Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-19 / 259. szám, kedd

AZ IDEOLÓGIAI MUNKA FONTOS ESZKÖZE Szeptember 21-e — a sajtó, a rádió és a televízió napja A sajtónap és az újságírók szövetségének kongresszusa előtt nem árt elgondolkodni azon, milyen nagy jelentőségű ma már minden ember számára a sajtó, a rádió és a televízió. Ez abból adódik, hogy minden­napos, szoros kapcsolatban áll­nak a szocialista építés gyakor­latával és célkitűzéseivel. Te­vékenységük szakadatlan poli­tikai, szervező, eszmei és kul­turális munkára épül. A sajtó küldetése rendkívül felelősségteljes. Az alkotmány elveinek szellemében, a párt irányításával aktív hatást gya­korol a szocialista társadalom széles körű fejlődésére annak minden szakaszán, az emberek szocialista öntudatosságának fejlesztésére és megszilárdítá­sára, a közvélemény formálásá­ra és tolmácsolásra egyaránt. Ugyanakkor szervezi és tolmá­csolja a dolgozók észrevételeit, bíráló javaslatait, tevékenyen egybehangolja a társadalom érdekeit az egyén érdekeivel és végeredményben serkenti a lakosság kezdeményezését. Amikor ma elgondolkodunk sajtónk, a rádió és a televízió küldetése felett, arra az egy­értelmű következtetésre jutunk, hogy életünknek nincs olyan te­rülete, amellyel ne függnének szorosan össze. A sajtó, a rádió és a televízió a szocialista társadalomban az ideológiai munka fontos esz­köze. A pártmunkában élenjáró szerepet tölt be és szilárd alko­tó része a tömegpolitikai mun­kának és a propagandának. Az eszmei tömeghatás esz­közei rendkívül felelősségteljes szerepet töltenek be a világné­zet kialakításában és általában a kulturális nevelőmunkában. E felelősségnek megfelelően a szerkesztőknek, mint politikai és közéleti dolgozóknak teljes mértékben érvényesíteniük kell újságírói készségüket. Arról van szó, hogy minden újságcikk, televíziós, illetve rádióműsor mindig összhangban legyen a szocialista társadalom érdekei­vel hatósugarát állandóan szé­lesítse s növelje azáltal, hogy differenciáltan igyekezzék hat­ni a lakosság egyes rétegeire. Egyidejűleg következetesen ér­vényesülnie kell a gyakorlat­ban az új sajtótörvénynek. E törvény alapján kell megítél­ni, hogy a sajtó hogyan elégíti ki egyes területeknek, a lakos­ság egyes csoportjainak igé­nyeit, hogyan teljesíti kulturá­lis-politikai küldetését. Ezen a téren igen sürgős feladat min­den feltételt (főként az anyagi feltételeket j megteremteni a Csehszlovák Televízió II. műso­rának bevezetésére. Ennek messzemenő jelentősége volna a kulturális nevelőmunkában, az Iskolán kívüli oktatás beve­zetése, valamint magyar, illetve ukrán nyelvű adások sugárzása tekintetében. A XIII. pártkongresszus új­ból nyomatékosan hangsúlyoz­ta az újságírók és a szerkesztő­ségi kollektívák küldetését. A párt az újságírókat élenjáró politikai dolgozóinak tekinti, teljes bizalommal van irántuk és segíti őket mindennapos munkájukban. Az ilyen viszony és a kölcsönös bizalom alapján azonban a pártszervek nagy igé­nyeket támasztanak a szerkesz­tők munkájával szemben. Az újságíró, mint politikai és köz­életi dolgozó fontos helyet tölt be, az egész társadalom szem­pontjából hasznos tevékenysé­get fejt ki. Ezzel a küldetésé­vel arányos a felelőssége is. Te­hát nemcsak „magánszemély", aki csupán önmagának felelős, hanem felelősséggel tartozik az olvasók a hallgatók és a nézők széles rétegeivel szemben is, és politikailag felel a párt és a társadalom előtt. E felelősség alapja a szocia­lista újságírói erkölcs, amely a szocialista társadalom Iránti mélységes hűségből és a társa­dalom fejlesztése érdekében végzett aktív munkából fakad. Tehát nagyon elvhű állásfogla­lás szükséges a lapok hasáb­jain, vagy a televízió, Illetve a rádió műsorában, politikai ál­lásfoglalás az eszmei harcban és a társadalmi bírálatban. A társadalomellenes individua­lista érdekekkel szembeni pasz­szív állásfoglalás vagy egyesek liberális és negativista törek­vései iránti közömbösség össze­egyezhetetlen az újságírói hiva­tás etikájával. Az újságírói munka tökélete­sítésénél mindig gondot kell fordítani a tartalomra, a vilá­gos kommunista eszmei hatás­raf. Szem előtt kell tartani azt, hogy e munka nagy eszmei ha­tást gyakorol a társadalmi tu­datra és ezáltal a társadalom gyakorlati munkájára. Arra kell törekedni, hogy elősegítsük né­pünk egységének megszilárdítá­sát, a fiatal emberek nevelését. Ma sok vita folyik az olvasók, rádióhallgatók, televíziónézők körében a tájékoztatás rugal­masságáról és gyorsaságáról, ami nélkül ma már elképzelhe­tetlen modern életünk. Termé­szetesen nem haladunk a nyu­gati hírügynökségek és újsá­gok nyomdokaiban, amelyek szenzáció hajhászás céljából nem riadnak vissza a tények és igazságnak meg nem felelő lég­ből kapott állítások, hazug hí­rek közlésétől. A mi hallgató­inknak és olvasóinknak szük­ségük van arra, hogy a világ eseményeiről tájékozódjanak, de megalapozott anyag alapján. A rádió, a televízió, valamint az újságok és a folyóiratok szerkesztőségei, mint a szocia­lista társadalom jelentős mér­tékben hozzájárulnak a szocia­lista építés eredményeihez. Je­lentőségüket nemegyszer mél­tóképpen értékelték a legfeí­sőbb párt- és állami szervek. E munka általános színvona­la elsősorban az újságírók, a televízió, a rádió dolgozóinak rátermettségétől, felelősségér­zetétől függ. Ezért rendkívüi fontos e dolgozók világnézete, a szocializmushoz való hűsége, alapos műveltsége és szakértel­me. Or. BOHUŠ STEINER, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ideológiai osztályának dolgozója Aranyérmes gyártmányaink Mini már közöltük, az idei IX. brnói nemzetközi áruminta­vásáron a nyolcvantagú nemzetközi zsűri tizenhat hazai gyártmányt tüntetett ki aranyéremmel. A kiosztott aranyér­mek fele tehát itthon maradt. Ez a tény is bizonyitja, hogy iparunk egyre inkább előre tör, és világviszonylatban mind több és több területen helytáll, még a technika olyan igényes vetélkedőjén is, mint amilyen a brnói nemzetközi vásár is. Az FC 36 R numerikus vezér­lésű marógép — a kuŕimi TOS nemzeti vállalat gyártmánya. Ez az új típusú marógép fúró és maró műveletekre egyaránt alkalmas. Megoldásával külön­bözik a szokásos marógépektől, s a maga nemében egyedülál­ló. Az FKN 100-as számvezérlésű másoló-marógép — a gottwal­dovi finommechanikai gépgyár dolgozóinak munkája. Nehezebb kováesalakve.rök és sajtolófor­mák marására használható. Egyidejűleg három, egymástól független koordináta-rendszer­ben dolgozik. A WHN 9a horizontális fú­ró-marógép — a varnsdorfi TOS üzem terméke. Teljlesítményé­vel minden technológiai köve­telménynek megfelel. A müve­leteket program szerint, telje­sen automatikus s rendkívül pontosan végzi. A Wl 130 S jelzésű horizon­tális maró- és fúrógép — a pl­zefii Skoda Művek gyártmánya. Építőszekrény rendsierű, és ez lehetővé teszi, hogy a megren­delő Igényeinek megfelelően különféle technológiai változa­tok állíthatók össze. Sokolda­lúsága mellett a legigényesebb követelményeknek is megfelel. A CHXS 300-as pasztőröző be­rendezés — a csomagolástech­nika újdonsága a chotšbofi gépgyár!>an készült. Ezzel a tej­feldolgozás műszaki színvona­la nagymértékben növelhető. Új elgondolások alapján szer­kesztették, s világviszonylatban is versenyképes a hasonló be­rendezésekkel. A BD 200 jelzésű orsó néU\ilt fonógép — az Üstí nad Orlicí-i Gyapotkutató Intézet dolgozói­nak leleményességét dicséri. Je­lentőségére vonatkozóan talán elég csak annyit megemlíteni, hogy világviszonylatban forra­dalmasítja a textilipart. A Mollisa vibrációs lágyító­gép — a krnovl Strojosvit ké­szítménye. Az automata gép új szerkesztésű s lényegesen javít­ja a felsőbőr-lágyítást. Az FS 1500 jelzésű lyuksza­lag másoló — a košíŕei Ipari Automatizálási Üzem gyártmá­nya. A berendezés a nyolc nyomvonalas szalagokkal má­sodpercenként 1500 jelet másol. A SAS jelzésű tirisztoros áramátalakító — a prágai ČKD üzemben készült. A berendezés építőelemes megoldású, ami megkönnyíti a programozást. Az RR 3 jelzésű folyami rádió­lokátor — a pardubicei Tesla gyártmánya. A tranzisztoros­radar biztonságosabbá teszi a hajóközlekedést, és mintegy 15—18 százalékkal meggyorsít­ja a szállítást. A DVHM 2022 T jelzésű terep­targonca — a déčíni gépgyár jó munkáját bizonyítja. A tar­gonca megkönnyíti a rakodó­munkát, főleg a nehéz terepe­ken, például az erdőben, kőbá­nyákban stb. mert 40 fokos emelkedéssel is megbirkózik. Az SM 11 jelzésű városi autó­busz — a Vysoké Mýto-i karo­sa gyártmánya. Az új autóbusz maximális sebessége 65 kilomé­ter óránként, s 96 utas szállítá­sára alkalmas. A Z 37-es Dongó nevű mező­gazdasági repülőgépet a kuno­vicei LET üzemben gyártják. A gép hasznos szolgálatot tesz a mezőgazdaságban. Műszaki szín­vonaláért és kiváló teljesítmé­nyéért kapott aranyérmet. Az SB 2500 jelzésű szívóbag­ger — a prágai hajógyár dol­gozóinak felkészültségét dicsé­rt. A folyami hajóutak karban­tartását végzi. Teljesítménye: óraiként 2500 köbméter kavics. Tizennégy méter mélyből 400 méter távolságra továbbítja az anyagim. Ezért a teljesítményért méltatok kitüntetésre. A TB *IO-4 jelzésű burgonya­osztályozS — a jól ismert pros­téjovi A&rostroj gyártmánya. Elődjével síimben az az előnye, hogy minőségileg jobb munkát végez. A Zetor 53ľ>.-es traktor — a brnói csapágyyyár egyik leg­újabb gyártmáfiva. Négyhenge­res, vízhűtéses tnotorja 53 ló­erős. Előre tíz, hŕtra két sebes­sége van. Az aranyérmes Zetor 5511-es traktor. A brnói vásáron — amely ma zárja kapuit --.ttiazai gyárt­mányok iránt fokozott érdeklődést tanúsított a kürtöld is. Ezt bizonyítják az aláírt és az aláírandó kereskedelmi szerződé­sek. Természetesen megtaláljuk közöttük üzemeink aranyérmes gyártmányait is. Az aranyérem pedig kötelez. Üzemeink felada­ta, hogy az igényeket kielégítsék. Iks) DÁVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? 114) — Nem akarom, hogy megalázzatok. Nem oka­rom, hogy áldozatot hozzatok értem... - kiabáltam. Apám dühösen anyámhoz fordult. - Holnap elmégy vele egy orvoshoz ... — De a költséget az a gazember viseli, — volt a karvaly praktikus gondolata. — A költségeket én viselem. Nem hagyom pór ko­ronáért meghurcolni a nevem... Azután majd... majd intézkedem . .. — De tovább nálunk nem lakhat! Nekem gyerme­keim vannakI Felelős vagyok oz erkölcsükért! - szólt Anna. Anyám rácsodálkozott. — Hát akkor hova vigyem? Az ágyában az uram alszik ... — Apámékhoz megy, — jelentette ki kategorikusan opám. — Ott jó helyen lesz . .. — Nó... — húzta el a száját félreérthetetlenül Anna mama. Apám felkapta a fejét. Mór másodszor martak az­nap az anyjába. Csizmadiakés villogott a tekintetében, amitől mindkét anyám megriadt. Lenyelték inkább, omit mondani akartak, szinte torkukon akadt a Zsófi nagyi múltja. Az orvos azt mondta, hogy előbb injekcióval próbál­kozunk, mert a „dolog" még elég fiatal. Fiatal? Összesen három hónapig voltam asszonyi Azután beköltöztem Zsófi nagyihoz, de nem mertem a szemébe nézni, mintha az ő szégyenét is felszakította volna az én botlásom. Ő is mintha neheztelt volna, omiért ismét át kellett velem élnie régi szégyenét. . . Mintha nagyapa is dühösebben kalapálta volna a cipő­ket... Mintha . .. Mintha ólomlábakon haladt volna az idő ... Szalajtottam hozzá Erikát üzenettel - jöjjön hamar! Ha apám megy el őhozzá elront mindent. - „Az én lányom!" „Az én állásom!" „Az én nevem!" „Az én becsületem!" Nem-nem! Az én becsületem, az én szerel­mem, az én boldogságom . .. Eljött! Zsófi nagyi magunkra hagyott. Nagyapus vet­te a kalapját, nem kívánta őt megismerni. — Úgy mond­ta, nera felel hevülékeny csizmadia véréért. Iván belépett az ajtón, éppúgy, mint elképzeléseim­ben oly sokszor, de nem mosolygott, mint képzeletem­ben. Mély tisztelettel csókolt kezet. — örülök, hogy eljöttél — suttogtam. Azután sokáig nem szóltunk semmit, csak néztük egymást Amikor már nem lehetett kibírni a csendet, megszólalt - Szép kis Itásába keveredtünk, kislány... - és magához vont. Ettől feloldódott bennem a görcs. Hellyel kínáltam, leültünk, elmondtam neki mindent. Ott kezdtem el — amikor elájultam és anyám orvos­hoz vitt. Nem mondtam meg, hogy tőle vagyok úgy, mégis kitudódott, mert láttak engem a balkonon . . . Azt is elmondtam, hogy megvert az apám és hogy felkeresi őt, legyen rá elkészülve ... - Mit akar tőlem? Vállat vontam. - Kár, nagy kár, hogy nem fordultál mindjárt hoz­zám. Sok mindent megtakaríthattam volna neked ... És magamnak is. Elvittelek volna orvoshoz és meg se ver­telek volna. Rácsodálkoztam — Hogyan, te is azt mondtad vol­na, hogy menjek orvoshoz? - Minden épeszű ember ezt mondja ilyenkor. Vagy mit gondoltál? Engedem, hogy világra hozd? Nem tudom, mit gondoltam. Tulajdonképpen nem is gondoltam semmit. Vagy mégis!... Büszke voltam.. — Olyan szép volt, Iván . . . Olyan nagyon, nagyon szép... Megsajnált, arcomat két keze közé fogta, kényszeri­tett, hogy könnyeimen keresztül is lássam őt. Csakis őt lássam! - Mit képzeltél? Hogy gyereket szülsz? Hiszen gyermek vagy még magad is ... - A szenvedésre nem vagyok gyerek? A szórakozás­ra nem vagyok gyerek? Hogy meggyilkoljanak bennem egy életet, ahhoí már eléggé felnőttem! - Butaságokot beszélsz, Boriska! - Lehet, hogy nem értek hozzá, lehet, hogy felnőtté válni valóban csakis azt jelenti, hogy sok-sok esztendő felsorakozik az ember mögött. Azt hittem, hogy felnőtté válni több ennél. Hogy felnőni annyi, mint az élet kegyetlenségeit magunk mögött hagyni, kicsit bölccsé válni, és megérteni mindent. Ezt hittem, Iván . . , - Úrysem hisznek a fiatalok az öregeknek, Boris­ka .. . - Én h ;nnék nekik, ha másfélék lennének. Az én szüljim péltául minden bajomat arra használják fel, ^Vi^HBBBiHMnHHb fliM hogy borsot törjenek egymás orra alá, mert az úťjwkban vagyok ... - Honnan veszed ezeket a gondolatokat? Meséltem volna el neki, hogy mióta az életembe lé­pett, mindig ilyenek jutnak az eszembe. Hiszen mióta őt szeretem, azóta mindennek egészen más értelme vfan! És minden csekélység jelentőséget nyer. Azóta észreve­szem, hogy a hulló hópihe nemcsak vizes és hideg, hu­nem sok-sok apró csillag tapad egymáshoz, hog? a szálló felhő olyan formájú, mint egy madár, éj a szerelem ... a szerelemről is olyan sok minden jut oz eszembe . . . Mondtom volna el? Talán el is mondom, ha az a bi­zonyos gombóc o torkomban ... Beszélt ő helyettem. - Belátja - mondta, hogy na­gyot vétett ellenem, de higyjem el, több vagyok számára futó kalandnál, éppen azért jobb, ha befejezzük ... Neki is fáj, de az én érdekemben történik, önzés lenne ré­széről a saját öregedő életéhez láncolni az én ragyogó ifjúságomat. Idővel ez megbosszulná magát. Azonkí­vül . . . Azonkívül... én is tudom mit jelent apa nélkül fel­nőni. Gondoljak a gyerekeire. Nem kívánhatom nekik a magam sorsát. Ivón szeme fényesen csillogott. Nem tudtam, mit gondoljak róla? Hiszen tudtam, hogy ő akkor sír valódi könnyeket, amikor akar ... Túlestem rajta. Apám megint kitett magóért. Nem volt előszobázás, sok kérdés-felelet, simán kinyílt előt­tem minden ajtó. Ezúttal egy citromképű angyal vett oltalmába, az kí­sért végig a műtéten, és ő kötötte lelkemre a búcsúzás­nál. ' — Nem szabad ilyet csinálni, kislány. Megkeseríteni egy olyan áldott jó apa életét, mint az igazgató elvtárs. Igaza volt. Egy ilyen apát valóban meg kell becsülni. Magam tapasztaltam, mennyi lótós-futásba került ugyanez a dolog a lányoknak az intézetben. Egy eset­ben majdnem kizárás lett a vége. A tanulság, amit nyertem, felbecsülhetetlen. Testkö­zelségbe hozta a szerelem eredeti funkcióját. Ráébred­tem arra, hogy az érzelem csupán aláfestő muzsika. Olyasmi, mint prózánál a kísérő zene. És hogy — sok­féle dallam létezik és többféle prózai műfaj. (FOLYTATJUK) IX.

Next

/
Thumbnails
Contents