Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)
1967-11-23 / 323. szám, csütörtök
MO RV AY GYULA'i Utobó találkozót A knédlire mákot szórtak, arra meleg zsírt löttyentettek egy kiskanlállal. A zsír megfagyott — csak szalma- vagy szénacsutakkal súroltuk le. Hiába, szegény ember vízzel főz. A szakács nem adott meleg vizet, neki is kellett. Ebéd után bezárta a 'konyhát, felmosta, a regruták meg a kútnál csutakolták a csajkát: szénával, szalmával. Olyan is volt az az öszszelapítgatott, zörgös, ételszagú csajka. „Értik?" — kérdezte Velicskin hadnagy. „Ahogy vesszük" — felelte Dömény Károly, aki diószegi volt. „Kérem, mondja el nekik magyarul" — intett a hadnagy Szalóky Bandinak, ö tudott akkor legjobban csehül, mivel szlovákul egy keveset tanult a gimnáziumban. Szalóky elmondta magyarul. „Most feleljenek!" — kérte a hadnagy. „Ez ittend... Ez mostand..." — felelte Samu Lajos. Mondta, mondta, szegény magyarul, Szalóky és Morvay pedig fordították csehre. Velicskin bólogatott. „No fól van" — mondta — mára elég". A „biztosított menet" alapelvével tisztában vannak?" „Igen, tisztában vagyunk!" — kiáltották a katonák. Mem gondolta akkor még ' * Velicskin hadnagy, hogy az első hadgyakorlat ezeknek a huszároknak, akik akkorra már „öregkatonák" lesznek, Vsetínben lesz, a Vertovna táján, amely hegy 651 méter magas, nem is gondolta volna, hogy a Knehynye alatt valamikor élethalálharc dúl majd a hitleristák és a cseh és szlovák partizánok között. Es honnan szólt volna, arról, hogy ezeknek a katonáknak egyszer a világképük is kicserélődik? Hogy hihetetlen történelem történik velük, hogy ezeket az embereket, akiknek apjuk és nagyapjuk sohasem voltak „az alkotmány sáncai mögött", mivel őseik sem voltak „államalkotó elemek", ezek az emberek a szocializmust építő új emberek lesznek. Honnan is gondolta volna, hogy mindegyikük régi világa összeomlik, az a világ, amelyben az egyke, a nincstelen föld-szorítás, a földesúri rendszer terhét viselték és amelyben két világháborúba is belekergették őket; hogy ezek a szétszóródott parasztemberek szerves, szocialista rendszerű közösségbe tömörülnek majd, elérkezik hozzájuk az új világ, az új élettel, az új parasztvilággal és világnézettel, amikor majd természettudományos eszmékkel fognak megismerkedni. Es „belegondolnak" a dolgokba. A végtelenbe is. A mosoda akkor sem volt szóra érdemes. Ott lakott az akkori géhás altiszt, aki mérhetetlenül fukar ember volt. Emlékezhettek rá, hogy romlott savanyú káposztát vett valahol, amitől több katona rosszul lett, kórházba került. Es ott lakott egy tisztviselő, aki rajongott az orosz festészetért: nála meg lehetett találni a Tretyakov-képtár műkincseinek másolatait. Ez volt néha a legtisztább öröme néhány magyar katonának, amikor a képeket nézegette. A mosoda mellett volt tehát a másik laktanya. Most is megvan majdnem minden helyisége, lakása. Ebben a másik laktanyában történt valami. Böszörményi és Nagy nevű katonákkal esett meg valami. Annyi, hogy Nagy jóska állt a kapuban. Egy november végi éjjelen idegen ment a laktanya ajtaja felé. Nagy tehát élesre töltött, és rákiáltott az idegenre: ,^llj! Ki van ott?". Semmi. Az idegen törtet előre. Tiszt, mivel hallani a mellén összeverődő két töltényszerű díszt. Ezüst zsinóron lóg. Ez nem más, mint a helyőrségi ügyeletes tiszt, aki talán nem is helyőrségi, csak ezüst zsinórja van. Sötét van, de néha előbújik a Hold, sápadt fénye az ezüstre villan. Nem áll meg, megy a tiszt, Nagy Jóska pedig ordít, „Földre! Földre!". Az Idegen csak megy, mint a holdkóros. Nagy a levegőbe lő, az idegen megáll. „Földre!" — ordítja a magyar katona. Az ajtó előtt pocsolya van, az idegen habozik, de mellette süvít el a golyó, belehasal a pocsolyába Gajda tábornok úr, akt Brnóban fasiszta puccsot szervezett, és most, fene tudja, hogyan és miért, éjjel jön ebbe a laktanyába, de ez a két balkezes magyar lövöldöz, és a pocsolyába fekteti öt. Nincs anynyi csillag az égen, ahány átkot szórt a tábornok a katonára. Böszörményi, igen Böszörményi volt bent a laktanyaügyeletes, és elmondta, hogy Nagy szabályosan fárt el. „Miért nem tetszett a jelszót kiáltani?". Mindkét laktanyában, minden magyarnak csizmát kellett tisztítania. Sorakozó, fel a hadbíróságra! A hadbíró ideges ember volt, remegő cvikkerét igazgatta, kihallgatta a magyarokat, mindig a tolmácsokhoz fordult, és sehogysem tudta kimondani, hogy: Nagy. Egyre és mindig csak Nagi volt a neve. Böszörményi nevét pedig csak addig mondta, hogy Besszer", bár néha végigmondta, hogy „Besszermeni". „Háromnapi laktanyafogság" — mondta a hadbíró Nagy Jóskának. „Miért?" — kérdezte Jóska. „Izé ... kérem hogyan ts mondjam ... Kérem, egyszóval... ilyen magas rangú tiszt és egy közlegény... meg az a pocsolya ... tapintatosabbnak, szeriózusabbnak, kellett volna lennie ... Nnna. Különben is, az a háromnapi laktanyafogság ts — feltételes, kéremszépenem. Ogy mondta: „Kéremszépenem". Ezt az ügyet együtt tárL- gyalták a savanyú kápp?xta üggyel, amely azzal végződön, hogy a géhás altiszt valami szigorú figyelmeztetést kapott, és a kárt meg kellett fizetnie; fizetéséből levonták az „}ltetf*es részt", de erre az öreg regruták talán nem is emlékeztek, meg arra sem, hogy a hadbírósági tárgyalás előtt volt egy érdekes per. Egy Jaroszlav Hasek nevű író állit a bíróság előtt, akit egyik regényben alakja, egy Katz Ottó nevű, volt tábori pap beperelt, mivel az író megsértette. Becsületébe gázolt. Felmentették az írót, akit vádlója meghívott egy kis söntésbe, ahol „... senkuje tá má milá...", ahol az én kedvesem a csapos. Es kibékültek. Es ittak a kibékülésre. Azt mondták Prágában, hogy nemrégen volt ez a per, és hogy nemrégen még ott botorkált Svejk, a jó katona. Menjünk vissza az első század laktanyájába, az volt a kedvesebb, ott volt a századparancsnokság, annak a kapuján volt a felírás: „Trocnovi Jiszkra János első huszárezred". Már csak a visszajáró emlékező találja meg a régit, de már csak az emlékeket, mivel a laktanya elhagyása után, amikor az utolsó napot is kihúztuk a naptárból, amikor az. udvar végében jutó vonatokat néztük, amelyek balra, balkéz felé — haza — dübörögtek. Hazamenetel után tíz esztendő múlva megint bevonultunk, de most már nem behívóra, idézésre, hanem — riadóra, általános mozgósításra, amikor is megtettük, amit megkövetelt tőlünk az idő és a történelem, de — elárultak bennünket, katonákat. Majd a hitleri hordák betörtek az országba. Leverten, szanaszéjjel, szétszakadozva, keserű száfízzel kavarogtunk Prágán keresztül onnan ts tovább, keletre, délre, ki merre látott. „Policskát nem adfuk! Policskát nem adjuk!", hallottuk Prágában és Bfeclavban, valamint Pozsonyban. Vészharang kongása volt az az ordítás, hogy Policskát nem adfuk a németeknek. A z őrnagy elvtárs még nem is élt, amikor mi, öreg regruták abban a laktanyában az udvaron álltunk a fekete salakos porban, nevünket olvasták, ágyat jelöltek ki és lovakat: Gyiviskát, Aloét, Furiát, Remondát, Musztángot és Bitangot, amelynek pedig Fika volt a neve, de a hét szerencse őrizte meg azt a regrutát, akihez az került, az a bitang. Az őrnagy elvtárs ezekben a napokban jött haza Délről: Bulgáriában, Jugoszláviában és Magyarországon járt az egység. Szegeden a halászlé „beszélt hat nyelven", máskülönben nehezen értette meg magát a magyar elvtársakkal, akik kedvesek voltak hozzá. A látogatóban megbízott: igen, minden emlék élt, igaz volt, úgy volt. Az akkori, az azóta született úf történelem is, új világ is, mivel a „jelentkezés" ts újmódi volt: „őrnagy elvtárs, Morvái Gyula közkatona, jelentkezik". Tréfás „piheni" és üdvözlés volt a válasz. És nem volt kthállgatás, hanem emlékezés, kedves öreg regruták, és az új világ üdvözlése a „Napos Oldalon". SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA Bölcsészet a középiskolában AZ IDEI TANÉVBEN új tantárgy oktatását vezették be középiskoláinkban — a bölcsészetet. A polgári nevelés oktatását ezzel rendszeresebb, magasabb szintű tantárgy, a filozófia tanítása váltotta fel, amely helyes módszerek alkalmazásával nagy szerepre hivatott a korszerű, sokoldalúan fejlett, embertípus kialakításában. A szülőkben éppúgy, mint a tanítványokban akaratlanul ls felmerül a kérdés, vajon ml célt követ a filozófia tanítása már a középiskolában? A filozófia sajátosságai révén sokban különbözik a többi tantárgyaktól, bizonyos mértékben különálló, önálló tantárgy, melynek célja elsősorban nem egy bizonyos mennyiségű tananyag elsajátítása (mint pl. a számtan, biológia stb. esetében), hanem a más tantárgyak keretében elsajátított tananyag gyakorlati felhasználásához mutat utat, s ezáltal jelentős szerepet tölt be a tanulók nevelésében. A bölcsészet tehát az emberformálás lehetősége és képviselője iskolánkban. Hatását tekintve az iskola befejezése után a gyakorlati életre is kihatással van, mivel önálló gondolkodásra, egészséges, bátor vitaszellemre, a vitában az ellenérvek keresésére és felsorakoztatására, a nézetek sokaságában önálló, egyéni állásfoglalásra nevel. Az itt említet sajátos vonások sokban hozzájárulnak a világnézet-világszemlélet kialakításához, ami nélkül a szellemi érettség napjainkban elképzelhetetlen. Mindezt figyelembe kell venniük a szülőknek is s egyben tudatosítaniuk kell, hogy a bölcsészet elsajátításában a többi tantárgyaknál bővebb alkalom kínálkozik segítő közreműködésükre. Hiszen tág lehetőség nyílik itt a termékeny vitákra. S nem szabad aggódniuk, hogy a különböző nézetek találkozása, a pilléres érvek felsorakoztatása, a világnézeti és életszemléleti álláspontok összecsapása feltárhatja gyengéiket. A bölcsészet a fentebb említetteken kívül olyan alapvető általános ismeretekkel vértez fel, melyek nélkülözhetetlenek az ember és a társadalom, valamint az ember és az anyagi világ viszonyának rendezésénél: az egyéni szabadság, a személyiség problémái, a nemzetiségi kérdés, a különböző vallású és világnézetű emberek együttélésének problémája, az anyag elsődlegessége stb. Mindeme problémák megvitatása tudatosabbá, színvonalasabbá válhat, ha a társadalmi lét és az anyagi világ általános, filozófiai törvényszerűségeinek ismeretében vizsgáljuk őket. A bölcsészet oktatásának egy másik fontos küldetése, hogy segítse megérteni az emberiség egyetemes kulturális örökségét, A könyvkiadás jövő évi tervei Az elmúlt héten ülést tartott a TATRAN Magyar Üzemének szerkesztőbizottsága. Az ülés napirendjén a jövő évi terv, valamint a tömegkiadványok kérdése szerepelt. Dobos László, a magyar üzem vezetőfőszerkesztője ismertette a kiadó terveit, majd a vita során számos, a könyvkiadást érintő kérdést tárgyalt meg a szerkesztőbizottság. A jövő évben megjelenő eredeti mű a korábban tervezett 22 címszó helyett (technikai okok miatt, valamint gazdasági szempontokat figyelembe véve) 19 jelenik meg. Ezek közül 10 prózai alkotás, 7 verseskötet, 2 pedig tanulmány. A prózai alkotások közül az alábbiak jelennek meg: Egri Viktor: Pergő tűzben című kötete, Gál Sándor: Nem voltam szent (novellák), Mács József: Adósságtörlesztés (regény ), Monoszlóy Dezső: Sivatag (elbeszélések), Ordódy Katalin: Az idegen (regény), Petrőci Bálint: Mágneses rácsok (kisregények), Szabó Béla: Egy forradalmár élete (regény), az I. köztársaság novellaterméséből válogatás, Rácz Olivér: Rezedacirkusz cimű ifjúsági kötete, továbbá a kiadó magazinja, Szivárvány címmel. A lírai alkotásokat illetően megjelenik: Bábi Tibor: Se elevenen, se holtan című válogatása, Bárczi István verseskötete, Csontos Vilmos: Csendes lobogással című válogatása, Gyurcsó István: Percmutatók, Gyüre Lajos: Meditáció esőben, Nagy Lajos: Tériszony és Török Elemér: Fényért perelek című verseskötete. A tanulmánykötetek közt pedig Csanda Sándor: Első nemzedék, és Fábry Zoltán: Stószi délelőttök című műve. A tömegkiadványokat illetően újdonsága a kiadónak, hogy január 1-től az Iskolai Könyvtár keretében évente több ifjúsági müvet jelentet meg. A magyar irodalomból a jövő évben például Jókai: Aranyember, Arany: Toldi estéje, Katona: Bánk bán, Kosztolányi: Édes Anna, Madách: Az ember tragédiája, Mikszáth: A Noszty fiú esete kerül kiadásra. Ezenkívül három természettudományos kiadványt is besoroltak az Iskolai Könyvtár sorozatba. Ogy véljük, ez a sorozat már régóta váratott magára, most azonban arra is szükség lesz, hogy az iskolák valóban komolyan is vegyék ezt a lehetőséget. A VBK-sorozatban Nagy Lafos: Tériszony, Gyurcsó István: Percmutatók, Weöres Sándor versei, s André Frenaut válogatott versei jelennek meg. Jutalomkönyvként A líra ma című tanulmányt tervezik, mely a XX. század európai lírájának reprezentásait vonultatja fel. A legnagyobb probléma, hogy a Versbarátok Köre az utóbbi években meglehetősen megcsappant, s pillanatnyilag a taglétszám megállapítása és az új tagok toborzása okozza a legtöbb gondot. Az MKBK-sorozatban Kosztolányi: Néró, Fejes Endre: Szerelemről, bolond éjszakán, M. Kundéra: Tréfa, és Faulkner: A szentély című műveit tervezik. Az ajánlott (választható) kiadványokban pedig Ajtmater: Isten veled, sárga, Tamási Áron: Bölcső és bagoly, Ordódy Katalin: Az idegen, J. C. Hronsky: Egy a milliók közül, Marinkovics: Kiklopsz, valamint az első köztársaság novellairodalmából készülő válogatás jelenik meg. Jutalomkönyvként Dusán HamSík: A középszerűség géniusza című művet tervezik. A szerkesztőbizottság foglalkozott az 1969-es kiadói terv kilátásaival is. Elhatározta, hogy a hagyomány-sorozatban felfekteti azokat a műveket, melyek kiadásra várnak, s ugyanakkor felmerült Sas Andor és Tóth Tibor hagyatékának kiadása is. A tervezett művek nagy része a közös könyvkiadás keretében lát napvilágot. —rfz— amely nemzedékről nemzedékre, társadalmi rendszerről társadalmi rendszerre fejlődött és öröklődött át, a különböző, egymással gyakorta éles harcot vívó nézetek, eszmék kialakulási folyamatában. Az ember évszázadokon át húzódó nehéz küzdelme, a különféle problémák megoldására törekvő nézetárnyalatokban különböző kísérletek sokasága lehetővé teszi számunkra annak megértését, hogy egyetlen nézetet, egyetlen filozófiai szemléletet sem emelhetünk a kiváltságosság és egyedüliség trónjára, anélkül, hogy szembe ne kerülnénk az emberi gondolkodás alapvető törvényszerűségeivel. Ez természetesen nem zárja ki a tényeken és történelmi fejlődésen alapuló tudományos világnézet és filozófia támogatását, másrészt viszont megköveteli az ettől eltérő nézetek, álláspontok tiszteletben tartását, feltételezve, hogy színvonalas megfontolt érvekre támaszkodó vitával igyekezünk meggyőzni a más nézetek képviselőit. Itt nincs helye lebecsülésnek, vagy a dolgok leegyszerűsítésének még akkor sem, ha vitapartnerünk a saját gyermekünk. Sőt, a nevelés csak úgy vezethet célhoz, ha a vitában gyermekünket egyenrangú félként kezeljük. Ne várjuk, hogy gyermekünk a bölcsészetet magolni fogja, mint esetleg a többi tantárgyat. A filozófia küldetése más: formálja az ember cselekvését, értékrendszerét, erkölcsi normált, egész életére kihatóan. Nem hiába nevezték már az ókori görögök a filozófiát a „bölcsesség szeretetének". Ne bosszantsa az se a szülőket, ha gyermekük a bizonyítékok és érvek hatása alatt elfogadja az övéktől esetleg eltérő, modern tudományos filozófia és marxizmus eszméit. Felháborodás és szülői erély alkalmazása helyett nyílt vitában próbára tehetik gyermekük meggyőződését, s egyúttal meggyőződhetnek saját álláspontjuk helyességéről és erejéről is. Az is megtörténhet, hogy míg a tudományos világnézetet valló szülők üdvözlik a bölcsészet oktatásának bevezetését, a vallásos világnézeten álló szülőkben ez a lépés aggodalmat válthat ki. Talán felesleges hangsúlyoznunk, milyen indokolatlan eme aggodalmuk. A szocialista társadalmi gyakorlat múltjának bírálata után ma mi sem ártana többet a tudományos filozófia és a marxista eszmék tei jesztésének mint a rákényszerítés és a hatalmi eszközök alkalmazása. Tudnunk kell, az eszmék csak egy úton juthatnak el az emberek tudatába ős érzelemvilágába: a meggyőzés, az érvelés útján. Ugyanakkor a marxizmus eszméinek befogadásához arra is szükség van, hogy az ifjúság gondolat- és érzelemvilágában bizonyos hiányérzet keletkezzen, annak következményeképpen, hogy a vallás által hirdetett eszmék korunk követelményei közepette már nem megfelelők. A marxizmus világméretű elterjedése éppen azzal magyarázható, hogy az elnyomott, szenvedő tömegeknek szüksége volt az új tudományos filozófiára, amit a kizsákmányoló rendszer minden erőszakos elnyomása ellenére sajátítottak el, majd a szocialista országolt társadalmi életében gyakorlati erővé alakítottak át. ÖSSZEGEZVE tehát a filozófia oktatása egyaránt fontos azoknak a tanulóknak, akik a főiskolára készülnek és azoknak, akik érettségi után a gyakorlati életbe lépnek. A filozófia jelentősége messze túlhaladja az oktatás kereteit, mivel a tanulók életszemléletét, életútját, jellemét és magatartását formálja, hatása tehát egy életre szóló. ADORJÁN ZOLTÁN 1967. XI. 23.
