Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-15 / 315. szám, szerda

SZÄMOS autótulajdonos pa­naszkodik, hogy nem kapni ke­rékköpenyt. A helyzet állítólag olyan válságos, hogy a hiány nemcsak a közúti forgalom biz­tonságát veszélyezteti, hanem a társadalmi erkölcsöt is ront­ja. Előfordul ugyanis, hogy egyes autótulajdonosok, akik­nek elkopott vagy megsérült a kerékköpenyük, a legegysze­rűbb" beszerzési módon — a lopást — választják. A tapasz­talat azt mutatja, hogy a pneumatikok törvényes úton Való beszerzése úgyszólván a csodával határos, és csupán a sorsjátékon va­ló nyeremény­hez hasonlítha­tó. Sokan jog­gal kérdezik: miért Ilyen vi­gasztalan a helyzet, és med­dig fog még tartani? Tudjuk, hogy hazánkban a személyautók köpenyeinek monopolgyár­tója a púchovi Május 1. Gumi­gyár. Mit szól­nak ott a fenti kérdésekhez? — gondoltuk magukban és ellátogattunk oda. Egy-egy vál­lalatban a köz­gazdasági igaz­gatóhelyettes kezébe futnak össze a gazda­sági eredmé nyék szálai. Neki van rend­szerint legjobb áttekintése a termelés jöve­delmezőségéről, valamint a gyártmányok értékesítési le­hetőségeiről. Ezért kerestük fel Púchovon Stefan Holákot, a vállalat főközgazdászát, hogy tájékoztasson a kerék­köpenyek gyártási problémái­ról. Egyre több autóköpeny szükséges Manapság több mint 380 ezer magánautó fut országutainkon és a további nagy érdeklődésre tekintettel bátran állíthatjuk: autóláz fogta el a lakosság nagy részét. Sajnálatos, hogy a Mladá Boleslav-i új autógyár építésekor nem gondoltak a „kísérő" iparágak egyebek kö­zött a gumiabroncsgyártás pár­huzamos kibővítésére is. Ennek következménye, hogy az autó­sok indokoltan elkeseredettek. Ml lesz azonban a következő években? Hiszen a közeljövő­ben azzal számolunk, hogy az utainkon közlekedő autók szá­mának évi növekedése eléri a százezret. Hogyan jutunk ki ebből a kátyúból? Milyen mér­tékben felelős a mai helyze­tért a púchovi gumigyár? Ilyen és hasonló kérdésekkel árasztottam el az üzemgazdát. Nyilván mások Is feltettek már neki ilyen „provokációs" kér­déseket, ezért talpraesetten — de nem csalafinta módon — tudott válaszolni. — A helyzet a következő: tudjuk, hogy pillanatnyilag 50 —80 ezer gumiabroncs hiány­zik a személyautókhoz. Üze­münk mai kapacitása azonban nem teszi lehetővé a gyártás további bővítését. Ezt a hiá­nyosságot természetesen, szem előtt tartottuk, s éppen ezért vállalkoztunk üzemünk kiszé lesítésére, ami pedig az új gaz­dasági mechanizmus feltételei között bizony alaposan megter­hel bennünket. De megéri: már a jövő évben lényegesen — mintegy kétszázezer darabbal " növeljük a kerékköpenyek gyártását, úgyhogy nemcsak a hazai keresletet elégíthetjük ki maradéktalanul, hanem ki­viteli feladatainknak ls eleget tudunk tenni. a Ezzel összefüggésben tudni J kell, hogy a púchovi gumigyár nem csupán személyautók, ha­L96 7 nem tehergépkocsik és autőbu­' szok számára ls gyárt pneuma­tikot. Fő feladata azonban mégis a személykocsik abron­S csainak gyártása. A termelés 80 százalékát a Mladá Boles­lav-i Autógyárnak szállítja, 20 százaléka pedig a hazai piacra, illetve exportra kerül. Jó kiviteli cikk Mi a legdöntőbb tényező a ki­viteli lehetőség szempontjából? A minőség és az ár. A púchovi gumigyártók mindkét szempont­ból versenyképesek a külföldi piacon. Az igazgatóhelyettes elmondotta, hogy ami a minősé­get illeti, a világ legkiemelke­dőbb {például nyugatnémet, olasz, amerikai) gyártmányai­val hasonlítják össze saját ter­mékeiket. A tesztpróbák klmu­lesz elég gumiabroncs! tatták: a csehszlovák gumiab­roncsok mind a közlekedés biz­tonsága, mind fékezési képessé­gük és élettartamuk szempont­jából az élen járnak. Ezzel ma­gyarázható, hogy a púchovi gu­migyárból Barum néven kike­rülő kerókköpenyek közkedvel­tek nemcsak a szocialista or­szágokban, hanem az NSZK-ban, Svájcban, Franciaországban, Svédországban, Norvégiában, sőt Dél-Amerikában, Kanadában és Bolíviában is. — Mi ennek a sikernek a titka? — kérdezem. — Mindenekelőtt az új, kor­szerű technológiai berendezé­sek használata, amelyek mint­egy 100 százalékkal növelik a munkatermelékenységet, továb­bá a progresszív munkamód­szerek bevezetése, valamint a tudományos kutatásokon ala­puló műszaki és szervezési In­tézkedések foganatosítása. Ál­líthatjuk, hogy hazánkban mi rendelkezünk a legkorszerűbb gumiabroncsgyártó gépekkel. Az angliai Symon rendszerű gépsor például maximális tel­jesítményt nyújt, önműködően végzi az alapanyag előkészíté­sét és keverését, az adagolást stb., emellett teljesen kiküszö­böli az emberi tényező szubjek­tív befolyását. A gyártás lyuk­kártyák segítségével történik, amelyekkel pontosan beprog­rammozható a technológiai fo­lyamat. Az eredmény: a gumi­abroncsok magasabb műszaki színvonala. Hasonlóan nagy előnyt jelentenek számunkra az NSZK-ból importált fröccsöntő gépek, illetve a francia, olasz és NSZK-beli konfekciós gépek is. Az ilyen devizaigényes beru­házás tehát feltétlenül kifize­tődő. Nemcsak azért, mert pél­dául a púchovi gyárban a ter­vezett teljesítményt több mint háromszorosára növelte, hanem a minőség javítása és a külföl­di piacon való érvényesülés szempontjából ls. Mert a jó áru kelendő és a devizaszerzés - terén is előnyös. Ezért nem félt a vállalat magára vállalni mint­egy 260 milliós beruházást, amelyet 1970-ig kívánnak meg­valósítani, hiszen ez — a kal­kuláció szerint 2,6 éven be­lül vlsszatérül. A humán faktor A púchovi gumigyár viszony­lag fiatal termelőegység. Dol­gozóinak száma eléri a három­ezret, s nagy részük — amint mondani szokás — a mezőről jött ide. S ma az Intenzív isko­lázás eredményeként, megbir­kóznak igen igényes gyártmá­nyok előállításával és bonyolult gépek kiszolgálásával ls. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy számos más fiatal üzem szá­mára is példaképül szolgálhat­nak. A vállalat üzemi munka­Iskolát és gyári szakmunkás­képző Iskolát tart fenn. Az esti ipariskola 12 osztályában kb. kétszáz dol­gozó bővíti is­mereteit. Vala­mennyi műve­zetőtől megkö­vetelik a főis­kolai végzettsé­get. A gyári szakmunkás­képző iskolában 380 fiú és leány készül hivatásá­ra. Nem ez azon­ban itt a dolgo­zókról való gondoskodás egyedüli formá­ja. Egyebek kö­zött szorosan együttműköd­nek a Munka­kutató Intézet­tel, érvényesí­tik a legújabb tudományos is­mereteket, nagy gondot fordíta­nak a dolgozók helyes kiválasz­tására stb. Nem feledkeznek meg olyan — sok helyen el­hanyagolt — körülményről sem, mint a munkakörnyezet kellemesebbé tétele, a légkon­dicionálás megoldása, a munka megkönnyítése stb. Tudatosítot­ták, hogy például —» bár köz­vetve — a tiszta munkaöltöny .is fokozhatja a munkaerköl­csöt. Ezért megkövetelik, hogy a dolgozók tisztán járjanak a munkába. Külön osztály vizs­gálja a dolgozók szervezetének megterhelési görbéjét, amiből komoly következtetéseket von­nak le: meggyőzik a dolgozó­kat, hogy nagyobb teljesít­ményt csak fokozott kalóriafel­vétellel érhetnek el, és arra késztetik őket, hogy az ésszerű táplálkozás elvei szerint ét­kezzenek. Látszólag közismert dolgok ezek, mégis sok helyen elha nyagolják őket. A púchovi gu­migyárban ezzel szemben kö vetkezetes érvényesítésükkel ebben az évben is lényegesen javították a termelési eredmé nyeket, túlteljesítik a bruttó jövedelem tervét, az NOSZF 50. évfordulójának tiszteletére 25 ezer személyautó-gumiabroncs­csal többet gyártottak, a teher­autók számára hétezerrel, az autóbuszok számára pedig 40 ezerrel többet szállítanak. A púchovi Május 1. Gumi­gyár termelési programjában az első helyen ugyan a gumi­abroncsok szerepelnek, de egyéb gyártmányai is jó hírne­vet szereznek neki hazai és vi­lágviszonylatban egyaránt. Ilye­nek például a szállítószalagok, amelyek gyártása azonban kü­lön fejezetet képez a gyár éle­tében. Erről ezért majd más al­kalommal. DÓSA JÓZSEF « • IGY ELÜNK... Mennyi legyen a gyermekpótlék? % Mi minden függ össze az életszínvonallal A Mi a létminimum? Bevallom, Jó adag kételkedés­sel léptem be a professzor dol­gozószobájába. Előtte gyakran eltűnődtem afölött: vajon egyál­talában kutatható, egzakt mód­szerekkel kimutatható-e egy olyan állandóan változó, szinte családonként másként és más­ként alakuló tényező, mint ami­lyen az életszínvonal? És kü­lönben ís, az emberek enyhén szólva elfogultak a statisztiká­val szemben, amely tudomány­ról egy okos ember már réges­rég kijelentette: arra szolgál, hogy a feketéről is bebizonyít­sák, hogy fehér. Márpedig az Életszínvonalkutató Intézet te­vékenysége közben a statiszti­kával akarva-akaratlanul kap­csolatba kerül. — Milyen problémákkal, té­makörökkel foglalkozik az Inté­zet — kérdem Filip Hronsky egyetemi tanárt, a közgazdaság­tudományok kandidátusát. — Fő feladataink egyikének a sokgyermekes családok anya­gi helyzetének „feltérképezé­sét" tartjuk. Hogy az ilyen csa­ládok gyermekeiket primitív anyagi gondok nélkül nevelhes­sék, az társadalmi érdek. És nemcsak pillanatnyi társadalmi érdek! Az egyke vagy a „ket­tőcske" negatív hatása teljes meztelenségében nem az elkö­vetkező években, hanem majd egy-két évtized múlva mutatko­zik meg. A társadalomnak saját jól felfogott érdekében kell a családokat a gyermek-utánpót­lás fokozására ösztönöznie. — Ön, professzor elvtárs, egyetlen mondattal hogyan jel­lemezné az átlagos jövedelmű három- és többgyermekes csa­ládok anyagi helyzetét? — A második gyermek után az egy főre eső jövedelem ro­hamosan csökken. Ez általában érvényes. Hogy miért? Elsősor­ban mert az átlagos jövedelem fogalma alatt ma már hovato­vább csak a két szülő együttes keresetét értjük. Márpedig a háromgyermekes anyák csak ritkán engedhetik meg maguk­nak, hogy továbbra ls kereső viszonyban maradjanak. A sok­gyermekes családok anyagi le­romlásának ez az egyik fő oka. — Milyen formában valósul majd meg az ilyen családok ha­tékonyabb megsegítése? — Mint tudjuk, az első gye­rekre most 70 korona családi pótlék jár. Két gyerek után már 170 korona a családi pótlék, három gyermekre pedig 310 ko­ronát kap a család. Ez is a gye­rekek számával progresszíven fokozódó juttatás. A családi pótlék mai formá­ja nem hat elég mozgósítóan. Igaz, hogy ezek a családok a családi pótlékon kívül béradó kedvezményben, lakbér enged­ményekben és más juttatások­ban is részesülnek. Ennek elle­nére az egygyermekes vagy a gyermektelen családok anyagi helyzete mégis kedvezőbb. Ar­ról, hogy a jövőben konkrétan hogyan segítik a sokgyermekes családokat, ma még nem nyllat­kozhatom, mert a felmérés még nem készült el. — Ez hogyan egjeztethető össze az új gazdaságirányítási rendszer denivelizáclós törek­véseivel? Arra gondolok, hogy egy-egy család életszínvonalát döntő mértékben mégiscsak a szülők keresete fcatározza meg... — ... éppen ezért a jövőben a gyermekek után a szülők köz­vetlen, az eddiginél lényegesen nagyobb összegű közvetlen Jut­tatásokat kapnak. És ezek a jut­tatások a gyermekek száma nö­vekedésével progresszívan fo­kozódnak. Hogy ez valószínű­leg egy népesedési robbanást idéz elő, azt Franciaország pél­dája is igazolja. — Ügy vélem, hogy az élet­színvonal alakulása nemcsak a sokgyermekes családokat érin­ti. Meglepő például, hogy a ke­resők csaknem egynegyedének a havi jövedelme 800 korona alatt van. Ha én ebben az inté­zetben dnlgnznék, akkor ... — ... akkor e társadalmi ré­teg életkörülményeit vizsgálná. Érdekes téma lenne! Ezzel kap­csolatban csak ennyit mondok, hogy intézetünk dolgozóinak egy csoportja a létminimum vizsgálatával is foglalkozik. Mondani se kell, hogy ez Igen bonyolult munka. Ezernyi hasz­nálati tárgy árát kell megvizs­gálnunk, különböző rétegek Igényeit kell figyelembe ven­nünk. — A falusi emberek életszín­vonala alakulását nem tanulmá­nyozzák? — Ez ls a legfontosabb fel­adataink közé tartozik. A lai­kusnak úgy tűnhet, hogy ez ön­célú kutatás és felteheti a kér­dést: egy ilyen elméletinek lát­szó tevékenység vajon befolyá­solhatja-e a dolgok alakulását? Már nem egyszer bebizonyoso­dott, hogy jelentősen befolyá­solhatja. A modern társadalom­ban az „önismeret" — és nem csak egy-egy személy vagy csa­lád viszonylatában, hanem glo­bális méretekben is — rendkí­vül fontos. Rendkívül fontos például Ismerni, milyen falun a lakáskultúra, milyenek a kere­seti lehetőségek, milyenek a szolgáltatások, mert ez mind az életszínvonalat meghatározó té­nyezők közé tartozik. — Néhány évvel ezelőtt so­kat beszéltek az úgynevezett agrogorodok — központi mező­gazdasági városkák — létesíté­séről. Önnek mi ezekről a véle­ménye? — Alaposabb felmérések után kiderült, hogy a mi körülmé­nyeink között ezek létesítése nem tanácsos. Nem, mert sein a mezőgazdaság szervezése, sem pedig a lakosság mentali­tása nem kívánja meg ezt. A falunak a város színvonalára való emelését más eszközökkel kell megvalósítani. Elsősorban a szolgáltatások tökéletesítésé­vel, a lakáskultúra javításával és a szabad idő gazdaságosabb kihasználásával... — Milyen eszközökkel vizs­gálják az életszínvonal alakulá­sát? — Például közvéleményk-tta­tás segítségével. Az Állami Sta­tisztikai Hivatal 9000 család be­vételeit és kiadásait figyeli már évek óta. Ez elég adatot tám­pontot nyújt ahhoz, hogy a szerv állandóan szemmel tart­hassa az életszínvonal alakulá­sát. A mi intézetünk eddig még nem végzett ehhez hasonló köz­véleménykutatást, de a jövőben mi is rátérünk erre a módszer­re. ... Elméleti intézetnek hinné az ember. Pedig a benne dolgozó munkacsoportok a leggyakorle­tibb kérdésekkel foglalkoznak. Azzal, hogyan, milyen színvona­lon él egy egy népréteg. A ku­tatások eredményeit a legfel­sőbb szervek is tanulmányoz­zák és az itt szerzett ismerete' figyelembe vételével hoznak döntéseket. Az interjút készítene: TÓTH MIHALV > N ' • . V W£ ' S A Liptovsky Mikulás közeié ben fekvő Okoliéné község bogyösnövény ültetvénye öt más üzemmel együtt a Szlo­vákiai Konzervgyár és Szesz­főzde tulajdona. Az ültetvé­nyen elsősorban fekete és vö­rös ribizllt, málnát és megy­gyet termelnek, s a tiszta ha­szon egy hektárról több mint 45 000 korona. Az okoliünéi ültetvény dolgo­zói a bogyós növényeket te­lelésre készítik el£. Képün­kön: Stefan Vrlík T 4 — K 10 kistraktorral a vörs ribizli őszi szántását végzi. (CTK — J. Valko felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents