Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-23 / 323. szám, csütörtök

»SZTRÁJKOK IS M LIT C T P *» E K i A nyugat-németországi Dunlop gumigyár dolgozói már egy hete sztrájkolnak. Sztrájkörség fi­gyeli a gyárkapukat. (CTK felvételsj A szovjet kormony .a görög demokraták üldözéséről Olaszország Nápoly valamennyi iparválla­latában tegnap leállt a munka, mivel a baloldali, a katolikus és a szociáldemokrata szak­szervezetek általános sztrájkot hirdettek tiltakozásul a gazda­sági válság ellen. A sztrájkoiók­lioz az építőipari és mezőgaz­dasági munkások, valamint a közlekedési alkalmazottak ls csatlakoztak. 1948 óta ez a leg­nagyobb Ilyen akció a város­ban. Olaszországban csütörtökön több mint két és fél millió dol­gozó sztrájkolt. A legnagyobb szabású sztrájk a mezőgazda­sági bérmunkások, napszámosok és földművesek több mint két­milliós tömegének harci akció­ja: ezenkívül Nápolyban több mint 300 000 ember sztrájkolt Köztük a konfekcló-lpar mint­egy 200 000 munkásnője és 40 000 állami pénzintézeti alkal­mazott. India Az indiai rendőrség letartóz­tatott 431 tanítót, mert a Punjab állambeli Chandfgai li­bán fizetésemelésért tüntettek. Punjabban három nap alatt már Ö32 tanítót vettek őrizetbe. A magániskolák több mint 9GG0 tanítója szerdán sztrájkba lépett követelései alátámasztására. Moszkva — A görög demokra­tákkal szemben alkalmazott megtorlások elleni tiltakozásul szerdán a szovjet kormány nyi­latkozatot intézett a görög kor­mányhoz. A nyilatkozat leszöge­zi, hogy a „Szovfetunió kormá­nyát mélységesen aggasztja a görög demokraták ellen Indított hajsza. Erre már felhívta a gö­rög kormány figyelmét." A demokraták ellen athéni és szaloniki perekkel kapcsolatban a szovjet kormány „józan belá­tásra és mértéktartásra" hívta fel a görög kormányt. A jegy­zék aláhúzza: „A szovjet kor­mány reméli, a görög hatóságok mindent elkövetnek, hogy a gö­rög demokraták életét ne fenye­gesse veszély". A nyilatkozat megjegyzi, hogy a Szovjetunió a Köszönet szovjet szakértőknek Moszkva (CTK) — Oldfich Pavlovsktj, Csehszlovákia moszk­vai nagykövete tegnap a szovjet szakértőknek, akik szakvéle­ményt dolgoztak ki a prágai metro építésével kapcsolatban, átnyújtotta fozef Lenárt minisz­terelnök ajándékait. A kormány ily módon értékeli a szovjet szakértők érdemeit, akiknek munkája alapul szolgált a prá­gai közlekedés távlatainak el­döntésében. Csehszlovák­kambodzsai együttműködés Phnom-Penh (CTK) — Siha­noukville-ben ünnepélyesen át­adták rendeltetésének a cseh­szlovák segítséggel épült trak­tor- és teherautógyár új szere­lőrészlegét. Ebből az alkalom­ból Norodom Szihanuk kambod­zsai államfő nyilatkozott a CTK tudósítójának. Többek között ki­jelentette: „Együttműködésünk Csehszlovákiával valamennyi országnak példát mutathat a különböző társadalmi rendszerű országok sikeres és kölcsönösen előnyös együttműködésében." Szihanuk herceg felkérte to­vábbá dr. Karel Petrlelkát, ha­zánk kambodzsai nagykövetét, tolmácsolja Csehszlovákia népé­nek és kormányának, és sze­mély szerint Antonín Novotn? elnöknek mély háláját a kam­bodzsai fontos ipari üzemek épí­tésében nyújtott segítségért. legcsekélyebb mértékben nem kíván beavatkozni Görögország belügyeibe, csupán a humaniz­mus és a baráti érzés vezérli. A két ország kapcsolatát sem­mivel sem kívánja rontani, és reméli, hogy a görög kormány helyesen értelmezi nyilatkoza­tát. A terror újabb áldozatai Athén — Alig fejeződött be kedden a kormányellenes össze­esküvéssel vádolt 31 görög po­litikus pere, szerdán minden előzetes bejelentés nélkül újabb „röptárgyalást", tartott egy at­héni katonai bíróság. Maga a tárgyalás összesen csak kilenc óra hosszat tartott, és az ötta­gú bíróság egy óra alatt meg­hozta az ítéletet a 19 vádlott el­len, akiket szintén azért fogtak perbe, mert állítólag a Hazafias Front tagjaiként a kormány megdöntésére készültek. A 19 vádlott közül hármat hattól tíz évig terjedő börtönre Ítéltek, öten kettőtől négy évig terjedő felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, a többi vádlottat feL mentették. nBTYÉRMKrOKmBLg ^RhL DRAHOMÍR KOLDER LONDONBAN Drahomír Kolder, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségé­nek tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön Londonba érkezett, hogy pártunk küldöt­teként részt vegyen Nagy-Bri­tannia Kommunista Pártjának november 25-től 30-ig tanácsko­zó XXX. kongresszusán. A lon­doni repülőtéren Dr. Miroslav Rűiek csehszlovák nagykövet és Nagy-Britannia Kommunista Pártjának képviselője fogadta Kolder elvtársat. A kongresszus elé „Britannia útja a szocializmus felé" című programdokumentumot és öt határozati javaslatot terjeszte­nek, amelyek főként a balol­dali egységgel, a munkáspárti kormány bérpolitikájával, a nemzetközi munkásmozgalom­mal, az amerikaiak vietnami agressziójával, valamint Angiiá­nak a jelenlegi nemzetközi helyzetben játszott szerepével kapcsolatban tartalmaznak ál­lásfoglalást. ÜLÉSEZIK AZ MSZMP KOZPONTI BIZOTTSAGA November 23-ra összehívták a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának ülését. A Központi Bizottság idő­A JKSZ KOZPONTI BIZOTTSAGANAK ÜLÉSE szerű bel- és külpolitikai, vala­mint gazdaságpolitikai kérdé­sekkel foglalkozik. Csütörtökön délelőtt megkez­dődött a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bizott­ságának ülése, amely időszerű eszmei és politikai kérdésekkel, a gazdasági és társadalmi re­form végrehajtásával összefüg­gő feladatokkal, valamint a IX. pártkongresszus előkészítésével foglalkozik. Az ülésen foszip Broz Tito elnököl. Az Időszerű eszmei és politikai kérdésekről szóló beszámolót Albrecht Ra­man terjesztette elő. AJDB KHAN nyitotta meg hi­vatalosan a világ legnagyobb völgyzáró gátját, amely az In­dus egy mellékfolyóján épült az észak-pakisztáni Manglában. GÖROG-BOLGAR PARTKOZI MEGBESZÉLÉSEK A Görög Kommunista Párt Bulgáriában tartózkodó küldött­sége Aposztolosz Grozosz elnök vezetésével szerdán Szófiában megbeszéléseket folytatott a Bolgár Kommunista Párt vezető­jével. A tárgyalásokat bolgár részről Todor Zstvkov, a Köz­ponti Bizottság első titkára ve­zette. A szívélyes, baráti lég­körben lefolyt megbeszélés a két párt nézeteinek teljes azo­nosságát tükrözte. Szilárdítsuk meg a kommunisták egységét A moszkvai Pravda csütörtö­ki számában terjedelmes szer­kesztőségi cikkben emlékezik meg az 1957-es és 1980-as moszkvai tanácskozások évfor­dulójáról. A cikk amelynek cí­me: „Szilárdítsuk a kommunis­ták internacionalista egységét" hangsúlyozza, hogy a gyakorlat már eddig ls igazolta a kommu­nista pártok nemzetközi ta­nácskozásának hasznosságát. A lap a továbbiakban a követ­kezőket írja: A marxisták és leninisták az újabb nemzetközi kommunista tanácskozás szükségességének kérdését felvetve arra töreksze­nek, hogy közösen kutassák a nemzetközi forradalmi mozga­lom konszolidálásának eszkö­zeit. Együttesen határozzak meg, hogyan lehetne minél eredményesebben megfékezni az imperialista agresszorokat és előmozdítani az antiimpe:-ia­lista világfront haladását. A marxista és leninista egység őszinte hívei a kommunista és munkáspártok olyan új tanács­kozására gondolnak, amelynek alapos és gondos előkészítésé­ben kollektíván részt vennének a testvérpártok. Az amerikai imperialisták tá­madása a vietnami nép ellen az eddiginél élesebben vetette fsl a kommunisták, az antiimperia­lista erők internacionalista kö­telességének kérdését. A mar­xisták és leninisták ennek a bű­nös Intervenciónak az első nap­ján elhatározták, hogy mindad­dig amíg az amerikai imperia­listák nem takarodnak ki Viet­namból, mindenképpen segítik és támogatják a vietnami nép igaz ügyét. A világ kommunistái mélysé­gesen együttéreznek Kína kom­munistáival és dolgozóival azok miatt a komoly károk miatt. amelyeket a Mao-csoport sovi­niszta nagyhatalmi politikája okozott. Ma már mindenkt vilá­gosan látfa, hogy ez a csoport teljesen szakított a marxizmus —leninizmus, a proletár Interna­cionalizmus elveivel, és eszmei­leg, politikailag leszüllött. Nem kevésbé nyilvánvaló az a ko­moly kár, amelyet ennek a cso­portnak az állásfoglalása oko­zott a vietnami nép megsegíté­sére Irányuló erőfeszítések ösz­szehangolásában. A Pravda cikke megállapítja, hogy a kommunisták, a forra­dalmárok internacionalista egy­sége szemmelláthatóan meg­nyilvánult az Októberi Forrada­lom 50. évfordulójának megün­neplésekor." Ojabb lépést let­tünk az internacionalista egy­ség és a kölcsönös megér'és szilárdításának útján" — fejezi be cikkét a Pravda. R É 1987. XI. 24. kómában, annak a bérház­nak a földszintjén, amely­ben lakom, van egy kis étte­rem. A környékbeliek járnak oda vacsorázni fél liter bor mel­lett. Többször megfigyeltem az étterem egyik törzsvendégét: 25 év körüli fiatalember, akit a pincérek nagy tisztelettel ügy­véd úrnak szólítanak, s aki — noha mindössze néhány házzal lakik odébb, — minden este egy Alfa Rómeón érkezik az étterem elé. Kifagattam a pincéreket, ki ez a fiatalember. Dúsgazdag ügyvéd fia — felelték. — Apja bedugta öt az egyetem jogt ka­rára, azt erőszakkal elvégeztet­te vele, s most hogy végzett, hagyja élni. Hadd élvezze fia­talságát. Nem dolgozik, egész nap jön-megy, kocsikázik, (az Alfa Rómeót három éve kapta a papától karácsonyi ajándék­ként), s havonta annyi zseb­pénzt élvez, amely egymaga több, mint egy római munkás­család együttes bruttó jövedel­me. A fiúnak nincsenek pálya­kezdést nehézségei. Nincsenek gondjai: hol fog dolgozni, miből fog megélni. Egyszer, ha majd beleúnt a csatangolásba, az in­gyenélésbe, szépen beül apja ügyvédi trodájába, átveszi a csa­ládi vagyon kezelését és kész. Elete simán, kereken fut.... Gazdag, vagyonos házban szü­letett ... #15 százalék — 85 százalék Vajon mennyi aíz ilyen fia­talember Rómában? Vajon mennyi az olyan gazdag ember Olaszországban, akinek a gyere­kei azt az életmódot folytathat­ják, mint a mi „ügyvéd urunk". A statisztika szerint az összla­kosság 15 százaléka: gyárosok. nagykereskedők, ex-arisztokra ták, spekulánsok és feketézők, néhány szerencsés mérnök, ügy­véd, orvos, művész, és ezzel a lista végére is értünk. Ezzel a „A legnagyobb luxus: az iskola ii 15 százalékkal szemben Olasz­ország lakosságának 85 százalé­ka munkás, paraszt és tisztvi­selő, vagyis bérből és fizetésből élő kisember, akiknek a gyere­kei nyilván nem engedhetik meg a fenti Ingyenélést, s akik­nek a fiatalság és a vele Járó is­kola, majd a pályakezdés igen nagy gondot jelent. Az Alessandria utcai kommu­nista alapszervezet helységében ismerkedtem meg egy 21 éves fiúval. Postás. Kerékpáron az expressz leveleket hordja ki. — Mennyit dolgozik? — Napi 10 órát. — Mennyi Iskolát végzett? — Az ötödik elemiből kima­radtam. — Miért? — Mert pénzt kellet keres­nem. A postásfiú esete meglehető­sen tipikus. Legalábbis ezt bi­zonyítja egy ACLI nevezetű ka­tolikus munkásszervezet leg­utóbbi országos felmérése. Az ACLI hiteles és hivatalos sta­tisztikája szerint — noha Itáliá­ban törvény van arról, hogy a gyermekeknek 14 éves korig kötelező az iskolába járás — a parasztgyerekek 54 százaléka nem jutott el még az ötödik elemiig sem. Az olasz gyárak­ban és a mezőgazdaságban fél­millió 14 éven aluli, tehát Isko­laköteles gyerek dolgozik. Ezek a 10—14 éves gyerekek napi 6—10 órai munkájukért 150 líra (0,25 dollár) napi fizetést kap­nak, vagyis nem egészen egy kiló kenyér árát. Még megdöb­bentőbb az az ACLI féle adat, miszerint az olasz munkás és parasztgyerekek 5 százaléka még 10 éves kora betöltése előtt dolgozni kényszerül. Meg kell jegyezni, hogy az ACLI részben az olasz kormány, részben a Va­tikán befolyása alatt áll, ada­tait tehát semmiképpen sem le­het negatív Irányban tendenció­zusnak, vagy túlzottnak tartani. # Kétféle lehetőség A sarki étterem „ügyvéd urát' apja bedugta az egyetemre. Nem kellett hozzá sem felvételi vizsga, sem szerencse, sem pro­tekció. Csak pénz. Sok pénz. „Egyetemi, vagy főiskolai beirat­kozásról munkás és paraszt gye­rek nálunk még csak nem is ál­modozhat — mondotta nekem pár napja a római egyetem bal­oldali ifjúsági szervezetének titkára, egy ifjú kommunista. — A munkásszármazású hallgatók száma a római egyetemen kö­rülbelül 1,5 százalék, a paraszt­származásúaké 0,3 százalék. Az egyelem olyan sokba kerül, hogy csak a jobbmódú rétegek engedhetik meg maguknak. A mat Olaszországban Igaz, nem luxus többé az autó, de luxus, a legnagyobb luxus az iskola." — Mennyibe kerül az egye­tem? — kérdezem. — Tankönyvekkel, jegyzetek­kel együtt körülbelül 150 ezer lírába (250 dollárba) évente. Ez megfelel egy szakmunkás két havi keresetének. Még ha egyes munkáscsaládok elő ls tudnák teremteni ezt az összeget, azt viszont már semmiképpen sem engedhetik _ meg maguknak, hogy felnőtt, egészséges 18—23 éves gyerekük évekig ne dolgoz­zék, ne keressen, ne járuljon hozzá a család eltartásához. — Ha iskolába járni luxus, mégis milyen pályára mennek az olasz paraszt és munkásgye­rekek? — kérdezem. — Két lehetőség áll előttük — fejtegeti tovább a kommu­nista tikár — Vagy folytatják apjuk mesterségét, vagyis ma­radnak a munkapad mellett, il­letve a földeken; vagy pedig emigrálnak. Évente 300 ezer olasz vándorol ki Olaszország­ból, hogy idegenben keressen munkát és megélhetést. E ki­vándorló százezrek túlnyomó többsége 25 éven alult fiatalem­ber. Nagyon kevesek számára megadatik az a szerencse, hogy elvégezzenek valamilyen vi­szonylag olcsó állami szakfőis­kolát, bízva a jósorsban, hogy utána valahol egyszer majd meghirdetnek számára egy tisztviselői állást. # 95 ezer kistisztviselő rohama Miután mindezt elmondta, hirtelen felvillant bennem a néhány nappal ezelőtt látott szomorú élmény. Az egyik olasz biztosító, az INPS akkoriban versenypályázatot hirdetett 700 kezdő tisztviselői állásra. A fi­zetés a hivatalosan megállapí­tott létminimum 80 százaléka. A pályázatra 24 óra alatt nem kevesebb, mint 95 ezer ember jelentkezett. E főleg fiatalokból álló — és egy egész nagyváros teljes lakosságának megfelelő tömegből — 30 ezren személye­sen is megjelentek a felvételt troda előtt. A több tízezres tö­meg megostromolta az épületet és a végsőkig elkeseredett, évek óta munkára váró fiatalok között heves vita, szóváltás, majd összetűzés támadt. A 95 ezer Jelentkezőből végülls kivá­lasztották a szerencsés hétszá­zat, a többi 94 300 azóta is vár­ja, hogy a nagynehezen kiböj­tölt érettségi bizonyítványa és szakfőiskolai diplomája mellé megadhassák neki a létmini­mum alatti szerény állásocskát ls. — A felnőttek rendszerint azt mondják: ló nektek, mert fiatalok vagytok — mondja vé­gül az egyetemi kommunista tit­kár. — A fiatalság valóban jó dolog. Ml mégis úgy vagyunk vele szinte valamennyien, hogy valósággal siettetjük, múljék el minél hamarabb és minél gyor­sabban. Fiatal éveinket — ép­pen a legszebbeket — megkese­ríti a létbizonytalanság érzése és a jövőtől való félelem ... H17, A SI JiVíVOS'i, r «»mai level e ''iff "/T m

Next

/
Thumbnails
Contents