Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-12 / 252. szám, kedd

MEGTÁRGYALTA A KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG Az elvek helyes értelmezése A nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság felülvizsgálta, mi­ként teljesíti a kerület a XIII. kongresszus határozatait, s plé­náris ülésen vitatta meg az új gazdaságirányítás bevezetésé­nek tapasztalatait. Az elemzés, valamint a felszólalók az ered­mények mellett kutatták a ne­gatív jelenségek okait is. Meg­állapították, hogy több üzem­ben a bérek növekedése mö­gött hiába keressük a valódi értéket, a termelési eredményt. Lényegében az új elvek „hatá­sára" minden ellenszolgáltatás nélkül kapták a keresettöbble­tet. Más üzemekben viszont a dolgozók bére nem növekedik a termelésnövekedés arányában. FIGYELMEZTETŐ JELEK Az új gazdaságirányítási el­vek érvényesítése — elméleti­leg — kizárja azt a lehetősé­get, hogy a termelés növelése nélkül is növekedhet a dolgo­zók bére, keresete. A gyakorla­ti életben mégis találunk ha­sonló példákat. Ez részben az­zal magyarázható. hogy az irányelvek még nem hatnak a gazdasági élet minden terüle­tén, még nem bontakozott kl teljes egészében az értékviszo­nyok és a közgazdasági ösz­tönzők aktív hatása a gazdaság fejlődésére, s nem lehetett tel­jes pontossággal előre megítél­ni az egyes intézkedések ható­erejét sem, ami most további súrlódásokat idéz elő. Az illet­ményadónak például azt a sze­repet szánták, hogy majd visz­szatartja a vállalatokat a lét­számnöveléstől. A tények az el­lenkezőjét bizonyítják. A nyu­gat-szlovákiai kerület ipari üzemeiben az év elejétől a bruttó termelés növekedését 53 százalékban a munkaerő-lét­szám növelésével és csak 47 százalékban a munkatermelé­kenység növelésével érték el. Nem szólva arról, hogy a ke­rületben átlag 2 százalékkal előzte meg a bérek növekedé­se a munkatermelékenység nö­vekedését. Az üzemeknek még mindig előnyösebb létszámbőví­téssel növelni a termelést, mint a műszaki fejlesztéssel. Ha az üzemek továbbra is „szabadon" választhatják ezt a megoldást, akkor rövidesen súlyos és ne­hezen kiköszörülhető csorbát ejtenek a technika fejlesztésé­hez fűzött reményeken. A vállalatok vezetői nem vá­lasztják önként a nyereségszer­zés „rázósabb" útját. A kény­szerítő erők, a gazdasági ösz­tönzés hatása e téren még mi­nimális. Az üzemek nemegy­szer ellenérték nélkül jutnak nyereséghez. A könyvelési ma­chinációktól kezdve a szállító­átvevő kapcsolatokon keresz­tül a nagykereskedelmi árak módosításáig, számtalan csábí­tó lehetőség kínálkozik a jöve­delemszerzésre. Az egyik nagy bratlslavai üzem igazgatója be­jelentette a kerületi pártbizott­ságnak, hogy a könyvelési rész­leg jóvoltából, — az érvényben lévő előírások megszegése nél­kül —, 20 millió koronához ju­tott az üzem, anélkül, hogy ezért a termelésben valaki egyetlen dekagramm többlet­munkát végzett volna. Ismert tény az is, — a nemzetgyűlés ipari és kereskedelmi bizottsá­ga állapította meg —, hogy a vállalatok csupán a nagykeres­kedelmi árak módosításával kö­zel 16 milliárd koronát nyer­tek, anélkül, hogy a társada­lomnak valamilyen ellenérté­ket szolgáltattak volna. Ez a megállapítás közvetve azt Is igazolja, hogy egyes üzemek­ben a termelés növelése nél­kül Is tudják emelni a bére­ket, a fizetéseket. Ez pedig él­lentétben áll az új gazdaság­irányítás elveivel. SZÜKSÉGES VAGY SZÜKSÉGTELEN? A nyugat-szlovákiai kerület ipari üzemei vezetőinek többsé­ge felesleges láncszemnek tart­•a a szakágazati Igazgatóságo­kat. Szerintük fékezik az üze­mek kezdeményezését és a régi direktív-adminisztratív irányítás vonásait mentik át az új irányí­tási rendszerbe. Lehet, hogy az üzemek vezetői a saját szem­szögükből így látják a szakága­zati igazgatóságok tevékenysé­gét, viszont még korai volna kész tényként elfogadni vélemé­nyüket. Az üzemek és a szakágazati igazgatóságok kapcsolata még csak a fejlődés kezdeti szaka­szán tart. Az irányításuk vál­takozva hat pozitívan és nega­tívan az üzemekre, főként azért, mert nincs pontosan megszabott helyük — jogokkal és kötelességekkel — az új Irá­nyítási rendszerben. Már csu­pán ez okból sem lehet mun­kájuk komplex értékeléséről beszélni. Kifogásolható, hogy az operatív intézkedések — anyag­ellátás, beruházások stb. — le­kötik a felsőfokú képzettségű szakembereket, s keveset tö­rődnek a szakágazat távlati fej­lesztési tervének kidolgozásá­val, a piackutatással és nem adnak megfelelő tanácsokat az üzemeknek kezdeményezéseik tudományos kidolgozásához. Az is a pontatlan jogkörből ered, hogy egyes intézkedéseik ked­vezőtlenül érintik az üzemek pénzügyi politikáját. Azt, hogy képesek „intézkedni", elsőként az elmaradott üzemek vették észre. Pénzügyi segítséget kö­veteltek a szakágazati igazga­tóságtól, ahelyett, hogy Igye­keztek volna jobban kihasználni saját pénzügyi eszközeiket. S nemegyszer kaptak is. Lát­va ezt a jól gazdálkodó üze­mek, igyekeztek eltitkolni tar­talékaikat, mert féltek, hogy a szakágazati igazgatóság » „át­utalja" az elmaradott üzemek segítésére. így bontakozott ki a bizalmatlanság az üzemek és az irányítószerv között. KÖVETKEZETESEN Az elmúlt nyolc hónapban az új irányítás elveinek érvényesí­tésével a feltételezettnél gyor­sabban növekedett a vállalatok jövedelme. Ez csupán annyiban pozitívum, hogy segítette az ál­lami költségvetés kiegyensúlyo­zását, viszont kedvezőtlen, mert a vállalati források növekedése megelőzte a központiak növe­kedését. E helyzet kialakulásá­ban lényeges szerep jutott a nagykereskedelmi árak módosí­tásának. Megfigyelhető, hogy az üzemek jövedelme differen­ciáltan alakul, de a gyarapo­dás nem mindenkor ott jelent­kezik, ahol fejlesztési szem­pontból szükséges volna. Éppen ezért nem lehet befejezettnek tekinteni a nagykereskedelmi árak módosítását. Tovább kell keresni valódi közgazdasági tartalmukat, hogy reálisan hat­hassanak mint az ésszerű gaz­dálkodás elemei. Az üj gazdaságirányítási el­vek érvényesítése gyakran megreked az üzemek kapujá­ban. Ezt bizonyítja, hogy sok helyen önkényesen osztották szét a bruttó jövedelmet a vál­lalati alapokba, nem a bére­ket növelték, hanem a létszá­mot bővítették. Hiányzik az a gazdasági ösztönző, amely az önköltségek csökkentésére, a gazdaságosságra, a tartalékok felhasználására serkentené a gazdasági vezetőket. Az első fél évben csupán a nyugat-szlo­vákiai kerületben 6,3 százalék­kal növekedtek a tartalékok. Ez is országos jelenség. Az Álla­mi Pénzügyi, Ár- és Bérbizott­ság figyelembe véve a kedve­zőtlen jelenségeket, kénytelen határozott intézkedésekkel összhangot teremteni a bérek alakulása és a társadalomnak nyújtott valódi érték között. Az Intézkedések nem a bérek növekedését fékezik, sőt előse­gítik ezt, de differenciáltan. A társadalom nem osztogathat ajándékot az üzemeknek. Ma különböző tényezők hatására — egy bizonyos időszakban — egyes üzemek „az előírások megsértése nélkül" is jogtalan nyereséghez juthatnak, ám ez nem az új irányítási elvek gyengeségét bizonyítja, hanem azt, hogy egyes gazdasági ve­zetők helytelenül értelmezik az elveket. A közgazdasági eszkö­zökkel történő irányítás, a mindenkire kötelező játéksza­bályok kidolgozása éppen azért olyan sürgető követelmény, hogy a termelési egységtől a vállalati szférán át a miniszté­riumig — mindig termelő és irányító szerv — kénytelen le­gyen azonos módon értelmezni a megszabott elveket. CSETÖ JÁNOS Mielőtt fókára indultam, figyelmeztettek, nehogy úgy jár­lak, mint az a huszár, aki hét évig bolygott, míg kitalált a faluból. A falu olyan hatalmas területen fekszik, hogy való­ban könnyen „elbolyog" benne az ember. Nagyon sok az utca s a házak közt sok a beépítetlen telek. A telkeken többnyire hatalmas szárú kukorica zöldell... Az új ftavaly átadottI művelődési ház impozáns épülete is egy ilyen kukoricatábla mellett áll. itt beszélgetek G örf öl Józseffel, a HNB el­nökével a falu terveiről, problémáiról. Tervek és gondok Jókán — Hát igen, a házak közti telkek Jóka régi problémája — mondja az elnök. — Ezekre a telkekre azonban a jövőben há­zak épülnek. Mégpedig a falu területrendezési terve alapján.­E terv értelmében 1970-ig fel­számoljuk a cigánylapost is, és lakosait a faluban helyezzük el. A területrendezési terv meg­valósulása lehetővé teszi gya­logjárók építését is. Erre a cél­ra a HNB cementet és kavicsot biztosít a lakosságnak. A jövő évben a falu fő utcája neonvi­lágítást kap. Továbbá a kavics­bányából fürdőt létesítünk, melynek környékét állami köl­csönre rendezzük. Még ebben az évben felépül (a „Z"-akció keretében) egy hullaház ... relépült az új vendéglőnk is, melynek átadását szeptember végére tervezzük. Sajnos, a falu üzlethelyiségei nagyon kicsinyek, s ezért a lakosság sok időt fecsérel el a sorbaállással. A 4250 lakosú Jó­kának például csak egyetlen tejcsarnoka van. Az emberek már hajnalban sorba állnak s csak 9—10-kor kapnak tejet. — Milyen szolgáltatásokat biztosít a faluban a HNB? — A HNB kőművest, ácsot, kőfaragót alkalmaz. Van dará­lónk és fűrészgépiink, továbbá traktorunk, melyet tüzelő- és építőanyag szállítására vettünk. Négy munkást alkalmazunk sa­lakkockák készítésére. Sajnos. cementhiány miatt nem tudnak maradéktalanul eleget tenni a lakosság megrendeléseinek. — Az ivóvíz ellátással nincs baj? — A jókal kutak vize iható. Csak a falu egyik részében (a volt Űjhelyjókán) egyáltalán nincs ivóvíz. Tavaly a határban furattunk egy nagy kutat, de még nem szereltük fel. Ha el­készül, megoldódik az ivóvízel­látás. — Milyenek a falu munkale­hetőségei? — A lakosság túlnyomó több­sége Bratislavában dolgozik. Körülbelül negyvenen a szenei Elektrovod üzemben vannak al­kalmazásban. Idehaza csak az EFSZ jelent munkalehetőséget. Szövetkezetünk az utóbbi idők­ben nagyon jó eredményeket ér el. Nem csoda tehát, hogy a naponta Bratislavába utazó munkások közül sokan kérték felvételüket a szövetkezetbe. Kérésüknek azonban a nagyon jól gépesített szövetkezet nem tud eleget tenni. Lakosaink többsége ezért a jövőben is kénytelen lesz utazni... — Láttam, szép autóbuszmeg­állók vannak a faluban. — Sajnos, ezt nem mindenki tudja kellőképpen értékelni; sokan szemétdombnak használ­ják az autóbuszmegállókat. — Mi biztosítja a jókaiak szórakozását? — Elsősorban a mozi. Heten­te háromszor vetítünk filmet. Kár, hogy a Filmkölcsönző Vál­lalat nem mindig azt a filmet küldi, amit megrendelünk. Talán még sokáig bsszdiget­tünk volna, ha Gőrföl elvtárs­nak nem kellett volna a HNB vezetőségi gyűlésére mennie. De talán így ís sikerült bepil­lantanunk Jóka mindennapi gondjaiba és terveibe 'VfttE A jövő év ápri­lis 1-én adják át rendeltetésé­nek a közvetle­nül a Vág part­ján épülő Mag­nólia Szállót, Piešťany újabb büszkeségét. A szálloda kor­szerű, előkelő létesítmény lesz. Sjferv sšiiÄ­«•« mix® ifeÄÄäK NAGYOKAT KORGOTT A GYOMROM, betértem hát az egyik talponálló­ba. Tekintettel lapos pénztárcámra, önkiszol­gáltam magam egy tá­nyér gulyáslevessel. Szép volt a leves és forró. Jó étvággyal lát­tam hozzá a kanalazás­hoz. Ízlett is. Az istenál­dotta szakács keze nem sajnálta sem a sót, sem a paprikát, dé még a ma­jorannát sem. Néhány burgonyadarab ls kikan­dikált belőle. A meglepe­tés a harmadik kanál le­vesnél ért. NocsakI Mi­feneI A kanalamon egy szabályos húsdarabka ül­dögélt. Hetykén és ma­gabiztosan mosolygott rám. Kitátottam a szá­mat, és hirtelen bekap­tam. Néhány rágó moz­dulat, és vége. Be kárI Míg a levest fogyasztot­tam, arra gondoltam, fel­keresem a kifőzde sza­kácsát. Megköszönöm neki az élvezetet. Beléptem a párás, íny­csiklandó szagoktól ter­hes „szentélybe", ahol léltucatnyt fehérruhás férfi és nő izzadt a ha­talmas kondérok mel­lett ... — A főszakáccsal sze­retnék ... — szólítottam meg az egyik asszonyt. — Jobbra, annál a nagy fazéknál... ODALEPTEM A NAGY FAZÉKHOZ, amely mö­gül alig látszott ki a fő­szakács zsíros koponyá­ja. — Bocsánat. Én csak azért bátorkodtam, hogy Céklavörössé válik az arca, és kövér verejték­csöppek indulnak lefelé a homlokáról. Rámdör­rent. — Bolond maga, vagy mi!? Még hogy húst ta­lált a gulyáslevesben? Micsoda pimaszság! Qu£y,áó£eue& hálás köszönetet mondjak magának. Tudniillik ép­pen az imént fogyasztot­tam el odakint egy tá­nyér gulyáslevest, és az a szerencse ért... A kövér, hordószerü jelenség felhúzta szem­öldökét, és felém bökött. — Hogy mert ide be­lépni, és mit gagyog itt összevissza?! — Kérem én csak kö­szönetet szeretnék mon­dani ... — Mit beszél maga? — kérdezte szigorúan és egészen a gyomromnak feszítette hasát. — Ne haragudjon, ké­rem. En csak azt a szép falat húst szeretném meg­köszönni, amit a gulyás­levesükben találtam az Imént. — Igenis találtam. — HazudikI — emelte fel a fakanalát. Ijedten hátráltam, de most már nem hagytam az igazamat. — Tudja meg, hogy én még sohasem hazudtam! Húsz éve fogyasztom az étkezdék gulyáslevesét, de még soha nem talál­tam húst, csak most. Köszönöm a figyelmü­ket ... ELKOMORODOTT. TÖP­RENGÖVÉ VÁLT AZ AR­CA. — Ogy látom, mégsem hazudik ... De hát akkor hogyan lehetséges? Itt valami szörnyű vissza­élés történt! No, várjon csak uram .. .1 Párnás kezével tapsol­ni kezdett, és harsányan kiáltotta. — Leállni! Mindenki hozzáml A fehérruhás alakok körénk sereglettek. A főszakács kimeredt szemmel, reszkető száj­széllel kezdte. — Ez az úr, ez a ked­ves vendég azt állítja, hogy húst- talált a gu­lyáslevesben! A körénkgyűlt embe­rek sápadt arccal bá­multak egymásra. — Lehetetlen! — Igenis, lehetségesI Ez az úr nem hazudik! Különben mért jött vol­na ide, mért köszönte volna meg a húst? Bo­lond lenne magát hiába strapáim! — No, de ilyet! — Kik főzték ma a gulyáslevest? — A Porosfülü meg a Korpáshafú... Két Ijedt emberke bá­tortalankodott elő a töb­bi közül. — Szóval ti voltatok? — kérdezgette tőlük vészt­jóslóan a főszakács. Porosfülü összerezzent, és a társára mutatott. — Ö volt, ő ... mond­tam neki, hogy bal lesz belőle, de nem hallga­tott rám. — Szóval te voltál, qazemher?! Én, csak egy kis darabot dobtam a leves­be ... úgy tudom, hogy a gulyáslevesbe hús is ... — Mit? Hús? Honnan veszed te ezt? Tudod, mit tettél te, Korpásha­fú? Szégyent hoztál a fejemre! Ezért felelned kell! AZ EGYIK ASSZONY SZERÉNYEN KÖZBE­SZÓLT. — Főszakács úr! Meg­jött a kedves felesége az ebéddel... — Tessék? Már annyi az idő? Kissé enyhültebben fordult a társasághoz. — Mindenki a helyére, munkáraI Korpáshajú, veled majd ebéd után számolok. A személyzet gyorsan szétszéledt, s a fősza­kács leereszkedően nyúj­totta felém párnás te­nyerét. — Megbocsát, de ne­kem is ennem kell... Mindenesetre köszönöm a figyelmeztetést, és na­gyon kérem, ne szóljon senkinek a történtekről. Szégyelleném, ha mások ls megtudnák... — Gyere már, aoiuk, mert kihűl az étel! — kiáltotta a felesége, s 6 méltóságos léptekkel dö­cöaött a sarokasztal felé. — des —

Next

/
Thumbnails
Contents