Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-09 / 249. szám, szombat

e* éífólb között Ahhoz, hogy valaki jó költő legyen, nem elegendő átrágnia magát százegy könyvön. A költészetet ugyanis nem lehet megtanulni, arra születni kell — állítják a bölcsek. A világ egyetlen Shakespearet, Aragont, Petőfit, józsef Attilát ismer — a poétákról szóló mondás tehát helyes. Nemrég különös foglalkozást művelő emberrel ismerkedtem meg: egy villámhárítószerelővel, a prágai František Zímával. Két hétig élveztem társaságát, és most a versírókról alkotott ősi mondást alkalmazhatom rá ís: ahhoz, hogy az ember nap mint nap szédítő magasságban, ég és föld között villámhárítót szereljen, nem elegendő gyakorolni a tetőmászást, megszokni az éghez közeledő utat: erre születni kell. Naponta két-három órát dolgozik csupán, de e rövid Idő alatt nagyszerű Idegállapotban, jó erőnlétben kell lennie, mert egyetlen tétova mozdulat, egyetlen elmélázás az éleiébe kerülhet. A fővárosban e nyár folyamán ketten haltak szörnyet. Zímával is megesett, megcsúszott a keskeny tetőn, vagy betörtek alatta a cserepek, és csak a szerencsés véletlennek köszönheti életét. Mégsem gondolkozik más foglalkozási ág keresésén. Miért? Mert a gyárkéményt megnyergelve csodálatos kép tárul nap nap után a szeme elé. Talán senki sem ismeri ilyen részletesen, innen fentről Prágát, és talán senki sem élvezi ennyire ezt a szépsége

t. Zima túl van a harmincon. nem nős, nem szeretné, ha felesége agyonizgulná magát, mialatt ő szerszámokkal körülövezve szereli a villámhárítót a magasban, ló érzés arra gondolni, hogy zivatarok alkalmával az a vasrúd szippantja magába a sistergő villámot, amelyet éppen ő helyezett el. Izgalommal és lelkesedéssel beszél mesterségéről, ahogyan a tetők költészetét ismerteti, ritkaság, de becsületre méltó. Elszomorító viszont, hogy a könnyelmű szakmabeliek sok esetben fittyet hánynak az előírásoknak, és nem a biztonsági követelményeknek meqfelelően helyezik el a villámhárítót. Ez nemcsak a házat, hanem a lakók életét is veszélyezteti. A villámhárító-szerelőnek egyébként könnyű lenne a dolga — ha nem forogna örökös életveszélyben. Öt ugyanis nem ellenőrzi senki: nagyon kevésszer fordul elő, hogy az ellenőr ötven méter magasba kapaszkodjon, meggyőződni az elvégzett munka minőségéről. Zíma mégis lelkiismeretes. Azért, mert érzi, hogy az élet nagyszerű valami, de nagyon könnyen végeszakadhat. Elegendő egy hibás lépés, vagy egy rosszul felszerelt villámhárító. Szabad ideiében nyelveket tanul — angolul, németül, lengyelül nagyszerűen beszél — és a világot járja. Ritka ország, ahol nem járt volna még. Idős édesanyjáért rajong, a munka végeztével haza siet, a kis utcán keresztül menve fütyörészik, mert tudja, az anyja ls Izgul érte, de ha az ismerős füttyöt hallja, megnyugszik. A légszekrényben jóí lehűtött prágai sör várja. Zima František ugyanis nemcsak a mesterségét és a világjárást, hanem a jó sört ls nagyon szereti. BATTA GYÖRGY S

EBESEN forog a bányafelvonó két óriási kereke. Odafenn az aknatorony tetején, közvetlenül a világító vörös csillag mellett a vaskorlátna támaszkodik egy ember. Fején bányászsapka, szemében várakozás. Arra vár, hogy a felvonó motorja felcsőrli a csilléket és az embereket szállító ketrecek karvastagságú drótkötelét. A ketrec feljut a legmagasabb pontra, a kerekek megállnak. Emberünknek metsző szél csap az arcába, eső veri ruháját, keze dermed a vaskorláton. Arcát most egészen közel teszi a néhány méter átmérőjű óriáskerékhez, szeme mereven figyelni kezd. Ismét megindul a kerék, de most egészen lassan. Méterről méterre helyezkedik a drótkötél a kerék vályújóba. Az ember a kötél minden centiméterét gondosan szemügyre veszi. Amikor munkáját befejezte, a másik kerékhez megy, s ugyanezt teszi o másik keréken futó drótkötéllel. Az egész 1 ötéi lecsavarodása után méq végigpillant a csapágyakon, megkoppintja őket, megnézi az olajat, szeme végigfut még egyszer a mélyen alatta fekvő tájon, és megindul lefelé a 106 vaslépcsőn... Gordán Pál mindennapi munkájának egy mozzanatát figyeltük az előbb. O az az ember, aki a novákyi Ifjúsági Bánya felvonójának drótkötelét mindennap köteles megvizsgálni, és ügyelni arra, hogy a szállítás le és föl biztonságos, üzemzavarmentes legyen. Ha a drótkötél néhány száz acéldrótjából csak egypár megrepedezne, azonnal le kell állítani az üzemmenetet, és az egész acélkigyót ki kell cserélni, nem javítanak. Az emberek biztonsága nem tűr toldozgatást-foldozgatást. A nag kerék vigyá csillék zavartalanul döröghessenek « tályozó csarnokban, az aknafelvonó rendezésének kifogástalanul kell műi fogaknak, az automatáknak, a minden alkatrészének, a motorháznc lóknak, a szellőztető berendezésnek, szerkezetének . . . Mindennek. Ezért körbe Gordán Pál, csavargat, olajo: elvisz egy alkatrészt a műhelybe, mc szasrófolja ... Valahányszor a szénfejtésben kel< radás oka felől érdeklődtem (a'kárm volt is az), mindig ezt a választ kapt< főleg, nem volt elég csille." Van-e í elég csille a vájárok, rakodók szán - Csillehiány? Olyasmi most ner vannak már azok az idők . . . ! t- v< dán Pál. GORDAN PAL TIZEDIK BÁNYÁSZNAPJA Felvonókötelet Emberünk, ,,cki a nagy kerékre vigyáz", hivatalosan a bányaközlekedés karbantartója. Munkahelye a bánya legzajosabb pontja: az aknatorony alatti csillerendező csarnok. Éjjel-nappal, napi huszonnégy órán át tartó tüzérségi rohamhoz hasonlítható ez a zaj. Az üres 'sillék hosszú sorokban állnak a síneken, hogy egymás utón c ketrechez guruljanak. Az üzemmenet automatikus. A maguktól érkező csilléket nagy acélfogak fékezik le óriási zörejjel. Ez az első csattanás. Ezután az automata továbbengedi a csilléket a ketrecig. Ott megállnak: újabb csattanás, hogy visszhangzik a csarnok. Kinyílik a ketrec bejárata, begurul két csille: bumm... Háromszor dörren minden csille. Ezen felül minden újabb csille az előzőbe puffan, és megzörgeti az egész kocsisort... Zörej, dörrenések, csattanások, éles nyikorgás, majd az üres csillék fülsüketítő acélos kondulása ... •tégállásban csata közben van ekkora égzengés. Amíg zeng, dörög itt minden: addig jó. Ennek a zajnak nem szabad elcsendesednie, mert ez az üzemmenet leállítását jelentené. Ahhoz, hogy a A Prachovcei Gépgyár huszonhár tergályosa tíz évvel ezelőtt sokat h fejtés fontosságáról. CSISZ-tag vol CSISZ-bizottság bányába hívta a Gordán Pál esztergályos ment. A le tek akkor, mert nem pénzről, honer zet orvoslásáról volt szó. A nováky boldogultak a nehéz viszonyokkal, barakkokban lakott. Egy évre írta al szerződést. Az év leteltével még ec hosszabbította. A bányából felkeri tartókhoz, mert a műszaki berendf legtöbb bonyodalmat, itt kellettek fegyelmezett emberek .. . Hej, h< már elmenni innen, de mindig kőzi Már jó két hete visszautaztak hazájukba azok a borszakértők, akik Szlovákia fővárosában másodszor rendezett nemzetközi borversenyen a világ minden tájáról ideküldött borok és pezsgők ranglétráját állapították meg. A dífnyertes pincegazdaságok és termelők most azon fáradoznak, hogy sikerüknek üzleti érvényt is szerezzenek, remélve, hogy a „BRATISLAVA 1967" szövegű érmével díszített palack keresett cikk lesz a pia con. A borverseny azonban nem csupán üzleti és erkölcsi célt szolgál; a szakemberek szemszögéből fontos szerepe van a korszerű szőlőtermesztési és a borkezelési eljárások alakulásában. Nem véletlen, hogy a bratislavai verseny megrendezésével a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet bízták meg. Munkatársai valóban a legavatottabbak arra, hogy kezeskedjenek a rendezés szakmai és erkölcsi színvonaláért, s ami nem kevésbé fontos, hogy eredményeiből szőlőtermesztésünk és borászatunk számára értékes tanulságokat vonjanak le. L adislav La h o docens egyike azoknak, akik két héttel ezelőtt a versenyre küldött borokat kóstolgatták. Nem ez volt az első alkalom, amikot

1 csehszlovák zászlócskával jelölt asztalnál tilt és a pislogó gyertya fényénél kutató szemmel vizsgálta a palackokba öntött ismeretlen fajtájú bor színét, illatát, zamatát... Sokat tudna beszélni a több mint hatszáz fajta borról, amit a Devín szálló helyiségében a hét folyamán degusztált. Laho elvtárs azonban nem csupán szagló-, látó- és ízlelő szervét jegyezte el a szőlővel, hanem szívvel, tudással életpályáját is. A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet főtechnológusa tudományos kutatómunkát végez, és így sok érdekeset tud mondani a borverseny jelentőségéről szőlészetünk további fejlesztése szempontjából ls. A bortermő országok között Csehszlovákia a derékhadhoz tartozik, jóllehet az éghajlati viszonyok, a talaj minősége és a hagyományok alapján az élcsoport mögött állhatna. Hazánkban az évi bortermés átlag 350 000 hl, a fogyasztás viszont kétszer ennyi. Arra alapszik a szőlők folyamatos bővítése, mégpedig úgy, hogy 1980-ig elérjük a bortermelésben a jelenlegi fogyasztás mennyiségét. 1965-ben Csehszlovákiában a szőlők területe 27 409 hektár volt, ebből 20 000 hektár Szlovákia területén. 1970-ig 33 ezerre növekszik a betelepített terület (Szlovákiában 24 ezerre), 1980-ban pedig 50 000 hektárra. Szlovákiában 36 000 hektáron fogunk termeszteni jó minőségű szőlőt. A felsokoldalú tanulmányozás ménye. Kényes kérdéssel fordi ezután Laho elvtárshoz, mi a véleménye azokról a b ról, amelyek üzleteinkben hatók. Méltók-e ahhoz a hoz, amelyet a csehszlová rok a bratislavai verseny ércek? Az olvasó most kerek választ vár. Ez azonban lel len. Ugyanis a valasz nem egyszerű Ami a versenyt illeti: bárt küldhet olyan bort, amit a édef muftra várnak sorolt számadatok feladatot, munkát jelentenek a szövetkezeteknek az állami gazdaságoknak. Mielőtt azonban sor kerülne a telepítésre, a kutatóintézetnek kell derekas munkát végeznie, annak érdekében, hogy a telepítésre szánt talajba minden szempontból megfelelő szőlőfajta kerüljön. Itt most újra vissza kell térnünk a borversenyhez. Csehszlovákiának, mint fejlődő bortermelő államnak komoly érdeke, hogy az ilyen verseny rendezője legyen. Ily módon lehetősége nyílik rá, hogy minden más államnál többfajta bort szerepeltessen a versenyen és a külföldi szakemberek véleményét hasznosíthassa olyan borok esetében, amelyeket külföldi versenyre már csak a Jó hírnév megőrzése érdekében sem küldenének. A „Jó hírnév" kifejezést tessék úgy érteni: külföldön rendezett versenyre, mondjuk, feltétlenül elküldjük a kiskárpátl kékfrankost; viszont szőlészetünk fejlődése szempontjából lényeges, hogy megítéljék az orešányí vörös bort is, noha a pontarányon esetleg ronthat. Néhány termelő más és más hordóból ugyanazt a bort küldi a versenyre. Ennek sajátos célja van. A pincemester a borkezelés egy-egy módszerét igyekszik így ellenőrizni. A lehetőségek további sorolása helyett inkább azt mondjuk: Laho elvtárs asztalán hatalmas Iratköteg magaslik, csak a versenyben részt vett borok életrajza, pontos leírása a talajtól kezdve a bor kezeléséig minden olyan részlet, ami a tudomány szempontjából fontos. Ha tehát a kutatóintézet egy Léva környéki szövetkezetnek majd azt ajánlja, hogy Leánykát telepítsen, Karva vidékén pedig Müller-Thurgaut fog ajánlani, tudni fogjuk, hogy ez az ajánlás A Csabagyöngye beérett senyre alkalmasnak talál, rendezőségnek nincs lehet kutatni, vajon 100 liter, ezer hektoliter van belőle. Iában minden beküldött b tából legkevesebb öt hekt van a termelőnél. Ez azt nem szabály. Van olyan ter aki csak kísérlet végett I a kiállításra néhány litert milyen fajtából, s az Ilye díjat nyert is, a vásárló keresi. A legtöbb esetben földieknél csaknem kizáró] azonban az üzleti szempt fő. így pl. a „Pezinské Zí ké", vagy a „Modranské Ki ské" aranyérmes borfajta teinkben rendesen kapha borissza embert azonban n