Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-02 / 242. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek ! U J SZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1967. szeptember 2. Szombat • XX. évfolyam, 242. szám • Ara 70 fillér A katonai főiskolák végzős hallgatóinak találkozása pártunk és kormányunk képviselőivel a prágai várban Kommunista szellemben fejlesztjük hadseregünket (ČTK) — Párt- és kormányképviselőink tegnap a délelőtti órákban a prágai várban találkozóra jöttek össze a katonai főiskolák végzős hallgatóival. ANTONÍN NOVOTNÝ köztársasági elnök, a CSKP Központi Bizottságának első titkára ez alkalomból meghívta a csehszlovák néphadsereg tisztjeit, akik az idén fejezték be főiskolai tanulmányaikat. Az ünnepi találkozón megjelentek: a CSKP Központi Bizottság elnökségének tagjai és póttagjai: OldHch Černík, Jaromír Dolanský, Alexander Dubček, Michal Chudík, Bohuslav Lastovička, Antonín Novotný, Otakar Stmúnek, Antonín Kapek, Miroslav Pastyfík, Michal Sabolčík, Štefan Sádovský és Martín Vaculík, továbbá Vladimír Koucký és Ľubomír Strougal, a CSKP Központi Bizottságának titkárai, valamint a kormány tagjai, a Nemzeti Front képviselői, a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara és más vendégek. Az ünnepi nagygyűlésre a Spanyol-teremben került sor, ahol felsorakoztak az Antonín Zápotocký Katonai Akadémia, a Klement Gottwald Politikai Katonai Akadémia, a J. E. Purkyné Katona-orvosi Kutató- és Továbbképző Intézet, a Közlekedésügyi Főiskola katonai kara, valamint egyes külföldi katonai főiskolák végzős hallgatói. Pontosan kilenc órakor megérkeztek a CSKP és a kormány képviselői. Bohumír Lomský hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter jelentést tett Antonín Novotný köztársasági elnöknek, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának, majd (Folytatás a 2. oldalon) Antonín Novotný elvtárs beszéde Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista PártIának KOzponti Bizottsága és a köztársaság kormánya nevében gratulálok a katonai főiskola hallgatóinak tanulmányaik sikeres befejezéséhez. Meggyőződésünk, hogy a szerzett politikai és szakismeretek segítenek majd a hadseregben önökre bízott feladatok felelősségteljes elvégzésében. Teljesítsék legfőbb hivatásukat, a szocialista hazát védő katonák politikai és szakmai kiképzését. Immár hagyománnyá vált, hogy hadseregünknek ennél * jelentűs eseményénél beszélünk az időszerű belpolitikai és nemzetközi kérdésekről is. Beszélünk ezekről azért, mert azok a jelenlegi feladatok és problémák, amelyeknek megoldásán dolgozunk, elválaszthatatlanok külpolitikai elképzeléseinktől és katonai helyzetünktől. A második világháború befejezése után nálunk is győzedelmeskedett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméje, felszámoltuk a dolgozók kizsákmányolását, felszabadítottuk az embert és megteremtettük annak az előfeltételeit, hogy köztársaságunk szocialista országgá alakulhasson. A Nagy Októberi Forradalom eszméje, Lenin nagy gondolatai volt az a forrás, amelyből kommunista pártunk és munkásosztályunk erőt merített politikai harcához, gazdasági, eszmei és kulturális előrehaladásához. Ezekből a gondolatokból indultunk kl, amikor a szocializmushoz vezető utunk programját megfogalmaztuk, tekintetbe véve hazánk helyzetéből eredő feltételeket, a múltban megtett utat és az elmúlt korosztályok által felhalmozott értékeket. Ezekből a gondolatokból indultunk ki, a tőkés társadalomból a szocialista társadalmi rendszerbe való átmenet megteremtésénél, valamint az iparban, a mezőgazdaságban és nemzetgazdaságunk további szakaszain a termelési viszonyok alapvető változásainak gyakorlati megvalósításában. Természetes, hogy számunkra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legtöbb és alapvető tanulsága a proletár diktatúra politikai előfeltételeinek megteremtése volt, éspedig mind politikai s közgazdasági, mind közjogi téren. A kapitalizmus hatalmának szétzúzása, az évtizedeken át épített államgépezetnek lerombolása, a munkásosztály uralmának megteremtése és megtartása az új szocialista államapparátus és a szocialista viszonyok kiépítése — mindez nem volt és nem lesz könnyű soha, bárhol kerüljön is sor a kapitalista életformából a szocializmusba való áttérésre. Egyetlen kapitalista társadalom sem mond le könnyen a hatalmáról, és keresi azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével uralmát megtarthatja. Ezért ebben az átmeneti időszakban olyan határozott és következetes lépésekre volt szükség, amelyek a burzsoáziát megfosztották mind politikai, mind gazdasági hatalmától. Joggal állíthatjuk, hogy csak ennek volt köszönhető 1345 óta, tehát az államosítás kezdetétől a szocialista változások állandó sikeres fejlődése, ennek volt köszönhető, hogy mezőgazdaságunk szövetkezetesítése az aránylag rövid 15 év alatt befejeződött. A döntő lépés, amely az aránylag rövid átmenetet lehetővé tette, 1948 februárja volt. 20. évfordulójáról a jövő évben emlékezünk meg. 1948 februárja örök időkre beíródott hazánk és népünk történelmébe, mint a munkásosztály Jelentős és döntő fellépése, amely Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a többi dolgozókkal együtt megsemmisítette a kapitalista rend felújítását célzó utolsó lehetőségeket és szabaddá tette a szocializmus felé vezető utat. Ma, az idők távlatából a nemzetközi helyzet alakulását tekintve, tel|es mértékben igazolva látjuk, hogy az az út, amelyen az 1945-ben bekövetkezett felszabadulás óta haladunk, és mindazok a politikai intézkedések, beleszá mitva a döntő februári lépést is, szükségesek és helyesek voltak, mivel azokból az osztályszeinpontokból indultak kl, amelyek kommunista pártunk számára vezér fonalat jelentettek a múltban és jelentenek a jövőben Is. Nem hagyjuk magunkat megtéveszteni azoktól a különböző elméletektől, amelyeket egyesek szeretnének becsempészni a köztudatba, nevezetesen, bogy az eljárásunkra nem volt szükség. Nemcsak a múltbeli, de a jelen kor fejleményei is teljes mértékben Igazolják, hogy bármilyen kompromisszumos, engedményes, elvtelen politika azt jelenti, hogy a burzsoázia, ha nem fosztanák meg teljesen minden erejétől, nem érezné magát legyőzve, újfent csoportosítaná erőit és keresné a lehetőséget a munkáshatalom megbénítására és végül megdöntésére. A tőkések mind a múltban, mind a jelenben kommunistaellenes pozíciókból mérlegelik és teszik minden nemzetközi, (Folytatás a 2. oldalon) A VDK lakossága védekezik a barbár bombatámadások ellen. Sok ezer ilyen egyszemélyes betonóvóhelyet készttettek, amelyek földbe ásva biztonságosaknak bizonyultak. (CTK — Zentralbild felvétel) Üdvözlő távirat a VDK kikiáltása 22. évfordulója alkalmából HO SI MINH elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, köztársasági elnöknek, TRUONG CHINH elvtársnak, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének. PHAM VAN DONG elvtársnak, a VDK miniszterelnökének, HANOI Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltása 22. évfordulójának alkalmából a CSKP, a kormány, egész népünk és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek és a testvéri vietnami népnek. Csehszlovákia népe mély rokonszenvvel figyeli a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az amerikai agresszorokkal szembeni hősies és sikeres ellenállását, támogatja a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front igazságos követelményeit, s a vietnami népnek továbbra is testvéri segítséget és támogatást nyújt igazságos ügyéhez. Hazánk népe elítéli az Egyesült Államok egyre fokozódó vietnami agresszióját és követeli azonnali beszüntetését. Teljes mértékben támogatja a VDK kormányának a genfi egyezmény következetes betartására irányuló törekvését s követeli, hogy az USA kormánya tartsa tiszteletben ezt a megállapodást. Biztosítjuk Önöket, kedves elvtársak, hogy a vietnami népnek nyújtott támogatás során a kommunista és munkáspártok 1967. április 24-i Karlovy Vary-i konferenciája felhívásának szellemében következetesen járunk el. ANTONÍN NOVOTNÝ, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, BOHUSLAV LASTOVIČKA, a Nemzetgyűlés elnöke, JOZEF LENART, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke Václav Dávid külügyminiszter táviratban üdvözölte Nguyen Duy Trinh külügyminisztert a Vietnami Demokratikus Köztársaság államünnepe alkalmából. A Szakszervezetek Központi Tanácsa üdvözlő táviratot intézett a VDK Szakszervezeti Szövetségéhez. S

zeretnénk, ha hétfőn derűs, verőfényes napra ébrednénk. Megérdemelné ez a nap, az új tanév első napja. Mert bármennyire hihetetlen is, a júniusban még oly beláthatatlanul hosszúnak tűnő szünidő véget ért, megkezdődik az iskola. Az új tanév első napját ünneppé avatja az a nagy várakozás, amivel a kicsik és nagyok elébe indulnak a következő tíz hónapnak. Ez a várakozás ott ragyog az ünneplőbe öltözött gyereksereg arcán, ott sugároz a gyermekek érzéseit oly jól ismerő, megértő pedagógusok szemében. Azért legyen szép idő, hogy a napfény fokozza e szerény hétköznap ünnepélyességét, hogy se felhő, se esőcsepp, •e sárfolt ne rontsa, ne tompítsa a nagy esemény szépségét. Nagy esemény a tanévnyitó még akkor is, ha minden évben megismétlődik. Ám minden esztendőben új színekkel, új elemekkel gazdagodik. Az évek ugyan rohannak, de szeptember hívó csengetése változatlan. Megszólalnak a csengők, kitárulnak a csillogó ablakos, frissen festett, palyolatra súrolt iskolák kapui. Ojból gyerekzsivaj, vidám csacsogás tölti be a folyosókat. A tavalyi osztálytársak az együvé tartozás örömével rohannak egymás karjaiba, a tanítók pedig hitetlenül csóválják a fejüket, miközben halkan megjegyzik: „ ... hogy megnőttek ezek a gyerekek a nyáron". De nincs idő a csodálkozásra, bizonytalan léptekkel, megszeppent óbrázattal, szüleik kezét, mint a biztonság zálogát szorongatva, egymás után érkeznek a nap hősei, az elsőosztályosok, most velük kell foglalkozni. Meg kell könnyíteni számukra e nehéz lépést, hiszen a mai naptól gyökares változás áll be életükbe. Nem félnek ők, dehogy, hiszen már csaknem egy éve készülnek erre a percre. Karácsony óta minden nap megsimogatják a dédelgetett piros NAGY ESEMÉNY hátitáskát, mégis szorongás fogja el őket az új környezetben. Csupán a mosolygós tanitó néni simogatása, kezének jóságos érintése, hangjának melege oszlatja el az apró gyermekszivek remegését. Nem merném azt állítani, hogy az elfogódottság az elsősök privilégiuma a tanévnyitón. Ha leplezik is, ott bujkál ez az érzés a felsőbb osztályosok porcikáiban is, sőt nem mentesek tőle a kezdő, de még az ősz halántékú pedagógusok sem, hogy a gyermekükért aggódó szülőkről ne is beszéljek. Mert ki tudná megmondani, mit tartogat tarsolyában ez az új iskolaév? Az köztudott, hogy a tudást ingyen nem adják. Kinek-kinek korához mérten keményen meg kell dolgoznia az ismeretek elsajátításáért. J6 eredményt csak az érhet el, aki szorgalommal párosítja az érdeklődést, aki kitartással sokszorozza meg értelmi képességeit. De kitelik-e ennyi céltudatosság a gyermeki akarattól? Természetesen nem. Minden fogadkozás, ígéret és jószándék buborékként pattanna szét, ha nem állna ott a katedrán a tanító, aki biztos kézzel vezeti tanulóit a világ titkai megismerésének meredek útján. Nem könnyű a feladata. A hatalmas tananyag átadása maga is igényes az erőkifejtést illetően. Am a jó tanító nemcsak oktat, hanem nevel is. Formálja, csiszolja tanulói jellemét, építi erkölcsét, beléjük oltja a szülők, a szocialista haza szeretetét, a szépnek igénylését. És teszi ezt nem csupán szavakkal, hanem a meggyőzés leghatásosabb eszközével, személyes példaadással az iskola falain belül és kivül egyaránt. Megérdemli az őszinte tiszteletet. A tiszteletet és a támogatást. Sokat hangoztatjuk, hogy az iskola csakis a szülői ház segítségével végezhet eredményes munkát. A közös cél kizárólag közös, együttes törekvéssel érhető el. S mivel a tét a gyerekünk, nem szabad sajnálnunk a fáradságot. Most a tanév kezdetén hangzatos szavak nélkül, csak úgy magunkban, de annál komolyabban fogadjuk meg, mi szülők, hogy az idén sűrű elfoglaltságunk ellenére is többet, nagyobb türelemmel és megértéssel foglalkozunk majd gyermekeinkkel. Tény, hogy több lehetőségünk is lesz rá mint eddig volt, mert az új tanévben az alapiskolákban — majdnem mindenütt — minden második szombat szabadnap lesz. S mivel a szülők döntő többsége is élvezi ezt a vívmányt, az ÚJ tanév a családi kapcsolatok megszilárdításának évévé válhat. Szeptember 4-én ax iskoľJkra szegeződik az ország szeme. Valami fontos történik ezen az egyszerű hétfői napon. Kilépünk ... elindulunk ... haladunk ... Ezért szeretném, ha sütne a nap. SKAUNA KATAUN