Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-25 / 325. szám, szombat

A

svéd külügyminisztériumban nagy az izgalom: Megérkezett Stockholmba a Szovjetunió követe. S ez a követ — nő. Ilyesmi még a protokollfőnök gyakorlatéban nem fordult elő. Az 1930. esztendő egy ködös őszi napján VII. Gusztáv király székhelye előtt egy krlstályablakú bearanyozott kocsi állott meg, amely a diplomatákat szokta fogadásra szállítani. A hintóból Alekszandra Mihajlovná Kollonfaj szállt ki, hogy részt vegyen az ünnepélyes szertartáson. Számára ez semmi újat nem jelentett. Képviselte már a Szovjetuniót előbb Norvégiában, majd Mexikóban. Mikor átadta megbízólevelét, VII. Gusztáv az alábbi kérdést intézte hozzá: — Hogyan fogadta önt a norvég király? A mi etikettünk szerint a király állva beszél a követtel. — Őfelsége azt javasolta, hogy üljünk le. VII. Gusztáv barátságos mozdulattal helyet kínált látogatójának, majd megkérdezte. S milyen nyelven szeretne beszélni? — Olyan nyelven, amelyen felséged kíván beszélni. A király az új követtel hoszszabb beszélgetést folytatott, mint ahogy azt a protokoll előírta. Francia nyelven. Néhány nappal később egy svéd kormánylapban rövid hír jelent meg: „Néhány esztendőVörös vei ezelőtt Alekszandra Mihajlovna Kollontaj orosz állampolgárt kiutasították hazánkból. A határozatot ezennel érvénytelenítették". Kollontaj aszszonyt 16 esztendővel azelőtt azért utasították ki Svédországból, mert háborúellenes cikkeket irt és beszédeket tartott. Kollontaj-divat Pétervár, 1908. Az orosz tél korán beállott. Az utcákon szikrázott a hó, s versenyre keltek vele a briiliánsékszerek a városban megrendezett női kongresszuson. A kongresszuson a „felső tízezer" képviselői domináltak, a jótékonysági egyletek selyembe öltözött hölgyei. A munkásnők csoportjai, jóllehet, kiríttak a környezetből, a kongresszuson előterjesztették követeléseiket. Feltűnt köztük egy fiatal nő, aki szerény eleganciájával rendkívül nagy figyelmet keltett. Nem a jótékonyságról, hanem az osztályharcról beszélt. Nem a reformokról, hanem a szociális rend megváltoztatásáról, mert egyedül képezheti alapját a nők felszabadításának. Okos, jól megfontolt szavaival nem lehetett szembeszállni. így aztán a reformisták másként támadtak: — Ez a lázító a legjobb pétervári szabónál varrat! — kiáltozták feléje. — Ez akar proletár lenni?! — A zsákvászonba öltözött munkásnők így válaszoltak: — A jövőben valamennyien így fogunk öltözködni! Ez a jóslat két irányban is bevált. Néhány esztendővel később Péterváron úrrá lett a Kollontaj-divat, amelynek a „felső körök" hölgyei hódoltak. Hz esztendővel később pedig Moszkvában megrendezték a munkás- és parasztnők I. összorosz kongresszusát; amelyen már valósággá vált az, amit Alekszandra valaha megmondott. Nincs idő szórakozásra Koppenhága, 1910. Véget ért a szocialisták nemzetközi kongresszusa. A dán szocialistáknak ezen a kongresszusán felszólalt az orosz delegáció tagja is, Alekszandra Mihajlovna Kollontaj. Beszédét ezután angolul és franciául is megismételte. Ezt követően bejárta Németországot, Franciaországot, Angliát, Svájcot, Belgiumot, Olaszországot, Svédországot, Norvéglát, Kanadát és az Amerikai Egyesült Államokat. Az Egyesült Államokban öt hónap alatt 82 gyűlésen vett részt. Oroszországból menekülnie kellett, s csak 9 évvel később juthatott ismét vissza hazájába. Ezerkilencszáztlzenhét májusában a balti flotta tengerészei előtt tart beszédet, mint a pétervári szovjet tagja. Ugyanazon év októberében átvette az állami gondoskodás minisztériumának vezetését. Gondos^ kodnia kellett a háborús károsultakról, az öregekről, csecsemőkről, árvákról. S ő minden feladatával megbirkózott. '"•>. Megmentette a kormányt Stockholm, 1932. Alekszandra Mihajloint Kollontaj már két esztendeje volt a Szovjetunió Svédországi követe. A kereskedelmi kapcsolatok, a Szovjetunió és Svédország között bővültek, s tárgyalások folytak arról is, hogy 100 millió svéd korona hitelt nyújtsanak a Szovjetuniónak. A konzervatívok azonban a hitelnyújtásról szóló parlamenti szavazásban alkalmat láttak arra, hogy megdöntsék a szociáldemokrata kormányt. Kollontaj asszony ezt látva sürgősen közbe lépett. Jegyzéket nyújtott át a svéd kormánynak, amelyben közölte, hogy a tárgyalásokat nem folytathatja tovább, mivel a megszabott feltételek a Szovjetunió számára elfogadhatatlanok. Így aztán a konzervatívok és a liberálisok hoppon maradtak, s nem sikerült megdönteniük a szociáldemokrata kormányt. Moszkva, 1952. Néhány nappal halála előtt, már közel 80 éves korában, megbénultan, ám még mindig a Szovjetunió külügyminiszterének tanácsosaként, egy levélben az alábbiakat írta: „A szívem nagyon beteg, ám a planétánkon végzett munkával még sokáig nem készülök el, és nem szándékozom egyhamar atomként, amelyben egész lényem koncentrálódott, a világűrben repülni." Párbeszéd a női szépségről A nemrégiben meglátogatott barátom, egy lengyel tüdős, Stefan Morawskl professzor. Mindketten esztétikusok vagyunk, mindketten negyven esztendősek, nősek, s így tatán megvan a képességünk arra, hogy objektívek tegyünk. BORBV: Női szépségI Nincs kimeríthetetlenebb, örökkévalóbb s egyben időszerűbb téma. Ml tudja jobban fellelkesíteni a férfit? Kiváltképpen tavasszall MORAWSK1: Megsérted a telet, a nyarat, az őszt... Az emberek sosem feledkeznek meg a npt szépségről. BORBV: A női szépség titka. MORAWSK1: Próbáljuk legalább megközelíteni megfejtését. Kit tekintesz a női szépség megtestesülésének? BOREV: Ifjú koromban megszoktam a gondolatot, hogy a nőt szépség eszménye a milói Vénusz. Mikor Párizsba kerültem, elmentem a Louvre-ba, hogy megtekintsem. S talán tegnagyobb csalódásomat a nővel kapcsolatban akkor éltem meg, mikor megpillantottam a szerelem tstennöjét. Tagadhatatlanul nagyon szép. Ám ilyen nőbe sose szeretnék bele. Hidegnek, merőben idegennek láttam. Ugyanakkor azonban mély hatást gyakorolt rám Niké — egy modern, fennkölt lény, aki a magasba tekint. Hogy miért? Mert a szépségnek mainak kell lennie. A női szépséget egyebek között a civilizáció alakítja kl. Ez nem jelenti azt, hogy a máit szépségét nem tudjuk megérteni, ám csupán abban az esetben áll hozzánk közel, ha valamennyiben megfelel mai civilizációnknak. MORAWSK1: Hasonló benyomásom támadt, mikor első ízben jártam a Lovreban, jóllehet talán más okoknál fogva. Te azonban a művészettel kezded, én pedig azt javaslom, hogy ne a művészetről, hanem a reális női szépségről beszéljünk. BOREV (mosolyogvaj: Az tgazi női szépség kétségtelenül magasabbrendű, mtnt a művészet ábrázolta női szépségI MORAWSK1 /nevet): Más szóval, akt nem szereti a nőket, annak nem ts lenne szabad beszélnie a szépségükről. Van azonban olyan női típus is, amely egyáltalán nem tetszik nekem, noha megfelel a szépség valamennyi követelményének. Ez a márványszerű, élettelen, hideg nő. Ugyanakkor viszont találkozom olyan növel, aki a harmónia kánonai szerint nem szép, dm személyisége mégis lenyűgöz. BOREV: Egyetértek veled. Sőt: szerintem éppen ez a huszadik század jelképe. így példának okáért a görögök a formák részarányosságát, a harmóniát tekintették szépségnek. Ma gyakran az aránytalan arcú nőben más, magasabb harmóniára lelünk. Számomra feltétlenül szükséges, hogy a mat nő szépsége ne csak a természetes, testt szépséget foglalja magában, hanem a szellemi gazdagságot, intellektust is. MORAWSK1: Van ttt azonban még egy probléma, a legbonyolultabb, az erotikus motívum. BOREV: Ez az égető, intim témák egyike. Általában a nő esztétikát érzékelése az erotikán keresztül megy végbe, fóllehet szerepet játszik eszményünk intellektuális azonosítása ts képével. MORAWSK1: Akkor tehát mondd meg nekem, mi az erotikus elem a női szépség felmérésében? BOREV: Schopenhauer valaha azt mondotta, hogy a férfi, mikor feleséget választ, fövöt előrelátó intuíciójával vezetteti magát: milyen lesz a gyermek, akit az asszony szülni fog. MORAWSK1: Más szavakkal tehát az erosz a jövőt képviseli a női szépség esztétikai felfogásánál? BOREV: Bizonyos mértékig igen. S valahol itt van a tragikus ellentmondások lehetősége is: az erotika és az esztétika azt súgja, hogy éppen ez a nő a legszebb, emellett azonban kitűnik, hogy ostoba, vagy rossz természetű. S ha az ember bizonyos ideig él ilyen nővel, ,fisálódhat" szépségében, megszűnik szeretni, sőt meg ts gyűlölheti csodálatának tárgyát. MORAWSK1: Szüntelenül arról akarsz meggyőzni, hogy a nőt szépség eszménye — a szellemi és intellektuális szépség s a testt szépség kapcsolata. BOREV: Igen. A nőt szépség a nő testi bájával kezdődik, amelyet nemzedékeken át örökölt, s amelyeket élete során csiszolt ki... MORAWSKl Ifélbeszakítja): ...s e testi szépséget „a szellemiekkel" tetőzi be. De az ördögbe is, hányszor szeretünk bele olyan nőbe, akt lényegével ellene mond mindazon elveknek, amelyeket fentebb felsoroltunkI BOREV: Helytelen lenne a szerelmet bárminő elvvel is szembeállítani... MORAWSKl: Mint Platón mondotta volt: — Bizony, nehéz dolog a szépséget felfogni. BOREV: Csakugyan nehéz. STEFAN MORAWSKl — fURlf BOREV Szputnyik, Moszkva A

ligha lehet izgalmasabb kaland, mint annak az Iskolának a megismerése, amelyben a japán haditengerészet legelszántabb katonái, tisztjel nevelkedtek — a halálra. Azokra az embertorpedőkra gondolunk, akik 26 évvel ezelőtt, 1941. december 7-én Pearl Harbour hadikikötőjében, a Hawaii-szigeteken, életük feláldozása árán elsüllyesztették az Egyesült Államok tengeri flottájának büszkeségeit. Ennek az iskolának meglátogatása, megismerése rendkívüli élmény. Borisz Csehonyin szovjet újságírónak sikerült bejutnia az Etadzima haditengerészeti iskolába, amely az egyik kis japán szigeten fekszik, és erről az utazásáról izgalmas riportban számolt be a Nyegyelja című moszkvai hetilap hasábjain. A FELTALÁLOK MEGHALTAK Egy japún emberlorpedó UJJ ... A kis hajó egy őra alatt teszi meg az utat Etadzima szi1987 getére. Az első pillanatra olyannak tűnik, mint bármelyik más XI. 25. japán sziget: körülötte a tenger, előttünk hegyek magasod7

nak, és mindenféle élénkzöld szinű fenyőfák. De aztán egyszerre csak egy hatalmas kastély előtt áll a látogató. Szőnyeggel borított lépcső vezet fel az emeletre, a falon mindenütt fiatal katonák fényképe. Az egyik falon egymás mellett két katona: Stekijo Miszima és Hiroszi Kuroki képe. Ez a két fiatal tiszt sok-sok éjszakát töltött Etadzimán álmatlanul, hogy tanulmányozza az olyan torpedó terveit, amelyen rajta van az irányító ember, aki együtt robban fel a célba találó torpedóval. Végre elkészültek. A parancsnokság utasította őket, hogy próbálják ki találmányukat a gyakorlatban. Miszima és Kuroki elpusztult a Csendes-óceán vizein, da találmányuk, az embertorpedó hamarosan már futőszalagon készült Japánban. A második világháború végén már olyan tengeralattjárói ls voltak a japán hadiflottának, amelyek mindegyikén hat embertorpedó várt kilövésre. A nagy tengeralattjáró, amikor észrevett a láthatár szélén egy ellenséges hadihajót, kilőtte magából az embertorpedót. Általában 15 méter hosszú volt ez az irányítható bomba, amely irányítójával, a rajta levő emberrel együtt rohant a célpont felé. A KAMIKADZE-NEVELÉS MÓDSZEREI napi nevelés után a halál már egyáltalán nem tűnt rémesnek. VÉLETLENÜL NEM HALT MEG .. Vajon hogyan nevelték a kamlkadzeket? Aki belépett ebbe a vöröstéglából épült iskolába, tisztában volt azzal, hogy nincs visszafelé vezető üt, előtte csak egy lehetőség van: a halál. És úgy kell meghalnia, hogy a félelemnek egyetlen rezzenése se fusson át gondolatain, örömmel kell készülnie a halálra ... A kamikadze növendékek naponta többször ls hallották tisztjeik szavát: — Nektek nincs többé családotok, nincs múltatok, csak jelenetek. Tanuljatok meg engedelmeskedni. A parancsnok a ti agyatok. Ti pedig a kéz és láb vagytok. A célotok hogy meghaljatok a császárért és a hazáért." Érzéketlen, gondolkodni nem tüdő és nem akaró, eltompult, csupán a parancsra hallgató embereket neveltek, HáromhőAz embertorpedók történetéről nagyon sok érdekességet mesélt el Borisz Csehonyinnak Kadzuo Szakamaki, 50 év körüli Japán autőügynök. Ennek az embernek élete rendhagyó történet. 1941. december 7-én kellett volna Kadzuo Szakamakinak meghalnia oly módon, hogy torpedóját nekivezeti egy amerikai csatahajónak. December 8-án este 10 órakor a Japán tengeralattjárók elfoglalták kijelölt állásaikat. Éjfélkor csendesen kibocsátották az embertorpedőkat. Kadzuo Szakamaki nyomban észrevette, hogy baj van. Először az irányítótűje romlott el, azután az egyensúllyal volt baj. A torpedónak fel is kellett emelkednie a víz szintjére. Amikor Szakamaki azt hitte, hogy már rendbejött minden, egyszerre csak megrázkódott az egész fémtest, a torpedó egy korallzátonynak ütközött, és megfeneklett. Ismét nehéz órák teltek el, míg végre kimozdult a torpedó. Szakamaki választhatott: vagy visszatér eredeti helyére a tengeralattjáróhoz, vagy pedig megkísérli, hogy a sok baj ellenére nekimenjen az amerikai csatahajónak. Gyorsan kellett volna döntenie, de a döntésre már nem volt ereje. Kifogyott az oxigénje, és ő elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, rájött arra, hogy gépének villanytelepei már nem adnak energiát. Tehát most már se előre, se hátra, egy mód van csak, el kell hagynia a torpedót. ...Reggelre a hullámok egy meztelen fiatalembert sodortak az amerikai hadlrepülőtér közelében a partra. Az őrszem előállította a parancsnokságra „a hawaii bennszülöttet, aki egy elsüllyedt halászhajóról menekült meg". Amikor a meztelen fiatalember meglátta az amerikai tisztet, a „halász" japánul szólalt meg. Szaka maki fogságba került. Az egykori embertorpedó ma kitűnő üzletember. Toyota márkájú autókat ad el külföldön. Szakamaki gondolkodása teljesen megváltozott. Az autógyár irodájában beszélgetett a szovjet újságíróval. — Elég volt már az esztalenségből. Meg kell tanulnunk egymás mellett élni.