Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-26 / 296. szám, csütörtök

S Z ÜLŐ K, N E V E L Ő K F Ó RUM A íisztelet a tanítónak 1967. X. 26. KÉPZELJÜK EL a kővetkező helyezetet: valaki szépen elrendezett sorokban rakja fel a szétdobált fahasábokat, ám a másik oldalról valaki unos-untalan szétrombolja a farakást. Minden bizonnyal értelmetlen, logikátlan kép. Ennek kapcsán azonban joggal kérdezhetjük, miért követnek el hasonló logikátlanságot a szülők, méghozzá nem is jelentéktelen számban. Azokra az esetekre gondolunk, amikor a szülők többé-kevésbé negatív álláspontot foglalnak el a tanítóval szemben, ilyen irányban befolyásolják gyermekeiket is, minek eredményeképpen a gyermekek nem becsülik, nem tisztelik tanítójukat, vagy tanítóikat, nem respektálják a tanító nevelő-oktató funkcióját az iskolában. Valóban nem nehéz hatásos érvekkel alátámasztani azt az állítást, hogy a gyermekek ilyen irányú befolyásolása éppen anynyira értelmetlen és logikátlan, mint a farakással kapcsolatban említett kigondolt történet. Tagadhatatlan, a tanító is ember, éppúgy, mint mi, ám azt is tudjuk. hogy viszonyunk az emberekhez különféle lehet. Van, akivel jó viszonyban vagyunk, van, aki iránt közömbösek, és vannak, akik egyenesen ellenszenvet ébresztenek bennünk. Ilyen az élet. Vannak emberek, akiket tisztelünk, másokat viszont nem, bár ehhez jogos Indokaink vannak. A szülök viszonyát a tanítóhoz azonban egy alapvetően fontos körülmény kell, hogy meghatározza: a tanító formálja gyermekeink jellemét, oktatja őket és irányítja helyes nevelésüket. Napjainkban nehezen találni már olyan embert, aki ne tudná, hogy a nevelés és az oktatás igen bonyolult, igényes munka. Sikere számos feltételtől és körülménytől függ, melyek között talán a legfontosabb a gyermek tudatos tanulni akarása és elhatározása, hogy az iskolában aláveti magát a tanító nevelő hatásának. Szak nyelven ezt úgy mondjuk: az iskolai munka helyes motivációja. HA LEHETSÉGES VOLNA mesterségesen vagy valamilyen előre meghatározott eljárás alapján életre hívni a gyermekekben az iskolai munka iránti kívánatos motivációt, eltűnnének az iskolai problémák, nem lennének bukó diákok, a magaviseletet nem kellene osztályozni, mivel mindenkinek kitűnő osztályzat járna. Ám ilyen eljárásokkal mind ez ideig nem rendelkezünk annak ellenére, hogy az előző nemzedék legnagyobb pedagógusai törekedtek e kérdés megoldására. Csupán néhány feltételt ismerünk, amelyek különféle módon hatnak a tanulók motivációjára. E feltételek közé elsősorban a tanuló érdeklődése tartozik az adott tantárgy iránt. Bizonyos mértékig ez az érdeklődés a gyermek veleszületett tehetségéből ered, ám teljes kifejlődését, képességgé és tudássá való formálódását csakis a tanító alakíthatja ki, méghozzá azzal, hogy érdeklődést kelt a tanulókban az adott tantárgy iránt, aktivizálja a diákok ilyen irányú készségét és tehetségét, s eme tanítói ráhatás eredményeképpen jelentkezik a diákok kellő anyagismerete és jártassága. A pedagógiai pszichológia területére csupán azért tértünk ki, hogy rámutatva a tanulók iskolai motivációjának fontosságára, bemutassuk, milyen is az a tanító, aki sikeresen épít erre a motivációra és eredményes az iskolai munka iránti érdeklődés felkeltésében. KÖZTUDOTT, hogy a diákokban a legnagyobb érdeklődést azok a tanítók ébresztik, akik kiváló előadókészségük mellett a diákok szívét is képesek megnyerni. Némelyik tanító született pedagógus, egyéniségével minden probléma nélkül megnyeri az osztály rokonszenvét. Az ilyen tanító munkája rendszerint igen eredményes, mivel lelkesedést és érdeklődést tud kelteni a kevésbé tehetséges diákokban is tantárgya iránt. Persze olyan tanítók is vannak, akik nem tudnak problémamentesen közel kerülni az osztályhoz. Ez rendkívül kedvezőtlen körülmény az oktatás szempontjából, és semmi esetre sem ajánlatos, hogy ezen a helyzeten még a szülők is rontsanak. Ugyanis csaknem szabályszerű, hogy ezeket a tanítókat nemcsak tanulóik nem respektálják, hanem a szülők sem veszik komolyan. Többnyire azok a szülök, akik elkényeztetik gyermekeiket. Ha az ilyen szülők gyermeke az iskolában nem arat olyan sikereket, mint ahogyan azt szeretnék, automatikusan a tanítóban keresik a hibát. Hangsúlyoznunk kell, ha az adott tanító nem is tűnik ki tökéletes pedagógiai adottságokkal, semmi esetre sem szabad a szülőknek csökkenteni a gyermek tiszteletét tanítója iránt. Az ilyen magatartás kárát csakis a gyermek látná. Ugyanis a szülők által kiváltott tiszteletlen magatartás a tanítóval szemben szükségszerűen magával vonja azt ls, hogy csökkenni fog a gyermek érdeklődése a tanító tantárgya iránt. S a következmény? Sikertelenség, hézagos ismeretek, tartós ellenszenv az adott tantárgy iránt, ami csak megnehezíti a tanuló előmenetelét a felsőbb osztályokban is. Különben elég szomorú, hogy nálunk igen alacsony színvonalon áll a tanítók és a szülők közötti együttműködés. Gyakorlatilag a szülők kizárólag a szülői munkaközösség ülésein találkoznak csak gyermekeik tanítóival. Ezek a találkozások azonban túlságosan is formális jellegűek ahhoz, hogy a gyermekek egyénisége és jelleme formálásához annyira szükséges, közös törekvés összehangolásának helyet adhassanak. Elméletileg az iskola és a szülők végső célja azonos: az új, minden szempontból fejlett ember nevelése. Lehet-e, hogy e közös célhoz vezető utat szülők és tanítók ne együtt tegyék meg? Mai cikkünkben rá akartunk mutatni egy kimondottan nem kívánatos jelenségre, amikor a szülő szándékosan tiszteletlenséget ébreszt gyermekében tanítója iránt. Ám ennél is gyakoribb az a jelenség, amikor a szülők semmiféle kapcsolatban nem állnak a tanítóval, viszonyuk se jó, se rossz, közönyös. Távoltartják magukat az iskolától, megfeledkeznek arról, hogy a neveléssel és az oktatással kapcsolatos megterhelést így csupán az egyik fél, a tanító viseli, minek eredményeképpen lassul a gyermek előmenetele. EZEKBEN AZ ESETEKBEN a szülök nem befolyásolják negatívan gyermekük viszonyát tanítójához, ám jó irányban sem fejtenek ki hatást. Ez a közömbös állásfoglalás épp annyira elutasítandó, mint a rosszirányú befolyásolás. A gyermekekben minden eszközzel élesztgetni kell a tanító, az iskola, a tantárgyak iránti tiszteletet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tanító iránti tiszteletből fakad az általa oktatott tantárgy iránti érdeklődés is, ami — mint már említettük — fontos szerepet játszik az iskolai előmenetelben. OZAKÓ MÁTYÁS pszichológus AKÁRMENNYIRE közhelyként hangzik, akkor is igaz, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének egyik leglényegesebb láncszeme a mezőgazdaság. A párt- és az állami szervek — különösen az utóbbi években — több intézkedést hoztak, amelyek lényegesen elősegítik a mezőgazdasági termelés fejlesztésének meggyorsulását. Hogy csak a fontosabbakat említsük — ezt a célt szolgálta az egységes felvásárlási árrendszer kialakítása, a termelés körzetesítésével, szakosításával a belterjesség fokozása, a tökéletesített gazdaságirányítási rendszer bevezetése, továbbá az is, hogy egy minisztériummá vontuk össze a három központi szervezet, a Földművelési Minisztériumot, az Élelmezésügyi Minisztériumot és a Felvásárlás Központi Igazgatóságát. S ugyancsak ezt a célt követi a CSKP Központi Bizottságának márciusi határozata a mezőgazdasági társulások létesítéséről. Nem kampányfeladatról van szó — ezt a társulások szervezésével kapcsolatos határozat ls hangsúlyozza. A mezőgazdasági társulások lényegét ismervén elmondhatjuk, hogy ennek a fejlődés szülte követelménynek a megvalósítása olyan folyamat lesz, amelyet alapos szakmai körültekintés, gondos, megfontolt szervezés előz meg. Ezt az alapelvet igazolja ay. a tény ls, hogy a társulások szervezése egyelőre csak 10 járásban halad gyorsított ütemben, s az itt szerzett tapasztalatokat hasznosítják majd a többi járásban. A nyitrai járás a 10 kiválasztott egyike. Hogy miért éppen a nyitrai járás? A szervezés terén aránylag jó eredményeket mutathatnak fel. De lássunk talán előbb néhány adatot a járás mezőgazdaságából. A járás mezőgazdasági földterülete 103 000 hektár. Ebből 88 567 hektár a szántóföld. A járásban az iparosítás nem nagyfokú, ezért a termelés Inkább mezőgazdasági jellegű. S az eredmények? Bizonyító adatok Az átlagosan 800 hektáron gazdálkodó 97 szövetkezetben eléggé eltérőek. Egyes szövetkezetekben még mindig alacsony a hektárhozam, kicsi az állatok hasznossága, ám a mezőgazdasági üzemek többségében különösen az utóbbi években sikeresen fejlődik a termelés. Ez meg is mutatkozik a járás átlageredményén. Tavaly például 2882 tonna gabonával, 19 754 tonna cukorrépával, 5498 tonna hússal, 9 784 000 liter tejjel és 7 416 000 tojással többet adtak el a szövetkezetek, mint 1960-ban. Az árutermelés 1960hoz viszonyítva 71,5 százalékkal nőtt. Az állattenyésztési termékekből az egy hektárra Jutó eladás a következőképpen alakult: Mezőgazdálkodás szinten A nyitrai járási mezőgazdasági társulásról Évek: 1960 Hús (kg) Tej (lit.) Tojás (db.) 84,7 209,5 108,4 1966 151,6 331 207,9 A hektárhozamok növekedése is figyelemre méltó. Lássuk néhány terménynél. Evek: 1960 1966 Búza 23,3 30,7 Cukorrépa 260,1 373,9 Burgonya 90,6 122,8 £ velőtakarmány 34,7 54,7 Nem országos csúcseredményekről van szó, de jobbak az országos átlagnál. Érdemes megvizsgálni, hogy egy nem különleges feltételekkel rendelkező járás mezőgazdaságában mi idézte elő ezt az országoshoz viszonyított jelentős fejlődést. Ha részletesen elemeznénk az igazán említést érdemlő fejlődés okát, sok kisebb-nagyobb fontosságú tényezőre kellene rámutatnunk. De maradjunk talán a két leglényegesebbnél. Az egyik a talaj termőerejének fokozása, a másik a célszerű körzetesítés, szakosítás. Hogy melyik mennyit nyom a latban? A szakosítás mellett Nehéz lenne százalékban kifejezni, hogy a növénytermesztésben a talajjavítás vagy a szakosítás segített-e többet. Az azonban bizonyos, hogy a talaj termőerejének fokozására nehéz milliókat kellett befektetni. Részben a felesleges víz elvezetésére, részben az öntöző rendszerek építésére és nem utolsósorban a szükséges műtrágyák vásárlására. Nem így a szakosítás. Korábban a járás mezőgazdasági üzemei csaknem valamennyi növénykultúra termesztésével foglalkoztak. Most a kereken száz mezőgazdasági üzem közül például 12-t repce, 10-et kender, 15-öt dohány, 12-t zöldség, hetet pedig vetőmag ós ültető anyag termesztésére szakosítottak. Cukorrépatermesztéssel lényegében 30 mezőgazdasági üzemben foglalkoznak. Tehát — a kenyérgabona és a takarmányok kivételével — Inkább csak azt termesztik, amihez megvannak a kedvező feltételek. S ehhez nem kellett más beruházás, mint helyes felmérés, alapos szervezés. Az állattenyésztés hasznosságának növelésében is szerepet játszott mind a két tényező. A beruházás annyiban, hogy az 1960 óta épült férőhelyek korszerűvé tették a termelést, különösen a baromfitenyészetekben. Mind a 11 tojóház — 46 000 férőhellyel — az utóbbi 5 évben épült. S általában a gazdasági épületeknek csaknem a fele épült az említett időszakban. Persze a sokmilliós beruházás nem hozhatta volna meg a várt sikert a termelésben, ha nem egészül ki a célszerű szakosítással. Bővülő együttműködés Már a szakosításnak az eddigi foka is arra késztette a mezőgazdasági üzemeket, hogy a korábbinál magasabb szintre emeljék az együttműködést. S a szakosított gazdaságoknak a felvásárló üzemmel, a takarmánykeverő vállalattal és a gépállomással is szorosabb kapcsolatot kellett teremteni. Elkezdődött tehát az együttműködésnek egy olyan szakasza, amely már magában hordta, illetve hordja a társulásos gazdálkodás csíráit. Ezt a csírát a január elsején életbe lépő új gazdaságirányítási rendszer még csak táplálta, a márciusi határozat pedig egyenesen tág teret nyitott előtte. Említettem, hogy nem kampányfeladatról van szó. A nyitrai járásban 21 üzemnek van, vagy kell, hogy legyen közelebbi kapcsolata a 97 szövetkezettel ŐSZ (V. Vavrek felvétele) és a három állami gazdasággal. Talán felesleges lenne a felsorolás, hiszen hasonló üzemekről, vállalatokról van szó, mint a többi mezőgazdasági jellegű járásban. Természetesen járáson kívüli kapcsolatok is vannak, főképp a cukor- és a konzervgyárakkal, továbbá a mezőgazdasági gépeket gyártó vállalatokkal. Az átlagosan 800 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági üzemek is lényegében valamennyi üzemmel, vállalattal kisebb-nagyobb mértékben kénytelenek voltak együttműködni. Ezt az együttműködést lényegében csak az adásvételi kapcsolatok jelentették. Az utóbbi Időben ugyan jelentősen bővült a korábban eléggé egyoldalú kapcsolatok skálája, — különösen a takarmánykeverő, a felvásárló üzemekkel, illetve a gépállomásokkal —, de még ez ls kevés ahhoz, hogy a feltételezhető lehetőségeket mind kihasználják, méghozzá olyképpen, hogy a termelés növelésével párhuzamosan a gazdaságosság is fokozódjék. Születőben a vállalat Sokoldalúbb együttműködésre van tehát szükség. A fejlődés követelménye, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban álló üzemek és vállalatok ne csak adásvételi alapon szerepeljenek, méginkább ne álljanak a mezőgazdasági üzemek fölött, hanem közösen, egy vállalattá olvadva oldják meg a járásra váró élelmiszerellátási feladatokat, /i társulás szervezését többé-kevésbé már a korábban említett központi szervek egyesítése ls elősegíti. A társulásnak, a vállalati szintű mezőgazdálkodásnak már az alapszabály-javaslata is abból Indul ki, hogy ennek a társulásnak társadalmi-gazdasági jelentőséget kell biztosítani. A javaslat a többi között meghatározza, hogy a társulás az önkéntes tagüzemek szocialista vállalati jellegű gazdasági és érdekszervezete, amelynek célja, hogy elősegítse a termelés és az ellátás fejlesztésében mutatkozó tartalékok feltárását és kihasználását, azaz megteremtse a termelés növelésének s a gazdálkodás hatékonysága fokozásának feltételeit. A társulás alapszabály-javaslata a továbbiakban az egyes üzemrészlegek önállóságával is részletesen foglalkozik. A társulás minden tagüzemének teljes önállóságot biztosít. Hogy akkor pedig mi a jelentősége? Ma még nehéz lenne meghatározni, hogy konkrétan a nyitrai járásban milyen időn belül és milyen mértékben változik meg a mezőgazdasági termelés és az ellátás. Annyit azonban már a készülődés is elárul, hogy komoly dolog van születőben. Elsősorban a mezőgazdasági üzemek javára. Talán azért is alakult úgy a helyzet, hogy a járási társulás szervezésénél a mezőgazdasági üzemek tették le hamarább a garast. De ez nem jelenti a kapcsolatos üzemek, vállalatok elmarasztalását. Hiszen az egyezkedésnél nem kis dolgok születnek. A takarmánykeverő például olyan szerződéses vállalkozással lép be a vállalati közösségbe, hogy a termelő üzemeket olyan keveréktakarmánynyal látja el, amelyből — garantálja, hogy 3,8 kg abrakból — elérik az egy kilogramm súlygyarapodást. A gépállomások a javítások szavatolását, az alkatrészellátás biztosításának gondját és sok mást hoztak újdonságként. Minden tagüzem hoz valamit. S együtt, mint vállalat sokmilliós alapokkal rendelkeznek majd, ami lehetővé teszi, hogy a főbb, az egész járás és egyúttal valamennyi tagüzem érdekét szolgáló beruházásokat eszközöljenek. Önmaguk és a társadalom javára. HARASZTI GYULA