Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-19 / 259. szám, kedd

) Vegyiparunk a s z o v nyersanyagbázis j e t k ő o I a: a J Adatok a szovjet kőolajiparról A kőolajon „úszó" Nyugat-Szibéria A népgazdaság sztárja: a vegyipar Kevés ember és egy számítógép Miért c«ökken a széntermelés? 1967. IX. 19. Tucatnyi legkülönbözőbb tárgy. Pehelykönnyű cső, egy üvegcsében finoman sárga benzin, orsóra tekert műanyagszál, apró szemcséjű polietilén, műér, ruhaanyag, tetőfedő lemez . .. Valamennyi a vegyipar terméke. Az alapanyaga mindegyiknek a kőolaj. Kint a gyárudvaron monotón hangon duruzsol a Slovnaft ezernyi gépe. Lent a földben pedig — vastagfalú acélcsőbe zárva — halkan surran a kőolaj. Kujbisevtől a bratislavai Farkastorokig. A nagyüzem rendezőpályaudvarán mozdonyok tolatnak, a gyárudvaron kívül fürge gépkocsik száguldanak. Hajtóanyaguk: a Slovnaftban gyártott benzin. Egy évekkel ezelőtti újsághír jut az eszembe: „Megkezdték a Kujbisev—

Bratislava közötti kőolajvezeték építését." Akkor így tettem fel a kérdést: „Vajon megéri-e? Vajon van-e a Szovjetuniónak annyi kőolaja, hogy hosszú távra is számolhatunk a kőolajszállítással?" A geológus a kérdésre számadatokkal válaszol. Elmondja, hogy vannak a Szovjetuniónak olyan területei, ahol csak le kell fúrni és — előbuggyan a kőolaj. Az egész világon nagy feltűnést keltett akkoriban, hogy nemcsak a Kaspi-tenger bakui partján, hanem annak túlsó oldalán is létesíthetők óriási olajkutak. Pedig a geológusok közül sokan azt állították, hogy hiábavaló itt a kutatás. Ezerkilencszázötvenkilencben a világ harmadik leggazdagabb forrású olaj-lelőhelyére akadtak itt. Azóta a kutatások már mást is kiderítettek. Azt, hogy 850— 900 méter vastagságban itt tíztizenöt kőolajréteg is van a föld alatti víztartályokba ágyazva. Furcsa „torta" ez, amelynek az egész Szovjetunió megörült. A Kaspi tengeren túli kőolajmezőket azóta már világszerte a legfontosabb energia források között emlegetik. Egy angol közgazdász pedig — az ország egy más részének ásványi kincseivel kapcsolatban — kijelentette: „Az egész Nyugat-Szibéria a szó szoros értelmében olajon úszik." Mert közben a szovjet kutatók a tajgában is találtak kőolajat. És itt is óriási mennyiségben. Az ENSZ gazdasági statisztikája szerint a világon 17 000 olajkút működik. A kőolaj produkció teljes egyharmadát a száz legnagyobb forrás adja. A száz legnagyobb forrásból az első húsz a Szovjetunióban van. Ezek az adatok egyúttal azt is megmagyarázzák, miért volt kifizetődő a hatalmas beruházás, a csehszlovák vegyipar miért számíthat hosszú távon is a szovjet olajszállításra. A közgazdász szerint hazánk energia mérlege és a felhasznált energiafélék összetétele enyhén szólva nem a legideálisabb. Ha termékeink önköltségét vizsgáljuk, szembe tűnik, hogy az energia fogyasztás jelentősen megdrágítja a termékeket. Miért? Elsősorban mert hazánk első számú energia forrása még ma ls a szén. Márpedig a Bzén manapság igen drága fűtőanyag. Ezzel szemben a kőolaj ára világszerte egyre csökken. Az Európai Gazdasági Közösség 1965-ös kimutatása szerint például 1950 és 1964 között a szén tonnájának világpiaci ára 45-ről 88 márkára szökött fel, ezzel szemben egy tonna kőolaj ára az említett időben 93 márkáról 67 márkára csökkent. A szén drágulása az egyre növekvő kitermelési költségekkel magyarázható. Ez alól hazánk bányaipara sem kivétel. Ezzel szemben a kőolaj jövesztése egyre olcsóbbá válik. Ennek az energia hordozónak a felszínre juttatása úgyszólván csak a fúrási költségekbe kerül. A kőolaj szállítása is rendkívül egyszerű, mert a feldolgozó üzemet közvetlen csővezeték köti össze az olajkutakkal. Hazánkban különösen az új gazdaság irányítási rendszer érvényesülésével került napirendre az energia összetételének, arányának a megváltoztatása. Egy, másfél évtized alatt el akarjuk érni, hogy a felhasznált energiának legalább felét a kőolaj adja. 1967-ben a Szovjetuniótól 7,3 millió tonna kőolajat vásároltunk. A tervek szerint ez a mennyiség 1970 után 17—18 millió tonna lesz. Ha viszont a folyékony energiahordozók felhasználásának a részarányát 1980-ra 50 százalékosra akarjuk növelni, akkor 12—13 év múlva a kőolaj importot évi 20—25 millió tonnára kell emelni. A Szovjetunió a nyersolajat előnyös feltételek mellett dobja piacra. Számunkra különösen előnyös, hogy a baráti or-% szágnak beruházási kölcsönt adunk. A kölcsönt olajipari berendezések — főleg nagyméretű csövek szállítása — formájában nyújtjuk. Ellenértékként a Szovjetunió kőolajat szállít. Az ilyen kereskedelmi szerződés mindkét ország gazdaságának előnyös. A vegyész szemszögéből nézve is igen fontos a szovjet kőolaj import. Különösen ha az Szlovákiában él. Hazánk vegyiparának fejlesztésében Szlovákiának rendkívül fontos szerep jut. A három keleti kerület egy lakosra eső vegyipari termelése már ma jóval magasabb az országos átlagnál. Ez az arány a legközelebbi években még tovább Javul. A tervek szerint 1970-ben az ország vegyipari termelésének 39 százalékát már a szlovákiai üzemek adják. A szlovák vegyipar első számú nyersanyaga — a szovjet kőolaj. Az iparág legfontosabb üzeme kétségkívül a bratislavai Slovnaft, mert szinte az egész kőolajmennyiség itt kerül először feldolgozásra. A kőolaj ma már a fűtésnél, világításnál, közlekedésnél, ruházkodásnál, élelmezésnél, építkezésnél, gyógyításnál egyaránt fontos szerepet játszik. A „kőolaj" szó említésére ma a legtöbben még kizárólag csak annak üzemanyagként való lelhasználására gondolnak. Pedig az üzem legfontosabb terméke maholnap már nem a benzin, a motorolaj és a kenőolaj lesz, hanem a műanyag. A műanyag és annak ezernyi változata. A korszerű vegyipar a ruhaipart például a sző szoros értelmében forradalmasítja. Néhány évtizeddel ezelőtt a textilipari szakemberek még így vélekedtek: „Nem lesz mibe öltöztetni az emberiséget. A gyapjútermelés csökken, a ruhafogyasztás pedig fokozódik ..." Ma a textileseknek már nincsenek Ilyen gondjai. A legtöbb ruhagyár termékei zömét műszálból állítja elő. Tíz esztendővel ezelőtt hazánk egy főre eső műanyag termelése mindössze 2,5 kilogramm volt. Az idén — miután a Slovnaftban már üzembe helyezték a polietilén részleget — az egy főre eső műanyag termelés már megközelítette a 20 kilogrammot. A Slovnaft polietilénjéből ma már műszálat, edényt, orvosi műszert, építőanyagot, bútort, öntözőberendezést, gépalkatrészt, stb, készítenek. Ezek alapanyaga minden esetben a szovjet kőolaj. Az Elliot Nehéz dolga van az újságírónak, ha az ország egyik legnagyobb vegyipari üzemébe, a Slovnaftba megy látogatóba. Ezernyi Itt & látnivaló, minden egyes munkahely egy-egy megírni való, érdekes téma, hiszen a vegyipar a legtöbb ember számára ma még újdonság. A kőolajat több tucatnyi alkotó elemre osztó desztilláló berendezések mellett a Slovnaft legérdekesebb része a polietilén részleg. Szlovák, orosz, angol és japán szakemberek együttműködése eredményeként termel. A technológiai berendezést Angliától vásároltuk. Szerves része ennek egy kisméretű, de annál nagyobb teljesítményű elektronikus számítógép is. A neve: Elliot. A legtöbb munkás ma már általában ls csak így nevezi a számítógépeket: Elliot. Fogalommá vált, ami nem is csoda, hiszen sok száz ember helyett teljesíti szolgálatot. A polietilén részleg érdekessége, hogy itt csak elvétve találkozunk emberrel. A munka oroszlánrészét az Elliot végzi. Többek között harminc másodpercenként ellenőrzi a termelést. Ellenőrzi, jól működnek-e a műszerek, megfelelő-e az anyagellátás, nem ingadozik-e a villanyáram minősége, nem fenyeget-e tűzveszély. És mindezt a tevékenységet grafikonokra vetíti. A számológép ezen kívül óránként, műszakonként és naponta kiértékelést is végez. Értékeli, milyen volt a nyersanyagfogyasztás és a késztermék aránya, gazdaságos volt-e az energiafogyasztás, stb. Mindezeken a tevékenységeken kívül a számítógépnek még mellékfoglalkozása is van. „Szabad idejében" más üzemek számára készít gazdasági elem zéseket. Ezzel a tevékenységével tavaly fél év alatt csaknem egymillió korona hasznot hozott. A Kelet-szlovákiai Vasmű mellett Szlovákia talán legjelentősebb ipari létesítménye a Slovnaft. Több száz kilométerről — a Szovjetunióból — kapja a nyersanyagot, hogy a Duna menti nagyüzemhen tucatnyi különféle termék készüljön belőle. Szakembereink az üzemet Szlovákia legprogresszívebb gyárának tartják. Nem túlzás ez, mert gyártmányaival, félkészterinékeivel szinte az egész ország iparának fejlesztését befolyásolja. TÓTH MIHÁLY EMBEREK, akik meghódítják a pusztaságot KAZAHSZTANI JEGYZETEK AZ IL-18-AS repülőgép négy motorjának egyhangú búgása álomba ringatta a mellettem ülő idős asszonyt. Amikor felriadt álmából, kissé izgatottan nézett ki a kerek ablakon, de csak az alant úszó hófehér felhők végtelen fodros szőnyegét láthatta. A felhőkről visszaverődő napfény könnyet csalt a szemébe, de ráncos arca nyugodt volt. — Messze lehet még AlmaAta? — fordult hozzám. — Azt hiszem egy óra múlva leszállunk — jegyeztem meg. Az idős néni azonban már nem akarta megszakítani a beszéd fonalát. Elmondotta, hogy azelőtt többször repült Kijevből Moszkvába a fiához, aki most a kazahsztáni szűzföldeken agronómus, és Celinográdban lakik. — A fiam azt írta — mesélte tovább —, hogyha lesz időm, nézzem meg Alma-Atát, mert nagyon szép város. — Még azt is megemlítette, hogy először utazik szovjet Közép-Ázsiába, de ha megtetszik neki itt az élet, akkor végleg a fiánál marad. • # » KAZAH FÖLDRŐL, a Szovjetunió egyik legnagyobb autonóm szocialista köztársaságáról akár hetekig elbeszélgethetnénk. A sok nemzetiségű lakosság ősrégi kultúrájáról, a végtelen sztyeppéról, amely a 2 700 000 négyzetkilométernyi területű köztársaság túlnyomó részét elfoglalja. Vagy álljunk meg egy pillanatra Karagandában, a kazah föld acélszívében, ahol az új hengerdében gyorsvonat sebességgel száguld a hengerelt lemez szalagja. Esetleg látogassunk el a halászokhoz, a hatalmas tavak partjaira. Megéri, ha kissé elidőzünk a szűzföldeken, ahol 28 000 000 hektárról takarítják be a termést. Űtitársnőm fiának igaza volt, amikor felhívta a figyelmét a kazah főváros szépségére. Alma-Atát délkelet felől félkörben öleil a Tien-San óriáshegység ötezer méter magas láncolata. Észak felől télen zimankós, nyáron pedig üdítően langyos légáramlatot lehel a végtelén pusztára. A város neve magyarra fordítva az alma atyját jelenti. Ehhez még hozzá lehet tenni, hogy itt az almán kívül sok jó „atyja" van a fáknak, a virágoknak és a ragyogó tisztaságnak. A parkokban és a széles, aszfaltozott, utak szélén zöld gyepszalagok húzódnak, színVáCtazatafl eyif dattanvui A DALLAM: Süt a mama.^süt a pék című ismert régi nóta. A szöveg kiment a divatból, mivelhogy nem mond semmit a mának. A kedves anyuka már régen nem süt semmit odahaza, elég dolga van anélkül is, inkább megvásárolja a süteményt az üzletekben. A pék azért nem süt, mert... — hát éppen ez az, amit én sem tudok. Hogyha bedagasztja a tésztát, miért nem süti meg rendesen? Miért kerül eladásra valami szivacsszerű anyag, aminek a ropogós foszlós bélű zsemléhez, kiflihez semmi köze? Az okosok szerint — merj még mindig akadnak ilyenek — ennek a technika feflődése, a léleknélküli villanyárammal működő kemence az oka. Ezt megkontrázom, mivelhogy akadnak azért pékműhelyek, ahol ropogósra sikerül a sütemény. Az a gyanúm, hogy nem a villanyáramban van a hiba, mely a kemencét fűti, hanem a... no dehát éppen ez az, amit nem tudok ... Es ha már a sütnivaló dallamához keresünk szöveget, gondolkodjunk el azon is — vajon miért luxusáru nálunk a frissen sült cipó? Miért kell a pénzünkért többnyire másnapos kenyeret fogyasztanunk? Tudom, tudom ... takarékoskodást szempontok ... gazdasági mechanizmus... j Megtanultam én jól a leckét!) El is fogadom, meg is értem ... mihelyst nyitott palackokban árusítják a borocskát, söröcskét, tömény italt... hadd párologjon az ereje ... legalább kevesebb fogy belőle! Mert azért takal'koskodni ezen a vonalon sem ártana. Rögtön kevesebb lenne a „másnapos" ember. Ha pedig pékekről zenélünk, daloljunk Bratislava egyik főpontján tevékenykedő korszerű kenyérboltunkról is. Arról, hogy csak volt korszerű, ameddig az ajtónál osztogatott blokkrendszerre működött. Tudom! Gazdasági mechanizmus! Léptünk léhát egyet visszafelé, minek folytán a kenyérárus azzal a kezével osztogatja az árut, amelyikkel a pénzt kezeli. Vagyis — közvetlen kapcsolatot létesít az élelmiszer és a bacilusok között. Dicséretre méltó újítás ... volt sütnivalója, aki kitalálta. Nekem valahogy a régi módszer mégis szimpatikusabb volt... Hacsak ... nem állítunk a pult mögé hatkezű hindu istennőket! ÉS HA MAR a sütnivalókúál tartunk, ne feledkezzünk meg a félkilogrammonként tizenöt koronájával árusított celofánpapirosba csomagolt teasüteményekről sem, amit nyugodtan madáreledelnek is nevezhetnénk. Ne higgyük, hogy celofánpapírba való gondos csomagolása valami gondos higiénikus szemléletet szolgál, nem értelmes elővigyázat. Az ember csak akkor kóstolhatja meg, amikor már kifizette. Akkor aztán odaszórja a verebeknek. Ámde a verebeknek ts van sütnivalójuk, mert kiköpik és a fenti dallamra a következő versikét csiripelik ... Se nem széna, se nem zab, íztelen és ócska vagy — Tillárom haf! D, T. pompás virágszigetekkel tarkítva. A házak előtt álló magas fák lombjai mögött szinte eltűnnek a többemeletes házak. Az ember észre sem veszi, hogy a négy kilométer hosszú sugárút, amely kettészeli a csaknem egymillió lakosú várost az alsóvégtől, több mint 300 métert emelkedik. A nagy forgalom miatt a teherautók 7 óra után csak a mellékútvonalakon közlekedhetnek. Az üzletek áruellátása az éjszakai órákban történik, nappal csak a legszükségesebb utánpótlásról lehet szó. • • • A FŐVÁROSTÓL mintegy 15 kilométernyire van az I. V. Micsurin Kolhoz központi székhelye. Harmincöt évvel ezelőtt ezen a helyen csak néhány faház volt, amelyeket a végeláthatatlan, örökké szomjas puszta vett körül. Az emberek többnyire nomád életet éltek, jurtákban laktak. Most ezen a helyen korszerű falut találunk. Az utcák többnyire aszfaltozottak, a terasszos kőházakba vízvezetéken jut el az egészséges tiszta víz. A falu főterén magas, fehérre meszelt kultúrház, a falusi szovjet és a középfokú iskola hatalmas épülettömbjei sorakoznak. A kultúrház nagy terme több mint 800 nézőt fogad be, ezenkívül hatalmas táncterem, gazdag könyvtár nyújt szórakozási lehetőségeket a falu lakóinak. Az iskolában kazah és orosz nyelven folyik a tanítás. További nyelvek tanulására is van lehetőség, amelyet a tanuló tetszés szerint választhat: orosz, lengyel, német, tatár s más nemzetiségű pedagógusok végzik a nevelőmunkát. A kolhoz tagsága ls számos nemzetiségből tevődik össze. Ez nem csoda, hiszen a 11 millió lakosú köztársaságban csupán három és fél millió kazah él. A lenini nemzetiségi politika azonban eggyé kovácsolta az embereket. A kolhoznak 67 000 hektár földje van, ebből csak 7500 hektár a szántóföld. Ezen búzát, zöldséget és évelő takarmányokat termesztenek. A szántóföld egynegyedét öntözik. Több szál hektáron gyümölcsösök, többnyire almáskertek terülnek el. A határ nagyobb részét legelők és a kietlen puszták képezik, ahol több mint 40 000 juhot tenyésztenek. A brigádok között az összeköttetést mintegy 120 tévével tartják fenn. Tevéken szállítják az élelmet, gyakran a vizet és a gyapjút is a raktárakba. A póstát helikopteren viszik a távoli telepekre. A kolhoz termelését természetesen a főváros közelsége szabja meg. A 25 000 tyúkból álló telepen 170 tojás az évi átlag egy-egy tojónál. A tejhozam meghaladja az évi 3000 litert tehenenként. Búzából tavaly 2200 hektáron átlag 45 mázsás termést értek el. A nálunk is jól ismert Bezoszta búza itt is jól terem. A burgonya öntözött területen 360 mázsát adott hektáronként, míg az öntözés nélkül „csak" 150 mázsa volt a hektárhozam. A kolhoztagok átlagos havi jövedelme a prémiumon és a háztájin kívül 90—110 rubel között mozog (1 rubel — 10 korona). A kolhoz az oszthatatlan alapra a bevétel 22 százalékát adja és ezenkívül 93 (X)0 rubelt fizet a nyugdíjasoknak. A vezetőknek főiskolai végzettségük van. A Micsurin Kolhoz tagjai elhatározták, hogy a hektárok további százalt ragadják ef a sztyeppétői, kétszeresére növelik az öntözött területet, hogy bőségesebb takarmányalapra tegyenek szert. Ez lehetővé teszi a szarvasmarha-állomány további gyarapítását, a tejtermelés fokozását. AZ ÜJ TERMŐFÖLD szerzése az első feladatok közé tartozik kazah földön. Az Ili folyó völgyében hatalmas víztároló épül, amely már a közeljövőben 400 ezer hektárnyi terület öntözésére szolgáltat majd vizet. • • • Nem tudom, hogyan tetszett idős útitársnőmnek a kazah főváros. Nekem nagyon, s nem egyhamar fogom elfelejteni ezeket a szívélyes embereket. MIKLYA JÁNOS