Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-19 / 289. szám, csütörtök

Küzdelmes négy évtized A SZÍMÖI VETERÁNOK EMLÉKEZÉSE Szímőn 1927 szeptemberében Kis Bombic Ferenc házában énekelték először az Internaclonálét. A kommunista párt helyt szervezetének alapító taglat közül ma már csak mindössze öten élnek. Az említett szeptemberi nap történelmi tény, mely befolyással volt a falu életére, egész fejlődésére. A harmincas években a csendörök jelentéseikben „kis Moszkvának" hívták a falut, mely a munkásmozgalom erős bástyája volt. Az alapszervezet megalapításának 40. évfordulóján az alapító tagok a falu idős harcosaival közösen elevenítették fel küzdelmes életük eseményeit. Az emlékeikből összegyűjtött mozzanatok egy pártszervezet harcos útját bizonyítják. Az agitátor „Munkás" A falu legforradalmibb rétege, a kubikosok, tavasztól késő őszig az országot járták. Ezzel magyarázható, hogy csak 1927ben alakították meg a kommunista párt helyi szervezetét. A városokban, a munkahelyeken ismerkedtek meg a párt programjával. Szímő szülöttje, Kosik István Kassán dolgozott, innen juttatta el a kommunista párt lapját, a Munkást, Bokor Vincéhez, aki aztán olvasókat „toborzott". 1925-től sejtek alakulnak, s Nagy Béla, Varga Vince, Kis Alajos házában együtt olvassák a lapot, vitatják a cikkeket. Ezeken a beszélgetéseken érett meg a pártszervezet alapításának gondolata. Azért mondják az alapító tagok, hogy Kosik elvtárs még a távolból is Szímőn agitált. Két évtizedig az élen A megalakuló szervezet első elnöke Kovács Lajos volt, majd néhány hónap múlva e tisztséggel Nagy Bélát bízták ineg. Ekkor még nem sejtette, hogy teljes két évtizedig lesz a szervezet elnöke. A volt pártelnök első emléke az 1927-es választási harc. — A párt megalapítása után legálisan harcolhattunk nemcsak a munkások, hanem a kisés középparasztok érdekeiért is. Hogy az emberek mennyire hittek a kommunistáknak, azt legjobban igazolja az 1927-es választások eredménye. Hét jelöltünk jutott be a községi képviselőtestületbe. A kis- és középparasztok is bízni kezdtek bennünk, érezték, hogy a párt képes kiharcolni bizonyos adóengedményeket. Az évek során kialakult a munkás-paraszt szövetség. 1933-ban a barócsi kanális építésénél el akarták küldeni a szímői dolgozókat. Az ok: más járás területén nem dolgozhatnak. Nem hagyták el munkahelyüket, az elbocsátás ellen háromnapos éhségsztrájkkal tiltakoztak. Szinte az egész falu a sztrájkolók pártján állt. Még a helyi orvos is többször önként elment megvizsgálni a munkásokat. A sztrájk befejezése után a kisparasztok kocsikkal szállították haza az elgyengült kubikosokat. Ekkor már világosan tudtuk, hogy a kisparasztok támogatására mindenkor számíthatunk. A harmincas években a falu többsége proletár volt, a gazdák közül mindössze nyolcnak nem volt adóssága, a parasztoknak közel 30 százaléka már haszonbért fizetett a banknak saját földjéért. A párt a kialakult munkás-paraszt szövetséget tovább szilárdította. 67. 19. Élő történelem A pártszervezet alapító tagjai közül már csak Kutruc László lakik a faluban. A pártmunkában, a szervezésben, és ha tettekre került sor, mindig az elsők között volt. Ma nyugdíjas, s a bátor harcosnak kijáró tisztelettel említik a nevét. A legszebb emlékem? 1931. május elseje. A területi vezetőség Gútán szervezett felvonulást és népgyűlést. Szímőről több mint 300 proletár indult vörös zászlóval, kabátjuk gomblyukában vörös szegfüvei a Vág töltésén Gúta felé. Csatlakoztak hozzánk a kamocsaiak is. A gútai hídon szuronyos csendörök vártak, lövésre kész fegyverrel. Át kellett jutnunk a hídon. Hiába szólítottak fel, a tömeg nyomult előre. Gumibotokkal ütöttek, de ez sem segített, a mindenre elszánt tömeget nem lehetett megállítani. Szétszakítottuk a csendőrkordont. Fájtak az ütések, de rendezett sorokban vonultunk tovább Gúta utcáin. Részt vettünk a felvonuláson, a népgyűlésen. Aki ott volt, sohasem feledi, mily tehetetlen dühvel néztek farkasszemet a csendőrök a többezres tömeggel. Ekkor még nem tudtuk, hogy bosszút forralnak ellenünk. Nem bírtak belenyugodni a vereségbe. Az ünnepély után, amikor hazafelé jöttünk, 80 csendőr támadott ránk, s puskatussal, gumibotokkal ütlegelt. Most már nemcsak védekeztünk, hanem támadtunk is. Az útszélén kavicsrakások voltak, s olyan kőzáport zúdítottunk a támadókra, hogy kénytelenek voltak megfutamodni. Sokan jöttünk haza véresen, feldagadva, és másnap igen sokunkat becsuktak 3—6 napra. Az 1931-es május elsejei események után kapta Szímő véglegesen a csendőröktől a „kis Moszkva" nevet. Kutruc elvtárs sok eseményt felidéz, de a saját szerepéről, munkájáról hallgat. Annál gyakrabban említik nevét az idősebbek. A legbátrabb harcosok közé sorolják. Gyakran felállt az emelvényre, és buzdította a munkanélkülieket. A börtön, a kakastollas csendőrök vallatásari sem félemlítették meg. A nyilas uralom utolsó félévét a határban bújkálva vészelte át, s a felszabadulás után, 1951ben majdnem kioltotta az életét az osztályellenség. Amenynyiben egészségi állapota engedi, ma is részt vállal a pártmunkában. Éveken át harcolt, dolgozott, nyugdíjas korában sem nézheti ölbetett kézzel az események folyását. — A negyven év tanulsága? Mindig igazat mondani az embereknek, és gondolni arra, hogy majd azok kerüljenek helyünkbe, akiket mi neveltünk. Egy lépéssel tovább Nagyon régen volt, mikor Szímőn Borka Béla házában titokban tartották az első körzeti pártoktatást. A pártszervezet mindig elsődleges feladatának tartotta a párttagok politikai tudásának bővítését. A rendszeres ideológiai munkának ebben a faluban hagyománya van. Ez ma is meglátszik a pártszervezet munkáján, összetételén. Nem „öregedett el" a szervezet, évente 4—5 fiatalt vesznek fel soraikba. Az idősebb generáció saját neveltjeinek adta át a stafétabotot. A pártszervezet elnöke, Illés László, mindössze 30 éves. Az idősebbek gyakorlati tapasztalatait kiegészíti a fiatalok felkészültsége és lendülete. A pártszervezet 40 éve befolyásolja a falu életét, s több mint két évtizede irányítja

1 a falut, a 30 milliós értékkel rendelkező szövetkezet fejlődését. Nem véletlen, hogy a hajdani kubikusok a négy évtized legfőbb tanulságául azt említik, hogy a kommunista párt vezetésével jutottak el idáig. CSETŐ JÁNOS E

GYIK DOMB a másikat éri ezen a vidéken. Rimaszombat és Tornaija között sok kis falu meghúzódik a dombok között, egyszerű, becsületes és nagyon dolgos lakóival. A főútról Füge szélső házainál letérve jókora emelkedésen keresztül vezet az út Kálosába, a járás egyik legfélreesőbb községébe. Valójában többesszámot kellene használni, mert két faluról, Alsó és Felső Kálosáról van sző, de ezek néhány évvel ezelőtt egyesültek. Azóta egy szövetkezetben dolgoznak az emberek^ és egy nemzeti bizottság Intézi ügyes-bajos dolgaikat. Nem is olyan régen még igazi isten háta mögötti fészeknek számítottak az itteni falvak. Amikor más vidékről hozott asszonyt valamelyik helybeli legény, az évnek csaknem minden szakában legalább négy lovat kellett a kocsi elé fogni. Nem a parádé miatt, hanem azért, mert tengelyig süllyedt a kerék a vendégmarasztaló sárban. Ma már kövezett út kanyarog a dombok között, rajti a napnak csaknem minden órájában autóbuszok haladnak. A városba vezető egykor hosszú utazást néhány percre rövidítik a jármüvek. A két Kálosa életének központja a földművesszövetkezet. Tizenöt évvel ezelőtt alakult meg, négy éve egyesült a két közös gazdaság. Az elnök tájékoztat Gazda István, a szövetkezet harmincöt éve6 elnöke tájékoztat a legfontosabb adatokról. A robusztus termetű elnököt tágas portáján házépítés közben találjuk. Motoros fűrésszel deszkát szabdal az ácsoknak. Sürgős dolga ellenére készségesen átjön az irodába, hogy elmondja mindazt, amit az elnök szájából illik hallani az újságírónak. — A mindennapi gondokat leszámítva jól vagyunk. Amióta szövetkezet van a községben, azóta mindig jobb és jobb a lakosság helyzete — mondja bevezetőben. Ezt bizonyítja az is, hogy a tagság hatvan százaléka új házat épített magának vagy átépítette a régit. Egyre több az autó a faluban, s még több az autóigénylés. A televízió, nűiőszekrény, új bútor ma már mindennapos cikknek számít. A nyolcszázhatvanhét hektár összterületen (ebből ötszáz hektár szántó) gazdálkodó szövetkezet az év ©lején áttért a szilárd jutalmazásra. A dimbes-dombos szántóföldek, vizenyős rétek megművelése szívós kitartást követel a földművesektől, hogy megteremtsék a jövedelem biztos alapját. Az eredmények azt mutatják, hogy mindez megvan Kálosán. A földdel vívott sok évszázados egyéni harcban kialakult kemény akarat tovább él, sőt tovább fejlődik a közösben, amely Immár az egyén megélhetésének megbízható forrása. Átlag ezerkétszáz-ezerhétszáz koronát keresnek havonta a tagok. Minden ezer korona után egy mázsa gabona s egyéb természetbeni jár, minden tagnak megvan a háztáji földje, tehenet, sertést, baromfit, sőt juhot is tarthatnak. Nincs munkaerőprobléma a szövetkezetben, az átlagos életkor nem sokkal haladja meg n negyvenet. Egy norma tizennyolc korona, ebből tizennégyet minden hónapban megkapnak, a vezetők a fizetésük nyolcvan százalékát kapják kézhez havonta, a fennmaradó részt az év végén fizetik ki, ha meglesz a tervezett bevétel. Meglesz az minden bizonnyal. Találékonyságuk, ügyességük, szorgalmuk kezeskedik erről. Abban az irányban fejlesztik a gazdaságot, amely a legnagyobb gazdaságosságot biztosítja, azt termelnek, arra szakosítanak, ami sajátos feltételeik között a legtöbb haszonnal kecsegtet mind a társadalom, mind az egyén szempontjából. Juhtenyésztés és tojástermelés lesz a fő 'ermelési ágazat, jövőre már ezernégyszázra emelik a juhok számát. Emellett a gyümölcs, dinnye, mák, korai burgonya, lucerna- és lóheremag termesztése ígér viszonylag kis területről nagy bevétek. Leghorn, leghorn mindenfelé ... A gazdaság meglátogatása közben Máté Balázs zootechnikus kalauzol. Első utunk a baromfifarmra vezetett. Az előneveldében egy alacsony, sovány öregember éppen az eleséget önti ki a zsákokból a keverőbe. — Édesapám — mutatja be a zootechnikus. Az idős baromfigondozó hetvenéves kora ellenére jól bírja a munkát, sok városi fiatal jobban meggörnyedne a félmázsás takarmányos zsákok cipelésébe, mint ő. Kis kora óta megszokta a nehéz munkát. Nem azért, mintha nehéz sorsa lett volna, hanem azért, mert a dolgos középparaszti életbe szüzotf Tegnap és ma Kálosán letett bele. ö maga is a tehetős gazdák közé számított a faluban, egész életén át keményen dolgozott egész családjával mintegy tizenöt hektárnyi birtokán. Éppen ilyen szorgalommal dolgozik a közösben is annak megalakulása óta, s nagy része van abban, hogy 'a Kálosai EFSZ ez évben egymillió tojás eladását vállalhatta. A járás nyolc tojástermelő szövetkezete közül mindössze három vállalkozott erre a feladatra. Az eredeti tervük nyolcszázezer voit, a háromnegyed év végére meglett a hétszáznyolcvanezer Nem vitás, hogy karácsonyra meglesz az egymillió is. Az előnevelde udvarán, a tíz hektárnyi fiatal gyümölcsös szélső fái között és az ólakban szinte szélkorbácsolta vízfelületként hullámzik a rengeteg szárnyas. Hófehér leghorn valamennyi, egyetlen tarka sincs köztük. Már tojni kezdtek az előnevelde fiatal tyúkjai, nemsokára a hatezres farmra, a tojótyúkok közé kerülnek. Amikor a tojáshozam iránt érdeklődöm a baromfigondozóktól, felcsillanó szemmel mondják: — Felfelé megyünkl Hetedhét határban nem találni párját Aki jóízű dinnyét akart enni, messze környékről felkereste Bibák Bálint szalmakunyhóját a kálosai határban. — Még Rozsnyóról is eljöttek autóval — mondja szemmel látható elégedettséggel Bibák bácsi. — Jó vásárokat csináltam a vásárlókkal, azt mondták, itt van a legjobb dinnye. A szezon végén jártunk nála, de még elég sóit gyümölcs érlelődött a napsütötte lankás dombháton. — Csak a maradékból adhatok már kostolót — mondta Bibák bácsi —, miközben felszeletelt egy nagyra nőtt piros belű görögdinnyét. Megkóstoltuk a „maradékot", s nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük: — Ilyen dinnye nem terem minden határban. Mintegy másfél hektár földet jelölt ki a szövetkezeti vezetőség a múlt év őszén dinnyetermesztés céljára. Azt vette birtokába Bibák Bálint bácsi, a hatvanhat éves dinnyés. Tavasszal szalmából takaros kunyhót épí'ett magának a dinnyeföld közepén, munkához fogott és a szezonban több mint nyolcvanezer korona értékű termést adott a piacra. — Szép hektárhozam — szinte egy ember munkájának eredményeképp. — Hol tanulta a kertészkedést? — Nem tanultam én azt sehol, csak úgy belejöttem. A kertészkedésre születni kell. Elmondja, hogy a dinnyetermesztésnél nagyon fontos az őszi szántás. A talajt porhanyítani kall, hogy a nedvességet jól tartsa. Április elején megkezdődik a melegágyi munka, a magvetés. — Különleges gondozást igényel a palántái nevelése — folytatja. — Ügy kell őrizni a megfázástól, mint ahogy az anya őrzi gyermekét. Mert ha megfázik, semmi sem lesz belőle. Utána az egész fejlődési időszakban folyton mellette kell lenni. A széltől is védeni kell a dinnyét. Nem elég csak gondozni, a kártevőktől is meg kell védeni. Hosszú éjszakákon át feküdt Bibák bácsi a dinnyeföld közepén. Fél szemmel aludt, fél szemmel meg az erdő szélét figyelte, nehogy tolvajok surranjanak féltett dinnyél közé. Egy éjszaka tizenhat dinnyét vágtak össze a szomszéd falubeli suhancok, addig tiporták az éretlen termést, amíg élvezhető gyümölcsre találtak. Egyszer elkaptam két kölyköt — mondja. — Nem bántottam őket, csak előadást tartottam nekik arról, milyen helytelen dolgot cselekszenek. Sajnos az erkölcsi meggyőzés vajmi keveset ért, mert lopási szándékkal máskor is eljöttek. - Szorgalmas munkával és ilyen epizodókkal tarkított a dinnyés élete. Az eredmény azonban feledteti a fáradságot. Jói jár a közös gazdaság is a rendkívüli hektárhozammal, jól járt a dinnyés is a terven felüli prémiummal. A fizetésen felül legalább tizenháromezer korona üti a markát. — Bibák bácsit évente rendszerint kétszer szokták felkeresni — szólal meg a beszélgetésünket csendben figyelő Máté Balázs. Egyszer, amikor dinnyetermesztést kell megbeszélni, másszor, amikor a fiatalok kulturális munkáját kell megszervezni. Bibák Bálint ugyanis tevékeny kultúrmunkás, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke. Ö tanítja be a színdarabokat, s amint mondják, az is mindig úgy sikerül neki, mint a dinnyetermesztés. OAL LÁSZLÓ c o <o CG o t-, a: «»4 < £ ö Cs N t/3