Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-23 / 323. szám, csütörtök

o•••••••••ö ••••••••••a H 1 K ••••••••••• ••••••••••• Borogyino (A Háború és béke III. része) Mi következhet még? — kérdeztük Szergej Bondarcsuk monumentális műve, a Háború és béke tilmváltozatának első, és még inkább második része után. Meddig tarthat az ötleteknek ez a tűzijátéka, ez a változatosság, ez a lenyűgöző, gazdag művészet? Futja-e Bondarcsuk erejéből a harmadik, negyedik részre is? A Borogyino bizonyít: futjai Bondarcsuk ezúttal ls meg tud lepni, még mindig van ereje, tehetsége hozzá. A hatalmas mű első része as,tömegjelenetek, az egyéni histőriák, a természet s a lélek világának csodálatos epizódfüzére, a második rész egy aprólékosan analizáló Jellemábrázolás, s a harmadik rész az elsőben megízlelt fantasztikus tömegjelenetek elképesztő kiteljesedése. A borogyinói ütközet a francia-orosz háború legnagyobb csatája volt, s Bondarcsuk fllm<•» ezt az összecsapást eleveníti fel páratlan hűséggel, megdöbbentő mértékben. Filmben aligha szerepelt még ekkora tömeg egyszerre, rendező aligha irányított ekkora emberáradatot felvevőgép előtt. S ez a rendezd roppant munkája mellett még játszik Is, Pierre Bezuhovot alakítja mély átéléssel. Bezuhov elszánt, kíváncsi szemlélője a nagy csatának, az értelmetlen embergyilkolásnak, a hősi honvédelemnek, őrjítő a gyilkolás, de tettre késztet a hősi helytállás. Bondarcsuk — hűen Tolsztoj történelemszemléletéhez — a tömeget lépteti főszereplőként a porondra. A sorkatonák a központi alakok, nem a hadvezérek. Napóleon majdnem csak szemlélődő figurának tűnik, Kutuzov, ahelyett, hogy a hadihelyzetet tanulmányozná, térdre borulva imádkozik a szent szobor előtt, mintha nem is vezetné a sereget, hanem a sereg sodorná magúval őt. A tömeg a döntő ebben a csatában, s Bondarcsuk mindent elkövet, hogy ezt a tömeget átfogóan is, közelről is megmutassa. S amit látunk, az hiteles és megrendítő. A soksok ezer ember szervezett, pontos mozgása, a puskapor felhőként gomolygó rengeteg füstje, az orosz katona halálmegvető elszántsága és hihetetlen kitartása élő valósággá válik előttünk, mintha valóban ott lennénk a hajdani roppant háború kellős közepén. Ezt a produkciót tanítani fogják az Iskolákban Menyasszony a zsákban Ha erőnek erejével akarunk elérni valamit, rendszerint nem sikerül. A Menyasszony a zsákban című szovjet filmvígjáték alkotói (rendező: Leonyid Gajdajl mindenáron arra törekedtek, hogy a néző nevessen, hahotázzon. Hát ez sem sikerült. Maga az alapötlet is korszerűtlen, s a történet megformálása mág Inkább. Menyasszonyt zsákba dugva elrabolni manapság még komédiában ls megengedhetetlen túlzás, de ha ez a cselekmény frappáns ötletekkel, jó humorral, kellő színészi játékkal fűszerezve kerül a néző elé, talán elfogadható lenne. Ebben a filmben azonban ilyenről, sajnos, szó sincs. Kezdetleges, erőltetett az egész komédia, s úgy nevetünk rajta, mintha minduntalan kellemetlen csiklandozással kényszerítenének rá. Szerencsére Leonyid Gajdarról tudjuk, hogy sokkal jobbat ls tud alkotni. (szó) Az első tanító Andrei Mihalkoo-Koncsalovszktj, a Moszftlm stúlió fiatal, tehetséges rendezője Georgij Rerberg operatőrrel vállalkozott rá, hogy megfilmesíti Csingiz Aftmatov Az első tanító című elbeszélését, annak ellenére, hogy a kirgizek életét, — mint bevallotta — nem ismerte bensőségesen. Am a forradalmi téma és az elbeszélés mélyen emberi mondanivalója megihlette a fiatal művészeket. A film a Moszfllm és a Klrglzfllm koprodukciójában készült. Utóbbi a szovjet filmgyártás egyik legfiatalabb stúdiója, eddig mindössze talán tlz játékfilmet készített, eléggé kezdetleges szinten. Az első tanító azonban témáját, kidolgozását, belső feszültségét tekintve egyaránt felülmúlja nemcsak az előző kirgizftlmeket, hanem a szovjet filmgyártás hasonló témájú más alkotásait is. A szovjet hatalom első esztendejében Djujsen vöröskatona megbízást kap, hogy Kirgizia egy félreeső településén iskolát alapítson a helyi gyerekeknek. A település lakói ellenségesen fogadják, nincs szükségük iskolára, ragaszkodnak előítéleteikhez és évezredes hagyományaikhoz, nem ismerik el a szovjet hatalmat. Djujsen kellő tapasztalatok és műveltség hiányában — akaratlanul is — több ízben tragikus módon ellentétbe kerül azzal a haladó szent eszmével, amit képvisel s ami egyedül képessé teszi arra, hogy kitartson s minden akadállyal szembeszállva teljesítse küldetését. A két főszerepet alakító kirgiz színész nevét érdemes megjegyezni: Natalia Arinbasarova. és Bolot Belsenalijev. Nehéz évek Luigi Zampa olasz rendező Nehéz évek című igazán sikerült alkotása az olaszországi fasizmus fénykorába viszi el a nézőt. Hőse Aldo Piscitello, a jószándékú kishivatalnok, aki főnöke határozott utasítására és felesége szorgalmazására belép a fasiszta pártba, hogy népes családjának a megélhetést biztosítsa. E lépéséért saját maga előtt és Ismerősei előtt is szégyelli magát, ám ha kelletlenül is, mégis teljesíti a fekete inggel járó kötelességeket és ellenállása kimerül az epés megjegyzésekben. Azután jön a felszabadulás, egy röpke pillanatra ő kerül az érdeklődés középpontjába, többen tőle várják a rehabilitációt, de ez nem tart sokáig. Köpenyegforgató főnöke egy-kettőre behizelgi magát az amerikaiakhoz és Piscitellot, mint volt fasisztát, elbocsátja állásából. A Nehéz évek 1948-ban készült, de ma is érvényes mély Igazságokat árul el az emberről, az életről. Zampa finom iróniával ábrázolja a fasizmus Idejének és a háború utáni éveknek eseményeit. Egy kis ember sorsát követjük, de ilyen kisember többmilliő példányban élt Olaszországban — és másutt is —, aki nem sokat törődött a politikával, s ennek végülis ő maga lett az áldozata. S. K. Egy agy ónját szőtt Jelenet a Menyasszony a zsákban című fűmből. Időszerű közgazdasági kérdések A szovjet gazdasági reform lényege Történelmi tények bizonyítják, hogy a Szovjetunióban fennállásának első évei óta folyik a gazdálkodás új formálnak és módszereinek keresése. Az új gazdasági politika (NEPJ, a termelés irányításának nagyipari szintre emelése, mindez válasz volt azokra a kérdésekre, amelyeket a világ első szocialista életrendszerének társadalmi gyakorlata vetett fel. Sajnos, a legutóbbi évtizedben a Szovjetunióban végbement változások főként az Irányítás szervezési formáinak megreformálására korlátozódtak. Természetesen e reformok eredményei is korlátozott Jelentőségűek voltak. Így például a népgazdasági tanácsok létrehozása lehetővé tette az ipar ágarzati szétforgácsoltságából eredő fogyatékosságok megszüntetését. Az új Idők mindenkor új problémákat vetnek fel. 1965 szeptemberében a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, majd a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának VI. ülésszaka ezért határozatot hozott a gazdasági reform végrehajtásáról. Mi tette szükségessé a reformot, s mi a reform lényege? A közgazdasági módszerek nagyobb szerepe A gazdasági reformot a szocialista termelés óriási méretű' fejlődése, s ennek folytán a gazdasági kapcsolatoknak országos, ágazati és területi méretben kialakult rendkívüli bonyolultsága tette szükségessé. Mint tudjuk, a most végbemenő reform kettős feladatot teljesít: erősíti az ipar irányításának köztársasági módszereit és bővíti a vállalatok gazdasági jogait. Ám helytelen volna, ha azt hinnénk, hogy ez az adminisztratív szervek gyöngüléséhez vezet. Az adminisztratív szervek tevékenysége továbbra ls a népgarzdaság irányításának elválaszthatatlan szerves része marad. A termelés arányainak növekedésével párhuzamosan fokozódik a központi Irányítás és tervezés szerepe, valamint a felsőbb szervek rendelkezései feltétlen végrehajtásának szükségessége. A reform keretében az Intézkedések a maguk egészében arra irányulnak, hogy biztosítsák az adminisztratív Irányítás módszereinek és a termelésre irányuló ráhatás gazdasági módszereinek szerves egybekapcsolását, az egységes állami tervezés és a teljes gazdasági elszámolás, valamint a vállarlati kezdeményezés összekapcsolását. Az irányítás gazdasági módszerel szerednek növelése azonban mindenekelőtt feltételezi az áru—pénzkapcsolatok teljesebb és rugalmasabb alkalmazását a tervezési-gazdasági munkában, valamint a szocialista termelés árujellegének tényleges megértését. Ezért le kell küzdeni azt a naiv elképzelést, hogy öncélúan lehet tervezni, s a pénzt, az árat, a nyereséget másodrendű eszközöknek tekinthetjük, amelyek tekintetbe vétele egyáltalán nem kötelező. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az ilyen elképzelés eltér a szocialista tervgazdaságban a pénz és az árucsere szerepére vonatkozó lenini megállapítástól. Lenin annak idején azt írta, hogy „ ... az új gazdasági politika nem változtat az egységes állami gazdasági terven és nem lépi túl annak kereteit, hanem csupán megvalósításának módját változtatja meg". Magától értetődik, ha Lenin még a húszas évek elejének társadalmi-gazdasági feltételei között is úgy vélte, hogy az árucserére épülő gazdaság „nem lépi túl" az egységes állami gazdasági terv kereteit, akkor a szocialista termelési viszonyok abszolút uralmának körülményei között még kevesebb okunk van attól tartani, hogy az árukapcsolatok fejlődése megbontja az egységes állami tervet. A szovjet gazdasági reform lényege mindenekelőtt az árupénzkapcsolatok, a gazdasági elszámolás, az anyagi ösztönzés általános felhasználására és a gazdasági eredményekért való anyagi felelősségre épülő gazdaságirányítás lenini alapelveinek újjászületése. Három mutató A helyesen összeállított terv esetén az egyes vállalatok és az ágazat, valamint az egész népgazdaság kaj>csolatát csak a legáltalánosabb mutatók szabályozzák. A reform folyamán a vállalatok munkájának a központi tervező szervek által meghatározott mutatói közül csark azok a fő mutatók maradnak meg, amelyek biztosítják az egész gazdasági rendszer akcióegységét. A vállalatok tevékenységének egyik mutatója az értékesítés. E mutató esetében a terv csak akkor tekinthető teljesítettnek, ha a munka termékei társadalmi elismerésben részesülnek, azaz a vásárlók megveszik és megfizetik. A termelő raktárában maradt termékeket nem számítják be a tervteljesítésbe. A vállalat munkájának a reform során érvényesített másik mutatója: a fontosabb árufajták termelési feladatainak mennyiségben kifejezett teljesítése. Ez a mutató azért fontos, hogy biztosítsuk a fontos termékfajták tervezett arányait, ugyarnakkor kizárjuk annak lehetőségét, hogy a vállalatok erejüket és eszközeiket jellegüktől eltérő termékek gyártására használják föl. Minden vállalatnak tudnia kell, milyen terméket vár tőle a társadalom, milyen legyen termelésének terjedelme, s kl lesz termékeinek a fogyasztója. Ha a vállalat vakon növeli a nem tervezett termékek gyártását, megtörténhet, hogy termékel nem kellenek a népgazdaságnak. Végül a harmadik mutató, amely lehetővé teszi a vállalatok tevékenységének pontos értékelését: a nyereség (jövedelmezőség). Nagyságát bizonyos mértékben a vállalatoknak az ország tiszta jövedelméhez való hozzájárulása jellemzi, és ez objektívan tükrözi a termékek mennyiségének növekedését, választékuk bővülését és megújulását. A nyereség és a jövedelmezőség mutatói (a nyareség tömegének aránya a folyamatos és egyidejű ráfordításokkal) arra is hivatottak, hogy anyagilag érdekeltté tegyék a vállalatokat a lehető legjobb gazdálkodásban. A gazdasági rendszer létrehozza a dolgozók anyagi ösztönzésének új rendszerét is. A reform kilátásba helyezi, hogy mindien egyes dolgozót ne csak egyéni munkájána'k, hanem az egész vállalat tevékenységének eredményei szerint ösztönözzenek, ami lehetővé teszi a munkaközösségek érdekeltségét a termelési alapok, a munkaerő, és pénzeszközök lehető legteljesebb és leghatékonyabb felhasználásában, összes tartalékaik mozgósításában. « • * A gazdasági reformnak óriási jelentősége van abban, hogy a szocialista termelésnek és az anyagi-szellemi javak elosztásának tudományosan megalapozott rendszere következetesen életbe lépjen. Egyrész a népgazdasági tervezés további fejlesztésérői, másrészt — ez pedig rendkívül fontos — a termelői kollektívák nagyfokú gazdasági kezdeményezése, vállalataik munkájának megjavításában való érdekeltsége feltételeinek megteremtéséről, ennek alapján minden egyes dolgozó országgazdai önérzetének kialakításáról vasi sző. Ugyanakkor a gazdasági Irányításban a lenini demokratikus elvek fejlesztése, a dolgozók alkotói aktivitásának fokozása a reform hatékony megvalósításának, a szocialista termelés eredményes fejlesztésének nagyon fontos feltétele. Az Új Szó számára írta: A. RUMJANCEV, akadémikus (APN) Kik nyernek a pályázaton? Az Állami Bank ebben az évben pályázati eljárást vezetett be a beruházási hitelek folyósításában. A jövő évre beterjesztett 102 hitelkérelemből azt a 63-at fogadta el, amelyeknél a beruházások gazdaságilag a leghatékonyabbaknak ígérkeznek. Ezekre a hitel 3,38 milliárd korona, a költségvetési ár 88 százaléka. A beruházások 60 százaiékánál a befektetett eszközök megtérülési Ideje 5 évnél rövidebb, a többinél 5—7 év. A pályázaton az egyes ágak és ágazatok egyenlőtlenül vettek részt. A közszükségleti (elsősorban a textil- és fafeldolgozó) Ipar vállalatainak a bank 26 építkezést hagyott jóvá, az élelmiszeripari és az építőanyagipari vállalatok azonban csak egy egy beruházásihitelkérelemmel álltak elő. A belkereskedelem és az egészségügyi tárca vállalatai egyáltalán nem vettek részt a pályázaton. Az 1969-es és a további évekre vonatkozólag a pályázat feltételeit a bank már a jövő év januárjában közzéteszi, hogy a hitelkérelmeket az első félévben el lehessen intézni. A hitelnyújtás a jövő évtől kezdve mind szélesebb méretű lesz, úgyhogy 1970-ben már a beruházások túlnyomó része pályázati eljárással szerez magának érvényt. A pályázaton azok a beruházók érvényesülnek, akik szavatolják az eszközök leggazdaságosabb befektetését. így a hltiel alapvető módon befolyásolhatja a beruházások hatékonyságának növelését, vagyis azt, hogy a befektetések az eddiginél jóval nagyobb hasznot hozzanak. — mé — AZ OLVASÓ HOZZÁSZÓL Néhány szó az újítómozg a lomról Az Űj Szó Jó múltkor ezen a helyen cikket közölt az újítómozgalom fejlődésének problémáiról, A cikk foglalkozott a mozgalom jelentőségével, és rámutatott azokra a visszás jelenségekre, amelyek az újítómozgalom kerékkötői. Igazat adok a cikk írójának, hogy az utóbbi években az újítómozgalom nem fejlődik. Közel két évtizede foglalkozom újításokkal, s mint az érsekújvári járási mezőgazdasági-termelési Igazgatóság újító bizottságának a tagja igazán nyomon követhetem a fejleményeket. Meggyőződésem, hogy sok jó ötletet vetnek papírra az újítók, ezeket azonban afz újítási javaslatok elbírálói valahogy nem tudják kellőképpen értékelnL Az újítások honorálásánál Igen szükkeblűek, s a Jutalmak kiutalása is nagyon hosszadalmas. Az újitócsoportok tevékenységét bizonyára nagyban elősegítené a*z, ha a mezőgazdasági üzemek a jövő évi pénzügyi tervükbe beépítenének egy külön keretet az újítók kiadásainak fedezésére és az újítók ösztönzésére. Az újítók Járási szerve vegye kézbe komolyan a mozgalom Irányítását, nyújtson mindennemű segítséget az újítóknak, s a helyszínen is foglalkozzon velük. Az újítások terjesztői (értem itt a többi a között a Zborník című lapot is) viszont rendesen indokolják meg a szerzőnek, miért nem teszik közzé a beküldött újítást. Ogy vélem, az újítók tevékenységét afz eddiginél sokkal Jobban fel kell karolni a mezőgazdaságban is. PATHŐ GYULA Muzsla 1987. XI. 24.