Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-02 / 242. szám, szombat

Kommunista szellemben fejlesztjük hadseregünket (Folytatás az 1. oldalról! felhangzottak a csehszlovák állami himnusz ak­kordjai. Bohumír Lomský hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter a mikrofonhoz lépett, hogy bemutassa a katonai főiskolák végzett nö­vendékeit. A hadseregparáncsnokság nevében kö­szönetet mondott a hallgatóknak lelkiismeretes és odaadó törekvésükért, a pedagógiai tantestü­letnek, a párt- és az ifjúsági szervezeteknek a szakképzett káderek nevelése terén kifejtett eredményes munkájukért. Ezt követően a katonák és a vendégek meg­hallgatták Antonín Novotný köztársasági elnök beszédét. A katonai főiskolák végzős hallgatóinak nevé­ben Bohumil BeneS mérnök, százados emelkedett szólásra. Köszönetet mondott pártunknak és kor­mányunknak a tanulás terén nyújtott segítségért és hangsúlyozta, hogy a növendékek nem elég­szenek meg az elért eredményekkel. Ismeretei­ket, tapasztalataikat és tudásukat tovább mélyítik. A párt és a kormány hadseregünk parancsnokaí­nak sorában önfeláldozó dolgozókat talál, akik hatékonyan fogják propagálni a CSKP XIII. kongresszusa határozatait és céljait.- A szónok biztosította a jelenlevőket, hogy a végzős hall­gatók becsülettel eleget tesznek majd feladataik­nak és kötelességüknek. Az ünnepség az Internacionálé akkordjaival ért véget. Antonín Novotný elvtárs ezt követően meghívta az ünnepség résztvevőit a prágai vár reprezentációs helyiségeibe. Pártunk és kormá­nyunk képviselői szívélyes és baráti légkörben elbeszélgettek a katonai főiskolák végzős hall­gatóival. Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) politikai lépésüket. Vizsgáljuk a mai nemzetközi politikai helyze­tet és hasonlítsuk össze a máso­dik világháború befejezése után levont politikai és katonai kö­vetkeztetéseket, hasonlítsuk ösz­sze a világbékéről akkor kiala­kult prognózisokkal. A kapitalista hatalmak e kö­vetkeztetésekkel és előrejelzések­kel ellentétben már a második világháború befejezése után rö­viddel megkezdték a hideghábo­rút, és ezzel egyidejűleg katonai erejük szervezését, hogy megfe lelő időpontban megtámadják a Szovjetunió köré csoportosult szocialista országokat. Ma is slyan háborúk szemtanúi vagyunk, amelyeket a nagyhatalmak visel­nek. Ilyen a vietnami háború, ahol az Amerikai Egyesült Álla­mok több százezer főnyi hadere­jével és tökéletes műszaki fel­szerelésével politikai és gazda­sági célkitűzése érdekében el­nyomni igyekszik a nemzeti egy­ségre, az önrendelkezési jogra tö­rekvő kis vietnami népet. Viet­nam népe mind északon, mind délen szenvedő alanya az Egye­sült Államok barbár politikájá­nak. Ez az egyesek által annyi­ra felmagasztalt nagyhatalom jó­voltából halnak meg Vietnamban az emberek, férfiak, asszonyok és gyermekek, semmisülnek meg a vietnami nép sok nemzedéke által felépített és összegyűjtött hatalmas értékek. Hasonló célokat követ az arab államokkal szemben a nagyhatal­mak által támogatott Izraeli ag­resszió, és további bizonyítéka e nagyhatalmak , .békevágyénak". Végül a szomszédos Német Szö­vetségi Köztársaságban végbeme­nő eseményekből is világosan lát­ható, milyen nagy a különbség a második világháború befejezé­se ntán tett nyilatkozatok és jö­vendölések, valamint a valóság között. Végre kellett volna haj­tani a nácitalanítást, a demokra­tizálást és a lefegyverzést. A va­lóságban azonban a Német Szö­vetségi Köztársaság ma erős had­sereggel rendelkezik és kifejezés­re juttatja atomvágyait. A Német Szövetségi Köztársaságban tovább (olyik az a propaganda, amelynek célja a Németország „szükségsze­rű terjeszkedéséről" kialakított régi náci elmélet felújítása, va­lamint egy olyan állítólagos jog­talanságról terjesztett legenda fenntartása, amely a németekkel szemben elkövetett sérelmekről beszél és megakadályozása annak, hogy tudomásul vegyék a nácista és az imperialista politika követ­kezményeként a Harmadik Biro­dalom megsemmisítő veresége után kialakult helyzetet. Amikor a Német Szövetségi Köz­társaság fejlődéséről beszélünk, természetesen nem óhajtjuk ezzel a politikával azonosítani az or­szágban megnyilvánuló haladó irányzatokat és a békevágyat. Nem akarjuk a különböző veszé­lyes tendenciákkal összekapcsol­ni a Német Szövetségi Köztársa­ság munkásosztálya többségének politikai célkitűzéseit. Tudjuk, hogy ebben az országban is élnek emberek, akik ellenzik a régi politikát, és akik a többi népek­kel való békés együttértést szor­galmazzák. A Német Szövetségi Köztársa Ságban látható tények azonban, tények maradnak. A német had­sereg ma Nyugat-Európa legerő­sebb, leghatalmasabb, korszerűen felszerelt hadserege. Pedig a Né­met Szövetségi Köztársaságot senki nem fenyegeti. Másrészt vi­szont azt is nagyon |61 tudjuk, hogy valahányszor a német mili­tarizmus erűre kapott, háborút robbantott ki. Ez ideig két világ­háborút. Ezt a tényt politikánk­ban és intézkedéseinkben nem ve­szíthetjük szem elől. Éppen ezért politikailag rendkívül fejlett és szakmailag képzett hadseregre van szükségünk. Ezért tordltunk Jelentős eszközöket hadseregünk korszerű felfegyverzésére, ezért vagyunk tagjai a Varsói Szerző­dés védelmi csoportjának, és ezért kötünk szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéseket az összes szocialista államokkal. Hála pártunk és államunK hon­védelmi gondoskodásának, hadse­regünk ma, a Varsói Szerződés hadseregeivel együttműködve biz­tosltja köztársaságunk védelmét És szükség esetén hatékonyan résztvehet a többi szocialista ál­lam megvédésében is. Ennek elő­feltétele nemcsak katonaságunk magas színvonalú harci készsége, hanem a fegyveres erők korszerű felszerelése is. Amikor hadseregünk számára biztosítjuk a jó haditechnikát, egyidejűleg teljes mértékben ér­tékelnünk kell az ember szere­pét is, aki ezt a technikát al­kalmazni tudja, és akinek teljes mértékben tudatosítania kell kül­detése értelmét és jelentőségét. Ezért kell a hadseregnek a ka­tonákat szocialista társadalmunk, hazánk és hadseregünk szocialis­ta öntudattal rendelkező tagjaivá nevelnie, olyanokká, akik tuda­tában vannak annak, hogy a szo­cialista közösséghez tartozunk és testvéri szálak fűznek a többi szocialista országhoz, elsősorban ls a Szovjetunió népeihez. Tuda­tosltaniok kell, hogy biztonsá­gunk legtöbb pillére szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Ezért a katonák harci kiképzé­se elválaszthatatlan az eszmei és politikai neveléstől, és a katonai szolgálat megítélésünk szerint a fiatal emberek nevelésének to­vábbi szakasza. A hadseregben töltött idő alatt úf ismeretekkel, új tapasztalatokkal kell gazda­godniuk, amelyek megedzik őket az életre. Magától értetődő, hogy a katonai szolgálat nevelő hatása elválaszthatatlan a nevelés ezt megelőző folyamatától. Ebből a szempontból szükséges, hogy a Közoktatásügyi Miniszté­rium és az illetékes pedagógiai szervek teljes mértékben felülbí­rálják, hogy iskoláinkban az ed­digi nevelés tartalma és formá­ja megfelel-e a szocialista társa­dalom szükségleteinek, és nem lenne-e célszerű, hogy a gyer­mekek nevelésében már az is­kolába lépés idópontfától kezdve sokkal jobban érvényesüljenek a szocialista társadalmi alapelvek. A gyermeknek az Iskolában ért­hetően és világosan kell megma­gyarázni, az alapvető különbséget a szocialista és a kapitalista tár­sadalom között. Meg kell velük értetni, hogy ml történik a világ­ban, miért van Vietnamban há­ború, miért kell egyes népeknek még ma is a szabadságukért har­colniuk. És nem utolsósorban azt is tudniuk kell a fiataloknak, miért van szükségünk hadseregre, amelynek a feladata hazánk vé­delme. Az emberi tudatba, tanításunk­ba és nevelésünkbe is sajnos be­hatolt a pacifizmus, a gondtalan­ság, a könnyelműség, és elbur­jánzott az objektivizmussal tár­sult liberalizmus. Igen nyíltan szembe kell helyezkednünk köz­életünkben ezekkel a tünetekkel. Feltétlenül el kell ítélni és meg kell akadályozni azt, hogy az úgynevezett objektivitás leple alatt a valóságban a burzsoá ideológián alapuló nézeteket hir­dessék és a politikai gyakorlatban a közgazdaságban, a kultúrában és általában az élet minden te­rületén különböző kapitalista irányelveket népszerűsítsenek. Ügyelnünk kell arra, hogy min­denhol, minden helyen teljes mér­tékben érvényesüljenek a szocia­lista alapelvek. Különösen nem engedhetjük meg, hogy folyóira­taink, a könyvek, vagy a filmek, a televízió és a rádió kapitalista erkölcsöt, burzsoá ideológiát hir­dessen. A nevelés és a közvéle­ményalakítás eszközeit szocialista államunknak teljes mértékben kézben kell tartania, és kommu­nista pártunknak irányító hatást kell rágyakorolnia. A fiatal kor­osztályt nem nevelhetik olyan emberek, akik nem öntudatos szo­cialisták. Tudományunk, kultúránk és művészetünk igen sok újjal, kü­lönösen sok haladó eszmével gazdagította népeink történetét. A pedagógiai dolgozók, Irók, kul­turális és művészeti életünk kép­viselőinek többsége már a múlt­ban is támogatta dolgozó népünk haladó törekvését és harcában je­lentős segítséget nyújtott. A tudományos dolgozók többsé­ge már a múltban is a haladó tu­dományos ismereteket terjesztette a nép körében. A jelenben e dol­gozók döntő többsége a szocializ­mus építését, kommunista pár­tunkat támogatja. Segítenek a pártnak megoldani a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztésé­vel kapcsolatos, könnyűnek nein mondható problémákat, A párt teljes mértékben értékeli ezeknek az elvtársaknak és a pártonkívü­lieknek a munkáját, akik áldozat­kész tevékenységet fejtenek kl hazájuk, népünk és a szocializ­mus érdekében. Akadnak azonban közöttük néhányan, akik ennek a törekvésnek ellenzői. Nézeteik, fellépésük, egész tevékenységük a kommunista mozgalom ellen irá­nyul, és a kommunista párt, va­lamint népünk céljaival ellenté­tes célokat szolgálnak. A szocialista társadalom fejlő­désének további útját tisztázandó vitákban sok olyan nézetet meg­tűrtünk, amelyekkel egyesek a kommunista párt gyengeségét, az országvezetés gyengeségét ma­gyarázták és eszerint viselkedtek. A demokráciának és a szabad­ságnak is, amelyröl ezek az emberek sokat beszélnek és a burzsoázia szellemében értelmez nek, meg vannak a határai, s nem engedhető meg szocialista országban a szocializmusra káros kommunistaellenes nézetek és eszmék propagálása. Demokrá­ciánk és szabadságunk ls osz­tályjellegű. Ez azt Jelenti, hogy a vita teljesen szabad, ameny­nyiben a szocializmus szellemé­ben folyik és minden téren a szo­cialista társadalom tökéletesíté­sét és fejlődését szolgálja. Ezen a téren nincsenek, nem lesznek és nem is lebetnek korlátok, mi­vel a szocializmus tulajdonképpen a kéz és • szellem alkotása, amelytől idegen minden merevség, formalizmus és dogmatizmus. Ezek a problémák természetesen nem­csak eszmei téren adódnak, ha­nem más szakaszokon is, beleért­ve közgazdasági életünket. Ismét hangsúlyozni óhajtom, hogy a szocialista társadalom sok­oldalú fejlesztése folyamatának vezető ereje és Irányító tényező­je a kommunista párt. Ezt a Jo­gát a párt a munkásosztály fel­szabadításáért, a szocialista élet­formáért vívott sokévi harcban szerezte meg és továbbra ls érvé­nyesíteni lógja. Ez életünk alapel­ve, és ha a kommunista társa­dalom kiépítése a célunk, akkor ezt megváltoztatni nem lehet. Vajon kik építsék fel? — A volt jobboldali nemzeti szocialisták, a klerikális és szociáldemokrata vezetők, akiktől ez a cél több mérföldnyi távolságra van és akik ma Ismét olyan nézeteket hangoztatnak, amelyek ellen har­colt a párt 1945 ntán? Ezek je­lentenék talán a szocializmus fej­lődéséért és a kommunizmushoz vezető út építéséért szavatoló munkásságot? Sajnos ezek az emberek azt gondolják, hogy — ki tudja ki­nek a megbízásából — ők hiva­tottak társadalmunk, sőt kommu­nista pártunk újjászületés! folya­matának megkezdésére, vagy ve­zetésére. Holott Igen sokan közü­lük még valami haladó folyamat résztvevői sem lehetnének, nem­hogy a kommunista párt által ve­zetett szocialista társadalmi fej­lődés elősegltői. Csak a kommu­nista párt — és nem valami más önmagát kinevező ilyen, vagy amolyan csoport — hivatott arra, hogy figyelje és irányítsa a tár­sadalom alakulását, esetleg fel­számolja a fejlődésben előfordul­ható hiányosságokat és a hibá­kat. Ha a kommunista párt akarata érvényesül életünk minden szaka­szán, és ezzel egyidejűleg felelős a kommunista társadalomba csú­csosodó fejlődésről, logikus, hogy ebből a szempontból valósítja meg mind a káderpolitikát, mind a közigazgatási Intézkedéseket. Ha a párt felel a fejlődésért, ak­kor a felelősségteljes helyeken elsősorban a kommunisták és azok az emberek, akik a szocia­lizmus hivel és vállalják a szer­vezett párttagokhoz hasonlóan a felelősséget, garantálják a párt politikájának következetes érvé­nyesítését. A politikai megalku­váshoz, a következetlenséghez ve­zető mérsékeltséget sehol nem tűrhetjük meg, nincs helye tár­sadalmunk életében. A kommunis­táknak teljes mértékben vállal­niuk kell a felelősséget azért, hogyan érvényesül gyakorlatilag pártunk politikája az állami, a gazdasági, a kulturális, művészeti és pedagógiai tevékenységben. |M eg hal It 1! Ija Ehrenburg! Ilja Ehrenburg, a világhírű szovjet író augusztus 31-én az esti órákban, Moszkvában meg­halt. A rövid, de súlyos beteg­ség 76 éves korában ragadta el az élők sorából a nagy írót, akit világszerte ismernek és tisztelnek. I. Ehrenburg 1891. január 27­én született Kijevben. Munkás­szülők gyermeke, aki korán be­kapcsolódott a forradalmi moz­galomba. Az 1905—1907-es ese­ményekben való részvétele miatt kizárták a moszkvai gim­náziumból, s börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után Pá­rizsba szökött, s itt jelent meg első verseskötete is, mely az akkor divatos hatásokat tükrözi s nem volt mentes a dekaden­ciától sem. 1917-ig tartózkodott Franciaországban, s az első vi­lágháború alatt haditudósító­ként működött A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után visz­szatért hazájába, majd 1921-től újra Párizsban élt. Riportsoro­zatokat írt a szovjet lapok szá­mára az európai helyzetről. Ek­kor érlelődnek meg első regé­nyei is, melyek belső harcainak tükröződései. Az Izvesztyija kü­löntudósítójaként 1936-ig műkö­dött Franciaországban, Belgium­ban és Németországban. Utána a spanyol polgárháború részve­vője, haditudósítói minőségben. Az 1937—40-es években ismét Párizsban képviseli a szovjet sajtót, majd 1940-ben visszatér hazájába. A Nagy Honvédő Há­ború idején ismét haditudósító­ként tevékenykedett. A háború befejezése után jelentős poli­tikai és közéleti tevékenységet fejtett ki. 1946-tól a Legfelsőbb Tanács képviselője, s különböző tisztségeket tölt be az írószö­vetségben és a Béke Vílágta­nácsban. 1941-ben Lenin-díjjal, majd 1961-ben, 70. születésnap­ján, Lenin-renddel tüntetik ki. 1951-ben Nemzetközi Lenin Bé­kedíjjal is kitüntették. Ilja Ehrenburg irodalmi ha­gyatéka rendkívül gazdag. Pub­licisztikai tárgyú írásai, riport­jai, tanulmányai mellett több regény és más irodalmi alkotás szerzője. Legismertebb művei: Jeanne szerelme, Jurio Jurineto, Moszkvai sikátor, Európa pusz­tulása, A teremtés második nap­ja, Párizs bukása, Vihar, Kilen­cedik hullám, valamint az Ol­vadás című regénye. Publicisz­tikai munkássága középpontjá­ban a nyugati és a szocialista kultúra kapcsolatai állanak. Élete alkonyán az Emberek, évek, életem című visszaemlé­kezésein dolgozott, melynek ed­dig hat kötete jelent meg. A he­tediket már nem taüia jeíejez­ní. I. Ehrenburg mjvei élénk visszhangot váltottak ki mind a Szovjetunióban, mind más or­szágokban. Bár munkásságát több bírálat érte, nem férhet kétség ahhoz, hogy a szovjet irodalom egyik nagy alakja tá­vozott az élők sorából, akinek munkássága a szovjet élet való­ságára épült, s akinek alkotásat a szocialista eszmékkel való azonosulást testesítik meg. Luis Aragon szavai rendkívül találóak, amikor I. Ehrenburg érdemeit emlegetjük. „Állhata­tos ember volt, s én semmit nem becsülök úgy az embereknél, mint az állhatatosságot" — mondta a francia író. Azonban nemcsak a Szovjetunió és Fran­ciaország közt volt élő kapocs — ahogy Aragon jellemezte —, hanem a világ más országai, s az egyetemes kultúra között is. Népünk nagyra becsüli Ilja Ehrenburg munkásságát, s át­érezve a nagy veszteséget, igaz barátként búcsúzik az igaz ba­ráttól ... Ilja Ehrenburg halott, művei azonban versenyre kelnek az idővel, s megőrzik őt a mi számunkra is. F. Z. Moszkva (CTK) — Ilja Ehren­burg szovjet író elhalálozása al­kalmából az SZKP Központi Bi­zottsága és a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksége hivatalos nyilatkozatban fejezte ki részvétét. A nyilatkozatban kiemeli az elhalt író közéleti tevékenységét, amelyet kétsze­res államdíjjal értékeltek, vala­mint a nemzetközi békemozga­lomban végzett rendkívül jelen­tős munkásságát. Ilja Ehrenburg koporsóját a Szovjet írószövetség központi házában ravatalozták fel. A szovjet és a jelenkori világiro­dalom nagy halottját szeptem­ber 4-én 15 órakor helyezik örök nyugalomra a novogyevicsl temetőben. Megalakult a nyitrai járási mezőgazdasági szövetkezeti társulás ČTK) — Nyitrün tegnap ala­kuló közgyűlést tartott az első szlovákiai járási mezőgazdasági szövetkezeti társulás, amelyben 95 földművesszövetkezet, három állami gazdaság, két talajjaví­tási szövetkezet, valamint egy baromfifarm és egy lakásszövet­kezet tömörült. A mezőgazdasági szövetkezeti társulás alapító tagjai az ülé­sen megtárgyalták és jóváhagy­ták a munkatervet, valamint megválasztották a vezetőséget. Az elfogadott tervnek megfe­lelően a társulás célja, hogy a leghatékonyabb eszközök ki­használásával állandóan növel­je a termelést, úgyhogy 1970-ig a járásban a piaci termelés 17,5 százalékos növekedést érjen el. Az alakuló ülésen megjelent Alojz Vojáček,. az SZLKP Köz­ponti Bizottságának osztályve­zetője, Karel Mestek földműve­lés- és közélelmezésügyl minisz­ter, Koloman Boda professzor, az SZNT földművelés- és köz­élelmezésügyi megbízottja, vala­mint a kerületi szervek számos képviselője. Biztosítaniuk kell, hogy ezt a po­litikát ne akadályozhassák a kom­munista párt a szocializmus el­lenségei, sem olyan emberek, akik a pártpolitika elveinek el­ferdítésével és mellőzésével meg­gyengitik társadalmunk és hazánk politikai, eszmei és morális egy­ségét. Cjfent hangsúlyozom, hogy a kommunista elveken alapuló ne­velés a jelen nagy közgazdasági átalakulási folyamatán kívül az alapvető feladat, amelyre minden erőnket összpontosítanunk kell, és el kell érnünk, hogy társadal­munk minden szakaszán elvi ala­pokon állva közeledjünk az esz­mei problémákhoz. Vonatkozik ez a fegyveres erők­re Is, amelyekre — mint már mondottam — olyan hatékony po­litikai tevékenységgel kell ha­tást gyakorolni, amely az életbe­lépés előtt kialakítja a liatal szo­cialista ember politikai, eszmei és állampolgári arculatát. Ezért olyan fontos a tisztikar nevelése, gondolkodásmódja, magas színvo­nalú politikai öntudata és az a képessége, hogy működési helyén következetesen érvényesíteni tud­ja a párt politikáját és nevelni tudja a rábízott fiatal embereket. A modern haditechnikával páro­sult politikai meggyőződés és a haditechnika tökéletes ismerete honvédelmünk leghatalmasabb té­nyezői. Tiszt elvtársak! Hiszem, hogy tevékenységükben ebből az alap­elvből indulnak ki, eszerint cse­lekszenek és munkájukhoz hadse­regünk és hazánk biztonsága ér­dekében sok sikert kívánok. Mi nem akarunk háborút, de a hadseregnek fel kell készülnie arra, hogy megvédje mindazt, amit kivívtunk és felépítettünk, hogy a biztonság érzetével halad­hassunk tovább a szocialista tár­sadalomfejlesztés útján. A Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal létesített szi­lárd szövetség szellemében épít­sük közös hadseregünket. Építsük kommunista pártunk elveinek szellemében! Építsük hadseregün­ket szocialista hazánk, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság hatalmas védelmezőjeként)

Next

/
Thumbnails
Contents