemzeti bizottságok képviselői saját munkájukról. A másik: hogyan tekintenek a választópolgárok a nemzeti bizottságok és a képviselők tevékenységére, Illetve a kölcsönös együttműködésre. Előre bocsátjuk, a kérdések kiválasztásában tayilvánvalóan észlelhető a tapasztalatlanság, továbbá az ankét résztvevőinek száma és öszszetétele sem eléggé reprezentatív. Ez annyit Jelent, hogy túlságosan kevés a beérkezett válasz és nem biztos, hogy az ankét résztvevőihek szociális helyzet, nem, életkor és pártállás szerinti összetétele megfelel az országos mutatóknak. Ezért, valamint annak folytán ( hogy a válaszok feldolgozásában sem érvényesülnek minden esetben a tudományos követelmények, az ankét következtetéseit óvatosan kell kezelnünk. Az anyag Ismeretében mégis bátran állíthatjuk, hogy az egyes következtetések nem csak lokális, hanem szélesebb méretekben is általánosíthatók, az adatok egyes olyan jelenségekre ls utalnak, amelyek országszerte előadódnak. Éppen ezért hasznos lesz közelebbről megismerkednünk legalább a legfontosabb adatókkal, tényekkel, amelyekből esetleg okulást meríthetnek más nemzeti bizottságok is. Ez annál fontosabb, mivel a jövő évben lejárt a választási Időszak, és polgáraink ismét az urnák elé Járulnak. A tapasztalatcsere hozzájárulhat ahhoz, hogy a hátralevő időben a választópolgárok és a képviselők vállvetett Igyekezettel javítják az államhatalom és igazgatás népi szerveinek munkáját. Képviselők „vallomása" A közvéleménykutatás első ágában a járási, a városi, és a helyi nemzeti bizottságok 410 képviselőjét kérték fel a részvételre, hangsúlyozva, hogy a válaszadás természetesen névtelen. Az eddigi tapasztalatok szerint az anonimitás ugyanis kétségtelenül biztosítja az Igazság /obb megközelítését, a nagyobbfokú tárgyilagosságot. A járás két városának és tíz községének valamennyi képviselőjét, továbbá 41 községnek egy-egy véletlenszerűen kiválasztott képviselőjét vonták bele az érdekesnek Ígérkező kérdés-felelet „Játékba". A felkértek közül csak 188 „állt kötélnek", vagyis, a számításba lövők 45,8 százaléka. Más hasonló akciókhoz viszonyítva ez a százalékarány átlagon felülinek mondható. Az ankét a legnagyobb érdeklődést a járási nemzeti bizottság képviselői körében váltotta ki (66,7%) míg a városi és a helyi nemzeti bizottságok képviselői már sokkal kisebb érdeklődést tanúsítottak (40—40 %). Megemlíthetjük azt is, hogy a kérdőívet kitöltő képviselőknek több mint három ötöde a CSKP tagja, míg gyönge két ötöde pártonkívüli, illetve más párt tagja. A szociális összetétel tekintetében a munkások vezetnek 26 százalékkal, a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói következnek 24,5 százalékkal, de erős az értelmiség részvétele is (22,9%). Ha ehhez hozzászámítjuk a műszaki értelmiség 14,9 százalékos résztvételét, akkor megállapíthatjuk, hogy a képviselők között — a nemzeti bizottságok mind igényesebb feladatainak megfelelően — jelentős szerepet visznek a szellemi dolgozók. Meglepően jó volt a nők részvétele ebben az ankétban (23,4%), ami meghaladja a járás női képviselőinek arányszámát. Ez is kifejezően tanúskodik a nők nagyobbfokú aktivitásáról. Az életkor szerinti összetételben a derékhadat természetszerűen a 30—50 éves korosztály képviselt. (66,9%). Két adat azonban — bár nem eléggé reprezentatív az általánosításhoz — óva Int. Az első, hogy nagyon kevés (7,9%) a harminc éven aluli képviselő. Igaz, ebben a tisztségben fontos az élettapasztalat, de nem kevésbé fontos a képzettség, a szakn;ai hozzáértés is. Ezért ez a százalékarány véleményünk szerint kissé alacsony. Ugyanakkor az ankétben résztvevő képviselőknek több mint egy negyede 50 éven felüli, sőt ebből 7,2 százalék hatvan éven felüli. Bár kétségtelen, hogy a nemzeti bizottságokban épp úgy, mint más választott szervekben, kívánatos, hogy a tisztségviselők egy része hosszabb ideig átadhassa tapasztalatait, a célszerű rotáció követelményeit sem szabad szem elől téveszteni. A kosicei JNB ankétja például kimutatja, hogy a képviselőknek 36,2 %, vagyis több mint egyharmada már a harmadik vagy a negyedik választási időszakban tölti be képviselői tisztjét, sőt ebből 1945-től egyhuzamban 8,7 százalékuk. Egyes esetekben ugyan nem kell elzárkózni az elől sem, viszont semmiképpen sem minősülhet megfelelőnek az ilyen arány. A többi között azért nem, mivel az esetek túlnyomó többségben a hosszú időtartalmú tisztségviselés, akarva-akaratlan fásultságra, rutinmunkára vezet. Különben említésre méltó adat, hogy csak kis számú képviselő (188-ból csupán 18) nyilatkozott úgy, hogy tisztségét érdektelenül, lényegében csak muszájból látja el. Itt bizonyára kedvezőtlenül hat ki az a körülmény is, hogy a képviselőknek mintegy egy negyedét meg kelle« győzni, hogy vállalja a funkciót. A lényeg mégis csak az, hogy a megkérdezett képviselőknek hozzávetőleg kilenctizede meggyőződésből, szívesen és érdeklődéssel végzi munkáját. Nehézségek és áldozatvállalás Érdekes kérdés, hogyan tekint a képviselő munkájára közvetlen környezete. Ezt a kérdést vizsgálva rájövünk arra, hogy ez a funkció nem egyszer megköveteli az útba tornyosuló akadályok, elsősorban a meg nem értés elhárítását, és egyben az átlagosnál nagyobb, önkéntes áldozatvállalást. Még a képviselők családfában sem mindig felhőtlen az ég. Igaz ugyan, hogy a beérkezett válaszok szerint a képviselő férjének, Illetve feleségének és gyermekeinek magatartása többnyire kifogástalan. Az ilyen közeli hozzátartozóknak több mint a fele megbecsülésként fogadja azt a tényt, majd egy negyede büszke rá, és több mint egyharmada az otthonban kialakítja a képviselő munkájának kedvéző feltételeit. De ne becsüljük le azt az adatot sem, hogy a hozzátartozóknak majd egytizede közömbösen viselkedik, sőt 7,4 százaléka problémákat okoz a képviselőnek. Az ankét szóbeli részében egyesek kl ls fejtették az ily Jellegű nehézségeket. Volt aki arra hivatkozott, hogy a felesége, illetve anyósa és apósa szerint szabad idejét ingyen elfecséreli. Másutt a férj és a család azért orrolt meg, mivel a képviselőnőnek valamivel kevesebb ideje maradt rájuk. Általában az ilyen konfliktusoknak alapvető oka, hogy a képviselő kénytelen szabad idejének egy részét tisztsége ellátására fordítani. Lássuk csak ezzel kapcsolatban, hogy a képviselők havonta átlag mennyit fordítanak szabad idejükből tisztségük ellátására. JNB VNB HNB össz. %-ban képviselők 5 óráig 14 6 26 46 24,4 8—10 óra 14 8 34 56 29,7 11—15 óra 22 5 11 38 20,2 18—20 óra 6 2 12 20 10,6 20 órán felül 10 — 8 18 9,5 nem válaszolt — 2 8 10 5,6 Ehhez kapcsolódik a további táblázat, amely azt mutatja ki, hogy a képviselők havonta hány órát mulasztanak munkahelyükön tisztségük ellátása következtében. JNB VNB HNB össz. %-ban JNB képviselők 5 óráig 7 8 36 51 27 B—10 6ra 23 6 13 42 22 11—15 óra 17 1 8 26 13,8 16—20 óra 10 1 4 15 7,9 20 órán felül 2 — 3 5 2,9 nem válaszolt 7 7 35 49 26,1 Szerencsére ez nyíll elő. Az ankét 188 rés tatásra csak 11-en f egynegyedüknek azoi hogy a munkáltató ) viselő tevékenységér M u n a m c Valószínűleg saját mérése az egyik lej tekintettel arra, hog az önkritika bumerái nagyjából elfogadhat kat. Talán csak azolf gosan alacsonynak hogy ki nem elégítőf szereplő két városi i egy képviselője sem a megállapítást. A vl viszont elismeri, hogy 23,4 százaléka nem tem". Ez a „sokat tette tűnik, ha szemügyre adatokat, hogy a n selőinek milyen volt tópolgáraikkal. Töbt csak a rendszertelel léseken találkozik i tották. Ezzel a kapc szerepet visz a hasi v/dlaasl egy kelet-szlovákiai Az utóbbi táblázat alapján tegyük fel most azt a kérdést, hogy milyen szemmel tekintenek a képviselőre és főleg tevékenységére közvetlen munkatársai. A beérkezett válaszok szerint a megkérdezetteknek kerek Jele úgy nyilatkozott, hogy munkahelyén megbecsülik. Bár ennél a válasznál bizonyos mértékben számolnunk kell a hiúság esetenként torzító hatásával, az adat nagyjából megfelel a valóságnak. Kevésbé örvendetes viszont, hogy csak a képviselők 28,1 százaléka szerint látják bennük a munkatársak érdekeik képviselőjét. Még ennél is kedvezőtlenebb mutató, hogy körülbelül ugyanennyien közömbösen tekintenek a képviselő tevékenységére. Véleményünk szerint ez a közömbösség nagyobb veszély annál, hogy a képviselők 3,1 százaléka panaszkodik: a munkatársak akadályozzák őket funkciójuk teljesítésében. Ennek ellenére nem térhetünk egyszerűen napirendre például az ilyen kijelentések fölött: „Ha többletmunkát vállaltál, végezd csak el, mi nem dolgozunk helyetted". Természetesen az ilyesmi kedvét szegi a képviselőnek. Különösen akkor, ha ehhez helyenként hozzájárul a munkáltató kelletlensége is. szövetkezetek évvég szemben — saját bei viselőknek csak 24,4 ként fogadónapot, és vez választópolgárai A képviselők tisztába nek a kapcsolatnak feladatuk lenne. Az e tással Is magyarázh zalékuk akar tovább míg 25,3 százalékuk és úgyszintén 25,3 ss lasztási időszakban í ezt a tisztséget. A vái is hal A közvéleménykut; érdekesebbnek Igérki vező osztálya ugyani: és tlz község minden te kérdőívét, hogy a 1. A Csányt Helyi Nemzeti Bizottság képviselői megbe szélest tartanak a [NB funkcionáriusaival. Ax együttműködésnek ez a formája másutt la bevált. 2. Az alsóbutkal kis iskola építésit SrSkíti meg ex a felvételünk. Azóta, • „Z"-akció keretében, a helyi lakosság örömére már el la készült ax fif közhasznú létesítmény. 3. A lakosság Jelentós mértékben kivette a résxét a keleti metropolis nagy sxabadtéri színpadának, illetve mozijának építéséből is. 4. A nemxetl bizottságok munkájának egyik legsxebb pillanata, egy névadó ünnepély kis mozxanata került a fényképezőgép lencséje elé.
