Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-09 / 249. szám, szombat

könyvtárak, könyvek, olvasók • B • LASSAN húszéves lesz az a mozgalom, amely a könyvtárak között minden évben a „Példás könyvtár" cím elnyeréséért folyik. A szocialista versenyként nyilvántartott országos vetélkedőnek a könyvvel végzett munka javítása, az olvasók számának a növelése és általában a könyvtárak tevékenységének a tökéletesítése a célja. A verseny központi fordulójába ez idén Szlovákiából 23 könyvtár jutott be. Közülük hat a magyarlakta falvakban és városokban működik. A „Példás könyvtár" címet a kassai kerületi népkönyvtár nyerte el. A Művelődés és Tájékoztatásügyi Minisztérium elismerésben többek között a füleki, a szenei, az alsószécsi és a jászói népkönyvtárakat részesítette. A kitüntetés nem okozott meglepetést. Az említett könyvtárak évek óta példásan dolgoznak. A szenei és az alsószécsi könyvtár sikere azért érdemel mégis külön figyelmet, mert ezeken a helyeken viszonylag kicsi az egy főre eső könyvállomány. Szencen mindössze 1,75, alsószécsen 2 kötet esik egy-egy lakosra. A könyvtárosok a meglevő könyvalappal próbálják az igényeket kielégíteni, közben az országos átlag elérésére törekszenek. Jó munkájuk révén sikerül elérniök, hogy Szencen 4,10, alsószécsen pedig 4,70 kötet kölcsönzés esik egy lakosra évente. E néhány adat éppúgy, mint a verseny egésze arról tanúskodik, hogy a könyvtárakban az utóbbi időszakban nemcsak a könyvvel végzett munka vélt jobbá, hatásosabbá, hanem változások történtek a könyvtárak egész munkamódszerében és a könyvekkel történő ellátásban. A tapasztaltak arról győztek meg, hogy népkönyvtáraink a hiányosságok ellenére is jelentős munkát végeznek. Mindennel természetesen nem lehetünk elégedettek. A tájékoztatás lehetőségét több könyvtárban sajnos még mindig nem használják ki megfelelően. Ennek elsősorban a könyvalapok szétszórtsága, az előnytelen feldolgozás és a nem egységes nyilvántartás az oka. A társadalmi érdek pedig azt követeli, hogy a népkönyvtárak munkáját állandóan javítsuk, fokozottabban ellenőrizzük s a korszerű ismeretek terjesztése érdekében tökéletesítsük a külföldi irodalom vásárlásának a módszerét. A reszortok okozta szétszórtság helyett a tájékoztatás egységes rendszerét szükséges megteremteni. Sürgető feladat az is, hogy az örökös katalogizálás helyett könyvtáraink tartalmi elemzéssel érjék el azt, hogy a könyvleírási egység a lehetőségekhez képest — az érdeklődésnek megfelelően — azonosuljon a tájékoztatási egységgel. Az új irányítási rendszer teremtette helyzet a könyvtárakban csak úgy hozhat tartós és beszédes eredményeket, ha az elvégzésre váró feladatok érdekében a könyvtárosok, a bibliográfusok és a tájékoztatók szorosan együttműködnek és kölcsönösen segítik egymást. A NÉPKÖNYVTÁRAK szervezésében Igen fontos az a központi szervek által nemrégen hozott döntés, hogy a nemzeti bizottságoknak a község, illetve a város politikai, gazdasági és kulturális szükségleteinek megfelelően ki kell dolgozniuk a könyvtárhálózat tervszerű fejlesztésének az elveit. Ezeket az elveket a nemzeti bizottságok azokkal a hivatalokkal, szervezetekkel és intézményekkel közösen határozzák meg, amelyek a könyvtárakat irányítják. A tervezéssel párhuzamosan a nemzeti bizottságok értékelik és ellenőrzik a könyvtárak munkáját, ugyanakkor biztosítják azok fejlődésének megfelelő feltételeit, valamint az egységes nevelést. A nemzeti bizottságok az 1985-ig terjedő távlati tervet — az ötéves népgazdasági tervvel összefüggésben s=i már elkészítették. A nehéz feladat megkövetelte a népművelési dolgozók aktiv segítségét, annál is inkább, mivel a könyvtárak teljes mértékben részt vesznek a népművelési munka feladatainak a teljesítésében. A népművelési dolgozók a segítséggel nem maradtak adósok. Sokat segítettek a szenei, a füleki, az alsószécsi és a Jászói könyvtáraknak is. A támogatás minden tekintetben hasznosnak bizonyult A járási könyvtárak terveinek alapját a különféle típusú vidéki könyvtárak tervei képezték. Jelenleg már a legtöbb helyen a tervek realizálását végzik. A sajátos munkaformák kialakítása során előfordul, hogy a járási múzeumok igazgatói például a múzeumkönyvtárat teljesen feleslegesnek tartják. Azt hangoztatják, hogy minek a helyi könyvtár, amikor a járási könyvtárban úgyis megszerezhető mindaz, amire a múzeumi tárgykörrel kapcsolatban az olvasóknak szükségük van. Fordított eset tapasztalható a művelődési otthonok esetében. Ezek közül egyesek olyan könyvtárakat próbálnak kifejleszteni, amely akár a járási népkönyvtárral is felveheti a versenyt. Nem célunk, hogy e „módszer" előnyét és hátrányát elemezzük. Annyit azonban meg kell Jegyeznünk, hogy a véglet mindkét esetben káros. Nincs szükség sem a múzeumokban, sem a művelődési otthonokban olyan könyvtárra, amely többet vállal, mint amit végeznie kell. Szükség van azonban itt is, ott ls Jól válogatott, speciális könyvtárra, olyanra, amely nem konkurrense, vagy helyettesítője, hanem kiegészítője a járási könyvtárnak. Siker ezen a téren is csak a munka koordinálásával érhető el. A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI ismeretek propagálása a népművelési munka egyik legfontosabb feladata. Ennek ellenére a tudományos és a technikai könyvtárak jelenleg még ritkán töltik be azt a szerepet, amire a dolgozók iskolán kívüli nevelésében hivatottak. Az üzemek könyvtárai is nagy jelentőségűek, ezeket azonban több helyen szintén csak részben veszik Igénybe. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kórházak és a különféle gyógyintézetek könyvtárai sem végeznek olyan népművelési munkát, mint amilyet adottságaik révén végezhetnének és kellene végezniük. A könyvtárügy jelentős feladatokat teljesít a tudomány, a technika, az iskolaügy és általában az egész népművelés vonalán. Éppen ezért senki számára sem lehet közömbös, hogy a könyvtárak fejlesztése és anyagi eszközökkel történő ellátása megfelel-e a szükségletnek, s a könyvtárak teljesítik e hivatásukat. Tekintve, hogy az új gazdaságirányítási elveknek megfelelően a könyvtárakról a jövőben elsősorban a nemzeti bizottságok kötelesek gondoskodni, mindenekelőtt a nemzeti bizottságok feladata, hogy a könyvtárak munkája mindenütt megjavuljon. Örvendetesek azok az eredmények, amelyek a könyvtári munkában az utóbbi Időszakban születtek, és amelyről a kitüntetett könyvtárak példája vall. A könyvvel végzett munka általában mindenütt megjavult. A teendő azonban ennek ellenére még változatlanul sok. A legtöbb munka a magyarlakta vidékek könyvtáraiban vár elvégzésre. Itt nemcsak a lakosság összetételének megfelelő könyvvel történő ellátás, a katalogizálás és a témák szerinti csoportosítás, hanem a tervezés és a tájékoztatás terén is nagy a lemaradás. A legtöbb helyen — az említett könyvtárak példája is mutatja — a könyvállomány elégtelensége okoz gondot, másutt a csehszlovákiai magyar irodalom vásárlása elégtelen. Tudunk olyan könyvtárról is, ahol a hazai írók könyveiből még mutatványpéldány sincs. Az olvasók pedig ezeket a könyveket is igénylik. Az eredmények és a hiányosságok egyaránt arról tanúskodnak, hogy a nemzeti bizottságoknak a magyarlakta vidékeken — a sajátos helyzetet figyelembe véve — a munkát úgy szükséges irányítaniuk, hogy a hatáskörükbe tartozó könyvtárak megfeleljenek mind a helyi igényeknek, mind a korszerű könyvtár követelményeinek. HA MEGJAVUL a segítségnyújtás, a magyarlakta városok és falvak könyvtárai a szocialista versenyben a jövőben minden bizonynyal az eddiginél is nagyobb eredménnyel vesznek majd részt. BALAZS BÉLA ÚJ VERSEK GYURCSÓ ISTVÁN: ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT Még sohasem volt házam, lakásom is csak bérelt, más lakók után lakom. Sokszor úgy vélem, hogy álmom is, mint albérlő kopog az ablakon. Az ajtót kulcsra hiába zárom, még önmagamtól sem véd meg a zár, s megzavarhatja bérelt világom bárki hivatlon, ha éppen arra jár. — Hazám kapuján, mi nyitva állna, beléphetne a kedves idegen. Nem költenék pénzt lakatra, zárra, csak borra, ha úgy leülne velem. Álmaim a kerten át jönnének, Az ajtó s ablak szélesre tárva fogadná be örökös vendégnek azt, mi az embernek rész, társa. GEDE PÁL: TŰNŐDÉS (KÉT SZÓLAMRA) Csendes magányban ha zokog szívem Könnyekben vetkőzi szennyét a szó Barkácsolt igét hajdan cipelgettem Batyuba tudom már ilyen nem való Másnak mi szent nekem lesz magányom Bölcsője s vaoka volt az életágy Választott jogom kurta e mondásom Hozzám ragaszkodik mint törzshöz az ág Tengerszembe űzött csendes magány Ringatnám benne elsírt álmomat Szerelmét ha nem fonná körém e lány ... S nem lenne cimborám minden pillanat SZITÁSI FERENC: HAJNAL A fény-gömböt megérintette a kezed, és sárgán ömlött belőle a tócsa; kékszirmú tájon hempereg a világosság folyója. Elönti a szemem, s látásom világgá szabadirl, s az apró könnyekben érzem, hogy a szívem ver, vadul. Belém árad minden: szőkülő búza, robogás, bokroic, s a kék-zománcú ereimben mindent feloldok, s tiszta lesz a világ, mint a bőröd gyolcsa, melyen a csend apró buborékai dalolnak. TÖRÖK ELEMÉR: TRAKTOR Tíz pár fehér ökör ereje szorult beléd az első két kerekedbe négy a hátsókba hat s nem szénát zabálsz hanem valamilyen kevert benzines olajat négy gumi lábad port>an sárban egyformán járhat azt írják rólad az újságok ég alatt az ólad te vad dübörgő állat hallom elvetemült vagy felrászkódik rajtad az agy ártasz a gyomornak és mégis jó vagy leghűbb segítője a paraszt-dolgozóknak. KOVÁCS GÁBOR: A KINTORNÁS Kintorna ódon udvaron elfeledt dalt liheg. Fáradtan szól és untatón, Szól, holott nincs kinek. Azt a szellemidéző dalt nyekergi untalan, Pedig a ház már rég kihalt, Csak süket fala van. Mit keres a romok között az a fura alak? Mit dalol, hisz nem hallják őt, süketek a falak. Milyen lim-lomból kotorta elő vén hangszerét. Sóhajokat fűz csokorba s szór aztán szanaszét... NAGY JÚZSEF: TÁJKÉP FÁKKAL, (PVC-matsiet 1966.)