Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)
1967-11-23 / 323. szám, csütörtök
»SZTRÁJKOK IS M LIT C T P *» E K i A nyugat-németországi Dunlop gumigyár dolgozói már egy hete sztrájkolnak. Sztrájkörség figyeli a gyárkapukat. (CTK felvételsj A szovjet kormony .a görög demokraták üldözéséről Olaszország Nápoly valamennyi iparvállalatában tegnap leállt a munka, mivel a baloldali, a katolikus és a szociáldemokrata szakszervezetek általános sztrájkot hirdettek tiltakozásul a gazdasági válság ellen. A sztrájkoióklioz az építőipari és mezőgazdasági munkások, valamint a közlekedési alkalmazottak ls csatlakoztak. 1948 óta ez a legnagyobb Ilyen akció a városban. Olaszországban csütörtökön több mint két és fél millió dolgozó sztrájkolt. A legnagyobb szabású sztrájk a mezőgazdasági bérmunkások, napszámosok és földművesek több mint kétmilliós tömegének harci akciója: ezenkívül Nápolyban több mint 300 000 ember sztrájkolt Köztük a konfekcló-lpar mintegy 200 000 munkásnője és 40 000 állami pénzintézeti alkalmazott. India Az indiai rendőrség letartóztatott 431 tanítót, mert a Punjab állambeli Chandfgai libán fizetésemelésért tüntettek. Punjabban három nap alatt már Ö32 tanítót vettek őrizetbe. A magániskolák több mint 9GG0 tanítója szerdán sztrájkba lépett követelései alátámasztására. Moszkva — A görög demokratákkal szemben alkalmazott megtorlások elleni tiltakozásul szerdán a szovjet kormány nyilatkozatot intézett a görög kormányhoz. A nyilatkozat leszögezi, hogy a „Szovfetunió kormányát mélységesen aggasztja a görög demokraták ellen Indított hajsza. Erre már felhívta a görög kormány figyelmét." A demokraták ellen athéni és szaloniki perekkel kapcsolatban a szovjet kormány „józan belátásra és mértéktartásra" hívta fel a görög kormányt. A jegyzék aláhúzza: „A szovjet kormány reméli, a görög hatóságok mindent elkövetnek, hogy a görög demokraták életét ne fenyegesse veszély". A nyilatkozat megjegyzi, hogy a Szovjetunió a Köszönet szovjet szakértőknek Moszkva (CTK) — Oldfich Pavlovsktj, Csehszlovákia moszkvai nagykövete tegnap a szovjet szakértőknek, akik szakvéleményt dolgoztak ki a prágai metro építésével kapcsolatban, átnyújtotta fozef Lenárt miniszterelnök ajándékait. A kormány ily módon értékeli a szovjet szakértők érdemeit, akiknek munkája alapul szolgált a prágai közlekedés távlatainak eldöntésében. Csehszlovákkambodzsai együttműködés Phnom-Penh (CTK) — Sihanoukville-ben ünnepélyesen átadták rendeltetésének a csehszlovák segítséggel épült traktor- és teherautógyár új szerelőrészlegét. Ebből az alkalomból Norodom Szihanuk kambodzsai államfő nyilatkozott a CTK tudósítójának. Többek között kijelentette: „Együttműködésünk Csehszlovákiával valamennyi országnak példát mutathat a különböző társadalmi rendszerű országok sikeres és kölcsönösen előnyös együttműködésében." Szihanuk herceg felkérte továbbá dr. Karel Petrlelkát, hazánk kambodzsai nagykövetét, tolmácsolja Csehszlovákia népének és kormányának, és személy szerint Antonín Novotn? elnöknek mély háláját a kambodzsai fontos ipari üzemek építésében nyújtott segítségért. legcsekélyebb mértékben nem kíván beavatkozni Görögország belügyeibe, csupán a humanizmus és a baráti érzés vezérli. A két ország kapcsolatát semmivel sem kívánja rontani, és reméli, hogy a görög kormány helyesen értelmezi nyilatkozatát. A terror újabb áldozatai Athén — Alig fejeződött be kedden a kormányellenes összeesküvéssel vádolt 31 görög politikus pere, szerdán minden előzetes bejelentés nélkül újabb „röptárgyalást", tartott egy athéni katonai bíróság. Maga a tárgyalás összesen csak kilenc óra hosszat tartott, és az öttagú bíróság egy óra alatt meghozta az ítéletet a 19 vádlott ellen, akiket szintén azért fogtak perbe, mert állítólag a Hazafias Front tagjaiként a kormány megdöntésére készültek. A 19 vádlott közül hármat hattól tíz évig terjedő börtönre Ítéltek, öten kettőtől négy évig terjedő felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, a többi vádlottat feL mentették. nBTYÉRMKrOKmBLg ^RhL DRAHOMÍR KOLDER LONDONBAN Drahomír Kolder, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön Londonba érkezett, hogy pártunk küldötteként részt vegyen Nagy-Britannia Kommunista Pártjának november 25-től 30-ig tanácskozó XXX. kongresszusán. A londoni repülőtéren Dr. Miroslav Rűiek csehszlovák nagykövet és Nagy-Britannia Kommunista Pártjának képviselője fogadta Kolder elvtársat. A kongresszus elé „Britannia útja a szocializmus felé" című programdokumentumot és öt határozati javaslatot terjesztenek, amelyek főként a baloldali egységgel, a munkáspárti kormány bérpolitikájával, a nemzetközi munkásmozgalommal, az amerikaiak vietnami agressziójával, valamint Angiiának a jelenlegi nemzetközi helyzetben játszott szerepével kapcsolatban tartalmaznak állásfoglalást. ÜLÉSEZIK AZ MSZMP KOZPONTI BIZOTTSAGA November 23-ra összehívták a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését. A Központi Bizottság időA JKSZ KOZPONTI BIZOTTSAGANAK ÜLÉSE szerű bel- és külpolitikai, valamint gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Csütörtökön délelőtt megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának ülése, amely időszerű eszmei és politikai kérdésekkel, a gazdasági és társadalmi reform végrehajtásával összefüggő feladatokkal, valamint a IX. pártkongresszus előkészítésével foglalkozik. Az ülésen foszip Broz Tito elnököl. Az Időszerű eszmei és politikai kérdésekről szóló beszámolót Albrecht Raman terjesztette elő. AJDB KHAN nyitotta meg hivatalosan a világ legnagyobb völgyzáró gátját, amely az Indus egy mellékfolyóján épült az észak-pakisztáni Manglában. GÖROG-BOLGAR PARTKOZI MEGBESZÉLÉSEK A Görög Kommunista Párt Bulgáriában tartózkodó küldöttsége Aposztolosz Grozosz elnök vezetésével szerdán Szófiában megbeszéléseket folytatott a Bolgár Kommunista Párt vezetőjével. A tárgyalásokat bolgár részről Todor Zstvkov, a Központi Bizottság első titkára vezette. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszélés a két párt nézeteinek teljes azonosságát tükrözte. Szilárdítsuk meg a kommunisták egységét A moszkvai Pravda csütörtöki számában terjedelmes szerkesztőségi cikkben emlékezik meg az 1957-es és 1980-as moszkvai tanácskozások évfordulójáról. A cikk amelynek címe: „Szilárdítsuk a kommunisták internacionalista egységét" hangsúlyozza, hogy a gyakorlat már eddig ls igazolta a kommunista pártok nemzetközi tanácskozásának hasznosságát. A lap a továbbiakban a következőket írja: A marxisták és leninisták az újabb nemzetközi kommunista tanácskozás szükségességének kérdését felvetve arra törekszenek, hogy közösen kutassák a nemzetközi forradalmi mozgalom konszolidálásának eszközeit. Együttesen határozzak meg, hogyan lehetne minél eredményesebben megfékezni az imperialista agresszorokat és előmozdítani az antiimpe:-ialista világfront haladását. A marxista és leninista egység őszinte hívei a kommunista és munkáspártok olyan új tanácskozására gondolnak, amelynek alapos és gondos előkészítésében kollektíván részt vennének a testvérpártok. Az amerikai imperialisták támadása a vietnami nép ellen az eddiginél élesebben vetette fsl a kommunisták, az antiimperialista erők internacionalista kötelességének kérdését. A marxisták és leninisták ennek a bűnös Intervenciónak az első napján elhatározták, hogy mindaddig amíg az amerikai imperialisták nem takarodnak ki Vietnamból, mindenképpen segítik és támogatják a vietnami nép igaz ügyét. A világ kommunistái mélységesen együttéreznek Kína kommunistáival és dolgozóival azok miatt a komoly károk miatt. amelyeket a Mao-csoport soviniszta nagyhatalmi politikája okozott. Ma már mindenkt világosan látfa, hogy ez a csoport teljesen szakított a marxizmus —leninizmus, a proletár Internacionalizmus elveivel, és eszmeileg, politikailag leszüllött. Nem kevésbé nyilvánvaló az a komoly kár, amelyet ennek a csoportnak az állásfoglalása okozott a vietnami nép megsegítésére Irányuló erőfeszítések öszszehangolásában. A Pravda cikke megállapítja, hogy a kommunisták, a forradalmárok internacionalista egysége szemmelláthatóan megnyilvánult az Októberi Forradalom 50. évfordulójának megünneplésekor." Ojabb lépést lettünk az internacionalista egység és a kölcsönös megér'és szilárdításának útján" — fejezi be cikkét a Pravda. R É 1987. XI. 24. kómában, annak a bérháznak a földszintjén, amelyben lakom, van egy kis étterem. A környékbeliek járnak oda vacsorázni fél liter bor mellett. Többször megfigyeltem az étterem egyik törzsvendégét: 25 év körüli fiatalember, akit a pincérek nagy tisztelettel ügyvéd úrnak szólítanak, s aki — noha mindössze néhány házzal lakik odébb, — minden este egy Alfa Rómeón érkezik az étterem elé. Kifagattam a pincéreket, ki ez a fiatalember. Dúsgazdag ügyvéd fia — felelték. — Apja bedugta öt az egyetem jogt karára, azt erőszakkal elvégeztette vele, s most hogy végzett, hagyja élni. Hadd élvezze fiatalságát. Nem dolgozik, egész nap jön-megy, kocsikázik, (az Alfa Rómeót három éve kapta a papától karácsonyi ajándékként), s havonta annyi zsebpénzt élvez, amely egymaga több, mint egy római munkáscsalád együttes bruttó jövedelme. A fiúnak nincsenek pályakezdést nehézségei. Nincsenek gondjai: hol fog dolgozni, miből fog megélni. Egyszer, ha majd beleúnt a csatangolásba, az ingyenélésbe, szépen beül apja ügyvédi trodájába, átveszi a családi vagyon kezelését és kész. Elete simán, kereken fut.... Gazdag, vagyonos házban született ... #15 százalék — 85 százalék Vajon mennyi aíz ilyen fiatalember Rómában? Vajon mennyi az olyan gazdag ember Olaszországban, akinek a gyerekei azt az életmódot folytathatják, mint a mi „ügyvéd urunk". A statisztika szerint az összlakosság 15 százaléka: gyárosok. nagykereskedők, ex-arisztokra ták, spekulánsok és feketézők, néhány szerencsés mérnök, ügyvéd, orvos, művész, és ezzel a lista végére is értünk. Ezzel a „A legnagyobb luxus: az iskola ii 15 százalékkal szemben Olaszország lakosságának 85 százaléka munkás, paraszt és tisztviselő, vagyis bérből és fizetésből élő kisember, akiknek a gyerekei nyilván nem engedhetik meg a fenti Ingyenélést, s akiknek a fiatalság és a vele Járó iskola, majd a pályakezdés igen nagy gondot jelent. Az Alessandria utcai kommunista alapszervezet helységében ismerkedtem meg egy 21 éves fiúval. Postás. Kerékpáron az expressz leveleket hordja ki. — Mennyit dolgozik? — Napi 10 órát. — Mennyi Iskolát végzett? — Az ötödik elemiből kimaradtam. — Miért? — Mert pénzt kellet keresnem. A postásfiú esete meglehetősen tipikus. Legalábbis ezt bizonyítja egy ACLI nevezetű katolikus munkásszervezet legutóbbi országos felmérése. Az ACLI hiteles és hivatalos statisztikája szerint — noha Itáliában törvény van arról, hogy a gyermekeknek 14 éves korig kötelező az iskolába járás — a parasztgyerekek 54 százaléka nem jutott el még az ötödik elemiig sem. Az olasz gyárakban és a mezőgazdaságban félmillió 14 éven aluli, tehát Iskolaköteles gyerek dolgozik. Ezek a 10—14 éves gyerekek napi 6—10 órai munkájukért 150 líra (0,25 dollár) napi fizetést kapnak, vagyis nem egészen egy kiló kenyér árát. Még megdöbbentőbb az az ACLI féle adat, miszerint az olasz munkás és parasztgyerekek 5 százaléka még 10 éves kora betöltése előtt dolgozni kényszerül. Meg kell jegyezni, hogy az ACLI részben az olasz kormány, részben a Vatikán befolyása alatt áll, adatait tehát semmiképpen sem lehet negatív Irányban tendenciózusnak, vagy túlzottnak tartani. # Kétféle lehetőség A sarki étterem „ügyvéd urát' apja bedugta az egyetemre. Nem kellett hozzá sem felvételi vizsga, sem szerencse, sem protekció. Csak pénz. Sok pénz. „Egyetemi, vagy főiskolai beiratkozásról munkás és paraszt gyerek nálunk még csak nem is álmodozhat — mondotta nekem pár napja a római egyetem baloldali ifjúsági szervezetének titkára, egy ifjú kommunista. — A munkásszármazású hallgatók száma a római egyetemen körülbelül 1,5 százalék, a parasztszármazásúaké 0,3 százalék. Az egyelem olyan sokba kerül, hogy csak a jobbmódú rétegek engedhetik meg maguknak. A mat Olaszországban Igaz, nem luxus többé az autó, de luxus, a legnagyobb luxus az iskola." — Mennyibe kerül az egyetem? — kérdezem. — Tankönyvekkel, jegyzetekkel együtt körülbelül 150 ezer lírába (250 dollárba) évente. Ez megfelel egy szakmunkás két havi keresetének. Még ha egyes munkáscsaládok elő ls tudnák teremteni ezt az összeget, azt viszont már semmiképpen sem engedhetik _ meg maguknak, hogy felnőtt, egészséges 18—23 éves gyerekük évekig ne dolgozzék, ne keressen, ne járuljon hozzá a család eltartásához. — Ha iskolába járni luxus, mégis milyen pályára mennek az olasz paraszt és munkásgyerekek? — kérdezem. — Két lehetőség áll előttük — fejtegeti tovább a kommunista tikár — Vagy folytatják apjuk mesterségét, vagyis maradnak a munkapad mellett, illetve a földeken; vagy pedig emigrálnak. Évente 300 ezer olasz vándorol ki Olaszországból, hogy idegenben keressen munkát és megélhetést. E kivándorló százezrek túlnyomó többsége 25 éven alult fiatalember. Nagyon kevesek számára megadatik az a szerencse, hogy elvégezzenek valamilyen viszonylag olcsó állami szakfőiskolát, bízva a jósorsban, hogy utána valahol egyszer majd meghirdetnek számára egy tisztviselői állást. # 95 ezer kistisztviselő rohama Miután mindezt elmondta, hirtelen felvillant bennem a néhány nappal ezelőtt látott szomorú élmény. Az egyik olasz biztosító, az INPS akkoriban versenypályázatot hirdetett 700 kezdő tisztviselői állásra. A fizetés a hivatalosan megállapított létminimum 80 százaléka. A pályázatra 24 óra alatt nem kevesebb, mint 95 ezer ember jelentkezett. E főleg fiatalokból álló — és egy egész nagyváros teljes lakosságának megfelelő tömegből — 30 ezren személyesen is megjelentek a felvételt troda előtt. A több tízezres tömeg megostromolta az épületet és a végsőkig elkeseredett, évek óta munkára váró fiatalok között heves vita, szóváltás, majd összetűzés támadt. A 95 ezer Jelentkezőből végülls kiválasztották a szerencsés hétszázat, a többi 94 300 azóta is várja, hogy a nagynehezen kiböjtölt érettségi bizonyítványa és szakfőiskolai diplomája mellé megadhassák neki a létminimum alatti szerény állásocskát ls. — A felnőttek rendszerint azt mondják: ló nektek, mert fiatalok vagytok — mondja végül az egyetemi kommunista titkár. — A fiatalság valóban jó dolog. Ml mégis úgy vagyunk vele szinte valamennyien, hogy valósággal siettetjük, múljék el minél hamarabb és minél gyorsabban. Fiatal éveinket — éppen a legszebbeket — megkeseríti a létbizonytalanság érzése és a jövőtől való félelem ... H17, A SI JiVíVOS'i, r «»mai level e ''iff "/T m