Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-09 / 249. szám, szombat

Ifi/IC uCán és az

t°ta t

s hányan kérWflh dezték tőlem, mit tenne, vagy ' mondana Steiner Gábor, vagy phogy röviden és szeretetből — Gábor — ha élne? Te ismerted, mondd megl Tárgyilagosan egyet tudnék válaszolni: ma: szeptember 9-én lenne 80 éves, de ... És ez a fájó „de" azt Jelenti: egy hónap múlva, október 8-án lesz 25 éve, hogy Buchenwaldban, a német fasiszta koncentrációs táborban agyonlőtték. Steiner Gábor, a hivatásos forradalmár, kommunista, magyar és csehszlovák hazafi egy személyében, és ez nem kevés — 25 éve nem éli Egy kis pionír korú gyerek a Steiner utca sarkán elhelyezett kegyelettábla szövegét olvasta. Arra gondoltam, vajon megtudja-e a tábla szövegéből, hogy kl volt Steiner Gábor? Jó volna elmondani ennek a gyermeknek, aki ügy tizenhárom éves lehet, hogy Steiner Gábor tizenhárom éves korában már nyomdászinasnak szegődött, tizenhárom éves korában elkezdte a munkásember önálló életét. Lehet, hogy a tanulnivágyás, a tudás szomja vitte erre a pályára, a betűk, a megismerés felé, bár vézna kis teste legkevésbé sem kívánta az ólombetűk pusztító mérgét. Tizenkilenc éves korában belép a nyomdászok szakszervezetébe. Aktívan dolgozik a nyomdászok Liebknecht-körében, itt ismerkedik meg első ízben a marxizmus tanaival, és nem véletlen, hogy az 1918-ban megalakult Magyar Kommunista Párt tagjainak sorába lép. A 19-es Magyar Tanácsköztársaságban népbiztos, komisszárius lesz egy helyi jellegű közélelmezésügyi bizottságban. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság leverése után a fehér terroristák ellenforradalmi rendszerében halálra ítélik. Megszökik, hazajön szülővárosába, Komáromba. A halálraüldözött fiatal Steiner Gábor rövid pihenő után bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Mint Csehszlovákia Kommunista Pártjának jelöltje bekerül a városi képviselőtestületbe. Itt kezdi meg harcát a komáromi munkások embertelen kizsákmányolása ellen, a kitaszítottak, a nincstelenek Jogaiért, a Jogfosztottság ellen, az Igazságért, itt vágja a magyar reakciós párt képviselőinek szemébe, hogy: „Dr. Alapi bizottsági tag úr azon kijelentésére, hogy én itt osztályharcot hirdetek és osztályjogokat képviselek, kijelentem, hogy ez tény és igaz. De dr. Alapi úr nem mondja ezt, csak teszi. Én ezt hirdetem és ezt teszem, és megmondom nyíltan.. Ami dr. Alapi bizottsági tag úr azon szavait illeti, hogy Érsekújvárnak szociális célokra nincsen felvéve a költségvetésbe egy fillér sem, az is tény és igaz, de elég szomorú. De annak oka az, hogy ott is a reakciós magyar ellenzéki pártok vannak többségben." Eddig az idézet Steiner Gábortól, aki itt kezdi meg harcát a proletariátus Jogaiért, adott esetben a magyar proletárok jogaiért, a magyar úri reakcióval szemben Csehszlovákiában. Szülővárosából indul a nagy harcra, de az elsárgult újságlapokon és a rendőrségi jelentésekben láthatjuk, hogy Steiner Gábor hatósugara egyre nagyobb lesz. Népgyűléseken ad elő Csallóközaranyoson, Nagymegyeren, Dunaszerdahelyen. Együtt járja Szlovákia délvidéki falvait, városait Nagy Gyulával, Major Istvánnal, František Kubačcsal, Marek Čuleňnyal, Karol Šmidtkével, neve már ott szerepel a rozsnyói népgyűlés előadói között, beszél a bányászokhoz, eljut Košicére, Királyhelmecre, szervezi Dél-Szlovákia földmunkásainak bérharcát, Diószegen Richter Mihállyal, Gútán Zupkával és Weisz Samuval, neve egyre ismertebbé válik a munkásmozgalomban, a szegényparasztok és nincstelenek, földmunkások soraiban és nem véletlen, hogy egyre magasabb és felelősségteljesebb pártfunkciói mellett, 1925-ben mint Csehszlovákia Kommunista Pártjának Jelöltje a nemzetgyűlés képviselője lesz. Ettől kezdve négyszer egymásután választották be a nemzetgyűlésbe és a szenátusba. A

zt a harcot, amelyet a komáromi képviselőtestületben kezdett meg, folytatja a nemzetgyűlésben, a szenátusban. Kérlelhetetlenül leleplezi a magyar reakciós pártok képviselőit, akik kihasználva azt, hogy a polgári demokrácia nem tudta megoldani a nemzetiségi kérdést, megnyargalva a nemzetiségi sérelmeket, bejutottak a legmagasabb állami szervekbe, a nemzetgyűlésbe és a szenátusba, és ott feledve az ígéreteket, a sérelmeket, a legjobb barátságban megfértek az uralkodó osztály, a cseh burzsoázia képviselőivel. Nem Így Steiner Gábor, aki választóinak jogát képviselte a nemzetgyűlésben és a szenátusban. Bizonyítékul engedtessék meg, hogy idéz| zem a nemzetgyűlés gyorsírással feljegyI zett jegyzőkönyvéből Steiner Gábor felszólalását a költségvetési vitában 1930. november 28-ról. g, „Az állami költségvetésről folytatott vita kifejezetten osztályjellege nemcsak p gazdasági, politikai és szociális téren J mutatkozik meg, de természetes végered* ményként még sokkal brutálisabban a nemzetiségi kisebbségek Iránti viszonyban. A német és magyar szociálfasiszták kedvenc témája az álszenteskedés időszakában a különféle „igazságtalanságok és az egyenjogúság hiányának" demagóg szajkózása volt. Ma pedig, amikor ugyanezek a szociálfasiszták részt vesznek az állam vezetésében, a költségvetés előkészítésében és jóváhagyásában a parlaélne... írta: Lőrincz Gyula az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagja ment által, hallgatnak a nemzetiségi kisebbségek ügyéről, mégpedig azért, mert ez a költségvetés, amely újabb terheket rak a dolgozó népre és a nemzetiségi kisebbségek további és fokozott kizsákmányolását tervezi, nekik, mint a csehszlovák burzsoázia szövetségeseinek további horribilis nyereségeket biztosít. Hallgatásukkal azt a benyomást akarják kelteni, hogy az ő kormányba jutásukkal megoldódott a nemzetiségi kérdés is. Nos, tévednek, mert éppen a jelenlegi idők a legalkalmatlanabbak ilyen illúziók keltésére, hiszen a kormányba kerülésükkel még inkább megnövekedett a nemzetiségi kisebbségek elnyomása. A nemzetiségi kérdést, amely lényegében szociális kérdés, érthető okoknál fogva egy kapitalista országban sem sikerül megoldani. Tíz éve fenntartja magát a régi magyar adórendszer, amely szerint Szlovenszkón és Kárpátalján 10 százalékos általános kereseti adót fizetnek, míg a történelmi országrészekben csak 3 százalékot. A nyílt könyvvitelű vállalatok adókulcsa a történelmi országrészekben 10 százalékos, míg Szlovenszkón és Kárpátalján 6—20 százalékos, 30 százalék felárral, ami a történelmi országrészekben ugyancsak nem lett bevezetve. Ennek a adópolitikának az eredményeként Szlovenszkón és Kárpátalján 1924-től 1927-ig 73 százalékkal emelték az adókat, míg a történelmi országrészekben csak 10 százalékkal. A Nagyiparosok Szövetségének számításai alapján a szállítási költségek Szlovenszkón 50 százalékkal magasabbak, mint a történelmi országrészekben. A legnagyobb csapás azonban a Szlo' venszkón élő szegényparrasztság 70 százalékát érte a nemzetietlen földreform bevezetésével. A maradékblrtokok és a telepítés életbe léptetésével a földtelen parasztok 50 százaléka teljesen tönkrement. A dolgozó parasztokat a bankok és hitelintézetek uzsorakamatokkal tették tönkre. Ezeknek az embereknek kellett megfizetniük a kisajátított grófi birtokok százmilliós ellenértéke mellett a bankok költségeit, valamint számtalan különféle panamájukat is." S

teiner Gábor parlamenti felszólalását azért idéztem, hogy némi képet adjak arról a harcról, amit a kizsákmányolás ellen és a nemzetiségi jogokért folytatott pártunk és pártunk nevében ő, valamint a többi kommunista képviselő. A fenti idézet után mégis szükséges Steiner Gábor magyar és Internacionalista profilját némileg megrajzolni. Steiner Gábor mint magyar, soha nem használt demagóg nacionalista frázisokat, jelszavakat, hanem érvet érv mellé sorakoztatva megdönthetetlen tárgyilagossággal bizonyította he, hogy a nemzetiségi elnyomás elsősorban szociális kérdés, hogy a nemzeti tőke a nemzeti tőkésosztálynak egy plusz kizsákmányolási lehetőséget nyújt. Tudatosan jelöli meg a cseh tőkést, mint a nemzetiségi kérdés megoldásának első számú ellenségét, ugyanakkor megbélyegezve a melléjük simuló és nagyobb nyereségre számító német és magyar tőkéseket is. Ez Steiner Gábor magyar és internacionalista profiljának legjellemzőbb vonása. Aláhúzom azt is, hogy zsidó származása ellenére senki sem volt kérlelhetetlenebb a diószegi zsidó báró Kuffner, vagy a vásárúti földbérlő Popperrel szembeni harcban, mint éppen Steiner Gábor. A liptói nincstelen szlovák, a kladnói cseh munkanélküli éppoly közeli volt neki, mint a kosűtl magyar földmunkás, míg Preiss, vagy Bafa éppoly távoli, mint a gróf Eszterházy, báró Kuffner, vagy a katolikus anyaszentegyház földjeit bérlő zsidó Popper. Steiner Gábor a csehszlovákiai munkásosztály és szegény parasztság hűséges fia, igazságának, jogainak kompromisszum nélküli harcosa volt. Ennek az osztálynak harcát, győzelmét nem tudta és nem is tudhatta másképp elképzelni, csak úgy, hogy azt nemzetiségre, faji hovatartozásra való tekintet nélkül megbonthatatlan egységben vívja meg, viszi győzelemre. Harcában erre az egységre és megalkuvás nélküliségre vigyázott legjobban. Tanúbizonyságát adta ennek akkor, mikor 1928—29-ben bizonyos opozíciós frakciős körök ezt az egységet veszélyeztették. Steiner Gábor, Major István és még néhány további elvtárs, mindent elkövettek annak érdekében, hogy pártunk egységét helyreállítsák. Agitáltak, szervezték a kerületi konferenciát, mely 1929. január 12-én és 13án a ligetfalusi Au-kaffeban gyűlt össze. A kormánytanácsos Jelentőséből olvassuk, hogy „az egész konferencia nem volt semmi más, mint a bratislavai oppozíció likvidáclós szerve. Ezzel a céllal a kerületi vezetőség mozgósított minden szervezetet, főleg a magyarlakta járásokban, melyek hűségesen állanak a mai vezetőség mellett". Igen, így készültek föl a döntő harcra, pártunk V. kongreszszusára, a gottwaldl központi bizottság győzelmére. Steiner Gábor nagyon jól tudta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának egysége, harca és győzelme az egyetlen biztosíték arra, hogy egyszer biztosítva legyen a szociális és nemzeti egyenjogúság hazánk minden dolgozója számára, legyen az cseh, szlovák, magyar, ukrán, lengyel vagy bármilyen nemzetiségű. A

natol Francé, a nagy francia író gúnyosan úgy jellemezte a polgári demokráciát Franciaországban, hogy „nálunk egyaránt joga van gazdagnak és szegénynek a híd alatt aludni, egyaránt tilos gazdagnak és szegénynek kenyeret lopni". Ez körülbelül alkalmazható a ml München előtti demokráciánkra is, a Masaryk-i, Beneš-i demokráciára. Steiner Gábor sem látta ezt máshogy, 1938-ban mégis kiállt a Csehszlovákiát fenyegető Hitleri fasizmussal a félfeudális horthysta irredentizmussal, revizionizmussal szemben a Csehszlovák Köztársaság területének megvédése mellett, harcolt a müncheni árulás ellen. Csehszlovák hazafisága nem az árulásra kész uralkodó osztállyal való megbékélésben gyökeredzett, hanem egy reakciós fasiszta rendszerrel szemben álló haladó társadalmi forma, egy emberibb élet felé fejlődhető polgári demokrácia megvédésében. Ezen a bástyán kitartott, bár tudta, hogy árulás következtében ennek alapjait a müncheni egyezménynyel és a bécsi arbitrázzsal aláásták. Utolsó erőfeszítéssel szervezte a tiltakozások sorozatát, szellemi vezére volt a tornőci és a kassai hatalmas népgyűléseknek, de a kocka már el volt vetve. A Szovjetunió kivételével a szövetségesek cserben hagytak bennünket. A hajó süllyedt, a süllyedő hajóról menekülni kellett volna Steiner Gábornak is, de ő nehezen mozdult. Parancsot kapott és 1938. december 2-án útlevelet is. . De ő nem ment. Várt, várt, bár tudta, hogy csoda nem jön. 1939. március 15én amikor a megszálló csapattok masíroztak be a Vencel térre, még mindig Prágában volt. 1939. március 30-án, a Gestapo letartóztatta. Bebörtönözték, ami nem volt olyan szokatlan Steiner Gábornak, hiszen sok börtönt végigpróbált már, 1928-ban pl. 240 napot, az év túlnyomó részét börtönben töltötte. De most a börtönben nem soká maradt. Elhurcolták a buchenwaldi koncentrációs táborba, 1939, 1940, 1941, 1942. hosszú napok, fájdalmas évek — a fasiszta hadsereg előnyomulásának ével. A kemény harcokhoz szokott Steiner Gábor nem bírta tovább. 1942. szeptember 8-án, ennek a harcos életnek végére pontot tett a koncentrációs tábor őrének golyója. Ha élne? Ml volna? Mit mondana? Mit csinálna? Milyen nehéz helyette erre válaszolni. De talán harcos élete némi választ mégis ad rá. 80 éves volna Steiner Gábor, ha élne. Nevét nem szabad elfelejtenünk. Ennek a végtelenül szerény embernek példás, harcos életét kegyelettel kell őriznünk forradalmi emlékeink között. j Szépülő város Beszélgetés Neszmér Józseffel, a Szene! Városi Nemzeti Bizottság titkárával A 8000 lakosú Szene városát elsősorban fürdőjéről Ismerik országszerte. A városnak két merőben ellentétes arca van. Az egyik a nyárt — amikor a turisták paradicsomává válik, a másik pedig a téli — amikor „kihal". A város utcáit rózsabokrokkal sűrűn beültetett parkok díszítik. A házak gondozottak, meglátszik, hogy a városszépítés Szencen mindenkinek szívügye. Ezzel kapcsolatban tettük fel első kérdésünket Ne s z m ér Józsefnek, a VNB titkárának. 0 A Nagy Októberi Szocialista Porradalom tiszteletére indított városszépítést versenyben hogyan értékelték Szene városát? — Városunk a járásban az első, kerületi viszonylatban a második helyen végzett. Csupán Dunaszerdahely előzött meg bennünket, mégpedig egyetlen ponttal. Állandóan szépítjük városunkat. A felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére a városháza előtti parkba szökőkutat építettünk és emlékművet állítottunk. Megjavítottuk az utakat és a gyalogjárókat. Példásan helyrehoztuk a temetőt. A szlovák Iskola rendezte udvarát, a magyar iskola pedig nagyon szép Micsurinkertet létesített. • A lakáskérdés bizonyára Szencen is sok gondot okoz. Milyen a helyzet jelenleg é« mi várható a jövőben? — Magánépítkezéssel és szövetkezeti házak építésével Igyekszünk megoldani ezt a problémát. 1969 ig 220 szövetkezeti lakás készül el. Az építkezés már folyik, de ebben az évben a magas talajvízállás és a városi szennyvíz levezető csatorna építési hibái miatt lelassult az építkezés üteme. Sajnos, a most épülő 220 lakásegység kevés. További két tömb felépítése lenne szükséges, mivel 80 jelentkező Igényének nem tudtunk eleget tenni. Egyelőre azonban újabb házak építését nem engedélyezték . . . Állami lakásépítés pedig Szencen nincs és nem is lesz. .. 0 Milyenek a munkalehetőségek a városban? — A lakosság kétharmadrésze Bratislavában dolgozik. Idehaza a legtöbb munkalehetőséget a betonelemeket gyártó Elektrovod és Doprastav üzem, a téglagyár, a Drutechna népi termelőszövetkezet, a Nyugat-szlováklal Bútorgyár Itteni üzeme biztosítja. Továb-bá a 300 szövetkezeti dolgozót foglalkoztató EFSZ, amely nagyon jő eredményeket ér el. A jövőben takarmánykeverő üzem ls épül (26 mltllő koronás beruházással), de a nagyfokú gépesítés miatt csak mintegy 80 embert fog alkalmazni. 0 Mi épült a városban az utóbbi időben? — Nemrég adtuk át rendeltetésének a szolgáltatások házát, amelyben a többi között ae elektromos gépek javítót, a fodrászok és a fényképészek találtak otthonra. Épölt egy 12 tantermes Iskola és bölcsőde is. Ezenkívül befejeztük a városi csatornahálózat építését. • És a jövőben? — Az 1989—1972-es évek között 17 millió koronás költséggel felépül egy egészségügyi ház, amely hosszú Időre minden Igényt kielégít majd. 0 Mire lenne még szükség? — Szükségünk lenne még egy Iskolára. De mindenekelőtt egy művelődési házra, amelynek felépítését azonban lilába szorgalmazzuk. • A kulturális rendezvények kiiz&l mit említene meg? — Minden nyáron megrendezzük a békeünnepélyt, amelyre bratislavai vendégművészeket ls meghívunk. Nemrég szerepelt városunkban Eva Pllarová énekesnő és a budapesti Vidám Színpad művészeinek egy csoportja. A városban képzőművészeti szakkör működik, amelynek tagjai minden évben kiállításon mutatják be munkájukat. Városunk hagyományalt ápolják az Immár évente rendszeresen megrendezett Szenei Molnár Albert napok. Ebből az alkalomból járási szavalóversenyt, szerzői estet ls szervez a helyi CSEMADOK. A megfelelő helyiségek és berendezés hiánya ellenére nagyon Jól működik a városi könyvtár ls. FÜLÖP IMRE