Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-19 / 289. szám, csütörtök

A

szép növésű, karcsú Tamara Georgieva Romanovszka, a krasznodari Inturiszt fiatal dolgozója tágranyitotta égszínkék szemét. Arca hirtelen elfelhősödött a dús, szőke hajkorona alatt. — A mi akadémikusunkkal szeretnének beszélni? Nem lesz könnyű dolog. — Mezőgazdasági újságírók vagyunk! — Tudom ... tudom — szakította félbe könnyed kézmozdulattal érvelésünket, és mintha valami eszébe jutott volna, elmosolyodott: — Reméljük, hogy mégis sikerülni fog. Délelőtt tízkor várjanak rám, — mondotta és elsietett. Másnap vidáman csillogott Tamara szeme: — Sikerült. Pavel Pantyelejmonovics I,ukjanyenko akadémikus, a Szovjet Mezőgazdasági Tudományos Akadémia tagja, a mezőgazdasági tudományok doktora, Lenin- és állami díjas, a Szocialista Munka Hőse, nem elzárkózott ember, csak nagyon, de nagyon szűkében áll az idővel. Találkozni viszont egy olyan emberrel, aki egész életét egy célnak szentelte: olyan búzafajta kitermesztésének, amely hasonlíthatatlanul nagyobb hektárhozamot ad az eddigieknél, ellenáll az időjárás viszontagságainak, nem dűl meg, nem hullatja ki idő előtt a szemet, — olyan élmény, amelyet nem könnyen felejthet el az ember. Mégis az az érzésem támad, mintha ettől az idős, jó öreg professzorra emlékeztető tudóstól valami nagyon értékes dolgot oroznánk el már azzal is, hogy kis időre elvonjuk a munkától. És ezt éppen most, amikor 30 évi kutató munkája egyszerre páratlan eredményeket hozott, ö hívta életre a Bezosztaja I. immár világhírűvé vált búzafajtát, amelyet nemcsak nálunk, hanem Magyarországon, Bulgáriában és más szocialista országokban ls ismernek, és egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak iránta a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező nyugati országok is. A bolgárok éppen ennek a búzafajtának köszönhetik, hogy önellátók lettek kenyérgabonából. A Bezosztajának és a Mironovi búzafajtának köszönhetjük mi is, hogy az idei szélsőséges időjárás ellenére megteltek gabonaraktáraink. Nagy .dolog az, hogy a Bezosztaja átlag 15 mázsával többet adott egy-egy hektárról, mint a hagyományos búzafajta. A csúcseredmények meghaladják a 65— 70 mázsás hektárhozamot. A fejlődés viszont nem állt meg. Van már újabb búzafajta; a Krasznodari 6. és a Ranna 2. Mindkettő átkerült már a kíA Bezosztaja • •• * // • * /( bolcsoienel Találkozás P. P. LUKJANYENKO akadémikussal sérleti parcellákról a többezer hektáros gazdaságokba. Az eddigi eredmények örvendetesek. Az új búzafajták még jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az előzők. Mintha Lukjanyenko akadémikus alkotó életének magas korában egyszeriben megtalálta volna a kulcsot, amely sorra nyitja a „kapukat", meglepő biztonsággal halad az új felfedezések felé. A

z egyszerűen berendezett irodában körben állnak a világossárga szekrények, s az üvegek mögött számtalan gabonafajta mintái. Lukjanyenko akadémikus szerény személye csaknem elvész e környezetben. Miután mindegyikünkkel kezet fogott, kissé fáradt mozdulattal mutatott a székekre. Egy pillanatig eltűnődve nßzte az iroda nagy ablakán keresztül a gyenge szélben hajladozó jegenyefákat, majd elmosolyodott. — Akkor talán kezdhetjük ls — mondotta olyan közvetlenséggel, hogy egyszeribe eltűnt a szobából a hivatalos légkör. Nem, Igazán nem neheztel, hogy megzavartuk, hiszen néha neki is pihennie kell, s szerinte a beszélgetés is az egyik formája a pihenésnek. Megkérdezte, milyenek voltak nálunk a tavalyi hozamok. Amikor megmondtuk, rosszallólag csóválta a fejét. — Kevés. Sokkal többnek kell lennie. A vetéssel nem szabad nagyon késlekedni, jó magágy, meg elegendő tápanyag kell a nagy hozamokhoz. — A jövő már többet ígér. Tanultunk valamit az előző évekből — igyekszünk megnyugtatni az akadémikust, holott akkor még nem tudtuk, mennyire igazat ad majd a valóság. Az idei aratás. A negyven, negyvenöt mázsás hektárhozam. — Említették, hogy több vetőmagra lenne szükségük — nézett ránk Lukjanyenko akadémikus. — Kívánságuk teljesülhet. Csak éppen meg kell rendelni a vetőmagot. Majd így folytatta: — Nagy hiba lenne csak a ml Bezosztajánkat vetni ott is, Lukjanyenko akadémikus ahol jobb termést ígér például a Mironovi fajta. A jó mezőgazdásznak ezt tudnia kell — figyelmeztetett. Hogy mennyire igaza volt, azt tapasztalatból tudjuk. Egyes vidékeken a Bezosztaja, másutt a Mironovi szerzett örömet a termelőknek és sok helyütt mindkettő. A Szovjetunióban tavaly 6 millió hektáron termeltek Bezosztaját, s az Idén már több mint 7 millió hektárra bővült ez a terület. És hogy az egész világon mennyi volt belőle, azt egyelőre még nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a nagyhozamú búzafajták egyre job ban terjednek. Nálunk például az idei őszön a búza vetésterületének mintegy 80 százalékát nagyhozamú szovjet búzafajtákkal vetik be. K

rasznodar széles utcáin lépdelve egyre visszatérünk a rövid, de szívélyes beszélgetésre. A Kubány folyó mentén végtelen kalásztengert fodrozott a szél. Egy magányos halász élő hallal akarta telerakni a zsebeinket. Csak nehezen tudtuk megértetni vele, hogy kár a halért, úgysem tudnánk mit kezdeni vele. Majd így búcsúzott tőlünk: — Akkor jöjjenek el a mi kubányi kertecskénkbe, amikor megérik a búza, dinnye, szőlő, a rengeteg gyümölcs, a kukorica, s meglátják, nincs ennél szebb kert a világon. Szép kis kertecske az, amely 83 000 négyzetkilométeren terül el. Abban igaza volt az öreg halásznak, hogy a Kubány folyó vidéke visszatérésre csábítja az embert. Még jobban tetszettek nekünk Lukjanyenko akadémikus búcsúszavai: „Őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy a ml nemesítő munkánkból csehszlovák barátainknak is haszna van." MIKLYA JÁNOS KÖVETIK A DUNASZERDAHELYI JARAS PÉLDÁJÁT Napirenden a termelés szakosítása Tervek, elképzelések a michalovcei járásban A michalovcei járás KeletSzlovákia egyik legtermékenyebb mezőgazdasági vidéke, ahol a föld kétharmadát — 1216 négyzetkilométert —, a mezőgazdasági üzemek használják. Érthető hát, hogy a járás vezetőit jelentős mértékben e termelési ágazat fejlesztésének kérdései foglalkoztatják. Ezekről beszélgettünk G u s p a n mérnökkel, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetőjével. • Az idei kedvezőtlen időjárás milyen következményekkel járt a michalovcei járásban? — Járásunkban az éghajlati viszonyok nagyon váltózóak. Általában kevés a csapadék. Ezzel szemben elég gyakran — mint az idén is — jelentős gondot ős kárt okoz a talajvíz. Sajnos, a kelet-szlovákiai síkság rendezése terén végzett eddigi munka nem érte el a kívánt színvonalat. Ez meglátszik a termelési eredményeken, járásunk termőtalajának számottevő részét ősszel, tavasszal víz borítja. Ennek következtében az elmúlt gazdasági évben több mint négy ezerhétszáz hektáron nem tudtuk elvetni a kalászosokat. A ősziek javarésze kiázott. így csaknem kétezer vagonnal kevesebb termett gabonaneműeKből mint amennyit terveztünk. Búzából négy, rozsból tíz mázsával kisebb átlaghozamot értünk el a vártnál. • Milyenek a jövőre vonatkozó elképzeléseik? — Elsősorban az eddiginél sokkal nagyobb előrehaladást várunk a vízgazdálkodás rendezése terén. Ettől függően, az adott és várható helyzetnek megfelelően, megfontoltabb termelési tervet állítunk fel. A már kidolgozott vetési terv alapján 1970-ig a szántóföld ötvenöt százalékán kalászosokat, kilenc százalékán ipari növényeket, három százalékán burgonyát, egy százalékán zöldséget és harminckét százalékán takarmányt termesztünk. Véleményünk szerint járásunkban ez a helyes megosztás. A kalászosok és a többi növényfajták termesztését csak ott szorgalmazzuk, ahol megvannak a szükséges feltételek a nagy hozamok eléréséhez. Ezek alapján jövőre búzából 24, rozsból 22, árpából 24 mázsán felüli átlaghozamot akarunk elérni. 1970-ig az említett hektárhozamokat 6—8 mázsával akarjuk növelni. Jelentős gondot fordítunk a takarmányfélék termesztésére, mivel az állattenyésztésben a szakosítás segítségével nagy változásokat akarunk elérni. Erre vonatkozó elképzelésünk, tervünk már elkészült. • Gyakorlatilag hogyan hajtják ezt végre? — Ezen a szakaszon is a mezőgazdasági üzemek adottságaiból indulunk ki. Járásunk területén a jövőben 107 üzem foglalkozik majd tejtermeléssel, hatvanegy szarvasmarhahizlalással, ötvennyolc növendékállatok nevelésével, hatvankettő sertéshizlalással, nyolcvanegy koca- és malacneveléssel, harmincnyolc üzem pedig juhtenyésztéssel. Már hozzáláttunk — a dunaszerdahelyi járás bevált módszerei alapján — a szakosított mezőgazdasági üzemek létesítéséhez, konkrétan meghatározva ezek fő termelési ágazatait. Járásunk három állami gazdasága közül a jövőben a szobránci elsősorban gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, az állattenyésztés terén pedig marhahús és tejtermeléssel, a reviStai tej-, tojás-, valamint marhahús termelésével, a strázskéi pedig sertéshús, tej és tojástermeléssel foglalkozik majd. • Hogyan valósítják meg a szövetkezetek közötti munkamegosztást? — Az EFSZ-ek közötti munkamegosztás alapján — ami az adott feltételeknek megfelelően történik — huszonhét szövetkezet baromfitenyészetét Trhoviátén, további tizenöt szövetkezetét pedig Továrnén összpontosítjuk. Jelentős beruházással mindkét helyen baromfitelepet létesítünk. Trhoviátén például 1970-ig negyvennyolcezer tyúkkal, negyvenezer csirkével, Továrnén szintén hasonló állománnyal számolunk. Budkovicén és Prachovanyban több ezer sertést befogadó nagyhizlaldát, Bracovcén és Lekártovcén pedig több mint 800—800 férőhelyes borjúneveidét létesítünk. Ezenkívül ifiaőovcei székhellyel tizenhárom szövetkezet egyesülésével közös gazdaságot szervezünk, amely a Fekete Víz folyócska vidékén elteTülő rétek és legelők intenzívebb kihasználásával, marhahús- és tejtermeléssel foglalkozik majd. Mindezek ma már nemcsak elképzelések. Megvalósításuk folyamatban van. f-ik.t DAVID TEREZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELE

N? |jjgj — Dehót okkor miért mentél hozzá? Anyám rám nézett. — És te miért feküdtél le Ivánnal? — Én szerettem őt, — akartam mondani, de megfagyott ajkamon a szó. Iszonyú volt, amire rádöbbentem .. . Hiszen én Ivánt csak azután szerettem meg . . . Csak azután ... Anyám olvasott gondolataimban. - Na látod ... Igy van ez! Sokáig hallgattunk. — Férjhez kellett volna menned, amíg én még nagyon kicsi voltam - szólaltam meg újra. - Egy rendes emberhez. Ne is tudjam, hogy nem az igazi apám. — Hát igen, ezt kellett volna tennem. Akartam is . . — Tudom. Emlékszem Sanyi bácsira, meg Feri bácsira. Pali bácsi szerencsére megmaradt... Anyám egész testével felém fordult. - Nem értem mire gondolsz ... Magyarázni kezdtem, persze saját elképzeléseim szerint. — Ne gondold anyu, hogy én ezért elítéllek téged! — Kit nem ítélsz te el? Mit nem ítélsz te el? — Nos hót... de hiszen tudod . .. Anyám leült a kád szélére. - Az istenbe! - csapta vissza a kádba a vizes ruhát. - Most aztán már igazán ne kerülgessük a forró kását. Ki vele! Mit gondolsz te énrólam! Mondd! Nem bírtam nevén nevezni, de gondolataim ezen a napon maguktól kitárulkoztak előtte. — Hát igen . . . volt Sanyi bácsi meg volt Feri bácsi... No és? Nem voltam idősebb, mjnt te vagy most, amikor apád elhagyott. Anyámról is gondoskodnom kellett... Ne lett volna jogom egy kis kikapcsolódásra? — Akkoriban így nevezték? Rögtön megbántam, hogy ezt kimondtam. Anyám szeme elhomályosodott. - Érdekes... - suttogta végül, — milyen szigorúak vagytok, amikor nem saját magatokról van szó! Ti... akik mindent olyan „lezserül" tudtok elintézni. Nos, jól van! Hát akkor be• széljünk nyíltan. Ott kerestem megértést, ahol leltem. És ahol retriéltem, hogy megtalálom. Nem érted? Mire megszerettem aoqdat, már meg is gyűlöltem. Nem érted? - Szeretted te öt egyáltalában? Anyám késett a válasszal, mintha befelé tekintett volna saját magába, visszafelé nézett volna o múltba . .. — Mindenesetre akartam . . . akartam őt szeretni. .. - És ő? - Ö? Hát szeret ő saját magán kívül valakit? - Ügy látom Anna mamát szereti és Natasát is. - Bennük is csak önmagát imádja. A szellemi fölényét. Apád egész életében kisebbségi komplexumokkal küzdött. . . - Az én apám?! - Anna mamának tud imponálni. - Hogyne. . . ! — gondoltam, csak látnád miként ugrál a szavára ... - ezt nem mondtam, azt mondtam inkább: - Te nem tudtad apámat kezelni. - Kezelni?! - gúnyosan felvitte anyám a hangját. - Hát lehet őt kezelni? Hiszen megfagy körülötte a levegő. Megdermed az ember, mielőtt kezelésbe vehetné .. . De, ha te olyan okos vagy, miért nem forgatod az ujjaid körül, mint Natasa? . . . Hm? - Mert téged bennem is gyűlöl. És ha nem lenne olyan... olyan, amilyen... - olyan jó — akartam mondani, de észbekaptam, - ennyit se törődne velem. - No nézd, — fordult felém anyám - a végén kiderül, hogy én vagyok mindennek az oka. - Nem azt mondtam, csupám arra céloztam, hogy vannak férfiak, akik még annyit sem törődnek a gyerekükkel, mint apám törődött velem. - Veled? A világgal, az állásával. Nem veled! - Na és Pali bácsi jobb? Anyám elfojtott egy sóhajtást, mint többnyire oz utóbbi időben, ha íViostohaapóm szóba került. Akár válasznak is vehettem. - Most majd a kis Paliért áldozhatod fel magad. - Most már semmi sem áldozat. Most mór minden csak menekülés a valóságtól ... Mikor apád elment, húsz évvel voltam fiatalabb. Még vártam valamit az élettől. És saját magamtót is... Mit nézel úgy rám? Azt hiszed a boldogsághoz létezik használati utasítás? Tegye ezt... vagy amazt... és akkor boldog leszel? Hát nem! Ilyesmi nincs! Nincs, valóban nincs ilyesmi... Nem is értem, minek jöttem ide - futott át az agyamon, míg szótlanul csavargattam a gyerek ingeit. Anyám figyelte némaságomat, azután újra kezdte, de akkor már mintha ... inkább csakis saját magához beszélt volna .. . - Anamnézis kellett! Hát itt van, megvolt! Igazán sajnálom, hogy nem tudok véresebb tragédiával szolgálni. Nem kell feltétlenül alkoholizmus, vagy mifene, hoay az embernek félrecsússzon az élete. Az élet általábon közhely. Hétköznapok tömkelege. A szürkeségbe is bele lehet fáradni, bele lehet poshadni, mint valami mocsárba. Nemcsak ütlegekkel lehet megkeseríteni egymás életét. Ha a lelkét, az önérzetét nap, mint nap megalázzák, az legalább olyan elviselhetetlen! Magányos voltam apád mellett, mint a pusztában álló fa. Ha belépett a szobába, hideg áramlat követte. Ha mosoly futott át néha a képén, meglazult a szorítás a szívem körül. Mi volt nekem az eszéből. A szíve lett volna fogékonyabb . .. Értsd meg, nem lehet mindig és csakis a más öröméhez asszisztálni, a más szokásaihoz alkalmazkodni ... - Az az én érzésem, hogy ő maga szenved saját jtermészetétől a legjobban. - Ö nem szenved semmitől. Ö nem is tud szenvedni! Ö csak diadalmaskodni tud. Győzni! Az ember végül is elveszti mellette az önbizalmát. Vagy belehülyül, összeomlik, vagy pedig menekül ... Hát én menekültem. Erre jöttek a féltékenységi jelenetek .,. - Persze ok nélkül...? - Ez szinte mór nem is lényeges. Okkal, ok nélkül. Amikor egy asszony eljut odáig, hogy akarja... a többi szinte már nem is fontos ... Nem akkor kezdődik a csalás, amikor valaki lefekszik. A csalás már akkor elkezdődött, amikor az ember lélekben kezd távolodni, amikor mór felteszi magának a kérdést. — Tulajdonképpen minek ez nekem? Szükségem van nekem erre? Mit kapok én itt az ágyon kívül? Agy? Hm... ... Anyám arcán ironikus mosoly futott át. - Nem mondom, az is fontos, a szerelem. De hát mennyi időt áldozhat magamfajta asszony a szerelemre. Arra oz úgynevezett szerelemre. Az élet javarésze ágyon kívül zajlik le. ÉS ez a fontosabb, mert ez a hosszabik idő. Egy futó kalandot hamarabb kihever az ember, mint teljes életnyi unalmat és megaláztatást. . . - Borzasztó dolgokat beszélsz te, anyu! - Hát istenem, azt adtam, amim van. Nem ezt akartad? Nézd ezt a kis szvettert, most kötöttem. Ha látnád, milyen angyali benne a gyerek. — Ezzel befejezettnek vehettem az anamnézist. Meg- HB! ittunk együtt még egy feketét, de nem beszéltünk többet rólam. Csak mikor indulni kezdtem, akkor kérdezett lgB7 annyit az anyám: — Kihez akarsz tulajdonképpen férjhez menni? Janihoz? — Lesütött tekintetemből olvasta \ jg ki a feleletet. Azt mondta: - Nem a legrosszabb... — ezt akár beleegyezésnek vehettem, de fogadhattam szerencsekívánatként is .:. - Hja, igaz ... az ajtóban még átölelt és megcsókolt az anyám ... (FOLYTATJUK) ~