Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-21 / 321. szám, kedd

1» Sfíetifeb adíaóztáó Hogyan érik kommunistává az ember, és hogyan lesz a párt tagja? Sokszor foglalkoztatott ez a kérdés, mert nem közömbös a pártélet szempontjából, kit milyen indítékok bírnak rá a döntö lépésre, hogy vállalja a párttagságot és az ezzel járó elkötelezettséget, és az sem közömbös kérdés, hogy a párt alapszervezete helyesen döntött, helyesen választott-e, mikor soraiba jogadta az új jelentke- . zőt. Hiszen a pártépítés felelőségteljes feladata épp ott kezdődik: az úf párttagok felvételénél. Épp ezen múlik, betölti-e társadalmi és történelmi küldetését. A komáromi hajógyár roppant szerelőcsarnokát járom. Heggesztőpisztolyok sziszegő, sistergő lángja nyaldossa a készülő hajótestek bádoglemezeit. Súlyos kalapácsok dübörögnek a mennyezet alatt. Kísérőm, középtermetű, Igénytelen külsejű férfi: Augustin Hlubik diszpécser itt a gyárban. Hét munkatársával egyetemben ő tartja nyilván az éppen gyártás alatt álló hajókat, a koordinációs terv szerint biztosltja a szükséges munkálatokat és a gyár jótállási kötelezettségéből adódó esetleges javításokat. Egy hosszú beszélgetés után, az üzemi pártbizottság irodájában felajánlotta, hogy végigvezet a szerelő csarnokon, s megmutatja a már vízrebocsájtott hajókat. Kaptam az alkalmon, mert Augustin Hlubik csak két éve tölti be új munkakörét: annak előtte tizenegy esztendeig hajóépítész volt. A szerelőcsarnok és vízpart volt egykori munkahelye és munkakörnyezete. Látni akartam őt itt, ahol tizenegy évet őrölt le az életéből. Négy fal között és egy irodaasztal mögött nehéz fogalmat alkotnunk' magunknak egy emberről. Az ember valahogy elválaszthatatlan a környezetétől. — Tizenegy évig voltam hajőépítész —, mondta fenn az Irodában, s ez a puszta adat most nyert igazi tartalmat. A szereléstől egész a hajó vízrebocsátásáig irányította és összehangolta a szükséges munkálatokat. Itt élt, mozgott tiaenegy éven át, ebben a dübörgésben, lángok sistergésében, vízrebocsájtott hajók fedélzetén. Jobbról is, balról is feléje mosolyognak az emberek, köszöntik, barátságosan meghitt ismerősként. Ki szlovákul, ki magyarul, és S keresztnevükön szólongatja őket. Szinte a szerelőcsarnokig nyúló medence vizén hatalmas, fehér hajótlest nyugszik. Nem ring. Nyugszik. Súlyosan, biztonságosan, mégis olyan benyomást tesz az emberre, mint egy pehelykönnyű álom. Megvalósult fehér álom. Volga—Balt. Ezt mondja a hajó ormára tűzött aranyozott felirat. — Ezt a sorozatot gyártluk most, — mondja Augustin Hlubik és a szerelőcsarnok felé mutat, ahol az előbb négy vagy öt hasonló hajótestet láttam a vágányokra ékelt kerekes állványokon. A szerelőcsarnok nyitott ajtaján át idehangzik a kalapácsok tompa dübörgése. — Látott-e már hajókeresztelést? — kérdezi mosolyogva. Nem láttam. Legfeljebb filmeken. — Nagy ünnep szokott lenni. És ritka ünnep. Mindig csak egy-egy sorozat első hajóját kereszteljük. — Tehát nem minden hajót. — Ki győzné pezsgővel? — mondja és mosolyog. A hattyúfehér Volga-Balt csakhamar kiúszik a tovahömpölygő folyamra, le a tengerre, távoli testvéri partok felé. Nézi a kész hajót. Kicsit fáradtan, mégis diadalmasan. Ezernyi kéz munkája, diadala testesült meg benne. Kicsit az ő diadala is. Nézi a hajót, én meg őt nézem. Valóban igénytelen, szinte jelentéktelennek látszó ember. Negyvenéves. Azt mondják, a negyvenedik év jelenti az ember élet virágkorát. A sapkája alól a halántékán ezüstösen megcsillog néhány rövidre vágott hajszál. Hát igen. A, negyvenedik esztendő ezüstöt virágzik Zömök, erős ember, de a szeme alatt, cserzett arcán megtelepedett már a fáradtság. Hiába, az élet is erős. Még húsz, még harminc év, és lebírja a legerősebb embert is. Fenn az irodában az apjáról beszél, aki nyolcvan esztendőt élt meg, aki a bratislavai pályaudvaron raktári munkás volt, és nem tanult meg írni olvasni. Aztán magáról beszélt, hogy elvégezte a négy polgárit, aztán kivezényelték a városkörnyéki erőc'ltésl munkálatokra. Ez negyvenöt márciusában volt. És április negyedikén a németek agyonlőtték az édesbatyját, aki fegyverrel a kezében ment elébük. Aztán. Aztán béke volt. A béke munka és szerelem volt. Megházasodott. Bratislavát elözönlötte a vidék. Apja egyszobakonyhás házikója szűk volt mindannyiuk számára, és lakást nem kapott. Valaki azt tanácsolta neki, jelentkezzen a komáromi hajógyárba, ott esetleg lakást is kaphat. így tett. És így lett azzá, ami. Komáromi lakos, hajóépítész, és diszpécser. Az anyagellátást tervező osztályon kezdte. Aztán tanult. Dolgozott és tanult. Beiratkozott a komáromi gépipari iskolába és szakérettségit szerzett. Beszélt a feleségéről ls, aki munkásnő és a szíkvízgyárban dolgozik. És beszélt a három „D"-ről, azaz Danáról, Dusánról és Drahomírról — a gyermekeiről. Tizenhat éve él Komáromban, ért magyarul és töri a magyar nyelvet. Az anyagellátást tervező osztályon kezdte, aztán tizenegy évig hajókat épített, hatvanöt óta diszpécser. Nincsenek nemzetiségi komplexumai. Az ember legyen elsősorban ember! Otthon érzi magát Komáromban. Ez év júniusában lett a párt tagja. Akivel csak beszéltem, mindenki azt mondta, megérdemelte a párttagságot. Ezt mondta Nyitrai elvtárs, az egészüzemi pártbizottság tagja, ezt mondta a négyes számú üzemi szervezet elnöke, Ondrej UCník mérnök, ezt mondták közvetlen munkatársai. Tudom róla, hogy éveken át tagja volt az üzemi szakszervezeti bizottságnak, pártonkívüli létére éveken át járt az üzemi pártoktatásra, s még egy egész sereg adatot tudok róla, de mindez valahogy lényegtelennek tűnik szememben, azóta, hogy megismertem. Megérdemelte ... Ebben a szóban, benne van egy élet munkájának elismerése, de kifejezi a pártszervezet komoly körültekintésre valló munkáját. Mert nem elég, hogy valaki kifejezze szándékát: a párt tagja akarok lenni. A párt küldetésének megfelelően választja és válogatja meg tagjait. BABI TIBOR TEREFERE Tóthpál Gyula felvétel^ Fogyatékosságok a panaszok intézésében A bizalom megszilárdítása sokban függ a helyi és a városi nemzeti bizottságoktól Minek alapján alakul ki a lakosság véleménye a nemzeti bizottságokról? A kérdést egyértelműen úgy válaszolhatjuk meg, hogy főleg a helyi és a városi nemzeti bizottságokkal fenntartott kapcsolataik alapján. Többnyire ugyanis ezeket a szerveket keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal, javaslataikkal és panaszaikkal. Sajnos, éppen a nemzeti bizottságoknak ezen a fokán a leggyakoribb a szubjektivizmus, az előírások megszegése és a sógor-komaság. Az utóbbi években ugyan sok mindenben javult a helyi és a városi nemzeti bizottságok munkája, de számos fogyatékossággal most is találkozhatunk. Az alábbiakban néhány ilyen jelenséggel kívánunk foglalkozni, mégpedig a panaszos ügyek intézésének rendkívül érzékeny problémáival. önmagában már az is kedvezőtlen tény, hogy a helyi, illetve a városi nemzeti bizottságokhoz intézett panaszoknak ez idén majdnem a kétharmada jogosnak bizonyult. Negatív jelenség továbbá, hogy az elmúlt évhez viszonyítva gyarapodott a névtelen beadványok száma. Más szóval, a panasztevők körében nem csökkent, hanem nagyobb lett az aggodalom — hátha üldözni fogják a bírálatért. Számos helyi nemzeti bizottság és a városi nemzeti bizottságok többsége megkésetten intézi ezeket az ügyeket, nem ad választ a kritizálónak, nem foganatosít következetes intézkedéseket, esetenként pedig helytelen következtetésekre jut a felvetett problémákkal kapcsolatban. Az Ilyen fogyatékosságok bosszantják az embereket, új panaszok benyújtására vezetnek, rendszerint a magasabb fokú szervekhez. Ügy tűnik, hogy egyes helyi nemzeti bizottságok még nem tisztázták: mi tekinthető panasznak és mi nem. A Losonci Városi Nemzeti Bizottság például panaszként kezelte a Járási Szolgáltató Üzem egyik dolgozójának vitás ügyét, amelynek lényege az volt, hogy az illetőnek katonai tényleges szolgálata előtt nem térítették meg a munkabérét. Nyilvánvaló, hogy ennek az ügynek a rendezése az adott vállalat szakszervezeti üzemi tanácsa döntőbiráskodási szervének hatáskörébe tartozik. Gyakran előfordul, hogy a helyi nemzeti bizottságok olyan beadványokkal foglalkoznak, amelyeknek megoldása más- szervek — a helyi népbíróságok, a járásbíróságok stb. — feladata. Nemegyszer előfordul, hogy nemcsak nem tartják meg a panaszos ügy intézésének 30 napos határidejét, hanem a bírálót még csak nem is értesítik arról, mi lett beadványának a sorsa. Így például a Szepsi Városi Nemzeti Bizottság hónapokon át nenl tartotta szükségesnek, hogy tájékoztassa Balogh Bélát és Miklós Istvánt — mit is tettek panaszukkal. A kosicei Landorfné csak három hónap múltán értesült arról, mit tett panaszos beadványa alapján a KoSicel Városi Nemzeti Bizottság. Az ügy Intézését közben már a köztársasági elnöki irodánál sürgette. A határidők be nem tartásának eseteit állapították meg a Rozsnyói és a Rimaszombati Várost Nemzeti Bizottságon is. ahol főleg az építésügyi osztály volt nagy „hátrálékban". " Előfordul, hogy a panaszt — elintézésre — annak továbbítják, aki ellen irányul. Ez előfordult a Komáromi Városi Nemzeti Bizottságon. Az egyik lakos itt a lakásvállalat ellen emelt panaszt és a VNB ennek a vállalatnak továbbította kritikáját. Az sem ritka eset, hogy a HNB vagy a VNB ugyan megválaszolja a bírálatot, kötelezően tudatja az orvoslás határidejét és módját is, viszont ezt követően semmi sem történik, így például a ko§icei Alojz Horváth tíztagú családjával egy az egészségre rendkívül ártalmas lakásban lakik. Panaszára a VNB lakásügyi osztálya értesítette, hogy lakáskérdését egy-két hónapon belül rendezik. Elmúlt három hónap ls és új lakásnak se híre, se hamva. Csodálkozhatunk-e, hogy az Illető megismételte panaszát? Ezúttal a VNB lakásügyi osztálya azt a választ adta, hogy ígéretük nem volt kőtelező és jogos követelményének belátható Időn belül nem tehetnek eleget. Vigyázzunk az ilyen nem kötelezőnek tartott, de kötelezően adott és a polgár által Ilyennek értelmezett ígéretekre! Az Ilyesmi ugyanis nem szilárdítja a lakosságnak a nemzeti bizottságok ügyintézésével szembeni bizalmát. Továbbá meg kell említenünk azt is, hogy a nemzeti bizottságok csak ritkán járnak el a panaszok intézésében előforduló hibákért és a huzavonáért felelős dolgozóikkal szemben. Erre csak a magasabb fokú szervek közbelépésére kerül sor és az ekkor foganatosított Intézkedések nem felelnek meg a rossz ügyintézés okozta kárnak. Az ilyen elnéző magatartás árt közös ügyünknek! A nemzeti bizottságok, tanácsaik és plénumaik rendszeresen foglalkoznak a panaszok intézése színvonalának kérdésével. Igényesebben kell azonban feldolgozni azt az anyagot, amelynek alapján tárgyalnak erről a fontos problémáról. A jelentések ugyanis inkább statisztikai kimutatásra hasonlítanak, mint megalapozott elemzésre, amely boncolgatná a fogyatékosságoknak és főleg az oly jellegű panaszoknak az okát, amelyek a nemzeti bizottságoknak, illetve az általuk irányított vállalatoknak munkáját érintik. Nem a véletlen műve tehát, hogy a tanács vagy a plénum ilyen jelentés alapján csak általános határoatot hoz. ami lényegében nem más, mint a jelentés tudomásul vétele. Ez előfordult például a rozsnyói, a revúcai, a jolsvai, a dobäinai és más városi nemzeti bizottságok esetében. A Losonci és a Szobránci VNB ugyan megtárgyalta a panaszok intézéséről szóló jelentést, de mivel az nem javasolt intézkedéseket, az ügy ennyiben maradt. Végül alapvető fogyatékosságként tüntethetjük fel azt, hogy számos HNB és VNB a panasz intézését csak az orvoslást szolgáló intézkedések meghozataláig követi figyelemmel. Arról már nincs áttekintésük, hogy vajon ezeket az intézkedéseket valóra váltják-a. Nem tarthatjuk általános gyakorlatnak az olyan panaszok nyilvántartását és elintézését, amelyek nem kerülnek papíron a nemzeti bizottság elé, hanem „csak" szóban hangzanak el a különféle gyűléseken. A rimaszombati polgári bizottságok tagjai például még Januárban több kritikus Javaslatot vetettek fel az utcák megvilágításával, a járdák tisztátalanságával, az üzletek meg nem felelő nyitvatartási Idejével kapcsolatban stb., de mindmáig választ nem kaptak. Ezekkel a fogyatékosságokkal nem azért foglalkoztunk, mintha nem látnánk a nemzeti bizottságok munkájának az utóbbi években javuló irányzatát. Örülünk az eredményeknek, de egyben harcolnunk kell a fogyatékosságok ellen, amelyek az általunk érintett területen elég gyakoriak. A választást megelőző időszakban az emberek mind nagyobb figyelemmel fogják követni panaszos ügyeik intézését. Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb ok legyen az elégedetlenségre. MEZŐ JÁNOS SORBIT-gyár épül Ostraván A prágai Technoexport és a budapesti Chemokomplex külkereskedelmi vállalat képviselői a napokban szerződést Írtak alá, amelynek alapján a magyar fél Csehszlovákiának eladja az élelmiszer- és gyógyszeriparban bevált, SORBIT néven Ismert alapanyag gyártásához szükséges berendezést. A SORBIT elsősorban a C vltámín nyersanyaga, de Jelentősége főleg a cukorbetegek számára nagy, mert teljes mértékben helyettesíti a cukrot, anélkül, hogy növelné az emberi szervezet inzulin-szükségletét. A szerződés szerint a berendezést a magyar fél, az összes műszaki paraméterek garanciája mellett, 1969-ben helyezi üzembe Ostraván. A gyár kapacitása előzetes számítások szerint — évente eléri majd az ezer tonnát. (sml