Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)
1967-09-12 / 252. szám, kedd
MEGTÁRGYALTA A KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG Az elvek helyes értelmezése A nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság felülvizsgálta, miként teljesíti a kerület a XIII. kongresszus határozatait, s plénáris ülésen vitatta meg az új gazdaságirányítás bevezetésének tapasztalatait. Az elemzés, valamint a felszólalók az eredmények mellett kutatták a negatív jelenségek okait is. Megállapították, hogy több üzemben a bérek növekedése mögött hiába keressük a valódi értéket, a termelési eredményt. Lényegében az új elvek „hatására" minden ellenszolgáltatás nélkül kapták a keresettöbbletet. Más üzemekben viszont a dolgozók bére nem növekedik a termelésnövekedés arányában. FIGYELMEZTETŐ JELEK Az új gazdaságirányítási elvek érvényesítése — elméletileg — kizárja azt a lehetőséget, hogy a termelés növelése nélkül is növekedhet a dolgozók bére, keresete. A gyakorlati életben mégis találunk hasonló példákat. Ez részben azzal magyarázható. hogy az irányelvek még nem hatnak a gazdasági élet minden területén, még nem bontakozott kl teljes egészében az értékviszonyok és a közgazdasági ösztönzők aktív hatása a gazdaság fejlődésére, s nem lehetett teljes pontossággal előre megítélni az egyes intézkedések hatóerejét sem, ami most további súrlódásokat idéz elő. Az illetményadónak például azt a szerepet szánták, hogy majd viszszatartja a vállalatokat a létszámnöveléstől. A tények az ellenkezőjét bizonyítják. A nyugat-szlovákiai kerület ipari üzemeiben az év elejétől a bruttó termelés növekedését 53 százalékban a munkaerő-létszám növelésével és csak 47 százalékban a munkatermelékenység növelésével érték el. Nem szólva arról, hogy a kerületben átlag 2 százalékkal előzte meg a bérek növekedése a munkatermelékenység növekedését. Az üzemeknek még mindig előnyösebb létszámbővítéssel növelni a termelést, mint a műszaki fejlesztéssel. Ha az üzemek továbbra is „szabadon" választhatják ezt a megoldást, akkor rövidesen súlyos és nehezen kiköszörülhető csorbát ejtenek a technika fejlesztéséhez fűzött reményeken. A vállalatok vezetői nem választják önként a nyereségszerzés „rázósabb" útját. A kényszerítő erők, a gazdasági ösztönzés hatása e téren még minimális. Az üzemek nemegyszer ellenérték nélkül jutnak nyereséghez. A könyvelési machinációktól kezdve a szállítóátvevő kapcsolatokon keresztül a nagykereskedelmi árak módosításáig, számtalan csábító lehetőség kínálkozik a jövedelemszerzésre. Az egyik nagy bratlslavai üzem igazgatója bejelentette a kerületi pártbizottságnak, hogy a könyvelési részleg jóvoltából, — az érvényben lévő előírások megszegése nélkül —, 20 millió koronához jutott az üzem, anélkül, hogy ezért a termelésben valaki egyetlen dekagramm többletmunkát végzett volna. Ismert tény az is, — a nemzetgyűlés ipari és kereskedelmi bizottsága állapította meg —, hogy a vállalatok csupán a nagykereskedelmi árak módosításával közel 16 milliárd koronát nyertek, anélkül, hogy a társadalomnak valamilyen ellenértéket szolgáltattak volna. Ez a megállapítás közvetve azt Is igazolja, hogy egyes üzemekben a termelés növelése nélkül Is tudják emelni a béreket, a fizetéseket. Ez pedig éllentétben áll az új gazdaságirányítás elveivel. SZÜKSÉGES VAGY SZÜKSÉGTELEN? A nyugat-szlovákiai kerület ipari üzemei vezetőinek többsége felesleges láncszemnek tart•a a szakágazati Igazgatóságokat. Szerintük fékezik az üzemek kezdeményezését és a régi direktív-adminisztratív irányítás vonásait mentik át az új irányítási rendszerbe. Lehet, hogy az üzemek vezetői a saját szemszögükből így látják a szakágazati igazgatóságok tevékenységét, viszont még korai volna kész tényként elfogadni véleményüket. Az üzemek és a szakágazati igazgatóságok kapcsolata még csak a fejlődés kezdeti szakaszán tart. Az irányításuk váltakozva hat pozitívan és negatívan az üzemekre, főként azért, mert nincs pontosan megszabott helyük — jogokkal és kötelességekkel — az új Irányítási rendszerben. Már csupán ez okból sem lehet munkájuk komplex értékeléséről beszélni. Kifogásolható, hogy az operatív intézkedések — anyagellátás, beruházások stb. — lekötik a felsőfokú képzettségű szakembereket, s keveset törődnek a szakágazat távlati fejlesztési tervének kidolgozásával, a piackutatással és nem adnak megfelelő tanácsokat az üzemeknek kezdeményezéseik tudományos kidolgozásához. Az is a pontatlan jogkörből ered, hogy egyes intézkedéseik kedvezőtlenül érintik az üzemek pénzügyi politikáját. Azt, hogy képesek „intézkedni", elsőként az elmaradott üzemek vették észre. Pénzügyi segítséget követeltek a szakágazati igazgatóságtól, ahelyett, hogy Igyekeztek volna jobban kihasználni saját pénzügyi eszközeiket. S nemegyszer kaptak is. Látva ezt a jól gazdálkodó üzemek, igyekeztek eltitkolni tartalékaikat, mert féltek, hogy a szakágazati igazgatóság » „átutalja" az elmaradott üzemek segítésére. így bontakozott ki a bizalmatlanság az üzemek és az irányítószerv között. KÖVETKEZETESEN Az elmúlt nyolc hónapban az új irányítás elveinek érvényesítésével a feltételezettnél gyorsabban növekedett a vállalatok jövedelme. Ez csupán annyiban pozitívum, hogy segítette az állami költségvetés kiegyensúlyozását, viszont kedvezőtlen, mert a vállalati források növekedése megelőzte a központiak növekedését. E helyzet kialakulásában lényeges szerep jutott a nagykereskedelmi árak módosításának. Megfigyelhető, hogy az üzemek jövedelme differenciáltan alakul, de a gyarapodás nem mindenkor ott jelentkezik, ahol fejlesztési szempontból szükséges volna. Éppen ezért nem lehet befejezettnek tekinteni a nagykereskedelmi árak módosítását. Tovább kell keresni valódi közgazdasági tartalmukat, hogy reálisan hathassanak mint az ésszerű gazdálkodás elemei. Az üj gazdaságirányítási elvek érvényesítése gyakran megreked az üzemek kapujában. Ezt bizonyítja, hogy sok helyen önkényesen osztották szét a bruttó jövedelmet a vállalati alapokba, nem a béreket növelték, hanem a létszámot bővítették. Hiányzik az a gazdasági ösztönző, amely az önköltségek csökkentésére, a gazdaságosságra, a tartalékok felhasználására serkentené a gazdasági vezetőket. Az első fél évben csupán a nyugat-szlovákiai kerületben 6,3 százalékkal növekedtek a tartalékok. Ez is országos jelenség. Az Állami Pénzügyi, Ár- és Bérbizottság figyelembe véve a kedvezőtlen jelenségeket, kénytelen határozott intézkedésekkel összhangot teremteni a bérek alakulása és a társadalomnak nyújtott valódi érték között. Az Intézkedések nem a bérek növekedését fékezik, sőt elősegítik ezt, de differenciáltan. A társadalom nem osztogathat ajándékot az üzemeknek. Ma különböző tényezők hatására — egy bizonyos időszakban — egyes üzemek „az előírások megsértése nélkül" is jogtalan nyereséghez juthatnak, ám ez nem az új irányítási elvek gyengeségét bizonyítja, hanem azt, hogy egyes gazdasági vezetők helytelenül értelmezik az elveket. A közgazdasági eszközökkel történő irányítás, a mindenkire kötelező játékszabályok kidolgozása éppen azért olyan sürgető követelmény, hogy a termelési egységtől a vállalati szférán át a minisztériumig — mindig termelő és irányító szerv — kénytelen legyen azonos módon értelmezni a megszabott elveket. CSETÖ JÁNOS Mielőtt fókára indultam, figyelmeztettek, nehogy úgy járlak, mint az a huszár, aki hét évig bolygott, míg kitalált a faluból. A falu olyan hatalmas területen fekszik, hogy valóban könnyen „elbolyog" benne az ember. Nagyon sok az utca s a házak közt sok a beépítetlen telek. A telkeken többnyire hatalmas szárú kukorica zöldell... Az új ftavaly átadottI művelődési ház impozáns épülete is egy ilyen kukoricatábla mellett áll. itt beszélgetek G örf öl Józseffel, a HNB elnökével a falu terveiről, problémáiról. Tervek és gondok Jókán — Hát igen, a házak közti telkek Jóka régi problémája — mondja az elnök. — Ezekre a telkekre azonban a jövőben házak épülnek. Mégpedig a falu területrendezési terve alapján.E terv értelmében 1970-ig felszámoljuk a cigánylapost is, és lakosait a faluban helyezzük el. A területrendezési terv megvalósulása lehetővé teszi gyalogjárók építését is. Erre a célra a HNB cementet és kavicsot biztosít a lakosságnak. A jövő évben a falu fő utcája neonvilágítást kap. Továbbá a kavicsbányából fürdőt létesítünk, melynek környékét állami kölcsönre rendezzük. Még ebben az évben felépül (a „Z"-akció keretében) egy hullaház ... relépült az új vendéglőnk is, melynek átadását szeptember végére tervezzük. Sajnos, a falu üzlethelyiségei nagyon kicsinyek, s ezért a lakosság sok időt fecsérel el a sorbaállással. A 4250 lakosú Jókának például csak egyetlen tejcsarnoka van. Az emberek már hajnalban sorba állnak s csak 9—10-kor kapnak tejet. — Milyen szolgáltatásokat biztosít a faluban a HNB? — A HNB kőművest, ácsot, kőfaragót alkalmaz. Van darálónk és fűrészgépiink, továbbá traktorunk, melyet tüzelő- és építőanyag szállítására vettünk. Négy munkást alkalmazunk salakkockák készítésére. Sajnos. cementhiány miatt nem tudnak maradéktalanul eleget tenni a lakosság megrendeléseinek. — Az ivóvíz ellátással nincs baj? — A jókal kutak vize iható. Csak a falu egyik részében (a volt Űjhelyjókán) egyáltalán nincs ivóvíz. Tavaly a határban furattunk egy nagy kutat, de még nem szereltük fel. Ha elkészül, megoldódik az ivóvízellátás. — Milyenek a falu munkalehetőségei? — A lakosság túlnyomó többsége Bratislavában dolgozik. Körülbelül negyvenen a szenei Elektrovod üzemben vannak alkalmazásban. Idehaza csak az EFSZ jelent munkalehetőséget. Szövetkezetünk az utóbbi időkben nagyon jó eredményeket ér el. Nem csoda tehát, hogy a naponta Bratislavába utazó munkások közül sokan kérték felvételüket a szövetkezetbe. Kérésüknek azonban a nagyon jól gépesített szövetkezet nem tud eleget tenni. Lakosaink többsége ezért a jövőben is kénytelen lesz utazni... — Láttam, szép autóbuszmegállók vannak a faluban. — Sajnos, ezt nem mindenki tudja kellőképpen értékelni; sokan szemétdombnak használják az autóbuszmegállókat. — Mi biztosítja a jókaiak szórakozását? — Elsősorban a mozi. Hetente háromszor vetítünk filmet. Kár, hogy a Filmkölcsönző Vállalat nem mindig azt a filmet küldi, amit megrendelünk. Talán még sokáig bsszdigettünk volna, ha Gőrföl elvtársnak nem kellett volna a HNB vezetőségi gyűlésére mennie. De talán így ís sikerült bepillantanunk Jóka mindennapi gondjaiba és terveibe 'VfttE A jövő év április 1-én adják át rendeltetésének a közvetlenül a Vág partján épülő Magnólia Szállót, Piešťany újabb büszkeségét. A szálloda korszerű, előkelő létesítmény lesz. Sjferv sšiiÄ«•« mix® ifeÄÄäK NAGYOKAT KORGOTT A GYOMROM, betértem hát az egyik talponállóba. Tekintettel lapos pénztárcámra, önkiszolgáltam magam egy tányér gulyáslevessel. Szép volt a leves és forró. Jó étvággyal láttam hozzá a kanalazáshoz. Ízlett is. Az istenáldotta szakács keze nem sajnálta sem a sót, sem a paprikát, dé még a majorannát sem. Néhány burgonyadarab ls kikandikált belőle. A meglepetés a harmadik kanál levesnél ért. NocsakI MifeneI A kanalamon egy szabályos húsdarabka üldögélt. Hetykén és magabiztosan mosolygott rám. Kitátottam a számat, és hirtelen bekaptam. Néhány rágó mozdulat, és vége. Be kárI Míg a levest fogyasztottam, arra gondoltam, felkeresem a kifőzde szakácsát. Megköszönöm neki az élvezetet. Beléptem a párás, ínycsiklandó szagoktól terhes „szentélybe", ahol léltucatnyt fehérruhás férfi és nő izzadt a hatalmas kondérok mellett ... — A főszakáccsal szeretnék ... — szólítottam meg az egyik asszonyt. — Jobbra, annál a nagy fazéknál... ODALEPTEM A NAGY FAZÉKHOZ, amely mögül alig látszott ki a főszakács zsíros koponyája. — Bocsánat. Én csak azért bátorkodtam, hogy Céklavörössé válik az arca, és kövér verejtékcsöppek indulnak lefelé a homlokáról. Rámdörrent. — Bolond maga, vagy mi!? Még hogy húst talált a gulyáslevesben? Micsoda pimaszság! Qu£y,áó£eue& hálás köszönetet mondjak magának. Tudniillik éppen az imént fogyasztottam el odakint egy tányér gulyáslevest, és az a szerencse ért... A kövér, hordószerü jelenség felhúzta szemöldökét, és felém bökött. — Hogy mert ide belépni, és mit gagyog itt összevissza?! — Kérem én csak köszönetet szeretnék mondani ... — Mit beszél maga? — kérdezte szigorúan és egészen a gyomromnak feszítette hasát. — Ne haragudjon, kérem. En csak azt a szép falat húst szeretném megköszönni, amit a gulyáslevesükben találtam az Imént. — Igenis találtam. — HazudikI — emelte fel a fakanalát. Ijedten hátráltam, de most már nem hagytam az igazamat. — Tudja meg, hogy én még sohasem hazudtam! Húsz éve fogyasztom az étkezdék gulyáslevesét, de még soha nem találtam húst, csak most. Köszönöm a figyelmüket ... ELKOMORODOTT. TÖPRENGÖVÉ VÁLT AZ ARCA. — Ogy látom, mégsem hazudik ... De hát akkor hogyan lehetséges? Itt valami szörnyű visszaélés történt! No, várjon csak uram .. .1 Párnás kezével tapsolni kezdett, és harsányan kiáltotta. — Leállni! Mindenki hozzáml A fehérruhás alakok körénk sereglettek. A főszakács kimeredt szemmel, reszkető szájszéllel kezdte. — Ez az úr, ez a kedves vendég azt állítja, hogy húst- talált a gulyáslevesben! A körénkgyűlt emberek sápadt arccal bámultak egymásra. — Lehetetlen! — Igenis, lehetségesI Ez az úr nem hazudik! Különben mért jött volna ide, mért köszönte volna meg a húst? Bolond lenne magát hiába strapáim! — No, de ilyet! — Kik főzték ma a gulyáslevest? — A Porosfülü meg a Korpáshafú... Két Ijedt emberke bátortalankodott elő a többi közül. — Szóval ti voltatok? — kérdezgette tőlük vésztjóslóan a főszakács. Porosfülü összerezzent, és a társára mutatott. — Ö volt, ő ... mondtam neki, hogy bal lesz belőle, de nem hallgatott rám. — Szóval te voltál, qazemher?! Én, csak egy kis darabot dobtam a levesbe ... úgy tudom, hogy a gulyáslevesbe hús is ... — Mit? Hús? Honnan veszed te ezt? Tudod, mit tettél te, Korpáshafú? Szégyent hoztál a fejemre! Ezért felelned kell! AZ EGYIK ASSZONY SZERÉNYEN KÖZBESZÓLT. — Főszakács úr! Megjött a kedves felesége az ebéddel... — Tessék? Már annyi az idő? Kissé enyhültebben fordult a társasághoz. — Mindenki a helyére, munkáraI Korpáshajú, veled majd ebéd után számolok. A személyzet gyorsan szétszéledt, s a főszakács leereszkedően nyújtotta felém párnás tenyerét. — Megbocsát, de nekem is ennem kell... Mindenesetre köszönöm a figyelmeztetést, és nagyon kérem, ne szóljon senkinek a történtekről. Szégyelleném, ha mások ls megtudnák... — Gyere már, aoiuk, mert kihűl az étel! — kiáltotta a felesége, s 6 méltóságos léptekkel döcöaött a sarokasztal felé. — des —