Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-08 / 278. szám, vasárnap

ZIKMUND + HANZELKA Ezerkilencszázhatvanbét július 16-án Delhiben zárt ajtók mö­gött figyelemre méltó gyűlést tartott néhány volt maharadzsa, akiknek országuk a jelenlegi Madhya Pradesb szövetségi állam területén található. A maharadzsák megállapodtak, hogy szer­vezetet alakftanak ax alábbi kérkedő elnevezéssel: THE MAD­HYA PRADESH EX RULERS' ASSOCIATION WITH THE PRIMARY OBJECTIVE OF „SAFEGUARDING OUR INTERESTS" — A volt Mad hya Pradés-1 uralkodók szövetsége, amelynek fű célja érdekeik védelme. A gyűlés Indiában nagy izgalmat keltett, s az egyes szövetségi államok miniszterelnökei sem tudtak vele kapcsolat­ban megegyezésre jutni. HA LETEZHETNEK A MUNKASOK SZAKSZERVEZETEI. MI ALL ÜTJABAN ANNAK, HOGY LÉTREHOZZUK A HERCEGEK SZAKSZERVEZETÉT. India angol fennhatósága ide­jén voltaképpen két India volt: Brit-India és indiai India. Brit­India lényegében azt a területet foglalta el, amelyet 1858-ig a Nyugat-indiai Társaság hódított meg, amikor helyébe lépett a brit korona. Indiai India viszont a szubkontinens további részén terült el, s úgynevezett önálló hercegségek képezték, amelyek uralkodói 1858-ban elismerték a brit fennhatóságot. Ilyen hercegség csaknem 600 volt. Akadt köztük égészen ki­csi, de olyan nagy is, amely­nek területe Svájc területének ötszörösét tette ki. Harmónium — úton Lényegében azonban idézője­lek közti államokról volt szó. Sosem rendelkeztek szuverén jogokkal, nem köthettek más államokkal szerződéseket, nem szólhattak hozzá a fegyveres erők, a közlekedés, a vámok, a pénznem, sőt még csak a pos­ta és táviró kérdéseihez sem. Ennek ellenére uralkodóik gyakran korlátlan hatalommal rendelkeztek alattvalóik felett, és fantasztikus vagyonuk volt. A külvilág szemében legen­dás hírűvé váltak pazarlásuk­kal. Színaranyból önttettek ágyúkat. Az angliai Rolls Royce gépkocsigyártól arany és ezüst pléhvel borított kocsitkat ren­deltek hattyú alakra kiképzett karosszériával, amelyeket a leg­finomabb brokátselyem vánko­sokkal boríttattak, vagy olyan kocsit, amelybe harmóniumot építettek be, s a kocsi tulaj­donosa kedves darabjait Játszat­ta, ha nem nyerte el tetszését a rádió sugározta zene. Az egyik herceg mind a háromszáz felesége számára külön a tulaj­don ízlése szerint tervezett gép­kocsit rendelt. Egy másik ezüst fürdőkádat szállított magával minden útjára, amely a víz hő­fokát szabályzó berendezéssel volt ellátva, s a kádat minden szállóban, amelyben csak meg­szállt, felszereltette. Egy továb­bi maharadzsa útjában a Gan­gesz szent vizével teli hordókat szállított magával, sőt poggyá­szában szerepelt egy zongora ls. Egyes maharadzsák országuk nemzeti jövedelmének teljes egyötödét vágták zsebre; mel­lettük az európai monarchák szerény polgároknak tűnnek. „Az egész Indiát behálózó feudális államok léte jó szol­gálatot tesz Nagy-Britanniá­nak," — írta 1930. május 28-án L. F. Rushbrook-Williams pro­fesszor az Evening Standardban. A professzor egyébként a her­segségek védelmezésének egyik legfőbb propagátora volt. — Olyasvalami ez, mintha baráti erődök hálózata alakulna ki a harci térségben. Hála a lojális bennszülöttek lakta államok eme erős hálózatának, a felke­lők általános felkelés esetén nehezen tudnák egész Indiát hatalmukba keríteni." Rushbrook-Williams profesz­szor így csak konkrétebben fej­tette ki azt az elvet, amelyet Viktória királynő 1858. évi prok­lamációja hirdetett meg: „A magunkéihoz hasonlóan tiszteletben fogjuk tartant a bennszülött rádzsák foqait, mél­tóságát és becsületét. 1' Hogyan áll a helyzet a maha­radzsákkal ma a köztársasági rendszerben, amely oly sokszor emlegeti a szocializmus szót? A hercegek szakszervezete Amint visszatértünk Kuruk­sétrából, az indiai sajtó vizeit felkorbácsolta a basztari maha­radzsa esete. A maharadzsát egész India ismerte. Jóképű fiatal férfi volt, aki első ízben 1947-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor a kormány szerződést írt alá az egyes hercegekkel arról, hogy csatlakoznak az Unióhoz. Akkortájt még alig töltötte be a tizenhatodik évét, ám annál keményebben követelte jogait. Egy sajtóértekezleten Pravín Csandra Bhandzs Dév basztari maharadzsa ekkor az alábbia­kat jelentette ki: — Fel kell újítani a maha­radzsák Házának tevékenysé­gét. Ha létezhetnek kereskedel­mi kamarák és a munkások szakszervezetei, mi áll útjában annak, hogy létrehozzuk a her­cegek szakszervezetét? Ha a kormány nem tesz eleget köve­teléseinknek, tovább nem mű­ködünk együtt vele. Ha pedig megvonják tőlem az apanázst, az Indiához való csatlakozásról szóló szerződést papírrongynak fogom tekinteni. A mostani eseményeket meg­előzően a belügyminiszter in­tette a maharadzsát, hogy ha nem hagy fel az izgatással, a kormány a legszigorúbb intéz­kedéseket foganatosítja ellene. Azt Javasolta, hogy Bastarból ideiglenesen költözzék Bhopál­ba, ahol nyugodtan megtárgyal­hatja panaszát. Ha viszont nem tartja magát ehhez a tanács­hoz, számolnia kell azzal, hogy amint átlépi Bastar határát, nyomban letartóztatják. A maharadzsa vagy öt hétig kibírta az Orissa állambeli Cut­tackban, aztán mégis összeszed­te a bátorságát és megpróbált hazatérni. Azonnal letartóztat­ták s beszállították a narsinh­garhi börtönbe. Néhány nappal később az Ál­lamok Tanácsában már Bhupés Gupta nyugat-bengáliai képvi­selő interpellációt jelentett be és megkérdezte a belügyminisz­tert: — Miért oly sürgős a kor­mánynak, hogy Pravin Csandra öccsét elismerje új bastari ma­haradzsának? Miért akar neki apanázst nyúftani? Nem lehet­nének meg esetleg maharadzsa nélkül? A belügyminiszter válasza: — A kormány arra a meg­győződésre jutott, hogy az adott helyzetben ez a legmeg­felelőbb megoldás... •ír A megalkuvás gyökereit a Kongresszus párt politikájában lelhetjük fel már abban az idő­ben, amikor a brit uralom lerá­zása még csak Jámbor óhaj volt, mindenekelőtt pedig Gandhi filozófiai nézeteiben. Jóllehet az egész világ tudott a hercegek despotizmusáról, Gandhi félig szenvedően, félig kegyeletesen kijelentette: — Tudom és érzem, hogy a hercegek szívükön viselik alatt­valóik jólétét. Köztük és köz­tünk semmi különbség nincs azon kívül, hogy mi közönséges halandók vagyunk, ők pedig nemesek és hercegek, mert az Isten annak teremtette őket. Passzív magatartását azonban magáévá tette az Indiai Nem­zeti Kongresszus is. Olyan poli­tikát hirdetett, hogy nem szabad beavatkozni a hercegségek bel­ügyeibe, abban a csalóka re­ményben, hogy ily módon meg­nyeri uralkodóik támogatását. Tevékenységét szándékosan csak Brit—Indiára korlátozta. Jóllehet összindiai nemzeti szervnek tekintette magát. Még 1938-ban a haripuri ülésén ezt a határozatot hozta: — A hercegségek népének belső harcait nem szabad a Kongresszus nevében vezetni. Ezért a hercegségekben önálló szervezeteket kell alakítani... Így aztán nem volt csoda, hogy 1948. március 16-án, hét hónappal India függetlenségé­nek kikiáltása után V. P. Mé­ri an, az államminisztérium tit­kára az alábbiakat jelentette ki: — jóllehet a nép többsége azt kívánta, hogy az uralkodó­kat mozdítsák el, a Szardar Pátél vezette államminiszté­rium, Gandhi nézeteire támasz­kodva jóváhagyta, hogy az uralkodókat hagyják meg mél­tóságukban. Tizenkét nappal később egy sajtóértekezleten az alábbia.kat mondotta: — A kormánynak nem áll szándékában az uralkodókat el­mozdítani. Ha pedig valame­lyikük gyermektelenül haláloz­na el, nem engedjük, hogy ha­lálával megszűnjön a méltósága is. Ebben az esetben közeli ro­konát, vagy az illető állam ér­demes polgárát emelnénk ural­kodói rangra. Mindennek mi a következmé­nye? Mindmáig érvényes a törvény, hogy a központi kormány en­gedélye nélkül a volt uralko­dók egyike sem állítható bíró­ság elé. A volt uralkodóknak nem kell adót, vámot fizetniök, díjtalan kezelésre van joguk az állami kórházakban, ingyen kapják a villanyáramot, nem fizetnek rádió- és telefondíjat, ingyen utazhatnak a nyilvános közlekedési eszközökön. Apanázsaik és kiváltságaik pénzben kifejezett értéke még 1960-ban is több mint húsz ka­rórt, tehát 200 000 000 rúpiát tett ki. A volt majszorei maha­radzsának a kormány 2 600 000 rúpiát fizetett (s fizet máig is), a gválijarui maharadzsának 2 500 000 rúpiát, a tiruvidángurai mahradzsának 1 700 000 rúpiát, amellett apanázst kapott még fivére, nővére, nagynénje és gyermekei is — mindezt adó­mentesen. A kocsini maharad­zsának az állam kevesebbet fi­zet: 250 000 rúpiát évente. A fentebb említett elégedetlen bastari maharadzsa évente 72 000 rúpia apanázst kapott, ám erélyesen követelte, hogy „Járandóságát" legalább 200 000 rúpiára emeljék, mert mint mondotta, az állami támogatás­ból képtelen megélni. BABOS LÁSZLÖ fordítása DAVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? (30) — Ide hallgass ... — Ha nem indítasz, visítok! — Az istenedet, akkor hát minek jöttél? — Ha nem indítasz, visítok! — Azt hitted, valamelyik taknyosoddal van dolgod? — Visítok!!! Megfogta a kezem és húzni kezdett, rúgtam, kar­moltam ,.. Beült hozzám átölelt... utáltam, jaj de utáltam! Megpofozott jobbrój, balról... összeharaptam a szóm és néztem rá, mintha akkor láttam volna először... Pont olyan volt, mint az a Hansi... Rémületes volt a hasonlatosság közöttük ... Úgy látszik, ő is megijedt merev tekintetemtől, mert a kormányhoz ült és nagy káromkodások között indí­tott. A portás kijött az ajtó elé, onnan figyelte a jele­netet. Felénk kiabálta - No, mi az művész úr, meg­bokrosodott a kicsi? Hja, persze, hiszen itt Ivón is törzsvendég . . . Hazafelé mór nem mentünk olyan gyorsan, nem volt miért sietnünk. Nem szorította meg a kezem, reám se nézett. Én figyeltem, hogyan ereszkedik le az útra a köd és Kondorfalvára gondoltam, arra az útra, mely szobámtól az iskoláig vezet. Meg Konczra - aki olyan, mint egy pozitív hős... Nem tudom, miért gondoltam éppen reá, és nem Janira, aki biztosan várt a mozi előtt, avagy Csontosra ... Egy fordulónál nagyott zökkent a kocsi, Ivánra dől­tem. .. Egy szembejövő kocsi lámpájának fényében észrevettem, milyen öreg. A város szélén kinyitotta az ajtót, szó nélkül kiszálltam. Nem mondtunk egymás­nak istenhozzádot és azt sem, hogy a viszontlátásra. Tovarobogott, csak benzinbűz maradt utána a fehér Wartburgból, azután az is szertefoszlott... Három napig ki nem mozdultam a házból, a rolet­tót is lehúztam, hogy ne lássam az ablakukat. Apám felhívott, megkérdezte, ml van velem? Azt mondtam semmi — meg vagyok hűlve. Eljött Zsófi nagyi. Kérdezte, nincs-e valamire szük­ségem. Kis Pali lábatlankodott körülöttem, az jó volt... Az is jó volt, hogy Jani jelentkezett. Civilruhában, fess volt.,. Katonaruhában kissé félszegnek láttam. A fiúlc mind félszegek kaszárnyán kívül katonaruhában. Meg­állapítottam, hogy megemberesedett, mióta először ta­lálkoztunk a doktor bácsi kocsijában. Bemutatkozott anyámnak, bocsánatot kért a zakla­tásért. Pali bácsinak azt mondta, ismeri őt az írásain keresztül ... Ezen elviccelődtek kis ideig, azután meg­kérdezte Jani, szabad-e meghívjon estére. Ránéztem ... Szilveszter napja volt. - Vagy von valami programod? - fordult felém. - Nincs! - Nincs, - ismételtem meg, hogy Pali bácsi is hallja. Úgy tervezte, hogy családi körben, együtt töltjük az estét. - Nincs! Találkozhatunk! - Eljövök érted. - Fincsi! - Remélem, anyukádnak nem lesz kifogása? - Nem lesz! Nem volt. Előbb sétáltunk, aztán betértünk a Rozmaringba. - Innen indultam el a lejtőre - tréfálkoztam. - Mi­re Jani... Tudom, jelen voltam. Ránéztem . .. — Nevetett. — Valamivel hosszabb volt a hajam. - Persze! Az apródfejű ... Ö volt az! - Csiri levakarta rólam! Határozott kis nő volt az a Csiri. Persze, Csiri... ki hitte volna? - Szerencsére elég hamar megálltál. - Honnan tudod te, hogy én hol álltam meg? - Én mindent tudok. - Talán mégse! - Talán mégis ... - Honnan? - Radar! Elmosolyodtam. Kondorházán azt mondják - vere­bek! - Mi is mondhatjuk, ha akarod ... Komolyan kezdtem csodálkozni és nagyon reméltem, hogy csak — húz! - Elég gyakran találkozom Ildikóval . . . - Elájulok! Te ismered Ildikót? - Mint a rossz pénzt. - Honnan? - Sodrásból! - Mit csinál? - Amit régení Hallgattam! Ö már sohasem fog megváltozni. Más anyagból van gyúrva, mint te. - Honnan tudod te, hogy én milyen anyagból va­gyok gyúrva? Nem foglalkoztál velem ... - Szinte bánom .,. - Mit? - Hogy nem rád pazaroltam az időmet. - Istenem, ha ezt Csiri hallaná . .. Jani válasz helyett elővett egy levelet a zsebéből és ideadta elolvasni. A levél Csiritől jött, azt írta .. . - Házasságukat helyesebbnek véli elhalasztani, Jani, ha akar várjon, de azért inkább ne várjon, mert ő igen nagy fába vágta a fejszéjét, beiratkozott az esti egye­temre, amíg a britek nyelvét elsajátítja, mert amit ott­hon tanult, azt az angolok nem értik. Igaz, hogy ő meg azt nem érti, amit az angolok beszélnek. Ezért elszegődött ráadásul egy nagyon ősi és nagyon előkelő családhoz háztartásbelinek. Később majd archeológiára megy, amihez a British Múzeum múmiái között kapott kedvet, mindez valószínűleg igen sok időt vesz igény­be, ezért meghosszabbította az ott-tartózkodási engedé­lyét, jó lenne, ha idehozza is intézkednének ez ügyben, és beszélnének apómmal. Utóirat is volt, hogyhát Jani ne haragudjon rá, higy­je el, sokkal helyesebb, ha most válnak szét útjaik, mint pár év múlva, amikor esetleg már néhány gyer­mek is megszenvedi tévedéseiket." Sokáig hallgattunk ezután, összehajtogattam a leve­let, visszaadtam, Jani zsebre tette és azt mondta - még jó, hogy idejében ráeszmélt... - Szívességet tett neked? - Nem tett! Szeretem őt. - Milyen nyugodtan tudod kimondani. Jani vállat vont, szippantott a cigarettájából, kivéte­lesen én is rágyújtottam. - Ez a szerelem nekem kel­lett, nem neki... Végeredményben imponáló .. • Van belső tartása. - Szülei tudják? A bácsi? - Bizonyára! Akarták is... - Jani eldobta a csik­ket, sokáig nyomogatta a hamutálkóban. — Miért nem jöttél el a múltkor? Vártalak! Hallgattam. - Te se vagy még túl rajta! 1967. Könnyek jöttek a szemembe. - Na nem baji Sírd ki magad - az jót tesz nek- x. 8. tek nőknek. Azután elmegyünk valahova csörögni. Akarod? Akartam... II (FOLYTATJUK) ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents