Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)
1967-11-18 / 318. szám, szombat
B poprádi állomáson, a szemerkélő esőben fázósan keresem a tátrai villamost, vagy a szállodák autóbuszait. Ezek híján szállok be az állomás mögött a három autóbusz egyikébe. Sok csomaggál, bundával érkeznek az üdülővendégek. A buszban nem árusítanak jegyet, indulás előtt kell visszarohanniuk a pénztárhoz, cuccot, pakkot ismeretlen útitársakra bízva. A villamossíneket javítják, az interhotelek vendégei pedig saját kocsijukon jönnek — hangzik a felvilágosítás a lomnici Nagy-szálló recepcióján. Es akinek nincs? Mert ilyenek is vannak... A szállodák, az utazási iroda miért nem állítanak be közösen különjáratot az érkező vendégek részére? Ezek egyelőre csak kérdések ... 0 Másnap kisütött a nap. Teljes erejét bevetette, mintha engesztelni kívánt volna, az előző napi borúért. A bíborvörös, aranysárga és zöld szín minden árnyalatában tobzódott » hegyoldal. Gögösen emelkedtek ég felé az időbarázdálta ormok, csúcsok ... Kimondhatatlanul gyönyörűséges volt. Felfrissülten indultam utamra, hogy lássam, miként búcsúzik a Magas-Tátra a nyártól, miként várja a telet? Ha kimondom Tátra, látom a hóval borított hegyeket, a festői szépségű Tar-patakot, a Csorba-tót, mely úgy csillog a hegyektől övezett katlanban, mint óriási tükör. Látok luxusszállodákat, üdülőotthonokat, de látok gyógyintézeteket és szanatóriumokat. A vidék valamikor elsősorban a tüdőbetegek „varázshegye" volt. „Bevezetik" az udvariasságot —A nyári idény a nemzetközi idegenforgalom jegyében zajlott le — nyújt felvilágosítást július Viest mérnök, a smokoveci VNB idegenforgalmi bizottságának vezetője. Hozzávetőleges számítás szerint a Magas-Tátrában ez idén mintegy 1 700 000 turista fordult meg. Külföldiek, főleg a népi demokratikus országokból, valamint a Szovjetunióból. Az előbbi évekhez viszonyítva csökkent a nyugati vendégek száma, akik — információink szerint — ez évben előnyben részesítették a tengerparti üdülőhelyeket. Azért így is érkeznek szép számmal a Német Szövetségi Köztársaságból, Ausztriából, Olaszországból és a Benelux-államokból. — A természeti adottságokon kívül mi befolyásolja kedvezően az idegenforgalmat? — Akik gépkocsin utaznak északról délnek, vagy fordítva, nem hagyják ki útiprogramjukból a Tátrát. Előnyös áraink is vonzanak, melyeket utazási irodáink közvetítésével propagálunk. Mindezeknek együttvéve köszönhetjük, hogy nálunk rendezik meg az 1970-es sívilágbajnokságot. — Ezek szerint minden a legnagyobb rendben? — Azt azért még nem mondhatnám! A nemrégen befejeződött nyári idény arra mutat, hogy még sok a tennivalónk. Elsősorban meg kell oldanunk a lakás- és élelmezési problémákat, főleg olcsóbb árszinten. Éppen ezért beszervezetünk kb. 400 kiadó szobát magánlakásokban. Kevés a parkolóhelyünk is. A drótkötélpálya előtt két-három óra (»sszat kell sorakozni. Aztán feltétlenül orirosolni kívánjuk a kiskereskedelemben, éttermekben, nyilvános szektorokban az alkalmazottak viselkedését, vagyis bekívánjuk vezetni az udvariasságot és a több nyelvismeretet. A valutaforrás — És a hegyi szolgálat? Az idén több tragikus végű kirándulás történt a hegyekken ... — Igen sok kárt okoznak nekünk éppen az újságok. Felületesen leírják, hogy a Tátrában komoly lavinaveszély van — mire a taikus úgy képzeli, a jól fűtött szállodai szobában, üdülőben, vagy az ápolt sétautakon egyszerre csak fejére zúdul egy lavina! Ilyesmiről szó sincs. Lavinaveszély van Mgyan tavasszal, amikor az olvadás beáll, de aki figyelmeztetéseinket komolyan veszi, azzal nem történhet baj. Örömmel közölhetem, hogy a téli szezonra október közepéig majdnem minden szobánkat lefoglalták. Felkészülünk továbbá a téli'serleg-mérkőzésekre, befejezzük a sportcsarnokot, a síugró sáncokat. Mert a Tátra nemcsak • hó és napfény, hanem jelentős valutaforrás is ... Éjszaka eltűnt a fákról az utolsó levél is. Szerencsére a tátrai fák kopáran sem vonnak le semmit a természet szépségeiből. A nap ismét előbújt, de veszített hevéből. Beülök a vasútra induló három autóbusz közül a középsőbe... Ojra rossz lóra tettem, mert a harmadik kocsi előz és kétszáz méternyire előttünk defektet kap. A szűk úttesten nincs kitérő, háromnegyed óra hosszat várakozunk, míg folytathatjuk utunkat. Közben izgulunk, hogy lemaradunk a gyorsvonatról. Szerencsére a vonat is késik. Mire Poprádról kifutunk, sötétség borul a büszke hegycsúcsokra, ködbe burkolózik a Tátra, mintha restellné apró fogyatékosságait... DAVID TERÉZ — Az emberek felkészületlenül vágnak neki a hegyeknek. Néha nem is tudják, mi vár ott rájuk. Túlbecsülik saját erejüket. Például az idén három magyarországi fiú a menguSovcei hágón keresztül akart eljutni Lengyelországba. Először voltak hegyek között, úgy indultak el farmernadrágban, ingujjban, szandálban ... A mi oldalunkop járható út vezet a hágóhoz, de odaát lefelé mintegy 15—20 méternyi meredek sziklafal következik. Nekivágtak kötél, minden technikai felszerelés nélkül. Az első, egy fiatal tengerész, rögtön lezuhant és halálra zúzta magát. A második nem mert mozdulni, a harmadik visszafordult mentőkért. Már sötét volt, mire odaértünk. Akit életben leltünk, merev volt már a hidegtől. Csak lent a menedékházban tudta meg, mi történt harmadik társával. Idegsokkot kapott... Estére hófehér ruhát öltöttek a hegyek, mint hiú leányzó, aki mindegyik díszében be akar mutatkozni. Cukorpor csillogású takaró borul a földre és az aranyszínű, még vörös levelek ide-oda röpködnek a szélben, akár ezernyi tarka lepke. Mit csinál a turista ilyenkor este a Tárában? — Üdülőink december kivételével egész évben üzemelnek. Egyszerre 110 gyereket látunk vendégül, 12—15 éveseket. Teljes osztályok jönnek ide tanítójukkal, hogy ne maradjanak el a tananyaggal. Szép időben a szabadban folyik a tanítás. Nyáron külföldi vendégeink is vannak. Hrnőiar elvtárs könyvet vesz elő, s abból diktálja: — Júliusban szovjet gyerekeink voltak. Az Októberi Forradalom tiszteletére ovrucsi gyerekeket hívtunk meg. (Ovrucsnál esettel Ján Nálepka szlovák partizán, a Szovjetunió hőse.) Júliusban Izlandról, Dániából, Olaszországból, és Hollandiából jöttek gyerekek. Augusztusban az NDK-ból, Nyugat-Berlinből és Nyugat-Németországból. A Smokovec felé vezető országúton, turistákkal tömött autóbuszok követik egymást, munkások dolgoznak az úttesten, vidáman trombitál a villamos. Szép, nyugalmas világ. Egyszerre különös öltözetű emberek tűnnek elém. Kabátjuk, harisnyájuk vöröslik mint a pipacs. A hegyiemberek A hegyiszolgálat mentőosztaga. Ketten közülük, Gálfy Iván és Ivan UrbanoviC idegen hegyek ormaira is feljutottak. (A Hindukus legmagasabb csúcsának megmászásáról múlt szombati számunkban közöltük Gálfy Iván cikkét.). — Tizenhatan teljesítünk állandó szolgálatot — mondja Gálfy Iván. — Százhúsz önkéntes tagunk van. A lomnici központban éjjel-nappal ügyeletet tartunk és ha balesetet jelentenek, tizenöt percen belül készenlétben vagyunk. Éjszaka is. Két nyolcszemélyes kocsi áll rendelkezésünkre, és természetesen orvos... — Ez idén volt néhány tragikus kimenetelű szerencsétlenség? Minek tulajdonítható? A hé és a napfény jó-reklám, de... Nézi a televíziót a különböző hotelek előcsarnokaiban ... A Grand-szálló bárjában magyar zenekar működik, persze csupán a főidényben. Most szabadságon vannak. A Lucullus Grillben zongorista játszik. — A fő idényben. — No igen... Ilyenkor a Tátra nem éppen szórakoztató. Egy bennfentessel beszélgetek a tévé-nézés közben. — A hó kiváló propaganda. Hatásosabb a legszebb prospektusnál. Karácsony táján, februárban mindig telt házakat vonz. A napfény is jó reklám. Júliusban, augusztusban szintén emelkedik a tátrai levegő értéke. Ilyenkor nem férnek el a magánkocsik a parkolóhelyeken, sorba kell állni az egyetlen tejcsarnok, az egyetlen cukrászda előtt... És az egyetlen drótkötélpálya állomásánált — Ám az évnek v.an ezenkívül hét-nyolc hónapja. Mivel csalogatják ilyenkor a turistákat? — Valamikor Sonja Hennie korcsolyázott itt, és Gerevich vívott! Most az is probléma, ki takarítsa el a havat a szállodák elől? A közszolgáltatási hivatal a technikai szolgálatra hárítja. Nem lehet annyit elérni, hogy a szánkázásra megfelelő utakon, lánccal haladjanak az árut szállító teherkocsik és hagyják meg a szánkózás örömét a vendégeknek, akiktől fürdőilleték címén díjakat szedünk. Egyszerűbb salakkal beszórni az utakat! — Szép vidék máshol is van. Tirolban, Svájban, Ausztriában. Mindenütt rendeznek téli karneválokat. Mi is rendezhetnénk koncerteket, színielőadásokat, népi játékokat... Ilyenkor ősszel, meg tavasszal, amikor nincsenek sportesemények. De hol? Hisz kultúrházunk sincs! — Rengeteget költünk külsőségekre. A szobákba, éttermekbe eredeti festményeket, újvonalú kerámiát rakunk, de .ebben azután kl is merül minden tevékenykedésünk... Tátrai SrBmült lés előtt elhasználódott, a gyógykezelés megtámadhat más fontos szerveket. Túlterhelheti a szívet és a légzőszerveket. De amióta bevezették a kötelező védőoltást, a szűrővizsgálatokat, azóta egyre kevesebb az elhanyagolt eset. Valaha a legfőbb terápia a klimatikus kezelés volt: a légfürdő, a higiénia és tápláló diéta. Mióta az antibiotikumokat feltalálták, mindez csupán másodlagos fontosságú. Azóta a tátrai tüdőszanatóriumok sora is megritkult. Vysné Hágyn például ma már mindenféle tuberkulotikus eredetű megbetegedést gyógykezelünk. (Tüdő, gége, csont stb.) Akiknél a kezelés három napnál tovább tart, és szociális helyzetüknél fogva erre rászorulnak, 400—800 koronáig terjedő segélyt kapnak téli holmik beszerzésére, ami itt nélkülözhetetlen. Gyermekek paradicsoma Nem gyógyíthatatlan betegség A TBC immár nem gyógyíthatatlan betegség, legkevésbé a VySné Hágy-i szanatóriumban. Dr. Ürge igazgató főorvos távollétében dr. Minarik főorvossal beszélgetünk. — A TBC-s halálesetek százalékaránya minimális. Súlyos, mondhatnánk elhanyagolt esetekben azonban, amikor a tüdő már kezeA LOMNICI CSDCS ALATT az épület. Szőnyegekkel bélelt, világos, virágos, kellemes fűtött előcsarnok. Üvegszekrényekben kézimunkák, babák, madarak, festmények, játékok, állatok, csecsebecsék, emlékek! A vidámság a folyosókon tovább folytatódik. Benyitok a gondnokhoz, Koloman Hrnöiar elvtárshoz. Valóban vidám és hullámos ház, aliogy a gyerekek leírják a Gyermekparadicsom épületét. Az erkélyek, ablakok kidomborodnak a homlokfalból. És valóban van benne valami paradicsomkertszerű. Természetesen olyan értelemben, ahogyan a mai gyerekek a paradicsomot elképzelik. Nagy kert közepén áll CSORBA TŰ ÖSZ IDEIEN
