Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-28 / 298. szám, szombat

••••••••••• Ú J II ••••••••••a KRISZTUS-ÉVEK Egy-egy új film bemutatója a kis nemzeti kinematográfiák életében mindig nagy esemény. Nagyságát természetesen fokozza az a körülmény, ha sikerült alkotás kerül a nézők elé, s még tovább növekedik ha ennek a sikerült műnek fiatal, első játékfilmes rendező az alkotója. Előfordul, hogy ezt az eseményt mesterségesen túlfokozzák, vagyis a műre érdemtelenül pazarolják a sok-sok figyelmet, s végül több a csalódás mint az öröm. És természetesen előadódhat az is, hogy az új alkotásról nagyon megoszlanak a vélemények, az egyik dicséri, a másik pocskondiázza, az egyik rajongva még egyszer megnézi, a másik kiábrándul az új filmekből. luraj Jakubisko Krisztus-évek című filmjével kapcsolatban a fogadtatásnak ez az utóbbi változata a legvalószínűbb. Egyeseknek tetszik majd, érdekesnek, újszerűnek, figyelemre méltónak találják, mások bosszankodnak miatta, hiányolják benne a több cselekményt, a gazdagabb tartalmat, esetleg magát a mondanivalót is. A maga részéről, persze, mindenkinek igaza van, hiszen a Krisztus-évek az olyan filmek közé tartozik, amelyek nemcsak az alkotók, hanem a nézők képességeit is próbára teszik. Más szóval: mindenki annyit kap belőle, amennyit felfogni, megérteni, meglátni képes belőle, illetve benne. Van, aki többet lát, mint amennyi a vásznon lepereg, átérzi a hősök vívódását, észreveszi a leplezett valóságot, a lélek bonyolultságát, meghasonlottságát, a számvetést önmagával és az útkeresést, amely megoldja az élet valóságos értékének és céljának felismerését gátló problémákat. Aki ezt észreveszi, azt már — vagy még — foglalkoztatták ezek a problémák, tehát élményt jelent számára, hogy életérzését kifejező, erőteljes megfogalmazásban, mai emberek demonstráANYAI HŰSÉG Mark Donszkoj, az ismert szovjet filmrendező Marija Aleksrandrovna Uljanova, Lenin nemes lelkű anyja emlékének szentelte Anyai hűség című filmjét. Az Uljanov család két évtizedét, a legnehezebb megpróbáltatások éveit eleveníti fel sok érzéssel, de némi egyoldalúsággal. Ez az egyoldalúság azzal a szándékkal magyarázható, hogy Donszkoj mindenekelőtt Lenin anyjának határtalan szeretetét, bátor áldozatvállalását, az emberiességhez és gyermekei A W 4 C SZAMO ÜGYNÖK Foustka úr kutyájának közreműködésével. Ez a teljes cime ennek krimi-paródiának, amely voltaképpen a Nyugaton nagy slágernek számító James Bond-sorozatok (Ian Fleming szerzeménye alapján) kifigurázására volna hivatott, de valójában a mai bűnügyi történetekbe összezsúfolt rengeteg erőszakon élcelődik. Egy mai valódi krimiben a hullákkal folyót lehetne rekeszteni, a gyilkolás gyerekjáték, s az ok vagy a cél emellett egészen mellékes. Václac VorlíCek rendező e fölött készteti kacagásra a közönsé• •••••••••• LM íK ••••••••••• (szlovák) lásában látja viszont. Ugyanak kor az, akit ilyesfajta filozófikus kérdések sosem gyötörtek, aki a létküzdelem felszíni szféráiban csak az egyre jobb boldogulás lehetőségei minél alaposabb kihasználásának szenteli életét, az csalódik, mert ebben a filmben is a szórakozást, az izgalmat, a változatos cselekményt keresi, és nem ta lálja meg. Legalábbis olyan mértékben nem, mint amilyen mértékben megvan az úgynevezett commerce-filmekben Az élet komoly kérdéseiről van szó ebben a filmben: melyek és milyenek az igazi értékek, hogyan szerezhetünk felőlük bizonyosságot, milyen, hol kezdődik, meddig tart, hogyan kerülhetjük el az átlagosat, a közönségeset művészetben, szerelemben, barátságban, az egyén és a társadalom viszonyában, mikor érezhetjük magunkat biztonságban, hogyan juthatunk el eddig és így tovább. Nem új kérdések ezek, de mai kérdések, foglalkoztatnak bennünket, s keressük rájuk a választ, a megoldást. Jakubisko a mai fiatalok szemével lát és keres, nem fél a szélsőségektől, a komédiától, a bohóckodástól, de retteg a pátosztól és a képmutatástól. Ez a magyarázata hősei sajátos magatartásának, fesztelenségének, „életjátékának". A teljessé érés folyamata ez, a Krisztus-években levő ember önvizsgálata, az első számvetés megtétele, az elhatározások kora — ha még nem alkottam érdemlegeset, most már legfőbb ideje. Stílusban, formanyelvben Jakubisko a szlovák új hullám folytatója és gazdagító továbbfejlesztője. Ma még nem kérhetjük számon tőle a művészi egységet, kiforrottságot, tökéletes arányosságot. Megelégszünk azzal, hogy amit látunk, az ennek biztató ígérete. Persze, ez is elég ahhoz, hogy tehetséget, egyéniséget bizonyítson. (szovjet) eszméihez való hűségét akarta szemléltetni. Célját elérte: a filmbeli Uljanova az eszményi anya lírai szépséggel megformált példaképe. A hangsúly ez eszményin és a lírai szépségen van, tehát érthető, hogy a filmben minden más csak ez után következik. Uljanovát a tehetségéért, sokoldalú, hatásos művészetéért már régen elismert Jelena Fa gyejeva alakítja. A film egyébként Zoja Voszkreszenszká elbeszélése alapján készült. VÉGE (cseh) get, s nem is ötlette-lenül. Titkos nagy- és kishatalmak rettenthetetlen nagy és kis ügynökei vívnak ádáz csatát egy sótartóért, amelybe fontos okmányokról készült mikrofilmet rejtettek. Szel lemes humor kiséri ezt a harcot. A filmet Oldfich Danek és Václav Vorlíőek Irta. Jirí Sovák, ]an Kaöer és Kvéta Fialová alakítják benne a főszerepeket. Természetesen mindenki fölött áll Foustka úr kiskutyája, amely bámulatos leleményességével a legyőzhetetlen ügynök bukását okozza. (sió) Jural Jakubisko a Krisztus-évek rendezése közben. Balra: Jirí Sykora, lobbra: Jana Stehnová, a két főszereplő. ZIKMUND + HANZELKA árcius Delhiben voltaképpen egyidejűleg az ™ őszt és a tavaszt is jelenti. A fák lehullatják leveleiket, s ugyanakkor új lombot öltenek; az ember mindezt tán észre se venné, ha utcaszerte nem lángolnának apró tűzrakások, ahol az avart égetik el. Ám a kertek virágpompában díszlenek, a banánfák kibontják halvány rügyei ket, amelyek hamarosan óriási levelekké fejlődnek. A városon kívül, a határban már aratják az árpát. Alacsony, ritka, sovány az árpa, valahány szála, annyifelé fordul. A néhány téli hét alatt a talaj fel sem lélegezhetett, és máris kiszikkadt, egy >merő por. Ugyanilyen Agra környéke is. A város olyan építészeti remekművel dicsekedhet, amelynek a világ minden részéből számtalan látogatója akarl. A Tadzs Mahal egy egészen ismeretlen világ kincse. Márványból és alabástromból épült dicshimnusz, fehéren fénylő mese. Az ember szinte el se tudja hinni, hogy a szépséges Mumtáz tetemének huszonkét esztendeig kellett várnia, míg Sáhdzsahán császár és húszezer munkás teljesítette azt a kívánságát, hogy olyan mauzóleumban nyugodjék, amelynek a földkerekségen nem akad párja. A Tadzs Mahal már háromszáz esztendeje gyönyörködteti itt a látogatókat fehérségével, stílusa tisztaságával, díszítményeivel, számtalan márványdomborművével, intarziáival és mozaikjaival, zsenge pálmák díszítette gyönyörű kertjével. Hozzájárulnak még a Tadzs Mahal díszének emeléséhez a tehenek, amelyek ott kódorognak a kis tavacskák között, s hátuljukkal neki-nekitámaszkodnak a nemes márványból készült padoknak. Elmondották nekünk, hogy három héttel előttünk itt járt a japán trónörökös a feleségével; úgy intézték, hogy estére érkezzék meg, s megpillanthassa a Tadzs Mahal meseszép látványát holdtöltekor. A hold ugyan feljött, de nyomban sötét felhők borították el, és zuhogni kezdett az eső. A szépséges látványt nem pillanthatták meg . .. Nekünk nagyobb szerencsénk volt. A szabadgondolkodó teheneken kívül láttunk még egy hindu öreget ls, amint a királyi pálmák egyike alatt a fűre telepedett, s dhótija alól egy mogyoróval teli zacskót vett elő. Tüstént körülötte termettek a mókusok, majd néhány másodperccel később a szemtelen csókák. Röviddel később megjelentek a majnák is — a mi búbos pacsirtáinkhoz hasonló madarak —, s valamennyien a mogyoróra vetették magukat. De a terepet már a mókusok vették birtokukba. Elkergették a csókákat és a majnákat is, bár a harc egy darabig eltartott — míg csak az öreg véget nein vetett neki. Felfújta az üres zacskót, tenyerébe csapta: a mókusok a sűrűbe menekültek, a madársereg pedig kedveszegetten szállt fel, és dél felé repült. A KAMASZÜTRÁT Indiában nem holmi pornografikus kiadványokkal kereskedő üzletekben leljük fel; egyre újabb meg újabb kiadásokban jelenik meg, a klasszikus irodalomba tartozik, ismeretét évszázadokon át a műveltség elengedhetetlen részének tekintették, a jegyesek nászajándékul kapják, ma pedig már az indiai repülőterek ajándéktárgyakat áruló bódéiban is kapható, pedig a szerelem ábécéjének a szerzője valamikor az időszámításunk előtti harmadik évszázadban élt! A legújabb indiai kiadásokat az alábbi módon dedikálják: — „Minden egészséges fiatal férfinak és nőnek Indiában és a külföldön, aki a házasságban egyre úfabb meg újabb szerelmi gyönyörűséget és tartós boldogságot keres." Az újházasok, akiknek párnája alá a szülők ezt a könyvet teszik, legalább száz nemzedék tapasztalatain okulhatnak: megtudhatják, miképpen kell viselkedniük az első találkozás alkalmával, hogyan oszthatók fel a nők szépségük, a férfiak pedig erejük szerint, tanítást nyernek a szerelem előjátékairól, a csókolózás technikájáról, a harapdálásról, a közösülés különfé'° helyzeteiről . . A híres Tadzs Mahal, az elmaradhatatlan szent teneneKkei. (A szerzők felvétele) Vátszjájanát müvéért a történelem szentté avatta: nem tartozik éppen a legrosszabb szentek közé. Kadzsuráhban Kamasz útra Kadzsuráhban Delhiben egy ízben a Tourist Department meghívott bennünket az Imperial-szállóba, az Indiáról szóló válogatott filmek előadására. Egyebek között bemutatták a Kadzsuráhról felvett dokumentumfilmet is. Szerzője erőnek erejével életet kívánt lehelni a kőbe. Filmre vette sok száz nagy részletében az ottani szobrokat, s valamiféle táncritmusba állította össze őket. A vásznon ott járták a különösen fésült meztelen táncosok, ölelgették gömbölyű keblű kedvesüket, kezük-lábuk egymásba fonódott. Olyan kaotikus panoptikum volt ez, hogy tébolyodott pojácák felvonulására emlékeztetett, holmi erotikus körforgásban. A nézők többnyire csalódottan, sőt egyesek sértődötten távoztak. — Olyan ez, mint valami megrendelésre — turisták számára készült film, n?m is hittem volna, hogy indiai rendező ilyesmire képes, — mondotta az egyik idősebb, ösztövér férfi, Nehru módjára állig gombolt kabátban. — Ha eljutnak Kadzsuráhba, vegyék szemügyre a szobrok arckifejezését. Földöntúli nyugalom, megbékéltség, boldogság tükröződik róluk... Semmi okunk Indiában, hogy szégyenkezzünk Vátszjájanáért, aki a kámát, az érzéki szerelem kielégítését az ember négy fő életcélja közé sorolta — vágott szavába egy másik szűk, fekete kabátos férfi. Ha a vallásokban van egyáltalán valami pozitív, úgy a hinduizmusban határozottan az, hogy nem tekinti szégyenletesnek az ember szexuális életét. Ha tanácsot adhatok önöknek, — fordult felénk, — olvassák el Vátszjáiana Kámaszútráját, amely a költők és a szobrászok Kádzsuráhba jutni igazán nem egyszerű feladat. Vasút nem vezet oda. Delhitől tán hatszáz kilométernyi az út az országúton, majd még vagy tizenöt óra hosszat kell az embernek az expreszszen utaznia, azután kis híján háromszáz kilométert rázatnia magát a nyitott autóbuszon, amelyen ott áll a felirat: Fare 7 NP per 1 mile per 1 passenger. (Magyarul: minden száz kilométer út személyenként mintegy négy és fél rúpia — azaz vagy hét korona.) A vidék a mexikói Yucatanra emlékeztet. Mind növényzetével, mind pedig azzal, hogy egyetlen nagyobb halmot sem pillanthatunk meg. Kadzsuráh előtt azonban mégiscsak szemünkbe tűnik egy-egy dombocska, sőt imitt-amott néhány pőre szikla is. Errefelé töméntelen sok jó föld megmfíveletlen, így tehát aligha olyan tragikus a helyzet India túlnépesedésével — nyilván inkább csak öntözésre és gépesítésre lenne szükség. Delhiből elindulva hatszáz kilométeres utunkon nem láttunk egyetlen egy traktort sem. A falvak közepén itt halastavak terülnek el, magasan feltöltött gátakkal; a víz szintje az út és a falu felett áll, ám gátat vet neki a gyönyörű lombos mangófák tömege, amelyek levelei a zöld valamennyi színárnyalatában, sőt vörösesben is játszanak. Igazán gyönyörűség látni. Hangulatunk — amely Delhiből való útnak indulásunkkor a fagyponton állt — most már némileg megjavult. Ovomaltinet ettünk reggelire, és künn a szabadban táboroztunk, a mangófák napernyője alatt. Kádzsuráh előtt a mangófákat ezüstszürke kérgű, vérvörös virágokkal borított meseszép fák váltották fel; a kék égig lángoló szövétnekek szépséges sorai. Csak Kádzsuráhban tudtuk meg, hogy az év legjobb hónapját választottuk utunkhoz, hogy a vöröslő fáklyákat „ním"-nek nevezik, tudományos elnevezésük Azadirachta indica, hogy ez a fa rokonságban áll a mahagóni fával, kérge malária elleni orvosságot tartalmaz, terméséből sajtolják a margosa-olajat, s hogy általában a níin nemes és kedves fa. egész nemzedékeit ihlette meg; a kecsrí módszerrel aligha jutottak volna messze. S csak azután látogassanak el Kadzsuráhba ...