Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-18 / 318. szám, szombat

Gondolatok a problémákról Beszélgetés dr. Michal Benőik elvtárssal, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság elnökével Egyes Jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy az új gazdaságirányítás bevezetése a nemzeti bizottságok által irányított üzemekben az országos átlagnál több gondot okoz. Dr. Michal Benőik elvtárssal, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság elnökével az új gazdaságirányítást rendszer hatásának eddigi tapasztalatairól beszélgettünk. A nemzeti bizottsági üzemek sajátos helyzete • Milyen helyet foglalnak el a tárás életében a nemzeti bizottságok által irányított üzemek? — Ahhoz, hogy ezen üzemek jelentőségét helyesen ítélhessük meg, ismernünk kell néhány adatot. Nyolc üzemünkben 2720 ember dolgozik. A Járási Építőipari Vállalat évi terve 65 millió korona, ebből 30 millió korona értékben beruházásokat végez. A pukanecl Fafeldolgozó Üzem és a Helyi Ipar Járási Üzeme évente 49 millió korona értékű árut termel. Négy kommunális üzemünk — Léván, Zselízen, Ipolyságon, Farnadon — 24,5 millió korona értékben végez közszolgáltatásokat, az éttermek évi kiskereskedelmi forgalma pedig eléri a 37 mllliő koronát. A nem termelő szférában — közlekedés, iskolai, kulturális, szociális intézmények, négy házkezelőség — foglalkoztatottak száma 3829. Lényegében a puszta tény, hogy a nemzeti bizottságok által irányított üzemekben és intézményekben 6549, a Járás egyéb ipari üzemeiben pedig 6900 személy dolgozik, már önmagában is hangsúlyozza ezen üzemek Jelentőségét és szerepét a Járás további fejlődése szempontjából. • Ezek szerint mondhatjuk, hogy az említett foglalkoztatási arány az egyik ok, amely arra késztett a lárási nemzeti bizottságot, hogy fokozott gondot fordítson ezen üzemek gazdálkodására? — Valóban csak az egyik és nem az egyedüli. A mi üzemeink safátos feladatot teljesítenek: kielégítik a lakosság sokrétű igényét, közszolgáltatásokat végeznek. Egyáltalán nem hasonlíthatók a nemzetgazdaság egyéb ágazataiban működő üzemekhez. A múltban éppen ezt a sajátosságot nem tudatosították kellően sem az lrányítószervek, sem maguk az üzemek vezetői. Gyakran változott a központi irányítószerv, alacsony volt a dotáció, a limit, kedvezőtlenül alakult a beruházás, a fejlesztés, ami kihatott a jövedelemre és a bérpolitikára. Az üzemek nevéhez odaragadt a „mostohagyerek" Jelző. A Jó szakemberek igyekeztek „elszivárogni" ezekből az üzemekből, ami tovább fokozta a kedvezőtlen Jelenséget. Valahogy így alakult ki az a bűvös kör, amit az új gazdaságirányítás tíz hónap alatt ugyan alaposan megtépázott, de teljesen elsöpörni nem tudott A szolgáltatásokat végző kis üzemek, bár a lakosság legközvetlenebb igényeit elégítik ki, még mindig nem egyenrangúak más üzemekkel. A havi átlagkereset a nemzeti bizottság által irányított üzemekben 1429, a többi üzemben 1333 korona. A kezdeményezés első eredményei • Tavaly novemberben az új gazdaságirányításra való előkészületek során egy értekezleten — éppen itt Léván — példákkal bizonygatták a gazdasági vezetők, hogy a nemzeti bizottságok által irányított üzemekben fokozottabban érvényesült az adminisztratív irányítási rendszer, mint más területen. Milyen változásokat hozott e téren az eltelt tíz hónap, mennyiben sikerült valóra váltani a gazdasági vezetőknek a kezdeményezésről és a kereskedelmi szellemről alkotott elképzeléseiket? — Bizonyos fokig a kezdeményezések megvalósításának az eredménye, hogy az üzemek tervezett feladataikat — a beruházás kivételével — teljesítik. A Járási Építőipari Vállalat viszont a tervezett 39 építkezésből csak 33-at kezdett el, ugyanígy a 40 helyett csak 26 befejezett építkezést adott át. Az üzemben helytelenül állították fel az építkezések időrendi tervét, majd ehhez párosult a kedvezőtlen anyagellátás, s így alakult ki a jelenlegi helyzet. A kommunális üzemek teljesítik feladatalkat, sőt a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bevételéből az egy lakosra eső részt számítva a kerületben rögtön Bratislava után a második helyet szerezték meg. Míg 1968 első félévében 136,10, addig az Idén ugyanezen időszakban 149,70 korona az egy lakosra eső átlagbevétel. Pozitívum, hogy ezt főleg a munkatermelékenység növelésével érték el. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy 50 községben van különböző szolgáltatási részlege a nemzeti bizottságnak, s ezek bevétele az első félévben közel 5,5 millió korona volt, akkor elégedettek lehetünk a gazdálkodás jelenlegi eredményességével. A fejlődést akadályozó okok • Melyek azok a Jelenségek, amelyeket a feflődés szempontjából károsnak tartanak? — Az általános fejlődés nem ad okot az aggodalomra, de ha elemezzük ezt a folyamatot s feltesszük a kérdést, hogy 3—5 év múlva miként tudjuk majd kielégíteni közszolgáltatásainkkal az igényeket, akkor már közelről sem lehetünk elégedettek. A ml üzemeinkben alacsonyabb a termelés rentabilitása, mint a kerület más járásaiban, sőt e téren a járási Építőipari Vállalatunk sereghajtó a kerületben. A járási nemzeti bizottság pénzügyi és tervezési osztálya az Állami Bankkal és az ellenőrző szervekkel karöltve mélyreható elemzést készít az építőipari vállalat gazdálkodásáról. — A termelés rentabilitásával kapcsolatban kell megemlíteni, hogy az úf gazdaságirányítás bevezetésének előkészítésénél, a keretfeltételek megállapításánál nem vették kellően figyelembe a szolgáltatásokat végző üzemek sajátos küldetését, — vagy nem sikerült helyesen megítélni az új kapcsolatok hatásának lecsapódását —, mert ezen a téren sokkal több az ellentét, mint előzetesen feltételezték. Már most látjuk, hogy a 16 százalékos egységes befizetést a kisüzemek nem bírják elviselni. Az új gazdaságirányítás feltételezi azt is, hogy a beruházásokat a saját eszközeikből végzik. De ha alacsony a rentabilitás, és ha nagy megterhelést Jelentenek a befizetések, akkor Igen kicsi a nyereség. Vagyis az 1967-re tervezett építkezéseket, mivel a beruházások 50 százalékát saját eszközökből kell fedezni, nem tudtuk megkezdeni az idén, de még talán a jövő évben sem. Márpedig ha nem építünk, akkor nem tudjuk növelni a rentabilitást. így alakul ki a „bűvös kör". Látva ezt a gazdasági vezetők, azt mondják, hogy a helyzet az 1963-as évhez hasonló. Akkor a dotáció hiánya, ma az egységes befizetések, a nagy megterhelés akadályozza a beruházásokat. Az árak emelkedéséről • Ez tény. Viszont a jelenlegi helyzet egyáltalán nem jo. gosítja fel az üzemeket arra, hogy a közszolgáltatásokat igénylők rovására ármanipulációkkal szilárdítsák gazdasági helyzetüket. — A jövedelemszerzés Ilyen formáját ml nemcsak elítéljük, hanem hatáskörünkben meg is akadályozzuk. Viszont tudomásul kell vennünk az árak emelkedése és az anyagellátás közötti összefüggést. Az új gazdaságirányítás arra Is kényszeríti a gazdasági vezetőket, hogy felelősséget érezzenek a foglalkoztatottak kereseti lehetőségének biztosításáért. Az anyagi érdekeltséget az üzemek vezetői „minden eszközzel" igyekeznek biztosítani. A legtöbben' a könnyebb utat választották: emelték a szolgáltatások dífát, termékeik árát, anélkül, hogy ehhez minőségi változással alapot teremtettek volna. Ez a lakosság körében elégedetlenséget szült. Bírálják az üzemek eljárását, ugyanakkor csökkent az érdeklődés a közszolgáltatások iránt. Ez elsősorban a mosodákban és a ruhatisztítókban érezhető. — Üzemeink gazdálkodásának legfájóbb pontja a hiányos műszaki felszerelés és az anyagellátás. A gyakorlatban a szerződésekre épülő szállítói-átvevői kapcsolatok úgy érvényesülnek, hogy üzemetnkkel akkor kötnek szerződést a szállítók, ha az ipari üzemek igényeit már kielégítették. Vagyis a lakosságnak nyújtott közszolgáltatások lebecsülését itt is érezzük. Az anyagot üzemeink rendszerint tízszázalékos felárral vásárolják. A közgazdasági szabályozók szerepéről • Az új gazdaságirányítási rendszer hatását vizsgálva melyik tényezőt tartják a leglényegesebbnek a közszolgáltatások fejlesztése szempontjából? — Tíz hőnap nagyon rövid idő ahhoz, hogy a végleges tanulság leszűréséről beszélhessünk. Ml a gyakorlatban és az Irányításban egyaránt látjuk, hogy a régi adminisztratív irányítást rendszer burkolt formákban sok helyütt éreztett hatását. Bizonyos fokig megértjük, s meg tudjuk magyarázni az egyes negatív jelenségeket, hiszen minden szinten most tanuljuk alkalmazni az új irányítás elveit. S terveinket nem mindenkor fedi a valóság. Nekünk is voltak előzetes elképzeléseink az új gazdaságirányítás hatásáról, a járási nemzeti bizottság által Irányított üzemek és szolgáltatások fejlesztéséről. Terveinket egy alapvető kérdésre, a közgazdasági szabályozók stabilitására építettük. Abból a tényből Indultunk ki, hogy a közgazdasági szabályozók, amelyeken keresztül lényegében az irányítás történik, hosszabb időtartamra érvényesek. Ma viszont a tervek készítésénél olyan Jelenségeket tapasztalhatunk, amelyekből éppen a közgazdasági szabályozók iránt kialakuló bizalmatlanságra következtetünk. Ennek következménye, hogy a jövő évi tervek készítésénél az üzemek igyekeznek eltitkolni tartalékaikat. Legszívesebben „elsimítanák" mindazt, alní befizetési kötelezettség alá esik. Véleményünk szerint nagyon káros volna, s egyáltalán nem segítené az új gazdaságirányítás sikereit, ha nem tudnánk olyan körülményeket teremteni, amelyekben a közgazdasági szabályozók optimális Időtartamra hatnak. Ez viszont már nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés, mert a dolgozók valóban bizalommal fogadták az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését, és a megváltozott kapcsolatokban gazdasági egyensúlyuk kialakításának egyik eszközét látták. — Ml azért elemezzük a negatív Jelenségeket, hogy megszüntethessük a keletkezésük okát. Tudjuk, hogy a felsőbb irányító szervek rendszeresen értékelik a közgazdasági szabályozók hatását, s a tapasztalatokból leszűrt tanulságokat majd olyan Intézkedések tükrözik, amelyek végrehajtásával tovább szilárdul a dolgozóknak az új gazdaságirányításba vetett bizalma, s fokozottabb mértékben Javulnak gazdasági eredményeink. CSETÖ JÁNOS A költő pásztorsípja gondfelleget űz Andrej Plávka 60. születésnapjára Ezerkiléncszáztizenhatot írnak Mint vadsörényü mének száguldanak a nyugtalan égen az első világháború viharparipál és a völgyben megbúvó szülőt ház környékét a cserzett bőr szaga üli meg, mely súlyos függönyként fogja fel Bruszilov tábornok tüzéreinek ágyúszavát. A felnőttek lövészárkokat ásnak, a gyerekek pedig kíváncsian bámulják a szomszéd faluban elhelyezett orosz foglyokat. Ekkor hall először a kilenc éves Andrej bús, szívtépő, majd pattogó, határtalan erőt és vidámságot kifejező orosz népdalokat. — Valódi oroszok dalolták, büszkélkednek este otthon, Ltptovská Sielnicában, nagy élményükkel a srácok ... Múlnak az évek, a vándorló nyáj csengetyüjének altató zenéjét új dallamok törik szilánkokra, a szabadság, az új haza szabad daliamat, és a rövidnadrágos mezei hadakkal Andrej Plávka ts bevonul a liptószentmtklóst gimnázium padjaiba, hogy elsajátítsa a tudományokat és elmélyítse azt a szép, lelkes, minden sovinizmustól mentes hazaszeretetet, amelyre a derék Plávka tímármester tanította nyurgalábú fiát. Es a szlovák költészet klasszikusai, A. Sládkoviő, J. Bottó, de nem utolsósorban P. O. Hviezdoslav még szebbé és nemesebbé teszik az érzékeny, jogékony lelkű kis gimnazista jellemét. Ezerkilencszáztizenkilencben az első verseit farigcsáló kisdiák személyesen ls megismerkedik a szlovák Irodalom óriásával. — Apám, emlékezik Andrej Plávka, a cserzett bőrből szíjbocskorokat készített, s ezekkel bejárta Líptó meg Árva vásárait és ha tehette, magával vitt. Így kerültem egy alkalommal a Dolny Kubín-i vásárra, ahol lelkendezve figyeltem a nagy sürgést-forgást. Egyszerre nagy izgalom vett rajtam erőt. Bálványomat. P. O. Hviezdoslavot, a szlovák költők legnagyobbját vettem észre, ahogyan a régi ismerősök barátságos mosolyával lépdel sátrunk felé. Hviezdoslav mint mindig ezúttal is szívélyesen elbeszélgetett apámmal. Két év múlva sokkal szomorúbb körülmények között láttam öt viszont, a temetésén, koporsóban ... A liptószentmiklósi gimnazista ekkor már javában írja a szabadságot, a hazat tálat dicsőítő verseit, no, meg szerelmes strófáit is, és példaképei természetesen a nagy klassztkus szlovák költők. Harmadikos korában jelenik meg első verse a besztercebányai Novy Rod JOj nemzetség) című lapban. A fiatal Plávkának a további ösztönzésre nem kellett sokáig várnia: a gimnázium hatodik osztályába lépett, amikor Stefan Krőméry, a kiváló költő, Irodalomtörténész és szerkesztő a Slovenské pohXady-ban, a legelőkelőbb szlovák irodalmi folyóiratban közit verseit. Andrej Plávka valóban sokat köszönhet Stefan Krémérynak, akt nemcsak hasznos tanácsokkal látta el a tehetséges kezdőt, hanem buzdította és arra ts figyelmeztette, hogy a tehetség egymagában nem elégséges, hogy szorgalom, tanulás és kitartás nélkül nem lehet eredményeket elérni. Érettségi után Prágába kerül, fogot tanul, részt vesz a szlovák egyetemisták mozgalmaiban, a „Detvan" kör tagja, majd elnöke lesz. Prágában ismerkedik meg a cseh irodalommal, részt vesz az irodalmi estéken, ahol Wolker, Nezval, Seifert és Halas verseket szavalnak... A fiatal költő, nagy reményeket táplál, hisz 1928-ban jelenik meg első Éjfelek reggelek című első verseskötete. Az élet azonban közbeszól. Közbeszól és Andrej Plávkában a költő hosszú tizenkét esztendőre elnémül. Kénytelen félbeszakítani tanulmányalt, állást vállal. Egy ideig Hradec Královén dolgozik, majd Losoncon az YMCA-ban, ahol Simándy Pál a munkatársa. Onnan Bratlslavába kerül. Itt látja a fasizmus előretörését, fogja fel a fenyegető halálos veszedelmet és amikor Banská Bystricára helyezik, ott nemcsak politikai nézetet érnek be, hanem költészete is. Banská Bystricán adják ki 1940-ben második könyvét, a Szeles út című verskötetét, valamint egy évre rá „Pál megtérése" címen egyetlen regényét. És amikor a második világégés lángjainak korma a gyász színével takarta el Hegyország azúrkékjét, amikor az embert szenvedések hullámai az eget verték, amikor a költő népét a plébános köztársaság fefe és az elvakult katolikus püspökök a legaljasabb módon egy ál-szabadság hamis Jelszavának fata morgánjával akarja megbecstelenítent és elveszejteni, Andrej Plávkának eszébe fut az elsüllyedt gyermekkor tündérvilága, a szeretet édesapa, a daloló orosz foglyok, P. O. Hviezdoslav mély emberségessége, és népéért aggódva, gyermeki szeretettel s alázattal, de ugyanakkor a legkisebb fiú távolbalátó jóságos bölcsességétől áthatva, írja meg a „Liptó három vesszője" című, nagyszerű verseskötetét, amely minden költői vallomáson és jövőbelátáson túl a szlovák po}zis elmélyülését és terebélyesedését is jelenti. Andrej Plávka nem a valóság tagadásával revoltál, mint szürrealista kortársai, hanem népének múltját és jövőjét állítja szembe ennek megkísértőtvel. A költő három liptói vesszőjének semmi köze Svätopluk vesszőihez, melyeknek értelmezésével Tlso plébános kultúrtrégerel oly galádul és oly gyakran visszaéltek. Az egyik, az tgazl, a gyűlöletmentes, másokat is megértő és toleráló humanista hazaszeretet, míg a második vessző a klasszikus, de egyben haladó hagyományokat jelenti, a harmadik vessző pedig az új szabadságharcra buzdító forradalmi múltnak a szimbóluma. Részt vesz a Szlovák Nemzeti Felkelésben, és tagja lesz a kommunista pártnak. A harcok közepette írja a „Tüzek a hegyekben", 1947-ben kiadott kötetének első verseit. A Jelszabadulás után a Tájékoztatási Megbízotti Hivatal Banská Bystrica-l kirendeltségét irányítja, majd végleg a Duna menti metropolisban telepszik le, ahol egy ideig a Megbízottak Testülete elnökségének sajtóosztályát vezeti, későbben pedig a Szlovák írószövetség főtitkárának a funkciófát tölti be. Jelenleg a Tatran Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat igazgatója. A közéleti szereplés, a polgári foglalkozás azonban irodalmi munkásságában Andrej Plávkát nem gátolja. Ezt különben az 1945-től mindmáig megjelent verseskönyvei: A zöld gally, a Hazám a Háromvíz, az Éljen az élet, a Liptói pásztorsíp, a Törpefenyő, a Vallomás és a Gyökerek, valamint az 1949-ben kiadott Peter Hugány visszatérése, no, meg a felkelést témakörrel foglalkozó Heten című (1952j novellás kötetei ts bizonyítják. Az idén napvilágot látott verseskönyve az „Eg veletek, szerelmeim" pedig arról tanúskodik, hogy a Jubiláns Andrej Plávka alkotó ereje nem csökkent és a jövőt illető tervet nem alaptalanok. Ügy vélem, hogy valamennyiünk őszinte jókívánatát nyilváníthatom, a humanista költőnek és talpig embernek, akinek pásztorsípja, a nagy megkísértések idejében vész es gondfelleget űzött, akt vallja, hogy az igazi művészet és irodalom nem más, mtnt az étet hatalmas zenekara, ahol minden irányzat, a realizmus és az absztrakció, egymás mellett megjer, harmonikusan kiegészíti egymást és a végtelen lét nagy szimfóniáját, a teljes élet igazát zengi, melynek visszhangjai az emberi értelem szeizmográfja tolmácsolja. BARSI IMRE