Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-10 / 280. szám, kedd

A

mikor az újságíró kezébe kap egy nevet és néhány adatot az illető életéről és útnak indul, hogy elbeszélgessen ezzel az emberrel, és a feleletek alapján riportban számoljon be az élete folyásáról, mindig izgalom fogja el, sikerrel jár-e majd az útja vagy sem. Legalább is nálam így van ez, ha útnak indulok, oly izgalom fog el, mint amikor életemben az első riportútra készültem. Így volt ez most is, amikor Freistadt Fülöp nevét kaptam kézhez. Meglepetés akkor ért, amikor szemtől szemben álltunk egymással, és kiderült, hogy ismerem. Dr. Sas professzor özvegyénél találkoztunk többször, ő volt az, aki a beteg, ágyban fekvő, tehetetlen asszonnyal törődött. Fontos mindezt előrebocsátani Freistadtról, mert most is, beszélgetésünk folyamán többször cseng a telefon, többen hívják. Az érdeklődők valamennyien az Antifasiszta Harcosok Szövetségének a tagjai, és mivel Freidstadt nyolc éve a bratislavai szervezet XII. csoportjának a tiszteletbeli titkára, hozzáfordulnak segítségért. 75 éves korában is hasznosítja magát, és magyarázataiból kiérezni, hogy saját ügyének tekinti mindazoknak az ügyét, akik hozzá fordulnak. ILYEN EMBER, Freistadt Fülöp, aki aktívan részt vett az NOSZF harcaiban. Élete sora a következő: 1916 augusztusában, több mint ötven esztendeje az Osztrák—Magyar Monarchia hadnagyaként fogságba esik. Szibériába kerül, 1917 elején a tomszki fogolytáborba jut, 1200 tiszt közé, akik az osztrák, magyar a német és a török hadseregből kerültek ide. Az osztrák tisztek itt is fegyelmet «•karnak tartani, parancsolgatni szeretnének, de ez nem sikerül nekik. Főleg a magyar tartalékos tisztek azok, akik a monarchia aktív tisztjeinek a tekintélyét rombolják. Nincs kedvük hozzájuk Igazodni, és élik a maguk életét. A barakkokban csoportok alakulnak. Freistadt Kun Béla és Münnich Ferenc csoportjával tart. Kifogástalanul tud németül, a németre fordított orosz híreket ő magyarul tolmácsolja. E híreket gyorsírással jegyzik, majd terjesztik őket a többi barakkban. A szervezés fő munkáját Kun Béla végzi, aki állandó összeköttetést tart fenn az orosz bolsevikekkel. Kunon és Münnichen kívül Reiner és Jáross elvtársak bizonyulnak kiváló segítőknek. Feladatuk tulajdonképpen az volt, hogy a fogolytáborban propagandát fejtsenek ki a forradalom ügyéért. A propagandának a legnagyobb sikere a magyaT foglyok közt volt, százával jelentkeztek a vörös gárdába, ahol azonnal fegyvert kaptak és nyomban elindultak harcolni a fehérek ellen. A környék falvaiban ők verték le az ellenforradalmi bandákat, és Tomszkban is ők fojtották el az ellenforradalmi felkelést. Később Reiner és Jáross, valamint tíz társuk az urall harcokban elpusztult. KOLCSAKÉK A ÜT MENTI FÁKRA, póznákra akasztották fel őket. A helyzet az volt, hogy Reinerék felderítő útra mentek, de a megbeszélt időben nem jöttek vissza, így Kun Bélával az élen egy csoport Indult a keresésükre. Már elkéstek, holtan találták őket. Kolcsakék kegyetlen gyilkosok voltak, aki a kezükbe került, azt irgalmatlanul kivégezték. Mindezt a vörösök jól tudták, és ez a kegyetlenség nem hogy lohasztotta volna, hanem ellenkezőleg, még fokozta a foglyokból lett vörös katonák harci kedvét. Arra a kérdésre vajon sejtette-e, hogy itt most d-öntő világesemények zajlanak le, Freistadt válasza az volt, 1918-ban Szibériában olyan zűrzavar uralkodott, hogy a helyzetet nem tudták áttekinteni és felmérni a maga valóságában. Hisz hónapokon át egyebet sem tettek mint a Vörös Hadsereggel állandóan visszavonultak. Kolcsak fehér hadserege és a csehszlovák légió egyre nagyobb tért hódított és a viszszavonulás sok csalódással, nélkülözéssel és nyomorúsággal járt. Azt azonban tudták, hogy igaz ügyért harcolnak, és ez adott nekik erőt, hogy megbirkózzanak a mostoha viszonyokkal. Nyugodt lelkiismerettel állíthatja, hogy az ő csoportja, amelyet Kun Béla és Münnich vezetett, és amelynek katonái magyarok voltak, mindvégig bátran harcolt és hű maradt a forradalom eszméjéhez. Csoportjukban tudatos, önkéntesen vállalt fegyelem uralkodott. Ha valaki a vezetőtől, Kun Bélától megbízást kapott, bármilyen veszélyes és kockázatos volt, habozás nélkül vállalta és elvégezte. Ez érthető is volt, hisz mindketten, Kun Béság és rettegés közepette aludni nem tudtak, csak szundikáltak a széken. Hajnalban a rácsos ablakon át látták, hogy egy tiszt hat felfegyverzett katonával érkezik. Ekkor már biztosak voltak benne, hogy kivégzésre viszik őket. De amikor kinyílt az ajtó, és a tiszt azt mondta nekik: vigyék magukkal a poggyászukat, Freistadt megkönnyebbülten sóhajtott. Már tudta, hogy megmenekültek. FEGYVERES KÍSÉRET mellett a lublini fegyházba szállították őket, ahol a politikai foglyok A FORRADALOM HARCOSA n Nemcsak tanúja voltam..." mIP V.7 '•-•"s.i^v M * " • la és Münnich Ferenc bátor, elszánt harcosok voltak. Közvetlen és példás magatartásukkal nyerték meg társaikat a forradalom ügyének. Ugyanabban az esztendőben, 1918 őszén Kun Bélát és Münnichet Moszkvába rendelték. Freistadtot és néhány társát ls Moszkvába hívták. Rudnyánszkynál, a külföldi kommunisták szövetségének az elnökénél kellett jelentkezniük. Ez a szövetség a Kremlben székelt, és ott jelentkezésük után el is szállásolták őket. MEGÉRKEZÉSÜK UTÁN két napra Kun, Münnich és Sza-" mueli Magyarországra mentek. Freistadt átvette a szövetségben Szamueli tisztségét a háromtagú katonai bizottságban. E feladatát 1919 január végéig teljesítette, utána futári minőségben őt is Magyarországra küldték. Moszkvában pontosan értesültek az őszirózsás magyar forradalom minden mozzanatáról. Eltekintve a sajtótól, futárók hozták és vitték állandóan a híreket. Freistadt futár szerepében — tekintettel német nyelvtudására — a dán vöröskereszt tagjaként utazott, természetesen hamis papírokkal, pénzzel, cári és Kerenszky rubelekkel látták el. Egy duplafenekfl bőröndöt is kapott, amelyben a magyar pénzen kívül titkos iratokat rejtettek el. Feladata az volt, hogy minél előbb kapcsolatot teremtsen Kun Bélával és a titkos iratokat, terveket átadja neki. Ketten indultak el a januári fagyban. Jéghideg vagonokban utaztak, az összeköttetés nagyon rossz volt és nehezen tudtak előrehaladni. Végül mégis elérték a lengyel—orosz frontot. Itt hat kilométert kellett gyalogolniuk. Simán haladtak át a fronton, de utána egy kis községben, a katonai parancsnokságon gyanút fogtak, átvizsgálták őket és bőröndjeiket. MEGTALÁLTÁK A TITKOS IRATOKAT. Természetesen hiába mondták, hogy a lengyelek ellen semmilyen ellenséges megbízatást nem kaptak Moszkvától, mindez nem használt, elvittek tőlük mindent és egy kis fülkébe zárták őket. Rettenetes órák következtek. Mindketten a halál gondolatával próbáltak megbarátkozni. Nem kellett több, minthogy lenyeljék a magukkal hozott fiola tartalmát, a ciánkálit. De mert reménykedtek, vártak. Később a remény jogosnak bizonyult, mert éjféltájban az őr bevitte nekik bőröndjüket, amelyben könyveik és fehérneműjük volt. Ezt jó jelnek vették. A bizonytalantömege várta sorsa további elintézését. Hat heti fogvatartás után egy haladó gondolkodású ügyész segítségével kiszabadult, és márciusban egy hadifogoly transzporttal hazafelé indult. Útközben azonban kiütéses tífuszban megbetegedett, és a magas láz miatt azt sem tudta, mikor érkezett Budapestre. Csak arra emlékszik, hogy egy budapesti hadikórházban ébredt föl. Akkor már a Magyar Tanácsköztársaság gyakorolta a hatalmat. Mihelyt visszanyerte egészségét, felkereste a pártvezetőséget és Kun Bélát. A Hadügyi Népbiztosságon ' Szántó elvtárs mellett kapott beosztást. Majd később egy vörös gyalogezred parancsnokává nevezték ki. Harcolt a miskolci fronton, az Érsekújvár—Párkány vonalon és végül a szolnoki harcokban... Két-három nappal a Tanácsköztársaság bukása előtt Pestre hívatták, ahol Münnich közölte vele és társaival a szomorú hírt. Ekkor következtek életének legkeservesebb hónapjai: borzalom és rettegés közepette tengődött. Tudta, hogy keresik, és ha elfogják a halál fia. Hogy ez mennyire így volt, azt a Pozsonyban élő Freistadt Frigyes esete bizonyítja, aki 1922-ben rendes csehszlovák útlevéllel ment Pestre. Amint a pesti szállodában kitöltötte a jelentkezési nyomtatványt, nyomban elhurcolták és két napig fogva tartották a rendőrségen. Ez idő alatt sikerült bebizonyítania, hogy nem azonos Fülöppel, aki szerencsére akkor már Bécsben élt... FREISTADT HANGJA, tárgyilagos, amikor mindezt elmondja, Noha élete tele volt veszélyekkel, halálos buktatókkal, kerüli a nagy szavakat. Igen szerény ember benyomását kelti. Örül, hogy 75 éves korában egészséges, és önként vállalt tisztségében szolgálatot tehet embertársainak. Befejezésül Freistadt Fülöp a következőket mondja az életéről: — összefoglalva tapasztalataimat ma annyit mondhatok, örülök, hogy nemcsak tanúja, hanem aktív résztvevője lehettem annak a nagy horderejű eseménynek, amelyet ma Nagy Októberi Forradalomnak neveznek. Valóban az volt, és örülök, hogy tagja lehettem annak a Vörös Hadseregnek, amely a Nagy Forradalom szülötte volt és évtizedek múlva oly erős és hatalmas lett, hogy leverhette Hitler fasiszta hordáit. SZABÓ BÉLA Aran ylak o claim ások Fáradt vagy, s én is érzem, mit mondjak még? a tárgyak s téged dicsérnek. Életünkben vannak nagy és jeledhetetlen élmények. De vannak meg nem Ismétlődő események is. Varázsuk éppen az egyedüliségben rejlik. János-major. Kevesen ismerik ezt a települést. Érsekújvártól vagy öt kilométernyire, messze bent a határban, néhány jávai övezve bújik meg harminc házával. Mezei út vezet ide, de csak nyáron járható, azután már bokáig érő sár pihen a helyén, elvágja a tanyát a külvilágtól. Itt üzlet sincs, iskoláról vagy netalán tán művelődési othonról, moziról mégcsak nem is álmodtak. Az emberek munkaszeretök, földműveléssel és állattenyésztéssel keresik meg kenyerüket. Csendesek, szívósak, mint általában a magyar paraszt. Ismerik és szeretik egymást, nagy családként élnek. Osztoztak a volt nincstelenségben, osztoznak örömben és bánatban — talán éppen ez kovácsolta egybe sorsukat. Almásst József feleségével, gyermekeivel, unokáival és dédunokáival itt keresi a megélhetést, a nyugalmat és a szeretetet. Harminchét esztendeje, hogy ide került jelesdohányosként, s azóta is a tanyát otthonának tekinti. Ősz van, sárgulnak m falevelek, szikkad a határ, de a Nap erőteljesen perzsel, mintha tudná: ma így illik, ma neki is köszöntenie kell. Almássiéknál aranylakodalmat ülnek. Két öreg ember korát meghazudtoló frissességgel, egyenes testtartással letelepszik az asztalfőre. Almássi bácsi megpödri hófehér bajuszát, talán azért, hogy titokban letörölje az előtörő könnyeket. A nagymama — mert mindenki így szólítja — ölébe ejti eres kezét, az ételből csak csipeget, szerényen és csendesen, akár egy igazi mennyasszony. A két öreg egymásra néz, szemükben huncut mosoly bujkál. Szó nélkül ts megértik egymást, az együtt átélt ötven esztendő alatt megszokták, hogy egymás tekintetéből olvassanak. hosszú volt a nap, — összenéznek (RAEWÖTI M. — TÉTOVA ODA) Sok beszédre nem igen volt idő. Hajnaltól késő estig dolgoztak, hogy a tizenkét gyereknek kenyér jusson. Ma már csak öten élnek, valamennyien itt a tanyán — házastársukkal, gyermekeikkel, unokáikkal. Csak Laci, a legkisebb unoka ment el munka után más vidékre — kitanult szőlész. De talán ő ragaszkodik leginkább a nagyszülőkhöz, már kiskorában is ilyen volt. Most pedig minden családi ünnepre eljön, szíve a János-majorba húz. Bánat? Akadt bőven. Két háborút éltek át, hét gyereket temettek el, a betevő falatért keményen meg kellett dolgozni. Öröm? Akadt bőven. Szorgalmas, becsületes gyerekeket neveltek, házukban szeretet és békesség uralkodott. Életcéljuk a munka volt. Almásst bácsi még ma is, vasárnaponként jelhúzza kifényezett csizmáját, szivarra gyújt és begyalogol Érsekújvárba. Elbeszélget a volt cimborákkal, megiszik egy féldeci pálinkát, néha lejátszik egy kártyapartit, aztán ebédidőre visszasétál. A nagymama meg folyton tesz-vesz — nem tud nyugodtan ülni — mondják gyerekei —, mert „rend a lelke mindennek". Karácsonykor, disznóöléskor valamennyien egy asztalhoz ülnek, éppen úgy mint most. így szokták meg, csak így ünnep az ünnep. — Nagymama, mit becsül a legtöbbre, ml volt élete legnagyobb élménye? — Mtnden fiam, maga az élet. — Így Igaz — bólint Almásst bácsi, és még hozzá teszi: — Meg az egészség. Életünkben vannak nagy és jeledhetetlen élmények: egyesek számára maga az élet jelent élményt. Es vannak meg nem ismétlődő események, mint például egy aranylakodalom. Egy kimondott igennek a félévszázados évfordulója, mely életünkben minden boldogság eredendője volt.,. OZORAI KATALIN Ahol az autókat meggyógyítják A bratislavai TrenCianska és Bajkalská utca sarkán a minap helyezték üzembe a Drutechna szövetkezet új autószervízét és javítóműhelyét. Az impozáns háromemeletes épületben irodák, tanácsterem, szociális helyiségek, raktárak vannak. Az autószervízt és a javítóműhelyeket tágas, üvegezett csarnokban helyezték el. Az 1964 októberében elkezdett építkezést, mely 10,6 millió koronába került, az idén augusztus közepén fejezték be. Ezzel régi adósságot róttak le. Évente 12 000 gépkocsit vizsgálnak itt át és 7500 kocsit megjavítanak. Az új autószerviz főleg Skoda 1000 MB, Moszkvics M 408 és Volga M 21 személygépkocsik javítására szakosított: Annak érdekében, hogy a javítószemélyzet ismerje a szovjet gépkocsik minden csínját-bínját, néhány autószerelőt a Szovjetunióba küldtek tanulmányútra. Egyidejűleg tárgyalnak a szovjet Autoexport vállalattal, hogy a szükséges alkatrészeket közvetlenül a Drutechnának szállítsa. KÉNYELEM ÉS GYORS KISZOLGÁLÁS Valóságos szalagrendszer VIZSGÁLJÁK A MOTORT. alapján veszik szemügyre a gépkocsit. Kisebb javítást vagy gépmosást a tulajdonos a szépen berendezett falatozóban várhat meg. A kocsi a diszpécserhez kerül, aki azt a munka jellege szerint továbbítja az illetékeshez. Pontos árjegyzék határozza meg az egyes munkák és szolgáltatások árait. CiSmiö elvtárs — a szövetkezet alelnöke — aki egyúttal műszaki vezető, valamint KrejcI elvtárs technikus vezetnek a műhelyrészlegeken keresztül. Meglátom, hogyan vizsgálják a gyertyákat, a Regloscoppal miképpen állítják be a motort a Pal testtel pedig hogyan vizsgálják a villamosberendezést. A Bradbury angol szabadalmú, könnyen kezelhető emelő szerkezet segítségével a szükséges magasságba emelik a gépkocsit. A MOTEX szerkezetre ráfut a kocsi, hogy kipróbálják fc fékeket, a PNFUMAX-al mérik a gumiabroncsok egyenletes feszültségét és sok más berendezés meggyorsítja a munkát. A bádogosok a behorpadt, megsérült karosszériákat javítják. A fényező műhelyt 2 műszakban 8 autó hagyhatja el. LESZ-E MÉG BELŐLE KOCSI? Éppen most hoznak be egy Skoda 1000 MB személykocsit. Csúszás következtében egy cseresznyefának ütődött és súlyosan megrongálódott. Siralmas állapotban van, úgylátszik már csak beolvasztásra alkalmas. Szerencsére emberéletben nem esett kár. Kri2anovi£ mester és a többi autóbádogos körülállja és szakértő szemmel vizsgálja. — Nem kell félni, kikalapáljuk amit lehet, amit pedig nem lehet, azt kicseréljük — vigasztalják a kárvallott tulajdonost. Remélhető — ha az alkatrészhiány nem szól közbe — hogy az évi tervet nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják. A növekvő idegenforgalom és a hazai motorizmus fejlődése ezt meg is kívánja. GREK IMRE