Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-17 / 317. szám, péntek

••••••••••• ••••••••••• IJ 9 f 1 i "* " ••••••••••• ••••••••••• A szovjet film hete A Csapajewel új virágzásnak Indult a szovjet film. Ez a mű roppant népszerűségét nemcsak annak köszönheti, hogy hőse legendás hírű történelmi hős, a polgárháború egyik legismer­tebb vezére, hanem annak is, és főként annak, hogy a rende­zők élő, teljes értésü, közvet­len alakokat tudtak tereinteni, akikbőil átható, meggyőző erő­vel sugárzik az emberség. A sokoldalú jellemábrázolás rit­ka példája ez a film, s nem csoda, hogy sokáig hatott a filmalkotókra. (Csapajevet Bo­risz Babocskin alakította felejt­hetetlenül.) A siker tekintetében, ha nem is ugyanezt, ám hasonlókat mondhatunk Mihail Kalatozov sokdíjas filmjéről, a Szállnak a darvak-ról. Bővebben fölösleges ls szólni róla, hiszen kl ne tud­ná azt, amit erről a filmről Il­lik tudni. Nem kell bemutatni Szergej Bondarcsuk Emberi sors, Grlgorlj Csuhra/ Tiszta ég­bolt és Ballada a katonáról cí­mű filmjét sem, hiszen ezek — mondhatnánk — annyira maiak, hogy valósággal frissen élű még az élmény, amelyet első látá­suk keltett. De talán éppen ezért érdemes őket még egy­szer megnézni. Mint említettük azonban, a szovjet filmhét keretében új fil­mek is műsorra kerülnek, töb­bek közt a Háború és béke III. része, a Borogyino és a Lassan-lassan szép hagyo­mánnyá válik, hogy egyes nem­zetek, országok nagy eseménye kapcsán a filmforgalmazás ille­tékesel filmhetet rendeznek. A tiszteletadásnak, a megbecsü­lésnek kétségbevonhatatlan je­le ez, jó alkalom arra, hogy fe­jet hajtsunk az illető ország kinematográfiájának nagyjai előtt. Az Októberi' Forradalom 50. évfordulója valósággal kínálja annak lehetőségét, hogy a világ egyik legjobb filmművészetéből, a szovjetből egyszerre nagyobb ízelítőt kapjunk. A filmforgal­mazás élt is ezzel a lehetőség­gel, s napjainkban számos na­gyobb városunkban meg is ren­dezi a szovjet film hetét. Oj vagy már világsikert aratott műveket tűz a mozik műsorá­ra — meglehetősen nagy vá­lasztékban. Általában olyan al­kotásai kerülnek vászonra, amelyek egy-egy új korszak, vagy mai kifejezéssel élve: hul­lám kezdetét jelentették a szov­jet filmvilágban, vagyis értékük annál nagyobb, illetve szá­munkra annál érdekesebbek, mivel újat, eredetit hoztak. Ve­gyük például az S. és G. Vaszil­jev rendezte Csapajev című fil­met, amely a szovjet kinema­tográflában az első igazán vi­lágsikert aratott, mindmáig élő és ható hangosfilm, az első olyan, amely méltó a szovjet némafilm-korszak nagyságához. HARMADSZOR FIATALSÁG (szovjet—francia) Térhatású, színes, kelleme­sen szórakoztató, látványos film ez. Egy nagy francia ko­reográfus és egy nagy orosz ze­neszerző: Marius Petipa, illet­ve Petr Iljics Csajkovszkij éle­tének néhány epizódját kelti életre. Petipa éppúgy halhatat­lant alkotott az orosz balett, mint Csajkovszkij az orosz ze­ne történetében. Életművük­ben azonban nemcsak ez a kö­zös. Ök nemcsak külön-külön, hanem együttesen, egymást kie­gészítve, ösztönözve ls tudtak nagyot alkotni, sőt nagyobbat mint egyedül. A művészetek egymás kiegészítésének, termé­keny kölcsönhatásának költői példázata ez a film. Annak bi­zonyítéka, hogy két kultúra mennyire egymásbafolyó, s két nagy művész barátsága meny­nyire gyümölcsöző lehet. Marius Petipa (Gilles Segal j ZSEBTOLVAJOK 1822-ben született Párizsban. Kivételes tudású balett-táncos volt, de nem elégedett meg eny­nyivel. Üj elveket, új kifejezé­si formát akar meghonosítani a balettban. Céljai valóra váltá­sára Pétervárott nyílik alkalom, ahova vendégszereplésre hívják meg, s ahol végleg le is telep­szik. Balett-táncosok, világa, haty­tyúk, pillangók, csipkerózsikák, kecses mozgás, karcsú lábak világa Észak Velencéjében, pa­noramatikus, színes filmen. Jean Dréville francia rendező ezt kínálja a szép romatikára szomjas nézőnek. Könnyed, él­vezetes szórakozáshoz kinek kell több? A szovjet filmhét műsorán szereplő túlnyomórészt drámai cselekményű, igényes müvek között kedves, simogató nap­sugár a Harmadszor fiatalság. (szlovák) Nem nehéz ma filmet forgat­ni. Társszerző, pénz, kellék rendszerint van, amennyi kell. Berreg a felvevőgép, játszadoz­nak a színészek, izegnek-mo­zognak a statiszták, száguldoz­gat a gyártásvezető, és elkészül a film. Film, valamilyen film, van címe és van vége, s a kö­zönség megnézi. Az egészben ez a legfontosabb: a közönség megnézi. S miután megnézte akkor kezd csak kiderülni, hogy filmet azért mégsem olyan könnyű forgatni, már­mint jő filmet. De ekkor már minden bánat — késő bánat. Sajnos, Ilyen gondolatai tá­madnak az embernek, miután Ludovlt Filannak első Játék­filmjét látta. (Első rendezése, eddig forgatókönyveket Irt.) Filannak is megvolt mindene: neves színészek (Ctibor Filöík, v " a lengyel Tereza Tuszynska, a cseh Jifí Holt), Rudolf Deyl...), költséges díszletek, kellékek, forgathatott Budapesten, Bécs­ben, Brnóban, volt tapasztalt operatőrje (Tibor Biathj és így tovább. S mégis. Miért? Egysze­rűen azért, mert sem cselekmé­nyével, sem gondolataival, sem ötleteivel nem tudja megnyer­ni a nézőt. Más szóval: sok hű­hó — semmiért. Pedig volt, mi­ért. Az ember egyénisége érvé­nyesüléséért akart síkraszállni, s ez komoly dolog. Tömörebb, kifejezőbb fogalmazással, cse­lekményes mozgalmassággal, nagyobb művészi igényességgel, kevesebb félmegoldással el le­hetett volna mondani egyet s mást ezzel kapcsolatban. Kár, hogy nem így történt. (szó! mmm-m * • • A Háború és béke III. részének egyik lelenete, Időszerű közgazdasági kérdések Valami kezdődik... Verseny az állami kereskedelem, a szövetkezeti üzletek és a mezőgazdasági üzemek között • Az EFSZ-ek rész­vétele a falusi lakosság élelmiszerellátásában • A szö­vetkezetek betörnek a városokba is • Rövidebb úton a fogyasztóhoz A HEGYSÜRI SZÖVETKEZET a jó múltkor levelet kapott a bratislavai Zelenina szenei fel­vásárló üzemétől, amelyben fel­szólították, hogy szüntesse be a zöldség- és gyümölcseladást a lakosságnak. Azt írták a szö­vetkezetnek, amennyiben ezt nem teszi meg, kénytelen lesz jelenteni a felsőbb szerveknek. Kérem... Kell einnél jobb példa annak érzékeltetésére, hogy milyen nyomokat hagyott a régi, az utasításos Irányítási rendszer az emberekben? Az új irányítással új kereskedelmi kapcsolatok léptek színre, de úgy látszik, egyes helyeken nem tudják magukat ebbe beleélni egykönnyen. Utasítani akarnak most is, amikor már a keres­kedelmet nem az elosztás jel­lemzi. Vonatkozik ez a mező­gazdasági termékek értékesíté­sére is. Igaz, egyes termékeket most is csak a kijelölt állami felvásárló vállalatoknak adhat­nak el, viszont számos mező­gazdasági terméket önállóan értékesíthetnek, szabadon köt­hetnek szerződést a felhaszná­lókkal (élelmiszerfeldolgozó üzemekkel, üzletekkel, kórhá­zakkal, éttermekkel), vagy ha előnyösebbnek látják, saját ma­guk értékesíthetik termékeiket. Ide tartozik a zöldség és a gyü­mölcs is. A súriak mosolyogtak a levél tartalmán és csóválták a fejü­ket: ilyesmit ls lehet, a Zele­nina emberei annyira tájéko­zatlanok az új gazdaságirányí­tási rendszerben, hogy utasíta­ni akarnak valakit olyasmire, amire már nem lehet? Ami ma már hál'istennek a múltéi Miért hál'istennek? Hegysúr kis falu. Nincs zöldségüzlete (különben hentesüzlete sincs). A szövetkezet látja el a falu la­kosságát zöldséggel, gyümölcs­csel. Mi történnék, ha beszün­tetnék a közvetlen eladást a lakosságnak? Az, hogy a súri háziasszony Szencre járna (6 kilométer) zöldséget vásárolni, — s ahogy kereskedelmünket ismerem: egyszer ez nincs, más­szor amaz nincs, vagy ha van, hát csak azért veszem meg, mert jobb nincs —, biztos nem járna olyan jól, mint így, ami­kor a kertészetben rámutathat a salátára, hogy azt vágják le neki a tövéről, a paprikára, hogy azt nyisszantsák le neki a száráról, hogy arról a fáról adjanak cseresznyét. S ha Ilyen ideálisan szolgálnának ki az üzletben, akkor is: Szencre szál­lítsák az árut, hogy a súriak onnan visszacipeljék? Kell Ilyen luxusköltség a lakosság­nak és a népgazdaságnak? HEGYSOR CSAK PÉLDA. Egészséges jelenség, hogy ma már a falvakban az EFSZ vagy az állami gazdaság hovatovább ellátja a lakosságot zöldséggel, gyümölccsel. Az állami, illetve a szövetkezeti kereskedelem te­hát komoly konkurrenssel talál­ja magát szemben. Ám nemcsak a falvakban, az EFSZ-ek betör­nek a városi piacokra is. Rá­adásul jelentkeznek a magán­termelők is. A verseny ebben az esetben felette helyénvaló. Megszünteti a fogyasztók ki­szolgáltatottságát, javítja az árukínálatot mind a minőséget, mind a választékot tekintve. Népgazdasági érdek is, mert lerövidíti az áru útját a fo­gyasztóhoz. Ne utasítson itt senki senkit semmire, állja meg a helyét a versenyben. A verseny a zöldség- és gyü­mölcsellátásban ma már tulaj­donképpen nem ls új nóta. Az­óta, hogy a levelet írták, bizo­nyára a szenei felvásárló üzemben is megbékéltek a va­lósággal, s azt is látják, hogy jön más is, más területeken is győz a józan értelem. A szövet­kezetek vendéglőket rendeznek be, pékségeket nyitnak ... Ma­radjunk csak ennél a kettőnél. Pozsonypüspökin tapasztaltam, hogy nem utolsó dolog a teg­nap levágott disznó húsából készült cigánypecsenye, sült kolbász, hurka, disznósajt. Kü­lönösen ha olyan kenyeret ad­nak hozzá, melyet nemrég vet­tek ki a kemencéből. Ma még gyorsan összetákolt fabódéban kínálják a friss disznótorost, az érdeklődők állva fogyasztják el az ételt a bódé előtt, de már a vendéglő megérzi a forgal­mán, hogy versenytársa van. Hát még ha nemsokára üzembe helyezik a szövetkezet vendéglő­jét! A kenyeret azért említettem, mert a szövetkezet felújította az egyik péksütőt. A kemence kapacitása nem elégíti ki telje­sen a kenyérszükségletet, de a pozsonypüspökiek tudják, mi­lyen jó, hogy időnként minden család hozzájut friss, jól meg­dagasztott tésztából, jól klsü­INTÉZKEDÉS a gazdasági vezetek anyagi Jövő évtől kezdve kauciót kell letétbe helyezni A kaució nem ismeretlen »» fogalom. Megvolt azelőtt nálunk is csakúgy, mint szerte a világon, s külföldön megvan ma is. Valamikor az üzletveze­tők, mesterek, igazgatók egy meghatározott összeg letétbe helyezésével garantálták fele­lősségüket a rájuk bízott va­gyonért. Így van ez ma is a tő­késországokban. Nálunk az utóbbi időben egyes helyeken ismét bevezették a kauciót. Pél­dául a chebi Jednota valameny­nyi üzemének anyagilag felelős vezetője és helyetteseik ez év elején 5000 koronát helyeztek letétbe külön zárolt betétköny­vön. A felszolgálók és eladók 2500 koronát. A kauciót most intézménye­sen is bevezetik. A kormány legutóbbi ülésén elfogadta azo­kat az elveket, amelyek a gaz­dasági szervezetek vezető dol­gozóinak anyagi érdekeltségét szabályozzák. Ezek az elvek úgy alakítják a gazdasági veze­tők jövedelmét, hogy érdekeltek legyenek a szervezet távlati fej­lesztésében, és anyagilag ls fe­lelősséget viseljenek et vállalat jövőjéért. Az anyagi felelősség módja pedig a kaució olyan formában, hogy a gazdasági ve­zetők év közben elért nyereség­részesedését személyi számlán tartják nyilván, s az összeg egy harmada letétben marad arra az esetre, ha 1 nem teljesítenék a felettes szervekkel kötött megállapodás feltételeit. A ve­zetők munkáját a távlati célki­tűzések teljesítése szerint fog­ják elbírálni. Az ebbe a kate­góriába tartozó gazdasági ve­zetőket a nyereségrészesedésen kívül más különdíjazásban nem részesítik. A kaució bevezetésére köz­vetlenül az adott okot, hogy az árreform hézagossága következtében egyes vállalatok indokolatlan nyereséghez ju­tottak, s ennek következtében a gazdasági vezetők a tényleges gazdálkodási eredményeknek nem megfelelően részesedtek a nyereségből. A kaució a többi között arra is szolgál, hogy a jövőben ez ne forduljon elő. Ám ha az említett közvetlen ok nem is jelentkezett volna, ak­kor is indokolt a kaució beve­zetése. Mégpedig aaért, mert ha a munkások anyagilag fele­lősek a termékek minőségéért, akkor a gazdasági vezetők még fokozottabban felelősek a válla­lat eredményes működéséért. Különösen ha figyelembe vesz­szük, hogy a munkások ezrek­ért felelősek, de a gazdasági vezetők milliókérti A gasdasági vezetők anyagi érdekeltségének új elvet a jö­vő évben lépnek érvénybe, s az egyezményeket a felettes szer­vekkel az első negyedévben kell megkötni. —mé— tött, Illatos kenyérhez, ráadásul olcsóbban, mint az üzletben. Ha a lakosság részéről tartós marad a hallatlan nagy érdek­lődés, felújítják a másik kemen­cét is. Így van ez jól. Nem árt, ha a somorjai sütöde is konkur­rensre talál, legalább megta­nulja, hogy idejében adjon friss kenyeret és mindig jő ízűt. Azután döntse el a lakosság, melyik kenyér a jobb. VALAMI TÖRTÉNIK ... Ver­seny alakul kl az állami és a szövetkezeti kereskedelem, va­lamint a mezőgazdasági üzemek között a lakosság élelmiszerel­látásában. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy közeledik az idő, amikor a falu újra ellátja magát élelemmel. De külső ver­senytársak bukkannak fel az élelmiszeriparban és a vendég­látásban ls. Támogatni kell ezt az irányzatot, mert támogat­nunk kell minden olyan ésszerű jelenséget, ami egyaránt szol­gálja az egyéni és a társadalmi érdeket. MÉSZÁROS GYÖRGY Beteg munkahelyek A munkakörnyezetet illetően komoly fogyatékosságokkal ta­lálkozunk a régi üzemekben. De az 1945 után épült üzemek között ls csak elvétve találunk olyanokat, amelyek e téren megfelelnek a kor követelmé­nyeinek. Pedig a munkakörnye­zet döntő módon befolyásolja az emberek viszonyát a munkához. A jó, mindenképpen megfelelő környezet aktivizálja a dolgo­zókat, a nem megfelelő környe­zet visszataszítólag hat, nega­tív gazdasági és társadalmi kö­vetkezményeket szül. 1,2 millió ember ártalmas környezetben A felmérések azt mutatják, hogy az üzemek 60 százaléká­ban nem megfelelő a munka­környezet, 10 százalékában pe­dig aggasztóan rossz. Leggyak­rabban a por, a gázok jelenlé­te, a gyenge fűtés, szellőztetés és megvilágítás, af zaj stb. ront­ja a környezetet. A munkakör­nyezet lerontásához hozzájárul­nak maguk a dolgozók is, ami­kor nem tartják be a gyártási, biztonsági és egészségügyi elő­írásokat. Jelenleg mintegy 1,2 millió ember dolgozik egészségre ár­talmas környezetben. A köz­szükségleti iparban minden harmadik nehéz körülmények között vagy ártalmas környe­zetben dolgozik, a kohóiparban, a vegyiparban és másutt még rosszabb a helyzet. Tavaly 784 562 embernek fizettek ki nehéz munka utáni pótlékot csaknem 600 millió korona ösz­szegben. A megbetegedések, a balesetek, a munkaerő-vándor­lás, et munkatermelékenység csökkenése és a nem megfelelő munkakörnyezet többi követ­kezményei negatívan hatnak a vállalatok gazdálkodására, vég­ső fokon pedig az egész nép­gazdaságra. 1963—1965 között a megbetegedések és balesetek miatti munkakiesés egy dolgo­zónál évente 16—21 napot tett ki, annyit, mint a rendes sza­badság címén keletkezett mun­kaidőkiesés. Milliárdos veszteségek A helyzet tavaly sem javult, sőt rosszabbodott. Csaknem 20 ezer ember részesült napionta orvosi kezelésben. 1000-el nőtt a rokkantak száma, 860 a ha­lálos áldozat, és 5 milliárd ko­rona, a nemzeti Jövedelem 3 százalékának megfelelő az anyagi veszteség — ez a tava­lyi baleseti mérleg. A balesetek következtében 316 846 személy esett ki a munkából, a mulasz­tás meghaladta a 6800 napot, s ezáltal a termelésben 1,5 mil­liárd korona veszteség keletke­zett. A munkakörnyezet javítása függ az illető gyár műszaki, gyártási és szervezési színvo­nalától. Ezért a beruházási el­képzelésnek nem szabad egyol­dalúnak, csak a műszaki-gaz­dasági szempontot szem előtt tartónak lennie. Annak a be­rendezésnek az üzemeltetése nem gazdaságos, amelyet csak a kapacitása miatt állítanak be és megkárosítja af termelő em­bert. 1967. XI. 17. 6

Next

/
Thumbnails
Contents