Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-15 / 315. szám, szerda

visszhang... visszhang... Érdekes és értékes könyv Olvasóink még bizonyára emlékeznek Szántó László akadémikus lapunkban egy-két hónappal ezelőtt, Szibériai nappalok és éjszakák címmel, folytatásokban megjelent terjedelmes regényrészletére. A krasznojarszki fogolytáborról, az októberi forradalmat megelőző és azt követő néhány esztendőről festett benne a szerző nemcsak plasztikus, hanem egyben hiteles atmoszférát lehelő képet. Ezen a háttéren jelentkezett a könnyed elbeszélés és a mélyreszántó gondolatok síkján egy értelmiségi ember kommunistává érésének figyelmet lekötő folyamata. Azóta már megjelent ennek a könyvnek szlovák kiadása is. A címe: Október a moja cesta k marxlzmu (Október és utam a marxizmushoz]. Több lapban méltatják a szlovák memoir-trodalomnak ezt a figyelemre méltó művét. A több között a PRAVDA november 8-1 számában Michal Dzvonlk ls recenzálja az emlékiratot. Dzvoník hangsúlyozza, hogy az egész művet jellemzi az álpátosz teljes kiiktatása (érdekes ennek a műnek létrejötte: Szántó barátainak szabadon elmondotta élete történetét és ők rögzítették a hallottakat) s ezen kívül áthatja a Jellegzetesen szántói szellemesség. Mégis nem hagy kétséget afelől, hogy az első rész mind a tartalmat, mind a műfaji követelmények betartását tekintve sikerültebb a másodiknál. Az utóbbi ugyanis már stilizáltabbnak tűnik, a politikai és az Ideológiai kérdések tálalásában a recenzens véleménye szerint a kelleténél több a retorika és a szöveg kissé terjengőssé válik, ahol Szántó magyarázza ezeket a kérdéseket. Kifogásolja továbbá, hogy a szerző például a húszas évek végefelé pártunkban végbement vitákkal, s a harmincas évek derekán a Szovjetunióban megrendezett perekkel stb. kapcsolatban nem juttatja kifejezésre egyéni véleményét. Furcsálja végül Szántónak azt a hipotézisét, hogy a második világháború kezdeti szakaszában a Vörös Hadsereg visszavonulása Sztálingrádig és a Kaukázusig — előre megfontolt stratégia volt. A kritikus említett fenntartásai ellenére értékesnek és érdekesnek tartja ezt a művet. Nemcsak a szerző kiváló emlékező tehetségét, logikáját dicséri, hanem azoknak munkáját is, akik elősegítették gazdag élettapasztalatainak továbbadását. „Értékes mű jött így létre a munkásmozgalom átélt, igaz történetének, gondolati jejlődésének egyik szakaszáról. Élményanyaga ezt a könyvet érdekessé, vonzóvá és izgatóvá teszi" — szögezi le végül Dzvonlk, kiemelve egyben Szántó magával sodró optimizmusát, amely ebben a kötetben is Jelen van. Ehhez talán csak annyit fűznénk hozzá, hogy Szántó László könyvét kétségtelenül érdeklődéssel fogadná a magyar olvasó is... Az októberi forradalom és a jelenkori irodalom Érdekes téma és főleg akkor válik azzá, ha konkrét tartalommal telíti a minden ellentmondásossága ellenére nagy marxista gondolkodó és esztéta — Lukács György. A PLAMEN szerkesztősége kérte fel erre és így született meg a fenti című tanulmány, amely a folyóirat 10. számában jelent meg. A vulgarlzálással lenne határos, ha szűkre szabott kereteink között akár csak nagy vonalakban igyekeznénk életközeibe hozni ezt a gondolatgazdag írást. Ezért Inkább csak felhívtuk rá a figyelmet, mert kétségtelen, hogy érdemes elolvasni és elgondolkozni azon, ahogy Lukács fejtegeti a történelem legjelentősebb forradalmának kihatását az irodalomra. A szerkesztőség különben bevezető sorokkal jelenteti meg a tanulmányt. Egyetérthetünk azzal az álláspontjával, hogy a szerző továbbra is elutasító álláspontra helyezkedik a két világháború közti és a jelenkort avantgard Irodalmi törekvésekkel szemben és a 19. század ún. klasszikus Irodalmára épít. Tanulmánya ls inkább dokumentálja kifejlett gondolatvilágát, mintsem tárgyilagosan elemezné az októberi forradalmat, illetve annak hatását a szovjet és a világirodalomra. Viszont nem vitás, hogy ebben az írásban Lukács, ha vázlatosan ls, mégis élesen kidomborodóan és határozottan felméri egész trodalmi, politikai és ftlozóflal pályáját. Ezért is érdemes mélyebben megismerkedni a tanulmányával. Egyben felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a folyóiratnak ugyanebben a számában megtaláljuk főszerkesztőjének, Jifí Hájeknek, valamint a KORTÁRS főszerkesztőjének, Simon Istvánnak vitaindító beszédeit, amelyeket a két folyóirat munkatársainak ez éo derekán Budapesten tartott munkaértekezletén mondottak el. Mind a két téma érdekes: Az irodalom és a társadalom, illetve Az író a szocialista társadalomban. A szlovák nyelv elsajátítása megalapozott igény A közép-szlovákiai kerületi pártbizottság napilapjában, a SMERben ragadta meg figyelmünket Slavo Hagara cikke, amely a címünkben jelzett témával foglalkozik a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak viszonylatában. Elöljáróban megjegyezzük, hogy véleményünk szerint a cikkíró tárgyszerűen, elfogultságtól mentesen közelíti meg ezt a fontos problémát. A losonci Járási tanfelügyelőség által végrehajtott ellenőrzés alapján jut arra a következtetésre, hogy a magyar Iskolák tanulóinak szlovák nyelvtudása „a szó szoros értelmében siralmas". Kellő adatok hiányában ugyan nem vagyunk benne biztosak, hogy a helyzet és a cikkíró által „kiszúrt" hatásos példa (egy valóban siralmas szlovák nyelvdiktátum) általánosítható-e. Annyi azonban bizonyos, nemcsak ebben a járásban, hanem másutt is még sok a tennivalónk, hogy a magyar iskolák végzett tanulói felsőbb fokú szlovák Iskolákon vagy szlovák nyelvkörnyezetben a munkahelyükön állják a sarat, érvényesülni tudjanak. A cikkírót is ez a jól felfogott Igény készteti a helyzet vázolása után néhány ésszerű javaslat felvetésére. Bár megállapítja, hogy a szlovák nyelvoktatás az utóbbi években jelentősen javult, követelménynek tartja elsősorban a szlovák nyelv szakképzett oktatót számának gyarapítását. Ezen túlmenően — és ezzel ls egyetérthetünk — javasolja, hogy a kérdésnek szenteljenek több figyelmet más tantárgyak oktatói is és nem utolsósorban a szülők. Igaz, ez a kompakt magyar nyelvterületen nem egy objektív akadályba ütközik, amelyekkel a cikkíró már, sajnos, nem foglalkozik. Viszont egy fontos ponton utat igyekszik mutatni, amikor kiemeli a korszerű nyelvtanítási módszerek alkalmazásának feltétlen szükségét. (Népszerűsíti a francia CREDIF audiovizuális módszert, amelyet munkájában sikeresen alkalmaz Júlia Dombrovská, a losonci magyar tannyelvű kilencéves Iskola tanítónője.) Megemlíti továbbá, hogy a szlovák nyelv tanításában, főleg a kezdetnél nagyobb gondot kell fordítani a konverzálásra. Valóban, a kérdés fontos és magunknak ártanánk, ha nem tartanánk napirenden és vállvetett erővel, a célnak megfelelő elvszerü és tapintatos módszerekkel nem törekednénk megoldására. A százéves Petr Bezruc A NAGYVILÁG novemberi számában Jelent meg a fenti címmel Vozárl Dezső cikke a „Sziléziai dalok" szerzőjének centennáriuma alkalmából. A meleg hangú méltatás írója egyben saját fordításában közli a költőtárs négy versét. Ez annál ls örvendetesebb, mert amint azt Vozári is megállapítja, BezruCnak eddig aránylag kevés költeménye Jelent meg magyar nyelven, (g. l.) II. Csallóközi Színházi Napok TAVALY ügy értékeltük az első Ízben megrendezett Csallóközt Színházi Napokat, hogy Dunaszerdahelyen az állami és népi szervek összefogása gyümölcsözött, és olyan esemény zajlott le, amely tartalmában és formájában egyaránt gazdagította Dunaszerdahely kulturális életét. Megjegyeztük azt ls, hogy a jó kezdeményezés szülte seregszemle akkor lesz majd országos méretű, ha nem marad csupán, a dunaszerdahelylek ügye, hanem szerves ré« szévé és kiegészítőjévé válik nemzetiségi kultúránk többi, központilag ls támogatott nagyszabású rendezvényeinek. A tavalyi ünnepségnek a sok-sok erénye mellett az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy — az előkészületek során gyakorlatilag minden megmozdulás az üzemi klub dolgozóinak a vállára nehezedett. A november 3—7-lg megtartott II. Csallóközi Színházi Napok ebben a tekintetben ls óriásit fejlődtek. A bemutatót most nem egy vagy két, hanem összesen nyolc szervezet, illetve intézmény rendezte és támogatta gyakorlatilag: CSEMADOK, Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség, Kerületi pedagógiai intézet, kerületi népművelési intézet, járási művelődési otthon, járási könyvtár, üzemi klub, Tatran Könyvkiadó... Sajnos a túl sok közreműködő „közreműködésének" szintén megvolt a hibája. A sok bába között néha elveszett a gyerek. A munka Ilyen nagyméretű koordinálása azonban lényegében mégis eredménnyel Járt. Ebben az évben a Csallóközi Színházi Napok már nem korlátozódtak csupán Dunaszerdahelyre, hanem részt vettek rajta a kultúra dolgozói az ország minden részéből, sőt szép számban Magyarországról ls. És ami ennél ls fontosabb: az eseménysorozat nem néhány színházi bemutatóból állt, hanem igen széles skálán mozgott. Az ötnapos ünnepet a csehszlovákiai magyar képzőművészek egyik csoportja kiállításának a megnyitása, négy színházi bemutató, egy körzeti szavalóverseny, tizenegy tartalmas előadás és számos — élénk vitávari kísért — szakmai megbeszélés képezte. Ha méretében nem Is, tartalmát tekintve az 1967-es Csallóközi Színházi Napok a komáromi Jókai-napok közel egyenrangú partnerévé, a csehszlovákiai magyarok egyik Jelentős kulturális rendezvényévé vált. Más lapra tartozik, hogy az akciók néha keresztezték egymást és gyakran megint egy-két ember kényszerült mindent végezni. Bosszantott az ls, hogy a Csallóközi Színházi Napok rendezvényein a csallóköziek vettek a legkisebb számban részt. De nem akarunk kiragadott példákkal élni. Inkább elmondjuk sorjában, hogy ml tetszett és ml nem és mit tartunk e találkozó erősségének és mit a gyengéjének. A csehszlovákiai magyar képzőművészeknek a csehszlovákiai magyar írók által rendszeresített és az övékéhez hasonló bemutatkozása nem új és nem egyedülálló kezdeményezés. Néhány esetben a gombaszögi dalés táncünnepélyen és a hatvanas évek elején Ekecsen már volt rá példa, hogy felvonultak fiatal képzőművészeink és bizonyították: íme élünk, dolgozunk, ilyesmit alkotunk. A dunaszerdaheiyi Híd-67 című kiállítás, amelyen a Csallóközben született, vagy a Csallóközben alkotó művészek mutatkoztak be, azért nyerte meg a tetszésünket, mert Ilyen méretű és — nyugodtan állíthatjuk — ilyen színvonalú kiállítást a fiatal csehszlovákiai magyar képzőművészek a múltban még egyetlen esetben sem tartottak. A kiállításon látható néhány grafika, plasztika és festmény Deák György, Kiss Sándor, Kopács Tibor, Nagy János, Nagy József, Platzner Tibor és Chovan Lóránt munkásságának legjellemzőbb vonását juttatja kifejezésre. A bemutatónak növelte az értékét — ami viszont kiállításaink történetében már egyedülálló és úgy véljük, nemzetiségi kultúránk értékének a demonstrálása szempontjából helyes —, hogy a képzőművészeti alkotásokkal párhuzamosan a Tatran Könyvkiadó ls felvonultatta azt, amit az utóbbi években a csehszlovákiai magyar írók alkottak. E heterogén Jellegű kiállítás lehetővé teszi, hogy a csehszlovákiai magyar kultúrának egy tekintélyes hányadát egyszerre Ismerje meg az ls, aki e kultúráról eddig semmit sem tudott... Sok minden tetszett tehát már az első napon. Nem tetszett viszont, hogy az utolsó percig Erőfróba volt... nem tudtuk, hogy e szép kiállítást kl fogja megnyitni. Végül, amikor akadt „vállalkozó" a kiállítás és egyben az egész Csallóközi Színházi Napok megnyitása a város részéről nem olyan szinten történt, mint amilyet ez értéke^ akció megérdemelt volna. Tetszett, hogy a színházi bemutatók a Nagy Októbert köszöntötték, hogy módunk volt látni városi és falusi, magyar és szlovák együtteseket és hogy egyaránt szóhoz Jutott az egész estét betöltő színdarab és az Irodalmi összeállítás. Nem tetszett viszont, a kissé egyoldalú dramaturgia és néhány szereplő nagyon gyenge színvonalú Játéka. Tetszett Martin USiak lektornak A szovjet irodalom 50 éve című szlovákul és Czíne Mihály irodalomtörténész, egyetemi docensnek A szovjet irodalom hatása a magyar Irodalomra című magyarul elhangzott, nagy tárgyi tudással, kristálytiszta marxista okfejtéssel megtartott előadása. Bosszantott viszont, hogy ezeken az értékes előadásokon a város vezetői közül senki sem vett részt, hogy a járási nemzeti bizottság nagytermét az előre meghirdetett előadás kezdetére nem fűtötték kl, hogy vándorolni kellett egyik helyiségből a másikba, hogy a rendezvények helyét illetően többször mind a hallgatók, mind az előadók tanácstalanok voltak. Tetszett fán Zelenkának, a Szlovák Nemzeti Színház munkatársának a díszletezésről, Imrich Strelkának • és Viktor Safnohának, a szlovák televízió, illetve a kerületi népművelési központ munkatársainak a műkedvelő színjátszásról, Konrád Józsefnek, a Magyar Területi Színház rendezőjének a rendezésről, Bognár Elek színművész és beszédtanárnak, a beszédkultúráról és Öhldy Lehelnek, a budapesti Állami Bábszínház munkatársának a bábszínjátszásról tartott előadása. Nem tetszett viszont és elégedetlenek voltunk, hogy ezeken a szintén értékes előadásokon nemcsak a város lakói, hanem a meghívott szakemberek is (pedagógusok, rendezők, csoportvezetők) viszonylag igen kevesen vettek részt. Bosszantó ez annál ls Inkább, mert mit ér az a műsor — bármilyen tartalmas is az előadás — amelyen éppen azok nem vesznek részt, akiknek és akikért azt rendezik!? ... Közbevetően jegyezzük meg, hogy a Csallóközi Színházi Napok néhány öszszejövetelén részt vett Veres Péter kétszeres Kossuth-díjas író nem tartott előre meghatározott előadást, felszólalásai azonban előadás értékével bírtaik és nagy sikert arattak. A szakmai Jellegű tanácskozásokra nem vártunk ezreket. A jelenleginél azonban — az egy Czlne Mihály előadását kivéve, amelyen voltunk vagy háromszázan — sokkal több résztvevőre számítottunk minden esetben. örültünk, hogy a szervezők Sajtónk a pedagógia szolgálatában címmel műsorra tűztek egy olyan összejövetelt ls, amelynek az lett volna a hivatása, hogy megvitassa a sajtó ős a pedagógusok viszonyát. Mérgelődtünk viszont, hogy ezen az egyébként tartalmas tanácskozáson, e kérdésről semmi érdemleges sem hangzott el. És Itt meg kell mondani azt ls, hogy nem tudtunk és ma sem tudunk egyetérteni azokkal a „bíráló" megjegyzésekkel, amelyek elmarasztalták a sajtónak azokat a képviselőit, akik e megbeszélésen nem vettek részt. A csehszlovákiai magyar sajtó illetékesel — ha erre felkérik őket — bizonyára szívesen tartottak volna a tárgykörrel kapcsolatban néhány perces beszámolót. Tudtunkkal azonban erre senkit sem kértek meg. Konkrét megbíaást arra vonatkozóan, hogy be-, széljen a safi tó és a pedagógusok vlszonyá-: ról, az újságok dolgozói közül senki sem kapott. Akik a tanácskozáson tudósítől minőségben vettek részt, örültek, hogy a pedagógusok nem velük próbál-; ták megvitatni azokat a kérdéseket, amelyeknek a megvitatása nem tartozik az ő hatáskörükbe... Maga az ötlet, hogy vitassuk meg a sajtó és a pedagógusok viszonyát, kitűnő. Érdemes lenne ezt a jó elképzelést napirenden tartani ős Idővel — a mostaninál jobban előkészítve — megvalósítani. Színvonalasnak bizonyult az Iskolai színjátszással foglalkozó tanácskozás ls. Ezen dr. Turczel Lafos, Ojváry László és Kulcsár Tibor tartott egy-egy — a témával kapcsolatos — kimerítő beszámolót. Itt nagyon Időszerű Javaslat ls elhangzott. Többen azt Indítványozták, hogy az Illetékesek, évente vagy kétévente, szervezzék meg a csehszlovákiai magyar iskolák színjátszóinak az országos szemléjét. A bemutató színhelyéül egyesek Rozsnyót, mások Dunaszerdahelyt ajánlották .., A várost Illetőleg korai lenne dönteni. A javaslaton azonban érdemes lenne gondolkozni és érdemes lenne mielőbb realizálni. Mindent összevetve: az 1967es Csallóközi Színházi Napoknak sok a pozitívuma, van viszont néhány negatívuma is. Az utóbbira csupán azért mutattunk rá, mert a dunaszerdahelyl kezdeményezés olyan erőpróbáról tanúskodott, amely már a kritikát is elbírja. A fogyatékosságokat többnyire olyan jelenségek okozták, amelyek gondosabb előkészítéssel könynyen kiküszöbölhetőek. Ezért is tanácsoljuk: jó lenne, ha a Csallóközi Színházi Napok programját és szervezését a jövőben előzőleg megtárgyalná egy előkészítő bizottság, úgy, ahogy ez minden nagyszabású rendezvény esetében szokás. Tavaly még arra gondoltunk, hogy mennyire hasznos lenne, ha a Csallóközi Színházi Napok a Jókai-napok főpróbájává válna. Ma úgy látjuk, hogy a dunaszerdahelyl rendezvény már több, mint egy főpróba. A Csallóközi Színházi Napok önálló életet kezdtek és sajátos jelleggel bírnak. Az ünnepségsorozat tartalmát talán jobban kifejezné, ha a kissé leszűkítő értelmű Csallóközi Színházi Napok helyett, e nagy akciót a rendezők a jövőben Csallóközi Kulturális Napok vagy más, tágabb fogalmat sugalló névvel szerveznék meg. De nem az elnevezés a lényeg. A tartalom a döntő. Ez megfelelő volt most és minden bizonnyal megfelelő lesz a jövőben ls. Az ország éléskamrájaként nyilvántartott Csallóközben, ahol kimagaslóak a gazdasági sikerek, a művelődés hívei arra törekszenek, hogy kulturális vonalon ls számottevő eredmények szülessenek. Rendezvényüket részévé teszik annak a nagyarányú erőfeszítésnek, amellyel a gazdasági és kultu- K» rálls élet között ma még meg- U levő szintkülönbséget szándékoznak kiegyenlíteni. A kultúra 1967. ez évi áradása a hibák ellenőre ls arról győzött meg, hogy a XI. 1! művelődés csallóközi harcosainak a törekvése eredményes /T l6S

Z- BALÁZS BÉLA **