Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-21 / 321. szám, kedd

Szibériai akvarell A kietlen és sivár, fagyos és rettegett Szibériába egykor a veszedelmes bűnözőket és azokat száműzték, akik az emberi jogokért, a nép szabadságáért s az új eszmékért harcoltak. A szovjet tudomány és technika segítségével ma már ennek az óriási területnek is megmásult az arculata. A mai „elvarázsolt" Szibériát nemcsak írásban és filmen méltatják. A képzőművészetet is megihleti a szüzföldekből sarjadó, dinamikusan lüktető, új élet. Ivan Vasziljevics Tyitkov festő (szül. 1905) omszki és leningrádi tanulmányait befejezve, Novoszibirszkben is tanárkodott és részt vett egy Altáj hegységi és északszibériai expedícióban, így akvareljellt közvetlen benyomások, átérzett élmények alapján festette. — A bratislavai Dosztojevszkij sori kiállítási csarnokban mintegy 70 képe szerepel, évjelzésük 1960-tól 1966-ig terjed. De az anyag zöme az elmúlt év termése. Lelkes szocialista hazaszeretet sugárzik belőlük, s a természetért való rajongás, meg az emberi munka és eredményeinek megbecsülése. Ha végignéztük akvarelljelt, úgy érezzük, mintha a mesebeli varázsszőnyeget igénybevéve beutaztuk volna Ázsiának azt a roppant területét, s megismertük monumentális és intim szépségeit. Jártunk a Jenyiszej zordon, sziklák szegélyezte partján, előttünk siklottak tova a hidegen fénylő víztükrön a karcsútestű, sötét csónakok. Láttuk a nagy folyó torkolatát, fölötte, a felhős ég alatt költözködő fehér madarak raját, s mintha fantasztikus statikai számítások alapján, óriások építették volna a reánk meredő bérceket a Léna mentén. Hallottuk a szirtek közé zárt Tajmir tajtékzó, dühödt zúgását. Figyeltük a halásztelepeket, a holdfény remegő játékát a tengeren, az áttetsző, zöldes jégtáblákat, a fakunyhóikat elhagyó prémbundás, szigonnyal felszerelt halászokat. S feljutottunk az örök jég országába ls, az északi terület határsávjáig, ahol a kékes fehérségben egy magányos ember s egy kutya alakja rajzolódik a horizontra. Vadász lehet, vagy talán kutató. A geológusok elszánt kis csapata a közeli, gömbölydedre csiszolt hatalmas kövekkel borított területet tanulmányozza. S megálltunk partján az Obnak, s megbámultuk a kikötőket, a súlyos testű, modern hajókat, a nagy erejű, égővörös és fekete darukat, s a vízerőművet Krasznojarszkban, az első világháború fogolytáborainak városában. — ' S az „Arany völgyben" meglátogattuk az új akadémiai várost. Fehér falu házainak kivilágított ablakai mögött nyilván buzgó fiatalok viaskodnak tudományos problémákkal. S voltunk Norilban egy nyárvégi éjszakán, „keresztül mentünk az emeletes házak íves átjáróin, s körülöttünk élt az utca. Megmutatták egy behavazott faluban az űrrepülő Tyitov családjának egyszerű hajlékát. Tyltkovnak talán legsikerültebb akvarelljén felcsendül a sztyeppe költészete. A nap és évszakok körforgásában nézi és láttatja a tájat. És amikor a töméntelen hó végre elolvad a déli részeken, majdnem átmenet nélkül, hirtelen fellángol a nyár. S a rhododendronok sáfrányszínű leplet borítanak a lejtőkre. S a delfínium égszínkék bugái harsányan dicsérik a természet újjáébredését. De már néhány hét után az ősz ezüstös fátylai mögött sápadt aranyvillogásban, fázósan húzódik meg egy-egy árva nyírfa. Olykor feloldódnak a drámai ellentétek, s tiszta, csendes lírát éreztet a fiatal párok találkozása a falvak lilás homályában. 1924-ből való néprajzi tanulmányai az altáji hegylakók tipikus, élénk színű öltözetét, érdekes fafaragásait, vadászfegyvereit, hímzéseit, bőrből, nemezből, szövetből összeállított tarka szőnyegeit ábrázolják. Egy különlegességei is megismerkedünk: a nylrfakéregba metszett mértani és alakos ornamensekkel. Mindez egy tőlünk távol élő nép észjárásáról, szépségigényének sajátos megnyilvánulásáról tájékoztat. BARKANY JENÓNÉ • Színház Az évad nem a legjobban indult. Kevés az új alkotás, és közöttük ls alig akad olyan, mely különösképpen megnyerte volna a kritika, vagy a nagyközönség tetszését. Néhány darab meg is bukott. Míg az utóbbi években a külvárosi színházak bemutatói voltak a legérdekesebbek, a mostani évadban mintha üldözné őket a balszerencse. Vajon túlságosan avantgardista darabjaik miatt, amelyekhez a közönség még kellőképpen nem alkalmazkodott, vagy azért, mert a szerzők — minden jóindulatuk mellett — csak korlátolt tehetséggel rendelkeznek, esetleg túlságosan sietve írták meg darabjaikat? A párizsi színházakban néhány tavalyi előadás reprlzével találkozunk, köztük Frangoise Sagan „Ájult lovával" és Csehov „Sirályával". Azonkívül felújítottak néhány, egy évtizeddel ezelőtt sikert aratott darabot („A szegény Bitos" „A tojás", „Irma,te édes..." stb). A bulvárszínpadokon ismét színre került a „Kaktuszvirág" és a „Feleséged csal bennünket". • Revüszínházak Semmi különösebb újdonság. A befutott sztárok lépnek fel ismét, és aratják megérdemelt sikereiket, köztük Raymond Devos, a humor királya, a változatlanul bájos Léo Ferré, a poétikus Guy Béart és egy-két fiatal, de már néhány éve Jól ismert művész, például Georges Chelon, Nana Mouskouri és mások. A Chatelet színpadán Luis Mariano lép fel Francis Lopez „Madridi herceg" című operettjében. Sikere legalább 2—3 évre biztos. • Mozi Ha nem is futnak jelenleg „világraszóló" alkotások a filmszínházakban, néhány Jó filmben mégis gyönyörködhet a párizsi nézőközönség. A legsikeresebbek közé sorolhatók a következők: Joseph Losey „Baleset" (angol), Luis Bunuel „Hajnalka

1, Antonioni „Blow up" (robbanás) és Jean Clauds Lelouch „A fekete isten és a szőke ördög". Nekem nagyon tetszett Andrej MihalkovKoncsalovszkij szovjet rendező „Első tanító" című filmje. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat dicsőíti Fréderic Rossif „Októberi Forradalom" című műve is. Néhány híres filmrendező új alkotásáról a kritika mint kudarcról számolt be. Ilyenek: Visconti „Az idegen", Godard „A kínai nő" és Vittorio de Sica „Hétszer asszony" című műve. • Irodalom Pompásan Indult az Idény irodalmi téren. A kritika nem győzi eleget dicsérni Aragon „Blanche ou 1' oubli" (Blanka vagy a feledés) és A. Malraux „Anti-mémoires" című újonnan megjelent könyvét. Az írókat is megihlette az Októberi Forradalom 50. évfordulója és több új könyv jelent meg ennek jegyében. Ezek közül a legkedvezőbben fogadták J. F. Kahn és P. Durand „Tout commence a Petrograd" (Minden Pétervárott kezdődik) című művét. • Képzőművészet A Grand Palaisban az orosz festőmüvészetet — főleg gyönyörű ikonokat — bemutató kiállítás nyílt. Reméljük, hogy ugyanolyan érdeklődésnek fog örvendeni, mint a tavalyi Picasso- és a Tutankámon kiállítás. A francia művészvilágot ebben az évadban néhány nagy veszteség érte. Meghalt André Maurois és Marcel Ayme író, G. Sadoul filmkritikus és Julien Duvivier rendező. A szovjet színes televízió Műsorszerkesztés és technika • Az első hordozható színes monitor • TV-vizsga a Vörös téren • Épül az új stúdió a világ legmagasabb tornya a!att • Az első csatorna titka Kevesen tudják, hogy a szovjet televízió, sőt, a színes televízió is, már a háború előtt megszületett. Az 1938—39-es években a leningrádi Smakov professzor, Novákovszkt/ professzor és a velük együttműködő tudósok csoportja laboratóriumi otszonyok közt színes képátvitelt valósított meg. A háború évei azonban úgyszólván két évtizeddel visszavetették a kutatást. Az elmaradás behozása érdekében előnyösebbnek mutatkozott a színes tv-ben közös szovjet—francia rendszer megvalósítása. A színes tv-adás a SECAM-rendszer alapján már ez év elején megindult — próbaképpen. A rendszeres adás megkezdését november 7-re tervezték. A tudósok és a technikusok azonban már október elsején célt értek: aznap 14 óra 15 perckor Párizsban és Moszkvában egyszerre megindult a színes adás. Moszkvában a francia nagykövet, Párizsban a szovjet nagykövet köszönötte a közös erőfeszítés eredményét élvező nézőket. A moszkvai stúdióból Smakov professzor, a szovjet televízió „atyja" is beszélt ... Megkezdődött az első tarka, és a sző legszorosabb értelmében színes műsor rendszeres közvetítése. Idejében szólunk ... Zahar Armenyikovlcs Aszója n n a 1, a szovjet színes tvfőszerkesztőjével beszélgetünk a régi moszkvai televíziós stúdióban, a Sabolovka utcában. A negyvenes, nagyon fiatalos külsejű örmény főszerkesztő — történész. Művészeti kérdésekkel foglalkozó pártmunkás, majd a televízió „szerelmese" lett. Első dolga találkozásunkkor, hogy figyelmeztessen a kezdeti nehézségekre: — Mondtam nemrég Jifl Pelikánnak, a Csehszlovák Televízió vezérigazgatójának is, hogy kezdetben a színes adásokban nemcsak műszaki, hanem műsorszerkesztést problémák is felmerültek. Például hiába akarnánk egy bizonyos színes filmet vetíteni, ha a film kópiája jó ugyan a moziban, de nem Jó a televízióban. Kénytelenek voltunk külön tudományos-művészetl csoportot alakítani, amely arról gondoskodik, hogy a filmgyárak a televízióban is használható másolatokat készítsenek. — Ügy terveztük — folytatja Zahar Aszóján —, hogy negyedik műsorként esti adásban sugározunk színes technikával. De kitűnt, hogy a színes adás iránt óriási az érdeklődés országszerte. Ezért olyan csatornán kell sugároznunk, amely az egész országot behálózza. Ez pedig az első műsor csatornája. Kábeleken és reléállomások közvetítésével Leningrádba, Kijevbe, mindenüvé eljut így a színes adás. A meglevő adótornyokon csak némi műszaki változtatást kellett végrehajtani. Azok ts élvezhetik műsorunkat, akiknek nincs színes vevőkészülékük. Ök, persze, fehér-feketén látják a képet. Ámde azzal, hogy lefoglaltuk az első csatornát, kiszorultunk az esti műsorból. Elvégre híreket nem kell színesen beolvasni és a központi műsort nem bolygathatjuk meg. Így délután sugározunk. Szociológiai kutatással igyekszünk felderíteni, milyen rétegek nézik a műsort délután. Ennek megfelelően változtatjuk majd meg adásunk tartalmát. A stúdióban A műsor elkészítése látszólag nem nehéz dolog, hiszen idő van rá bőven — hetenként csak kétszer sugároz a színes tv: szombaton és vasárnap délután kettőtől fél négyig. Két másfél órás műsort egy hát alatt mindig „össze lehet hozni". A színes adást 62 ember készíti, ha nem számítjuk, természetesen, a szereplőket Viszont a próbák kétszer annyi időt igényelnek, Az első szovjet hordozható színes a műszaki, rendezői autóbnsz és a képátviteli berendezés: kamera. (A szerző felvételei.) mint a fekete-fehér tv-ben. Nemcsak minden felvételt, hanem minden mozdulatot is külön be kell világítani. Ha a fekete-fehér kamera előtt a szereplő kimozdul a fénynyalábból — legfeljebb sötét lesz az alakja. De ha színes kamera előtt mozdul ki a pontosan kiszámított erősségű fénysugárból, akkor megtörténhet, hogy arca megzöldül és kék ruhája megsárgul. Ez pedig komoly jelenetnél nevetésre ingerelne, s elrontaná a képet, s a nézőt is megzavarná. Nagyobb fegyelmezettséget kíván ez a színészektől ls. A stúdió technikusai most képrögzítő berendezésükre a legbüszkébbek. Még a feketefehér tv számára akarták e képmagnórendszert megvásárolni az amerikalaktól. Ezek azonban stratégiai ctkknek minősítették a „telerecordingot" és nem adták el. A tudósok nekiláttak és elkészítették maguk. Ráadásul színrögzítő kivitelezésben ts. Ma a szovjet színes képrögzítő magnó a világon használt rendszerek közül a legtökéletesebb képet adja vissza. A november 12-1 műsort már erről közvetítették, nem kellett tehát közvetlen adásban „kockáztatni", hanem hétközben előre felvették az egész műsort. A monitornál Meglepő kép fogad a kameránál: a kameraman fekete-fehér képet lát. Színes kép csak a monitoron, a rendező képernyőjén jelenik meg. Ami azonban a legszenzációsabb; a rendező monitorja már nincs szükségszerűen a stúdió fülkéjében, hanem hordozható kivitelben — egy autóbuszban. Lehetőségünk nyílik munka közben látni az első szovjet hordozható képátviteli berendezést. A másfél hónapos szovjet színes televízió rekordidő alatt megoldotta a hordozható, helyszíni közvetítésekre alkalmas berendezés problémáit. Első helyszíni közvetítése a Vörös téri díszszemle volt. A próbák idején ellátogatunk a helyszíni adás monitorjához. Az autóbusz fülkéje zsúfolt: mindenki, akinek némi köze is van a televízióhoz, látni akarja, milyen a hordozható kamera színes képe. Alkonyodik már, de a színpompás Vörös tér tarka templomtornyai élénk színekben jelennek meg a képernyőn. Egy bemérésre a rendező színes szvetterbe öltözött munkatársát küldi a kamera elé. A képernyő pontosan visszaadja a tarka szvetter minden árnyalatát. A távlatok Ma még szűkös viszonyok között, a régi stúdióban működik a színes tv. Rövidesen azonban átköltözik a stúdió a világ legmagasabb épülete alá, Osztanrinoba, az új központi stúdióba, ahol a „színeseknek" 600 négyzetméteres műterem áll majd rendelkezésükre. Visszatérünk Zahar Aszojanhoz, megkérjük, vázolja röviden a szovjet színes tv távlatalt: — Lehetőségeink megnövekedtek. Látták a képrögzítő berendezést, látták a hordozható kamerákat, befejezéshez közeledik az új stúdió. Mindez műszaki feltétele volt az igényesebb adásoknak. Tudatosítanunk kell, hogy a néző számára a színes kép megszokottá válik, kezdett attrakció Jellege rövidesen szertefoszlik. Ha színes képet néz, nem kíváncsi az ülő zenészekre, akik amúgyis feketében vannak, hangversenyt nézhet a feketefehéren ls. Olyan adásokat kell szerkesztenünk, amelyek csak színes kivitelezésben nyújtják a megkívánt élményt. Gondolkozunk afölött, hogyan használjuk ki a nagy érdeklődést az ismeretterjesztésre. Ma még kihasználhatjuk azt a jelenséget, hogy színesben olyan műsort ts megnéznek az emberek, amilyet fekete-fehérben nem néznének meg. De ez nem tart majd sokáig. Legfontosabb, hogy csökkenjen a vevőkészülékek ára. Az 59 cm képernyős Rubin 1200 rubelba kerül, ami egy személygépkocsi árának egynegyede. A klsképernyős 800 rubel, de ez is sok. E szavak után a főszerkesztő a vetítőterembe megy, hogy megnézze a legfrisebb színesfilm-szállítmányt. Csehszlovákiából ls érdekes filmek érkeztek. A vásznon Jól mutatnak. Most a monitor-próbák következnek. Itt már rosszabb a helyzet: Tíz színes film közül egy állja ki a tv-próbát... Hja, nem televízióra készítették őket... Befejezésül belelapozunk a nézők levelei közé. Az első színes adás visszhangja: „Hála tudósainknak és technikusainknak ..." „örülünk, hogy pártunk és kormányunk lehetővé tette ..." „Nem szégyellitek magatokat, olyan rövidecske szoknyában mutogatni a lányokat? ..." VlLCSEK GÉZA