Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-22 / 262. szám, péntek

iiiiiiiimmiiiiiiiiiiimi A vegyipar fejlesztése 'iiiiiiimmiiiiiiimiiii. Szlovákia gazdasági felemelkedését szolgálja Két szakaszt különböztethetünk meg a szlovákiai vegyipari üzemek fejlődésében: az 1955-ig terjedő és az utána következő időszakot. Az ötvenes évek közepéig a szlovákiai vegyipar aránylag fejletlen volt, és az országos vegyipari termelésnek 22 százalékát tette ki. 1956-tól a szlovákiai vegyipari üzemek jelentős fejlődésnek indultak, ami nagyban hozzájárult Szlovákia iparosodásához. Vegyipari üzem épült Hűmennén, Vágsellyén, Strážskén, Púchovban, Novákyn, Svitben, Likierban, Bratislavában — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az 1956—1965 közötti időszakban a cseh vegyipari üzemekben a termelés 150 százalékkal növekedett, a szlovákiai üzemekben azonban 250 százalékkal, s így a szlovákiai üzemek részaránya az országos vegyipari árutermelésben 30 százalékra emelkedett. Ebben az időszakban az egy főre jutó termelés a cseh üzemekben évente 68,40 koronával emelkedett, a szlovákiai üzemekben viszont 81,60 koronával. Ezzel az egy lakosra jutó vegyipari termelés a cseh országrészekben és Szlovákiában csaknem kiegyenlítődött, s ma már Szlovákiában nagyobb. Az állóalapok részaránya ugyanolyan mértékben növekedett, mint a termelésé. A foglalkoztatottság a szlovákiai vegyipari üzemekben csaknem 90 százalékkal nőtt, a csehországi üzemekben pedig 35 százalékkal. Az átlagbér színvonala a szlovákiai üzemekben 1965-ben megegyezett az ágazat átlagával, jelenleg azonban már magasabb. A szlovákiai vegyipari üzemekben a dolgozók átlagkeresete 100 koronával magasabb, mint a többi ipari üzemekben. A vegyipar fejlesztése tehát kedvezően befolyásolja Szlovákia lakosságának életszínvonalát. Megállapíthatjuk, hogy 1956—1965 között a vegyipar Szlovákiában a párt irányvonalával összhangban fejlődött, aminek eredményei a gyakorlatban már megmutatkoznak. A vegyipart sem fejleszthetjük akármilyen áron A negyedik ötéves tervben a vegyipar fejlődésének hozzá kell járulnia a népgazdaság szerkezeti változásaihoz. A vegyipar új nyersanyagbázist teremt a közszükségleti ipar, az építőipar és a gépipar, valamint a mezőgazdaság korszerű és hatékony fejlődése számára. A kormány ez év elején jóváhagyta a vegyipar fejlesztésének meggyorsítására tett javaslatot. Ennek megfelelően a szlovákiai vegyipari üzemekben az árutermelés a negyedik ötéves terv végéig (1970-ig) az 1965. évi szint kétszeresére emelkedik, s ezzel az egy lakosra jutó vegyipari termelés Szlovákiában 30 százalékkal nagyobb lesz, mint a cseh országrészekben. Az állóalapok a szlovákiai üzemekben 80 százalékkal bővülnek, és a szlovákiai ipari állóalapok 17 százalékát teszik majd ki, míg a cseh országrészekben 9,1 százalékát. A szlovákiai vegyipari üzemekben a foglalkoztatottak száma 39 százalékkal emelkedik, a csehországi üzemekben pedig 6 százalékkal. A vegyipar fejlesztési programja megvalósításának érdekében több új üzem építését kell befejezni, illetve megkezdeni. Néhány beruházási tervre, elsősorban a somorjai kombinát építésére és a slovnaftbeli petrokémia további fejlesztésére vonatkozóan még nem hoztak döntést. Ezek megvalósítása több műszaki és közgazdasági probléma megoldásától függ. Szlovákiában a legkorszerűbb technológiával felszerelt kapacitásokat akarunk építeni, hogy üzemeltetésük biztosítsa a kívánt jövedelmezőséget és hatékonyságot. A vegyipar fejlesztésének meggyorsítása tehát kívánatos. Azonban ezt az ágazatot sem fejleszthetjük akármilyen áron. Tarthatatlan, hogy az új kapacitásokat olyan módon hozzuk létre, mint a múltban. A vegyipari beruházásokat kedvezőtlen jelenségek kísérték mind Szlovákiában, mind a cseh országrészekben. Szlovákiában azonban az 1961—1965 közötti időszakban kétszer annyi munkaráfordítással készült el egy építkezés, mint a cseh országrészekben. Kedvezőtlen az a tény is, hogy az átlagos építkezési idő csaknem 7 év volt, míg a nyugat-európai országokban hasonló terjedelmű építkezésekhez 2—3 év szükséges. Az első dolog, amely meghatározza 3

á fejlesztés hatékonyságát: a beruházás előkészítése. Ezért mozgósítani kell ,

B_ a vállalatok szellemi, műszaki, közgazdasági és kereskedelmi kapacitását a 22. döntő jelentőségű beruházások előkészítésére. Vonatkozik ez az egész cseh5

szlovák vegyiparra, de kétszeresen vonatkozik a szlovákiai üzemekre, mert az országnak ebben a részében valósulnak majd meg a különösen jelentős beruházások. A másik körülmény, ami befolyásolja az építkezés idejét: a végrehajtás. Mindenekelőtt az építőipari munkákról van sző. Az építőipari kapacitások szétforgácsoltsága, valamint az. elavult építőipari munkamódszerek az iparilag gető követelmény az anyagmozgatás gépesítése. A szervezeti megoldásokat illetően nagyon fontos a berendezés karbantartása, Az ésszerűsítési program keretében sor kerül a pótalkatrészek tömeggyártására, szakosított javítóműhelyek létesítésére, amelyek több üzem Václav Valeš vegyipari miniszter beszéde az SZLKP Központi Bizottságának szeptember 18-i ülésén fejlett országokhoz viszonyítva jelentősen elhúzzák az építkezési munkálatok idejét. Úgy vélem, hogy Szlovákiában meg lehet gyorsítani az építőipari munkálatokat. Erre példa a Chemkostav munkája, amit a humennéi Chemlon építésén végzett. Igy akarjuk megszervezni az építkezéseket Novákyn, a Slovnaftban, Párkányban és egyszer majd Somorján is. A vegyipari beruházásokat lassító további tényező, az itthon gyártott vegyipari berendezések aránylag alacsony műszaki színvonala, továbbá a vegyipari és a gépipari kutatás és fejlesztés, valamint a tervezés közötti együttműködés ki nem elégítő színvonala. Mindennek az a következménye, hogy az építkezés befejezése után is még soká tart a technológiai rész hibáinak kiküszöbölése, amíg sikerül megkezdeni a próbaüzemeltetést. Az 1961—1965 közötti időszakban Szlovákiában befejezett építkezések közül 19-ben vizsgálatot végeztek, s megállapították, hogy a 7 éves építkezési időn kívül még húsz hónapig tartott a technológiai rész hibáinak a megszüntetése és a termelés megindítása. Vigyázni kell arra, hogy a beruházások adta előnyöket Szlovákiában ne hiúsítsuk meg a kapacitások késedelmes üzembe helyezésével. Nem elég, ha csak üzemeket építünk Néhány megjegyzés a racionalizálás kérdéséhez. A világpiac, mint a hatékonyság objektív ismérve, elemzésre kényszerít bennünket. Figyelemmel kell kísérnünk elsősorban a munkatermelékenység alakulását. Vegyiparunkban a munkatermelékenység a felével alacsonyabb, mint az NSZK-ban, a kőolaj feldolgozásában pedig háromszor alacsonyabb. A munkatermelékenység világszínvonalának elérése nemcsak új üzemek építésének a kérdése, hanem a munkaszervezés tökéletesítésétől, az ésszerű termelési és irányítási módszerek érvényesítésétől is függ. Ezért a vegyipar 1970-lg terjedő fejlesztési programjában a következő célokat tűztük > ki: — a tervezett termelésnövekedést 30 százalékban a meglevő kapacitásokon kell elérni, ami feltételezi az állóalapok 2,5—3,5 százalékkal jobb kihasználását; — a tervezett termelésnövekedést 75—80 százalékban a munkatermelékenység növelésével kell biztosítani. Ezt a termelékenységnövekedést egyharmadában a meglevő üzemekben kell elérni, vagyis évente 2,5—3,5 százalékkal kell fokozni itt a munkatermelékenységet; — jobb nyersanyag- és energiafelhasználásra kell törekedni, hogy biztosítsuk a költségek évi 2,5—3,5 százalékos csökkentését. Ezek a célok elsősorban a termelőberendezések felújításával és korszerűsítésével, tökéletesebb technológia bevezetésével, a műszaki együttható növelésével, tökéletesebb karbantartással, a fizikai munka gépesítésével és a gyártási, valamint a munkafegyelem fokozásával érhetők el. Mindez együttvéve a munka ésszerűsítését jelenti. A kitűzött célokat három irányban kívánjuk megvalósítani: a műszaki és technológiai megoldások, szervezeti megoldások és a munka humanizálásának irányában. A műszaki megoldásokat illetően különösen fontos az anyagmozgatás gépesítése. Például a mfitrágyamozgatás nagyon alacsony műszaki színvonalon van. Egy tonna műtrágya előállítására ma 2—3 óra szükséges, de ugyanakkor ennek az anyagnak a mozgatása 15 munkaórát vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy 1970-ig a műtrágyagyártás és -fogyasztás tervezett üteme mellett az anyagmozgatással kapcsolatos munkálatok 55 százalékkal növekednének, vagyis további 14 800 ember kellene e munkák elvégzésére. Ezért olyan sürrészére fognak dolgozni, továbbá a karbantartó tevékenység normázására és előkalkulációjára stb. Ezen intézkedések segítségével 5—10 százalékkal növelni lehet a berendezések üzemeltetési idejét, 20—30 százalékkal csökkenthetők a karbantartási költségek és a pótalkatrész-készletek, végül 30—40 százalékkal növelhető a karbantartás termelékenysége. A munka humanizálását illetően az a célunk, hogy a dolgozókhoz alakítsuk a munkakörülményeket, s nem megfordítva, mint eddig. Foglalkozni fogunk ezért a biztonságos és higiénikus munka kérdéseivel, a nők helyzetének javításával stb. Egyes üzemekkel kapcsolatban már konkrét intézkedések történtek. Eredményesebb kutatómunkát A vegyipari termelés gyors fejlesztése, a termelékenység fokozásának nagy feladatai, a termelési költségek csökkentése, az ésszerűsítés feladatai megkövetelik a tudományos és kutató bázis további fejlesztését. Augusztus végén a Vegyipari Minisztérium és a Szlovák Műszaki Bizottság képviselői megtárgyalták a vegyipar tudományos és kutató bázisa további fejlesztésének elvi kérdéseit Szlovákiára vonatkozólag. A kutatók számát 1970-ig legkevesebb 3400 főre kell emelni. Arányuk ezzel 30 százalékra növekszik. Tudjuk azonban azt is, hogy a tudományos dolgozók számának növekedése távolról sem csak pénz kérdése, hanem elsősorban a kutató munkához szükséges tudományos és szakmai képesítéssel rendelkező emberek számától függ. Ebből a szempontból különös jelentősége van annak az elképzelésnek, hogy Bratislavában a vegyipar és a Szlovák Műszaki Főiskola közös kutatásba fogjon. A kutatásban fontos feladatnak tartjuk a kutatómunka hatékonyságának fokozását. Ezért a munkát a kutatás jövőt ígérő területeire kell összpontosítani. Olyan kutatásokról van szó, amelyek eredeti megoldásokat jelentenek a technológiában, a gyártmányfejlesztésben, s így korszerű termékekkel jelenhessünk meg a piacokon és extraprofitot érhessünk el. Az eddigi elképzelés az, hogy az exporttermékek legalább 20 százalékát a h^zai kutatás eredményeire alapozzuk. Ez azonban megköveteli az alapkutatás és a technológiai kutatás szoros együttműködését a gépipari kutatással és fejlesztéssel, valamint azt, hogy új üzemek tervezésével biztosítsuk a kutatási eredmények gyors megvalósítását. Egyszóval lényegesen fokozni akarjuk a kutatótevékenység intenzitását. A vegyipar fejlesztésének kedvező feltételei Szlovákiában A kormány augusztusban megtárgyalta a népgazdaság kemizálása távlati koncepciójának munkálatairól szóló jelentést. Megállapította, hogy a kemizálás a népgazdaság fejlődésének kiemelkedő vonása lesz. A kormány hangsúlyozta, hogy a vegyipari termékek termelése és fogyasztása népgazdasági hatékonyságának megítélésekor a világpiaci árak várható alakulásából kell kiindulni. A gazdaságossági számításokat és a műszaki fejlődés irányának megindoklását kalkulációkra kell alapozni. Különös figyelmet kell fordítani azokra a feltételekre, amelyek elkerülhetetlenek az egyes fejlesztő beruházások meggyorsítására, és a nemzetközi szakosítás előnyeinek kihasználására. Az ágazat a távlati elképzeléseiben is nagyra értékeli azokat a feltételeket, amelyeket Szlovákia egyes területei a vegyipar fejlesztésére kínálnak. A cseh országrészekben a vegyipari üzemek bővítését Jelentős mértékben korlátozza a munkaképes lakosság növekedése és a felhasználható vízforrások, Szlovákia egyes területei sokkal kedvezőbb feltételeket biztosítanak a vegyipar fejlesztésére. A Labe menti sávot, amely máig a csehszlovák vegyipar fő területe, nem lehet tovább terhelni a kémia gyors fejlesztésével, tehát más területet kell keresni. Tekintettel a bőséges vízforrásra és a kedvező néprajzi feltételekre, a Duna mente kínálkozik a második legjelentősebb területi bázisnak a vegyipar fejlesztésére. A vízgazdálkodási helyzet a keletszlovákiai kerületben csak a délkeleti részen kedvező. A fő vegyipari létesítmények (Strážske, Humenné és Hencovce) azonban a folyók alacsony víztartalmú szakaszain terülnek el és fejlesztésük a vízrendészeti előírások betartásától függ. Nem tekinthetünk el azonban attól sem, hogy ezen á területen jelentős sólelőhelyek vannak, amelyek bázisán fejlődhetnének ki a vegyipar egyes ágai. A kérdés csupán az, hogyan biztosítsuk e lelőhelyek gazdaságos kihasználását Szakosításra kell törekednünk Ma a vegyipar részaránya az ipari termelésben 7—8 százalék, s ez 1980-ig a kétszeresére, mintegy 15 százalékra növekszik. Ma iparunk helyzetét első sorban a gépipar határozza meg, de 1980-ban már arról fogunk beszélni, hogy a gépipar és a vegyipar. Nyilvánvaló tehát, milyen fontossága van a vegyipari termelés hatékonysága fokozásának. Ezt akkor érjük el, ha a beruházási tevékenység javításén kívül halogatás nélkül hozzáfogunk a gépi állőalapok forgási ideje problémáinak megoldásához. A vegyipari technológia ma néhány év alatt elavul (úgy tartják, átlagosan 5 év alatt), a csehszlovák vegyipari üzemekben azonban a gépi állóalapok forgási idejét átlagban negyed évszázadban mérjük. A vegyipar további fejlesztését nem képzelhetjük el úgy, hogy csak új üzemeket fogunk építeni, nyakunkban hordva a több évtizedes berendezések terhét, mert alacsony termelékenységgel és magas költségekkel dolgoznak. Sokkal többet kell inkább a berendezések ciklikus felújítására és korszerűsítésére fordítani, hogy intenzív típusú fejlesztést érjünk el. A termelés gazdaságossága fokozásának feltétele a nagykapacitású, korszerű 'berendezések üzemeltetése, amelyek lehetővé teszik az önköltség csökkentését. Az ilyen berendezések termelőképessége azonban túlnövi népgazdaságunk szükségleteit. Például 1975-ben előreláthatólag 50 ezer tonna polietilént fognak népgazdaságunkban felhasználni, az optimális kapacitásnagyság azonban 125 ezer tonnát gyártó berendezést követel. Feltételeink között természetesen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a vegyipar minden ágában ilyen nagy termelőkapacitást állítsunk be. Ezért szakosításra kell törekednünk azokban az ágakban, amelyekkel a legjobban meg tudjuk állni a helyünket a nemzetközi munkamegosztásban. Hasonlóképpen a saját kutatási eredményeink hasznosításának is meg kellene mutatkoznia a nemzetközi munkamegosztás bővülésében, s nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista országokkal szemben is. Ezzel egyidejűleg fel kell lendíteni az exportot is, hogy több lincenclát, gépet és nyersanyagot vásárolhassunk külföldön. Az eddigi elképzelések szerint a kivitelnek 1975ben az 1970-es év kétszeresére kell növekednie. Meg kell teremteni a vegyipar fejlesztésének emberi feltételeit is, mind az ágazaton belül, mind a fő- és középiskolákkal együttműködve. A műszaki fejlődés következtében változik a szakmaösszetétel, s nekünk erre is fel kell készülni. A közép- és főiskolákkal együttesen el kell döntenünk, mire képezzük a diákokat, Illetve a hallgatókat, hogy a kívánt szakmai összetételt megkapjuk. Végül megemlítem, hogy Szlovákia vegyiparába befektetett eszközök erős alapot teremtenek a továbtý fejlődéshez. A csehszlovák vegyipar távlati fejlesztésében is számítunk Szlovákia kedvező természeti, néprajzi és közgazdasági feltételeinek kihasználásával. A hatékonyság szempontjából azonban az eddiginél lényegesen nagyobb igényeket támasztunk a szlovákiai vegyipar fejlesztésével szemben. Összefoglalva Szlovákia vegyiparának problematikáját, fokozott igyekezetet kell kifejteni elsősorban: — a beruházási tevékenység javítására, főleg az új létesítmények építési Idejének lerövidítésére és jobb kivitelezésére, — az ésszerűsítésre minden szakaszon, — a dolgozók szakképzettségének fokozására, — a tudományos és kutató bázis további fejlesztésére, — a kivitel célszerű növelésére.