Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-28 / 268. szám, csütörtök

Nápflozdoságunk idei fejlődése és oz életszínvonal emelkedése (Folytatás az 5. oldalról) vállalatok 1966. évi önköltségterve szolgált, jóllehet — mint ahogyan az elért eredmények bizonyították — az említett önköltségeket nagyon magasan szabták meg. A kedvezőtlen helyzetet még a különböző mesterkedések is elmérgesítették, továbbá a közzétett szabályok be nem tartása, amit — az átszervezés bonyolultsága miatt — a központi szervek nem vettek Idejében észre. Egyes nagykereskedelmi árakat, éspedig különösen a gép- és építőiparban — utólag módosították, ami ugyancsak hozzájárult az árszint emeléséhez. Az árszint ilyen kedvezőtlen alakulását jelentős mértékben lehetővé tette az a sajnálatos tény ts, hogy a központi állami szervek az átszervezés folyamán nem voltak kellőképpen felkészülve, és nem voltak eléggé előrelátók. Ezenfelül sok esetben — mint ahogy később bebizonyosodott — engedtek az ágazati, vállaltai szervek általában Indokolatlan nyomásának és beleegyeztek az előirányzott szilárd gazdasági feltételek fellazításába. A vállalatok túlnyomó többsége a munkálatok folyamán nem vette figyelőmbe a társadalmi érdekeket, a vállalati érdekeket állította homloktérbe, tekintet nélkül a megrendelőkre s a fogyasztókra, és végsó fokon tekintet nélkül saját távlati vállalati érdekeikre. A nagykereskedelmi árak módosítása első szakaszának ellenőrzése, folyamán fokozatosan lelepleződnek a vállalatok ármesterkedései, s a megállapított tények alapján a szervek, valamint a felettes pártszervezetek levonják a következtetéseket és intézkedéseket foganatosítanak a felelős vezetőkkel szemben. Polgártársainknak joguk van arra, hogy megtudják, kl járt el helyesen és kl élt vissza az ármódosítással. A nagykereskedelmi árak jelenlegi színvonala múlhatatlanul arra a következtetésre jogosít, hogy a további fejlődés semmi esetre sem lehet egyoldalú, vagyis nem valósulhat meg az árak emelésének jegyében, hanem ellenkezőleg: meg kell alapozni a nagykereskedelmi árak leszállításának lehetőségét az ármódosítás második szakasza folyamatán. Az önálló elszámolással kapcsolatos jövedelmek terén kialakult helyzet szabályozását célzó intézkedések közül rendkívül nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk az árszint és az árviszonyok megkülönböztetett módosításának az egyes gazdasági ágak, szakágazatok, valamint vállalatok szerint. Az árak egyéni megállapításánál a termék használati értékéből és a társadalmi szempontból múlhatatlanul szükséges költségekből kell kiindulni. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az idén kialakult helyzetben a központi szervek nemcsak Jogosultak, hanem kötelesek is a szükséges beavatkozásokra s a hibák orvoslására. Ezek a beavatkozások azonban nem lehetnek véletlenszerűek, hanem nagyon megfontolt elgondolások alapján kell eszközölni őket. Az illetékes szerveknek operatívan kell felhasználniuk az olyan gazdasági eszközöket, mint a hitel, a kamat, a Javadalmazás, az árak, a külkereskedelem eredményeihez fűződő érdekeltség stb. S az említett eszközök segítségével rugalmasan kell alkalmazkodniuk az állandóan váltakozó gazdasági feltételekhez. Nyilvánvaló tehát, hogy állami és gazdasági szerveinknek nagyon következetesen kell hozzáfogniuk az árak egyéni megállapításához. Ez azért szükséges, hogy az árreláció nemcsak a gazdaságunkon belüli reális gazdasági kapcsolatokhoz kerüljön közelebb, hanem szorosan összefüggjön a világpiacokon észlelhető fejlődési irányzatokkal is. Az árreform megvalósítása az ún. második szakaszban azonban késedelmes, ami sokszor kételkedésre ad okot, csökkenti a központi szervek aktivitását és e szerveket védekezésre kényszeríti. Az említett szervek most állandóan magyarázgatják és javítgatják az első szakaszban elért eredményeket, de nem tűzik ki a további teendők konkrét programját. Az ebből a helyzetből kivezető teendőknek biztosítaniuk kell az egészséges gazdasági fejlődéshez szükséges feltételeket, támogatniuk kell a termelés strukturális módosítását és egyrészt a hazai piac, másrészt a külkereskedelem egyre hathatósabb érvényesülését. Ez természetesen nem lehetséges a fogyasztói árak relációjának gazdasági szempontból múlhatatlanul szükséges fokozatos módosítása nélkül, amit olyan intézkedésekkel összefüggésben kell végrehajtani, amelyek a sokgyermekes családok, a nyugdijasok stb. előnyére válnak. Tapasztalataink és a más országokban szerzett tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az ilyen árrendszer nem jöii létre automatikusan, csupán a piaci viszonyok befolyásolása következtében. Ellenkezőleg, olyan rendkívül bonyolult folyamatról van szó, amelyben az állami és egyéb szervek naponta befolyásolják az árak alakulását. Az árpolitika nem lehet elszigetelt a népgazdaságban fennálló reális feltételektől. Ami pedig népgazdaságunkat illeti, a jelenlegi helyzetben általában túl csekély a piac nyomása erősen monopolizált termelésünkre. Az árszabályozás ezért elválaszthatatlan attól a megalkuvás nélküli feladattól, mely szerint biztosítanunk kell, hogy az 1968-as évre várható operatív Jellegű módosításokat a vállalatokban ne egyszerűsítsék le az árak módosítására, és hogy az árak egyéni megállapítása általában ne vezethessen az árszint indokolatlan emeléséhez, vagyis ne tegye ismét lehetővé az önálló elszámoláson alapuló gazdálkodás terén a nem kívánatos jövedelmek gyarapodását. Mivel az állami szervek nincsenek kellőképpen felkészülve az árszabályozással s az árak ellenőrzésével kapcsolatos teendőkre, az Állami Pénzügyi Arés Bérbizottságnak a többi érdekelt szerv hozzájárulásával Idejében és következetesen ellenőriznie kell az ármódosítás első szakasza végrehajtásának alapjául szolgáló adatokat, hogy félreérthetetlenül megállapíthassa és érvényre Juttathassa a központi árszabályozás eszközeit, s az Állami Tervbizottság így tökéletesen előkészíthesse az árképzés 1968 évi tervét. Strougal elvtárs beszámolója további részében a bérek, a fizetések alakulásának szabályozásával kapcsolatban említést tett arról, hogy a kormány arra kötelezte az illetékes minisztereket, s a központi hivatalok vezetőit. Intézkedéseikkel biztosítsák, hogy a vállalati tervekben feltételezett béremelésre csak akkor kerülhessen sor, ha gyorsabb ütemű lesz a munkatermelékenység növekedése s a végtermékek előállítása, illetve gyorsabban kerül sor a bel. és külkereskedelem számára szükséges szállításokra is. Ezt a jószándékot azonban nem minden szakágazatban és vállalatban értelmezték helyesen, s az utasítást nem mindenütt hajtották végre. A minisztériumoknak, és a szakágazati igazgatóságoknak természetesen nem kell holmi sablonos szabályzatokhoz ragaszkodva befolyásolniuk a bérek alakulását, azt azonban feltétlenül figyelembe kell venniük, hogy a társadalmi munkatermelékenység növekedése, s a bérek emelkedése közötti arány alapvető fontosságú népgazdaságunkban. A pénzügyi hitel és árrendszer gazdasági eszközei csak nagy vonalakban rögzíthetik a bérek alakulásának keretét, de a bérpolitikai célok elérése érdekében fel kell használni a központi bérszabályozás további eszközeit. Ezek az eszközök azonban nem azért vannak, hogy korlátozzák, vagy befagyasszák a keresetet, hanem nyomást kell gyakorolniuk arra, hogy a bérek, illetve a keresetek emelkedésének az eddiginél jelentősebb alapja legyen, több végterméket, nagyobb munkatermelékenységet kell kimutatniuk, és a piacra kerülő árunak meg kell felelnie a kifizetett bérek ellenértékének. Ami pedig az anyagi érdekeltség egyéb mozzanatait illeti, érvényesítésük sem ad okot a teljes elégedettségre. Sok helyütt nem érvényesül következetesen az anyagi érdekeltség vezérgondolata, vagyis nem eléggé megkülönböztetettek a bérek és a fizetések a jól és a rosszul gazdálkodó vállalatokban, valamint a válalatokon belüli alakulatokban. Túl lassan érvényesülnek a gazdaságirányítás új rendszerének elvei a vállalatokon belül. A vállalatok aránytalanul bőséges forrásokkal rendelkeznek, minek következtében a gazdasági vezetők — kezdve a mesterektől egészen az igazgatókig — nem tudatosítják, mi szükséges gazdasági szempontból, sőt félnek attól, hogy megfelelően megkülönböztessék a valóban szorgalmas és rátermett dolgozókat az átlagos, vagy átlagon aluli dolgozóktól. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy a múltban oly káros béregyenlősdit ma új, általában magasabb szinten emeljük. Gazdasági helyzetünk kedvező és negatív mozzanatai az életszínvonal alakulásában is megnyilvánulnak. Hazánk lakosságának életszínvonala a legutóbbi Időben általában gyorsan emelkedett, és ezt elsősorban a bérek, a fizetések emelkedése befolyásolta. A lakosság jövedelmének gyors növekedése azonban nincs összhangban a hazai piacon kialakuló helyzettel. Ezt bizonyítja az a tény, hogy míg a lakosság pénzbevétele ez év első felében 6,8 százalékkal nőtt, a kiskereskedelem csupán 5,7 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le. Ez arra vezethető vlszsza, hogy piaci alapokat nem töltik fel elegendő áruval. Belkereskedelmünk árukészlete ez év első felében csupán fele annyival gyarapodott, mint a múlt év első felében. Nyilvánvaló tehát, hogy mindez csökkenti belkereskedelmünk lehetőségeit és nem elégítheti ki a lakosság igényeit. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatnunk kell, s a lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében Intézkedéseket kell foganatosítanunk a közszükségleti cikkek előállításának sokoldalú támogatására. Ki kell küszöbölnünk a termelésünk monopolszerű megszervezéséből eredő negatív jelenségeket. E téren belkereskedelmünk szerveinek kellene nagyobb kezdeményezést és aktivitást tanúsítanlok azzal, hogy rendszeresen közöljék igényeinket a termelőüzemekkel, rugalmasan tárgyaljanak az árfeltételekről és kedvezően befolyásolják az Igényelt közszükségleti árucikkek előállításának gyors fejlesztését. A mai napon ismét megvitatott problémák természetesen erősen befolyásolták polgártársaink elgondolásalt és véleményüket jelenlegi gazdasági eredményeinkről. Magától értetődő, hogy az elgondolások az egyének és a kollektívák közvetlen tapasztalatait tükrözik. A korábbi gazdasági rendszerben gyökeret vert szokások még mindig sok bonyodalmat okoznak gazdasági életünk átszervezésének folyamatában. Polgártársaink csak lassan, fokozatosan tudatosítják a felmerülő problémákat. A tényleges fejleményeket sokszor nagyon leegyszerűsítve vetik egybe a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos propaganda alapján kialakított elképzeléseikkel. Pártunk kedvező jelenségnek tekinti azt a tényt, hogy a dolgozók túlnyomó többségénél mindjobban előtérbe lép az általános munkafegyelem ls, a gazdaságosság követelménye, továbbá az, hogy a vállalatokban foganatosítsanak ésszerű intézkedéseket, tökéletesítsék a vállalaton belüli szervezést, s a gazdasági vezetők hatékonyan juttassák érvényre az irányítás elveit. Magától értetődő, hogy ez a termelésben dolgozók anyagi érdekeltségét is kifejezésre juttatja, de ez az éremnek csupán az egyik oldala. Tudjuk, hogy a dolgozók közül nagyon sokan remélik a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetéséről azoknak a negatív jelenségeknek a megszűntét, amelyek károsan befolyásolták a dolgozók öntudatosságát s áldozatkészségét, és sok esetben odavezettek, hogy a munkahelyeken megtűrték a felelőtlenséget, a felületességet. Mindenkor hangsúlyoztuk, hogy az a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése és helyes érvényesítése kedvezően befolyásolhatja polgártársaink tevékenységét. Ennek ellenkezője csak káros hatású lehet. Szükséges tehát, hogy az új Irányltószervek, a dolgozók kollektívái, a pártszervezetek s a kommunisták az új rendszer szellemében és logikájának megfelelően dolgozzanak s mindjobban elmélyítsék a gazdaságirányítás új rendszerét. A népgazdaságunkban megnyilvánuló negatív irányzatok természetesen nem cáfolják új rendszerünk logikáját. Ellenkezőleg: a gazdaságirányítás új rendszerének lo'gikája az említett negatív jelenségek kiküszöbölését célozza, s a társadalmi előrehaladást szolgálja. Már folynak az 1968. évi terv előkészítésével kapcsolatos munkálatok. Gazdaságunk idei fejlődését figyelembe véve kell megállapítanunk, milyen feltételekből induljunk ki a jövő évben. E feltételek közül néhány meglehetősen igényes. A vállalatoknak az ország gazdasági egyensúlya érdekében mindenkor szem előtt kell tartaniuk a központi tervezés célkitűzéseit, s ezért az 1968. évi tervvel kapcsolatban — fel kell hagyniuk a fölösleges óvatoskodással. Ellenkező esetben ismét szükségessé válnának az utólagos beavatkozások és a gazdasági feltételek utólagos szilárdítása is. Elég gyakran kerül sor arra, hogy a pártszervezeteknek nagyon szívósan kell küzdeniük a kongresszusi határozatok teljesítéséért a gazdaságirányítás új feltételei között. Tudjuk, hogy ez nem könnyű és egyszerű feladat, hiszen az üzemi pártfunkcionáriusokat erkölcsi és gazdasági kötelékek fűzik a vállalathoz, s annak kollektíváihoz. Ezért gyakran okoz nekik nehézséget a vállalati s a társadalmi érdekek közötti ellentét idejében való megállapítása, s annak felmérése, ml előnyös a vállalat és ml a társadalom számára. Ennek a ténynek tudatosítása pedig arra kötelezi a párt- alapszervezeteit, hogy rendszeresen együttműködjenek az aktívával s állandóan keressék ai pártmunka új, megkülönböztetett módozatait. Legújabban nagyon káros hatású az a mindjobban terjedő gyakorlat, hogy a vezetők adminisztratív eszközökkel igyekeznek biztosítani a feladatok teljesítését. A dolgozók Így tájékozatlanok a dolgok lényegéről, nem magyarázzák meg nekik a döntéseket minden összefüggésükben, ezért az emberek nem járulnak hozzá elegendő mértékben. A járási pártbizottságoknak fokozott figyelmet kellene szentelniük a jövő évi terv előkészítésének és különösen annak, mily mértékben vesznek részt a dolgozók az ezzel összefüggő munkálatokban. A pártszerveknek, s a Központi Bizottság osztályának, valamint aktiválnak pedig a lehető legnagyobb segítséget kell nyújtaniuk a párt alapszervezeteinek. Mindez arra kötelezi a kommunista vozető gazdasági dolgozókat, hogy most, amikor bővebb jogkörrel rendelkeznek, s amikor a párt biztosítja tekintélyüket és pozíciójukat, nagyobb felelősséget érezzenek egyrészt szocialista társadalmunkkal, másrészt az adott pártszervezettel, valamint az általuk vezetett kollektívával szemben. Vegyék tehát Igénybe a párt- és a szakszervezetek támogatását. A párt- és a szakszervezeteknek nem szabad tétlenül nézni a gazdasági vezetők esetleges helytelen eljárását, hanem a helyszínen kell Intézkedni, ha szükséges, a felsőbb szervek segítségét és beavatkozását kérve. A kádermunka terén sohasem szabad szem elől téveszteni a vezető dolgozók politikai rátermettségét, aminek főleg a társadalmi érdekeket szolgáló tevékenységben kell megnyilvánulnia. Pártunk Központi Bizottsága ez év decemberi ülésén szándékszik tanácskozni népgazdaságunk további fellendítéséről s a lakosság életszínvonalának emeléséről. Addig konkretizálnunk kell a májusi plenáris ülésen jóváhagyott határozatban kifejezett elgondolásokat, a vele kapcsolatos döntéseket és intézkedéseket kell foganatosítanunk a legközelebbi időben érvényesülő gazdasági politikánk tartalmára vonatkozóan, különösen pedig az 1968. évi tervre vonatkozóan. Az országos tervbe foglalt tárgyilagos megoldások alapozzák meg ugyanis azt a szervezett munkát, amelyet a vállalatokban az 1968. évre tett előkészületek folyamán kell elvégezni. Aktív gazdaságpolitikánkkal kell megalapoznunk az 1980-ig szóló távlati elgondolásainkat, s az ötödik ötéves tervet, éspedig úgy, hogy a jövőben már ne érvényesülhessenek oly mértékben, mint ma, a régi irányzatok, hanem mindjobban kifejezésre jusson a gazdaságfejlesztés minőségi mozzanatainak erősödésében óhajtott strukturális változások programja. A decemberi plenáris ülés után kerül sor azoknak az elgondolásoknak és javaslatoknak a rögzítésére, melyeknek célja belkereskedelmünk fellendítése. Pártunk Központi Bizottsága közvetlen intézkedéseit és azok helyességét egybe akarja vetni a hosszabb időre szóló célkitűzésekkel. Ezért célszerű lesz, ha a decemberi plenáris ülésen tájékoztató adatok állnak rendelkezésre népgazdaságunk 1980-ig szóló távlati tervére vonatkozóan, különösen azért, mert ezek az előkészületek most már harmadik, döntő szakaszukba léptek. Ezzel kapcsolatban előkészületeket teszünk az egységes, tudományos, műszaki, politikai problémák és feladatok megvitatására. Cél: a tudomány és a technika vívmányainak maradéktalan hasznosítása az ország termelőerőinek további fejlesztésében, a szükséges strukturális módosítások gyorsabb eszközlésében, mivel hovatovább előtérbe kerülnek azok a feladatok, melyeknek teljesítése révén fokozatosan kialakulnak a szocialista életstílus létrejöttének és az ember alkotóereje és képessége maradéktalan érvényesülésének a feltételei. A prágai Vasútütilamosítási Vállalat dolgozói a Jól végzett munka tudatában ünnepelték a vasutasnapot. Az 0 érdemük ts, hogy e hét végén Laníhotból Kútyba, majd november 7-én, a NOSZF évfordulóján Bratlslavába is elindulhat az első villanyvonat. . Képünkön: O. Dúbravský mérnök szerelőcsoportja munka közben a bratislavai főpályaudvaron. (I. Dubovský — CTK felvétele) 1967. IX. 26.