Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-24 / 294. szám, kedd

Teknősbéka B

ejártam a múzeummá nyilvánított Péter-Pál-erőd udvarát, felkapaszkodtam a megközelíthető bástyákra, Itt-ott leültem megpihenni egy zöldre mázolt, kerti padra, vagy elálldogáltam a turistákat tájékoztató táblák előtt és elnézegettem a vár évtizedről évtizedre változó alaprajzát, ezt az elnyújtott félelmetes hatszöget, s hirtelen azt mondtam magamban: — Teknősbéka. Gárdonyt felejthetetlen regényének teknősbékája, az egri vár alaprajza jutott eszembe, és eszembe jutott egy másik regényének színhelye, a világtól elzárt, csendes Nyulak szigete, ahová annak Idején sötét folyosóival, bolthajtásaival, egy lassú haldoklásra szánt királynak s apácáknak öltöztetett főrendű lányoknak épített zárkái val megtelepedett a középkor: itt a Nyulak szigetén épült meg az első földvár, s hirtelen eszembe jutott Érsekújvár régi címere, amit egy hasonló, csak szabályosabb és hasasabb hatszög díszített; s eszembe jutott egy régi utazásom: kitekintek a robogó gyorsvonat ablakából és Lipótvár kísérteties, hatszögben ágaskodó vörös téglafalait bámulom. Hát ilyen a Péter-Pál-erőd. A semmire se kötelező emlékek és analógiák kétségbeejtő zűrzavart támasztottak bennem. Korok és évszázadok, tájak és országok cseréltek helyet hirtelen, s egy elszomorító gondolat tolakodott agyamba, hogy Oroszország túlságosan ls Európa: éppen olyan az égboltja, éppen olyanok a vizel, éppen olyan véres a múltja, éppen olyanok az erődjel és börtönei. A

névapartl kis faházikóból, 1. Péter cár ideiglenes lakóházából jöttem ide, amit tíz kopejkáért mutogatnak a kíváncsi járókelőknek és az idegeneknek. Egy pillanatra felvidított a nagynak mondott cár derűs és népszerű alakja, aki mintha a magyarok Mátyás királyának és a kalapos király boldogtalan alakjának öltözete lenne, s aki ott pihen az erőd templomában, jobboldalt, legszélről az első sorban. A templomhajót és a szentélyt elválasztó rács mögött az a szürkésfehér márványból faragott szarkofág az ő hideg ágya. O építette az első földvárat — s valóban a Nyulak szigetén — az 1700-tól egyre ismétlődő svéd betörések ellen, 1703-ban épült meg, s minthogy a háború a történelemből ismert északi háborúvá nyúlt, a vár egyre épült és terebélyesedett. Három évvel később megkezdték a kővár és bástyák építését, hat évvel azután lerakták a Péter-Pál templom alapjait, de csak tízenkét évvel a háború befejezése után, 1733-ban épült föl Trezini olasz mester tervel szerint. Időkőzben a bástyákat vastag falakkal kötötték össze. Megépült a híres pénzverde, az őrparancsnokság épülete, a titkos kancellária palotája, s megépültek a hírhedt börtönök. Vajon sejtette-e a népszerű cár, hogy nem is annyira erődöt, inkább börtönt épít? Az oroszok a szabadság börtönének nevezték el a Péter-Pál erődöt, s valóban az is volt: három forradalmi nemzedék börtöne. Radiscsevtöl és a dekabristáktól kezdve a lenini gárdáig a forradalmárok százai, talán ezrei senyvedtek nyirkos falai között. M

egbámultam a Zotov-bástya árnyékában értelmetlenül álldogáló három ágyút. Közönséges, korszerűtlen bronzöntvények, de a maguk Idejében félelmetes szerszámok voltak. Az ő érctorkuk okádta a tüzet 1825, decemberében a Szenátus térre felvonult felkelő katonákra. És itt a Zotovbástyába épített sötét kazamatában tartották fogva a forradalom vezérelt; hat hónappal később, július 14-én innen vezették ki őket az erőd udvarára a bitófák alá. Tíz nappal később Puskin egyik költeménye alá odakerült egy feldúltságáról és megdöbbenéséről tanúskodó, rövidítésekben fogalmazott jegyzet: „Uszl. o sz. R. P. M. K. B. júl. 24. I. Ja by mog, kak tut na.. Értesültem, Riljafev, Pesztel, Murjajev, KahovszkiI, Besztusev haláláról, júl 24. Velem ls megeshetett volna, hogy oda ... Aztán egy papírlapra öt akasztófát rajzolt, s ugyanazokat a rövidítésekben fogalmazott szavakat írta alájuk. Szegény Oroszország! Szegény Európa! Végigmentem a TrubeckiJ-bástya börtönfolyosóján. A barnára mázolt súlyos cellaajtók elállják az ember útját, mintha azt mondanák: eredj, ne kíváncsiskodj I Pedig az ajtók nincsenek kulcsra zárva. Sőt egyikük, másikuk sarkig tárva bepillantást enged a látogatónak a súlyos bolthajtások és a falak közé rekedt évszázados homályba. Az ajtóval szemközti falon vastag ráccsal elzárt ablak, baloldalt a szoba közepe felé szökő vaságy, mellette a falból kinyúló kőlap: nyilván az egykori rabok asztala és éjjeli szekrénye. Minden cellaajtó mellett a falon egy fénykép, egy szomorú, régen halott arc, alatta név és évszám, s rövid szöveg: XY ekkor és ekkor itt töltötte rabságát, ekkor és ekkor végezték kl, vagy ekkor és ekkor szabadult. Súlyos árnyékok, sorsok és 6Óhajok töltik meg a folyosót, mely úgylátszik sosem ér véget, s a rabok névsora is végtelennek látszik: Saburov, Lopatyin, Szladkov, Lukasevics, Figner, Vera Nyikolajeva, Kraszkov... Hirtelen megállít egy. szomorú, szinte lányos fiatal arc: Iljanov Alekszandr Iljics. Alatta évszámok: 1866— 87. Itt a 47-es cella ajtaja mögött 1887. március 3-tól május 5-lg raboskodott. Lenin bátyja a III. Sándor cár ellen elkövetett merényletért. Lukasevics Joszif Szemtje és Figner Vera Nylkolajeva voltak a társai. Mind a hármat halálra Ítélték, de Figner Vera és Lukasevics halálos Ítéletét évekig tartó rabságra változtatták. Uljanovot május nyolcadlkán a schlüsszelburgi várbörtön udvarán kivégezték. Huszonegy éves volt. És Lenin: tizenhét. Volt, rettenetes oka volt arra, hogy meggyűlölje a cári önkényuralmat. És még egy cellaajtó: a 60-as számú. Ismerős fiatal arc: Gorkij — Peskov Alekszej Makszimovics Gorkij 1905-ben meg akarta akadályozni a készülő vérontást. Meglátogatta a cári minisztereket, majd egy Oroszország polgáraihoz és az európai országok közvéleményéhez címzett kiáltványban megvádolta a cárt, hogy vérontásra készül. Az események elkerülhetetlenül egymásra torlódtak: 1905. január 9-én Gapon atya provokációja teljes sikerrel járt: a Téli Palota elé vonuló munkások közül ezret lemészá roltak, ötezret megsebesítettek. Ez volt a nevezetes Véres Vasárnap. Elkezdődött az 1905-ös év vereségbe fúló forradalma. Gorkijt január 11-én Rigában letartóztatták, 12-től február 12-ig a harmincas és hatvanas száinú cellában raboskodott. A munkásság és az európai értelmiség felháborodására bocsátották szabadon. A hatvanas cellában írta nagyszerű költeményét „A Nap fiaihoz". A cellában nincsen semmi más, csak egy vaságy, egy falból kiugró kőlap, a falba vájt mélyedésben a mécs helyén most villanyégő fénye próbál megküzdeni az örökös homállyal. Vele a szemközti falon egy deszkalap, s rajta beleégetve a Nap fiainak néhány sora. Levett kalappal, hajadonfőt álltam a cella súlyos, bolthajtásos mennyezete alatt. Itt született meg a szocialista irodalom és költészet. M

ái éppen elhagyni készülődtem a komor Trubeckij-bástyát, amikor a földszinti folyosón döbbenetes látvány állított meg. Az ügyeletes asztala mögött megtermett foglár terpeszkedett. A börtönőr vállán puska, s előrehajolva belesett az egyik cellaajtó figyelőnyílásán. Mindkettőn a régmúlt idők zöld egyenruhája. Csak percek múlva jöttem rá, hogy viaszfigurák. Íme a múlt. Seminl, csak panoptikum. Az utolsó foglyokat, tizenkilenc lázadó katonát a februári forradalom szabadította ki, s tizenhét októberében a Petropavlovszkij garnizon ls átállt a forradalomhoz... A Néva túlsó partjáról még egyszer viszszanéztem az erőd gránittal burkolt, tömör falaira: fölébe ágaskodtak a csillogó víztükörnek és beárnyékolták. Valóban olyan, mint egy teknősbéka, — mondtam magamban. Több, mint kétszázötven évvel ezelőtt kúszott elő a Néva-parti mocsarakból. Integráció a mezőgazdaságban A TERMELŐERŐK fejlettsége, a termelési folyamatok nagyarányú gépesítése, valamint a specializált és szakosított termelés a mezőgazdaságban forradalmi változásokat Idéz elő. Egyre szükségesebbé válik, hogy szélesebb teret biztosítsunk az intenzív gazdálkodás kibontakoztatásának. Az objektív szükségszerűség hozta magával például azt a folyamatot is, amiről manapság sok szó esik. Egy új népgazdasági ágazat van kibontakozóban, amely a mezőgazdaság és az élelmiszer gyártásával foglalkozó iparágak egybeolvadása, társulása alapján jön létre. Ez az új népgazdasági ágazat a mezőgazdasági üzemeken kívül magába foglalná mindazoknak a szervezeteknek és Iparágaknak a tevékenységét, amelyek eddig is valamilyen kapcsolatban álltak az élelmiszertermeléssel, Illetve ellátással. Ide sorolhatnánk például azokat a ma még különálló ágazatokat, amelvek termelőeszközöket és különböző szolgáltatásokat nyújtanak a mezőgazdaságnak, továbbá az épltövállalatok egy részét, a központi takarmánykészítő üzemeket és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalatokat is. Ez olyan feladat, hogy amennyiben következetesen, alapos hozzáértéssel hajtjuk végre, komoly eredményekhez vezethet. S amint tapasztaljuk, az első lépések már megtörténtek. Mezőgazdaságunk jelenleg az ország élelmiszerellátásának csak a háromnegyed részét képes fedezni. A hiányzó részt külföldről hozzuk be. Ez viszont előnytelen számunkra. Komoly megterhelést jelent külkereskedelmünkben. Tehát mi a teendő? A válasz logikus. Többet keli termelnünk. De hogyan — adódik máris a további kérdés. A termelőföld nemhogy szaporodna, inkább fogy. Ez velejárója a nagyarányú építkezéseknek. Marad tehát a többi lehetőség: az intenzív gazdálkodás, a hatékonyabb talajművelés, a trágyázás, a vegyszerek nagyobb mérvű alkalmazása, a korszerű takarmányozási technológia elsajátítása. Az Ilyen Irányú fejlődés azonban bizonyos szervezeti átépítést követel meg. Az intenzitás további növelése nagyobb társadalmi munkamegosztást, viszont szorosabb együttműködést kíván az élelmiszergyártásban érdekelt összes üzemektől, szervezetektől. Ezt az együttműködést, társulást általában integrációnak nevezzük. Fő formái — amelyekről a mezőgazdaság szakaszán beszélhetünk, — a horizontális és vertikális Integráció. A horizontális Integráció bizonyos formáit Jelentették már a szövetkezetesítés Idejében azok a törekvések, hogy a földművesek szövetkezve nagyobb gazdasági eredményeket érjenek el. Ez a kezdeti stádium azonban továbbfejlődött. Korszerű formál például a többi szövetkezet által létesített baromfitenyésztő gazdaságok, a nagy hizlaldák stb. Újabban azonban a vertikális integráció kerül egyre jobban előtérbe, amit más szóval társulásnak nevezünk. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek társulnak a nem kimondottan mezőgazdasági jellegű vállalatokkal, Illetve szervezetekkel. Az így megteremtett kölcsönös együttműködés végső soron a jobb élelmiszerellátáshoz vezet, vagy legalábbis ezt a célt kellene szolgálnia. A társulások keretében hasonlíthatatlanul nagyobb lehetőség nyílik a termeléssel öszszefüggő kérdések komplex megoldására. Magassabb színvonalra lehet emelni a mezőgazdaságnak nyújtandó szolgáltatásokat, nagyobb lehetőségek nyílnak a speciális talajművelésre, takarmánykeverő-üzemek létesítésére stb. Szükségessé válik olyan tanácsadó szerv létrehozása ls, amely tudományos felmérések alapján hathatós segítséget tud nyújtani például a haladó takarmányozási módszerek meghonosításában és egyéb fontos gazdasági problémában. JELENLEG még a kezdet kezdetén állunk, viszont már most látnunk kell a dolgozók lényegét, azt, "hogy az integrációs folyamat összhangban áll partunk gazdaságpolitikájával, valamennyiünk érdekével, ahogy azt a CSKP KB márciusi határozata is leszögezte. TÓTH ENDRE mérnök, Prága Enyhítjük az öregek elhagyatottságát Az ember felett elszaladnak az évek. A gyerekek felnőnek, kirepülnek a családi fészekből. Aztán a sors úgy hozza, hogy a szülők egyike magára marad. Egyesek a magánytól tartva — s néha a krónikus betegség miatt — kérelmezik, hogy a nyugdíjasok otthonába kerüljenek. Az ezzel összefüggő problémákkal kapcsolatban Vlera MikuláSovának, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság szociális osztálya dolgozójának tettünk fel néhány kérdést. Az összeg többi része — legalább 50 korona — zsebpénzként megmarad. • Mi történik, ha a nyugdíj nem haladja meg a 670 koronát? — Ilyen esetben a gyerek vagy a házastárs köteles a különbséget megfizetni. Eltartási költségeket akkor nem kell fizetni, ha a nőtlen havi tiszta jövedelme nem több 1000 koronánál, a nőseknél 1500 koronánál. A gyerekek, Illetve a további családta'gok 400—400 koronát fizetnek. • Kik kerülhetnek a nyugdíjasok otthonába? — Csak olyan Idős emberek, akik tartós betegségük — esetleg rokkantságuk miartt állandó felügyeletre vannak utalva. A kérvényt a kérelmező, a körzeti orvos, illetve a helyi nemzeti bizottság nyújtja be a szociális szakbizottságnak, amely azután véleményezésével ellátva, a járási nemzeti bizottságnak továbbítja. A kérelmező a JNB döntése ellen a kerületi nemzeti bizottság szociális szakbizottságánál fellebezhet. • Mi a tabbi idős ember sorsa? — A véleményezésnél figyelembe veszik a kérelmező szociális helyzetét, munkában szerzett érdemeit. Nem fogadható el az, hogy a lakást a gyermekeinek akarja átengedni, hogy veszekszenek, illetve külön akarnak élni. A gyerekeknek becsülniük kell szüleiket, s a róluk való gondoskodást törvény követeli meg. Ha a kérelmező ténylegesen magára van utalva, először az ápolási szolgálatot vezetjük be nála, hogy megszokott környezetében tölthesse öreg napjait. Végső esetben a nyugdíjasok otthonában igyekszünk elhe* lyezni. • Ki viseli a költségeket? — Az öregek bevételük (nyugdíjuk) 85 százalékát, de legalább 670 koronát fizetnek a róluk való gondoskodásért. • A kerületben hány nyugdíjasotthon van? — Huszonhat, 3102 nyugdíjassal. Jelenleg azonban körülbelül 70 kérvény vár elintézésre. A létesítmények nagy része megfelel a követelményeknek. A jövő azonban megköveteli, hogy az Idős, sok esetben beteg embereknek nagyobb magányt biztosítsunk, hisz pihenésre, nyugalomra van szükségük. Ügyszintén a szakorvosok szolgálatát, látogatását is rendszeresebbé kellene tenni. • Végezetül? ... — Az állam létrehozza a nyugdíjasok otthonát, hogy a magányos öregemberek ne éljék le elhagyatottan hátralevő életüket. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a megöregedett, munkában elfáradt emberek sok esetben a gyermekeiknél, boldog családi körben tölthetnék le életük őszének napjait. —nj—