Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-29 / 269. szám, péntek

azemb báiorsága MEGKÉRDEZTEM AZ EJTŐERNYŐST: Ml A BÁTORSÁG? — Nem tudom. £n még nem tapasztaltam. Kiugrás előtt kicsit mindig lélek. De aztán elmúlik. Amikor a földre ereszkedem, akkor már csak arra gondolok, hogy ]ó helyre érjek. Talán az a bátorság, hogy sikerül leküzdeni a félelmet. MEGKÉRDEZTEM AZ ÁLLAT SZELlDÍTŐT: Ml A BÁTORSÁG? — Ugyan, arra nekem nincs szükségem. Ismerem a tigriseimet, hiszek nekik. Vagy tudom, melyiktől mikor kell tartanom. És főként: tudom, hogy én vagyok az erősebb. MEGKÉRDEZTEM A TÜDŐST: Ml A BÁTORSÁG? — A bátorság szép tulajdonság, lelki erő a veszély vállalására. Kritériumai, megnyilvánulási formái koronként változnak. Manapság elsősorban ahhoz kell bátorság, hogy vállalni tudjuk önmagunkat, elveinket, tetteinket, a felelősséget. Az elveiben nem megalkuvó politikus, a döntéseiért teljes felelősséget vállaló vezető, a véleményét bármikor őszintén kimondó ember szerintem bátrabb, mint az a légtornász, aki vakmerő mutatványai közben szüntelenül életveszélyben forog. töltött tartályokban robbanás veszélye nélkül összenyomható. A levegővel könnyen robbanó elegyet képez, ezért raktározása nagyobb mennyiségben veszélyes. A szerves kémiai nagyipar és a műanyagipar egyik legfontosabb kiinduló anyaga. Indigó, glukolsav, kloroform, műkafucsuk, oldószerek, gyógyszerek, műanyagok, műselyem, lakkok, filmek, savak, buttlalkohol és még sokminden készíthető belőle. Drága és nélkülözhetetlen. Mekkora halom pénz lehet egymilliárd korona? Egy közepes nagyságú bőröndbe belefér egy millió. Tehát a milliárd ezer bőrönd százas bankjegy. A negyven évig erőteljesen dolgozó ember körülbelül egymillió koronát keres összesen. Egy bőröndnyit. Akit nagyon jól fizetnek, az megkereshet két bőröndnyit is. Három bőrönd már csak a kizsákmányolóknak és a filmcsillagoknak jut. Persze, mi beérjük egy bőrönddel is. A mérnök sem kap többet, még akkor sem, ha az acetiléngyár, amit a gondjaira bíztak, ezer bőröndnél is sokkal többe került. ^ A mérnök kedves ember. Kerek arcáról sugárzik a jóináulat; mozdulatait, hangját, szavát áthatja a közvetlenség. Készségesen, emberségesen beszél, megfontoltan szövi a gondolatot, nem mond véleményt elhamarkodottan. Mintha egész lénye fogalmazna, taglejtésekkel egészíti ki a szót, az arca minden gondolatra visszhangba rándul: nevet vagy töpreng, alwgy a téma hozza. A kellemes beszédpartner mindig rokonszenves ember &s — legalábbis többségben — jó ember is. A mérnök nem fölényeskedik, nem kénytelen-kelletlen ejti a szót, melegség, szín van a hangjában, és erő, a meggyőzés ereje. Az ember úgy érzi, nem lehet igazabb annál, ámít' mond. Hinni kell benne, kételkedni lehetetlen. Borostás az arca. Különös, hogy itt menynyire természetesen hat ez is. A művezetőé simára van borotválva, s a szüntelen kételkedés és irónia, amely egy pillanatra sem olvad le róla, még fényesebbé, fehérebbé teszi. A mérnöké szürkébb, beleilőbb ebbe a ködös-borús őszi napba, az árnyéktalanságba, a sáros udvarba, a tompa színű, épülő gyárba. Az acetilén színtelen, szagtalan gáz. Acetonban jól oldódik, vízben csaknem oldhatatlan. összenyomáskor könnyen robban, de acetonnal nedvesített kovafölddel — Mikor kezdik a termelést? — Hm. Ennél könnyebbet kérdezzen. — Határidő csak vanl? — Van. Volt is. Szóval már volt néhány. — Miért késik az építés? — Késik? Azt hiszem, nem baj, ha késik. Ha gyorsabban folyna, talán több lenne az ok az aggodalomra. ' — Különös ... — Inkább bonyolult. Ezt a g"yárat olasz szabadalmak alapján építik. A szabadalmakat néhány évvel ezelőtt vásároltuk meg az olasz vegyipar egyik legnagyobb vállalatától, a Montecatini-Edisontól. A szabadalmak akkor világszínvonalat, csúcsot jelentettek az acetiléngyártásban. Egyszerűen nem volt jobb. Csakhogy az olaszok azóta is tökéletesítik a gyártást, s természetesen hasznunkra van, ha ezt a tökéletesítést mi is figyelembe vesszük. — Nem volna jobb gyártás közben tökéletesíteni? — Nehezebb lenne. De nem is ez a legfontosabb. — Fontosabb? — Nézze! Acetilént ma kétféleképpen gyártanak a világon. Először: kalciumkarbid és víz egymásra hatásával. Ez a módszer rendkívül költséges, s ezért — de másért is — a gyártási lehetőségek nagyon korlátozottak. Eddig mi is így gyártjuk, természetesen meglehetősen kis mennyiségben. A többit, mert szükség van rá, importáljuk. A másik módszer a metán hőbontásán alapszik. Igy sokkal olcsóbb, azonban a hőbontásos módszer még távolról sem tökéletes. Két ország van a világon, ahol az acetiléngyártás ezzel a módszerrel folyamatos és már-már önmagában is kifizetődő: az Egyesült Államok és Japán. Mások még nem tudták ezt elérni, még az olaszok sem. De nagyon sok országban milliókat költenek arra, hogy sikerüljön. Ha sikerülne, és a tapasztalatokat megosztanánk, rengeteg előre tudott, várt problémától kímélnénk meg magunkat. — Ezek szerint ha ez az új gyár elkészül, még nem biztos, hogy működni is fog? — No, nem egészen. Működni fog, csak nem folyamatosan. — Hanem? — Periódikusan. Ogy, ahogy másutt. Kisebb-nagyobb kiesésekkel. — Nem túl nagy kockázat ez? Több mint egymilliárd koronát befektetni egy olyan gyárba, amelyről előre tudjuk, hogy ha kész lesz, nem biztos, hogy jó lesz? — Kozkázatos, de megéri. A hazai szükségletet valószínűleg Igy is fedezni tudjuk majd, s képzelje el, ha nekünk ls sikerül

: ne megtalálnunk a módját a folyamatos gyártásnak. Sok pénzt hozna. — S van remény, hogy erre képesek volnának? ... Bocsánat, nem akartam megsérteni. — Már megsértett. De komolyan: miért ne volna? — Mégis, kockázatos dolog... — Kockázat nélkül nincs fejlődés. — Csodálkozom, hogy vállalta a tisztjét. Kényes ügy cz. — Az majd elválik. De valóban, sokszor gondolok rá, hiszen fél lábam úgyszólván a börtönben ... — Igazán nem tudják, mikor kezdhetnek? — Talán a tél folyamán, ha nem lesznek erős fagyok. A csövekben megfagyna a víz. — Pedig a gázvezeték már elkészült. Addig kihasználatlan marad? — Nem. A szovjet gázt másutt is felhasználjuk. Különben nem árt, ha addig alaposan kipróbálják. Ennek a gyárnak létkérdése a szovjet gáz. Nélküle ócskavasba mehet az egész. Jövőre tíz éve, hogy mcgkezaték a vágsellyei vegyiművek építését. A síkság fölé toronymagasságú ipari monstrumok emelkednek, először megilletődésre késztetve, aztán új életre biztatva a környék egyszerű népét. A Duslo első szakasza végre révbe jutott, annyit termel, amennyit a terv előír. S ez a terv már nincs tekintettel a kezdeti bonyodalmakra, alapja a teljesítőképesség. Sokat bosszankodtunk, sopánkodtunk, amíg ez végre valóság lett. S most azt mondják, mindez kutyafüle ahhoz képest, ami ezután következik. Most vannak csak soron az igazi problémák. Az acetiléngyár összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, mint a Duslo első szakasza. A beláthatatlan tartály- és csőrengeteg valósággal ámulatba ejti a laikust. De a mérnök, Vojtech Klausmann is szorongva nézi, hiszen ő felel azért, hogy ez a föl-lekígyózó labirintus megmozduljon: dolgozzon, termeljen. Neki kell ismernie minden tekervé nyét, minden csapját, minden részecskéiét. Neki kell felelnie, ha lobban vagy robban itt valami. Őt keltik fel éjjel és hajnalban, őt kérdik délben és este: ez van, mit te gyünk. Es hányszor fogják ezt kérdezni! Hányszor nem lesz ünnepe, éjszakája! Mint ahogy nem volt az első szakaszon sem. Ott is őt kérdezték, zaklatták. Azt hitte, már nem lehet kibírni. Pedig az kutyafüle volt. Az igazi csak most következik. Ártalmas a sper.ét? A SPENÖTRÖL azt tartja a közhiedelem, hogy a legegészségesebb és legtáplálóbb ételek közé tartozik. Annál nagyobb meglepetést keltett a vegyészek és biokémikusok legújabb felfedezése, akik kiderítették, hogy a nitrogénes trágyákkai táplált földben a spenót leveleiben nitrát halmozódik fel. Ez a főzés alatt mérgező hatású nitritté alakul át. A mérgező anyagok hatása általában a test súlyától, illetve a szervezet szívósságától függ. Igy míg a felnőtt, erős ember minden következmény nélkül elfogyaszthatja a nitritet tartalmazó spenótot, a gyerekek esetében súlyos következményekkel járhat. Ezért a szakemberek azt ajánlják, hogy a gyermekeknek egyéves korig semmi esetre sem adjunk spenótot. (pl Már a madarak is? Olasz ornitológusok meghökkentő jelenségnek jöttek a nyomára; a madarak seregestől hagyják el a falvakat és a városokba költöznek. Rómában az oda tódult szárnyasok szinte már veszélyeztetik a közforgalmat, tisztátalanságot és betegségeket terjesztenek. Az érdekes vándorlás magyarázata az olasz ornitológusok szerint a vegyszerek alkalmazásában rejlik. A városi parkokban eddig békében érezhetik magukat, mert itt nem használnak rovarés gyomirtó vegyszereket, mint a mezőkön. (pl) Ml HÁT A BÁTORSÁG? Igen, valóban szép tulajdonság; lelki erő a veszély vállalására. A tett sokszor azonos a veszéllyel, s a veszély a felelősséggel. A bátor ember nemes ügyért vállalja a veszélyt, s a nemes ügy néha egészen közönséges dolog. Persze, a látszat olykor csal. SZABÓ GÉZA A prágai ČKD Dukla dolgozói mazutfűtésre alkalmas berendezést szereltek fel a trnavai Cukorgyárban. A mazutfűtés, amelynek hőértéke kb. 9000 kalória, jelentősen növeli a kazánok teljesítményét, és munkaerők megtakarítását is lehetővé teszi. (J. Bakala felv. — CTK) DÁVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? (23) Szállásom falán elnökünk arcképe fogadott. Fekhelyemen a lepedőn keresztül is éreztem a műanyaghuzat nyirkos felületét. Néhány előírás, házirend, két egészségügyi plakát (a zöldségféleségeik és tejféleségek éiethosszabító hatásáról), egy színes anatómiai ábra (a túlzott alkoholfogyasztás elborzasztó következményeiről) tették lakályosabbá a helyiséget. A szomszéd szobában, ahol Csuka hivataloskodott, egérfalka rágcsált éjszakáként. Mozdulni nem mertem miattuk, és ha tűrhetetlenné vált cincongásuk, morcogni kezdtem, meg nyávogni, higgyék az egerek, hogy macska szuszog szomszédságukban. Mikor mindez eredménytelennek bizonyult, bekapcsoltam a táskarádiómat és hagytam, hogy Callas túlordibálja a rágcsálókat. Ablakot nem mertem nyitni, hogy be ne léphessen valaki a szobába, inkább tűrtem a dohszagot, az legalább emlékeztet a Mari nagyi csíkos párnáira. A díványon kívül, melyen aludtam, volt a helyiségben még egy viaszos vászonnal letakart asztal, egy írócsztal, egy személy- meg egy csecsemőmérleg, két szék, állófogas, rozsdamarta vasmosdó, hozzá tartozó lavórral, kancsóval és vederrel, meg egy vaskályha, csövek nélkül. Nem volt azonban világítás és nem volt roletta, így hát „kelletésről" avagy „elfüggönyözésről" nem lehetett szó. Mindezeket a fogyatékosságokat korrigálni nem volt értelme, hiszen úgyis csok aludni jártam oda „amíg a helyzet megoldódik". A helyzet azonban nem akart megoldódni, mivel úgy össze-vissza kuszálódott oz évek folyamán, hogy kibogozni szinte lehetetlennek tűnt. Ugyanis a fejlődést Kondorfalván nemcsak az Urbanek szelleme akadályozta, de a körülmények is útját állták annak. Mindez úgy hangzik, mint egy mese, úgy is kezdődött? Egyszer volt. .. holt nem volt... volt egyszer egy gróf! A grófnak egy Urbanek nevezetű ispánja, annak három legény fia. A grófnak csupán egyetlen gyönyörű leánya, az is elég volt neki, mert annyi gondol okozott, hogy három grófi lány sem okozhatott volna többet. Azaz mégis.. . hiszen ha három lány szökik meg három ispán fiúval, abból mégiscsak háromszor annyi baj származott volna ... ugyebár? Egy is elég volt, akkoriban, a harmincas évek közepén. A blamázsba a gróf majdnem belehalt. De túlélte. Az ispán halt bele később idült szívbajába. A grófot aztán az itthon maradt két ispánfia a negyvenes évek közepén, az új rend értelmében kiszekírozta kastélyából, valamint ingó és ingatlan vagyonából. Nagyon tiszteséges körülmények között tették - így mesélik ... Nem volt sem fogság, sem igazoltatás, csupán figyelmeztetés, hogy mielőbb lépjen le. A gróf nem volt buta gróf, megértette az idők szavát - lelépett. Akkoriban már nagyon is jól jött neki az Amerikába szakadt vő. Az itthonmaradt két fivér pedig hozzáfogott az országépítéshez. A legfiatalabb Urbanek, ez a mienk — a háború által megrongált épületből, ahol addig tanított, áthelyeztette az iskolát a kastélyba, az ispánházat kineveztette szolgálati lakásnak. Saját magát, - iskolaigazgatónak. A grófi berendezés egyszerűbb darabjaival berendezte a szolgálati lakást, és a könyvtár arra való köteteivel megalapította az iskolai könyvtárt. Az ezen túl érő, vagy célnak meg nem felelő bútorokat, könyveket, képeket, és értéktárgyakat az elhagyott, illetve kisajátított javak biztosának rendelkezésére bocsátotta. Az már persze a csodálatos véletlen rovására irandó, hogy ezt a tisztet akkoriban az ispán második fia, a középső Urbanek töltötte be. Ö a vagyont, éppúgy mint a kezén keresztülfolyó többit, megfelelő helyekre, azaz múzeumokba, alkotóházakba, üdülő otthonokba, könyvtárakba illetve képtárakba helyezte el. Egészen soron kívüli véletlen, hogy az ötvenes évek elején megelégelte az iránta tanúsított bizalmat és a harminchatos Urbanekhoz költözött nyugatra. Urbanek, aki itthon maradt - tiszteletreméltó megadással viselte fivére tettének következményeit. Meghajtotta fejét a törvény határozata előtt, szó nélkül tűrte, hogy a középső Urbanek helyett őt molesztálják és megilletődött, hogy „érdemeire" való hivatkozással eltekintettek -minden radikálisabb rendszabályozástól, csupán fontos beosztásától, az iskolaigazgatástól fosztották meg. Ám mily nagy volt meglepetése, amikor a középső Urbanek visszamaradt dolgait felgomolyítva, szabálytalan cselekedetének biztosítékait éppen az ő lakásán fedezték fel. A grófi könyvek és bútorok formájában. Megindult természetesen a vizsgálat. Felelősségre vonták őt, aki tiszta lelkiismeretének tudatában erélyesen tiltakozott. AU maoriié — tő( dokumentációkkal bizonyította - hogy nevezett tárgyak egyenes úton kerültek hozzá, illetve az iskolaigazgató szolgálati lakásóba. Azt a választ kapta — iskolaügyi levélpapiroson — hogy akkor pedig haladék nélkül adja út utódjának, az új igazgatónak a szolgálati lakást. Már hogyan is adná, — mondta erre Urbanek, mikor ez úgy, ahogy van, külföldi állampolgár, azaz a harminchatos Urbanek tulajdona. Erről is volt kéznél fekvő bizonylata. Kívánságra felmutatto. Igazolta továbbá, hogy mindezeknek hivatalosan kinevezett ügyintézője. Ekkor kezdődött el — a Juhos néni által már említett pereskedés. Az iskolaügy követelte tulajdonát, Urbanek (a külföldi érdekeltséggel együtt) védte saját becsületét. Ez utóbbi nem minden eredmény nélkül, mert a rehabilitáció alkalmával visszphelyezték ugyan az iskolába, de nem igazgatói státusban, ahogy várta hanem csak úgy - sorkatonának. Ez idő óta vált kerékkötője a mi Urbanekunk a ikondorfalvi fejlődésnek és ellensége a mindenkori igazgatónak. Közben persze változott a világ, változtak a körülmények, hazalátogatott feleségestől a harminchatos Urbanek, sőt egy amnesztiarendelet értelmében már az ötvenegyes Urbanek is hazaugrott pár napra, de a per még mindig folyamatban volt és annyira elmérgesítette o mi pozitív Urbanekünket, hogy a harminchatos Urbanek hazalátogatásának időpontjában már ugyanazt a világnézetet vallotta magáénak, mint az ötvenegyes Urbanek eltávozása idején. Az sem enyhítette mérgét, sőt inkább fokozta, hogy az ügy érdekében rokonságot vállalt Csuka Bélával, a helybeli nemzeti tanács titkárával, ami egyébként soha meg nem történik, mert demokrácia ide, meggyőződés oda... — A Csuka Béla opja mégis csak kondás volt ugyanannál a kizsákmányolónál, amelyiknék az Urbanek apja gazdatiszt. A szóban forgó épületet eközben verte az eső, rágta a szú, ette a rozsda, hullott róla a vakolat, beázott a tető... Urbanekünk harci kedvét mindez csak fokozta, különösen, hogy ezáltal meghehezítette a Máthé életét is, akinek viszont felsőbb szervek feladatul írták elő a politechnikai oktatást, a régen jóváhagyott cigányiskola megnyitását, és hogy fedél alá helyezze a bejáró tanerőket (köztük saját magát és családját), mivel az ide-oda való utazgatással igen sok ment veszendőbe és még több munkakészség őrlődött feleslegesen. (FOLYTATJUK)