Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-25 / 325. szám, szombat

a három legfiatalabb balti szovjetköztársaság egyike. Mindössze 27 éve tartozik a szovjet népek családjához. 65 200 négyzetkilométer területű, 2 millió 713 ezer lakosú. A lakosság 79 százaléka litván, a többi nrosz, lett és lengyel nemzetiségű. A XVI. században Litvánia államkiözösséget alkotott Lengyelországgal. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ntán megalakult •z egyesült Litván—Belornsz Szovjet Szocialista Köztársaság, amelyet később a külső erűkkel szövetkezett ellenforrada lom megdöntött. A litván nemzetgyűlés 1940. július 21-én kimondotta a szovjetrendszer megalakulását, és kérte a köztársaság felvételét a Szovjetunió népeinek nagy családjába. A li i Lidice Mint ahogy Csehszlovákiában Prága után Lidicébe vezet az idegen vendégek útja, hogy kegyelettel adózzanak a fasiszták áldozatai emlékének, Litvániában a látogatók útja Vilnius főváros után Piröupisba, a litvániai Lidicébe vezet. Ezt a községet a csehszlovákiai Lldicéhez hasonlóan a fasiszták a földdel tették egyenlővé. Lakosságát — aggokat, nőket, gyermekeket, mintegy 300 lelket — csűrökbe zárták, s azokat rájuk gyújtották. Élő emberekkel együtt az egész falut felperzselték bosszúból, mert azok a férfiak, akik nem harcoltak a vörös hadsereg soraiban, csatlakoztak a partizánokhoz. Ma poraiból újjáéledt falu fogadja a látogatókat. A falu szélén, az országút mentén gránitba vésett, a fájdalmas anyát megtestesítő hatalmas szobor fill. Az ökölbe szorult kéz mintha azt fejezné ki, hogy nem maradnak megtorlatlanok az elkövetett gaztettek. A szobor tőszomszédságában hatalmas emléktáblán az áldozatok neve. Távolabb a falu új iskolája, amelynek első emeletén a községi múzeum kapott helyet. Az áldozatok porai között lelt emléktárgyakat, a fasiszta megszállók elleni harc dokumentumait állították Itt ki. Megdöbbentő emléktárgyak! Egyben figyelmeztetésül szolgálnak az új nemzedéknek, akadályozza meg a borzalmak megismétlődését. Pirőupistól mintegy száz kilométerre nagy kiterjedésű erdőségben áll az egykori partizánbázis, ahol több mint két évig föld alatti bunkerokban laktak a partizánok. Innen Indultak ismeretlen ösvényeken harci feladataik teljesítésére. A német fasiszták nem mertek behatolni az ismeretlen mocsárvidékre, mert a biztos halálba mentek volna. Nem is szólva arról, hogy az erdő és mocsár olyan nagy területet foglalt el, hogy a németek csak nem is sejthették, hol táborozhatnak a partizánok, honnan érheti őket meglepetésszerű támadás. Gezinkas Zimanas elvtárs, a partizánalakulat egykori politikai biztosa, komisszárja, aki ma Litvánia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Litván SZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselője és a Tiesa (Igazság) című központi pártlap főszerkesztője ebbe a volt partizántáborba hívta mieg a csehszlovák küldöttség tagjait. A partizántáborba ma már erdei út vezet, amelyen személyautók is közlekedhetnek. Azelőtt az avatatlanok számára láthatatlan partizánösvény vonult erre. A tábort meghagyták eredeti állapotában, hogy lássa az utókor: ilyen nehéz körülmények közepette éltek és harcoltak a litván nép legjobbjai a fasiszta hódítók ellen. Kirándulók, leginkább diákok gyakran jönnek el ide, hogy személyesen tapasztalják, milyen körülmények között éltek és harcoltak a partizán hősök. A volt partizántábor sorakozóhelyén hevenyészett, de roskadásig megrakott faasztalnál falatozás közben felelevenedtek a partizánemlékek. Zimanas elvtárs sokat mesélt. Pirőupis felperzselése és lakóinak legyilkolása után a partizánok a fasisztákkal szembeni fokozott gyűlölettől vezérelve mind gyakoribb és elszántabb támadásokat intéztek az ellenség ellen. Se éjjelük, sie nappaluk nem volt a náci hóhéroknak. Váratlanul támadások érték őket. A partizánok tőlük zsákmányolt élelmiszerrel, fegyverrel és lőszerrel látták el magukat. Zimanas elvtárs páratlan humorérzékkel, a szovjet emberekre jellemző szerénységgel, a legtermészetesebb dologként ecsetelte a nehéz harcok egy-egy mozzanatát. Ahol huszonhárom évvel ezelőtt minden percben a halál leskelődött és a szabadságharcosoknak emberfeletti nehézségeket kellett leküzdeniük, ma csend honol, félelem nélkül a természet szépségeiben gyönyörködhet az ember, teli tüdővel szlhatja magába az üde levegőt. Az embert erős békevágy és gyűlölet hatja át azokkal szemben, akik új háborút szeretnének lángra lobbantani. Lidice és Pirőupis örök figyelmeztetés. Dal- és sportünnepély Litvániában Lenyűgöző élmény volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából Vilniusban rendezett népdal- és sportünnepély. Felejthetetlen emlék marad a forradalmi és népdalokkal szereplő dalosok ezreinek, a népzenészek százainak színpompás fellépése, az ünnepségeken részt vevő százezres tömeg lelkesedése. Szebbnél szebb, a legnemesebb emberi érzelmeket kifejező forradalmi és népdalok zendültek fel közel tízezer dalos ajkán. Több mint ötszáz tagú népi zenekar kísérte őket. Három napon át tartott az évforduló ünneplése. Az első napon a város szívében levő főtéren a köztársaság minden részéből összesereglett dalosok százai léptek fel a hatalmas városi képtár .színpadul szolgáló lépcsőzetén. Este ünnepi karnevál volt: feldíszített allegorikus autók a litván népmesék egyes jelenetelt, az üzemek munkaeredményeit és az életben felmerülő hiányosságokat szimbolizálták képeikkel. Az ünnepség fénypontja másnap este volt, amikor a vilniusi Wngís-park szabadtéri színpadán „A forradalom — az emberiség ifjúsága" jelszó jegyében páratlan dalversenyt rendeztek. Közel tízezer dalos és több mint ötszáz népi zenész — ifjak és öregek, nők és férfiak tömegkórusa forradalmi és népdalokkal háromórás műsor keretében elevenítette fel a burzsoá elnyomás ellen, a szabadságért vívott harc, a forradalom és a felszabadulás Időszakát, Gyönyörű dallamú litván népdalok jelképezték a felszabadúlás utáni, mai szabad és örvendetes életét. A tízezres tömegkórus impozáns fellépése magával ragadta a százezres nézőközönséget, amely a műsor végén a szereplőkkel össaeölelkezve lelkesen együtt énekelte a forradalmi és népdalokat. Az egész szabadtéri színpad hatalmas daloló tömeggé változott. Éjfél után egykor ért véget a nem mindennapi hangverseny. A Nagy Október lelkes ünneplése a szovjet hazaszeretet és a nép nagy ügyének győzelmébe vetett törhetetlen Mt páratlan, ragyogó megnyilatkozása volt. A hairimadik napon a sportstadionban nagyarányú sportünnepély volt, amelyen a sportolók ezrei mutatványaikkal elkápráztatták a nézők tízezreit. L

itvánia balti törzsek letelepedésével jött létre. A nemzetségekben élő földművelő törzseknél már a IX. században kialakult a feudalizmus. A különálló kisebb fejedelemségek a XIII. század közepén a Litván Nagyfejedelemségben egyesültek, amelynek fennállását a német lovagrend terjeszkedési törekvései minduntalan veszélyeztették. Litvániában a XVIII. században kezdődött a kapitalizmus kialakulása. Az iparral együtt a munkásosztály is fejlődött, kibontakozott a munkásmozgalom. A XIX. század nyolcvanas éveiben Vilniusban megalakultak az első marxista körök, majd 1896-ban a szociáldemokrata párt, amely az 1905., majd 1917. évi polgári forradalom idején a munkások és parasztok harcát irányította. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására 1918 októberében megalakult a Litván Kommunista Párt, decemberben pedig az ideiglenes munkásparaszt kormány, amely kimondotta, hogy a? hatalmat a szovjetek veszik át. Szovjet—Oroszország azonnal elismerte Litvánia függetlenségét. 1919. februárjában kimondották a Litván-Belorusz SZSZ megalakulását Vilnius fővárossal. A külső erőkkel szövetkezett litván ellenforradalmi erők 1919 áprilisában elfoglalták a fővárost, augusztusban pedig megdöntötték a szovjethatalmat. Így alakult meg a litván burzsoá köztársaság. 1926-ban katonai puccs megA SZOVJET NEPEK nagy családjában döntötte a kormányt. Megindult a fasizálódás, amely 1935-ben nyílt fasiszta diktatúrába torkollott. A kommunista párt irányította a litván dolgozók antifasiszta harcát, amely 1940 júniusában megdöntötte a fasiszta diktatúrát. A közvetlen és általános szavazással megválasztott litván nemzetgyűlés 1940. július 21-én kimondta a szovjetrendszer megalakulását és az ország csatlakozott a szovjet népek nagy családjához. 1941ben kitört a világháború. A több mint hároméves náci megszállás sok szenvedést és pusztítást okozott. Városok és falvak tűritek el nyomtalanul. A litván nép emberfeletti, .áldozatos munkájával aránylag rövid idő alatt behegesztette a háború ütötte sebeket, újjáépítette országát. A litvániai szovjethatalom fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából 1965-ben mérlegelték az ország sikereit, melyek elismerésül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Leninrenddel tüntette ki a Litván SZSZK-t. Lássuk, mivé fejlődött az egykori elmaradott agrárállam. Litvánia ipara a felszabadulás után 1945-ben a háború előttinek csak 40 százalékát termelte, de 1948-ban már elérte a háború előtti volument. Baráti összejövetel a volt partizántáborban. A csehszlovák küldöttség Gezinkas Zimanas elvtárssal (középen barettsapkában). Tőle balra a cikkek szerzője. A kép jobb szélén Emil Zátopek olimpiai bajnok. 1965-ben pedig 16-szorosa volt az 1940. évinek. Az Ipar népgazdasági rész* aránya ma már meghaladja az 50 százalékot, a lakosság egy« negyede az iparban dolgozik. 1959 és 1965 között a munka termelékenysége az ipaTban 2,3-szerte növekedett, ugyanekkor 140 ipari nagyvállalat épült. A litván ipar 1965-ben húsz nap alatt termelt annyit, mint 1940-ben egész évben. A háború utáni években létrehozták a litván halászflottát és halfeldolgozó ipart. A litván balászok nemcsak a Balti-teiv geren portyáznak, hafnem az Atlanti-óceán vizein is, sőt Afrika és Kanada partvizeiig el* jutnak. A szovjethatalom éveiben nagy változások történtek a mezőgazdaságban. Ma több mint 1700 kolhoz és 2600 szovhoz látja el az országot mezőgazdasági termékekkel. Több' mint 50 ezer traktor, négyezer kombájn, s közel húszezer teherautó dolgozik a kolhoz- és szovhozföldeken. A dolgozók reálbére 1950 és 1964 között több mint 60 százalékkal emelkedett, jelenleg több mint 200 ezer munkás és alkalmazott és 180 ezer kolhozparaszt élvez nyugdíjat. 1939-ben egyetlen tudományos kutatóintézete sem volt az országnak, ma több mint száz tudományos intézete, köztük több mint harminc kutatóintézete több mint háromezer tudományos munkatársat foglalkoztat. Több mint háromezer tanár, docens és előadó működik 11 főiskolán, ahol 53 ezer diák tanul. Hatszor több újság jelenik meg négyszer annyi példányszámban, mint 1940-ben. Évente 15 millió könyv hagyja el á nyomdát, négyszer annyi, mint 1940-ben. Ma már nyolc állandó színháza van Litvániának. A szovjetrendszer győzelme biztosította a litván nép jövőjét is. A litván nép a Szovjet népek nagy családjában megtalálta a kommunizmus felé vezető utat. Az oldal anyagát irta: DENES FERENC