Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-23 / 323. szám, csütörtök

Festő a hűség súlyos vértjében Látogatóbaa a hatvanéves Ján Zelibsky érdemes művésznél JOGI TANACSADŐ A KÜLÖNÉLÉSI PÓTLEKOK ÚJRASZABÁLYOZÁSA A festőállványon jellegzetes Zelibsky-kép: a bánat sötét és fénytelen barnájában kétségbe­esett asszony nézi a leégett ház üszkös romjait. Lehet, hogy egy vietnami anya, lehet, hogy egy arab feleség fájdalmának súlya alatt sápadnak el és vállnak színtelenné a festő jól ismert sötétkékjei és sötétzöldjei s tö­rik meg, lesz hamuszürke híres rózsaszínje ís. Valóban, Zelib­sky ez, aki elejétől kezdve tu­datosan és minden érzelgősség nélkül a szenvedők, az elnyo­mottak mellé állt. Proletár gye­rekkora, nélkülözésekben gaz­dag ifjúsága, emberi és művé­szi magatartását eleve megha­tározták. — Gyerekkorom első emléke, amely él bennem, igen fájdal­mas, mondja a mester. Édes­anyám a tűzhelynél ült és ámi­kor átölelt egész testében re­megett. Én pedig sírtam és sír­tam. Hároméves voltam és csak jóval később döbbentem rá szomorúságunk okára: egy bal­jós távirat apám halálát jelen­tette, aki a távoli Amerika egyik bányájában elpusztult, így nőttem apátlanul, majd ké­sőbben mint apátlan és anyátlan árva, a Kis Kárpátok alján meg­búvó Jablofíovéban. .A kis Jankó nagy gyönyörű­séggel hallgatta a tavaszi szél vidám és télriasztó nótáit, várta mikor öltözik zöld fátyol ruhá­jába a fűzfa, örült a pipacsnak, a szarkalábnak. Az őszt szeret­te azonban a legjobban, amikor a bokrok kék árnyából figyel­hette a délnek tartó vadlúda­kat, hogyan rajzolnak, egysze­rű, gyerekes mértani ábrákat az ég végtelen selymére, me­lyeket az őszi szél újból és új­ból letöröl. Ilyenkor, ha egy darabka színes kréta, ceruza és papír került a kezébe, rajzolt és rajzolt. Tizenhárom éves volt, amikor a naptárból Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című fest­ményének színes, lenyomatát nagyügyesen lemásolta. Ekkor határozta el magában Teodor NiZftansky igazgató úr, hogy cselekedni fog. összeszedte kedvenc tanítványa rajzait, festményeit és egy szép napon felkerekedett, hogy pozsonyi rajztanár ismerőseitől kérjen tanácsot és megtárgyalja velük az árva Zelibsky gyerek továb­bi sorsát. így került fel aztán az alig tizenhat esztendős Jan­kó Bratislavába, Gustav Maliy előkészítő Iskolájába és műter­mébe, ahol két éven át Kolo­man Sokollal és Ciprian Majer­níkkal közösen készült a prá­gai képzőművészeti Akadémia felvételi vizsgájára. — A felvételi vizsgán elbuk­tam és bánatomban felöltöttem a katonamundúrt, majd a kato­naság után állásba mentem, mondja irónikus mosollyal a festő. Ezerkilencszázharminc­ban aztán Ismét szerencsét pró­báltam. Ezúttal a híres prágai UMPRUM (Művészeti Iparisko­la) ajtaján kopogtattam, még­hozzá sikerrel. Három évig Hoffbauer professzor tanítvá­nya voltam az iskola általános osztályán. Innen az Akadémia festészeti osztályába kerültem, ahol további három éven át Willy Nowak tanár űr keze alatt dolgoztam. Nowak pro­fesszor, a francia impresszio­nisták szerelmese és csodálója, nagy művész és egyben kiváló pedagógus volt. Ű ismertetett meg a modern művészet prob­lémáival, kifejezési formáival, ő segített bennünket, még akkor is, ha útkereséseink­kel esetleg nem is értett egyet. Az volt az elve, hogy minden tehetséges fiatal találja meg saját egyéni hangját és kifeje­zési formáját, s ezt az elvet húszéves tanári működésem alatt jómagam is mindig tiszte­letben tartottam, mondja csen­des szóval Zelibsky professzor. A tehetséges Zelibsky 1935­ben, vagyis egy évvel tanul­mányainak befejezése előtt, ösz­töndíjat nyer és Párizsba uta­zik. járja a Louvre és a Le Jar­din du Luxembourg termeit, te­kintetével végigsimogatja Re­noir, Manet, Monet, Van Gogh, Cézanne, valamint társai örök­ifjú művészetét, no, meg Matis­se lángoló színeit. Felbandukol a „szent hegyre", a Montmart­rera is, ahol Utrillo és Modig­liáni nyomorogtak s zarándok­ként keresi fel a Place Pigal­le-t, a Sacre Coeur tövében a Bolha-piacot, a Moulin de la Galette-t... Harminchatban vé­gez és festészetében, amely mindeddig az otthoni szlovák táj emlékét idézi mély lírával, de egyben finam iróniával, (Ke­resztelő, Farsang, Bika, stb.J változnak a színek és a témák. Cezanne és Matisse, meg a vi­lágtörténelem hatását (sapnyol polgárháború) a mind inkább urbánus festővé váló j. Zelib­sky műveiben egyre többször fellelhetjük. A festő közben tevékenyen részt vesz a Demok­ratikus Spanyolországot Segítő Bizottság munkájában. Har­mincnyolc őszén bevonul és a Sumava táján védi határainkat. A müncheni árulás után lesze­rel és a sors fura szeszélye folytán, mint a Francia Köztár­saság ösztöndíjasa indul el fe­leségével Máriával, a tehetsé­ges grafikusnővel, másodszor is Párizsba. Párizs azonban már nem a régi, nem a csillogó, gondtalan fényváros. A nagy háború elő­reveti árnyékát és a francia bűntudat gyakran fura megnyil­vánulásai mellett a párizsi csehszlovák kolénia differenciá­lódása is elkedvetleníti. Csaló­dottan érkezik vissza harminc­kilenc áprilisában a megszállt Prágába, s ott Ciprian Majer­níkkal, Frico Hoffstadterrel és Eugen Nevannal együtt elhatá­rozzák, hogy a köztársaság fel­darabolása elleni tiltakozásuk jeléül — ha idegen útlevéllel ls — Prágában maradnak. — A fasiszta megszállás vég­telennek tűnő éveit éltük át szolidárisán cseh barátainkkal. Európa drámájának jónéhány felvonása Prágában játszódott le s Így izgalomban, szomorú­ságban bőven volt részünk. Heydrich leterítése után a prá­gai utcasarkok amplionjai nap nap után bömbölték a kivég­zett cseh hazafiak mindegyre hosszabb névsorait. Egy hűvös reggelen a Lőportorony kapu­nál halálsápadtan és megkövül­ve hallgatta a bemondó vészes szavait: kivégezték Vladislav Vanőurát, a nagy cseh írót, az illegális CSKP tagját, idézi el­mélázva vendéglátóm a szomo­rú időket. És a bomló értelem, az ural­kodó gazság eme napjaiban a mester palettáján megtörnek a fauveisták ragyogóan tiszta szí­nei, majd egyre komorabbá válnak. Vásznain pedig a szín­ház és a hangverseny-témák mellett megjelennek az élet tra­gédiái, feltűnnek a földönfutók, a halálraítéltek, a bírák és a bakók, akikben egzotikus egyenruháik ellenére is ráis­merhetünk a Harmadik Biroda­lom hóhérlegényeire. Ján Zelibsky a felszabadulás után is Prágában marad. Negy­venhatban elvállalja a prágai Akadémia festészeti osztályá­nak vezetését. Három év múlva azonban véglegesen Bratislavá­ban telepszik le és az új Szlo­vák Képzőművészeti Főiskola első rektora lesz, később pedig tanára. Tanít és fest, fest és nevel. A kultusz deformációi őt is érintik, ám rövidesen is­mét saját hangján szólal meg. Aztán három hosszú éven át dolgozik a tizenkilenc képből álló cikluson, amelyhek „Az il­legális pártsajtó terjesztése" címet adja, s amelyben az ille­gális pártmunkások emlékének áldoz. Majd újból megjelennek vásznain a városi ember örö­mei és gondjai, de a távoli tra­gédiák visszhangjai is. A té­nyek most is gyakran letompul­nak és színei is megtörnek. Vietnam, a Közel-Kelet, Latin­Amerika nyugtalanítja a mű­vészt, a pedagógust, az em­bert ... Esteledik. Fakuló kék szemé­vel irigy kíváncsisággal les be a műterembe a novemberi ég, melynek végtelenbevesző sely­méről a szél már rég letörölte a költöző vadludak Malevics azsztrakcíóit idéző együgyű áb­ráit, majd szégyenkezve rejtő­zik az est sűrű kiidfüggönye mögé. Itt bent képek a falon, képek a földön és képek a fes­tőállványokon, Száz meg száz olajfestmény és pasztell, keret­ben és keret nélkül. Közöttük fehér köpenyében a festő, aki a hűség súlyos vértjében fárad­hatatlanul hirdeti ecsetével a holnap, a kommunizmus embe­rének harcos humanizmusát. BARSI IMRE A Tt 1967/96 sz. rendelete a napidíjakon és utazási költsége­ken kívül 1967. november 1-1 ha­tállyal újraszabályozza a különé­lés! pótlékot és a hasonló jutta­tásokat. Az alábbiak szerint különélésl pótlék jár azoknak • dolgozók­nak, akiket a munkaadó vállalat (szervezet) érdekében helyeztek át egy más helységben levfi mun­kahelyre. Továbbá azoknak a dol­gozóknak, akiket saját kérelmük­re orvosi véleményezés alapján azért helyeztek át, mert egészsé­gük szempontjából eddigi munka­helyük nem volt megfelelő. (Az új munkahelyre való érkezéssel, illetve távozással kapcsolatos uta­zási költségeket és kiadásokat úgy kell megtéríteni, mintha ren­des szolgálati útról lenne szó.) A különélésl pótlék: különélésl pótlékra van igénye az olyan nfis dolgozónak, aki az áthelyezés kö­vetkeztében kénytelen új működé­si helyén lakni. A különélés! pót­lék összege az elsfi három hónap­ban napi 30 korona, ezután, az el­sfi év végéig nap! 15 korona és egy év után napi 7 korona. Ha az elsfi 14 napban a szállás napi költségei meghaladják az 5 koro­nát, meg kell téríteni a magasabb tényleges kiadás és az 5 korona közötti különbséget. A különélésl pótlék legfeljebb két évig jár. Különélésl pótlék nem jár azekon a napokon, amikor a munkaadó vállalat (szervezet) dolgozójának Ingyenes ellátást és szállást nyújt. Ha csak ellátást biztosit Ingyen, napi 5 koronára van a dolgozónak igénye, míg csak ingyenes szállás biztosítása esetében a különélésl pótlék összege napi S koronával csökken. Amennyiben a külön­élésl pótlékot élverfi dolgozót szolgálati útra küldik, rendes szolgálati fitért térítik meg a költségeit és a különélésl pótlé­ból csak napi 8 koronát folyósí­tanak az áthelyezés községében felmerüld szállási költségek (ede­lésére (az elsfi 14 napra vonatko­zó fenti kivétellel). A többi napig tartó utazás elsfi és utolsó napján vagy a teljes küMfnálfisi pótlék (ár vagy a szolgálati útért járó térítés, aszerint, melyik kedve­zőbb a dolgozó számára. Térítések a mindennap haxatérfiknek: az olyan nfis dolgozónak, aki mon­kahelyérlfil naponta hazatér, a kü­lönélés! pótlék helyett és arra ax időre, míg az jár, megtérítik a tényleges utazási költségeket a munkába és vissza és 7 korona el­látási pótlékot, ha a lakóhelytfii való távollét legalább 11 órát tart. A két térítésnek együtt azon­ban nem szabad meghaladnia a különélési pótlék összegét. A költözködés! kiadások megté­rítése: a dolgozó áthelyezése ese­tében az ezzel kapcsolatos átköl­töxküdéskor megtérítik a dolgozó és családtagjai utazási költségeit, mintha sxolgálati útról lenne sxó; a gyorsvonat! pótlékot azonban csak 100 km-en túl. Továbbá té­ritik a bútorok és a dolgozó és családtagjai személyes dolgainak átszállítási költségeit. A munka­adó vállalat, illetve szervezet ön­kéntes juttatásként legfeljebb azonban 700 korona összegig hoz­zájárulhat a lakás kifestésének és az egyéb szerelési és iparosmun­kák költségeinek fedezéséhez. Térítések a munkába való felvé­telkor: A munkaaodó vállalat (szervezet), mint önként vállalt kötelezettséget indokolt esetben ugyanazokat a különélési téríté­seket nyújthatja, (kivéve a búto­rok átszállítását) az újonnan fel­vett dolgozóknak is, mint ax át­helyezetteknek. (A nemzeti bi­zottságok munkaenfi-toborozásá­nak keretében felvett dolgozók kivételt képeznek). A meghatározott Időre való át­helyezés esetén járó térítések: Ax Ilyen eseteket úgy kell tekin­teni, mint a sxolgálati útra való kiküldetést, ha axonban a dolgo­zó naponta hazatér lakóhelyére csak a fentebb említett térítések­re van Igénye. Ax épftésxeten dolgoxók térítési igényel: az épitésxeti termelésben lakóhelyüktfil legalább 10 km re fekvő munkahelyen dolgoxnak a munkaadó vállalat köteles meg­téríteni: ax új munkahelyre való oda- és visszautazás költségeit (a munkába való beálláskor és an­nak befejezte után); a lakóhely­ről a munkahelyre való oda és visszautazás költségeit azoknak, akik naponta járnak be, esetleg átalányösszegben, ha az utazás naponta 3 óránál hosszabb idfit vesz Igénybe, a dolgozóknak napi B korona átalányösszeg jár ax utazási és ellátási többletkiadások megtérítése címén; különélést pótlék jár azoknak a dolgozók­nak, akik napnnta nem járnak haza; ennek ax össxege a különö­sen fontos építkexéseken napi 20 korona. Ax ilyen épltkexések kö­rét a központi irányító szervek az illetékes szakszervexeti szervekkel együtt állapítják meg. Más építke­zéseken a különélésl pótlék fisx­sxege a ntfs dolgozóknál napi 15 korona, és 10 korona a nőtlenek­nél. A szereifikre vonatkozó, ko­rábban ismertetett rendelkezést az épltőmunkásokra is megfelelően kell alkalmazni, tehát ax emiitett térítések nem járnak, ha a mun­kaadó vállalat gondoskodik a dol­goxók ingyenes elsxállásnlásárót és ellátásáról. A költöxködésl költségek megtérítése a fentiek sxerint jár. A dolgoxók körét, akiket exekben a juttatásokban részesíteni lehet, az Építésügyi Minisztérium és a többi illetékes sxerv állapítja meg. A beruházó és tervező vállalatok dolgozóinak a sxolgálati utakkal kapcsolatos térítésekre van Igénye. Térítések • másfajta munkát végzfik esetében: az olyan dolgo­zóknak, akiknél a munkahely gyakori változása a foglalkozás természetéből adódik (mező , er­dőgazdaság, államvasutak, közle­kedési vállalatok dolgozói, hajó­sok, kéményseprők, vidéki kézbe­sitfik stb.) külön megállapított átalányösszeg jár. A dolgoxók kö­rét és a térítések össxegét ax il­letékes köxpont! hivatalok álla­pítják meg a Pénzügyminiszté­riummal való egyetértés alapján. Dr. FÖLDES JÓZSEF DIZTOSAN sohasem tudhatja az D ember, mikor és hol tűnik el, s mikor és hol bukkan elő. Párizsban váratlanul eltűnt Kutyepov tábornok. És ekkor előkerült két telje­sen elveszettnek hitt tábornok: Milju­kov és Kerenszklj. Miljukov és Kerenszklj különben most ugyanúgy bukkantak elő, aho­gyan eltűntek tizenhétben. Miljukov most is ugyanazt a kadétzubbonyt vi­selte, csak már nagyon gyűrötten. Ke­renszkíjen is ugyanaz a kék díszegyen­ruha volt, csak már teljesen kirongyo­lódott. ö még a kezét ls úgy tartja fekete kesztyűjében, mint régen zub­bonya szegélydísze mögött: elölről — Napoleon, oldalról pedig — fájdaloml — valami, ami hasonlít a tartományi színházban előadott „Madam Saint­Jean" Napóleonjához. Nemhiába írta önéletrajzában a valamikor jelentős személyiség: „Ifjúkoromban nagy rajongója vol­tam a műkedvelő-színháznak. Nemegy­szer nagy sikerrel játszottam Hleszta­kov szerepét." Mi tudjuk, hogy a tehetséges szí­nésznek volt némi sikere felnőtt korá­ban is, amikor 1917-ben egész Orosz­ország szemeláttára eljátszotta ugyan­azt a szerepet, Hlesztakov szerepét. Volt sikere — bár e siker nagyon rö­vid ideig tartott. A túl korán meg­őszült színész éles füttykoncert kísé­retében volt kénytelen lelépni a szín­padról, s volt szerencséje saját szemé­vel látni annak közvetlen lehetőségét, hogyan ragadhatnák derekasan gallé­ron. Ez annak az évnek októberében tör­MIHAIL KOLCOV: lottak le az orosz emigránsok között. Azon vitatkoztak, ki hajtja végre sike­resebben az ellenforradalmat: a kül­földi intervenció-e, vagy a hazai fe­hérgárdisták. — Erőink egyre növekszenek! — él­Az eltűntekről és uz előkerültekről tént, amikor Miljukovnak is sikerült ti­tokban felszedni a sátorfáját, s mene­külni, amerre a szeme látott, el Orosz­országból, mely megszűnt tovább ha­zája lenni. A burzsoá vezetők megfutamodása ideiglenes epizódnak látszott. Sokan azt beszélték, hogy hamarosan vissza­térnek. ... Ä kozákokkal szövetkezett Krasz­nov nem vívta ki a győzelmet, s Ke­renszkij sem vonult be fehér lovon Oroszországba. Igaz, fehér lovát szin­tén külföldre csempészték, s bekötöt­ték a burzsoázia lóistállójának egy sö­tét zúgába a többi kiérdemesült álla­tok közé. S az ügy hosszú évekre fe­ledésbe merült. Az utóbbi években nagyobb viták zaj­lapította meg Miljukov és Kerenszklj meghatódóttan. Ugyanis a szovjet la­pokban terrorista akciókról, az újsá­gok egy-egy falusi tudósítójának meg­gyilkolásáról olvashattak. — Oroszor­szág kezd talpra állni. A kunyhók és tarisznyák Oroszországa! Saját falvaik hatalmas paraszthadai törnek a bolse­vikokra! — Ez ostobaság — vetette ellen Sztruve és Gukaszov. — Külföldi csa­patok nélkül semmire sem megyünk. Jól képzett partraszálló csapatokat és erős hajórajokat kell küldenünk az orosz kikötőkbe, és alaposan meg kell szerveznünk az Oroszországot körülve­vő országok nyomásátl Erre van itt szükség! Míg folyt a vita >— az évek egymás után peregtek. S egyszer váratlanal lesújtó hírek verték fel az emigránsok bozótos rejtekhelyének csendjét. A volt cári birodalomban felszámolják az utolsó osztályt, amelyre Miljukov ls, Kerenszkij is támaszkodott: leáldozó­ban van a kulák napja. Hogyan lehet ezt jajszó nélkül ki­bírni? Urak, itt toporzékolni, ordítani kell, galléron kell ragadni a francia bankárokat, a francia parlament fo­lyosóinak a mi hangunktól kell vissz­hangozniuk: — Mentsetek meg bennünket, csele­kedjetek! Ütött az óra: most vagy so­ha! Azoknak a vészkiáltásai, akik előké­rltették Miljukovot és Kerenszkijt — ml tagadási —, megriasztották a fran­cia burzsoáziát és főkolomposait. En­nek félreérthetetlen jele a bulvársajtó hirtelen támadt hisztériája. Am nevet­séges még csak arra gondolni is, hogy ez bármiképpen befolyásolhatná, vagy megváltoztathatná országunkban a dol­gok rendjét. Az eltűnt Kutyepov éppolyan tehetet­len, mint Miljukov és Kerenszkij, akik váratlanul előbukkantak. Szánalmasan tehetetlenek maradnak még akkor is, ha helyet cserélnek: ha Kutyepov elő­kerül, s Kerenszkij és Miljukov ismét eltűnik. 1S30 KÖVESDI JÁNOS, fordítása 1967. XI. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents