Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-01 / 271. szám, vasárnap

HÁZTARTÁS Divat A miniszoknya és a „kislányos" öltözködés Ügy látszik ennek a divatnak véglegesen befellegzett. Bár a világdivat egyes képviselői, mint pl. a párizsi Dior-cég, to­vábbra is a mini mellett kardos­kodik. Azonban a textilgyáro­sok — érthetően — a hosszú szoknyára szavaznak. A leg­újabb divatot hirdető párizsi se­regszemléken még bokáig érő szoknyát is bemutattak az egyes divatszalonok. Véleményünk szerint a mini- és a bokáig érő szoknya között bizonyára meg­találja a jó ízlésű közönség az arany középutat, s a szoknya hosszát ennek megfelelően álla­pítják majd meg. Egy azonban bizonyos: a comb közepéig érő szoknya kiment a divatból. Ter­mészetesen a bakfisok továbbra is rövid szoknyát viselnek majd, de semmi esetre sem ilyet. Sokkal ízlésesebb a tér­dig érő vagy valamivel a térd fölött levő szoknyahossz. Joggal kérdezhetjük, mi lesz a sok miniszoknyával, miniru­hával? Természetesen a divat­tervezők ilyesmire is gondol­nak. Csinos összeállításokat, kombinációkat ajánlanak kétfé­le anyagból. így aztán nem kell végleg kiselejteznünk a minit, hanem szükség esetén más anyaggal társítva, egy-egy új darabot nyerhetünk ruhatárunk részére. A VENDÉGLÁTÁS MÖDJA az utóbbi évtizedben lényegesen megváltozott. Ennek főképp az az oka, hogy a háziasszonyok egyben alkalmazásban levő dol­gozó nők is. A mai élet üteme korszerűséget kíván még a ven­déglátásban Is. Már régen - ki­ment a divatból, hogy vendé­geinket este több fogásos nagy vacsorával várjuk. A modern háziasszony hideg étellel, ital­lal vendégeli meg barátait, is­merőseit. Ezeknek az ételeknek és italoknak az elkészítésében nagy segítségünkre van a mi­xer. Különféle kenőket, kréme­ket, italokat keverhetünk ki pár perc alatt. Így értékes időt ta­karíthatunk meg, és több időt tölthetünk el a meghitt baráti körben. Az alábbiakban közlünk né­hány receptet. KARAMELLKRÉM TEJSZÍNHABBAL Az adagot mindig a szükség­nek megfelelő (a vendégek szá­mától függően) mennyiségű anyagból készítjük. Tűzálló tál­ban vagy alumínium lábasban kristálycukrot pirítunk. Ha szép barna, levesszük a tűzről és for­ralt tejjel felöntjük. Közben egy kis hideg tejben Maizenát habarunk szét, majd az edényt visszatesszük a tűzhelyre, s amikor a karamell forrni kezd, állandó keverés közben bele­főzzük a Maizenát. Amint bestt­rűsödött, levesszük a tűzhely­ről, s az edényt hideg vízbe hűl­ni tesszük. Azután a karamellt mixerben jó habosra keverjük, paharakba rakjuk, a tetejére tejszínhabot teszünk és tálaljuk. KÁVÉKOKTÉL Egy személyre 1 tojássárgá­ját, 3 kanál nagyon erős kávé­főzetet, egy kevés tejet és 1 ka­nál tejszínt számítunk. A fel­sorolt hozzávalókat rövid ideig mixeljük, és azonnal tálaljuk. RUMOS BANÁN Tetszés szerinti mennyiségű banánt megtisztítunk, apró da­rakobra vágjuk, beletesszük a mixerbe és annyi rumot öntünk hozzá, hogy keverhető legyen, A rummal rövid ideig mixeljük, majd kondenzált (sűrített) tej­jel megédesítjük és pár másod­percig ezzel is mixeljük. Poha­rakba rakjuk és tálalás előtt rövid időre hűtőszekrénybe tesszük. VEGYES GYÜMÖLCSKOKTÉL Friss gyümölcs hiányában be­főttből is készíthetjük, ősziba­rack-, meggy- (kimagozott) és almabefőttet tetszés szerinti mennyiségben összekeverünk, s levének 2/3-át leszűrjük. A gyü­mölcsöt az V3 lével együtt a mi­xerbe tesszük, s a mennyiségtől függően egy kupica vagy egy borospohárnyl rumot öntünlc rá. A gépben jól kikeverjük, majd poharakba tesszük és ke­mény tejszínhabbal tálaljuk. Hasznos tanácsok • Nedves lakás­ban a toalett-tükör idővel matt lesz, mi­vel a párás felületre rátapadó port egy­szerű letörléssel nem lehet eltávolítani. Ezért hetenként lan­gyos, ecetes vízzel mossuk le a tükröt puha szivacs segít­ségével azután törül­jük szárazra. ®Ha kisebb helyi­ségben, zárt ablak­nál többen dohá­nyoznak, akasszunk íel a szobában egy megnedvesített na­gyobb szivacsot, vagy gyújtsunk gyertyát. A szivacs magába szívja, az égő gyer­tya pedig részben közömbösíti a ciga­rettafüstöt. O A füstös helyi­ségben tartott szoba­növények leveleit időnként nedves ru­hával mossuk le. Ul. a nikotinos füst sok növénynek árt. ® Ha azt akarjuk, hogy a fürdőkádon ne képződjék vízkő, időnként alaposan mossuk ki ecetes, sós vízzel. ® Ha a bolyhos szőnyeg felületén valahol összetapad­tak a bolyhok, ne tisztítsuk erőszako­san erős szőrű kefé­vel, mert kitéphet­jük az apró szála­kat. A szőnyeget először jól poroljuk vagy porszívózzuk ki, azután készít­sünk langyos ecetes vizet, és puha szi­vaccsal oldjuk fel a szennyeződést. Az­után száraz, tiszta ruhával jól törüljük meg a folt helyét. ® Ha kifutott a tej, és kellemetlen szag van tőle a kony­hában, szellőztes­sünk jól ki, azután a tűzhely forró lap­jára csöpögtessünk néhány csöpp ece­tet; ez közömbösíti az égett, kozmás szagot. •Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll! Szépségápolás 'iiMimimiimimiimimiiiiiiiiiiiiiiiiii A KULTURÁLTSÁG nem csupán abból áll, hogy késsel, villával eszünk, szépen vasalt inget és divatos juhát viselünk. A kulturáltság fogalmához szorosan hoz­zá tartozik az ápoltság, a rendszeres tisz­tálkodás, a személyi higiénia is. Ma, amikor már úgyszólván minden la­kásban van fürdőszoba, a tisztálkodás nem lehet probléma. Faluhelyen pedig, ahol még sok lakásból hiányzik a fürdő­szoba, csakis önfegyelem kérdése a rend­szeres, napi tisztálkodás. Az egyéni higiénia szabályainak meg­tartása nemcsak önmagunkkal, hanem munka­társainkkal és az egész társadalommal szembe­ni kötelességünk. Nincs visszataszítóbb, mint az izzadságszagtól bűzlő ember, a korpás, piszkos haj látványa, az ápolatlan kéz, a boroválatlan arc stb. Természetesen vannak olyan munká­ágak, ahol a fizikai dolgozó a megerőltető munka következtében ipegizzad. De ma már a munkahelyek is zuhanyozóval, fürdőhelyi­séggel vannak ellátva, tehát mindenkinek mód­jában áll tisztálkodni munka után. Sohase feküdjünk le este piszkos testtel és ne mulasszuk el az esti fogmosást se. Az olyan dolgozó, akinek ügyfelekkel kell tárgyalnia (aki emberekkel érintkezik), borotválkozzék naponta. Sokan azt kifogásolják, hogy a reggeli borotválkozás sok időt rabol el. Akik ezen a vé­leményen vannak, azoknak azt ajánljuk, vásá­roljanak villanyborotvát. Ma már a villanybo­rotvák ára igazán megfizethető, s amortizáló­dik a zsilett, szarppan vagy borotvakrém megta­karításával. A nőknek még fokozattabban kell ügyelniük a tisztálkodásra, testápolásra. A dolgozó nők­nek azt ajánljuk, este végezzék el a teljes le­mosdást, fürdést vagy zuhanyozást, így reggel kevesebb munkával jár a tisztálkodás, és nem késnek el a munkahelyükről. Minden este mos­sák ki a nylon, szilon vagy dederon fehérne­műt. Tiszta testre sohase vegyük fel a már egy­szer használt műszálas fehérneműt. Hiszen a műszálas holmi mosása nem probléma. Gyorsan szárad, vasalni nem kell, tehát semmi akadálya, hogy valóban higiénikus fehérneműt viseljünk. A haj a nő legszebb ékessége, de csak akkor, ha mindig tiszta, ápolt. Akinek zsírosodásra haj­lamos a haja és fejbőre, gyakrabban mosson fe­jet, és használjon zsiradékmentes nyírvizet. A férfiak gyakran hadilábon állnak a fejmo­sással, pedig ez náluk közel sem olyan bonyo­lult dolog, mint a nőknél. A fentieket nekik sem árt megszívlelni. A fogmosásról külön kell szólnunk. Talán ol­vasóink is tapasztalták már, milyen sok ember­nek van kellemetlen szájszaga. Ezt elsősorban a helytelen fog- és szájápolás okozza. Fogor­vosok véleménye szerint az emberek mintegy 70 százaléka csak reggel mossa meg a fogát. Az esti fogmosást nagyon sokan rendszeresen elha­nyagolják. Pedig ez a fontosabb, mivel napköz­ben a fogak közé lerakódott ételmaradék, lepe­dék éjszaka erjed, s ezzel nemcsak a fogak épségét veszélyezteti, hanem kellemetlen száj­szagot is okoz. Ha a rendszeres esti és reggeli fogmosás ellenére is észlelünk ilyesmit, fordul­junk orvoshoz, mert ebben az esetben bizonyá­ra valamelyik fogunk rossz. DÁVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? (25) Fényév sebességgel száguldottak gondolataim, miköz­ben Mari nagyi védnöke — úgy látszik közeli kapcso­latainkra való tekintettel kiterjesztette felém oltalmazó kezét, vagy mi fenének tulajdoníthatom azt, ami történt. Az egyik lány, a legnagyobb ülepű, az aki eddig a legtöbbet fészkelődött az első sorban, felnyújtott kéz­zel szólásra kért engedélyt. Bólintásomra azt mondta: A tanító elvtársnőnek csupa vér a J<eze — majd a há­ta mögött mocorgókra ordított: — Marhák! Fogjátok be végre a szátok! Ez hatott. Síri csend borult a tanteremre, csak a víz csöpögése hallatszott, az osztály visszatartotta lélegze­tét, én a kezemre néztem, jó hogy el nem ájultam. Jobbomat elborította a vér. Igen! Az asztalhoz csapott befőttes üveg megtette hatását. Izgalmamban észre sem vettem, hogy kiesett az egyik oldala. Ügy álltam a ka­tedrán, mint egy mártír, összeharapott ajakkal tűrtem, hogy a lányok gondozásba vegyenek. Az egyik törülkö­zőt hozott, a másik kötszerért futott, bekötöztek, ápol­tak, törülték a véremete, padlóról, asztalról, hófehér ruhámról... Én úsztam a boldogságban, mert megérez­tem a szívüket, megéreztem, hogy ha nem is jobbak, semmi esetre sem rosszabbak, mint én magam va­gyok ... Illetve voltam alig pár héttel azelőtt. Persze, szebb lenne most ideiktatnom, hogy valami rendkívüli pedagógiai ötletnek, acélos erőnek, vagy lega­lább is említésre méltó lélekjelenlétemnek köszönhetem első sikeremet. Másnap, amikor szabályosan felkötött karral belép­tem a tanterembe, felszisszent az egész osztály. Ekkor tudtam már, hogy győztem. Vérembe került - de meg­érte! Ha a napjaimat egybefogó közönyt kocsonyának ne­veztem, a burok, ami összetartotta, a bizalmatlanság volt. Elsősorban a kollégáim részéről. Amikor először hoztam szóba a műkedvelő czínjátszást, Ági azt mond­ta - Már látom, hogy te fogod megváltani a világot! A tanácsház alatt fekvő nyirfaerdőről szóltam ­hogyhót a gyerekek brigád alapon elhordhatnák onnét a szemetet — parkot létesíthetnének, játszótérrel, padok­kal. Akkor meg Forgáchné jegyezte meg: — Törődj Inkább a magad dolgávalI Azzal, hogy az osztályodba ne kerüljön fekete gyerek fehérrel egy padba. - Értet­len tekintetemre hozzátette. - Sohasem fogod lányom ezeket a dolgokat megérteni. Dehogy is nem értettem. Értettem, bizony nagyon is jól. Egyik tanítványom apja beszélt róla - hogyhát ki szeretne költözni a péróból, de a fehérek nem enge­dik letelepedni a faluban. Pedig neki pénze is van, amit becsületes munkával szerzett, rokonai között a városban tanító is akad. Fehérek ... feketék ... mintha a néger királyfi mesélt volna ilyesmiről. Persze, az ő szájából az egész valami absztrakt képtelenségnek tűnt. No, de mi volt mindez a szülői értekezlethez képest? Az egyik anya amiatt szaladt panaszra az igazgatóhoz, mindjárt az első héten, mert lenyírtam a lánya tupírját. Hát miért nem ment fodrászhoz? Eleget figyelmeztettem - Ne vakaródz, Rózsi.,, legalább is ne olyan feltűnően! Igyekeztem megértetni vele, hogy a tupír nem elég a boldoguláshoz (nekem ezt Anna mama beszélte be). A szeplős Balog anyja azért rontott rám, mert in­struktort ajánlottam a fia mellé. Ö meg . .. hogy az ő fia sem hülyébb, mint a többi. - Holott én csak azt ajánlottam, hogy a két Balog - a pettyes meg az o másik...- készüljön együtt a lecke órákra. Hon­nan sejthettem volna, hogy a két család évek óta hara­got tart valamilyen legelő miatt, ami már régen beol­vadt a közösbe. Ők a haragot is beolvasztották oda, miattuk húz kétfelé a csoport. Olyan szülő is akadt, aki felfújta magát, mert tolvaj­nak neveztem a fiát. Pedig én nem a fiút becéztem, így, hanem a szülőt. Hát hogyne! Míg én a köztulaj­don szentségéről prédikálok, azok azalatt a bokor alá rejtett lopott krumplit a gyerekkel hordatják haza. És még igazolást sem küldenek az elmulasztott órárói... Persze, ekkor még nem tudtam mindazt, amit később tudomásra adtak — hogyhát — mindenki úgy él, ahogy tud, a falunak is megvannak a saját törvényei. • • • Ha néha baráti szóra vágytam Juhosékhoz mentem. Leültem a nagy kemence mellé helyezett empire karos­székbe (grófi hagyaték) és hallgattam a Juhos bácsi bezzegjeit az első világháború idejéből. Etem a Juhos néni főztjét. Mindig félretett számomra valamit. Áldott asszony volt Juhos néni. Nemcsak azért, mert gyertyá­ról meg függönyről gondoskodott új lakóhelyemen (a villanyvilágítás abban a helyiségben nem működött és nem volt, aki megreparálja), de azért is, mert meg­ismertetett a helyi viszonyokkal. - Urbanekkel ne nagyon barátkozzék, mert akkor megorrol magára az igazgató. Az pedig nem jó, ha az emberre a feljebbvalója haragszik. — Ha pedig nem barátkozom, akkor Urbanek gördít nehézségeket az utamba. Mert azért neki is van befolyása. - Már hogyne lenne, amikor az -apja volt itt - va­lamikor valami. Az emberek emlékeznek — hisz tudja! . — De mennyire! — emlékezéssel van kikövezve a ha­ladás útja. De Juhos néninek azt válaszoltam: — Tes­sék mondani, nem lehetne itt úgy helyezkedni, hogy mindenkivel jóba legyen az ember? A néni úgy nézett rám, mintha az iránt érdeklőd­tem volna, hogy nem kellene-e szidollal kifényesíteni a templom tornyát? - Hát lehet, hogyne lehetne - mondta végül - de még senki sem próbálta meg. Azt is Juhos nénitől tudtam meg, hogy milyen nehéz világ járt valamikor arrafelé. Amikor még a tanítók­nak kellett a kontingenst összeírni, agitációs munkát végezni, bányákba toborozni, malacokat számon tarta­ni, termelőszövetkezetben adminisztrálni, beolvasni a hangszóróba ... Hát igen, - Elfojtottam egy sóhaj­tást, mire a néni vigasztalni kezdett. — Tudja ő, hogy én mit érzek - mondta. Ö is érzett ilyesmit, amikor első helyére szegődött a városba. Azt hitte, hogy bele­szakad a szíve... Legszívesebben leugrott volna a „likthoffba", ahova az ablaka nyílt a negyedik eme­leten. Mégis kibírta vagy tizenöt évig. Holott mindig más „likthoffra" nyílt az ablaka. - Majd megszokja, kedves... — biztatgatott. — Végül megkérdezte tő­lem - úgy látszik, régen fúrta az oldalát. - A ked­ves apja-anyja kifélék magának? Nem volt kedvem magyarázkodni — Nem élnek együtt — szóltam röviden. Ekkor meg Juhos néni foj­tott el titokban egy sóhajtást. - Hát igen, ilyesmi is előfordul - aztán mintegy nyugtatásul hozzátette. - Nem szabad elveszíteni a bá­torságát, kedves. Meglátja, vőlegényt is szerez maga minálunk. Csontos elvtárs még nőtlen ... igaz, rá pos­tás Manci feni a fogát. Dehát mióta világ a világ, taní­tóhoz tanítónő dukál. Az ám! Szép falu ez... szép kicsi falucska . .. csak épp az elején túl kell esni. (FOLYTATJUK) 1987.« X. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents