Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-12 / 252. szám, kedd

K kocsmában és tanári szobákban, gyűléseken és a városi park padjain százan és százan megtárgyalták már ».z esetet. Az újságok is Írtak róld, mondhatnánk azt is, hogy országos szenzáció, beszédtéma lett belőle. A sörpárbaj. Az eset e néven került be a város hstóriájába. Az érsekújvári lakálpatrióták egy része szégyenlősen, szemlesütve beszél csak róla, mondván: más városokban már rosszabb dolgok is megtörténtek. Kérdés: történhet-e roszszabb dolog, mint hogy egy városi ifjúsági kulturális rendezvényen az intézményesen meghirdetett sörIvővereenyen valaki halálra issza ma— Szerintem — mondja a titkár — a fiatalokat felülről szervezett akciók helyett önálló k>

v"íurális tevékenységre kellene nev»,ini. Hogy érezzék: a kulturális tevékenység — mindennapi kenyér. Hogy a klub munka után, a pihenés óráiban második otthonukká váljék. Vajon van-e a járásban ilyen klub, van-e falu, ahol a fiatalság mindennapi kenyérként Igényli az önmaga kezdeményezte szórakozást? A titkár a malomszegi fiatalokat emlegeti, ahol az ifjúság éplUNALOM gát? Az érsekújváriak közül mások a jóval több, mint sajnálatos eset okát kutatják. Én ls azt kutattam. A legilletékesebbhiez, a CSISZ járási titkárához kopogtattam be, aki — miután bemutatkoztam és megmondtam, hogy Bratislavából jöttem — rögtön kihúzta az asztalfiát és újságkivágásokat, aktákat tett az asztalra. — Ha mostanában látogatóm érkezik — mondta a titkár — tízet teszek egy ellen, hogy a sörpárbajról érdeklődik. És — bevallóin — szenzációt szimatol. A halálos kimenetelű sörivásban, akárcsak azon az augusztusi hétvégén, mielőtt még az orvos megállapította a halál beálltát, a legtöbben még mindig a szenzációt látják. Sok embert nem a szomorú tény oka érdekel, hanem az: mekkora a halálos söradag. — Mivel foglalkozik szabad idejében a környék ifjúsága? — kérdeztem Štefan Sellárt, a titkárt. A szimpatikus funkcionárius megint az asztalfiókba nyúl, kihúzza a megfelelő dossziét, belelapoz. — Ifjúsági és gyermektalálkozót rendeztünk Dubníkban — mondja. Es a kezében levő ceruzával „kipipázza" az akciót. — Csehszlovák —magyar pionírtalálkozót rendeztünk — folytatja. És ezt az „akciót" is „kipipázta". Még három-négy „akciót" említ és a papíron valamenynyit kipipázza. Kipipázni való akciók. Förtelmes három szó, a nyelvtudósok zsebében a szavak hallatára kinyílik a bicska, de: ez van. Ez van a legtöbb járási ifjúsági szervezetben. A fiatalság pedig — unatkozik, szabad idejével nem tud mit kezdeni. Előre tudom, hogy az ilyen megállapításokra a CSISZ-funkclonáriusok felhördülnek. És felteszik a kérdést: hát akkor miként kellene foglalkozni az ifjúsággal? Véleményem szerint a baj ott kezdődik, hogy az ifjúságot a CSISZ-funkcionáriusok sok helyütt „kipipálni való akciók" objektumainak tartják. És ennek keretében foglalkoznak a húsz éven aluliakkal^ tette fel a szövetkezeti klubot, amelyben a helyi fiatalok öntevékenyen szervezik a klubdélutánokat, biztosítják az előadókat és maguk döntenek afelől, egy-egy orvos, szakember vagy művész miről tartson előadást. Cokan azt állítják, hogy ma, a * televízió korában a műkedvelő kulturális tevékenységnek már nincs létjogosultsága. Ebből csak annyi igaz, hogy a régi tipusú műkedvelő tevékenység ma már valóban idejétmúlt. Megcsontosodott egy nézet, hogy műkedvelő kulturális tevékenység csak egy egész estét betöltő színdarab betanulása lehet. Sokan közben nem vették észre, hogy a mai fiatalok szórakozási kelléktárába bevonult a gitár és a többi hangszer, meg a motor, hogy a mai fiatalokat ma már olyan dolgok is érdeklik, amelyeket falun és kisvároson egyaránt még két évtizeddel ezelőtt ls tabuként kezeltek. A legjobb tevékenységű falusi ifjúsági klubok műsorából kiderül, hogy a kulturális tevékenységbe egy-egy faluban szinte kivétel nélkül bekapcsolódnak a fiatalok. Érdekli őket a modern zene, így bigbeat csoportot alakítanak. Szexuális kérdések felől érdeklődnek és — meghívják előadónak a járás egyik legnevesebb orvosát. Van akit a politika érdekel, másokat a természettudományok. Egy-egy járásban mindig akad szakember, aki népszerű stílusban, Jó színvonalon előadást tud tartani. Némely helyen egy-egy ilyen műsoros estet többször is meg kell Ismételni. A Járási CSISZ-titkár a jól működő klubokkal rendelkező szervezetek felsorolását — sajnos — három-négy falu említése után kénytelen-kelletlen abbahagyja. Ogy látszik, nincs több ilyen. Pedig a járásban nyolcvan ifjúsági szervezetet tartanak nyilván. Štefan Sellár még csak néhány hónapja van funkcióban, így elképzelései megvalósításra várnak. Vajon javul-e majd, a járási székhely, Érsekújvár ifjúsági szervezeteinek tevékenysége? Vajon csökken-e a fiatalok unalma? r Érsekújvárban elkészült az új ™ művelődési otthon. Korszerű színpaddal, nézőtérrel, több tucatnyi kisebb klubhelyiséggel, szórakoztatásra szolgáló termekkel van felszerelve. Ogy láttam azonban, hogy a CSISZ-titkár öröme nem felhőtlen. Már csak azért sem, mert maga a CSISZ-apparátus is a kultúrház épületében kapott irodahelyiségeket. És a járási szakszervezeti tanácsot is itt helyezték el. Ennek következtében a kultúrház első emeleti, kisebb méretű klubhelyiségei voltaképpen adminisztrációs helyiségek. Ez pedig csökkenti a lehetőségeket. Erről azonban maga a Szakszervezeti Ház (ez az új művelődési otthon hivatalos nevel igazgatója se tehet. — Nézzék, kérem — mondotta a kultúrház igazgatója —, az én pénzügyi tervem annyira túlfeszített, hogy állandóan számolnom kell, hogy melyik kulturális akcióból mennyi lesz a bevétel. Én azért vagyok Itt, hogy ez az intézmény ne kerüljön anyagi csődbe. És az igazgató költségvetési tételeket , pénzösszegeket sorol fel. Azt, hogy például csak a kétemeletes épület évi karbantartása 400 000 koronába kerül. És ezt, ha törik, ha szakad, elő kell kerítenie. Az igazgató csak pénzről beszél és a gyanútlan szemlélő csodálkozhatna: hogy kerül a csizma az asztalra? Mi köze az Ifjúság kulturális tevékenységének a költségvetést tételekhez? Legalább is Ilyen szorosan mi köze hozzá? A járási CSISZ-titkár csak egy esetet mond el. — A kultúrház igazgatója a járási CSISZ-szervezetnek, mert az a járás pionírvezetőinek az értekezletét az otthon egyik kisméretű helyiségében tartotta meg, 260 koronát számlázott. Az értekezlet talán másfél óra hosszat tartott. Azt is tudom, hogy nem rosszindulatból követelt ilyen borsos összeget. Rá van erre kényszerítve. Ma azt követelik tőle, hogy a kulturális tevékenység is mindenütt rentábilis legyen. Elgondolkoztató tények: Halálos kimenetelű sörpárbaj és anyagilag mindenáron kifizetődő kulturális tevékenység-igény. Unatkozó fiatalok és irodaként szolgáló kultúrház! helyiségek. Vajon az ifjúság nevelésének céljai és a kultúra finanszírozásában is érvényes primitív könyvelőszemlélet nem áll ellentétben egymással? A

tények bizonyítják, hogy a tömegszervezetek, az üzemek gazdasági vezetősége ma még távolról se tesz meg mindent a holnapra felnövő nemzedék neveléséért. És vajon a pártszervezetek mindenütt mindent elkövetnek annak érdekében, hogy néhány évtized múlva nyugodtan adhassuk át a vezetést a mai fiataloknak? TÓTH MIHÁLY MILYEN VOLT AZ ÉLELMISZERELLÁTÁS? AZ ELSŐ FÉLÉVBEN élelmiszerekből általában kellő mennyiség került a fogyasztókhoz, bővült a választék, javult a minőség és részben a készítmények csomagolása is. A Földművelés- és Élelmezésügyi Megbízotti Hivatal félévi jelentése szerint az eladott áru értéke Szlovákiában 6623 millió koronát tett ki az idén, tehát tavalyhoz viszonyítva 236 millió koronával többet, ami 3,7 százalékos növekedésnek felel meg. Annak ellenére, hogy a közellátás javult, még sok probléma volt a hússal és a húskészítményekkel, a tejtermékekkel, a gyümölccsel, valamint a zöldséggel és a burgonyával való ellátás terén. Az egyes élelmiszeripari szakágazatokban az első félévben a következőképpen alakult a helyzet: TEJIPARI TERMÉKEK. Konzumtejből a múlt évhez viszonyítva 6 millió 158 ezer literrel többet adtak el ugyan, azonban helyenként mégis hiányosságok mutatkoztak. Túróban és sajtokban nem volt megfelelő választék. A vaj fogyasztása viszont emelkedett. A tejtermelés idei eredményei alapján jelentős javulás várható. A HŰS- ÉS A BAROMFIFELDOLGOZÓ IPAR. A tervvel szemben 2079 tonna hússal és 96 tonna húskésztménnyel kevesebbet, vszont 1335 tonna baromfival és 2 és fél millió tojással többet adott el. Közép- és Kelet-Szlovákia egyes vidékein a húsellátás nem volt egyenletes. Kisebb hiány mutatkozott sertéshúsban, viszont a feldolgozóIpar a nagy készletek miatt nem vett át a termelőktől nagyobb mennyiségű vágómarhát és vágóborjút. , ÉTOLAJ ÉS NÖVÉNYI ZSIRADÉK. Az olajmagok felvásárlása és behozatala zavartalanul folyt. Étolajból és növényi zsiradékból 273 tonnával többet adtak el. Sokkal bonyolultabb a helyzet a mosóporok és a tisztítószerek viszonylatában. A szaponátok behozatala ugyanis devizaokokból nehézségekbe ütközik. KONZERVIPAR. A szilvakompótok árának leszállítása után fokozódott a fogyasztásuk. Nagyobb volt a kereslet a málna-, meggy-, eperkompót, valamint az erdei gyümölcsök, az uborka, a készételek, és a gyümölcslevelek iránt. CUKORKA ÉS TARTÓSSÜTEMÉNYEK. Bizonyos nehézségek merültek fel. Kekszkészítményekből a tavalyi mennyiség felét sem adták el. Ugyancsak nem használták kl egyenletesen a Szlovákiában létező üzemek kapacitását. SÖR ÉS MALÁTAIPAR. Az idei sörszállítások nem érték el a tavalyi szintet. Ez az első 5 hónap kedvezőtlen időjárási viszonyainak tulajdonítható. Később a söreladás növekedett. A sörellátásjavulásához nagy mértékben hozzájárult a VeTký šariš-l új sörgyár üzembe helyezése. Alkoholmentes üdítő italok szállításában szintén javulás állott be. Továbbra is megoldatlan azonban az italok hűtésének kérdése. A MALOM- ÉS SÜTŐIPARI készítmények eladása csökkent, míg a borfogyasztás a tavalyi szinten van. A ZÖLDSÉGELLÁTÁS TERÉN az első félévben különösen sárgarépában, hagymában, petrezselyemben, zellerben és fokhagymában léptek fel hiányosságok. Paprikában, paradicsomban, karfiolban sem tudták teljesen kielégíteni a keresletet. Eperrel, kajszi- és őszibarackkal jól volt ellátva a piac, ellenben a többi gyümölcsfajta termése a tavalyinak a fele volt. —gk— DÁVID TERÉZ: IFJOSAGBÓL ELÉGTELEN

? jQj — Anyukám úgy is itt lesz nemsokára. -Ahogy gondolja! Hát akkor. .. akkor... jóéjszakát! — Jóéjszakát — - feleltem immár másodszor. Bement. A figyelőablak üvegén tovasuhant az árnyéka. Valahol egy toronyóra elütötte az éjfélt. Sírni lett volna kedvem. Szerencsére eszembe jutott, hogy a könynyektől elmosódik a szempillafesték, visszatartottam inkább. Leültem ismét a lépcsőre, térdeimre könyököltem, tenyerembe helyeztem a fejem ... és ekkor... ekkor ismét kinyílt az ajtó. Pasztelszínű házikabát volt rajta, fényes selyem kihajtóval, fehér inge világított a nyaka körül... olyan volt, mint egy isten... Nem... nemi Olyan volt, mint a „Nagy Szerep!" Don Juan! Teli Vilmos! Othello ... Stílustörésként hatott kezében a modernvonalú konyakos üveg, és a két pohár. Ezt bizonyára ő is érezte s ezért mentegetőzött - Felmelegíti... - magyarázta. - Eredeti francia ... Szereti? — Még sohasem ittam... - válaszoltam. Valóban (gy volt. Konyakot még soha nem ittam. — Megkóstolja? — Istenem. . . már megint ital - gondoltam, de restelltem visszautasítani. Majd még gyereknek néz. Egy pohár, végeredményben nem jelent semmit... Megborzongtam. Észrevette. - Na látja.. már meg is fázott mondta, és újra teletöltötte a poharakat. — Nem, nem... köszönöm! — Csak nem fél egy pohárka konyaktól? — Ez már nem egy. Ez már ... kettő. — Nem szokott inni? — Konyakot ritkán. Inkább gint. - A vodkát meg a rumot elhallgattam. — Az sem rossz. Helyes kislány maga Boriska. Mór a múltkor megállapítottam, amikor találkoztunk o lépcsőházban. De maga akkor rám se nézett. .. — Inkább maga nem vett észre engem ... — Lehetetlen! — De, de! A feleségével ment. — Akkor lehetséges. Energikus hölgy. Nem szeretek vele vitatkozni. - Koccintott, felhajtottuk. — A feleségének nyilván rossz tapasztalatai vonnok magával kapcsolatban. - Feltételez rólam ilyesmit, Boriska? Jujj, milyen gyönyörűségesen tudja kimondani - Boriska ! - Nem iszom többet. Ne fáradjon ... - tiltakoztam, amikor láttam, hogy harmadszor is telik a pohár. Nem vette figyelembe. - Tudja, kedves, bizonyos mértékben hízelgő a rólam alkotott véleménye. Pedig nem is akartam neki hízelegni. Ekkor váratlanul felgyulladt a lépcsőházi világítás, mind a ketten exre dobtuk az italt, ő behúzódott a lakásba ... de csak a Papp fiú jött haza, aki felettünk lakik. - Szia Boris... - köszöntött, miközben kettesével szedte a lépcsőt. Amíg el nem tűnt, úgy csináltam, mintha az ajtónkat nyitogatnám. - Borzasztó, milyen sokan laknak egy ilyen házban! - jegyezte meg, miután visszajött és a lépcsőházi fény ismét kialudt. Azután Itis szünetet tartott, mintha tűnődött volna, kimondja-e... Kimondta. - Nem várná be anyukáját nálam? Semmi értelme ónnak, hogy itt kuporogjon. Kitűzünk egy cédulát. - Még csak ez hiányozna . .. - Akkor nem tűzünk ki cédulát. . . - Szép véleménye van magának rólam ... - Tulajdonképpen semmilyen véleményem sincsen magáról, kedves. Csupán segíteni akarok. Mégsem térhetek nyugvóra azzal a tudattal, hogy egy fiatal lányt magára hagytam az éjszakában. Ez szépen hangzott. A mi srácaink nem tudnak így fogalmazni. - Szia Boris ... pofa be... ne zörögj, kisanyám ... micsoda klassz dumcsid van ... Pfúj! Még az a Gabi se tud ilyen szépen fogalmazni, pedig ô még strandra is könyvet cipel tranzistor helyett. Iván .. . így hívták ... Iván hajót enyhe „brechtre" nyíratta és úgy viselkedett, mint az „Ármány"-ból oz o nagyherceg. - Tudja mit... mondtam végül. — Ha igazán segíteni akar, hívja fel az anyukámat. Szolgálatbon van ... Remélem, hogy igazat hazudok. - Na végre! Valami okos! — szólt és rögtön bement o lakásba. Én utána, megmondtam a telefonszámot, az anyukám beosztását... Mielőtt tárcsázni kezdett, még egyszer teletöltötte o poharakot. - Ezt pedig az anyukája egészségére ürítjük. Anyukám egészségére igazán illett koccintanom, magamban azonban azt gondoltam, hogy anyukám sokkal egészségesebb lenne, ha nem innék annyit. Meglehet ki is mondtam. Kezdtem nagyon jól érezni magam és tudtam, milyen sikerem lesz a lányoknál, ha elmesélem a heccet. Borzasztó elégtételem volt - örültem, hogy nem tartottam velük a borozóba. - Helyes kislány maga Boriska, - mondta Iván és tárcsázott. Balkarjával átölelte a vállam. Közben az előszobaajtó magától becsukódott. Elhúzódtam, észrevette. — Ne féljen, nem bántom! Látja, segíteni akarok. Keresem az onyukóját. Tesz ilyesmit egy rossz bácsi?... Illatos a hajad, kislónyl Mivel mosod? Különben ez nem szappanszag! Ez... tejszag! Ifjúság-illatot árasztasz magodból, gyerek! tegezni kezdett minden átmenet nélkül. A vonal végén nem jelentkezett senki. - Isteni ajkaid vannak, olyan a szád, mint annak a veronai lánynak... Láttad már színpadon Júliát? Én alakítom Rómeót... Illetve... alakítottam! Elmúlt felettem ez a szerep is, mint ahogy elmúlik lassacskán a többi. Mert a szerep olyan, mint oz elhunyt kedves. Nem öregszik velünk. Minden elmúlik ... a szerep marod. Tudod, mikor erre a pályára készül az ember, — csupa lobogós. Bór ekkor még rendszerint nem tud semmit. Azután egyre többet tud ,.. óm ennek arányaival apad a szent hevület. Mire a csúcsra érkezik... már akkor sír valódi könnyeket, amikor akar. Azt hiszem, spicces volt egy kicsit Iván, őzért fénylett olyan különösen a szeme. - Még sohasem gondoltál orra, hogy színpadra tépj, — kérdezte aztán, de be se várta a vóloszomot, szavalni kezdett: „Bohó szívem szebbet nem álmodott soho, mint e csodás valóság..." - Magához szorított, o mellemhez ért. Megijedtem, úgy látszik, ô is, mert hirtelen eltolt magától és fojtott hangon suttogta: - Nem tudsz egy másik számot, kislány, ahol anyukádat kereshetnénk? - Tudok, - kuncogtam, - de ott nem illik őt ke- **

J resni... Azért nem szabad rosszat gondolnia róla... Az én anyukám feláldozta értem az ifjúságát... - Most is érted hoz áldozatot, mi? n. j - Ez nem áldozatahozatal. Ez szerelem. Igazi szerelem. Az öregek nagyon tudnak szeretni . . . Nem úgy, gm mint mi... ií (FOLYTATJUK) ^