Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-24 / 294. szám, kedd

A

deresedő idős harcos — akinek vállára 77 esztendő nehezedik —, az első világháború küszöbén bátor tekintetű, vidám, fiatal ember volt. E kor emlékét fa>íő fényképről idézzük. Szülei azt akarták, „valaki legyen". Abban bíztak, hogy tudása, értelme lesz a felfelé ívelő híd, amelyen kijut a „mindennapi kenyérért" remegők táborából. Nem sejtették, hogy később éppen ez az „értelem" emeli a nincstelenek szószólójává. A Magyar Királyi Faipari Szakiskola sem nevelt belőle . nemzeti hőst. Bár önként jelentkezett a haza „megvédésére", a fronton igen gyorsan elpárolgott a lelkesedése. örül, mikor 1915 márciusában egységüket bekerítik az orosz csapatok, és fogságba kerül. Otja Kijeven, Moszkván keresztül a Nyizsnij Novgorod-! — ma Gorkij — kórházba vezet. Mire tüdőgyulladásából felépül, megkedveli a főorvos — ügyesen fest, rajzol —, és elhelyezi egy festőművész mellett, aki bútortervező. Így jut — egészségesen — a rokkant hadifoglyok otthonába, ami hasonlít a kisiparosok s'.övetkezetéhez. Van itt az asztalostól a könyvkötőig mindenféle mesterségű egyén. Szabadon járnak a városban, ismerősöket szereznek, előbb csak szemlélik az események folyását, később aktív részesei lesznek. A vörös agitátorok itt is előkészítették a hatalom átvételét. A festőművész a forradalom elől Párizsba menekül, ő pedig a bútorgyárban kap tervezői beosztást. Ekkor már menyasszonya van s félig „őslakónak" tekintik. Zinácskával tervezgeti a jövőt, de azt elhallgatja előtte, hogy már feladatokat kap a vörös agitátoroktól. Mikor a városban átvesz! a hatalmat a forradalmi tanács, aktívan részt vesz a szervezésben, és 1918 tavaszán felveszik a kommunista pártba. A hírt — veszélyben a forradalom — egy lovas csapat hozta a városba. — Délután sétálgattam Zinácskával, gondoltam, ez lesz a búcsúest. Nem így történt. Mikor megmondtam, hogy beléptem a Vörös Hadseregbe, s holnaptól újra katona leszek, Zina nem lepődött meg. Azt mondta: akkor reggel én is jelentkezem, mindenütt veled akarok lenni, így lett ? búcsúestből fogadalom, hogy egymáshpz és a kommunista párthoz mindhalálig hűek maradunk ... Ezt a fogadalmat már nem a „fellángolás", hanem egy 27 éves fiatalembernek az eszmézárult be a kör, elmenekültünk a faluból, oldalról és hátulról csaptunk rá a zöldekre. Kegyetlen volt a harc — Ukrajnában a vörös sapkás huszárok az ellenség rémei lettek. Egyszer mi csupán a vörös sapkánknak köszönhettük a győzelmet. Csernigovtól négy kilométernyire egy faluban táboroztunk, s Horváth István elvtárs, a lovasezred parancsnoka két századdal terepszemlére küldött ki. Két kilométerre lehetett egy lucfenyő erdő, Ide Kellős fogadalom HOMONNÄN SZABŰ LÁSZLÖÉK KIS HÁZÁBAN ÖTVEN ÉV TÁVLATÁBÓL IDÉZGETJÜK AZ ESEMÉNYEKET. A HÁZ, A SZOBA, AZ ASZTAL S KÖRÜLÖTTE A SZABÖ CSALÁD, ÉLÖ TÖRTÉNELEM. ÉLETÜTJUK — PARÁNYI ÖRÖMÖK ÉS FELMÉRHETETLEN SZENVEDÉS, AZ ESZMÉHEZ HÜ KOMMUNISTÁK HITVALLÁSA — VALÓSÁGOS REGÉNY. hez való hűsége diktálta. Zinát az I. nemzetközi lovasezred parancsnokságára osztották be, őt egy lovasszázadba. Ukrajnában harcolnak a fehérek ellen, majd részt vesznek a tisztogatási akcióban. •—- Legveszedelmesebbek voltak a „zöldek", a kulákcsapatok. Orvul támadtak, nem ismertek foglyot. Beszedka falu nevét soha nem feledem el. Kis falu, dombok ölelik körül. Itt szállt meg éjszakára a századunk. En- • gem a parancsnok egy csapattal előőrsbe küldött a falu déli oldalára. Egy kilométernyire a falutól kis erdő szélén állítottam fel az őrséget, a többiek szénaboglyákban aludtak. Hajnalban felébredtem, gondoltam, fellovagolok a dombra, onnan meszszebbre látok. Alig mentem egy hajításnyit, golyó fütyült mellettem. Ekkor vettem észre, hogy a domboldalon kulákcsapatok lapulnak, s szinte teljesen bekerítették a falut. Nem vettük fel a harcot velük, lóra ugrottak a fiúk s bevágtattunk a faluba, felriasztottuk az alvó századot. Ekkor már a padlásokról lövöldöztek ránk. A keleti oldalon még nem húzódtunk be a lovakkal, s felderítőket küldtünk az erdőbe. Kis idő elteltével már ropogtak a fegyverek. Találkoztak a fehérek felderítőivel. Megtudtuk, hogy legalább négyszeres túlerővel állunk szemben, és most fejlődnek fel a támadáshoz. Gyorsan kellett cselekedni. Aki mer az nyer alapon támadást kezdtünk. Az egyik század keresztül húzott a keskeny erdőn, a másik pedig megkerülve azt, oldalról rontott, hatalmas hajrával a támadáshoz készülő csapatokra. A nem várt támadás meglepte a Gyenlkin-csapatokat. Mikor észrevették, hogy a vágtató lovasok vörös sapkát viselnek — bizonyára eszükbe jutott mindaz, amit a „vörös ördögökről" hallottak —.jóformán lőni is elfeledtek. Mi az erdő széléről tüzelve fedeztük a huszárok támadását, majd látva, hogy meginognak az ellenséges csapatok, énekelni kezdtük az Internacionálét, rajvonalban nyomultunk előre. Az erdő zengett az énekünktől, s ez végleg megrettentette az ellenséget Azt gondolhatták, hogy mögöttünk több ezer vörös katona 24. Nemcsak a páciens ügye Az orvost körökben 6—Azauridin néven néhány évvel ezelőtt oly nagy feltűnést keltett gyógyszer F. Sorm akadémikusnak és dr. J. Skoda docensnek, a Szerves Kémia és Biokémiai Intézet dolgozójának köszönheti világra jöttét. A kísérletezést az „újszülöttel" az Akadémia intézményére, a prágai Gyógyszertani Intézetre bízta. Azóta sok víz folyt le Moldván. Az évekig tartó lelkiismeretes kísérletezés befejezést nyert. — Az azauridint ma már sikerrel alkalmazzák, noha... Dr. Helena Rasková egyetemi tanár, a Gyógyszertani Intézet Igazgatója egy pillanatra elhallgat. Mintha a szavakat keresné, hogy megértesse velem, laikussal, az orvostudományban gyakran tapasztalt tényt: a gyógyszerek a kísérletezés során nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Előfordul, hogy eredeti küldetésülriielyett más célokra alkalmasabbak ... Ez történt az azauridinnal ls. A két tudós olyan szer fejlesztését tűzte ki céljául, amely lassítja a rákos sejtek elburjánzását. Az állatokon végzett kísérleteik alapján már-már úgy tűnt, egyenesben vannak, nem hiába fáradoztak. Amikor azonban a rosszindulatú daganatokban szenvedő betegeken próbálták ki a gyógyszert, azt tapasztalták, hogy csak részben felel meg a követelménynek. A tudósok mégsem adták fel a harcot. — Mi történjék az azauridinnel? — törték a fejüket, miközben lázasan folytatták kísérleteiket és a gyógyszert más betegségek gyógyításánál is alkalmazták. Igyekezetüket végül is siker koronázta. Kiderült, hogy az azauridin, ha a rákra nem ls, más súlyos betegségek gyógyítására kiválóan alkalmas. Mindenekelőtt a fekete himlő vírusainak terjedését akadályozza meg. Ezért az Egészségügyi Minisztérium az azauridinból nagyobb mennyiséget bocsátott a Genfben székelő Egészségügyi Világszervezet rendelkezésére. Nemrégen kapott értesülést, hogy Indiában — a feketehimlő hazájában — sikerrel alkalmazták gyógyszerünket. Az azauridin felbecsülhetetlen értékéről más fertőző, vírusos megbetegedésekben szenvedő páciensek is meggyőződhettek már. Például ä A SZABÓ CSALÁD sömör alapjában véve ártalmatlan bőrbaj, amelytől aránylag könnyen megszabadul a páciens. Ám ha a sömör történetesen a szemet éri, gyógyíthatatlan és nem egy esetben megvakulással jár. Az orvosok ma már az azauridinnel nemcsak a szemsömör, de az oly gyakori bőrbaj, mint a vörös foltokkal, hámlással és viszketéssel járó pszoriázia, népiesen pikkelysömör gyógyításában is jó eredményeket érnek el. — Ezek után ne csodálkozzunk, hogy az azauridin neve a hír szárnyán a nyugati államokba is eljutott — mondja RaSková professzor —, és hogy a megvásárolt gyártási jogosítvány alapján az USA-ban már forgalomba is hozták. Természetesen az azauridin nem az egyetlen gyógyszerünk, amely kiváló tulajdonságai folytán bejárja a világot. Tudósaink a többi között a szervezetben levő mérgeket és mikróbákat is tanulmányozzák. Céljuk ugyanis a szervezet ellenállóképességének a fokozása, s ezzel a légzőszervi megbetegedések gyógyszeres megelőzése. — Hosszú éves kutató munkáról van sző — mondja RaSková elvtársnő —, s itt sincs kizárva, hogy a kísérletezés alatt álló új gyógyszer ismét más célokra szolgál majd. De ezzel a tudósoknak számolniuk kell, mert a gyógyszerek gyakran másként hatnak, mindenki másképpen reagál rájuk. Nincs kizárva az sem, hogy egy gyógyszer írként hat valamely betegségre, ugyanakkor azonban ártalmas a más bajban is szenvedő páciens valamely szervére. Ezért oly fontos, hogy minden gyógyszert forgalomba hozatala előtt a legalaposabban, a legnagyobb körültekintéssel kipróbáljanak. — Különösen felelősségteljes az új gyógyszerek forgalombahozatala — tájékoztat Rasková elvtársnő. — Az Egészségügyi Minisztérium arra hivatott szervei először az állatokon végzett kísérletek alapján ellenőrzik azokat. Csak azután próbálják ki hatásukat az embereken. Mégpedig nem is egyszer. Néha hónapokig, sőt évekig tartanak a kísérletek. A gyógyszerek gyártása csak akkor engedélyezhető, ha minden tekintetben bebizonyosodott célszerűségük és biztonságuk. Az új szerek hatását ezt követően is hosszú ideig figyelemmel kísérik. Ez hiányzott például az NSZK-ban a néhány évvel ezelőtti gyógyszerbotrányt megelőzően. Ha ott időben, vagyis az első figyelmeztetések után mindjárt abbahagyták volna a Contergan nevű gyógyszer gyártását és árusítását beszüntetik, nem született volna több ezer nyomorék gyermek. Náunk ilyesmire nem kerülhet sor. Mi nem reklámozzuk a gyógyszereket. Az orvosok betegeiknek mielőbbi gyógyulásuk érdekében amúgyis előírják a megfelelő szereket. Mert a betegség nálunk nemcsak a páciens ügye, hanem az egész társadalomé. KARDOS MÁRTA várja a támadás megkezdését, ezért van ekkora önbizalmunk. A jól felszerelt csapatok fejvesztetten menekültek, meg sem kísérelték az ellenállást. Közben megérkezett a faluban állomásozó ezred, ós egészen Csernlgovlg üldöztük a fehéreket. A várost két oldalról akartuk megtámadni, de erre nem került sor. Parancsot kaptunk, hogy vonuljunk Kijev közelébe. Innen indult aztán a nagy támadás, mely végleg kisöpörte Ukrajnából a szovjet hatalom ellenségeit ... Ez a küzdelem közel három évig tartott. Csak 1920 őszén küldhették Kazanyba pihenni a vörös sapkás lovasokat. Tavaszszal a legmegbízhatóbb, legtapasztaltabb elvtársakat Leningrádba hívták. Lenin elvtárs, Kun Béla, Rudnyánszky Endre beszélgettek velünk. A feladat, amit kapnak, nem könnyű. Ezután nem fegyverrel, hanem szóval kell harcolniuk az elnyomott milliók igazságáért. Haza küldik őket, hQgy szervezzék, vezessék hazájukban a munkásmozgalmat. Zina ekkor még Kijevben teljesített szolgálatot. Várta a leszerelését. Ekkor kapta meg a levelet: megyek egy másik harctérre, gyere utánam, várlaki Fél év múlva, 1921 őszén megérkezett Homonnára. — Tudtam, hogy szüksége van rám Ennyit mond mindössze a hajdani Zinácska, aki ma 69 éves, és Szabó néninek szólítják. Az új hazában megtanult magyarul, szlovákul s férjének hű segítőtársa. A forradalom alatt nem egyszer néztek szembe a halállal, megszokta a küzdelmet. Szabó elvtárs rövid idő alatt a munkások, majd a helyi pártszervezet egyik elismert vezetője lett. Megismeri a csendőrlaktanyák fogdáit, a börtönt, de merészen hirdeti, hogy a szovjet példát kell követni. Egy ideig mint a kommunista párt jelöltje a helyettes városbíró tisztségét viseli. Ekkor több engedményt sikerül kiharcolnia a munkások számára. A Labore partján, a város kertjéből ház-, helyeket kapnak a nincstelenek. Szinte a semmiből, egymást segítve építik az alacsony egyszobás lakásokat. A gazdagok gúnyosan „Lenin telepnek" nevezték el a kis házacskákat. De megdöbbennek, mikor látják, hogy a munkásokat nem boszszantja az elnevezés, sőt büszkén mondják: a Lenin telepen lakoinl A Szabó család otthona alig egy hajításnyira van a' Labore tói. Az utcát ma Partizán utcának hívják. Nem véletlenül nevezik így. Itt alakult meg a Pugacsov-brigád. Itt ülésezett először az illegális kommunista párt területi vezetősége. S ami szomorú, itt, a Szabóék kis házának pincéjében fogták el a fasiszták a partizáncsoport néhány tagját, mert egy szlovák partizán megszegve az utasítást, ismeretlen egyénnel kötött barátságot és — talán akaratlanul — felfedte az illegális találkozóhelyet. A fasiszták sejtették, hogy Szabó elvtárs szervezte a partizáncsoport élelmezését, röplapokat készített, s a város környéki illegális pártmunkának egyik irányítója. Náluk találkoztak a partizánok, ők tartották fenn a kapcsolatot Pugacsovval. A feltételezést bizonyítani kellett. A Szabó családot az ilavai börtönben akarták vallomásra bírni. A kínzások már a fizikai megsemmisítés határát súrolták. De nem vallottak, sem ők, sem a partizánok. Szabónét s Margitka leányát — aki ekkor húszéves — félholtan kiengedték a börtönből. A többi politikai foglyot a Gestapo a mauthauseni haláltáborba hurcolja. — Aki onnan hazajött, az elmondhatja, hogy kétszer született. A felszabadítóktól ajándékba kaptam az életem . .. Hazatérve, mihelyt egészségi állapota javul, aktívan bekapcsolódik az országépítésbe. Különböző tisztségeket tölt be, következetesen teljesíti a párttól kapott megbízatását. Munkáját a pontosság jellemzi. Ezt a jó tulajdonságát az évek elteltével is megőrizte. A régi harcostársakkal ma is fenntartja a kapcsolatot. Fényképeket, leveleket, kitüntetéseket nézegetünk. A Vöröscsillag Érdemrend, a Köztársasági Érdemrend s egyéb kitüntetések bizonyítják, hogy Szabó László a forradalomban, majd a „másik harctéren" ls megalkuvást nem Ismerve harcolt az eszme győzelméért. Felesége nemcsak élettársa, hanem harcostársa is volt. Együtt küzdöttek öt évtizedig, s most a levelek, képek nyomán ezt az utat elevenítik fel. — Emlékszel? Kl ez a bajuszos? Mikor foglaltuk el harmadszor Kijevet? Mintha csak tegnap történt volna ... Szabó néni némán tűri a lábába nyilalló fájdalmakat, de mikor összébb húzza a vállára terített meleg kendőt, felsóhajt: — Régen volt az a tegnap ... E napokban kettős fogadalmuk fél évszázados Jubileumát ünneplik. CSETÖ JÁNOS Köszöntjük a vöröskatonát A

lévai JUHÁSZ JÁNOS október végén tölti be hetvenedik életévét és joggafl bátran tekinthet vissza a sok megpróbáltatásban eltelt hét évtizedre. Az osztrák-magyar hadseregbe 1915 októberében vonult be — a Pápán állomásozó honvéd gyalogezredhez. Altiszti iskolába küldték. Nemsokára a harctérre került. Itt már az első hónapokban orosz fogságba esett, s mint hadifogoly 1918 elejéig kőművesként dolgozott egy vasútállomáson. Rövidesen rájött, hogy neki is ott tt helye a Vörös Hadsereg soraiban. Rajparancsnokként harcról harcra egész Oroszországot bejárta. Alig tért haza, 1919. március 21-én már a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének komiszárja lett. Részt vett a Szolnok környékén lezajlott ütközetekben, s egy időben ta-gja volt a magyar Parlament őrségének. A Magyar Tanácsköztársaság leverése után Csehszlovákiába menekült, ahol mint veszélyes kommunistát nyilvántartották. Később (1951-ig) kőművesként kereste kenyerét. Ekkor nyugdíjba ment. Az eltelt esztendőkre azzal a meggyőződéssel gondol vissza, hogy a harc nem volt hiábavaló. (GRADZIEL)