Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-27 / 297. szám, péntek

HÉTVÉGI HtRMAGYARAZATUNK Ä tétovázás megbosszulja magát Az arab országok ellen el­" követett Júniusi izraeli agresszió óta a Közel-Kelet nemcsak e földrész, hanem az egész emberiség békéjét fenye­gető incidensek, agresszív cse­lekmények színhelye. Magas szintű tanácskozásokon foglal­koztak az áldatlan helyzettel, az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszaka is keresi a megoldást, de a viszonyok rendezésében még nem jutottak előbbre. A bé­kés kibontakozást gátló okok régiek és Ismertek. A világszer­vezetben még mindig nem tör­tént meg az, amit a szocialista országok képviselői kitartóan szorgalmaztak: bélyegezzék meg az agresszort, kényszerít­sék visszavonulásra a jogtalanul bitorolt idegen területekről, kö­telezzék jóvátétel fizetésére a megkárosított államoknak, s mozdítsák elő mindenképpen az agresszióval összefüggő, viszályt szülő kérdések békés, tárgyalá­sos, mindkét felet kielégítő megoldását. Játék a tűzzel A létfontosságú Szuezi-csator­na térségében nyár óta folytak az Izraeli részről kiprovokált összetűzések, fegyveres inciden­sek. Szeptemberben Kantarában már nagyszabású tüzérségi pár­baj zajlott le. A szocialista or­szágok idejében figyelmeztették a világszervezetet a harcok ki. újulásának veszélyére. A ve­szély területére kiszállt fegyver­szüneti bizottság azonban ez­után is a legtöbb esetben csupán regisztrálta a határsértéseket és egyéb provokációkat, megállapí­tásaiból nem vontak le semmi­lyen következtetést. Így történt, hogy az utóbbi hetekben a Szue­zi-csatorna mentén, egyiptomi felségvizeken mind gyakoribbá vált Izraeli őrnaszádok behato­lása, s mivel az EAK élt azzal a minden szuverén államot meg­illető joggal, hogy bárkit ha­tárainak tiszteletben tartására kényszerítsen, izraeli hajók be­hatolásai a legtöbb esetben tűz­harccal jártak. A múlt szombati Incidens, melynek során az egyiptomi motoroshajók rakétalövegei el­süllyesztették az Eilat izraeli naszádot, melynek fedélzetén 200 katona tartózkodott, érzé­keny veszteség érte a tüzszüneti szerződés megszegőit. Nem volt vitás, hogy módot keresnek a „megtorlásra". Ez abból is ki­tűnt, hogy amikor az arab or­szágok az incidensek gyakori­sága miatt a Biztonsági Tanács összehívását kérték, Eban izrae­li külügyminiszter ellene volt, hogy a világszervezet bármelyik szerve foglalkozzék a kérdéssel, és vasárnap homályos kijelenté­seket tett Izrael szándékaival kapcsolatban, amelyekből — Eban állítása ellenére — arra lehetett következtetni, hogy Iz­rael visszavágásra készül. A Haarec című lap már október 22-én megírta, hogy „megfelelő időpontban és helyen" választ kap az EAK. Kedden történt a visszavágás: az izraeli tüzérség három és fél órán át tűz alatt tartotta Szuez várost, s a lövedékek felgyúj­tották az olajtárolókat, óriási kárt okoztak fontos ipari léte­sítményekben. Ennek következ­tében az EAK olajbehozatalra íog szorulni. A háborús polit&a nyomort szül Gondolkodó ember nem tud­ja megérteni, miért akarják az izraeli vezető körök az Izrael számára ls üdvös békés megol­dás helyett újabb katonai ka­landba sodorni a földrész né­peit? Ez több okkal magyarázható. Hivatkozhatnánk az amerikai Imperialisták titkos támogatásá­ra is, mert elsősorban nekik nem tetszik független, nemzeti politikát folytató arab államok létezése, de ennél közvetlenebb okokat is találunk. Először is Izrael az utóbbi években súlyos szociális problémákkal küszkö­dik, nő a munkanélküliség, emelkednek az árak, szembetű­nőbb a lakosság rétegeződése és nőttön nő a dolgozó rétegek elé­gedetlensége. Emellett az ural­kodó körökben rivális klikkek vetekednek egymássál a hata­lomért. Izrael súlyos költségve­tési deficittel küszködik. Tavaly például külkereskedelmi veszte­sége 166 millió font volt, ezen valamit enyhített a német jóvá­tétel utolsó részlete — 75 millió font. Az idén azonban már ez is elmarad. Az idén májusban a 17 millió fontot meghaladó kivi­tel egy hónap alatt 8 millióra csökkent, azóta is hanyatlik. Nagy anyagi megterhelést je­lent 120 ezer tartalékos katona fegyverben tartása, ami havonta húszmillió fontot emészt fel. Az izraeli vezetők — hogy eltereljék a lakosság figyelmét a megoldatlan és pillanatnyilag megoldhatatlannak látszó prob­lémákról — bűnös játékot űz­nek a zsidóság vallási és ha­zafias érzelmeivel, s a maguk hódító terveinek történelmi színt adva valamilyen „Nagy­Izrael" ködös jelszavával sovi­nizmust plántálnak az izrae­liekbe, és „bibliai háborúra" tü­zelik a környező arab lakosság ellen. Sajnos, sok tekintetben támogatja őket az Izraeli Kom­munista Párt kisebbségben le­vő, Mikunisz-vezette szakadár része, amely sajátos módon „megreformálta" Leninnek a cionizmusra vonatkozó tételeit, s a vezető körök soviniszta po­litikájának uszályhordozója lett. A Meir Vilner vezette több­ségi szárny azonban a békés megoldás őszinte híve, interna­cionalista pozícióból sürgeti a kérdés megoldását. A Tel Aviv-i kormány „héjái" megoldhatatlan problémákkal küzdenek, ezért tehetetlen dühükben mindenütt bűnbakot keresnek. A napokban „Ismeretlen" tettes merényletet követett el Vilner elvtárs el­len. A veszély tetteket sürget Az egyiptomi kormány fenn­tartja szuverén jogát a Szuezi­csatornára, s azt csak akkor nyitja meg a hajóforgalom előtt, ha az agresszor megszál­ló csapatai kivonulnak. Izrael semmilyen nemzetközi felhí­vásnak nem hajlandó eleget tenni. Eban külügyminiszter kijelentette, hogy ha meg is nyitnák a csatornát, Izrael ak­kor is ottmaradna a keleti ol­dalon, hogy „biztosítsa a köl­csönösséget". Ugyanezt meg­erősítette Eskol miniszterelnök is, s nem titkolja, hogy Izrael célja: Szuez legyen a határ. Az ENSZ-ben különféle javas­latok hangzottak el a közel­keleti helyzet békés rendezésé­vel kapcsolatban, de még nem született olyan intézkedés, amely kellő határok közé szo­rítaná a támadót. A Biztonsági Tanács jelenlegi határozata most is — az agresszor sze­mélyének megjelölése nélkül — elitéli általában a fegyverszü­net megszegését, és a fegyve­res erőszaktól való tartózkodás­ra szólítja fel az érdekelt fele­ket. A napokban lezajlott súlyos incidens arra figyelmeztet, hogy a világszervezetnek eré­lyesebben kell fellépnie az ag­resszor ellen, mert az izraeli kormány politikája nem válto­zott. Izrael és az arab orszá­gok csak akkor ülhetnek tár­gyalóasztalhoz, ha megvaló­sulna a Vilner vezette izraeli kommunisták Jelszava: „Nem az imperialistákkal az arab népek ellen, hanem az arab népekkel az imperialisták ellen". A világszervezet tétlenségé­től vérszemet kaptak a Dajan köré csoportosuló izraeli szél­sőségesek. Dühíti őket, hogy a júniusi események óta mélyre­ható változások történtek az arab világban, szilárdultak, egy­ségesebbek és szervezettebbek lettek az antiimperialista erők. Ezért ütköztek az izraeli határ­sértők váratlan ellenállásba. E helyzetben az ENSZ-nek cse­lekednie kell, űgy ahogy arra Gromiko szovjet külügyminisz­ter a legutóbbi szovjet határo­zati javaslat előterjesztésekor figyelmeztetett: „Vagy megen­gedjük a hódítóknak, hogy a megszállt területeket alku tár­gyává tegyék, és ezáltal mint­egy megjutalmazzuk őket az el­követett bűncselekményért, vagy pedig a hódítók csapatai­nak azonnali kivonását köve­teljük". A legújabb fejlemények még Inkább parancsolóvá teszik az ENSZ közbelépését. LŐRINCZ LÁSZLÓ niiaiiiiiiiiaiiiMaiiBumiaiiciiBitiiiaiisiiBtiariBiFBriBiiauaiiauaiiatiBnBiiBrisiiauatianaitBiiaiiaiiaiiaiiBiiaiiaiiBtiaNitiBiiaiiaiiaiiaiiaitBnanBiwiwimiiaM iaimiiBiiauaifa>iB>iai!aMaHaHBMai!aiiBKaimi>ai>aHaimna1iait«iiaiiaiiaiiai:anai!Bitaiiaii*MaiiaiiaiiBitBiiaiia)iBiiBitaiiBiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiBitaiiBiia)iBiiaiW Ai „Overal " akció fedőnév ugyan, de nem fed hadmozdulato­kat, felvonulási terveket, sem hadtáp-szervezési előírásokat. Az „Overal" nem jelent kezes-lábas munkaruhát sem, mert akkor két „l"-lel kellene írni. Az akció teljes elnevezése így hangzik: A Picanol szövőgépek kipróbálása és üzembehelyezése. A „kipró­bálás" kifejezés szlovákul „overovanie" és ebből van az „Overal" első szótagja, a második szótagot pedig a „realizálás" kifejezés betűiből válogatták. Az Overal tehát a jövőre százéves apátfalval Polana textilgyár korszerűsítésének előfutárja, az úf, automatikus szövőgépek szálláscsinálója. Az öreg gyár korszerűsítése már önmagában ls. érdekes és jelentős esemény, ám az a mód­szer, amellyel a modernizálást előkészítik, a körültekintés és tudományos elemzés, amely az új gépek felszerelését megelőzi, még érdekesebbnek tűnik. A korszerűsítés előkészítési mun­kálatai során ugyanis a gyakran kiterjesztésével olyan színvona­lat kell elérni, hogy a lehető leg­gyorsabban mindenki pontosan • megtalálja saját helyét az infor­mációk sodrában, megtalálja, el­sajátítsa a rá vonatkozó isme­reteket. Önálló, munkaidőn kí­vüli tanulás, ismeretbővítés nél­kül ez elképzelhetetlen. ... Pontosan azt mondta, amit Az „Overal" akció a százéves apátfalva! posztógyárban emlegetett, azonban a gyakor­latban ritkán látott tudomá­nyos irányítás módszerel villan­nak elő. Pillantsunk be az Ove­ral akció kapcsán a Pofana mű­szaki fejlesztését szervező osz­tályára. A munkaszervezés Ahhoz, hogy a fejlesztési osz­tály hatásosan befolyásolhassa a munkát a gyárban, magának is a lehető leghatékonyabban kell szerveznie saját tevékeny­ségét. E téren olyat láttunk a 100 éves gyár 60 éves gépekkel dolgozó műhelyei közvetlen kö­zelében, ami a legfejlettebb ter­melési viszonyokra Jellemző: a korszerű vezető-elmélet gyakor­latát. Valahol hallottam, hogy az amerikai menedzserek el­ámultak a vatikáni (1) admi­nisztrációs munka szervezésén. Itt a dokumentumok — pénz­ügyi, közgazdasági, politikai, egyházi elemzések — feldolgo­zása olyan hatékony és gyors volt, hogy a munka termelé­kenysége többszörösen felülmúl­ta a legkorszerűbb berendezé­sekkel és szervezéssel dolgozó amerikai adminisztrációt. Ez az eset Jutott az eszembe, amikor az apátfalval gyár fejlesztési te­vékenységét végző emberek munkáját figyeltem. A műszaki fejlesztés legalapvetőbb ténye­zője a tájékoztatottság. Renge­teg idő és energia vész kárba, ha mindenkinek mindent el kell olvasnia, hogy a számára leg­megfelelőbbet kihámozhassa a nagytömegű információ közül. A Poranában — akárcsak a va­tikáni hivatalnokok — felosz­tották ezt a munkát: röviden ki­vonatolják a leglényegesebb in­formációkat, tájékoztató köz­lönybe foglalják össze, s is­merve az egyes műszakiak be­osztását és érdeklődési terüle­tét, azonnal egy-egy téma mellé kijelölik, kinek a figyelmébe ajánlják. Az ITC — nemzetközi műszaki klub — tájékoztató anyagai szintén Ilyen formá­ban kerülnek a műszakiak elé. Mindenki csak kikeresi, milyen téma áll a neve mellett, beszer­zi az anyagot és komplett képet kap mindarról a legkorszerűbb­ről, ami munkaszakaszán nap­világot látott. Jaroslav KOUT, a műszaki fej­lesztési osztály vezetője, a tájé­koztatás kérdéséről így beszél: — Vezérigazgatósági szinten ls szakosított a tájékoztatás fo­lyamata. Mi például azzal törő­dünk, hogy minden magyar nyelven megjelenő szakmai anyagot lefordítsunk. Ugyanígy más üzemek más nyelvből lefor­dított anyagalt is megkapjuk a vezérigazgatóságon keresztül. A tájékoztatás folyamata azonban még tökéletlen. — Minden em­bernek, akinek valami köze van a műszaki fejlesztéshez, tág lá­tókörre van szüksége. A műsza­ki fejlesztésben a munkát nem lehet befejezni a munkaidő le­teltével. Az általános műveltség az amerikai menedzsereknek mondott kísérőjük Vatikánban: „Ezek a nagyképzettségű embe­rek azért képesek feldolgozni három óra alatt azt, amit önök 8—9 óráig dolgoznak fel, mert már előző nap, hat-nyolc órát a rájuk váró problémakörrel is­merkedtek, s ma reggel is a munkaidő megkezdése előtt a könyvtárban voltak. Lehetetlen, hogy a mára eléjük készített anyagban olyan problémára buk­kanjanak, amely előtt tanácsta­lanul megállnának. Munkaidejük három óra ugyan, de itt az elő­készítési szakasz a fontos." A munkaidő Érdekes kimutatásokat vezet­nek a műszaki fejlesztési osz­tályon: ki milyen problémakör­re mennyit áldozott munkaide­jéből. Ilyen kimutatás vezetésé­re az osztály senkitől sem kapott utasítást, senki sem kéri tőlük számon, mely kérdéssel mennyit foglalkoztak. Mégis vezetik, mert segít a munkában. A kimu­tatás százalékban tárja elénk, mennyi a nem produktív munka, mennyi a legfontosabb felada­tokra fordított tevékenység, mennyi időt fordítanak az újító mozgalomra, a termelés kisegí­tésére, a közvetlen fejlesztési és kutatómunkára, mennyi időt for­dítanak a dolgozók szakmai ok­tatására, a dokumentációra stb. Az idei első félévi kimutatás a tavalyi első félévvel szemben az arányok pozitív változását szem­lélteti. Kitűnik, hogy míg tavaly a közvetett fejlesztési munkák­ra Idejük 16 százalékát fordítot­ták, idén csak 7 százalékot. A nem produktív munkák aránya 32,9 százalékról 15 százalékra csökkent. Ezzel szemben a tájé­koztatás megjavítását szolgáló dokumentációs munka 6 száza­lékról 14 százalékra szökött. A termelésnek akkor kell segítsé­get nyújtani, amikor ott sok a probléma, s ezért tavaly a mű­szaki fejlesztés emberei munka­idejük 16,1 százalékát erre for­dították. Ma ez a segítség ide­jüknek csak 4 százalékát veszi el. Ugyanakkor a közvetlen fej­lesztési és kutatómunka a tava­lyi 25,8 százalékról idén 44 szá­zalékra módosult. Tehát: a kuta­tók többet kutatnak, s keveseb­det toldozgatnak. Többet tanul­nak és tájékozódnak, s kevésbé aprózzák fel energiájukat. Min dolgoznak Mint a műszaki osztályon, úgy a termelésben is eltolódások várhatók a produktívabb munka favára. A fejlesztési osztály négy automatikus Picanol szö­vőgép kísérleti üzemeltetése alapján dolgozza ki egy egész automatikus szövőrészleg tech­nológiáját, munkaszervezési elő­írásait, legapróbb részletkér­déseit. Az Overal akció novem­berben ér véget, akkor kezdik az új csarnokban a gépek fel­szerelését, hogy jövőre megin­dulhasson a munka, amely so­rán 25 százalékkal növekszik az apátfalval gyár termelése. Ki­számították, hogy a gyár jövőjét veszélyeztetné, ha az eddigi úgynevezett „nehéz" anyagokra szakosítanák az üzemet. A kor­szerű könnyű szövetek gyártá­sának bevezetésére vásárolták a Picanol gépeket. Ezt a piac ala­kulása diktálta. A 40 darab gép­hez megfelelő gépkezelőket kellett kitaníttatni, karbantartó­kat és mestereket kiképzeni. Ez még nem volt probléma. A mun­ka szervezési vonatkozásban je­lentős változásokat. Az új gépek nagyobb teljesítményt nyújta­nak, mint a régiek, de valami­vel nagyobb hibaszázalékkal is dolgoznak. Ezért módosítani kell a kivarró — szövet hibajavító — részleg létszámát. Átcsoportosí­tás várható a szakképzettség vo­nalán is: míg eddig több szövő­nőre volt szükség, s kevesebb karbantartóra, a modern beren­dezéseknél több lesz a karban­tartó, s némileg csökken a szö­vőnők száma (egy szövőnő négy gépet kezelhet, de csak akkor, ha ezek műszaki hiba nélkül futnak majd). Az üzembehelye­zés pillanatáig ki kell számíta­ni, milyen lesz az új viszonyok közepette az úgynevezett embe­ri tényező hatása a termelésben. A kísérleti szövőgépeken meg­mutatkozott, hogy az ember tűi nagy hatást gyakorol a gép ter­melékenységére. Ez nem kedve­ző irány. Az a szövőnő, aki meg­szokta, hogy egy perc alatt 10 centiméter szövet fut fel gépén, ehhez idomítja munkája ritmu­sát. Egy perc veszteségidő — úgy idegződött beléje — tíz cen­timéter hiányt jelent. De a Pica­nolon egy perc 40 centimétert jelent. S mivel nem egy, hanem négy automata gépet kezel, ez a szám megnégyszereződik. Eleinte sokan úgy vélték, hogy az új gépekre a legjobb régi szö­vőnőket kell beállítani. Kitűnt, hogy ez hiba lenne, mert a meg­szokott munkaritmus több bajt okozna, mint kellene. Fiatal ta­nonc lányokat állítanak a gé­pekhez, akikbe már a kezdet kezdetétől a Picanol-ritmus idegződik be ... Új eljárásokat is ki kellett dolgozni. A Tesil-szövet számá­ra például a szálak állandósítá­sára kellett berendezést és el­járást kifejleszteni. Itt szerkesz­tették meg az úgynevezett fixe­lő-rámát, amely hőkezeléssel egyirányban tartósítja a szövet­szálakat ... Az új irányítás hatása Az egész Picanol előkészítési akciónak, az Overalnak, az volt a célja, hogy lehetővé tegye: a 11 millió koronás beruházás, amelyet kölcsönből fedeznek, alig három év alatt megtérüljön, 1969-ben újabb kölcsön felvéte­lére legyen képes az üzem és to­vábbi korszerű szövődét hozhas­sanak létre. Az előkészítési akció, a terve­zés, az új műveletek és műsza­ki előírások kidolgozása, az új gépek bejáratása a műszaki fejlesztési osztály finanszírozá­sában valósul meg. Hogy a mun­ka hatékony legyen, olyan ter­veket kell kidolgozni, hogy a termelőrészlegek alkalmazzák is őket. Ezért terheli a finanszí­rozás a kifizetődő termelés be­futásáig a fejlesztési osztály számláját. A bejáratás után, amikor a termelő részleg átvet­te az új gépeket (vagy újítást, esetleg szervezési intézkedést), kezdi visszafizetni a fejlesztés árát. A korszerűsítés által elért többlet most már a fejlesztési osztály számláját gyarapítja. A műszaki fejlesztők — éppen azért mert tudományosan meg­alapozott és hatékony a mun­kájuk — jó nyereséggel dolgoz­nak. Sokat adnak az üzemnek — de nem adják ingyen. így el­érik, hogy csak kifizetődő úf­donságokat vezetnek be. Az eredmény? Az egész évre terve­zett, műszaki fejlesztésből ere­dő 927 000 koronás többlet he­lyett már három negyed év alatt _ 1 millió 136 000 koronás több- ^ letet könyvelt el az apátfalval Polana. Százéves korban — nagyszerű tempói VILCSEK GÉZA X. «fraTiBirBriBiiaiiBrFBiiBiia}iBiiaTiaiiBTiBiiBPiBirBiTBirBi>BiiatraiiairBiiB[iBiiai}BHaitaiiaiiaiiaitBMBTiBiiBHBitatiBnBiiBiiBiiairBiiaiiBHBtiBiiBiiBiiBitajiflnaTiBiiaa BIIBItanBIIBllBMBliaiiaiiaLiBIIBilBIIBnBltBUBIIBIlBIIBilBliaiianBtiailBUBIIBnBIIBIIBllBMailBtlBIIBtlBliajlBIIBIlBILBIiBllBMBIiailBIIBliailBHatiailBMBnaMBnailB]

Next

/
Thumbnails
Contents