Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)
1967-11-22 / 322. szám, szerda
K özeledik a nemzeti bizottságok és a legfelsőbb képviseleti szervek, a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek választása. Ez természetesen összpontosítja a lektorok, a propagandisták és általában a nevelőmunka területén működő dolgozók figyelmét az ideológiai pártmunka olyan kérdéseire, amilyen a társadalmi viszonyok és a szocialista demokrácia problémája. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága szeptemberi ülésén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és széles alapokra helyezte ezt a tevékenységet. Szocialista társadalmunk nem osztálynélküli és nem is lehet az. A munkásság és a szövetkezeti parasztság a különböző rétegekkel együtt, amelyek között méltó helyet foglal el értelmiségünk ls, a társadalmi szerkezet bázisát képviseli. Ennek a bázisnak egyelőre osztályjellege van antagonisztikus ellentmondások nélkül. Az említett osztályok és társadalmi rétegek a szocialista társadalmi tulajdonnak megfelelő új jelleget viselnek. A munkásosztály és a parasztság, a fizikai és a szellemi dolgozók között fennálló különbségek alapja eltérő szociális helyzetük a társadalmi munkamegosztás rendszerében. Ezeket a különbségeket csak a termelés fellendítésével, a kommunizmus anyagiműszaki bázisa megteremtésével, a tudomány és a kultúra kibontakoztatásával számolhatjuk fel. Ma gyakran úgy beszélnek a munkásság, a parasztság és az értelmiség közötti különbségekről, mintha ezeknek nem volna mélyebb gyökerük és csak a társadalmi munkamegosztástól függnének. Természetes dolog, hogy a munkamegosztástól függő különbségek mind jelentősebbekké válnak és ma nálunk minden osztályt és a dolgozók minden rétegét egybefűzi a társadalmi tulajdon. Ez alapozza meg a személyi érdekek egységét, ami társadalmunk elmélyülő szocialista integrálódásának bázisa. A munkásosztály érdekei főleg gazdasági szinten jelentkeznek. A szocializmusnak alapja, a szocialista társadalmi tulajdon is megfelel a munkásosztály történelmi érdekének. Ez az osztály ugyanis elválaszthatatlan kapcsolatban áll a tulajdon e formájával. Ezzel magyarázható, hogy ez a kapcsolat szilárdabb, mint azoknál a rétegeknél, amelyek a múltban összefonódtak a kisburzsoá és a magántulajdonosi viszonyokkal. Nem érthetünk egyet a néha előforduló olyan nézettel, hogy a munkásosztály vezető szerepe már idejétmúlt, mert sokan már a szocialista társadalom építésének feltételei között születtek és értek felnőttekké. Ez azonban mit sem változtat a munkásosztály vezető szerepén. Ennek magyarázata, hogy a szocializmus és a kapitalizmus között világméretekben nem enyhült az antagonista ellentmondás és szocialista államunk egyöntetűen pártolja a nemzetközi munkásság osztályhelyzetét. A munkásosztály, mint társadalmi erő a legjobban érdekelt nemcsak a szocialista vívmányok megtartásában, hanem továbbfejlesztésében is. Közgazdasági jellegét és viszonyait tekintve életfontosságú érdeke a szocialista termelőerők fejlesztése, a tudományos és a műszaki forradalom kibontakoztatása. Ideológiai munkánkban ez arra a következtetésre vezet, hogy a munkásosztály küldetésével kapcsolatos marxi—lenini tanításnak nincs semmi köze az olyan mesterkélt elképzelésekhez, hogy ez vagy az az osztály, illetve csoport fölérendelt szerepre hivatott, hanem a társadalmat mozgató erők tudományos megfigyelésére épül. Továbbá látnunk kell, hogy a munkásosztály vezető szereTársadalmi viszonyok es szocialista demokrácia pének értelmezésében még zavart keltenek a múlt csökevényeként érvényesülő vulgarizáló elképzelések, amelyek megbontják az egységet és mesterséges módon ellentmondásokat váltanak ki. Különösen azok a nézetek károsak, amelyek a munkásosztály létérdekei, a szövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel ápolt kapcsolatai ellen irányulnak. Egyben szembe kell szállnunk azokkal az irányzatokkal ls, amelyek lebecsülik az értelmiség jelentőségét és társadalmi szerepét Az ilyesmi előfordul és nemcsak helytelen, hanem káros is. Ide tartozik a szektásság, amely a múltban a szocialista értelmiséggel szembeni helytelen magatartásra vezetett. A szocializmust nehezen fejleszthetnénk a szocialista értelmiség tevékeny részvétele és hozzájárulása nélkül. Hasonlóképpen a munkásosztály és a kommunista párt nehezen érhetné el e segítség nélkül célkitűzéseit. Ha tehát akár az iparban, akár a mezőgazdaságban előfordulnak olyan nézetek, hogy a munkások „valamilyen" érdekét szembe kell állítani a műszaki dolgozók és a mérnökök érdekeivel, akkor az ilyesminek nincs semmi köze a párt törekvéseihez és politikájához. Ma új munkástípus van kialakulóban, amely igyekszik a magas fokú szakképzettség elnyerésére. A fizikai munka tehát a szellemi tevékenység mind nagyobb hányadával párosul. Ez a közeledés nagyon intenzív főleg a műszaki értelmiségnél és mind gyorsabb ütemű lesz, mint magasabb színvonalon jelentkezik, párhuzamosan a tudományos és a technikai haladással, a műszaki forradalom térhódításával. A szocialista viszonyokkal kapcsolatban is előfordulnak helytelen nézetek. Ezek szerint a szocialista viszonyok néhány év leforgása alatt gyorsan kommunista viszonyokká alakultak át. Ennek megfelelően — az Ilyen elképzelések szerint — a munkásosztály a közeljövőben elveszti osztályjellegét és társadalmi réteggé alakul át. Az ilyen illúziók károsak és nem reálisak. A szocialista viszonyok távlati fejlődésük során úgy kell, hogy alakuljanak, hogy az emberek anyagi és más szükségleteit teljesebben kielégítsük. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha munkánkkal és erkölcsi síkon is törekedni fogunk ennek a célkitűzésnek az elérésére. Ezzel kapcsolatban is fontos szerepet visz a szocialista demokrácia helyes értelmezése és főleg helyes gyakorlati alkalmazása valamint további kibontakoztatása a nemzeti bizottságok tevékenységének minden fokán fez alapvető követelmény) és általában egész életünkben. Az új irányítási rendszer létrehozza a szocialista demokrácia magasabb szintű kifejlesztésének kedvező feltételeit. A szocialista demokrácia kibontakoztatása egyben biztosítéka lesz a népgazdaság eredményesebb irányításának. Lenini felfogásban a demokrácia annyit jelent, hogy bővítjük a tömegek szervezett részvételét a hatalom gyakorlásában, az irányításban, a személyi kezdeményezés fejlesztésében. A szocialista demokrácia az irányításnak olyan rendszere, amely mind nagyobb mértékben lehetővé teszi az emberek, a csoportok és a rétegek különféle, néha ellentmondásos érdekeinek és«szükségleteinek felmérését. Az állami és más szervek határozataik kidolgozásában vegyék tekintetbe ezt a differenciálódó helyzetet. Jelenleg főleg az egyes munkahelyek dolgozóinak kell nagyobb teret biztosítanunk kezdeményezésük és aktivitásuk kibontakoztatásában olyan kérdések esetében, amelyekhez ők értenek a legjobban s amelyekben kellő tapasztalatokkal rendelkeznek. A demokráciánk által biztosított széleskörű jogok érvényesítése attól függ, hogy miként működnek a társadalom egyes intézményei, hogyan tudják ösztönözni és felkarolni az emberek kezdeményezését. Az ideológiai munka valamennyi eszközének fontos feladata, különösen a választások előkészítése szakaszában, megszilárdítani az emberek állampolgári tudatát, kihatni a képviseleti testületek munkájának tökéletesítésére és tekintélyük elmélyítésére. Ez a feladata a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak és az előadások útján végzett propagandának is. Ezt a munkát jelentősen elősegíti annak az elvnek érvényesítése, hogy a választók majd több jelölt közül választhatnak. Nevelőmunkánkban továbbá megfontoltan harcolnunk kell a bürokrácia megnyilvánulásai, az emberek jogos követelményeinek semmibe vétele, a társadalmi érdek megkárosítása, az önző törekvések ellen. A dolgozók indokoltan bírálják a formalizmusnak és a közömbösségnek jelenségeit. Az eredményre nem vezető viták is közömbösséget és passzivitást váltanak ki az emberek körében a politikával és a demokratizmussal szemben. Ilyen esetben ugyanis elvesztik abba vetett hitüket, hogy konkrét értelme van részvételüknek az irányításban. A szocialista demokrácia elképzelhetetlen és lehetetlen társadalmi és munkafegyelem a munka hatékony megszervezése és általában az emberek társadalmi tevékenysége nélkül. A demokrácia helytelen értelmezésében néha csak a polgári jogokról beszélnek, a kötelességekről, a demokratikusan elfogadott határozatok teljesítéséről nem. Mindmáig előfordulnak nálunk a munka- és a társadalmi fegyelmezettlenség esetei, a köz érdekének elha 1nyagolása, a társadalmi tulajdon semmibevétele. A párt ideológiai munkájában és a társadalmi szervezetek, főleg a nemzeti bizottságok nevelőmunkájában érvénye sítenünk kell azt az elvet, hogy a demokrácia és a fegyelem bizonyos értelemben közlekedő edény. Olyan közvéleményt és légkört kell kialakítanunk, amelyben nem jár sikerrel az, aki csak a jogait követeli meg, de megfeledkezik kötelességei lelkiismeretes teljesítéséről. A szocialista demokrácia tehát széleskörű és tevékeny részvétel az irányításban, szocialista politikánk kialakításában, hogy az emberek adott posztjukon és hatáskörükben konkrét módon munkálkodnak azon, nehogy a demokrácia öncélúvá váljon, hanem mindig megfeleljen a szocialista társadalom szükségleteinek és érdekeinek. Dr. BohuS Steiner, SZLKP KB dolgozója Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése számos probléma elé állította az ipari vállalatokat. Egyeseket előnyös helyzetbe juttatott, mások elé számos, megoldásra váró feladatok tornyosított, sőt olyanok is akadnak, amelyek panaszkodnak, hogy teljesen elfogadhatatlan követelményeket támaszt velük szemben ... A népgazdaság fejlődését irányító „vezérkar" tudni akarta, a termelőüzemek miként vélekednek az új gazdaságirányítási elvekről, és hogyan látják — az új mechanizmus érvényesítésének szemszögéből — további fejlődésüket, ezért a Népgazdasági Tervezési Kutató Intézet a minap anonim ankétot rendezett. Az ipari vállalatok vezető dolgozói — az önkéntesség álapján és a szigorú névtelenség elvének betartásával — kifejtették nézetüket, milyen a vezetésük alatt álló vállalat pillanatnyi helyzete, hogyan képzelik el további fejlődésüket, milyen gazdaságpolitikai irányzatot érvényesítenek. Mi mindenről fejtették ki nézetüket a névtelen kérdezettek? • Arra a kérdésre, hogy az 1970. évig a mai gazdálkodási feltételek megtartásával, avagy megváltoztatásával számolnak-e, a vállalatok 80 százaléka a feltételek módosítását várja. Hogyan értékelik a szakágazati igazgatóság szerepét? — hangzott az egyik következő kérdés. A válaszok így oszlottak meg: a vállalatok 31 százaléka ki nem elégítő közbenső láncszemnek tartja a szakágazati vállalatot, 31 százalékuk megfellelőnek tartja a szerepét és hatáskörét, a vállalatok 21 százaléka számára szerepe túlságosan széles körűnek tűnik, 13 százalékuknak pedig túlságosan szűknek. Azok a vállalatok, amelyek nem megfelelő közbenső láncszemnek minősítették a szakágazati igazgatóságokat, más típusú szervezetnek adnának előnyt, a vállalatok kisebb csoportja pedig önállósítani szeretné magát. • A kereslet és a kínálat viszonya még mindig nemkívánatosán alakul. Ezt bizonyítja ez a néhány tény is: A belföldi piacon ma is nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A belkereskedelem keresletét nem fedezi a vállalatok ötven százaléka, a termelési fogyasztás követelményeit pedig a vállalatok több mint 52 százaléka nem elégíti ki. Ezzel összefüggésben egy további megállapítás is elgondolkoztató: az értékesítési nehézségekkel küzdő vállalatok között azok vannak túlsúlyban, amelyek fokozzák a termelést(l). • Ami a külföldi piac ellátását illeti, a tőkésországokba szállító vállalatoknak több mint 50 szálzaléka úgy nyilatkozik, hogy az átvevők kereslete kisebb, mint amennyit szállítani tudnának, és csak 20 százaléknál nagyobb a kereslet a termelési lehetőségeknél. Hasonló a helyzet a szocialista országokba irányuló exportnál is, bár ott könnyebben el tudják helyezni árujukat, mint a tőkésországokban. • Iparunk jó feltételekkel rendelkezik a választék korszerűsítése számára. Ezt bizonyltja egyebek között az a tény, hogy a vállalatok 51 százalékánál a termelési ciklus egy hónapnál rövidebb, 80 százalékuknál pedig nem haladja meg a fél évet. 1968-ban a vállalatok 62 százaléka azzal számol, hogy fokozza az újonnan bevezetett és tökéletesített gyártmányok százalékarányát. • Mi az oka a megkezdett építkezések magas arányszámának? A vállalatok nem ls anyAz utolsó évszázad nagy forradalmi fordulatoi közül az oroszországi Októberi Forradalom volt a legnagyobb. A Németországból kiinduló reformáció az európai lelkiismeret megújhodásáért küzdött, és az elkeseredett harmincéves háborúban a vallási és a szellemi toleranciáért harcolt. Azután jött a francia forradalom, amely etikai erőinek hatalmával elsöpörte a feudális uralom pretenzióit és a polgárság egyenjogúságára és szabadságára törekedett. Az orosz forradalom pedig nemcsak egy osztály, hanem minden ember, minden nép és faj szabadságáért, egyenlőségéért és testvériségéért harcolt. Harcolt és győzött! Bernhard Kellermann, 1930 nyira az anyaghiányban, vagy a beruházások előkészítésében látják a fő okot, mint inkább az építési munkák elégtelen meg^ szervezésében. Ami egyébként a beruházások piacán való keresletet és kínálatot illeti, a vállatatok nézete szerint itt a jövőben is kiegyensúlyozatlan marad a helyzet. • Egy további meglepő megállapítás az, hogy a vállalatoknak több mint 51 százaléka még mindig munkaerő-hiányra panaszkodik. Ez arra vall, hogy ez ideig nem szabadultunk meg a népgazdaság extenzív fejlődésének csökevényeitől és az új gazdasági mechanizmus eszközei ez irányban elégtelen hatást fejtenek kl a vállatokban. Munkaerő-hiányt érez valamennyi iparág, még azok ls, amelyek azt állítják, hogy értéönvallomása kesítésl nehézségeik vannak — például a tüzelőanyagot termelő vállalatok 25 százaléka. Ez arra enged következtetni, hogy a vállalatok ez ideig nincsenek kitéve olyan nyomásnak, amely arra kényszerítené őket, hogy lényegesen fokozzák a műszaki, értékesítési ós irányító tevékenység színvonalát, A vállalatok 59 százaléka azt válaszolta, hogy az illetményadó korlátozza az új dolgozók felvételét, 3'i százalékuk szerint nem befolyásolja a munkaerő létszámának csökkentését, 2 százalékuknál pedig a dolgozók elbocsátását eredményezi. • Hol kifizetődőbb az értékesítés: belföldön vagy külföldön? — ez a kérdés is szerepelt az ankétban. A vállatok túlnyomó többsége a hazai értékesítést részesíti előnyben, kisebb részük a tőkésországokba, és legkevesebb a szocialista országokba irányuló exportot. A tőkésországokba leginkább a papír-, cellulóz-, üveg- és kerámiagyártó vállalatok és a gépipari vállalatok nagyrésze szeretne exportálni. Ezzel szemben a konfekcióipar a szocialista országokba irányuló exportnak ad előnyt. • A termelési ós értékesítési ciklus szempontjából fontos a szállítási határidők hossza. A vállalatok 76 százalékánál az ankét szerint a jövő évben hasonló hosszúságú lesz a szállítási határidő, mint most, a vállalatok 20 százalékánál (gépipar, üveg-, kerámia- és textilipar) rövidebb határidőkre tőrekednek. • A termelő-vállalatoknak a külkereskedelemhez való viszonya az ankét tanúvallomása szerint még nem teljesen rendezett és kielégítő. Legalább is így nyilatkozott a vállalatok túlnyomó része: a külkereskedelmi szervezetek mai keretén kívül látják a külföldön való érvényesülés kibővítésének lehetőségét. A termelő vállalatok kívánatosnak tartanák, ha közvetlenül valósíthatnák meg az exportot és az Importot. • Az ankét kitért a termékek minőségének és műszaki színvonalának fokozására is. A vállalatok a modern műszaki berendezések korlátolt importjájában és a szükséges anyagok hiányában látják a fő akadályt. Csupán a vállalatok 6,3 százaléka tulajdonítja a hátráltató körülményt a dolgozók elégtelen szakképzettségének. A minőség és a műszaki színvonal fokozásának egyik lehetősége a a szocialista országokkal valő kooperációban rejlik, Ezt az utat vállalataink nagyrésze azonban nem járja, pedig tekintélyes gazdasági eredménnyel járna. És még egy meglepő megállapítás: egyes vállalatok attól tartanak, hogy a tőkéáországokból való behozatal felszabadítása, Illetve kibővítése megnehezítené gyártmányaik értékesítését... A fenti válaszokból eredő következtetéseket, bármennyire objektívek is voltak a vállalatok nézetei, nem tarthatjuk abszolút értékűeknek, hiszen a vállalatok többé-kevésbé saját érdekeiket szem előtt tartva nyilatkoztak. Mégis elgondolkoztatók és komoly vizsgálatot Igényelnek. A Népgazdasági Tervezési Kutató Intézet kétségtelenül részletesen fogja őket tanulmányozni a népgazdaságirányítás tökéletesítése érdekében. fdi)
