Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-30 / 270. szám, szombat

zintézit tudományos kutatóintéze­özben. (Zelma és Ivanov felvétele.) i es Akadémiai Opera es Ba­(Tyihonov felvétele) anyagát beszerezte ľ V I hírügynökség olta ki, hány ú a temérdek s állítanák. A valaki virág­virágok váro­iezett városi .ki részt vesz. izülövárosom­>r is, felgyúj­2 vadásztak múzeumban t szörnyű le­2 hóhér igazi Idal ezelőtt érokról: Hit­neveztek el idig láthatók 'nyótalpak, a ráncok nyo­i ellenére én Uga változat­iám pontosan város lelke, ny helyet s 'lanatot, ahol • m róla, hogy nytermet nem hoven, Bach, nélkül, ame­n adnak elő. iparos nevét cákon a szé­a nép, ér­város lelke a •lő embernek megforduló vi­a történelmi k, tér, liget, érezhető. Áp­n nem üres helyet sem város park­kek kertjeivé a szerelme­I van hely. y pár ül. dal ültetik a tetéket, őrzik a parkok tisztaságát és szépségét, s ez azt bizonyítja, hogy ez a város jól gondoskodik a kicsinyekről és a szerelmesekről. A régi temetők is olyanok, mint a parkok. A virágok és a hatalmas fák elűzik a temetők komor hangu­latát. Nagyon szép a hősök temető­je. Ez a rigalak szentélye. Télen­nyáron virágerdőt találunk itt. Az élet egyébként olyan itt, mint minden más városban. Űj építkezés, átalakítás, a közlekedés tökéletesí­tése. Ezeket a mindennapi változá­sokat észre sem vesszük. Még húsz éve sincs annak, hogy Rigában fiakkeren közlekedtek. A fiakkere­ket taxik váltották fel. Csak a bol­dogult nagyapám dacolt mindvégig a haladással. Képes volt óráktg vár­ni a fiakkenesre, hogy megmutassa, mennyire utálja a taxit. Olyan hosz­szú idő alatt ért el a rokonokhoz, hogy az alatt repülőgépen oda és vissza is megtette volna az utat Moszkvába. A nap éppen leáldozóban van, s a vöröslő égen kirajzolódik szeretett városom „kardiogrammja". Mintha ezt mondaná: „Labu aitul Labu die­nul Labu nakttl Azaz; jó reggelt, jó napot, jó éjszakát midenkinek, aki itt van, itt járt nálam és reám gon­dol. A VEF lett betűszó, Jelentése: Állami Elektro-technikaí Gyár. Tranzisztorait és rádiókészülékeit ma már a világ számos országában ismerik. A bonyolult interurbán telefonköz­pontokat szintén a VEF készíti. Alekszandr Egle igazgató, a gyár egyik veteránja azt mondja, hogy a régi gyárra csak a név emlékeztet. A két évvel ezelőtt megnyitott új relé-üzem­részlegben az egész régi gyár elférne. A KORSZERŰSÍTÉS ÚTJÁN A VEF össztermelése 1965-ben annyival nőtt, mint amennyi 1950-ben egész évi termelése volt. A termelés növekedésével egyidejűleg a termékek minősége is javul. A VEF futószalag­jairól már egy éve sokkal tökéletesebb berendezésű és korsze­rűbb VEF-Spidola, VEF-Spidola 10 mintájú tranzisztoros rádiók és rádióhálózati készülékek kerülnek le. Szakemberek szerint Jobbak a világpiaci modelleknél. Az új tranzisztoros rádiókból nagy tételeket vásárolt Anglia, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária és sok más ország. Ugyancsak kere­settek a gyár új automata telefonközpontjai, az új TA-65 min­tájú könnyű és kecses telefonkészülék. Miért tudja a gyár állandóan bővíteni kapacitását, korszerű­síteni és tökéletesíteni termékeit? Elsősorban azért, mert nagy­mértékben gépesítették és automatizálták a legtöbb gyártási MUjeíenta folyamatot. Az üzemrészlegek többségében automata gépsorok működnek (igen sok itt is készültl). A legmodernebb ellenőr­ző mérőműszerekkel dolgoznak, ami megkönnyíti a rádió- és telefonkészülékek szerelését és kipróbálását. A legfontosabb tényező azonban a képzett munkáj-, műszaki és mérnökgárda. A LEGFŐBB KINCS AZ EMBER Hét-nyolc évvel ezelőtt nagy hiány volt képzett szakmunká­sokban és mérnökökben. A VEF-en kívül számos új gyárban szükség volt képzett műszakiakra. Ekkor a gyár vezetősége és a szakképzési osztály arra a gondolatra jutott, hogy üzemen belül oldják meg a szakemberképzést. így jött létre a gyári elektrotechnikai esti technikum. Az igazgatóság kijelölte a he­lyiségeket, megvásárolta a felszerelést, vállalta a tanárok és az egész személyzet fizetését. Négyszáz középiskolai végzett­ségű egyén jelentkezett az új iskolába. Nappal a szerszámgé­pek és futószalagok mellett dolgoztak, este az előadótermek­ben ültek. Később a nappali tagozat is megnyílt, ide már nem­csak gyári fiatalokat vettek fel. Néhány év alatt megoldották a szakemberképzés problémáját, s a gyári technikum a rádió­ipari szakemberek továbbképzésének bázisa lett. A nyolc általános osztály elvégzése után évente sok fiatal jelentkezik a gyárba. Ezek a fiatalok különféle szakmát tanul­nak s egyidejűleg az esti tízosztályos iskolát is végzik. A gyár biztosítja nekik a szükséges feltételeket, a rövidített, négy­órás munkanapot. Az utóbbi években ötszáz munkás szerzett üzemi segítséggel nagyobb fokú képesítést az esti fakultáso­kon, háromszáznál többen pedig középfokú műszaki képesítést szereztek a technikumokban. Munkásból lett mérnök Laimon Babolinj főenergetikus, Harij Belickij főmechanikus, Ruta Drust mérnök, Ivan Matuszevics, Ljudmila Germane, Szemjon Gold­berg, Galina Fedo?vnko és sokan mások. Tavaly 25 VEF-gyári mérnök lett aspiráns, ketten pedig — N. Levin és M. Svilan — elnyerték a műszaki tudományok kandidátusa tudományos fo­kozatot. AMIKOR KIKAPCSOLJÁK A MOTOROKAT A munkások és a vezetők műszaki képzettségének színvonala nemcsak a termékek kiváló minőségének a biztosítéka, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a gyár túlteljesítse az állami tervet, és terven felüli nyereséghez jusson. Ennek egy részével az üaemi alapot gyarapítják, a többit új berendezés vásárlására, üzem- és lakásépítésre, a munkások kulturális igényeinek ki­elégítésére fordítják. Az évente körülbe­lül egymillió rubellal növekvő alap gya­rapítása valamennyi alkalmazott érdeke. Ennek több oka van. A gyár az utóbbi három évben ebből az alapból kb. egymil­lió rubelt lakásépítésre, új Iskolák, nap­közik (ötnapközi van a gyár területén) építésére, premizálásra, a főiskolákon ta­nuló munkások ösztöndíjaira költött. A gyár egy szép művelődési otthont is épít­tetett. Itt műkedvelő művészeti körökben több mint 130 munkás tevékenykedik. A hétezer tagú sportegyesületet a szak­szervezet tartja fenn. Sportpályák, stadion, úszómedence áll a tagok rendelkezésére. Arnold Bramberg, az egyesület elnöke így nyilatkozik: — 37 sportmester, 15 sportmester-jelölt és 250 első osztályú sportoló küzd a VEF­gyár becsületéért. Sportegyesületünknek több mint ezer tagja másod- és harmad­osztályú sportoló. Kosárlabdázóink a leg­utóbbi országos szakszervezeti spartakiá­don a második helyen végeztek. A VEF-gyár a rigai tengerpart festői ré­szén penziószerű üdülőt építtetett, amely­ben évente több mint ezer munkás üdül családostul. Huszonnégy napi beutalásért 71 rubelt kell fizetni, ebből az alakalma­zott 20 rubelt, a családtagok 48 rubelt fi­zetnek, a különbséget pedig az üzemi alap­ból fedezik. Az üzemi szakszervezeti bi­zottság minden évben beutalókat szerez krimi és kaukázusi szanatóriumokba és üdülőkbe. ' IRTA: O J A R V A Cl E TI S KÖLTŐ VAN BŐVEN MUNKA Riga kerületeiben ilyen plakátokat ol­vashatunk: „Hová menjek dolgozni? Ter­mészetesen a VEF-be!" Valóban a VEF-gyári munkások átlagke­resete eléri a 120—150 rubelt. A gyár a közeljövőben áttér az ötnapos munkahét­re. Minden munkásnak hetenként két sza­bad napja lesz. 1965-ben kétszeresére nőtt az automata telefonközpontok gyártása. Igen megnőtt a tranzisztoros rádiók gyártása is. Az 1966— 1967. évi fejlesztési terv szerint a VEF to­vább bővül. Ezért találnak itt mindig mun­kát a különféle szakképzettségű emberek. A. PETROV ASZOVJETUNIOT; Kedven olvasó! Örömmel értesítem arról, hogy a szerkesztőségbe érkező megfejtések — néhány kivételtől eltekintve — helyesek. Ez azt bizonyítja, hogy az Új Szó olvasói ismerik a Szovjetuniót, fi­gyelemmel követik a szocializmus országának eseményeit, meg­tanulták kiváló személyiségeinek, sportolóinak, művészeinek a nevét. Ez az őszinte barátság egyik biztos jele. Az olvasók között bizonyára szép számmal akadnak olyanok is, akik tud­nak oroszul és szovjet újságokat vagy folyóiratokat olvasgat­nak. Fel tudnának-e sorolni három, napjainkban megjelenő szovjet újságot vagy folyóiratot. (1. kérdés) Valószínűleg Önök is figyelemmel kisérik a rendkívül bonyo­lult és gyorsan zajló világeseményeket. Igy nem lesz nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a Szovjetunió külpolitiká­jának sarkalatos alapelve, a különböző társadalmi rendszerű országokkal kapcsolatban. (2. k é r d é s). Ezt a kifejezést szin­te naponta emlegetik, Csehszlovákiában és a többi szocialista országban, valamint számos más állam is a politikai alapelvei között hirdeti. Határozottan kijelenthetjük, hogy napjainkban a béke fenntartásának az az egyetlen járható útja. S ha már a külpolitikánál tartunk, feltesszük a harmadik kérdést is: Az ENSZ idei 22. közgyűlésén milyen két határozati javaslat megtárgyalásának napirendre tűzését kérte a Szovjet­unió (3. kérdés) Nem lesz nehéz a válasz, hiszen az elmúlt héten részletesen foglalkozott vele a sajtó. A Szovjetunió aktív békepolitikát folytat, és baráti kapcso­latokra törekszik valamennyi országgal. A szovjet vezetők gyak­ran látogatnak el más országokba és Moszkvában szinte min­dennaposak a külföldi kormányfők, miniszterek, közéleti sze­mélyiségek. Az újságolvasók bizonyára ismerik a Szovjetunió vezetőit, politikusait. A mellékelten közölt képekről felismer­nek-e közülük legalább hármat. (4. k é r d é s). Kedves Olvasó! Ezzel be is fejezem ötödik, s egyben utolsó levelemet. Tudom, hogy a felvetett kérdések nem adnak teljes képet arról, mi mindent tudnak önök a Szovjetunióról. De nem is ez volt a célunk. Kívánom, hogy az első díj nyertese nagyon jól érezze magát Moszkvába és a többiek is örömet találjanak a szép díjakban. Akikre pedig ezúttal nem mosolygott rá a szerencse, azok talán majd a legközelebbi pályázaton nyernek. Sajnálom, hogy Moszkvában nem találkozhatom az első díj nyertesével, mivel egy filmező csoporttal hosszabb időre a Tá­vol-Keletre utazom, a mai Szibériáról készítünk egy dokumen­tumfilmet. Ha majd bemutatják Csehszlovákiában, gondoljanak rám. Szívesen járnak moziba? Akkor nem lesz nehéz választ adni pályázatunk 25. és egyben az utolsó kérdésére: írják meg, melyik két szovjet film tetszett önöknek a legjobban (5. kér­dés.) Ezzel zárom levelem, és remélem, olyan örömmel vettek részt a pályázaton, amilyen szívesen írtam ezeket a leveleket. őszinte baráti üdvözlettel: A SZ0V|ETUN1Ö IS­MERT VEZETŐI, PO­LITIKUSAI. FELIS­MERNEK E OLVA­SÓTNK KÖZÜLÜK LEGALÁBB HÁRMAT. (4. KÉRDÉS) • A levélben feltett öt kérdésre a válaszokat legkésőbb október 7-ig várjuk. • Több olvasónk kérésére újra közöltük a 2. szelvényt. A második levél megfejtéseit is október 7-ig lehet beküldeni. • A megfejtés csak a számozott szelvénnyel érvényes, Egy-egy olvasó több szelvénnyel is részt vehet a versenyen. • Október 7-én közöljük a nyeremény-sorsolás színhe­lyét és idejét. já gj ISMÉD I SZOtflETONIOT-? jgg

Next

/
Thumbnails
Contents