Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-23 / 323. szám, csütörtök

KÉT FALUN ÁT Tejfalu: A csallóközi műútról nagyobbfajta bokornak látszik a falu. Szinte azt várja az ember, hogy kiugrik alóla egy nyúl és és fut szembe az autónak, amely velünk szaiad a faluba. És az első bokrok után előttünk az utca, annak közepén az új iskola, az új iskolában Bódis Ferenc igazgató, akit keresek. Az iskola előtt bekerített park, a parkban tearózsák és muskátlik, novemberben! Körbejárom az épületet. Az iskola már zárva, de a tanítói lakás nyitva. Beköszönök, de senki sem válaszol. Jó emberek lakhatnak a faluban, gondolom, és behúzom magam után az ajtót. Az utcán tudom meg, hogy Bódis Ferenc munkaegységet fizet a szövetkezetben. Megvárom. De hol? Az iskola szomszédságában a vendéglő. A szomszédság közelinek tűnik. Odabent munkaegységes emberek áldomásoznak. Az egyiket megszólítom: — Jó estét, Bódis Ferencet kerestem itt a szomszédban, nem tudná megmondani hol találom? — Jávorka vagyok — nyújtja íelém a kezét, és mosolyog. A mosolyt nem értem, csak miután leültet és egyszuszra elmondja önmagát nekem, az idegennek. — Nem vagyok kuruckapitány. De magyar vagyok. Feleségem szlovák, de aranyos aszszony. Bódisék rokonaim, az anyjuk az- én keresztanyám. Én mentős vagyok, de most nekem is négy betegem van. A feleségem nővére, az egyik és a másik sógorom. Mit csináljak?. Megiszunk egy pohár bort. Megiszunk, és átszaladok Bódisékhoz, otthon vannak az asszonyok, de a gyűlést készítik elő az iskolába. Nem tudtam meg kire értette a csodálatost. Meghökkentett a bizalom, a szóáradat, az őszinteség. A szavak mögött szinte hullámzott a kitárulkozás vágya. De magamra hagyott az én újdonsült ismerősöm, hogy törjem csak a fejem az emberi kitárulkozás okairól. De már sötét az Utca, ahogy magam ís kilépek az ajtón. Az Iskola kerítése mellett, a még lombos orgonabokrok alatt villanylámpa fénye. Diáklányok olvasnak(!). Köszönök, kérdazősködök: — Mit olvastok? — Mesét. — Milyen mesét? — Illyés Gyula, Hetvenhét magyar népmese ... — És melyiket a hetvenhét közül? — Éppen ezt: A szegény leányról, aki arany virágot lépik. — És miért itt olvasol, és villanylámpánál? — Várjuk a könyvtárost, a Sztehlik tanitónénit, hát ezért... Ozogány Márta hatodikos, és Somorjára jár iskolába, és anynyira szeret olvasni, hogy a várakozási időt is kihasználja. Én a várakozási időt már Sztehliknével és a gyerekekkel töltöm az iskola öltöző fülkéjében, annak sarkában rögtönzött könyv társzekrényei előtt. Fantasztikus szükségmegoldás. A könyvek két szekrényben és azok tetején halmozódnak. Nem ls vehetnek jelenleg, mert nincs hová tenni. Pedig az 1585 könyv az 1200 lakosnak kevés. Tejfalu egyébként is négy falut jelent: Bucsuháza, Királyfa és Sámod a rokon települések. Megnézem egy könyvkölcsönző füzetét, éppen Ozogány Mártáét. Tele van írva a kölcsönzött könyvek címeivel. Sorakoznak az írók és meglepődöm. Berkesi, Stendhal, Gorkij, Tolsztoj, Jókai, Illyés, Fekete Gyula, és nem is folytatom. Hogy ki olvassa? Az egész család olvas. És ebben a csöpp faluban "85 kölcsönző látogatja a könyvtárat! És nincs hely, hogy a költségvetést kimerítsék, hogy több könyvet vegyenek. Nincs szekrény, nincs egy szoba! De úgylátszik lesz. Az esti Csemadok évzáró taggyűlésén XI. 24. má

r arról vitatkoztak, hogy a ledöntött kultúrház helyére 5

épül az új. A nemzeti bizottság elnöke is biztatta az embereket, hogy társadalmi munka is kell. ua 1967. És a deres férfiak, ahogy Bódis Ferenc mondta, azok lesznek ismét az úttörők, azok, akik tizennyolc évvel ezelőtt megalapították a Csemadok helyi szervezetét. A vitát is ezzel zárták le: minél előbb felépítjük a kultúrházat, de addig is legyen valami, mondták. Akár ott, az iskola tágas folyosóján, akár a nemzeti bizottság tanácstermében, amit az elnök ott helyben fölajánlott. Művelődési igény. Ez volt minden felszólalónak végső fokon a kívánsága. És ahogy elnéztem a felvirágozott asztal körül ülő emberek ünnepélyes arcát, arra gondolva, hogy tizennyolc éve állnak, munkájuk mellett a kultúra szolgálatában is, hát nem kételkedhettem fogadkozásaikban. A találkozás, a megbeszélés pedig Arany János idézésével fejeződött be, és a diákok sorban szavalták a verseket, Bódis Ferenc pedig a költő életét Ismertette. Az előadást és a műsort talán Jávorka barátom élvezte legjobban, aki időre' megérkezett, és igen csak sürgette a műsor megkezdését a gyűlés alatt. A közeli viszontlátás reményében köszöntem el a tejfalusi emberektől. Az utcán, a neonfényhez szokott szemem pirosnak látta a piciny villanyégőket, ahogy a fekete karókon sziporkáztak. De arra gondoltam, legyen csak ilyen piros a szívük azoknak, akik e lámpák alatt élnek. A neon-fény hideg, ha fényesebb is, mint itt e lámpák. Nagy szarva: A következő estén, Tejfalutól egy ugrásra, Nagyszarvára fut velem az autó. Csemadok évzáró taggyűlés. Alkalom a szóra, vitára, véleménycserére, nekem meg arra, hogy újabb emberekkel ismerkedjem. Borbély Lászlóék háza előtt állunk meg. Frissen épült ház. Alig költöztek bele, még érezni a malter és a mész illatát. A feleség már készen a gyűlésre, mint titkár, a férj még bajmolódik a kisebbik gyerekkel a Lacival. A nagyobbiktól kiselejtezett bélyegeket rendezi a kis óvódás. Ülünk a konyhában, és amíg várom a készülődőket megtudom, hogy a nagyobbik gyerek, aki a szobában leckét ír, kiugrott a konyhaablak alá élő költőt látni. Magamban meghökkenek az élő szón. Még nem igen szeretném, ha már halva látna, de az is igaz, hogy akkor meg már úgysem láthat, ha csak itt nem ér utói a halál, éppen Nagyszarván. Hát nem ért utói... Portalanított úton megyünk a százados Pongrácz kastély felé. Az épület harmadosztályú műemlék. Csodálatosan szép udvara van. A földszint nyitott árkádjai fölött az emelet zárt ablaksorral néz a négyszögű udvarra, amely ideális hely egy elképzelt hangverseny számára. Am az elképzelt hangverseny egyelőre csak az iskola egyik tantermében hangzik el majd a gyűlés előtt, ahogy később megtudom, két gitár és egy szólóénekes személyében. A kastélyban iskola, az iskolában ismerősök, köztük ifjú költő barátom, Kmeczkó Mihály az alapfokú iskola pedagógusa is. Szinte otthon vagyok. Otthonosan nézek körül, és kíváncsian kérdezem a penészvirágos tantermekben e kertész nélkül nőtt burjánzás okát, s így tudom meg, hogy a legutóbbi egészségügyi ellenőrzés alkalmával bizony csak egy százalékát mérték itt annak a fényerőnek, amely előírásos a tantermekben. A többit már a közös beszélgetés alkalmával tudom meg. Horváth Lajos iskolaigazgató megnyitója után Borbély Lászlóné beszél. A Nagy Október évfordulóját köszöntve kezdi szavait, hogy utána már a hazai, a nagyszarvai gondokat sorolja. Gondokat és a tennivalókat, hogy elmúljanak a gondok. Majdnem hasonlóak e gondok, mint Tejfalun. Azzal a különbséggel, hogy Nagyszarván csak most rakták le az új iskola alapjait: hogy itt is foglalkoznak a helyi népkönyvtár ügyével, amely a közeli jövőben kap méltó helyet és olvasótermet, szobát is: hogy nincs az ifjúságnak klubéletre lehetőség ... Kulturház? Van egy annak becézett vagy gúnyolt terem, a közismert régi vendéglő valamikori táncterme. Nem egy alkalommal mondják, itt is Nagyszairván, hogy a „Jednota" nem úgy építkezik, mint valamikor a vendéglősök. Most csak ivószobákat rendeznek be. Lencsés Ferenc is e kérdésnél lép a vitába, hogy ne csodálkozzon senki, ha a fiatal emberek az ivókat keresik fel. Hová menjen a fiatal? És a maga is fiatal Lencsés, aki zootechnikus az állami gazdaságban, ismételten felszólal a vitában, azok nevében is, akik nem dolgoznak otthon, bogy mire járjanak haza. Inkább marad esténként a városban, mint haza járjon a semmire. Horváth Mihály, a nemzeti bizottság elnöke ül mellettem, és egyszerű szavakkal fejtegeti nekem csendesen, hogy ő még új elnök, most tanulja a vezetést a régi elnök, Pálffi János tanácsai segítségével. Hangosan pedig, a gondokhoz szólva magyarázza, hogy van azért lehetőség. Az állami gazdaságnak is van pénze, nekik ís, és az százhúszezer korona csak előkerülhet, lehet szó egy klub építéséről. Így tudom meg, hogy az állami gazdaság már eddig is sok segítséget nyújtott a falunak, hogy minden gondjuk közös, és azokat közösen is kívánják megoldani a faluval. Természetesen van olyan gond, amit közös erőfeszítéssel sem tudnak megoldani. Az, hogy épül az új iskola mellett a tanítói lakás is és nem tudják rávenni az illetékes épitővállalatot a központi fűtés bekapcsolására, holott az iskola így lesz fűtve. Csak egymás között elégedetlenkednek és értelmetlenül állnak e problémával szemben. Ma este a gondok elsimulnak. Szombat van és a megbeszélést tánc követi. A Pongrácz kastély falai között bevezetőül felhangzik a nagyabonyi verbunkóskirály, Bihari János muzsikája. Egy pillanatig palotáshoz készülődő párokat képzelek el magamnak. De erre a muzsikára még nem táncol senki, ez csak bevezető, hangulatteremtő, hogy az utána felhangzó zenére már mozduljon a fiatalság, és a cimbalom, a síp, no meg a nagybőgő megadóan szolgálja a korszerű igényeket, hogy elsimuljanak a gondok ráncai, ha csak egy rövid estére is, nem csak itt Nagyszarván, de mindenütt, ahol szeretik a muzsikát. GYURCSÖ ISTVÁN Baráti nép kultúrájával ismerkedünk Az OSZSZSZK kultúrájának és művészetének napjai (CTK) — Bratislavában a Csehszlovák—szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottságán megbeszélés foly azokról az akciókról, amelyeket november 28. és december 12. között rendeznek meg az „OSZSZSZK kul-. túrája és művészete napjai" címen. Bratislavában, Trnaván, Banská Bystricán és TrenCínben A. Jurlov Orosz Állami Énekkara mutatkozik be. Az együttes gazdag repertoárján elsősorban oratóriumok, kantáták, requiemek stb. szerepelnek Sosztakovics, Prokofjev, Szviridov, és más jelenkori szovjet zeneszerzők, továbbá a klasszikusok közül Csajkovszkij, Glinka, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij, Sztravinszkij, Rahmanylnov és más zeneszerzők müvei. Az említett akció keretében más művészcsoportok, együttesek és szólisták is fellépnek. A Csehszlovákszovjet Bartság Házában november 22én megnyíló „Az OSZSZSZK iparművészete" című kiállításon fából és kerámiából készült tárgyakat, varrotasokat s egyéb művészi tárgyakat láthatnak. Csíz község nevét nemcsak a környéken, hanem országszerte is jól ismerik. Száz évvel ezelőtt létesült fürdőiében sok ember talált már gyógyulást. A 850 lakost számláló községben akad gond is elég. Az átmeneti lakosok mindig találnak kifogásolnivalót, amit a törzslakosok már nem vesznek észre. A falu eredményeiről és gondjairól a legilletékesebbel, Ján G e mb i c k y elvtárssal, a HNB titkárával beszélgettünk. Magukra találtak Beszélgetés Ján Gembicky elvtárssal, • A múlt választások óta mi Jelzi a fejlődést? — Nyugodtan állithatom, hogy a felszabadulás óta a község életében ez a választási időszak volt a legeredményesebb. Húsz korszerű családi ház épült fel és mintegy hatvanat átalakítottak. A magyar és a szlovák tannyelvű kilencéves iskolát 50—50 ezer korona ráfordítással tataroztuk. Az óvoda raktárt és szociális helyiséget kapott. Átépítettük a község világítási hálózatát, ami 300 ezer korona beruházást Igényelt. Állami segítséggel s a lakosság hozzájárulásával mintegy 2200 méter utat tettünk rendbe. Itt említem meg, hogy a lakosság ebben az egy évben több társadalmi munkát végzett, mint az előző tiz év leforgása alatt. A HNB is új gazdasági épületet kapott, a temetőt társadalmi! munkában körülkerítettük, s az új postaépületet is átadtuk rendeltetésének. Az üzletek és a vasútállomás új köntöst kapott. • Mit kap még a község a közelgő választásokig? — Talán ott kell kezdenem, liogy az Idén végre sikerült a régen várt művelődési otthon építését megkezdeni. A 2,5 millió korona beruházással készülő létesítmény építésén községünk lakosai — Ígéretükhöz híven — 7000 brigádórát dolgoznak le. Még az idén átépítjük a hangosan beszélő hálózatát is. A közelmúltban a földek lecsapolásával párhuzamosan elkészült egy kisebb víztároló. Itt 10 víkendhíizat akarunk jövőre felállítani. Üjévtől egy kőmüves-javítócsoport is megkezdi tevékenységét. A választásokig a nemrég 15 ezer koronáért vásárolt teherkocsi ára is megtérül. Szeretnénk még beton- és malterkeverő gépeket vásárolni. Ezeket aztán ellenszolgáltatásért kölcsönadjuk. • Milyen problémákkal küzdenek? — A legnagyobb problémánk a cigánykérdés. A községünkben lakó munkaképes cigányok egy része rendszeresen dolgozik, a másik része azonban nem. Lakásaik nem megfelelőek, gyermekeik nem járnak rendszeresen iskolába. Ennek a kérdésnek a rendezése sürgős, s ezért szükséges a felsőbb szervek hathatós segítsége. A másik nehézség a házhelyek kiutalása. A telkek magántulajdonban vannak, felvásárlásuk hosszas folyamat. Számításom szerint tavaszra sikerül 20 házhelyet kiutalni. Bár fürdő van a községünkben, a víz is probléma. Ugyanis a kutak vize — kettő kivételével — nem megfelelő. A tervek szerint 1969ben Hanva község határából vízvezetéken keresztül jut majd el hozzánk az Ivóvíz, Az óvoda, amely ma nem a legmegfelelőbb helyen van, a művelődési otthon elkészülte után a HNB Jelenlegi épületébe költözik, úgyhogy ez az égető kérdés is megoldást nyer. • Milyen jövője van a für• dőnek? — Erre a kérdésre nehéz a válasz. Évente mintegy háromezer paciens keresi fel fürdőnket. Ennek ellenére a felszabadulás óta — a raktáron és a műhelyeken kívül — semmivel sem gyarapodott. Az a nézet, hogy a mostani gyógyforrás kevés vizet szolgáltat. Folynak a próbafúrások s ezek eredményétől függ a fürdő Jövője. A község fejlődése szempontjából jó volna, ha a fürdővel kapcsolatos terveket és nézeteket a HNB is mielőbb megismerhetné. • lépést tart-e a földmüvesszövetkezet a falu fejlődésével? — Igen. 1964-ben 13 korona volt egy munkaegység: pénzbeli .értéke, de tavaly már' 18 korona. Az idén a gabonatermésben járási viszonylatban a harmadik helyen végeztek. A víztároló építése 40 hektárnyi mocsarat tett termővé, s mintegy 110 hektár föld öntözését tette lehetővé. A múlt választások óta fészer épült a gazdasági gépeknek, felépült a juhakol és a baromfifarm is. A mindig sáros gazdasági udvart mintegy 6 ezer köbméter kővel beburkolták. S ami a legfontosabb, munkaerőben nincs hiány. • Mit várnak a jövőtől? — Elsősorban azt, hogy -a művelődési otthon mielőbb elkészüljön. Itt kap helysLa.HNB, az EFSZ irodája és a mozi. Az utak javítását is folytatjuk. A jövőben még jobban elősegítjük az egyéni építkezést. S a Jövőtől várjuk, hogy a lakosság továbbra is igyekezik szebbé tenni községünk arculatát, és a képviselők a jövő választási időszakban még aktívabb " tevékenységet fejtenek ki. NÉMETH JÁNOS